Capt Axon
New Member
Újoncok mindig jöhetnek. Üdv köztünk! 
Üdv a csapatban
Reni vagyok, a helyi feminista.
A tökéletes helyesírás és fogalmazókészség nem létszükséglet, a lényeg az hogy ne írj bődületesen nagy ökörségeket, és ha valami más karaktert érintő komolyabb dolgot csinálsz, akkor egyeztesd az illetővel. Egyébként kötetlen szórakozás az egész, szóval tuti jól fogod érezni magad
Egyébként végül is támogatom azt az ötletet, hogy "szűz" Zónába érkezzünk, aránylag kevés sztalkerral és katonával, valamint sokkal több mutánssal. De jó lenne ha írnának mások is, még legalább 2-3 ember jó lenne. Scarecrow, te beszállsz? Lehet hogy meguntad, de most úgyis vérfrissítés van.
Reni vagyok, a helyi feminista.A tökéletes helyesírás és fogalmazókészség nem létszükséglet, a lényeg az hogy ne írj bődületesen nagy ökörségeket, és ha valami más karaktert érintő komolyabb dolgot csinálsz, akkor egyeztesd az illetővel. Egyébként kötetlen szórakozás az egész, szóval tuti jól fogod érezni magad
Egyébként végül is támogatom azt az ötletet, hogy "szűz" Zónába érkezzünk, aránylag kevés sztalkerral és katonával, valamint sokkal több mutánssal. De jó lenne ha írnának mások is, még legalább 2-3 ember jó lenne. Scarecrow, te beszállsz? Lehet hogy meguntad, de most úgyis vérfrissítés van.
Vomi
New Member
Olvasgattam ezt a frakciószerepjátékos dolgot, és eddig röstelltem bevallani magamnak, de bizony hiányzik az írás :-/
Tudom, hogy a könyvemet hol csesztem el, a legközelebbi jobb lesz
Mivel eléggé újonc vagyok itt, így szeretném megkérdezni a jelen levő Hölgyet és urakat, hogy akkor hogy is működik pontosan ez a szerepjáték?
Tudom, hogy a könyvemet hol csesztem el, a legközelebbi jobb lesz
Mivel eléggé újonc vagyok itt, így szeretném megkérdezni a jelen levő Hölgyet és urakat, hogy akkor hogy is működik pontosan ez a szerepjáték?
Hát az itteni élet meglehetősen egyszerűen
Mindenkinek van egy karaktere a stalker világához kapcsolódóan. Ezeket ki rövidebb, ki hosszabb írásokon keresztül rányítja, bele lehet lépni frakciókba, lehet társulni, szövetkezni, szóval ilyen téren teljes a szabadság.
Viszont ha egy másik karakterrel van dolgod akkor azt egymással egyeztetni szoktuk, PM, skype, vagy egyéb elérhetőségen keresztül. Vagy nagyobb zónára és játékosokra kiható cselekedetieket is jó ha közöltök a játékosokkal.
Amit nem szeretünk, az az egyszemélyes hadsereg, hallhatatlan, sérthetetlen karakterek, ebből volt már majdnem mindenkinek gondja ( tisztelet a kivételnek) szóval ha ilyet tapasztaltok, tisztelettel, de szólni kell. Mindenki karaktere lehet valamiben különleges, jó lövészképességek, jó beszédkészsége, vezetői készségek stb...próbálunk törekedni a valóságszerű játékra így lehetőleg ne legyenek túlzások ilyen téren. Ez tehát vannak dolgok amit nem tehetsz meg mert egyszerű a gravitáció nem engedi, vagy a fizika egyéb törvényei teszik lehetetlenné, de ha van ésszerű magyarázat és a többség elfogadja akkor itt is szárnyalhat a fantázia tekintve hogy mégis csak a zónáról van szó ami messze van a normálistól és a valóságtól
Biztos van amit kihagytam azt a többiek kiegészítik, de ha van kérdés szívesen válaszolok
Mindenkinek van egy karaktere a stalker világához kapcsolódóan. Ezeket ki rövidebb, ki hosszabb írásokon keresztül rányítja, bele lehet lépni frakciókba, lehet társulni, szövetkezni, szóval ilyen téren teljes a szabadság.
Viszont ha egy másik karakterrel van dolgod akkor azt egymással egyeztetni szoktuk, PM, skype, vagy egyéb elérhetőségen keresztül. Vagy nagyobb zónára és játékosokra kiható cselekedetieket is jó ha közöltök a játékosokkal.
Amit nem szeretünk, az az egyszemélyes hadsereg, hallhatatlan, sérthetetlen karakterek, ebből volt már majdnem mindenkinek gondja ( tisztelet a kivételnek) szóval ha ilyet tapasztaltok, tisztelettel, de szólni kell. Mindenki karaktere lehet valamiben különleges, jó lövészképességek, jó beszédkészsége, vezetői készségek stb...próbálunk törekedni a valóságszerű játékra így lehetőleg ne legyenek túlzások ilyen téren. Ez tehát vannak dolgok amit nem tehetsz meg mert egyszerű a gravitáció nem engedi, vagy a fizika egyéb törvényei teszik lehetetlenné, de ha van ésszerű magyarázat és a többség elfogadja akkor itt is szárnyalhat a fantázia tekintve hogy mégis csak a zónáról van szó ami messze van a normálistól és a valóságtól
Biztos van amit kihagytam azt a többiek kiegészítik, de ha van kérdés szívesen válaszolok
Vomi
New Member
Köszönöm az infót, még arra kíváncsi lennék, hogy maga a szerepjáték a S.T.A.L.K.E.R. világában játszódik? Mármint úgy értem, a Stalker területein belül? (Cordon, Garbage, Dark Forest, Limansk, etc...)
Hát volt már rá példa hogy külsős területen is megfordultunk ( én pl Tokyoban is jártam, MEg a zóna közei helyeken Kiev stb...) de egyébként igen, a játéktér a zóna, nem muszáj a stalkeres térkép kereteiben gondolkozni, viszont ha más helyet írsz akkor azt nagyjából be kell lőni hogy mindenki tudja hogy merre is van az a hely ( épület, anomália stb...)
Na igen, be lehet hozni olyan Zónán belüli területeket is, amiket a stalker-játékokban nem igazán lehetett feltérképezni. Ami még érint mindenkit, az az, hogy most kezdtük újra a játékot, és végülis hallgatólagosan abban állapodtunk meg, hogy a Zóna első hónapjaiban induljon a cselekmény, szóval emberek szempontjából még egészen érintetlen a terület, ezt vegyétek majd figyelembe. Tehát jelenleg még nincsenek frakciók, a Bár területe kihalt (meg úgy minden a peremterületeken kívül), egy-két kisebb stalker- és banditacsoportosulás van. Szerintem ma este már a jelentkezők írhatnak is egy előtörténetet a karakterüknek.
Capt Axon
New Member
Várj! Várj! Akkor most Úgy kezdtük el ahogy javasoltam?Vagyis teljesen az elejétől?
