Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Alaposan megjárattak. Engem is. Bár én nem értem miért szívtam. Bementünk a körletbe és letelepedtünk. Mindenki úgy esett ahogy puffant az ágyba. A sterilizálás és a mosás kimerítete őket. Én kiálltam eléjük és megszólalok:
-FIGYELEM!
Felmásznak és vigyázzba vágják magukat.
-Nos, akkor. Nem tudom, de gondolom maguk nem azok az atomfizikus alkatok. Nem vágták le, hogy ez azért volt mert a körlet nem volt rendben. Egy valamivel volt megelégedve a hadnagy az pedig a fegyverzet. Nem csoda, arra nagy figyelmet fordítanak. Én a higiénia, pfúúú...... Kezdjük. Grim! Mikor borotválkozott meg legutóbb?
-Kb 2-3 hete uram!
-Helytelen. Kánya, mikor fürdött utoljára?
-1 hete Uram......
-Pfúj.......Bodom, mikor cserélt alsónadrágot utoljára?
-Tegnap előtt.
-Na, ennyi elég. Most mindenki elmegy, megfürdik, megborotválkozik, rendbe szedi magát. Valamint ruhát cserélnek, és kisúrolják a bakancsukat. Majd rátérünk a rendre. Gyerünk!
Elindultak zuhanyozni és teljesíteni a parancsokat. Én is letusoltam és rendbe szedtem magamat. Majd mikor készen voltam kimentem és bevártam őket. Minha új emberek lennének. Majd mondom nekik:
-Honlap lesz az alapok bemutatása! Az első alap, az álcázás. Ha ezt nem teljesítik akkor maguknak annyi.
Mindenki csak áll.
-Mi van magukkal? Nem képesek rendbeszedni magukat? Akkor helyes. Végeztem magukkal!
Kimentem. Leültem a körletembe és elkezdtem gépelni. Legépeltem egy egy oldalas kérvényt miszerint visszaadom a szakaszt és kérem a Katonai stalker kiképzés visszavonását. Visszamentem és összegyűjtöttem őket. Bementünk a Hadnagyékhoz. Felsorakoztak mellettem és a Hadnagy előtt beszédbe kezdek.
-Előszöris, a Hadnagytól akarok elnézést kérni. Mivel sokat fáradott miattunk, és ezért én vagyok a hibás. Amiért nem voltam képes a szakaszból egy épkézláb csapatot kihozni. Ez az én inkompetenciámat igazolja.Ezért most, leadom a szakaszt, és kérem az áthelyezésemet a kordonra mint őr. Sajnálom a fáradalmakat amiket okoztunk.
Elkezdek gyalogolni a Hadnagy felé és nyújtom neki a papírt. Ekkor Grim hangját hallom:
-Szélvihar vagy hó van
De át süt a nap.
Legyen bár forró
Vagy vágjon éji fagy.
Por lepje az arcunkat,
Mi vidámak vagyunk,
Vígak vagyunk.
Dübörög a szakaszunk,
Ez a viharunk.
Az ellenség, bár ellenáll nekünk,
Teljes gázt adunk és nekik megyünk.
Életünket adjuk a hadseregünkért
Seregü-ünkért.
A seregért meghalni, az a dicsőség!
A végén már mindenki énekelte a kis dalocskát. Fél úton a Hadnagy felé megáll a kezem. Lassan megfordulok és rájuk nézek. Végignézek rajtuk és elgondolkodok. Lehet hogy trehányak, mocskosak, de legalább szeretnek. És mindenre készek értem és ha kell, feláldozzák magukat. Ekkor egy könnycsepp gördül le az arcomon. Meghatódtam. Ilyet még nem láttam. A papírt a zsebembe rakom és tisztelgek. Megfordulok a Hadnagy felé és tisztelgek majd lelépek. Visszamegyünk a körletbe és felkészülünk.
 
Kis lyukamat továbbfejlesztettem. Megnagyobbítottam, a környékén pedig száraz ágakat helyeztem el, hogy halljam, ha jön valaki. A pisztolyomat szétszedtem, kitisztítottam. Átnéztem a táskám tartalmát, még egy hétre van elég étel és víz. Találtam benne egy darab száraz kenyeret, megettem a kedvenc konzervemmel. Kukorica, hal, vörösbab, hagyma, meg egy rakás E-betű.
