Csernobil
- Témaindító hispan
- Kezdő dátum
- Állapot
leírnám az erőmü rövid történetét (a forrást már nem tudom)
Bevezetés
Amikor Valerij Legaszov a balesetet követően meglátta az összedőlt re-aktor mélyén izzó krátert, rádöbbent, hogy olyan katasztrófával áll szemközt, amely legfeljebb a San Franciscó-i földrengéshez vagy a Pompejit elpusztító vulkánkitöréshez fogható.
Ma már valószínűnek látszik, hogy Csernobil jelentősége felülmúlja mindkét eseményt. A baleset sok millió embert érintett. Még ma is rengete-gen szenvednek a következményeitől. Oroszország, Belorusszia és Ukrajna bizonyos részei lakhatatlanokká váltak: talán száz vagy ezer év múlva is azok lesznek. Az áldozatok száma hivatalosan csupán harmincegy fő, ezért min-denki kénytelen a saját becsléseire hagyatkozni. Van, aki úgy véli, hogy Csernobil végül több áldozatot fog követelni, mint a II. világháború, noha ez nyilvánvaló túlzás.
Sugárzás
A sugárzást bármilyen anyag instabil atomja kibocsáthatja: a napfényé, a gránité vagy akár az emberi testé. Ha ez a részecske vagy hullám áthatol az élő szöveten, ártalmas lehet. Ötféle ionizáló sugárzást ismerünk:
1. A legnagyobb kárt az alfa-részecskék okozzák, de ezeket lefékezi, elnyeli a papír, a bőr vagy az üveg.
2. A béta-részecskék kevésbé veszedelmesek, de körülbelül 10 mil-liméter mélyen behatolnak az élő szövetbe, és úgynevezett ?béta-égést? okoznak.
3. A neutronok töltéssel nem rendelkező részecskék. Tömegük az alfa-részecskék tömegének egynegyede. Az élő szövetbe mélyen behatolnak és roncsolnak, de az ember viszonylag ritkán van kitéve neutronsugárzásnak.
4. A gamma-sugárzás nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Csak vastag betontömbökkel és ólomlemezekkel lehet útját állni.
5. A röntgensugarak, amelyek akkor keletkeznek, amikor fémek fe-lületét nagy energiájú elektronsugarakkal bombázzuk, hasonla-tosak a gamma-sugarakhoz, és úgy is viselkednek.
Az új civilizáció
1942-ben egy fiatal orosz fizikus, Georgij Flerov rájött, hogy az ameri-kaiak megkezdték az atombomba kifejlesztését. A tudós azonnal írt Sztálin-nak, aki elhatározta, hogy a Szovjetuniónak is lesz atombombája. A terv megvalósítását Igor Kurcsatovra bízta.
1946. december 25-én Kurcsatov csapata beindította az első láncreak-ciót a Moszkva környéki titkos laboratóriumban, de az atombomba gyártását még most sem kezdhették el, ehhez ugyanis plutóniumra van szükség. A plu-tónium az urán hasadásakor keletkezik. Kellő mennyiségű plutóniumot pe-dig csak a Majakban működő atomreaktor tudott előállítani.
Amikor a huszadik század első éveiben felfedezték, hogy az atommag hasadásakor energia szabadul fel, arra is rájöttek, hogy a maghasadáskor keletkező hő villanyárammá alakítható. Ez akkor még csupán érdekes elmé-leti lehetőség volt. Most azonban a majaki atomreaktor megteremtésével va-lósággá vált.
1949-ben Kurcsatov engedélyt kapott Sztálintól, hogy erőművet építsen egy Moszkvától délre fekvő, névtelen városban, ahol foglyul ejtett német fizikusok raboskodtak. A grafitszabályzós, vízhűtéses rendszer hasonló volt a Majakban épített kísérleti reaktorhoz. A névtelen városban épült kísérleti atomerőmű 1954. június 27-én kezdte meg működését.
1957-ben volt egy igen súlyos baleset Majakban. A radioaktív hulladé-kot az üzemtől körülbelül másfél kilométernyire lévő, rozsdamentes acéllal borított hatalmas betontartályokban tárolták. Ezeket a tartályokat a falukba épített csövekben keringő vízzel hűtötték. 1956-ban réseket fedeztek fel a hűtőrendszerben, de semmit sem tettek. A kiszivárgott vizet a magas hősu-gárzás elemeire bontotta, és az így keletkezett hidrogént begyújtotta az ellen-őrző műszer egyik kisülése. A robbanás letépte a tartály tetejét, és húszmillió curie radioaktív anyag került a légkörbe.
Ezen kívül még két további baleset történt Majakban. Az első, amikor a radioaktív anyagot egyenesen a Techa folyóba öntötték. A második, amikor a reaktorok vizét hűtő mesterséges tó radioaktív anyagokkal szennyezett vizét felkorbácsolta egy szélvihar, és nagy területen szétszórta.
Ezeket a baleseteket eltitkolták a nyilvánosság elől.
Majd elkészítették egy nagy teljesítményű, elgőzölögtető, csöves típusú reaktor, az RBMK tervét, amely ezer megawattnyi villamos teljesítményt tu-dott előállítani. Bár ugyanazt a grafitmoderátort használtak hozzá, mint a korai reaktorokhoz, és ugyanúgy urániummal fűtött és vízhűtéses volt, akár az első prototípusok, számos változtatást hajtottak végre azokhoz képest.
Az 1960-as évek elején további két RBMK-1000-es reaktor építését en-gedélyezték Leningrád környékén, később pedig a Szovjetunió más területein is, köztük a litvániai Ignalinában és az ukrajnai Csernobilban. Ennél a tí-pusnál találtak néhány tervezési hibát, ám vagy nem vettek róluk tudomást, vagy nem vették figyelembe őket.
Egy 1979-ben bekövetkezett krízis hatalmas pánikot keltett a Szovjet-unióban, annak ellenére, hogy semmi közük sem volt hozzá. Március 29-én a pennsylvaniai Three Mile Island-i gőztermelő rendszerének meghibásodása miatt beragadt a reaktor primer hűtőkörének biztonsági szelepe, és elszökött a hűtővíz. A vészhűtőrendszer ugyan automatikusan bekapcsolt, de ezt a ve-zérlőteremben tartózkodó operátorok kikapcsolták, ugyanis fogalmuk sem volt, hogy mi történt. A reaktorzónában felforrt a víz. Az uránium fűtőelemek túlhevültek, és több megsérül közülük. Mindezt csak két órával később fe-dezték fel. Ekkor vizet szivattyúztak a reaktorba, hogy biztosítsák a reaktor-zóna hűtését. Mire az operátoroknak sikerült úrrá lenniük a helyzeten, a re-aktor magja súlyosan megsérült, és a hűtővíz radioaktívan szennyezett lett.
Mindezek ellenére kijelentették, hogy az RBMK-t illetően semmi ok az aggodalomra.
Csernobil
A csernobili erőmű építésének vezetését Viktor Bruhanovra bízták. A munkásokat lanyha munkakedv jellemezte, az anyagok gyakran késtek, és hiányosak voltak, a Középgépipari Minisztérium és a KGB nyomása is Bruhanovra nehezedett. Mindezek miatt kicsúsztak a határidőből.
1977 szeptemberében ? két évvel a kitűzött határidő után- a csernobili erőmű egyes blokkja végre működni kezdett. Ez az egyetlen reaktor ezer me-gawatt elektromos áramot termelt, ami, ha egy hőerőmű fogyasztását vesz-szük alapul, évi három és fél millió tonna szén megtakarítását jelentette. Alig egy évvel az első blokk átadása után üzembe helyezték a második blokkot is. Mivel a reaktor személyzete csak a szovjet atomerőművek megbízhatóságát dicsőítő cikkeket olvashatta a sajtóban, ezért senki sem tudott arról. Hogy három évvel korábban megolvadt a leningrádi egyes blokk fűtőeleme. Pedig ez ugyanolyan típusú volt, mint a csernobili reaktor. Az atomenergiával kap-csolatos információkat még mindig hétpecsétes titokként kezelték. A baleset-ről még az erőműben dolgozók sem tudhattak. Ez a légkör persze nemigen adott alkalmat arra, hogy az érintettek okuljanak mások hibáiból. Ráadásul nem ez volt az egyetlen korábbi baleset. Leningrádban és Belojarszkban az-előtt is történtek hasonlók. Alig tíz nappal a második csernobili blokk üzem-be helyezése után tűz ütött ki a belojarszki erőműben, és a lángok átégették a kontrollvezetéket. A reaktor egy időre ellenőrizhetetlenné vált. Ám ezekről az esetekről semmit sem tudhatott a világ. A csernobili erőmű személyzete továbbra is biztosra vette, hogy ha betartják a reaktorra vonatkozó kezelési szabályzatot, nem áll fenn komoly baleset veszélye. A szabályzatban ugyan volt néhány apróbb ellentmondás, de ezeket meg lehetett magyarázni.
A reaktor kezelői, az operátorok felfedezték, hogy a reaktor nem stabil, ha alacsony energiával működik. Ilyenkor ingadozik a teljesítménye, és az a veszély fenyeget, hogy leáll. Általános gyakorlattá vált, hogy ilyenkor több szabályozórudat vontak vissza, mint amennyit a kezelési szabályzat engedé-lyezett. A biztonsági szabályok nem voltak kőbe vésve, a mérnökök gyakran nem tartották be őket. Rendkívüli kockázatot jelentett, hogy biztonságosnak hitték a reaktort. Ahhoz, hogy leállítsák, csupán az AZ gombot kellett meg-nyomni, amely automatikusan leengedte az összes szabályozórudat a reak-torzónába. Ez viszont azzal járt volna, hogy az erőmű nem termel áramot.