Neki kezdek hát
Név: Borisz 'Szergej' Ruszhim
Kor: 26
Külső: Nagyobb testalkatú , átlagos magasságú , szőkés barna hajú férfi, állandóan megviseltnek tűnt arccal és 1 vörös sebhellyel a vállán
Személyisége: Komoly, csendes magányos alak, aki néha szegődik "falkákba" de akkor a vezetői/magasabb szerepet foglalja be, hidegvérű gyilkos
Adottságok: Nem a legjobb lövész de szerencsés típus, minden földi járműt elvezet
Felszerelés:
- Vastag pulcsi + nadrág + fekete drága kabát, Acél betétes bakancs belűl zsebbel abban pillangó kés, Walther P99 + 50 db tölténnyel , egy kisebb méretű táska abban 4 napra elegendő élelem/víz
Előtörténet:
Szergej Orosz származású Kijevi férfi, 15 évesen kezdett el rendszeren kondizni amiért köszönheti alkatát, Jó tanuló volt megvolt szinte mindene, pénz, siker, minden.
Az Otthona leéget valami folytán , az életkedve elment elkomolyodott, a barátait elvesztette és drogozni kezdett, 23 éves korában leszokott a drogról és egy rossz hírű 'bandához' szegődött, vezetői képessége miatt kitünt a többiek közűl és gyorsan a banda élére kerekedett, loptak,raboltak, lényegében mindent Kijevben
Egy baleset következtében vagy a banda fele élve elégett netán csak csúnya sérüléseket szenvedtek, majd jött a rendőrség, a legtöbbüket letartóztatták vagy csak szimplán a maguk módján "megkínozták" ahogy Szergejt is, véresen ott hagyták egy heggel a válában, ő és 2 társa menekült meg a rabság elől, két hónappal később Szergej 26 éves, a lapokat járták a maradék banda taggal mikor éppen Csernobilról és a környékéről volt szó, eldöntötték,ha eddig az élet nem kedvezett majd ott újat kezdenek, szerencsét próbálnak a környéken talán még jól is jönnek ki belőle.
Szergej és két társa, Igor és Alexandroviccsal elindultak. A Határtól fél km re megálították őket...
Remélem megfelelő
Szerk:
Ugyebár ha szűz minden,akkor hadsereg végülis lesza**a hogy ki megy be,ki nem? ( márha van helyőrség)
Név: Borisz 'Szergej' Ruszhim
Kor: 26
Külső: Nagyobb testalkatú , átlagos magasságú , szőkés barna hajú férfi, állandóan megviseltnek tűnt arccal és 1 vörös sebhellyel a vállán
Személyisége: Komoly, csendes magányos alak, aki néha szegődik "falkákba" de akkor a vezetői/magasabb szerepet foglalja be, hidegvérű gyilkos
Adottságok: Nem a legjobb lövész de szerencsés típus, minden földi járműt elvezet
Felszerelés:
- Vastag pulcsi + nadrág + fekete drága kabát, Acél betétes bakancs belűl zsebbel abban pillangó kés, Walther P99 + 50 db tölténnyel , egy kisebb méretű táska abban 4 napra elegendő élelem/víz
Előtörténet:
Szergej Orosz származású Kijevi férfi, 15 évesen kezdett el rendszeren kondizni amiért köszönheti alkatát, Jó tanuló volt megvolt szinte mindene, pénz, siker, minden.
Az Otthona leéget valami folytán , az életkedve elment elkomolyodott, a barátait elvesztette és drogozni kezdett, 23 éves korában leszokott a drogról és egy rossz hírű 'bandához' szegődött, vezetői képessége miatt kitünt a többiek közűl és gyorsan a banda élére kerekedett, loptak,raboltak, lényegében mindent Kijevben
Egy baleset következtében vagy a banda fele élve elégett netán csak csúnya sérüléseket szenvedtek, majd jött a rendőrség, a legtöbbüket letartóztatták vagy csak szimplán a maguk módján "megkínozták" ahogy Szergejt is, véresen ott hagyták egy heggel a válában, ő és 2 társa menekült meg a rabság elől, két hónappal később Szergej 26 éves, a lapokat járták a maradék banda taggal mikor éppen Csernobilról és a környékéről volt szó, eldöntötték,ha eddig az élet nem kedvezett majd ott újat kezdenek, szerencsét próbálnak a környéken talán még jól is jönnek ki belőle.
Szergej és két társa, Igor és Alexandroviccsal elindultak. A Határtól fél km re megálították őket...
Remélem megfelelő
Szerk:
Ugyebár ha szűz minden,akkor hadsereg végülis lesza**a hogy ki megy be,ki nem? ( márha van helyőrség)
Capt Axon
New Member
Shinigami: Hát.......Hogy mondjam neked? Ez nem rossz. Sőt! Egész jó! Csak némi problémák vannak vele.
A felszerelés és karakterleírás jó. Az meg hogy a frakciót nem írtad oda hanem bújtatott módon közlöd velünk hogy bandita, az nagyon ügyes! (Nekem is eszembe juthatna, de mivel olyan egyértelmű hova állok inkább nem teszem. Másrészt....Ez már Copyright-olt ötlet tőled. Szép munka!)
de akkor most a hibák:
1. Ez az egyik legszembetűnőbb probléma. Oké hogy előtörténet és hasonlók, de ácsi! Hol a történet? Az előtörténet és karakter leírás után illik egy pár sort írni a karakterrel hogy hogy kerül a zónába, és ha bejutott mit tesz, merre megy. Légyszi egy pár sort hadd lássunk tőled hogy hogyan játszol...Bízom benne hogy nagyon jól!
2. "A Határnál megállították őket ...." Na ez az ami még egy kicsit piszkál.
Ennyi lett volna a karaktered élete? Ugyanis a határnál ha megállítják őket, akkor nem pusztán fogdába kerülnek.
Sajnálatos módon a Zónában farkas törvények uralkodnak, tehát ha a határnál megállítanak, akkor nem fogda lesz ebből......Szimplán agyonlőnek és elkaparnak a zóna egyik meg nem nevezett helyén. Főleg hogy körözött bűnözőt alakítasz.
Az a feltételezés meg hogy a hadsereg lesz@rja hogy ki megy be vagy ki, az teljességgel el van hibázva.
Pont az ellentettje megy! Olyan feszülten figyelik a határokat mint egy rugó! Aztán akit meglátnak azt azonnal lelövik. A stalkerek csak azért jutnak be, mert a hadsereg nem tud elegendő embert állítani mindenhova, így a kerítésen tökéletesen átjutnak a sereg háta mögött. Fő cél minden be lopakodó egyénnél hogy a hadsereg helyőrségeit és őrjáratait olyan nagy ívben kerülik ahogy csak lehetséges.
Helyőrség meg hogyne lenne! Hát a Cordon!!!
Hát...Nagyjából csak ennyi lenne a gond. De ettől eltekintve egész jól kezded. Csak így tovább és jó játékot!
Reni: Megy az ötös! pattog1
A felszerelés és karakterleírás jó. Az meg hogy a frakciót nem írtad oda hanem bújtatott módon közlöd velünk hogy bandita, az nagyon ügyes! (Nekem is eszembe juthatna, de mivel olyan egyértelmű hova állok inkább nem teszem. Másrészt....Ez már Copyright-olt ötlet tőled. Szép munka!