10 perce a hídról lejött két stalker. Kelet felé indultak, de a hatalmas gazban elveszítettem őket. Áhh, itt is vannak. Puskám távcsövén keresztül figyelem őket, ahogy a malom felé ballagnak. Lövések! A két stalker elterül. Fél percig nem történik semmi. A malomból kijön egy katona (nagyszerű, újabb szereplők a játékban). A földön fekvők felé tart, közben a pisztolyát emeli.
A puskám távcsövén keresztül követem a katonát. A célkeresztet a fején tartom. Egy pillanatra megáll, ekkor húzom meg a ravaszt. A puska nagyot rúg, a katona pedig eldől mint egy zsák. Fejemet behúzom, pár másodperc múlva lövöldözés alakul ki. Nekidőlök a "házam" oldalának, és kezemet végigsimítom az öreg Mosin-Nagant-on.
 
Azt nem írta sehol! :P :D Besegítek a katonákkal, mert kell a fegyverük! :)
 
Puti!
Jó volna szembesülni a körbeárkolt lomizós bandával,és kicsit megrendszabályozni a tolvaj pofájukat! Ígérted!
 
Ez az Puti! Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! :D Amúgy fegyvert meg nemigen fogsz szerezni tőlünk, mert hamarosan akkora lesz itt a káosz, hogy senki nem fog mozdulni sehová. :D

Őrm. Szerij Valodja:

Elég nagy balhé alakult ki. Igazi "mini" háború. Senki nem mozdul egy tapodtat se, és a fedezékek mögül kihajolgatva lövöldözünk egymásra.
Ki tudja hány zsoldost szedtem már le a parkolóból, amikor a figyelmemet kénytelen voltam átirányítani a híd felé. Egy nehéz gépágyús folyamatosan szórta ránk az ólmot a fedezék mögül, ami azért nem volt túl kellemes.
Az a szemét már 3 emberemet elintézte és még akkor is folytatja.
Felé fordulok, ráemelem a fegyvert és megpróbálom becélozni. Persze problémás a dolog, mivel a rohadék alaposan bevédte magát a szeméthalom mögé. Alig látni rá.
Így amennyire tudom megcélzom a fejét, aztán meghúzom a ravaszt.
Sajna a terv nem vált be. Lőni lőttem, de a fedezék megvédte. Amint becsapódott mellette a lövedék, rögtön behúzta a fejét.
Keresgéltem még egy ideig, néztem hátha találok még egyéb komoly fenyegetést, de nem láttam senkit.
Így folytattam a tüzelést a parkolóban lévő zsoldosokra.
Leszedtem még vagy 2 zsoldost, amikor hirtelen kezdett abbamaradni a tűzharc. Aztán a végén teljesen elcsendesedett, megint csend volt és nyugalom.
- Na! Megint itt vagyunk! Állhatunk és várhatunk. Mondtam, közben folyamatosan a területet kémleltem óvatosan.
Lassacskán kezdett beesteledni. Hamarosan pedig teljes sötétség lett. Sehol egy puska ropogás, gondolom mindenki most ült le pihenni. Addig jó! Addig bevárhatjuk az erősítést nyugodtan.
Nem kellett sokat várnunk, hamarosan jött is a rádió hívás a közeledő erősítéstől.
- Vadászraj! Itt az Armadillo 1-es! Halkan közelítünk a maguk pozíciója felé.
- Vettem Armadillo! Csak óvatosan! A parkoló és a híd is tele van velük. Közelítsék meg a malmot teljes csendben!
- Vettem! Ezzel a géppel elég nehéz lesz, de megpróbáljuk. Armadillo kiszáll! - Mondta, aztán bontotta a vonalat.

Nikolai Druszajev:

Ma meglepő és egyszerre lenyűgöző élményben volt részem. Nyugodtan ültem a szobámban az asztal mögött és a leltár feljegyzéseket böngésztem, amit még Mihail írt meg, amikor a raktárban voltunk.
Aztán hirtelen nyílik az ajtóm és Reaperrel az élen beballag a szobába az egész társaság.
Amint megláttam őket egy darabig furán bámultam rájuk, aztán gyanakodó és mérges képet vágtam, majd hátradőltem a székemben a kezeimet keresztbe téve.
Nem kellett egy szót sem szólnom. Reaper máris kilépett a sorból, tisztelgett, majd egy papírt akart az asztalomra tenni, közben rögtön belekezdett:
- Először is a Hadnagytól akarok elnézést kérni. Mivel sokat fáradott miattunk és ezért én vagyok a hibás. Amiért nem voltam képes a szakaszból egy épkézláb csapatot kihozni. Ez az én inkompetenciámat igazolja. Ezért most leadom a szakaszt és kérem az áthelyezésemet a Kordonra mint őr. Sajnálom a fáradalmakat amiket okoztunk! - Majd hátrébb lépett az asztaltól és ismét tisztelgett.