1981 decemberében elindult a harmadik blokk, és ez lehetővé tette az öt éve működő első reaktor rutinellenőrzését 1982 nyarán. Amikor szeptem-berben újraindították a rendszert, véletlenül elzáródtak a víz áramlását sza-bályozó szelepek. Néhány fűtőelem túlhevült, az uránium megolvadt, és ki-sebb robbanás történt a reaktorzónában. Sugárzó anyag szabadult ki az erőműben, sőt a szűrőkön keresztül a légkörbe is kijutott. Senki sem halt meg. A vészhűtőrendszer azonnal működésbe lépett, és leállította a reaktort. Azok a mérnökök, akik kijavították a hibát, elég nagy sugárdózist kaptak. Az üzemen kívül nem végeztek méréseket. A köztisztasági vállalat a biztonság kedvéért lemosta Pripjaty utcáit, de a balesetről senkinek sem szóltak.
1983 telének közeledtével egyre nagyobb erővel igyekeztek, hogy a né-gyes reaktorblokkot még év vége előtt átadják, mert ha a kitűzött határidő előtt egy évvel elkészülnek vele, az pluszprémiumot jelentene a dolgozóknak.
Év vége felé valójában már nem is a szokásos nehézségek hátráltatták az építkezést, hanem az a számtalan teszt, amelyet az üzem biztonságáért felelős állami bizottság írt elő. Leginkább az érdekelte őket, hogy egy váratlan áramszünet esetén hogyan oldják meg a szabályozórudak, illetve a szivattyúk és a vészhűtőrendszer működésében beálló kríziseket. A korábbi tesztek eredményeit ugyanis nem találták kielégítőnek.
1983. december 21-én a negyedik reaktor elindult.
1986-ban meg kellett oldani a négyes blokk rutinellenőrzését. Habár a reaktor leállítása és újraindítása önmagában még nem okozna különösebb nehézséget, mégis elég időigényes feladat, mivel sok, csak ilyenkor végezhető vizsgálatra ad alkalmat. Ezek közt első helyen szerepelt az a turbinateszt, amelyet elmulasztottak megcsinálni a reaktor átadásakor. Az új turbinákat ugyanis úgy tervezték, hogy üzemzavar esetén még negyven másodpercig ké-pesek legyenek működtetni a szivattyúkat. Ennyi idő kellett a tartalék gene-rátorok beindításához. Ez valóban rendkívül szellemes megoldás, de még senki sem ellenőrizte, hogy állja meg a helyét a gyakorlatban.
1986. április 24-én éjjel végre megkezdték a turbina tesztelését. El-kezdték csökkenteni a reaktor teljesítményét. Ezt csak nagyon lassan lehe-tett csinálni, mert a neutronokat elnyelő urán bomlásakor xenongáz képző-dik, ami leállíthatja a reaktort. Másnap délután már minden készen állt, hogy megkezdjék a nyolcas számú turbinagenerátor tesztelését. Fennállt a veszély azonban, hogy a kísérlet következtében fellépő hirtelen vízcsökkenés vagy a tartalékgenerátorok beindítása aktivizálja a vészhűtőrendszert, amely lezárja és elárasztja a reaktort. Miután kikapcsolták a vészjelzőket, az operá-torok tovább csökkentették a reaktor teljesítményét, hogy elérjék azt a pontot, ahol a második turbinát is ki lehet kapcsolni. A jelenlegi ezerhétszáz me-gawattról még egészen hétszáz megawattra csökkentették a teljesítményt. Ezen a ponton megkezdődhetett a tesztelés.
A leglényegesebb információ a reaktorzónában lévő szabályozórudak száma volt. Ha leengedték őket, csökkent a reaktor teljesítménye, ilyenkor azonban melléktermékként radioaktív jód és xenongáz képződött. Hogy job-ban kézben tudják tartani a dolgokat, kikapcsolták a szabályozórudak au-tomata vezérlését. Ez a rendszer biztosította, hogy a teljesítmény sose essen hétszáz megawatt alá. Egyszer csak a reaktor teljesítménye harminc mega-wattra csökkent. Abba kellett volna hagyni a tesztelést, és lezárni a reaktort. Ehelyett még sok szabályozórudat visszahúztak, hogy növeljék a teljesít-ményt. A csökkentett teljesítményű reaktor kevesebb hűtővizet forralt el. A csövekben nőtt a vízáramlás sebessége, és emiatt nagyobb nyomás neheze-dett a szivattyúkra, ami vibrációt okozott a csövekben. Ráadásul, mivel keve-sebb víz lett gőzzé, a vízleválasztó dobokban olyannyira lecsökkent a gőz-nyomás, hogy ez normális helyzetben automatikusan leállítja a rendszert, ezért ezeket a biztonsági berendezéseket is kikapcsolták. A reaktor teljesít-ménye hirtelen emelkedni kezdett, ekkor megnyomták az AZ gombot, ami az összes szabályozórudat leereszti a zónába. Az épület mélyéről elfojtott robajt hallottak. A reaktorzónába tartó rudak elakadtak. Csattanást hallottak, majd kialudtak a fények. Bekapcsolták a vészhűtőrendszert, de nem működtek a szivattyúk. Fennállt a veszélye annak, hogy leolvad a reaktor. Vizet kellett juttatni a reaktorzónába.
Kívülről nézve az épületet, megdöbbenve látták, hogy a négyes blokk fele egész egyszerűen eltűnt. Akik bent maradtak, nem hitték el, hogy felrob-bant a reaktor. Nem hittek a műszereknek sem.
A nitrogéntartályok mind szétrobbantak. A vészhűtőrendszer nem mű-ködött. A tetőszerkezet mintegy háromszáz négyzetméternyi részen beomlott. Néhány panel és betongerenda a négyes blokk turbináira zuhant. A hatos szinten eltört a cső, és a forró víz megállás nélkül zuhogott a szétszakadt ká-belekre. A sistergő szikraeső nyomán itt-ott lángok csaptak fel. A legrettene-tesebb mégis a reaktor mélyén izzó, vakítóan fehér fény volt. Rájöttek, hogy a robbanás komoly károkat okozott, de nem tudták, milyen mértékű a sugár-zás. Az összes doziméter mutatója a maximumon állt. Mindenki védőfelszere-lés nélkül volt, a tűzoltók is.
A pánikkeltés elkerülése végett nem evakuálták Pripjaty városát.
Egyre több hányó embert vittek kórházba. A súlyosabb betegek bőrét égési sérülések borították.
Megkezdődtek az óvintézkedések: gyerekek ne menjenek levegőre, még a házak ablakait is csukják be, mosni kell az utcákat, házakat, jódtablettá-kat kell osztani. Ám ezeket nem nagyon tartották be, hiszen jó idő volt, és közeledett a május elsejei ünnepség is. A jódtablettákat azért szedték az em-berek, hiszen a stabil jód kiürítette a radioaktív jódot a szervezetből. Ez a gyerekek számára különösen fontos volt, mert őket fenyegette leginkább az ebből fakadó pajzsmirigyrák kialakulása.
Egy megbeszélésen a következő hangzott el: A magban égő grafit sok millió curie aktivitású részecskét önt a légkörbe. A grafitból átlagosan egy tonna ég el óránként. A négyes blokk huszonötezer tonnányi grafitot tartal-maz. Valamennyi kirepült ugyan a robbanás során, de ha csak a fele maradt benn, az is legalább két hónapon át ég. Épp ezért nem lehet megvárni, míg magától kialszik a tűz. Mielőbb el kell oltani. Ráadásul emellett van egy sok-kal komolyabb veszély is. Ha a reaktorzónában tovább nő a hőmérséklet, el-képzelhető, hogy elolvadnak az uránium fűtőelemek. Ez beláthatatlan követ-kezményekkel járna. Így hát a lehető leghamarább le kell hűteni a reaktort. Ehhez nem szabad vizet használni, ugyanis 2500 °C felett a víz oxigénre és hidrogénre bomlik, ami újabb robbanást eredményezne. Viszont ha homokot szórnának rá, megakadályozhatnák a radioaktív részecskék levegőbe jutását. A helikopterekről ledobott homokhoz dolomitot, bórt és ólmot is adagolhat-nának. Az ólom 1744 °C-on forr, ami valószínűleg elnyelné a hő egy részét. Ilyen magas hőmérsékleten a dolomit magnéziumra, kalciumra és szén-dioxidra bomlik, ami szintén tovább hűtené a reaktort. Ennek a megoldás-nak további előnye, hogy a keletkező szén-dioxid előbb-utóbb elfojtja a tüzet. A bór pedig azzal, hogy elnyeli a neutronokat, megakadályozza egy esetleges újabb láncreakció megindulását. (Ezt a tervet valósították meg.)
Április 27-én déltől megkezdték az evakuálást az erőmű harminc kilo-méteres körzetében.
A svédországi meteorológiai állomásokon, több helyen is radioaktív ré-szecskéket találtak a Szovjetunió felől a Baltikumon áthaladó légáramlatban. Csupán április 28-án este kilenc órakor jelentették be a moszkvai TV hírmű-sorában a kurta tudósítást:
A csernobili atomerőműben baleset történt. Megsérült az egyik reaktor. A kormány intézkedéseket hozott, a baleset következményeinek elhárítá-sára. A sérültek orvosi segítséget kaptak. Az eset körülményeinek ki-vizsgálására kormánybizottság alakult.