)de akkor most a hibák:
1. Ez az egyik legszembetűnőbb probléma. Oké hogy előtörténet és hasonlók, de ácsi! Hol a történet? Az előtörténet és karakter leírás után illik egy pár sort írni a karakterrel hogy hogy kerül a zónába, és ha bejutott mit tesz, merre megy. Légyszi egy pár sort hadd lássunk tőled hogy hogyan játszol...Bízom benne hogy nagyon jól!
2. "A Határnál megállították őket ...." Na ez az ami még egy kicsit piszkál.
Ennyi lett volna a karaktered élete? Ugyanis a határnál ha megállítják őket, akkor nem pusztán fogdába kerülnek.
Sajnálatos módon a Zónában farkas törvények uralkodnak, tehát ha a határnál megállítanak, akkor nem fogda lesz ebből......Szimplán agyonlőnek és elkaparnak a zóna egyik meg nem nevezett helyén. Főleg hogy körözött bűnözőt alakítasz.
Az a feltételezés meg hogy a hadsereg lesz@rja hogy ki megy be vagy ki, az teljességgel el van hibázva.
Pont az ellentettje megy! Olyan feszülten figyelik a határokat mint egy rugó! Aztán akit meglátnak azt azonnal lelövik. A stalkerek csak azért jutnak be, mert a hadsereg nem tud elegendő embert állítani mindenhova, így a kerítésen tökéletesen átjutnak a sereg háta mögött. Fő cél minden be lopakodó egyénnél hogy a hadsereg helyőrségeit és őrjáratait olyan nagy ívben kerülik ahogy csak lehetséges.
Helyőrség meg hogyne lenne! Hát a Cordon!!!
Hát...Nagyjából csak ennyi lenne a gond. De ettől eltekintve egész jól kezded. Csak így tovább és jó játékot!
Reni: Megy az ötös! pattog1
Carpelan nehezen viselte az utat. Jenson gondoskodott az utazásról Ukrajnán belül is, szóval kapcsolatainak hála 14 óra
múlva elérték a Zónához legközelebb fekvő kisvárost.
Az őket szállító sofőr adott Kaijának egy kis időt hogy bevásároljon, aki a közeli mindenes boltban bevásárolt tisztálkodószerekből,
valamint egyéb női szükségleteket kiegészítő cikkekből. Innen földúton mentek tovább, majd egy erdő közepén megálltak.
- Gyalog megyünk tovább - szólt a sofőr.
Kaija elgondolkodott, honnan ismerkedhetett meg Jenson ilyen emberekkel. Jenson volt az, aki először adta az ötletet a lánynak,
hogy a Zónába menjen. Az ötlet azonnal szöget ütött a fejébe, amikor megtudta, hogy volt osztálytársa lényegében embercsempészetet
bonyolít le egy katonailag lezárt területre. Sokat érlelődött az ötlet a fejében, míg rá nem szánta magát, hogy beszél a férfival.
Jenson először le akarta beszélni a dologról, de a leány hajthatatlansága végül meggyőzte, és neki is láttak az út
szervezésének...
A gondolkodásából Carp józanította ki, aki óvatosan a lány jobb kezébe harapott. A lány megsimogatta a kutya fejét,
ám ekkor ismét szólt a sofőr:
- Őrjárat. Ne mozdulj.
És valóban, ötven méterre a fák között egy töltés vonult. Környékén kivágták a fákat, tetején szögesdrót csillogott a hajnali napfényben.
A kerítés mentén négy katona ballagott, bár nem úgy tűnt, mintha különösebben figyelnének bármire is.
- Ebben reménykedtem, csak Igor az. Igor! - kiáltott a sofőr.
A katonák fegyvert rántottak, ám vezetőjük, egy pirospozsgás arcú, testesebb tiszt intett nekik, mire csodálkozva leengedték a fegyvereket.
- Menjetek tovább a kerítés mentén, kétszáz méterre lesz egy romos kút, ott várjatok meg. - mondta a bakáknak, akik leírhatatlan arckifejezéssel engedelmeskedtek.
A sofőr intett, a lány pedig követte. Kihajtottak a kerítésből egy jókora darabot, ami alig feltűnően volt kivágva, majd átbújtak rajta.
- Te vagy az, te mocskos Szlávik? - kérdezte nevetve a tiszt.
- Én bizony. Hoztam két ajándékot. Vagyis hármat, ha úgy nézed. - szólt Szlávik, majd kabátjából kihúzott két üveget, és Igornak adta. - Jenson küldi Finnországból, eredeti norvég Vikingfjord vodka. Ilyet még nem ittál.
- Nagyra értékelem, barátom. A másik két ajándékkal mi lesz?
- Rögvest felszolgálom őket - szólt a sofőr, és már lendült is az ökle Kaija feje felé, majd egyenesen a halántékába csapódott.
A lány megtántorodott, Szláviknak nem sikerült leütnie. Azonban ebben a pillanatban Carpelan felugrott, és a férfi torkának esett.
Egy tizedmásodperc múlva véres szökőkút tört elő Szlávik nyakából, aki torkához kapott, majd a földön elterülve, hörögve küzdött
tovább a tüdejét elöntő véráradattal.
Igor meglepetten felkiáltott, azonban ez idő alatt Kaija sem volt rest, és egy közeli hetven centis faággal lesújtott a katonára.
Az ág kettétört a férfi fején, és a kiesés, amit az ütés okozott neki, elég volt Kaijának, hogy a földre rántsa Igort és ütni-verni kezdje a tarkóját.
Pár ütés után a tiszt már nem ellenkezett, eszméletét vesztve terült el a földön. A lány zajt hallott, ezért felnézett.
- Hadnagy bajtárs, mi a pro... - három katona nézett vele farkasszemet. Kaija lépett először, futva a pár méterre lévő sűrűbe
vetette magát, a kutyával a nyomában.
Lövések dördültek mögötte, de őt ez nem érdekelte. Megtévesztésképpen nem a kerítésre merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan
futott, de üldözői így is követték. A lány elég otthonosan mozgott ebben a környezetben, ezért a katonák tíz perc után kezdtek lemaradozni, majd végképp elvesztették a lányt.
- Úgy érzem, szép hajtóvadászat lesz itt... - gondolta magában Kaija, majd pár percig hallgatózott, hogy megbizonyosodjon
követőinek eltűntéről.
- Leütöttem egy tisztjüket, meg fogják torolni! - a lányon kezdett eluralkodni a pánik, erre ugyanis nem számított, amikor a Zónába indult.
Elővette számszeríjvesszőit, majd ötön elkezdte élesíteni a pengéket. Egyet a fegyverbe töltött, négyet pedig a fegyveren lévő
tárba pattintott be. Négyet rakott a háti tegezébe is, a maradék pedig a táskájában maradt.
A rövid pihenő után futásnak eredt,
bekapcsolta a detektorát is. Reménykedett benne, hogy elég messzire tud kerülni a délelőtt során. Másfél óra rohanás után elérte
a rengeteg határát, ahol kelet felé fordult, és a határral párhuzamosan igyekezett. Tőle északra egy mocsaras vidék terült el. Tovább érve kisebb dombok
következtek, ahol nem győzte kerülgetni a radioaktív részeket és a furán derengő levegő által jelzett veszélyeket, amiket hírből anomáliáknak
ismert. Egyszer egy vadállatot is megpillantott, egy furcsa, foltokban kopasz, hihetetlenül torz farkast.