Alig néztem a szemem sarkából, de láttam a csapatának az arcán az elkeseredettséget, amit a szakaszvezetőjük tette váltott ki.
Majd hirtelen Grim rázendített egy dallamra:
- Szélvihar vagy hó van,
De át süt a nap.
Legyen bár forró,
Vagy vágjon éji fagy.
Por lepje az arcunkat,
Mi vidámak vagyunk.
Vígak vagyunk.
Ezalatt az egész szakasz becsatlakozott.
- Dübörög a szakaszunk,
Ez a viharunk.
Az ellenség bár ellenáll nekünk,
Teljes gázt adunk és nekik megyünk.
Életünket adjuk a hadseregünkért
Seregünkért.
A seregért meghalni, az a dicsőség!
Engem különösen nem zavart, de Reapert teljességgel meghatotta a csapat elszántsága. Még egy könnycseppet is láttam legördülni az arcán.
Én csak részemről megint csak félig elmosolyodtam, aztán vártam az eredményt.
Reaper fogtam magát, elrántotta az asztalomtól a papírt, beletömte a zsebébe, és büszkén tisztelgett előttem. Én csak még mindig mosolyogva intettem neki hogy leléphet. Erre ő sarkon fordult és a csapata kíséretében kivonult a szobából.
Én csak elröhögtem magam a helyzeten, majd befejeztem a munkámat a leltár feljegyzésekkel.
Később a papírmunka után behívattam Reapert. Pár perc múlva meg is jelent. Tisztelgett majd kérdőn nézett rám. Gondolom nem értette mit találok annyira viccesnek. Ugyanis még mindig mosolyogtam.
Aztán nyugodtan megfordultam és ránéztem.
- Nos Szakaszvezető....Örülök hogy most már végre egymásra találtak a szakaszával!
- Uram!
- De azt még mindig nem tudom, hogy mi akart lenni ez az egész! De ugye lesz szíves és nekem is elárulja?
- Uram...Nos..Az egész csak...Öhm..
- Türelmesen figyelek.
Erre ő nagy levegőt vesz és kiböki:
- Uram! Azért volt ez, mert az én szakaszom miatt kellett felhúznia magát. Mert képtelen voltam ennyi idő alatt rendbe szedni őket. Ezért akartam lemondani a katonai stalker posztról. Azt hittem nem vagyok érdemes rá. De aztán rájöttem hogy van még miért harcolnom.
Erre én elnevettem magam közben tapsoltam. Aztán újra ráfigyeltem és megkérdeztem:
- Ez mind szép és jó! De kérdeznék valamit Szakaszvezető! Miből gondolta azt, hogy haragszom magukra?
- Öhm...Hát azért, mert többször is csalódást okoztunk. Én is, meg a szakaszom is. A tegnapit is ezért kaptuk. Vagy tévedek?
Ettől már hangosan felnevettem. Majd ismét abbahagytam és ránéztem:
- Téved Szakaszvezető! Nagyon téved! Azokat a büntetéseket csak azért kapták, mert akkor tényleg megérdemelték.
De a tegnap az más volt. Maguk már rajta vannak a kiképezendő katonai stalkerek listáján. És azt nemigen lehet csak úgy vissza vonni. És oda jól használhat ha van alapvető kiképzésük. Elvégre mégis csak elitegység.
- Szóval akkor a tegnapi az nem büntetés volt?
- Nem Szakaszvezető! Egyáltalán nem. Szerintünk csak már ideje lenne elkezdeniük a kiképzés alapszintjét.
Hogy legyen majd mit felmutatniuk akkor. Meg aztán.....Amúgy sem lett volna lehetséges a visszahelyezése határőrnek, mivel most nagy szükségem van magára és a csapatára! Nyakunkon van a Tisztulás hadművelet. Jó ha egy kicsit bemelegítenek rá. Főleg hogy nem sok újoncnak adatik meg a lehetőség, hogy a terepen szerezzenek tapasztalatokat.
- Már elnézést uram! De miféle hadműveletről van szó?
- Miféléről? Miféléről? Hát hamarosan elindulunk, hogy felkutassuk ennek a dögvésznek a forrását és hogy gyógymódot találjunk rá. Az akció biztos nem rizikó mentes épp ezért kellenek az emberek. Úgyhogy maguk is velünk jönnek biztosítani a terepet!