30-án kiszámították, hogy eddig több mint ezer tonna homokot, ólmot és bórt dobtak a reaktorra. Úgy látszott, bevált a stratégia: a radioaktivitás a baleset napján mért tizenkétmillió curie-ről 27-én négymillióra, 28-án négy-millió alá, 29-én hárommillióra csökkent. Április 30-án alig kétmilliót mér-tek.
Amikor kivizsgálták a robbanás okait, a tudósok azt mondták, valószí-nűleg a történt, hogy a lefelé tartó szabályozórudak megmozgatták a vizet a reaktor aljában, ami aztán az üregeffektust pozitívvá változtatta.
Május elsején újra négymillió curie-re ugrott sérült zóna aktivitása. A reaktorzóna ahelyett, hogy hűlt volna, egyre forróbb lett. Minden egyes zsák ledobásakor újabb adag radioaktív por kerül a levegőbe. Tehát mégsem sike-rült a terv, viszont embereknek látniuk kellett, hogy tesznek valamit a meg-mentésükért. Viszont az így megolvadt fűtőanyag reakcióba léphet a buborékoltatótartály vizével, ami robbanást eredményezhet. Innen sikerült időben kiszivattyúzni a vizet.
A tűzoltók rettentően féltek a sugárzástól. Egyikőjük nevetve mondta, hogy Afganisztán rosszabb lenne. Mire a másik megrázta a fejét.
?Nem- felelte-, ott legalább tudnám, honnan jönnek a golyók. De itt láthatatlan a veszély. Épp ezért sokkal félelmetesebb.
Újra próbálkoztak a reaktor lehűtésével, megkezdték egy, a reaktor alatti hűtőrendszer építését, ami azt jelentette, hogy le kellett ásni a reaktor alapja alá, és ott egy minél hosszabb csőrendszert összeszerelni, amelyet majd a maradék három reaktor fog ellátni vízzel. Ehhez nyilvánvalóan sok időre volt szükség. Addig is próbáltak tenni még valamit, folyékony nitrogént szivattyúztak a földbe. Ez megfagyasztaná a földet az alapozás alatt, kiűzné az oxigént, és eloltaná a tüzet.
A reaktor radionuklid-kibocsátása május 6-án ?minden látható ok nél-kül- hirtelen nyolcmillióról százötvenezer curie-re esett, és azután tartósan ezen a szinten maradt. Május 9-én úgy tűnt, hogy a reaktor végleg kialudt.
A kórházba szállítottakra visszatérve (május közepére létszámuk 512 fő), minden betegtől vérmintát vettek. A mintákat tenyésztették, azután meg-nézték, mennyire károsodtak a kromoszómák. Ebből aztán kiszámították az egyes embert ért dózist, és előírták a megfelelő kezelést. A legnagyobb ve-szélynek a gyorsan osztódó sejtekből felépülő szervek vannak kitéve, mint a hajszálak, a bőr, a gyomor- és a bélrendszer, a szervezet vérellátását biztosító csontvelő. Ha viszont károsodnak a kromoszómák, a sejtek nem tudják rep-rodukálni magukat, és elpusztulnak. Ez különösen a csontvelő esetében je-lent nagy veszélyt. A halált azonban nem csak a vér elhasználódása okozhat-ja, hanem fulladás, vagy hashártyagyulladás is. Ezenkívül számos kísérőtünet jelentkezhet: fájdalmas herpeszkiütések, belső vérzés és az abból fakadó véres hasmenés, magas láz, és persze az immunrendszer általános gyengeségéből fakadó mindenféle betegség.
A Moszkvába küldöttek egy része felépült, csak a béta-sugárzás okozta égési sérülések maradtak rajtuk. Azonban még nem múlt el a veszély. A su-gárbetegség első szakaszát ugyanis egy két-két és fél hónapig tartó, jól kö-rülhatárolható időszak követi: addig tart, amíg a test újra felépíti immun-rendszerét. Ám amíg ez nem történik meg, a beteg a legenyhébb fertőzésnek is áldozatul eshet.
Harmincegyre tehető azok száma, akik közvetlenül a csernobili baleset következtében vesztették életüket. Mivel a kormány egészségügyi bizottsága titokban tartotta, mi lett a többi moszkvai kórházba szállított beteggel, és a kijevi áldozatokról sem készült számszerű kimutatás, a hivatalos statisztikák mindmáig ezt az adatot tartalmazzák. Minden ennél magasabb számot bur-zsoá hamisításként és nyugati propagandafogásként kezeltek.
A kijevi államügyész április 26-án értesült a balesetről. A büntető tör-vénykönyv 220. paragrafusának 2. szakasza értelmében azonnal nyomozást indított. A vád ?robbanásveszélyes anyagokkal dolgozó vállalatok vagy rob-banásveszélyes üzemek? szabályzatának megszegése volt.
A balesetet követően az atomenergiával foglalkozó minisztériumok és intézmények is megkezdték a baleset okainak kivizsgálását: a Középgépipari Minisztérium, az Energia- és Villamosipari Minisztérium, a Kurcsatov Inté-zet, a NIKJET, az Abadjan vezette Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézet, az Atomenergia Felhasználás Állami Bizottsága, a Hidroprojekt és a csernobili erőmű főmérnöke, Nyikolaj Fomin. A vizsgálóbi-zottság jelentette, hogy a turbinateszt nem az előírásoknak megfelelően folyt. A teszt során az operátorok megszegték a biztonsági előírásokat, és ennek következtében vált ellenőrizhetetlenné a reaktor működése. Egy másik bi-zottság az erőmű személyzetét tette felelőssé, amiért súlyos hibákat követtek el az atomerőmű működtetése során, és nem törődtek a létesítmény bizton-ságával. Nehezteltek továbbá azért is, mert engedélyezték a turbinateszt éj-szakai végrehajtását, és mert eltűrték az RBMK-reaktorok fizikai és technikai hiányosságait anélkül, hogy javasolták volna a tervezőknek és a fizikusok-nak, hogy tökéletesítsék a reaktor biztonsági rendszerét. A reaktor tervezése-kor ugyanis nem voltak megfelelőek a biztonságot szavatoló technikai intéz-kedések.
A felelősség kérdésének hangsúlya azonban a tervezés hiányosságairól a működtetési hibákra terelődött, hiszen ha elismerik, hogy tervezési hiba miatt következett be a robbanás, a külföldi és a hazai közvélemény nyomásá-ra be kellett volna zárni az összes RBMK-reaktort, aminek következtében összeomlott volna a szovjet gazdaság.
Július 21-én a Pravda megjelentette a Politbürónak a csernobili bal-esetről hozott ítéletét:
Megállapítást nyert: a baleset oka, hogy az erőmű dolgozói sorozatosan megszegték a reaktor működtetési szabályzatát.
Tárgyalások kezdődtek, a bűnösöket kizárták a pártból, sokukat letar-tóztatták és börtönbe zárták (néhány évre csak!).
A terepen eközben tovább folytatódott a munka. A sérült reaktor alá hűtőrendszert építettek, majd betemették a radioaktív zónát. A létesítményt ?szarkofág?-nak nevezték. Ez a hatalmas tartály lehetővé tette, hogy a baleset során kihullott összes radioaktív anyagot biztonságosan tárolják és ellen-őrizhessék. Viszont a robbanáskor szétszóródott grafit- és fűtőelemdarabok is veszélyt jelentettek. Ezeket összeszedték és elszállították.
Sugárfóbia
Rendszeresen ellenőrizték az élelmiszereket (hús, tej, zöldségek stb.). Gyakran fertőzöttnek bizonyultak, de igyekeztek tiszta élelmiszerekkel ellátni a lakosságot. Csak a burgonya állt ellen teljesen a sugárzásnak.
A Szovjet Természet című lapban a következő cikk jelent meg:
Ki kell mondani, hogy a szakértők ma még korántsem tudnak mindent a sugárzásról. A sugárbiológusok egy része épp ezért azt a nézetet vallja, hogy a legkisebb dózis is ártalmas lehet? amikor a kollektív dózisról beszélünk, az egész népességet ért sugárzás összességét értjük alatta. Ez voltaképp egy időzített bomba. Ebben az esetben a népesség jó ré-szénél előfordulhat valamiféle rejtett mutáció. Az ilyenfajta mutációs hi-ba könnyen áttevődhet a homozigóta rendszerre, és így az eljövendő nemzedéknél számtalan genetikai hiba fordulhat majd elő.
Heves viták kezdődtek, melyekben máig érvényes igazságok, és azóta is megválaszolatlan kérdések hangzottak el:
A tévedés okozta kár egyenes arányban áll azzal az idővel, amíg eltit-kolták.
Ki fog felelni azért a három évig tartó, megbocsáthatatlan időszakért, amikor senki sem törődött tízezer ember egészségével és elemi érdekeivel??
És az embereket nehéz meggyőzni arról, hogy nem minden a sugárzás miatt van, és hogy ennél sokkal rosszabbakat is tettek már velük.
A csernobili atomerőmű-baleset hatása hazánkban
Magyarországot a radioaktív felhő április 29-én érte el, északkeleti irányból. A felhő elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak tapasztalhatók a szennyezettségben. Ha-zánkban a legszennyezettebb területek az Észak-Dunántúl, és a főváros kör-nyéke. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték.