Átérve egy cserjés területen egy kis falut pillantott meg, ahol néhány ember álldogált (kordon).
Aggódva vette észre, hogy fél kilométerre helyezkedett el egy katonai helyőrség is, de remélte, hogy ilyen messze a tett színhelyétől
nem fogják keresni. Kaija úgy döntött, hogy úgy jár a legjobban, ha még nem vesz fel kapcsolatot más emberekkel, amíg rá nem jön
a szándékaikra. Így egy közeli vasúti töltés tetején, egy vagonban vert tanyát. Bár még délután közepe volt, annyira kimerült volt, hogy miután
bezárta és elreteszelte a kocsi ajtaját, szinte azonnal hálózsákjába bújt.
Életében először teljesen elhagyatottnak érezte magát, és úgy gondolta, bármit képes lenne megtenni, hogy magányát csillapítsa.
Carp ott feküdt mellette, de félt.
múlva elérték a Zónához legközelebb fekvő kisvárost.
Az őket szállító sofőr adott Kaijának egy kis időt hogy bevásároljon, aki a közeli mindenes boltban bevásárolt tisztálkodószerekből,
valamint egyéb női szükségleteket kiegészítő cikkekből. Innen földúton mentek tovább, majd egy erdő közepén megálltak.
- Gyalog megyünk tovább - szólt a sofőr.
Kaija elgondolkodott, honnan ismerkedhetett meg Jenson ilyen emberekkel. Jenson volt az, aki először adta az ötletet a lánynak,
hogy a Zónába menjen. Az ötlet azonnal szöget ütött a fejébe, amikor megtudta, hogy volt osztálytársa lényegében embercsempészetet
bonyolít le egy katonailag lezárt területre. Sokat érlelődött az ötlet a fejében, míg rá nem szánta magát, hogy beszél a férfival.
Jenson először le akarta beszélni a dologról, de a leány hajthatatlansága végül meggyőzte, és neki is láttak az út
szervezésének...
A gondolkodásából Carp józanította ki, aki óvatosan a lány jobb kezébe harapott. A lány megsimogatta a kutya fejét,
ám ekkor ismét szólt a sofőr:
- Őrjárat. Ne mozdulj.
És valóban, ötven méterre a fák között egy töltés vonult. Környékén kivágták a fákat, tetején szögesdrót csillogott a hajnali napfényben.
A kerítés mentén négy katona ballagott, bár nem úgy tűnt, mintha különösebben figyelnének bármire is.
- Ebben reménykedtem, csak Igor az. Igor! - kiáltott a sofőr.
A katonák fegyvert rántottak, ám vezetőjük, egy pirospozsgás arcú, testesebb tiszt intett nekik, mire csodálkozva leengedték a fegyvereket.
- Menjetek tovább a kerítés mentén, kétszáz méterre lesz egy romos kút, ott várjatok meg. - mondta a bakáknak, akik leírhatatlan arckifejezéssel engedelmeskedtek.
A sofőr intett, a lány pedig követte. Kihajtottak a kerítésből egy jókora darabot, ami alig feltűnően volt kivágva, majd átbújtak rajta.
- Te vagy az, te mocskos Szlávik? - kérdezte nevetve a tiszt.
- Én bizony. Hoztam két ajándékot. Vagyis hármat, ha úgy nézed. - szólt Szlávik, majd kabátjából kihúzott két üveget, és Igornak adta. - Jenson küldi Finnországból, eredeti norvég Vikingfjord vodka. Ilyet még nem ittál.
- Nagyra értékelem, barátom. A másik két ajándékkal mi lesz?
- Rögvest felszolgálom őket - szólt a sofőr, és már lendült is az ökle Kaija feje felé, majd egyenesen a halántékába csapódott.
A lány megtántorodott, Szláviknak nem sikerült leütnie. Azonban ebben a pillanatban Carpelan felugrott, és a férfi torkának esett.
Egy tizedmásodperc múlva véres szökőkút tört elő Szlávik nyakából, aki torkához kapott, majd a földön elterülve, hörögve küzdött
tovább a tüdejét elöntő véráradattal.
Igor meglepetten felkiáltott, azonban ez idő alatt Kaija sem volt rest, és egy közeli hetven centis faággal lesújtott a katonára.
Az ág kettétört a férfi fején, és a kiesés, amit az ütés okozott neki, elég volt Kaijának, hogy a földre rántsa Igort és ütni-verni kezdje a tarkóját.
Pár ütés után a tiszt már nem ellenkezett, eszméletét vesztve terült el a földön. A lány zajt hallott, ezért felnézett.
- Hadnagy bajtárs, mi a pro... - három katona nézett vele farkasszemet. Kaija lépett először, futva a pár méterre lévő sűrűbe
vetette magát, a kutyával a nyomában.
Lövések dördültek mögötte, de őt ez nem érdekelte. Megtévesztésképpen nem a kerítésre merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan
futott, de üldözői így is követték. A lány elég otthonosan mozgott ebben a környezetben, ezért a katonák tíz perc után kezdtek lemaradozni, majd végképp elvesztették a lányt.
- Úgy érzem, szép hajtóvadászat lesz itt... - gondolta magában Kaija, majd pár percig hallgatózott, hogy megbizonyosodjon
követőinek eltűntéről.
- Leütöttem egy tisztjüket, meg fogják torolni! - a lányon kezdett eluralkodni a pánik, erre ugyanis nem számított, amikor a Zónába indult.
Elővette számszeríjvesszőit, majd ötön elkezdte élesíteni a pengéket. Egyet a fegyverbe töltött, négyet pedig a fegyveren lévő
tárba pattintott be. Négyet rakott a háti tegezébe is, a maradék pedig a táskájában maradt.
A rövid pihenő után futásnak eredt,
bekapcsolta a detektorát is. Reménykedett benne, hogy elég messzire tud kerülni a délelőtt során. Másfél óra rohanás után elérte
a rengeteg határát, ahol kelet felé fordult, és a határral párhuzamosan igyekezett. Tőle északra egy mocsaras vidék terült el. Tovább érve kisebb dombok
következtek, ahol nem győzte kerülgetni a radioaktív részeket és a furán derengő levegő által jelzett veszélyeket, amiket hírből anomáliáknak
ismert. Egyszer egy vadállatot is megpillantott, egy furcsa, foltokban kopasz, hihetetlenül torz farkast.
Átérve egy cserjés területen egy kis falut pillantott meg, ahol néhány ember álldogált (kordon).
Aggódva vette észre, hogy fél kilométerre helyezkedett el egy katonai helyőrség is, de remélte, hogy ilyen messze a tett színhelyétől
nem fogják keresni. Kaija úgy döntött, hogy úgy jár a legjobban, ha még nem vesz fel kapcsolatot más emberekkel, amíg rá nem jön
a szándékaikra. Így egy közeli vasúti töltés tetején, egy vagonban vert tanyát. Bár még délután közepe volt, annyira kimerült volt, hogy miután
bezárta és elreteszelte a kocsi ajtaját, szinte azonnal hálózsákjába bújt.