- Mi?
- Igen maguk! Az akció teljesítéséhez nekem megfelelő emberekre van szükség. És maguk megfelelőek erre a célra. Csak még jobb ha elsajátítanak egy két dolgot.
Reaper nem válaszolt, csak meglepetten nézett. Aztán hozzátettem:
- Hogy őszinte legyek..- Közben halkan elnevetem magam ismét. -....Azért a visszahelyezési kérelemért én agyonlőttem volna zendülés vádjával Szakaszvezető. A frászt hozta rám ezzel! De örülök hogy időben megjött az esze.
Nos? Most már készen áll a feladatai teljesítésére Szakaszvezető?
- Igen uram! Válaszolta Reaper immár felbátorodva.
- Helyes! Leléphet Szakaszvezető! Holnap reggel ugyanakkor ébresztő!
- Értettem uram! - Válaszolta és kilépett a szobából, én meg leültem az asztalomhoz és megittam egy jó italt.

//Módosítva//
 
Már lassan fél órája folyt a lövöldözés. Közben kilyukasztottam még egy katonának a fejét. Már lassan tíz perce nem tudtam lőni, óvatos mindkét oldal, a zsoldosokat pedig nem láttam. Hirtelen egy BTR farolt be az úton. Úgy döntöttem, hogy itt az idő továbbállni. Kipakolt cuccaimat beledobtam a táskámba, és elindultam a közeli alagút felé. Az alagútban csak három rágcsa támadt rám, amiket a Makarovval pár célzott lövéssel elintéztem. A stalker bázishoz közeledve a helyiek megállítottak, de elhitettem velük, hogy a hídról jövök, és erősítés kell nekik. Öt ember azonnal el is indult. Tovább mentem azzal a kifogással, hogy szólok a többieknek is. Északra indultam a Szeméttelep felé. Utam során csak néhány vakkutyát láttam a távolban. Napnyugta előtt értem ide. Egy kis dombról már lassan fél órája figyelem a helyet. 4 katonát látok. Kettő egymás mellet fekszik, az egyiknek nincs meg fél keze, a másiknak az arca csupa vér. Közelükben fegyver alkatrészek. Valószínűleg halott mindkettő. A harmadik kicsit messzebb tőlük a elterülve, arccal a földnek. A negyedik a falnak támaszkodva fekszik, a lába vérzik, de él. Nem hiszem, hogy többen lennének, mert akkor a halottakat már elhúzták volna, a sérült pedig el lenne látva. Úgy döntöttem bemegyek.
(Megj: Itt kicsit bajba voltam. Csillag írásában 4 katona szerepel, Morzsiéban pedig kettő. Mivel másképp nem tudom megoldani, arra gondoltam, hogy kettőt elintézett a visszadobott gránát, egyet morzsi ölt meg, az utolsó pedig megsérült.)
A főbejáraton a pisztolyomat előtartva megyek be. A sérült katona nem szól semmit. Átnézem az épületet, tiszta. Először a távolabbi embert nézem meg. Kitörte a nyakát. A másik kettőhöz közeledve a katona megszólal.
- Halott mindkettő.
- Milyen kár! - mondom, majd végzek vele is.
Két AK-74-es táron, egy gázmaszkon és két kézigránáton kívül semmit hasznosat nem találok náluk. A hullákat elvonszolom a bázistól nagyjából 150 méterre, nehogy valami dög megérezze őket, és bejöjjön éjszaka, míg alszok. Közben rám esteledik. A két gránátból csapdát készítek, amit az épület két bejáratához rakok le. Majd reggel szétszedem őket. Az épületben egyik sarkában lefekszek aludni, de előtte puskám válltámaszára három pálcikát vések.

Holnap teljesítem az ígéretem.
 
Másnap reggel négy óra harminc perckor felkeltem. Felkeltettem a többieket. Kiállnak.
-Rendben emberek. Mindenki rendezze el a dolgait. Rendet!
-Értettük!
Visszamegyek a szobámba és én is rendet rakok. Felszerelkezek és most viszek 5+1 tárat magammal. Pontosan öt órakkor ott álltam a csapatommal felszerelkezve. A Hadnagy mikor belépett látni lehetett az arcán a meglepettséget.
-Rendben. Akkor Reaper, jelentést!
-Uram, a szakasz készen áll az álcázás bemutatására.
-Mutassa! Rajta!