A levegőben főként a cézium-134, cézium-137, jód-131, jód-132 radio-aktív izotópokat lehetett észlelni. A lakosság sugárterhelését egyrészt a talaj-ra és a növényekre kihullott szennyeződés által okozott külső terhelés, más-részt ugyanezen anyagok táplálékláncba kerülése miatti belső terhelés adta. A felsorolt izotópokat a friss növényekben lehetett kimutatni, majd később az állati ételekben (tej, hús) is. (Eleinte a jód-131, később a cézium dominált.) A belégzés miatti belső sugárterhelés igen csekély volt.
A csernobili baleset következményeként az átlag magyar lakos várha-tóan egész élete során összesen 0.23 mSv külső és 0.09 mSv belső terhelés-ből származó effektív egyenértékdózist kap. Ez összesen 0.3-0.4 mSv-et je-lent. (Összehasonlításként: a természetes sugárzás miatt évente átlagosan 2-3 mSv dózis éri szervezetünket.) Európai viszonylatban ez egyébként a "kö-zépmezőnyt jelenti":
Hazánkban nem észlelték a daganatos megbetegedések számának a csernobili eredetű sugárterheléssel összefüggő növekedését. Nem mutatható ki sem a gyermekkori pajzsmirigy-rák, sem a gyermekkori leukémiás megbe-tegedések számának emiatti növekedése. A veleszületett rendellenességek gyakorisága sem emelkedett a csernobili baleset következtében. Jelenlegi tu-dásunk szerint tehát Magyarországon nem mutatható ki a csernobili atom-erőmű-baleset káros egészségügyi hatása.
Epilógus
A baleset következményeit illetően ugyanúgy homályban tapogatózunk, mint amikor az okairól van szó. 1992-ben a nyugati tudósok is megerősítet-ték, hogy a gomeli körzet gyermekei között nő a pajzsmirigyrákos megbetege-dések aránya. Ez várható volt, de senki sem számított rá, hogy ilyen gyorsan megjelenik a betegség.
A referátum zárásaként a felhasznált könyv utolsó sorait használom, melyek igen elgondolkodtattak: Az Amerikai Rák Társaság, a Brit Királyi Rákkutató Alapítvány és az Egészségügyi Világszervezet egy közös projektet hozott létre, amely úgy véli, hogy a ma élő népességből kétszázötvenmillióan fognak idő előtt meghalni dohányzás okozta betegségekben.
Bevezetés
Amikor Valerij Legaszov a balesetet követően meglátta az összedőlt re-aktor mélyén izzó krátert, rádöbbent, hogy olyan katasztrófával áll szemközt, amely legfeljebb a San Franciscó-i földrengéshez vagy a Pompejit elpusztító vulkánkitöréshez fogható.
Ma már valószínűnek látszik, hogy Csernobil jelentősége felülmúlja mindkét eseményt. A baleset sok millió embert érintett. Még ma is rengete-gen szenvednek a következményeitől. Oroszország, Belorusszia és Ukrajna bizonyos részei lakhatatlanokká váltak: talán száz vagy ezer év múlva is azok lesznek. Az áldozatok száma hivatalosan csupán harmincegy fő, ezért min-denki kénytelen a saját becsléseire hagyatkozni. Van, aki úgy véli, hogy Csernobil végül több áldozatot fog követelni, mint a II. világháború, noha ez nyilvánvaló túlzás.
Sugárzás
A sugárzást bármilyen anyag instabil atomja kibocsáthatja: a napfényé, a gránité vagy akár az emberi testé. Ha ez a részecske vagy hullám áthatol az élő szöveten, ártalmas lehet. Ötféle ionizáló sugárzást ismerünk:
1. A legnagyobb kárt az alfa-részecskék okozzák, de ezeket lefékezi, elnyeli a papír, a bőr vagy az üveg.
2. A béta-részecskék kevésbé veszedelmesek, de körülbelül 10 mil-liméter mélyen behatolnak az élő szövetbe, és úgynevezett ?béta-égést? okoznak.
3. A neutronok töltéssel nem rendelkező részecskék. Tömegük az alfa-részecskék tömegének egynegyede. Az élő szövetbe mélyen behatolnak és roncsolnak, de az ember viszonylag ritkán van kitéve neutronsugárzásnak.
4. A gamma-sugárzás nagy energiájú elektromágneses sugárzás. Csak vastag betontömbökkel és ólomlemezekkel lehet útját állni.
5. A röntgensugarak, amelyek akkor keletkeznek, amikor fémek fe-lületét nagy energiájú elektronsugarakkal bombázzuk, hasonla-tosak a gamma-sugarakhoz, és úgy is viselkednek.
Az új civilizáció
1942-ben egy fiatal orosz fizikus, Georgij Flerov rájött, hogy az ameri-kaiak megkezdték az atombomba kifejlesztését. A tudós azonnal írt Sztálin-nak, aki elhatározta, hogy a Szovjetuniónak is lesz atombombája. A terv megvalósítását Igor Kurcsatovra bízta.
1946. december 25-én Kurcsatov csapata beindította az első láncreak-ciót a Moszkva környéki titkos laboratóriumban, de az atombomba gyártását még most sem kezdhették el, ehhez ugyanis plutóniumra van szükség. A plu-tónium az urán hasadásakor keletkezik. Kellő mennyiségű plutóniumot pe-dig csak a Majakban működő atomreaktor tudott előállítani.
Amikor a huszadik század első éveiben felfedezték, hogy az atommag hasadásakor energia szabadul fel, arra is rájöttek, hogy a maghasadáskor keletkező hő villanyárammá alakítható. Ez akkor még csupán érdekes elmé-leti lehetőség volt. Most azonban a majaki atomreaktor megteremtésével va-lósággá vált.
1949-ben Kurcsatov engedélyt kapott Sztálintól, hogy erőművet építsen egy Moszkvától délre fekvő, névtelen városban, ahol foglyul ejtett német fizikusok raboskodtak. A grafitszabályzós, vízhűtéses rendszer hasonló volt a Majakban épített kísérleti reaktorhoz. A névtelen városban épült kísérleti atomerőmű 1954. június 27-én kezdte meg működését.
1957-ben volt egy igen súlyos baleset Majakban. A radioaktív hulladé-kot az üzemtől körülbelül másfél kilométernyire lévő, rozsdamentes acéllal borított hatalmas betontartályokban tárolták. Ezeket a tartályokat a falukba épített csövekben keringő vízzel hűtötték. 1956-ban réseket fedeztek fel a hűtőrendszerben, de semmit sem tettek. A kiszivárgott vizet a magas hősu-gárzás elemeire bontotta, és az így keletkezett hidrogént begyújtotta az ellen-őrző műszer egyik kisülése. A robbanás letépte a tartály tetejét, és húszmillió curie radioaktív anyag került a légkörbe.
Ezen kívül még két további baleset történt Majakban. Az első, amikor a radioaktív anyagot egyenesen a Techa folyóba öntötték. A második, amikor a reaktorok vizét hűtő mesterséges tó radioaktív anyagokkal szennyezett vizét felkorbácsolta egy szélvihar, és nagy területen szétszórta.
Ezeket a baleseteket eltitkolták a nyilvánosság elől.
Majd elkészítették egy nagy teljesítményű, elgőzölögtető, csöves típusú reaktor, az RBMK tervét, amely ezer megawattnyi villamos teljesítményt tu-dott előállítani. Bár ugyanazt a grafitmoderátort használtak hozzá, mint a korai reaktorokhoz, és ugyanúgy urániummal fűtött és vízhűtéses volt, akár az első prototípusok, számos változtatást hajtottak végre azokhoz képest.
Az 1960-as évek elején további két RBMK-1000-es reaktor építését en-gedélyezték Leningrád környékén, később pedig a Szovjetunió más területein is, köztük a litvániai Ignalinában és az ukrajnai Csernobilban. Ennél a tí-pusnál találtak néhány tervezési hibát, ám vagy nem vettek róluk tudomást, vagy nem vették figyelembe őket.
Egy 1979-ben bekövetkezett krízis hatalmas pánikot keltett a Szovjet-unióban, annak ellenére, hogy semmi közük sem volt hozzá. Március 29-én a pennsylvaniai Three Mile Island-i gőztermelő rendszerének meghibásodása miatt beragadt a reaktor primer hűtőkörének biztonsági szelepe, és elszökött a hűtővíz. A vészhűtőrendszer ugyan automatikusan bekapcsolt, de ezt a ve-zérlőteremben tartózkodó operátorok kikapcsolták, ugyanis fogalmuk sem volt, hogy mi történt. A reaktorzónában felforrt a víz. Az uránium fűtőelemek túlhevültek, és több megsérül közülük. Mindezt csak két órával később fe-dezték fel. Ekkor vizet szivattyúztak a reaktorba, hogy biztosítsák a reaktor-zóna hűtését. Mire az operátoroknak sikerült úrrá lenniük a helyzeten, a re-aktor magja súlyosan megsérült, és a hűtővíz radioaktívan szennyezett lett.
Mindezek ellenére kijelentették, hogy az RBMK-t illetően semmi ok az aggodalomra.
Csernobil
A csernobili erőmű építésének vezetését Viktor Bruhanovra bízták. A munkásokat lanyha munkakedv jellemezte, az anyagok gyakran késtek, és hiányosak voltak, a Középgépipari Minisztérium és a KGB nyomása is Bruhanovra nehezedett. Mindezek miatt kicsúsztak a határidőből.