Életében először teljesen elhagyatottnak érezte magát, és úgy gondolta, bármit képes lenne megtenni, hogy magányát csillapítsa.
Carp ott feküdt mellette, de félt.
Vomi
New Member
Milyen évet írunk?
A második blowout 2006-ban volt, szóval szerintem legyen 2007 ősze. Akkor még nem is volt xperia x10 mini, szóval ezt átírjuk PDA-ra
Szerk.:Azt a számszeríjat sem gyártották még akkor, de remélem, ezt elnézitek nekem, mert nem szeretnék fél órát kutakodni másik után
Szerk.:Azt a számszeríjat sem gyártották még akkor, de remélem, ezt elnézitek nekem, mert nem szeretnék fél órát kutakodni másik után
Vomi
New Member
Hm, nálam 2006-ban még csak az első emisszió volt... de így is érdekes lesz
Reni, a számszeríjjal elég jó Mad Max-es képeket juttattál eszembe
Reni, a számszeríjjal elég jó Mad Max-es képeket juttattál eszembe
Történetet nem írtam azért hagytam abban a határnál megállítottaknál,de azt is kijavítom akkor: "A határtól fél km re megállítottak"
A határtól fél km re megállítottak
- Hé ti,hova igyekeztek?
Egy sebhelyes arcú sovány, vézna kis termetű ember állított meg minket,a szemembe nézet pillantása barátságosnak tűnő de mégis ravasz volt
Összenéztünk a haverokkal majd végül én szólaltam meg
- A Zónába igyekszünk
- Nem a helyőrséghez tartó úton akartok a túloldalra jutni ugye?
Felhúztuk a vállunkat válaszul és mentünk is volna tovább makacsul mikor megint elénk állt
- Segíthetek nektek, egy kis pénzért cserébe
- Mért is bíznánk meg 1 vadidegenben? - szólt Igor az illetőnek mögöttem -
- Voltunk mi már rosszabb helyzetben is elintézhetünk néhány katonát ha kell - jelezte Alexandrovics -
- Hallgassuk meg mit mond a vakarcs - mondtam miközben kezem összekulcsoltam és rá pillantottam az idegenre
- Többször járnak járatok mindenhova,nem hiszem hogy ismeritek a Zónát belülről, nem egy barátságos hely én mondhatom - mutatott a sebhelyes arcára - a katonák általában mindenre lőnek ami mozog és lélegzik, teljesen mind1 hogy a határon kívül vagy belül, segíthetek nektek ismerek néhány utat a Zónába be, de nem ingyen van ez a segítség, 100 Rubelért mindenkit átviszek
Igor már a zsebében a maradék pénzét kereste mikor helyeslően bólintottam
A kis vézna arcán mosoly virított majd elindult, mi még mindig ott álldogáltunk amikor hátra szólt:
- Addig kéne elindulni, amíg fent van a nap
A Kerítést távolabbról elkezdte figyelgetni a gyerek a maga kis távcsövével:
- A Járatok folyamatosan ellenőrzik nehogy legyen bármilyen rés amin tudnak közlekedni, én 1 kis alagutat létesítettem az egész alatt,eddig nem derült ki a hon léte a túloldalán se ezen, de igen feltűnő mikor kimászunk belőle
Hirtelen felugrott a talpára majd eltolt néhány ágat és levelet és megjelent a szemünk előtt az odú,rendesen elrejtve 1 fa tövében tökéletesen álcázva kezével Igort tessékelte előre, majd következett Alexandrovics végül én és az ismeretlen kalauz
- Mi járatban vagytok a Zónában, ha kérhetem?
Próbált 1 kis hangulatot teremteni, a társaim az én válaszomra vártak hát mondtam:
- Új élet
A Kalauzunk felnevetett majd tovább ment, éppen neki kezdett volna 1 mondatnak mikor Igor meglátta a kijáratot, óvatosan felemelte a tetejét,körbe nézett, sehol senki.
A Kalauzt előre engedtük majd mind a 3 an kimásztunk, tovább vezetett minket távolabbra az egésztől be az erdőségbe mikor már nyugodtnak tűnt minden megálltunk.
- Isten hozott a Zónában,helyi hőmérséklet 8 Celsius fok,öltözzenek melegen és rubeljeit kezemben
Nyújtotta előre a kezét
- 100 rubel egy ilyen semmiségért kicsit kevés nem de? - számítottam ki és ránéztem - nem hiszem, hogy rosszul kéne végződnie az egész "mókának"
Alexandrovics a fegyverét pörgette a kezében ahogy Igor is
Ránk nézve a kalauz kicsit megszeppenve:
- Oké... Oké ti kis mocsadékok - megpróbált mosolyogni - Számotokra fél áron is megegyezhetünk csak, hogy ne legyen túl nagy probléma
Összenéztünk, A kezemet nyújtottam neki megegyezés képpel, ő helyeslően kezet rázott velem, előkaptam a kést és a szívébe döftem.
- Köszönöm a szolgálatait - súgtam a fülébe -
A Zsákját Igor magára kapta, megpillantottunk 1 falut és elindultunk az irányába...
A határtól fél km re megállítottak
- Hé ti,hova igyekeztek?
Egy sebhelyes arcú sovány, vézna kis termetű ember állított meg minket,a szemembe nézet pillantása barátságosnak tűnő de mégis ravasz volt
Összenéztünk a haverokkal majd végül én szólaltam meg
- A Zónába igyekszünk
- Nem a helyőrséghez tartó úton akartok a túloldalra jutni ugye?
Felhúztuk a vállunkat válaszul és mentünk is volna tovább makacsul mikor megint elénk állt
- Segíthetek nektek, egy kis pénzért cserébe
- Mért is bíznánk meg 1 vadidegenben? - szólt Igor az illetőnek mögöttem -
- Voltunk mi már rosszabb helyzetben is elintézhetünk néhány katonát ha kell - jelezte Alexandrovics -
- Hallgassuk meg mit mond a vakarcs - mondtam miközben kezem összekulcsoltam és rá pillantottam az idegenre
- Többször járnak járatok mindenhova,nem hiszem hogy ismeritek a Zónát belülről, nem egy barátságos hely én mondhatom - mutatott a sebhelyes arcára - a katonák általában mindenre lőnek ami mozog és lélegzik, teljesen mind1 hogy a határon kívül vagy belül, segíthetek nektek ismerek néhány utat a Zónába be, de nem ingyen van ez a segítség, 100 Rubelért mindenkit átviszek
Igor már a zsebében a maradék pénzét kereste mikor helyeslően bólintottam
A kis vézna arcán mosoly virított majd elindult, mi még mindig ott álldogáltunk amikor hátra szólt:
- Addig kéne elindulni, amíg fent van a nap
A Kerítést távolabbról elkezdte figyelgetni a gyerek a maga kis távcsövével:
- A Járatok folyamatosan ellenőrzik nehogy legyen bármilyen rés amin tudnak közlekedni, én 1 kis alagutat létesítettem az egész alatt,eddig nem derült ki a hon léte a túloldalán se ezen, de igen feltűnő mikor kimászunk belőle
Hirtelen felugrott a talpára majd eltolt néhány ágat és levelet és megjelent a szemünk előtt az odú,rendesen elrejtve 1 fa tövében tökéletesen álcázva kezével Igort tessékelte előre, majd következett Alexandrovics végül én és az ismeretlen kalauz
- Mi járatban vagytok a Zónában, ha kérhetem?
