A
Anonymous
Az összefoglalót nem volt kedvem elolvasni, de egy régebbi dokumentum filmben láttam hogy az erőmű alá is befúrtak és betonoztak, hogy az urán és a plutonium talajbe szivárgását megakadályozzák mivel leolvadt az egész blokk. Hiába építenek a megrepedezett blokkra újabb (és újabb) szarkofágot, ha alull meg "lukas" az egész.
1 szakofág = ~20 év aztán jöhet a másik
Urán-238 felezési ideje 4.5 milliárd év. :shock:
Plutónium-239 felezési ideje 24 000 év
Szóval egy darabig még építhetik a szakofágokat a fiuk. A S.T.A.L.K.E.R. örökéletű lesz ahogy látom. Még az ükunokánk ükunokájának az ükunokája is játszani fog vele, mert aktuális lesz a téma.
:?
1 szakofág = ~20 év aztán jöhet a másik
Urán-238 felezési ideje 4.5 milliárd év. :shock:
Plutónium-239 felezési ideje 24 000 év
Szóval egy darabig még építhetik a szakofágokat a fiuk. A S.T.A.L.K.E.R. örökéletű lesz ahogy látom. Még az ükunokánk ükunokájának az ükunokája is játszani fog vele, mert aktuális lesz a téma.
Amennyiben egy baleset során radioaktív anyagok kerülnek ki a környezetbe, eleinte elsősorban a rövid felezési idejű izotópok adhatnak okot az aggodalomra, mivel ezek képviselik eleinte a legnagyobb aktivitást. Tipikus példa erre a 131I (jód). A csernobili atomerőműbaleset után közvetlenül ez az izotóp okozta a legnagyobb sugárterhelést a lakosság körében. 8 napos felezési ideje miatt azonban hamar lebomlott, így egy hónappal a baleset után már elenyésző hatása volt.
A fenti példa is mutatja, hogy hosszabb távon inkább a több éves, évtizedes felezési idejű izotópok bírnak jelentőséggel. Visszatérve a csernobili baleset példájára, napjainkban az egyik legjobban figyelt, a baleset során a környezetbe kikerült radioaktiv izotóp a 137Cs (cézium), mivel felezési ideje 30 év.
:?