1977 szeptemberében ? két évvel a kitűzött határidő után- a csernobili erőmű egyes blokkja végre működni kezdett. Ez az egyetlen reaktor ezer me-gawatt elektromos áramot termelt, ami, ha egy hőerőmű fogyasztását vesz-szük alapul, évi három és fél millió tonna szén megtakarítását jelentette. Alig egy évvel az első blokk átadása után üzembe helyezték a második blokkot is. Mivel a reaktor személyzete csak a szovjet atomerőművek megbízhatóságát dicsőítő cikkeket olvashatta a sajtóban, ezért senki sem tudott arról. Hogy három évvel korábban megolvadt a leningrádi egyes blokk fűtőeleme. Pedig ez ugyanolyan típusú volt, mint a csernobili reaktor. Az atomenergiával kap-csolatos információkat még mindig hétpecsétes titokként kezelték. A baleset-ről még az erőműben dolgozók sem tudhattak. Ez a légkör persze nemigen adott alkalmat arra, hogy az érintettek okuljanak mások hibáiból. Ráadásul nem ez volt az egyetlen korábbi baleset. Leningrádban és Belojarszkban az-előtt is történtek hasonlók. Alig tíz nappal a második csernobili blokk üzem-be helyezése után tűz ütött ki a belojarszki erőműben, és a lángok átégették a kontrollvezetéket. A reaktor egy időre ellenőrizhetetlenné vált. Ám ezekről az esetekről semmit sem tudhatott a világ. A csernobili erőmű személyzete továbbra is biztosra vette, hogy ha betartják a reaktorra vonatkozó kezelési szabályzatot, nem áll fenn komoly baleset veszélye. A szabályzatban ugyan volt néhány apróbb ellentmondás, de ezeket meg lehetett magyarázni.
A reaktor kezelői, az operátorok felfedezték, hogy a reaktor nem stabil, ha alacsony energiával működik. Ilyenkor ingadozik a teljesítménye, és az a veszély fenyeget, hogy leáll. Általános gyakorlattá vált, hogy ilyenkor több szabályozórudat vontak vissza, mint amennyit a kezelési szabályzat engedé-lyezett. A biztonsági szabályok nem voltak kőbe vésve, a mérnökök gyakran nem tartották be őket. Rendkívüli kockázatot jelentett, hogy biztonságosnak hitték a reaktort. Ahhoz, hogy leállítsák, csupán az AZ gombot kellett meg-nyomni, amely automatikusan leengedte az összes szabályozórudat a reak-torzónába. Ez viszont azzal járt volna, hogy az erőmű nem termel áramot.
1981 decemberében elindult a harmadik blokk, és ez lehetővé tette az öt éve működő első reaktor rutinellenőrzését 1982 nyarán. Amikor szeptem-berben újraindították a rendszert, véletlenül elzáródtak a víz áramlását sza-bályozó szelepek. Néhány fűtőelem túlhevült, az uránium megolvadt, és ki-sebb robbanás történt a reaktorzónában. Sugárzó anyag szabadult ki az erőműben, sőt a szűrőkön keresztül a légkörbe is kijutott. Senki sem halt meg. A vészhűtőrendszer azonnal működésbe lépett, és leállította a reaktort. Azok a mérnökök, akik kijavították a hibát, elég nagy sugárdózist kaptak. Az üzemen kívül nem végeztek méréseket. A köztisztasági vállalat a biztonság kedvéért lemosta Pripjaty utcáit, de a balesetről senkinek sem szóltak.
1983 telének közeledtével egyre nagyobb erővel igyekeztek, hogy a né-gyes reaktorblokkot még év vége előtt átadják, mert ha a kitűzött határidő előtt egy évvel elkészülnek vele, az pluszprémiumot jelentene a dolgozóknak.
Év vége felé valójában már nem is a szokásos nehézségek hátráltatták az építkezést, hanem az a számtalan teszt, amelyet az üzem biztonságáért felelős állami bizottság írt elő. Leginkább az érdekelte őket, hogy egy váratlan áramszünet esetén hogyan oldják meg a szabályozórudak, illetve a szivattyúk és a vészhűtőrendszer működésében beálló kríziseket. A korábbi tesztek eredményeit ugyanis nem találták kielégítőnek.
1983. december 21-én a negyedik reaktor elindult.
1986-ban meg kellett oldani a négyes blokk rutinellenőrzését. Habár a reaktor leállítása és újraindítása önmagában még nem okozna különösebb nehézséget, mégis elég időigényes feladat, mivel sok, csak ilyenkor végezhető vizsgálatra ad alkalmat. Ezek közt első helyen szerepelt az a turbinateszt, amelyet elmulasztottak megcsinálni a reaktor átadásakor. Az új turbinákat ugyanis úgy tervezték, hogy üzemzavar esetén még negyven másodpercig ké-pesek legyenek működtetni a szivattyúkat. Ennyi idő kellett a tartalék gene-rátorok beindításához. Ez valóban rendkívül szellemes megoldás, de még senki sem ellenőrizte, hogy állja meg a helyét a gyakorlatban.
1986. április 24-én éjjel végre megkezdték a turbina tesztelését. El-kezdték csökkenteni a reaktor teljesítményét. Ezt csak nagyon lassan lehe-tett csinálni, mert a neutronokat elnyelő urán bomlásakor xenongáz képző-dik, ami leállíthatja a reaktort. Másnap délután már minden készen állt, hogy megkezdjék a nyolcas számú turbinagenerátor tesztelését. Fennállt a veszély azonban, hogy a kísérlet következtében fellépő hirtelen vízcsökkenés vagy a tartalékgenerátorok beindítása aktivizálja a vészhűtőrendszert, amely lezárja és elárasztja a reaktort. Miután kikapcsolták a vészjelzőket, az operá-torok tovább csökkentették a reaktor teljesítményét, hogy elérjék azt a pontot, ahol a második turbinát is ki lehet kapcsolni. A jelenlegi ezerhétszáz me-gawattról még egészen hétszáz megawattra csökkentették a teljesítményt. Ezen a ponton megkezdődhetett a tesztelés.
A leglényegesebb információ a reaktorzónában lévő szabályozórudak száma volt. Ha leengedték őket, csökkent a reaktor teljesítménye, ilyenkor azonban melléktermékként radioaktív jód és xenongáz képződött. Hogy job-ban kézben tudják tartani a dolgokat, kikapcsolták a szabályozórudak au-tomata vezérlését. Ez a rendszer biztosította, hogy a teljesítmény sose essen hétszáz megawatt alá. Egyszer csak a reaktor teljesítménye harminc mega-wattra csökkent. Abba kellett volna hagyni a tesztelést, és lezárni a reaktort. Ehelyett még sok szabályozórudat visszahúztak, hogy növeljék a teljesít-ményt. A csökkentett teljesítményű reaktor kevesebb hűtővizet forralt el. A csövekben nőtt a vízáramlás sebessége, és emiatt nagyobb nyomás neheze-dett a szivattyúkra, ami vibrációt okozott a csövekben. Ráadásul, mivel keve-sebb víz lett gőzzé, a vízleválasztó dobokban olyannyira lecsökkent a gőz-nyomás, hogy ez normális helyzetben automatikusan leállítja a rendszert, ezért ezeket a biztonsági berendezéseket is kikapcsolták. A reaktor teljesít-ménye hirtelen emelkedni kezdett, ekkor megnyomták az AZ gombot, ami az összes szabályozórudat leereszti a zónába. Az épület mélyéről elfojtott robajt hallottak. A reaktorzónába tartó rudak elakadtak. Csattanást hallottak, majd kialudtak a fények. Bekapcsolták a vészhűtőrendszert, de nem működtek a szivattyúk. Fennállt a veszélye annak, hogy leolvad a reaktor. Vizet kellett juttatni a reaktorzónába.
Kívülről nézve az épületet, megdöbbenve látták, hogy a négyes blokk fele egész egyszerűen eltűnt. Akik bent maradtak, nem hitték el, hogy felrob-bant a reaktor. Nem hittek a műszereknek sem.
A nitrogéntartályok mind szétrobbantak. A vészhűtőrendszer nem mű-ködött. A tetőszerkezet mintegy háromszáz négyzetméternyi részen beomlott. Néhány panel és betongerenda a négyes blokk turbináira zuhant. A hatos szinten eltört a cső, és a forró víz megállás nélkül zuhogott a szétszakadt ká-belekre. A sistergő szikraeső nyomán itt-ott lángok csaptak fel. A legrettene-tesebb mégis a reaktor mélyén izzó, vakítóan fehér fény volt. Rájöttek, hogy a robbanás komoly károkat okozott, de nem tudták, milyen mértékű a sugár-zás. Az összes doziméter mutatója a maximumon állt. Mindenki védőfelszere-lés nélkül volt, a tűzoltók is.
A pánikkeltés elkerülése végett nem evakuálták Pripjaty városát.
Egyre több hányó embert vittek kórházba. A súlyosabb betegek bőrét égési sérülések borították.
Megkezdődtek az óvintézkedések: gyerekek ne menjenek levegőre, még a házak ablakait is csukják be, mosni kell az utcákat, házakat, jódtablettá-kat kell osztani. Ám ezeket nem nagyon tartották be, hiszen jó idő volt, és közeledett a május elsejei ünnepség is. A jódtablettákat azért szedték az em-berek, hiszen a stabil jód kiürítette a radioaktív jódot a szervezetből. Ez a gyerekek számára különösen fontos volt, mert őket fenyegette leginkább az ebből fakadó pajzsmirigyrák kialakulása.