Próbált 1 kis hangulatot teremteni, a társaim az én válaszomra vártak hát mondtam:
- Új élet
A Kalauzunk felnevetett majd tovább ment, éppen neki kezdett volna 1 mondatnak mikor Igor meglátta a kijáratot, óvatosan felemelte a tetejét,körbe nézett, sehol senki.
A Kalauzt előre engedtük majd mind a 3 an kimásztunk, tovább vezetett minket távolabbra az egésztől be az erdőségbe mikor már nyugodtnak tűnt minden megálltunk.
- Isten hozott a Zónában,helyi hőmérséklet 8 Celsius fok,öltözzenek melegen és rubeljeit kezemben
Nyújtotta előre a kezét
- 100 rubel egy ilyen semmiségért kicsit kevés nem de? - számítottam ki és ránéztem - nem hiszem, hogy rosszul kéne végződnie az egész "mókának"
Alexandrovics a fegyverét pörgette a kezében ahogy Igor is
Ránk nézve a kalauz kicsit megszeppenve:
- Oké... Oké ti kis mocsadékok - megpróbált mosolyogni - Számotokra fél áron is megegyezhetünk csak, hogy ne legyen túl nagy probléma
Összenéztünk, A kezemet nyújtottam neki megegyezés képpel, ő helyeslően kezet rázott velem, előkaptam a kést és a szívébe döftem.
- Köszönöm a szolgálatait - súgtam a fülébe -
A Zsákját Igor magára kapta, megpillantottunk 1 falut és elindultunk az irányába...
Vomi
New Member
Rendben Cold!
Capt Axon
New Member
Na! Az első napom a Zónában. Az ébresztő megszólalt a kihangosítón és mindenki rutin szerűen felpattant az ágyból és öltözködött. Felkelek nyugodtan az ágyból aztán a nadrágért nyúlok. Akárcsak a bázison, itt is időre kellett mindennel végezni, tehát gyorsan kellett öltözködni. Felhúztam a nadrágot, becsatolom az övet, aztán jöhet a zokni és a bakancs. Azután jött a kabát, rá pedig a mellény és a tár zsebek. Nem éppen a legkényelmesebb viselet, de legalább melegen tart a hidegben.
Az öltözködés után, felkapom a fegyverem, betárazom és csőre töltök. A tegnap estén Progjebnak még elmondta, hogy legyünk mindig harcra készek. Még álmunkban is.
És nem állt messze az igazságtól! Alig pár perccel az öltözködés után máris megszólalt a riadó, és rá erre azonnal kitört a bolondok háza.
Amilyen gyorsan csak lehetett kisiettünk az útra és körbe körbe nézelődtünk mi folyik itt. De a riadó más katonákra nem volt hatással.
Azok akik már régebb óta vannak itt, azok nem igazán törődtek a riadóval, csak álltak a szokásos őrhelyükön de azért megfordultak a kihangosító hangjára.
Furcsállva nézzük a dolgot, aztán meglátjuk az Oroszt amint még félig felöltözve matrózingben, de vállán már gépfegyverrel jön felénk. Amint közelebb ér odaszól nekünk:
- Mi van srácok? Máris ilyen harcra készek vagytok? Csak próbariadó.
Aztán egy erős, reszelős, de mégis ismerős hang szólal meg az iroda irányából.
- Szakasz vigyázz!
Odafordultunk és vigyázzba vágtuk magunkat. Az őrnagy volt.
Az Orosz meg közben azt mondja:
- Vagy nem.
- Pihenj emberek! - Szólalt meg újra.
Mi pedig abbahagytuk a vigyázz állást.
- Örülök hogy máris indulásra készek Progjebnak hadnagy! Akkor máris a maguké a feladat.
- Uram! Megtudhatnám hogy mi a helyzet?
- Persze! Egy pár perccel ezelőtt rádiózott vissza a helyőrségre Gurkov hadnagy csapata. Két géppuska sorozat között pofázták el nekünk, hogy határsértőkbe botlottak, akik rá támadtak a hadnagyra.
Odamenni és utánanézni! Ez a maguk feladata, ha már ilyen napra készek!
- Igenis uram! - Mondta az Orosz, aztán abbahagyta a tisztelgést.
- Na! Ennyi volt! Begombolkozni és indulás! - Egészítette ki mondandóját az őrnagy, aztán hátratett kézzel, barett sapkáját magasztosan előre igazítva vissza ment az irodába.
Amint az őrnagy becsukta maga mögött az ajtót, az Orosz felénk fordult lassan, gondterhelt arckifejezéssel és azt mondta:
- Na! Kellett nektek ilyen buzgó mócsingnak lennetek! Most vonszolhatjuk kifelé magunkat a határ mentén.
Na jól van. Utánam! - Mondta nyugodtan, aztán kezébe kapva az AK-ját elindult a kerítés felé.
- Már elnézést tiszt bajtárs! De nem vesz fel legalább egy kabátot? - Kérdezte Pavel.
- Minek? Alig van hideg. Délutánra meg olyan k*rva meleg lesz hogy lerohad a tökötök ebben a gúnyában.
Aztán sarkon fordult és folytatta az útját. Mi csak a vállunkat megvonva mentünk utána.
A kerítéshez érve elkezdtünk végig a határ mentén felfelé sétálni, közben én elővettem egy terep színű kendőt és a fejemre kötöttem.
Mindenki más csak figyelt jobbra balra, az Orosz viszont csak úgy matrózingben, nadrágban meg bakancsban kezében a gépkarabéllyal csak haladt előre magabiztosan, mint aki már ezerszer csinálta ezt.
Közben hátraszólt nekünk:
- Figyeljetek az aknákra!
- Mi? Aknák? Jó hogy most szól! - Gondoltam magamban.
Jó pár perc séta és botladozás után végre elértük a célt. A távolban megpillantottunk pár lámpázó, a susnyást túró katonát, meg két hullát. Legalábbis.....szerintem az egyik hulla volt.
Amint megláttak minket odasiettek, majd tisztelegtek az Orosznak.
- Pihenj! - Szólt Orosz, majd rákérdezett:
- Mi történt? - Közben leguggolt a katonai egyenruhás tag mellé, aki a földön feküdt.
- Nem tudjuk uram! - Jelentette az egyik járőr. - Épp a szokásos járőrözésen voltunk a hadnaggyal, amikor jött egy alak, meg egy lány a kutyájával aztán a hadnagy elküldött minket valami kúthoz.
- Ez minden? - Kérdezett Orosz, már szinte nem meglepődően.
- Nem uram! Később meghallottuk ahogy a hadnagy kiált, erre vissza siettünk. Aztán megláttuk a lányt meg a kutyáját, a hadnagy és az egyik ismeretlen fölött állva. Tüzet nyitottunk rájuk, de túl későn. Valahol most ott bent bujkálnak.