-Szakasz kettes sorba fejlődj! Utánam!
Kimenetelünk a bunkerből. Elértünk egy bozótosig és ott mondtam hogy mintaszerűen álcázzák magukat. Elkezdem az oktatást:
-Rendben, itt kell felszerelkezni, és álcázni magukat. A feladat nagyon egyszerű, a táskájukban megtalálják a kincstári álcaleplet. A dolguk csak annyi hogy megfogják, keresnek egy helyet ami megfelel, és befekszenek. Mikor készek, magukra terítik a hálót és jelzik hogy készek. Lehetőleg ordítanak nem a kezüket teszik fel. Erre van 5 percük. Namármost, a nehézség a következőben rejlik. Grim! Ide hozzám!
-Igenis!
Mellém szalad.
-Hasra!
-Igenis!
Hasra vágja magát. Leveszem a táskáját és a fegyverét.
-Na, mivel nem sík hülyék tábora van itt a Zónában, ezért azt messziről észreveszik, hogy a sima talajon egyszercsak egy kilóméteres púp foglal helyet majd hirtelen megint sima. Ezért, a következő a megoldás. Lerakja maga mellé a hátizsákot, és a fegyvert. Ha jobbkezes akkor a fegyvert értelemszerűen a jobb oldalra ha bal akkor a bal oldalra. Ellenkező oldalra a táskát, oldalra fordítva mert így nem akkora kupacot ad ki. Az álcát miután magukra terítették, kidugják a kezüket az elején, így keletkezik egy kis lyuk. Ezen néznek ki. Ha forrósodik a helyzet, vagy a célpont beért akkor ezen kidugják a fegyvert és tüzelnek. Erre van öt percük. Gyerünk!
Felugrik Grim és a többiek is és elrohannak. Én ránézek a hadnagyra aki elismerően bólint. Még három perc sem telt el mikor hallom sorban:
-Kánya készen áll!
-Bodom készen áll!
-Sakál kész!
-Híéna kész!
-Grim kész!
-Nagyon jó!-tapsolok- Akkor nézzük.
Elindulunk arra ahova futottak. De itt nem látok semmit. Aztán két bakancsot pillantok meg a susnyában. Odamegyek és belerúgok.
-Hát miújsag? Veled mizu? Mizu mizu mizu? Milyen trehány álcázási módszer ez? KILÓG A BAKANCS!
Semmi mozgás.
-Magához beszélek katona!
Lenyúlok a bakancsokért hogy kirángatom a susnyából a tahót és elverem. Mikor megrántom, csak két lábszár jön ki a susnyából, eléggé megviselt állapotban. Egy hulla. Hoppá. No de, akkor. Hol vannak a többiek?
-Helyes! Akkor most, állásba fel!
És megelevenedik az avar. Körülöttünk mindenhol megjelennek. Bodom pont a hadnagy mellett. Méteres szemekkel nézek rájuk.
-Helyes! Akkor jöjjön a gyakorlat. Mindenki lóg nekem mostantól 5 zombival. 5 halott zombival. Mindegyiknek az legyen a feltétele, hogy közelről leadott lövéssel terítsék le. Magyarul behoz mindenki annyi hullát amennyit akar, de a feltétele az, hogy a húsukba bele legyen égve a lőpor maradvány. Akinek nincs az nem érvényes. Erre estig van idejük. Este pontban 18:00-kor bent akarom tudni a díszes társaságot. Egyesével hozzák a bunker elé a dögöket. Gyerünk! Gyerünk!
Elindultak. Átküldtem mindenkinek a kordinátát és visszamentem a bunkerhez a hadnaggyal. Bent rám mered:
-Ez biztosan jó ötlet maga szerint Szakaszvezető?
-Igen Uram. Had szívjanak. Aki meg este hatig nem teljesíti az hulla. De menni fog nekik. Ne féljen.
-És maga?
-Én addig felfrissítem a Systema tudásomat ha nem zavarja. MAga ha jól tudom ismeri a harcművészetet Uram?
-Ha nem tudná, a Spetznazban szolgáltam. Alap hogy ismerem.
-És segít gyakorolni uram? Csak este fél hatig.
-Hát...........
 
Ahogy végeztünk a kis testkondicionálással a kopaszokkal oda adtam Nikolainak a felszerelés leltár jegyzeteit. Majd vissza vonultam a szobámba és jegyzetelni kezdtem pársort írtam le és meg zörrent a PDA-m, meg is lepődtem mióta itt vagyok a zónában talán 3-szor jelzett. A parancsokságról jött egy üzenet, miszerint valaki feltörte az adatbázisunkat és utánam kutakodott. Érdekes, kinek lehetek útjában ? A célpontok általában holtan végzik, vagy egy eldugott cellában három emelet mélyen...