Egy megbeszélésen a következő hangzott el: A magban égő grafit sok millió curie aktivitású részecskét önt a légkörbe. A grafitból átlagosan egy tonna ég el óránként. A négyes blokk huszonötezer tonnányi grafitot tartal-maz. Valamennyi kirepült ugyan a robbanás során, de ha csak a fele maradt benn, az is legalább két hónapon át ég. Épp ezért nem lehet megvárni, míg magától kialszik a tűz. Mielőbb el kell oltani. Ráadásul emellett van egy sok-kal komolyabb veszély is. Ha a reaktorzónában tovább nő a hőmérséklet, el-képzelhető, hogy elolvadnak az uránium fűtőelemek. Ez beláthatatlan követ-kezményekkel járna. Így hát a lehető leghamarább le kell hűteni a reaktort. Ehhez nem szabad vizet használni, ugyanis 2500 °C felett a víz oxigénre és hidrogénre bomlik, ami újabb robbanást eredményezne. Viszont ha homokot szórnának rá, megakadályozhatnák a radioaktív részecskék levegőbe jutását. A helikopterekről ledobott homokhoz dolomitot, bórt és ólmot is adagolhat-nának. Az ólom 1744 °C-on forr, ami valószínűleg elnyelné a hő egy részét. Ilyen magas hőmérsékleten a dolomit magnéziumra, kalciumra és szén-dioxidra bomlik, ami szintén tovább hűtené a reaktort. Ennek a megoldás-nak további előnye, hogy a keletkező szén-dioxid előbb-utóbb elfojtja a tüzet. A bór pedig azzal, hogy elnyeli a neutronokat, megakadályozza egy esetleges újabb láncreakció megindulását. (Ezt a tervet valósították meg.)
Április 27-én déltől megkezdték az evakuálást az erőmű harminc kilo-méteres körzetében.
A svédországi meteorológiai állomásokon, több helyen is radioaktív ré-szecskéket találtak a Szovjetunió felől a Baltikumon áthaladó légáramlatban. Csupán április 28-án este kilenc órakor jelentették be a moszkvai TV hírmű-sorában a kurta tudósítást:
A csernobili atomerőműben baleset történt. Megsérült az egyik reaktor. A kormány intézkedéseket hozott, a baleset következményeinek elhárítá-sára. A sérültek orvosi segítséget kaptak. Az eset körülményeinek ki-vizsgálására kormánybizottság alakult.
30-án kiszámították, hogy eddig több mint ezer tonna homokot, ólmot és bórt dobtak a reaktorra. Úgy látszott, bevált a stratégia: a radioaktivitás a baleset napján mért tizenkétmillió curie-ről 27-én négymillióra, 28-án négy-millió alá, 29-én hárommillióra csökkent. Április 30-án alig kétmilliót mér-tek.
Amikor kivizsgálták a robbanás okait, a tudósok azt mondták, valószí-nűleg a történt, hogy a lefelé tartó szabályozórudak megmozgatták a vizet a reaktor aljában, ami aztán az üregeffektust pozitívvá változtatta.
Május elsején újra négymillió curie-re ugrott sérült zóna aktivitása. A reaktorzóna ahelyett, hogy hűlt volna, egyre forróbb lett. Minden egyes zsák ledobásakor újabb adag radioaktív por kerül a levegőbe. Tehát mégsem sike-rült a terv, viszont embereknek látniuk kellett, hogy tesznek valamit a meg-mentésükért. Viszont az így megolvadt fűtőanyag reakcióba léphet a buborékoltatótartály vizével, ami robbanást eredményezhet. Innen sikerült időben kiszivattyúzni a vizet.
A tűzoltók rettentően féltek a sugárzástól. Egyikőjük nevetve mondta, hogy Afganisztán rosszabb lenne. Mire a másik megrázta a fejét.
?Nem- felelte-, ott legalább tudnám, honnan jönnek a golyók. De itt láthatatlan a veszély. Épp ezért sokkal félelmetesebb.
Újra próbálkoztak a reaktor lehűtésével, megkezdték egy, a reaktor alatti hűtőrendszer építését, ami azt jelentette, hogy le kellett ásni a reaktor alapja alá, és ott egy minél hosszabb csőrendszert összeszerelni, amelyet majd a maradék három reaktor fog ellátni vízzel. Ehhez nyilvánvalóan sok időre volt szükség. Addig is próbáltak tenni még valamit, folyékony nitrogént szivattyúztak a földbe. Ez megfagyasztaná a földet az alapozás alatt, kiűzné az oxigént, és eloltaná a tüzet.
A reaktor radionuklid-kibocsátása május 6-án ?minden látható ok nél-kül- hirtelen nyolcmillióról százötvenezer curie-re esett, és azután tartósan ezen a szinten maradt. Május 9-én úgy tűnt, hogy a reaktor végleg kialudt.
A kórházba szállítottakra visszatérve (május közepére létszámuk 512 fő), minden betegtől vérmintát vettek. A mintákat tenyésztették, azután meg-nézték, mennyire károsodtak a kromoszómák. Ebből aztán kiszámították az egyes embert ért dózist, és előírták a megfelelő kezelést. A legnagyobb ve-szélynek a gyorsan osztódó sejtekből felépülő szervek vannak kitéve, mint a hajszálak, a bőr, a gyomor- és a bélrendszer, a szervezet vérellátását biztosító csontvelő. Ha viszont károsodnak a kromoszómák, a sejtek nem tudják rep-rodukálni magukat, és elpusztulnak. Ez különösen a csontvelő esetében je-lent nagy veszélyt. A halált azonban nem csak a vér elhasználódása okozhat-ja, hanem fulladás, vagy hashártyagyulladás is. Ezenkívül számos kísérőtünet jelentkezhet: fájdalmas herpeszkiütések, belső vérzés és az abból fakadó véres hasmenés, magas láz, és persze az immunrendszer általános gyengeségéből fakadó mindenféle betegség.
A Moszkvába küldöttek egy része felépült, csak a béta-sugárzás okozta égési sérülések maradtak rajtuk. Azonban még nem múlt el a veszély. A su-gárbetegség első szakaszát ugyanis egy két-két és fél hónapig tartó, jól kö-rülhatárolható időszak követi: addig tart, amíg a test újra felépíti immun-rendszerét. Ám amíg ez nem történik meg, a beteg a legenyhébb fertőzésnek is áldozatul eshet.
Harmincegyre tehető azok száma, akik közvetlenül a csernobili baleset következtében vesztették életüket. Mivel a kormány egészségügyi bizottsága titokban tartotta, mi lett a többi moszkvai kórházba szállított beteggel, és a kijevi áldozatokról sem készült számszerű kimutatás, a hivatalos statisztikák mindmáig ezt az adatot tartalmazzák. Minden ennél magasabb számot bur-zsoá hamisításként és nyugati propagandafogásként kezeltek.
A kijevi államügyész április 26-án értesült a balesetről. A büntető tör-vénykönyv 220. paragrafusának 2. szakasza értelmében azonnal nyomozást indított. A vád ?robbanásveszélyes anyagokkal dolgozó vállalatok vagy rob-banásveszélyes üzemek? szabályzatának megszegése volt.
A balesetet követően az atomenergiával foglalkozó minisztériumok és intézmények is megkezdték a baleset okainak kivizsgálását: a Középgépipari Minisztérium, az Energia- és Villamosipari Minisztérium, a Kurcsatov Inté-zet, a NIKJET, az Abadjan vezette Össz-szövetségi Atomerőmű-működtetési Kutatóintézet, az Atomenergia Felhasználás Állami Bizottsága, a Hidroprojekt és a csernobili erőmű főmérnöke, Nyikolaj Fomin. A vizsgálóbi-zottság jelentette, hogy a turbinateszt nem az előírásoknak megfelelően folyt. A teszt során az operátorok megszegték a biztonsági előírásokat, és ennek következtében vált ellenőrizhetetlenné a reaktor működése. Egy másik bi-zottság az erőmű személyzetét tette felelőssé, amiért súlyos hibákat követtek el az atomerőmű működtetése során, és nem törődtek a létesítmény bizton-ságával. Nehezteltek továbbá azért is, mert engedélyezték a turbinateszt éj-szakai végrehajtását, és mert eltűrték az RBMK-reaktorok fizikai és technikai hiányosságait anélkül, hogy javasolták volna a tervezőknek és a fizikusok-nak, hogy tökéletesítsék a reaktor biztonsági rendszerét. A reaktor tervezése-kor ugyanis nem voltak megfelelőek a biztonságot szavatoló technikai intéz-kedések.
A felelősség kérdésének hangsúlya azonban a tervezés hiányosságairól a működtetési hibákra terelődött, hiszen ha elismerik, hogy tervezési hiba miatt következett be a robbanás, a külföldi és a hazai közvélemény nyomásá-ra be kellett volna zárni az összes RBMK-reaktort, aminek következtében összeomlott volna a szovjet gazdaság.
Július 21-én a Pravda megjelentette a Politbürónak a csernobili bal-esetről hozott ítéletét:
Megállapítást nyert: a baleset oka, hogy az erőmű dolgozói sorozatosan megszegték a reaktor működtetési szabályzatát.
Tárgyalások kezdődtek, a bűnösöket kizárták a pártból, sokukat letar-tóztatták és börtönbe zárták (néhány évre csak!).
A terepen eközben tovább folytatódott a munka. A sérült reaktor alá hűtőrendszert építettek, majd betemették a radioaktív zónát. A létesítményt ?szarkofág?-nak nevezték. Ez a hatalmas tartály lehetővé tette, hogy a baleset során kihullott összes radioaktív anyagot biztonságosan tárolják és ellen-őrizhessék. Viszont a robbanáskor szétszóródott grafit- és fűtőelemdarabok is veszélyt jelentettek. Ezeket összeszedték és elszállították.