Az Orosz nem volt igazán meglepve. Leguggolt ismét a fekvő hadnagy mellé aztán pofozgatni kezdte, mire az nagy lassan magához tért sajgó fejjel. Amint feléledt, Orosz odaszólt neki:
- Nahát! Igor! Mibe keveredtél már megint te hájzsák?
Aztán megláttam a hadnagytól kicsit távolabb két üveget a sárban. Odamentem felkaptam az egyiket és megnéztem.
Valami külföldi vodkaféle volt, sosem láttam még ilyet. A másik üveget otthagytam de azt ami a kezemben volt odavittem Orosznak. A vállához tettem, mire ő felfigyelt aztán röhögni kezdet és kivette a kezemből a vodkás üveget.
- Ohhóóó! Nocsak! Mit gondolsz Igor? Ez elegendő bizonyíték ahhoz hogy az őrnagy agyon lövessen téged az üzelmeid miatt? - Kérdezte a még mindig földön fekvő hadnagyot.
- Miről beszélsz Szása? Mit tudnál rám bizonyítani? - Kérdezett vissza a hadnagy.
- Hogy miről?! Az egész helyőrség tudja már egy ideje hogy segítesz a kívülállóknak bejutni ide pár üveg potya pia és valami kis juttatás fejében, csak éppen bizonyíték hiányában nem szóltunk az őrnagynak.
- Heh! Úgysem tudjátok bizonyítani! Ráadásul nem mernétek megtenni! Mert ha kinyitom a szám, az őrnagy nem csak arról fog tudni hogy én ezt csinálom, hanem arról is hogy ti meg a közeli faluban lévő határ sértőkel üzletelgettek.
- Ez mind szép és jó! Csak elfelejted hogy mi az a kis különbség köztünk....Téged mindenki rühell ellenben minket nem igazán. Meg aztán... Itt vannak a srácaid. Ők tanúsítják mi volt itt. Ugye? - Kérdezett a 4 katona felé.
- Igen uram! - Válaszolták kórusban.
- Na? Akarsz versenyezni? - Kérdezett még a hadnagy felé.
Az nem szólt semmit, csak sértettségét lenyelve feküdt a földön. Az Orosz ráparancsolt Pavelre meg egy másik srácra és mondta hogy vegyék őrizetbe a hadnagyot. Aztán odament a másik hullához és megvizsgálta.
Odamentem én is és láttam a nyomokat. A fickónak dőlt a nyakából a vér és üveges tekintettel bámult előre, mégis rémült képet vágva. Valószínűleg ez volt az utolsó reakciója, amit mutatott, mielőtt meghalt.
- Mi ejthetett ilyen nyomokat Tiszt bajtárs? - Kérdeztem Oroszt.
- Egyértelmű. Kutya. Mi más? Látod a fognyomokat? - Mutatott a fickó nyakára.
- Mit is mondtak az őrjáratozók? Kik beszéltek a hadnaggyal? - Kérdezett felém.
- Egy fickó, meg egy lány a kutyájával.
- Na! Meg van oldva az ügy. Egy lányt kell keresni meg egy kutyát. - Aztán az üvegre nézett amit a kezében tartott. - Na és valószínűleg külföldi lányról van szó. Azt hiszem Norvég, vagy talán Finn.
Aztán felállt a hulla mellől és odaszólt nekem:
- Jól van! Én megyek vissza kísérem a hadnagyot a helyőrségre. Te maradj itt a hadnagy embereivel és figyeljetek a hullára! A tettszínhelynek olyannak kell maradnia amilyen. Hogy később legyen min elindulni.
- Ne nézzük át a rengeteget a célszemély után? - Kérdeztem.
- Felesleges! Bárki is volt ez, már valahol a környék benti területein jár. Majd a vasúti töltésnél állomásozó kollégák kezelésbe veszik az ügyet. Mi csak megtesszük a kezdő lépéseket.
- Értettem! - Mondtam.
- Na jól van! Én vissza viszem ezt a barmot, a többit meg az őrnagy eldönti. Oh! Egyébként szép munka! - Mondta nekem, közben a vodkás üvegre pillantott.
Én csak bólintottam egyet, aztán összehívtam a hadnagy embereit és elmondtam nekik a helyzetet.
- Rendben srácok! A hadnagy szerint maradjunk itt és vigyázzunk a hullára meg a tettszínhelyre. Próbáljuk meg nem össze járkálni.
- Nem kutatjuk át a területet a lány után? - Kérdezte az egyikük.
- Nem. A hadnagy szerint már messze jár. Feleslegesen nem mászkálunk.
- Ahha. És mi lesz ha rajtunk ütnek?
- Semmi. A szokásos! Megvédjük magunkat. De most már koncentráljunk a kapott parancsra. - Mondtam azzal kezembe vettem az AKsu-t.
Az öltözködés után, felkapom a fegyverem, betárazom és csőre töltök. A tegnap estén Progjebnak még elmondta, hogy legyünk mindig harcra készek. Még álmunkban is.
És nem állt messze az igazságtól! Alig pár perccel az öltözködés után máris megszólalt a riadó, és rá erre azonnal kitört a bolondok háza.
Amilyen gyorsan csak lehetett kisiettünk az útra és körbe körbe nézelődtünk mi folyik itt. De a riadó más katonákra nem volt hatással.
Azok akik már régebb óta vannak itt, azok nem igazán törődtek a riadóval, csak álltak a szokásos őrhelyükön de azért megfordultak a kihangosító hangjára.
Furcsállva nézzük a dolgot, aztán meglátjuk az Oroszt amint még félig felöltözve matrózingben, de vállán már gépfegyverrel jön felénk. Amint közelebb ér odaszól nekünk:
- Mi van srácok? Máris ilyen harcra készek vagytok? Csak próbariadó.
Aztán egy erős, reszelős, de mégis ismerős hang szólal meg az iroda irányából.
- Szakasz vigyázz!
Odafordultunk és vigyázzba vágtuk magunkat. Az őrnagy volt.
Az Orosz meg közben azt mondja:
- Vagy nem.
- Pihenj emberek! - Szólalt meg újra.
Mi pedig abbahagytuk a vigyázz állást.
- Örülök hogy máris indulásra készek Progjebnak hadnagy! Akkor máris a maguké a feladat.
- Uram! Megtudhatnám hogy mi a helyzet?
- Persze! Egy pár perccel ezelőtt rádiózott vissza a helyőrségre Gurkov hadnagy csapata. Két géppuska sorozat között pofázták el nekünk, hogy határsértőkbe botlottak, akik rá támadtak a hadnagyra.
Odamenni és utánanézni! Ez a maguk feladata, ha már ilyen napra készek!
- Igenis uram! - Mondta az Orosz, aztán abbahagyta a tisztelgést.
- Na! Ennyi volt! Begombolkozni és indulás! - Egészítette ki mondandóját az őrnagy, aztán hátratett kézzel, barett sapkáját magasztosan előre igazítva vissza ment az irodába.