De ezek szerint más is érdeklődik a zónában zajló események iránt, megyek is megkérdezem Nikolai-t hátha tud valami hasznosat mondani. Amint a szobájának a folyosójára fordultam az ajtóban toporogtak a kopaszok. Nem vettek észre mert Reaperrel voltak elfoglalva azért visszahúzódtam a fordulóba. A szakaszvezetőn látszott hogy nem örömében megy az imádott hadnagyához. Szépen libasorban be mennek én meg utánuk de nem megyek csak az ajtóban maradok és csöndben, karba tett kézzel figyelek.
- Először is a Hadnagytól akarok elnézést kérni. Mivel sokat fáradott miattunk és ezért én vagyok a hibás. Amiért nem voltam képes a szakaszból egy épkézláb csapatot kihozni. Ez az én inkompetenciámat igazolja. Ezért most leadom a szakaszt és kérem az áthelyezésemet a Kordonra mint őr. Sajnálom a fáradalmakat amiket okoztunk! mondta Reaper közben egy papírt nyújtva Nikolainak.
- Ezt a barmot.... mondtam magamban, fejemet lehajtva és csóválva.
Erre fel. Grim rázendít...
Szélvihar vagy hó van,
De át süt a nap.
Legyen bár forró,
Vagy vágjon éji fagy.
Por lepje az arcunkat,
Mi vidámak vagyunk.
Vígak vagyunk....
- Nah neee...beszáll az egész szakasz, itt már a homlokomra csaptam, nem hallhatták mert nagyon énekeltek... Nikolai rezzenéstelen arccal nézte végig. Láttam hogy hamarosan jönnek kifelé úgy hogy kihátráltam és kint a falnak dőlve vártam hogy kijöjjenek. Jöttek is, szépen elkerekedett a szemük amikor megláttak...én csak a szokásos lenéző stílusommal néztem rájuk. DE nem bírtam szó nélkül.
- Ha így haladnak még pom-pom csapatott is alapíthatnak a szakaszvezetőjük biztos értékelné.
Kányára néztem.
- Hát...nem is tudom miért rítt annyira, hogy egyként kezeljük a fiúkkal...
Az egész banda gyilkolni tudott volna a szemével, láttam mindegyiken hogy a kést forgatják a hátamban, csak gúnyosan mosolyogni kezdtem...
- Nah eredjenek dolgukra, beszédem van a hadnaggyal.
Néhányan vörös fejjel álltak tovább, Reaper meg megint csak kissé értetlenkedve nézett rám, de nem hallotta az egészet. Megvártam, hogy beforduljanak a sarkon és csak azután mentem be, magam mögött bezárva az ajtót.
- Nikolai, mit ünnepeltek ezek díszpintyek?
- Ha én azt tudnám Öregem. mondta szemöldökét felhúzva.
- Mindegy... közelebb léptem hozzá és halkabban szólaltam meg....komolyra véve a szót, valaki feltörte az adatbázisunkat és kiszivárogtatott pár infót rólam. Én úgy gondolom, hogy a vírus felől érdeklődik valaki ( Joetm írjááá :P ) Mit tudsz a zóna lakóiról, kik erősödtek meg, vagy biztosították be magukat? Bármi érdekes lehet...
- Hát a zsoldosok most biztos nem foglalkoznak ilyennel...
- Igen ők most a Kordoni akciójuk miatt főnek a saját levükben. igazoltam Nikolait.
- Viszont a Szabadságosok kissé északon helyezkednek el. Mostanság sokat akcióztak volt hogy az egész bárt lerohanták, és csak katonai segítséggel tudtuk vissza verni őket. Szóval ők szóba jöhetnek.
- Értem, ők lesznek azok. Szerintem készüljünk arra hogy még össze futhatunk velük, jó lesz résen lenni.
- Rendben, mindenkép figyelembe veszem ezt is.
Kiegyenesedtem, bólintottam és az ajtó felé indultam, de ott meg álltam és vissza szóltam még.
- Holnapra mit tervezel ? Csak felnevetett majd kuncogva válaszolt.
- Élvezni fogod, ne aggódj jó muri lesz.
- Ooké. mosolyogtam én is, majd kimentem.