Sugárfóbia
Rendszeresen ellenőrizték az élelmiszereket (hús, tej, zöldségek stb.). Gyakran fertőzöttnek bizonyultak, de igyekeztek tiszta élelmiszerekkel ellátni a lakosságot. Csak a burgonya állt ellen teljesen a sugárzásnak.
A Szovjet Természet című lapban a következő cikk jelent meg:
Ki kell mondani, hogy a szakértők ma még korántsem tudnak mindent a sugárzásról. A sugárbiológusok egy része épp ezért azt a nézetet vallja, hogy a legkisebb dózis is ártalmas lehet? amikor a kollektív dózisról beszélünk, az egész népességet ért sugárzás összességét értjük alatta. Ez voltaképp egy időzített bomba. Ebben az esetben a népesség jó ré-szénél előfordulhat valamiféle rejtett mutáció. Az ilyenfajta mutációs hi-ba könnyen áttevődhet a homozigóta rendszerre, és így az eljövendő nemzedéknél számtalan genetikai hiba fordulhat majd elő.
Heves viták kezdődtek, melyekben máig érvényes igazságok, és azóta is megválaszolatlan kérdések hangzottak el:
A tévedés okozta kár egyenes arányban áll azzal az idővel, amíg eltit-kolták.
Ki fog felelni azért a három évig tartó, megbocsáthatatlan időszakért, amikor senki sem törődött tízezer ember egészségével és elemi érdekeivel??
És az embereket nehéz meggyőzni arról, hogy nem minden a sugárzás miatt van, és hogy ennél sokkal rosszabbakat is tettek már velük.
A csernobili atomerőmű-baleset hatása hazánkban
Magyarországot a radioaktív felhő április 29-én érte el, északkeleti irányból. A felhő elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak tapasztalhatók a szennyezettségben. Ha-zánkban a legszennyezettebb területek az Észak-Dunántúl, és a főváros kör-nyéke. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték.
A levegőben főként a cézium-134, cézium-137, jód-131, jód-132 radio-aktív izotópokat lehetett észlelni. A lakosság sugárterhelését egyrészt a talaj-ra és a növényekre kihullott szennyeződés által okozott külső terhelés, más-részt ugyanezen anyagok táplálékláncba kerülése miatti belső terhelés adta. A felsorolt izotópokat a friss növényekben lehetett kimutatni, majd később az állati ételekben (tej, hús) is. (Eleinte a jód-131, később a cézium dominált.) A belégzés miatti belső sugárterhelés igen csekély volt.
A csernobili baleset következményeként az átlag magyar lakos várha-tóan egész élete során összesen 0.23 mSv külső és 0.09 mSv belső terhelés-ből származó effektív egyenértékdózist kap. Ez összesen 0.3-0.4 mSv-et je-lent. (Összehasonlításként: a természetes sugárzás miatt évente átlagosan 2-3 mSv dózis éri szervezetünket.) Európai viszonylatban ez egyébként a "kö-zépmezőnyt jelenti":
Hazánkban nem észlelték a daganatos megbetegedések számának a csernobili eredetű sugárterheléssel összefüggő növekedését. Nem mutatható ki sem a gyermekkori pajzsmirigy-rák, sem a gyermekkori leukémiás megbe-tegedések számának emiatti növekedése. A veleszületett rendellenességek gyakorisága sem emelkedett a csernobili baleset következtében. Jelenlegi tu-dásunk szerint tehát Magyarországon nem mutatható ki a csernobili atom-erőmű-baleset káros egészségügyi hatása.
Epilógus
A baleset következményeit illetően ugyanúgy homályban tapogatózunk, mint amikor az okairól van szó. 1992-ben a nyugati tudósok is megerősítet-ték, hogy a gomeli körzet gyermekei között nő a pajzsmirigyrákos megbetege-dések aránya. Ez várható volt, de senki sem számított rá, hogy ilyen gyorsan megjelenik a betegség.
A referátum zárásaként a felhasznált könyv utolsó sorait használom, melyek igen elgondolkodtattak: Az Amerikai Rák Társaság, a Brit Királyi Rákkutató Alapítvány és az Egészségügyi Világszervezet egy közös projektet hozott létre, amely úgy véli, hogy a ma élő népességből kétszázötvenmillióan fognak idő előtt meghalni dohányzás okozta betegségekben.
Kiriyama
New Member
Jo cikk. Grat.
szerintem innen volt http://www.reak.bme.hu/csernobil/
A csernobili atomerőmű-baleset lefolyása
A csernobili atomerőmű balesetét közvetlenül egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok sorozatos, durva megszegésével végrehajtott kísérlet okozta. Az erőmű mérnökei azt szerették volna megoldani, hogy egy esetleges vészleállás esetén a tartalék elektromos rendszer (dízelgenerátorok) beindulásáig a blokkot a lassuló gőzturbina-generátor rendszer által termelt villamos energiával üzemeltessék. A kísérletet a négyes blokk tervezett tavaszi karbantartása előtt, a blokk leállítása közben akarták végrehajtani.
A baleset vázlatos kronológiája:
A pirossal jelölt események egy korszerű atomerőműben (pl. Paks) fizikai és tervezési okok miatt nem következhetnek be!
Időpont
Esemény
Kommentár
01:06 Elkezdik csökkenteni a reaktor teljesítményét.
14:00 Zóna üzemzavari hűtőrendszer kikapcsolása!
14:00 A teherelosztó utasítja az erőművet a további teljesítménycsökkentés elhalasztására. A blokk teljesítményét 50%-ra állították be, a két gőzturbina-generátor egységből az egyiket leállították.
A csökkentett teljesítmény miatt a reaktorban neutronmérgek (erős neutronelnyelő anyagok, pl. xenon-135) kezdenek felhalmozódni. Csökken a reaktor manőverező képessége.
23:10 A teherelosztó engedélyt ad a leállásra, az operátorok csökkenteni kezdik a teljesítményt.
24:00 Műszakváltás Új operátorok érkeznek a vezénylőbe, akik nem készültek fel a kísérletre.
Felkészülés a kísérletre (1986. 04. 26., szombat)
00:05 A reaktor teljesítménye 24%-on. Ezen teljesítmény alatt a pozitív üregtényező miatt pozitív a visszacsatolás, a reaktor öngerjesztő!
00:30 A reaktor teljesítménye a névleges érték 1%-ára esik. Vagy az operátor nem nyomta meg az automatikus teljesítménytartás gombját, vagy műszerhiba miatt esett le a teljesítmény. A gyors teljesítményzuhanást ugyanaz a pozitív üregtényező okozta, mint a későbbi robbanást. A reaktor instabil!
00:32 Az operátor a teljesítménycsökkenés ellensúlyozására szabályozórudakat húz ki a zónából.
Megpróbálják a teljesítményt a kísérlethez szükséges szintre emelni.
Az engedélyezettnél kevesebb szabályozórúd marad a zónában!
01:00 A reaktor teljesítménye 7%-on stabilizálódik.
01:03
01:07 A 6 működő mellé további két fő keringető szivattyút kapcsolnak be. Csökkenni kezd a vízszint a gőzdobban.
01:15 A "gőzdob vízszint alacsony" jelre az üzemzavari védelem bénítása (kikapcsolása)! Az üzemzavari védelem ("automatikus vészleállítás") leállítaná a reaktort, ha bizonyos paraméterek (pl. hőmérséklet a zónában, hűtőközeg nyomása, vagy az itt említett gőzdob vízszint) túllépnek egy előre beállított értéket. Kiiktatása miatt ez a védelem a továbbiakban szerepét ellátni már nem tudja.
01:22 Az operátor további szabályozórudakat húz ki a zónából.
Növelni akarják a reaktor hűtőközegének nyomását.
01:22 A kísérlet tényleges megkezdése.
01:22 Az operátor észleli, hogy a reaktivitás-tartalék a megengedett fele.
01:23 A "második turbina gyorszáró zár" jelre az operátor bénítja az üzemzavari védelmet. A kísérletet annak esetleges sikertelensége esetén azonnal, a reaktor leállítása nélkül meg akarták ismételni.
01:23:04 Lezárják a második turbina gyorszáróit. A turbinát ezáltal leválasztják a reaktorról, nem jut több gőz a turbinára: csak a lendülete miatt pörög tovább.
Mivel a turbina le van zárva, a gőz nem tud kijutni a reaktorból. A nyomás emiatt növekedni kezd: a zónában a gőzbuborékok egy része összeroppan.
01:23:10 Az automatika szabályozórudakat húz ki a zónából. A gőztartalom csökkenése a pozitív üregtényező miatt csökkenti a teljesítményt, ezt próbálja ellensúlyozni a teljesítménytartásra kapcsolt automatika.
01:23:35 A zónában a gőzfejlődés szabályozhatatlanná válik. Az automatika által kihúzott rudak a reaktor instabilitása miatt gyorsabban növelik a teljesítményt a normálisnál.
01:23:40 Az operátor megnyomja a vészleállító gombot. A biztonságvédelmi rudak tervezési hiba miatt a reaktor leállítása előtt rövid időre kismértékben megemelik a teljesítményt. Ez a baleset előtt is ismert volt, de nem törődtek vele, mert normál üzem mellett nem okozott problémát. Most viszont ez a kis teljesítmény-növekedés a reaktor instabilitása miatt a teljesítmény szabályozhatatlan növekedését okozza.