Amint az őrnagy becsukta maga mögött az ajtót, az Orosz felénk fordult lassan, gondterhelt arckifejezéssel és azt mondta:
- Na! Kellett nektek ilyen buzgó mócsingnak lennetek! Most vonszolhatjuk kifelé magunkat a határ mentén.
Na jól van. Utánam! - Mondta nyugodtan, aztán kezébe kapva az AK-ját elindult a kerítés felé.
- Már elnézést tiszt bajtárs! De nem vesz fel legalább egy kabátot? - Kérdezte Pavel.
- Minek? Alig van hideg. Délutánra meg olyan k*rva meleg lesz hogy lerohad a tökötök ebben a gúnyában.
Aztán sarkon fordult és folytatta az útját. Mi csak a vállunkat megvonva mentünk utána.
A kerítéshez érve elkezdtünk végig a határ mentén felfelé sétálni, közben én elővettem egy terep színű kendőt és a fejemre kötöttem.
Mindenki más csak figyelt jobbra balra, az Orosz viszont csak úgy matrózingben, nadrágban meg bakancsban kezében a gépkarabéllyal csak haladt előre magabiztosan, mint aki már ezerszer csinálta ezt.
Közben hátraszólt nekünk:
- Figyeljetek az aknákra!
- Mi? Aknák? Jó hogy most szól! - Gondoltam magamban.
Jó pár perc séta és botladozás után végre elértük a célt. A távolban megpillantottunk pár lámpázó, a susnyást túró katonát, meg két hullát. Legalábbis.....szerintem az egyik hulla volt.
Amint megláttak minket odasiettek, majd tisztelegtek az Orosznak.
- Pihenj! - Szólt Orosz, majd rákérdezett:
- Mi történt? - Közben leguggolt a katonai egyenruhás tag mellé, aki a földön feküdt.
- Nem tudjuk uram! - Jelentette az egyik járőr. - Épp a szokásos járőrözésen voltunk a hadnaggyal, amikor jött egy alak, meg egy lány a kutyájával aztán a hadnagy elküldött minket valami kúthoz.
- Ez minden? - Kérdezett Orosz, már szinte nem meglepődően.
- Nem uram! Később meghallottuk ahogy a hadnagy kiált, erre vissza siettünk. Aztán megláttuk a lányt meg a kutyáját, a hadnagy és az egyik ismeretlen fölött állva. Tüzet nyitottunk rájuk, de túl későn. Valahol most ott bent bujkálnak.
Az Orosz nem volt igazán meglepve. Leguggolt ismét a fekvő hadnagy mellé aztán pofozgatni kezdte, mire az nagy lassan magához tért sajgó fejjel. Amint feléledt, Orosz odaszólt neki:
- Nahát! Igor! Mibe keveredtél már megint te hájzsák?
Aztán megláttam a hadnagytól kicsit távolabb két üveget a sárban. Odamentem felkaptam az egyiket és megnéztem.
Valami külföldi vodkaféle volt, sosem láttam még ilyet. A másik üveget otthagytam de azt ami a kezemben volt odavittem Orosznak. A vállához tettem, mire ő felfigyelt aztán röhögni kezdet és kivette a kezemből a vodkás üveget.
- Ohhóóó! Nocsak! Mit gondolsz Igor? Ez elegendő bizonyíték ahhoz hogy az őrnagy agyon lövessen téged az üzelmeid miatt? - Kérdezte a még mindig földön fekvő hadnagyot.
- Miről beszélsz Szása? Mit tudnál rám bizonyítani? - Kérdezett vissza a hadnagy.
- Hogy miről?! Az egész helyőrség tudja már egy ideje hogy segítesz a kívülállóknak bejutni ide pár üveg potya pia és valami kis juttatás fejében, csak éppen bizonyíték hiányában nem szóltunk az őrnagynak.
- Heh! Úgysem tudjátok bizonyítani! Ráadásul nem mernétek megtenni! Mert ha kinyitom a szám, az őrnagy nem csak arról fog tudni hogy én ezt csinálom, hanem arról is hogy ti meg a közeli faluban lévő határ sértőkel üzletelgettek.
- Ez mind szép és jó! Csak elfelejted hogy mi az a kis különbség köztünk....Téged mindenki rühell ellenben minket nem igazán. Meg aztán... Itt vannak a srácaid. Ők tanúsítják mi volt itt. Ugye? - Kérdezett a 4 katona felé.
- Igen uram! - Válaszolták kórusban.
- Na? Akarsz versenyezni? - Kérdezett még a hadnagy felé.
Az nem szólt semmit, csak sértettségét lenyelve feküdt a földön. Az Orosz ráparancsolt Pavelre meg egy másik srácra és mondta hogy vegyék őrizetbe a hadnagyot. Aztán odament a másik hullához és megvizsgálta.
Odamentem én is és láttam a nyomokat. A fickónak dőlt a nyakából a vér és üveges tekintettel bámult előre, mégis rémült képet vágva. Valószínűleg ez volt az utolsó reakciója, amit mutatott, mielőtt meghalt.
- Mi ejthetett ilyen nyomokat Tiszt bajtárs? - Kérdeztem Oroszt.
- Egyértelmű. Kutya. Mi más? Látod a fognyomokat? - Mutatott a fickó nyakára.
- Mit is mondtak az őrjáratozók? Kik beszéltek a hadnaggyal? - Kérdezett felém.
- Egy fickó, meg egy lány a kutyájával.
- Na! Meg van oldva az ügy. Egy lányt kell keresni meg egy kutyát. - Aztán az üvegre nézett amit a kezében tartott. - Na és valószínűleg külföldi lányról van szó. Azt hiszem Norvég, vagy talán Finn.
Aztán felállt a hulla mellől és odaszólt nekem:
- Jól van! Én megyek vissza kísérem a hadnagyot a helyőrségre. Te maradj itt a hadnagy embereivel és figyeljetek a hullára! A tettszínhelynek olyannak kell maradnia amilyen. Hogy később legyen min elindulni.
- Ne nézzük át a rengeteget a célszemély után? - Kérdeztem.
- Felesleges! Bárki is volt ez, már valahol a környék benti területein jár. Majd a vasúti töltésnél állomásozó kollégák kezelésbe veszik az ügyet. Mi csak megtesszük a kezdő lépéseket.
- Értettem! - Mondtam.
- Na jól van! Én vissza viszem ezt a barmot, a többit meg az őrnagy eldönti. Oh! Egyébként szép munka! - Mondta nekem, közben a vodkás üvegre pillantott.
Én csak bólintottam egyet, aztán összehívtam a hadnagy embereit és elmondtam nekik a helyzetet.
- Rendben srácok! A hadnagy szerint maradjunk itt és vigyázzunk a hullára meg a tettszínhelyre. Próbáljuk meg nem össze járkálni.
- Nem kutatjuk át a területet a lány után? - Kérdezte az egyikük.
- Nem. A hadnagy szerint már messze jár. Feleslegesen nem mászkálunk.
- Ahha. És mi lesz ha rajtunk ütnek?
- Semmi. A szokásos! Megvédjük magunkat. De most már koncentráljunk a kapott parancsra. - Mondtam azzal kezembe vettem az AKsu-t.