Mentem a szobám felé aztán eszembe jutott hogy a doki már egy órával ezelőtt szólt hogy menjek a kezelésre, de nekem teljesen kiment a fejemből...szóval egy kis kerülővel végül vissza tértem a szobámba. Folytattam az irkálást, a szokásos jegyzetelésem a napi megfigyelt dolgokról, ezek a jegyzetek egy-két napig vannak meg aztán megsemmisítem őket. Addig memorizálom amit tudok, de hát sok dolog kimarad, nem lehet mindent egy koponyában tárolni. Végeztem a mai adaggal lefürödtem és meg vacsoráztam, ez után még benéztem a sérült doktornőre, megnéztem a kórlapját, az állapota az antibiotikumok hatására csak lassan romlik, de ha nem haladunk akkor meg fog halni. Most is alszik, mint azt a nap nagy részében teszi. Pár percig még elmélkedtem a szobában, majd vissza tértem a szobámba és lefeküdtem aludni.
Nyugodt álmom volt és kipihenten ébredtem még az ébresztő óra előtt pár perccel, mostanában ez egyre gyakrabban fordul elő. Úgy látszik itt a zónában kezdek újra a régi lenni.
Felöltöztem és csatlakoztam a reggelivel Nikolaihoz, aki elmondta hogy kivisszük terepre a kopaszokat. Amíg ő össze szedi őket addig én az ő szakaszát vigyem ki. Bólintottam, majd indultam és össze csördítettem az embereket, Kosztyánnal már le volt beszélve hogy átveszi a kiképzés idejére az őrséget. Mi már kint vártunk amikor megjött Nikolai és Reaper a szakasza élén.
Nikolai kiosztotta feladatot aztán mellénk lépett, mi kaptunk a megtisztelő lehetőséget hogy megakadályozzuk a bokorugrók feladatát. Gyorsan felkaptattunk a dombra amit megkellet mászniuk, kövekkel teli zsákokkal, ők még nem sejtették hogy mi is ott leszünk. Szóltam is a srácoknak hogy csak a csúcshoz közel támadunk, egy kis meglepetés. Felbukkant az első ketten rontanak neki. Minimális ellenállás és már bukdácsol is lefelé. Előttem is megjelent egy fej meg egy nagy csomag mögötte, négykézláb jött felfelé nem is gondolkoztam sokáig rá fogtam a nyakára megtérdeltem. Felnyög,leesett hogy ez Kánya... Lehajoltam hozzá és oda súgtam neki...
- Nos hogy ízlik a férfi élet. Már kezd nőni a szemben nehogy feladja nekem...
Ettől kis erőre kapott és megpróbált felfelé nyomulni, kis híján fel is borultam vele együtt de még időben elkaptam a zsákját és azzal megpördítve és egy kis rásegítéssel a domb alja felé tessékeltem. Oldalra néztem pont jókor, mert láttam még ahogy Danyila mellbe rúgja valamelyik Kitartóbb embert Reaper lesz az... hátra bukfencezik és azt hittem hogy ő is lent landol a sárban ahogy a többiek de megkapaszkodik és már félig talpon is van. Nem sokkal mellette Bodom is újra fel felé törne. Reaper kiegyenesedik, először lenéz a szakasz nagy része a mocsárban fetreng és próbál kikászálódni, felnéz mi ott állunk és várjuk hogy mi lesz túlerőben vagyunk és még csak táska sincs a hátunkon teli kövekkel. Először azt hittem lesz olyan bolond hogy megpróbálja újra Bodommal, de csak halkan visszakozásra adott parancsot, és letörten lekászálódtak a domboldalról. Nikolai lekorholta őket és elküldte a bagázst egy kicsit "sétálni" én meg vissza tértem a bunkerbe és rendbe tettem a felszerelésem. Fegyver tisztítás, ruhámat is megpucoltam, a ruhán a szűrőket is kipucoltam, ehhez már kértem egy kis segítséget a tudósoktól. Így sikerült az egészet szépen kitisztítani. Majd amint végeztem elmentem kajálni, felét már befaltam az adagomnak amikor beestek az ajtón a kiscserkészek. Hulla fáradtan és lestrapáltan leültek enni. Csöndben beburkolták a húst és a krumplit aztán eltűntek. Én még kényelmesen megittam a kávémat közben egy régebbi újságot olvasgattam. Most pihenek kicsit, majd vissza térek a munkához később.