01:23:44 A reaktor teljesítménye néhány másodperc alatt a névleges érték százszorosára nő. A teljesítmény megugrása miatt hirtelen nagy mennyiségű gőz szabadul fel.
01:23:45 A fűtőelempálcák felhasadnak.
01:23:49 Az üzemanyagcsatornák (hűtőcsövek) fala felnyílik.
01:24 Gőzrobbanás.
A reaktorban lévő összes víz pillanatok alatt elpárolog, a gőznyomás szétveti a reaktort és a biológiai védelmet (beton árnyékolást).
Gázrobbanás.
A vízgőz a forró grafittal, illetve a reaktor szerkezeti anyagaival reakcióba lépve gyúlékony hidrogént és szén-monoxidot termel. Ezek a gázok a reaktor felnyílása után a levegő oxigénjével elkeveredve berobbannak.
Grafittűz. A szabaddá vált grafit begyullad és napokig ég.
akinek érthetőbben kéne http://www.reak.bme.hu/csernobil/index.htm?lefoly
A csernobili atomerőmű balesetét közvetlenül egy rosszul megtervezett és a biztonsági rendszabályok sorozatos, durva megszegésével végrehajtott kísérlet okozta. Az erőmű mérnökei azt szerették volna megoldani, hogy egy esetleges vészleállás esetén a tartalék elektromos rendszer (dízelgenerátorok) beindulásáig a blokkot a lassuló gőzturbina-generátor rendszer által termelt villamos energiával üzemeltessék. A kísérletet a négyes blokk tervezett tavaszi karbantartása előtt, a blokk leállítása közben akarták végrehajtani.
A baleset vázlatos kronológiája:
A pirossal jelölt események egy korszerű atomerőműben (pl. Paks) fizikai és tervezési okok miatt nem következhetnek be!
Időpont
Esemény
Kommentár
01:06 Elkezdik csökkenteni a reaktor teljesítményét.
14:00 Zóna üzemzavari hűtőrendszer kikapcsolása!
14:00 A teherelosztó utasítja az erőművet a további teljesítménycsökkentés elhalasztására. A blokk teljesítményét 50%-ra állították be, a két gőzturbina-generátor egységből az egyiket leállították.
A csökkentett teljesítmény miatt a reaktorban neutronmérgek (erős neutronelnyelő anyagok, pl. xenon-135) kezdenek felhalmozódni. Csökken a reaktor manőverező képessége.
23:10 A teherelosztó engedélyt ad a leállásra, az operátorok csökkenteni kezdik a teljesítményt.
24:00 Műszakváltás Új operátorok érkeznek a vezénylőbe, akik nem készültek fel a kísérletre.
Felkészülés a kísérletre (1986. 04. 26., szombat)
00:05 A reaktor teljesítménye 24%-on. Ezen teljesítmény alatt a pozitív üregtényező miatt pozitív a visszacsatolás, a reaktor öngerjesztő!
00:30 A reaktor teljesítménye a névleges érték 1%-ára esik. Vagy az operátor nem nyomta meg az automatikus teljesítménytartás gombját, vagy műszerhiba miatt esett le a teljesítmény. A gyors teljesítményzuhanást ugyanaz a pozitív üregtényező okozta, mint a későbbi robbanást. A reaktor instabil!
00:32 Az operátor a teljesítménycsökkenés ellensúlyozására szabályozórudakat húz ki a zónából.
Megpróbálják a teljesítményt a kísérlethez szükséges szintre emelni.
Az engedélyezettnél kevesebb szabályozórúd marad a zónában!
01:00 A reaktor teljesítménye 7%-on stabilizálódik.
01:03
01:07 A 6 működő mellé további két fő keringető szivattyút kapcsolnak be. Csökkenni kezd a vízszint a gőzdobban.
01:15 A "gőzdob vízszint alacsony" jelre az üzemzavari védelem bénítása (kikapcsolása)! Az üzemzavari védelem ("automatikus vészleállítás") leállítaná a reaktort, ha bizonyos paraméterek (pl. hőmérséklet a zónában, hűtőközeg nyomása, vagy az itt említett gőzdob vízszint) túllépnek egy előre beállított értéket. Kiiktatása miatt ez a védelem a továbbiakban szerepét ellátni már nem tudja.
01:22 Az operátor további szabályozórudakat húz ki a zónából.
Növelni akarják a reaktor hűtőközegének nyomását.
01:22 A kísérlet tényleges megkezdése.
01:22 Az operátor észleli, hogy a reaktivitás-tartalék a megengedett fele.
01:23 A "második turbina gyorszáró zár" jelre az operátor bénítja az üzemzavari védelmet. A kísérletet annak esetleges sikertelensége esetén azonnal, a reaktor leállítása nélkül meg akarták ismételni.
01:23:04 Lezárják a második turbina gyorszáróit. A turbinát ezáltal leválasztják a reaktorról, nem jut több gőz a turbinára: csak a lendülete miatt pörög tovább.
Mivel a turbina le van zárva, a gőz nem tud kijutni a reaktorból. A nyomás emiatt növekedni kezd: a zónában a gőzbuborékok egy része összeroppan.
01:23:10 Az automatika szabályozórudakat húz ki a zónából. A gőztartalom csökkenése a pozitív üregtényező miatt csökkenti a teljesítményt, ezt próbálja ellensúlyozni a teljesítménytartásra kapcsolt automatika.
01:23:35 A zónában a gőzfejlődés szabályozhatatlanná válik. Az automatika által kihúzott rudak a reaktor instabilitása miatt gyorsabban növelik a teljesítményt a normálisnál.
01:23:40 Az operátor megnyomja a vészleállító gombot. A biztonságvédelmi rudak tervezési hiba miatt a reaktor leállítása előtt rövid időre kismértékben megemelik a teljesítményt. Ez a baleset előtt is ismert volt, de nem törődtek vele, mert normál üzem mellett nem okozott problémát. Most viszont ez a kis teljesítmény-növekedés a reaktor instabilitása miatt a teljesítmény szabályozhatatlan növekedését okozza.
01:23:44 A reaktor teljesítménye néhány másodperc alatt a névleges érték százszorosára nő. A teljesítmény megugrása miatt hirtelen nagy mennyiségű gőz szabadul fel.
01:23:45 A fűtőelempálcák felhasadnak.
01:23:49 Az üzemanyagcsatornák (hűtőcsövek) fala felnyílik.
01:24 Gőzrobbanás.
A reaktorban lévő összes víz pillanatok alatt elpárolog, a gőznyomás szétveti a reaktort és a biológiai védelmet (beton árnyékolást).
Gázrobbanás.
A vízgőz a forró grafittal, illetve a reaktor szerkezeti anyagaival reakcióba lépve gyúlékony hidrogént és szén-monoxidot termel. Ezek a gázok a reaktor felnyílása után a levegő oxigénjével elkeveredve berobbannak.
Grafittűz. A szabaddá vált grafit begyullad és napokig ég.
akinek érthetőbben kéne http://www.reak.bme.hu/csernobil/index.htm?lefoly
Tibi
New Member
- Csatlakozás
- 2006.11.22.
- Üzenetek
- 8,544
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Vasbogdány
- Webhely
- www.stalker-fan.extra.hu
Egy nem tudom, hogy újnak mondható videó található erre: http://stalker-portal.ru/go
ress_tour_p3
Ennek a zenéje az, amit már mióta keresek :S .
Ezt tán a videókhoz kellett volna. hispan1
ress_tour_p3Ennek a zenéje az, amit már mióta keresek :S .
Ezt tán a videókhoz kellett volna. hispan1
na gyerekek itt egy kép az erőműről tavalyi 
http://kepfeltoltes.hu/view/070314/cser ... es.hu_.jpg
(azért a szarkofág tényleg levan amortizálódva
http://kepfeltoltes.hu/view/070314/cser ... es.hu_.jpg
(azért a szarkofág tényleg levan amortizálódva
Tibi
New Member
- Csatlakozás
- 2006.11.22.
- Üzenetek
- 8,544
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Vasbogdány
- Webhely
- www.stalker-fan.extra.hu
Tibi":2w20b0pu mondta:
Azért nem akartam mert ez inkább Csernobilról szóló videó, mint egy stalkeres videó :roll: mindegy...
wasaby44
New Member
pfú aza videó megvan 2002 óta 
Doma
New Member
Tényleg akik még mindig bent laknak a Zónában azok mit esznek??? :shock: Zöldség, gyümölcs kizárva.Állat kizárva.Akkor mit?
Visznek be nekik enni? De mivel fizetnek? :shock:
Visznek be nekik enni? De mivel fizetnek? :shock:
wasaby44
New Member
artefactokkal
Tibi
New Member
- Csatlakozás
- 2006.11.22.
- Üzenetek
- 8,544
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Vasbogdány
- Webhely
- www.stalker-fan.extra.hu
wasaby44":f7n6qaap mondta:pfú aza videó megvan 2002 óta
jim67":f7n6qaap mondta:
lol a stalker-portalon akkor meg mit keres a friss hírek között? :?
Én ennek egy hosszabb verzióját láttam (azt is decemberben akkor volt a stalker-portalon ,,új videó". 2002? :shock: ).
wasaby44
New Member
ha lesz mód rá felrakom este a YouTUBE-ra és meglátod.
infókat is leírom, mert a GS cd-n van fennt
infókat is leírom, mert a GS cd-n van fennt
- Állapot