 
ár óra beszélgetés után Aciddal lemegyünk járni egyet, én meg belevágok a komolyabb dolgokba:
-Figyelj.. a főnök azt mondta ne csináljunk hülyeséget, de ki kéne takarítani ezt a rohadt bunkert.. már ha van még ott valami.
-Háth biztos van.Tegnap már be kellett csukni az ajtót, mert a fiúk nem akarták hallani a hörgéseket...
-Le kéne menni minél hamarabb, legalább hatan, vagy nyolcan.Találunk erre itt embereket?
-Persze, kemények a srácok, csak 1-2 idegeit piszkálja a tudat hogy egy halom mutáns fölött táborozunk.
-Nos akkor, meg tudjuk oldani?
-Persze, adj egy órát, és indulhatunk, fegyverünk is van.
-Jólvan, egy óra, úgysem megyek sehova, menj szedd össze a fiúkat, én járkálok még kicsit..
Acid megy összeszedni a fiúkat, én meg valahogy csak eltöltöm ezt az egy órát.. beülök a parancsnokiba egy üres szobába, elkezdem átnézni a felszerelésem, pakolok le az asztalra, mikor rezegni kezd a pda-m. Felkapom, de nem üzenet, bejövő hívás, ismeretlen.Felveszem, beleszólok.
-Itt chester.
-Figyelj Chev! Joker vagyok.Gáz van.
-Mi mi mi mi? Lassíts.
-Nem lehet, figyelj, sietek. Kutakodtam, keresgéltem, végül találtam egy kiskaput az orosz titkosszolgálat rendszerébe, szereztem adatokat,közben küldöm is, de figyelj. Még az okosok sem tudják mivan, vagyis csak találgatások vannak..Kiküldtek a zónába valami Volkovot.. és ennyi.. az akta is bezárult,csak pár adatot szedtem le, utána eltűnt a szemem elől, és azok a rohadékok is kiszúrtak, egy időre elhúzok nyugatra, valahogy le kell ráznom őket. A frekvencia amit küldök azé a Volkové, de vigyázz, lehet ha beméreted rögtön visszakeresnek.. itt valami gubanc van, csak okosan, ne mássz a sűrűjébe, majd jelentkezem.Joker kiszállt.
Ez jó hír, lehet emésztgetni.. hogy találták meg? És ki a franc ez a Volkov? Nézzük mit kaptam, hátha van benne valami.. képek, szkennelt dokumentumok? 1974? Mia jó franc?.. kész semmi, majd később ránézek..
Inkább összeszedem magam és a cuccaimat,nemsoká úgyis jelentkezik Acid..felpakolok, kisétálok az alakulóra, és valóban, már szinte készen vannak, most akartak szólni...még mielőtt indulnánk,
-fiúk, van itt valahol egy pár felesleges tár ak-ba?
-Szaladj be a hangárba, a polcon van egy pár tucat..
bekocogok, még 6 teli tárat bepakolok a zsebeimbe, utána nyomás...
Elindulunk lefele, egy pár megy elöl, mögöttük Acid és én, utánunk pedig még 4 srác.. a biztonság kedvéért benézünk a folyosón lévő szobába is, de az még mindig üres, így nyugodtan érünk le a fogadóhelyiségbe, és sehol egy zombi...a lift nyitva, üres.Balra egy pult, mögötte ajtó, szép horpadásokkal,amiket bizonyára belülről ütöttek, de az ajtó be van csukva.
-Fedezzetek! szól a hátulsó 2 ember, odamennek az ajtóhoz, megpróbálják kinyitni, zárva. Helyes, teehát csak 1 út van, és még mindig néma csönd.Egyenesen indulunk, szép lassan.Elágazáshoz érünk, merre, és hogyan?
-Figyelem, nem válunk szét, balra megyünk!
Két lépést tesz az első pár, mikor mögölünk szörnyek tömkelegének ordítása hasít a levegőbe, azonnal fordulunk, és indulunk arra
-Arra figyeljetek hogy ne egyszerre fogyjon ki mindenki! a hangok irányába tartunk, a folyosó balra fordul, nem látjuk be. Valami hirtelen felugrik a falra, majd tovább felénk, az első emberre veti magát lendületből, aki egy sikeres hátrabukfenccel továbbrúgja, a hátsó 4 ember sorozni kezdi, feléjük fordul, de összecsuklik. Szemből ekkor fordulnak be a zombik, próbálunk szaggatottan lőni, és lehetőleg, fejbe, közben lassan araszolunk előre.A sarkon befordulva egy kisebb tömeg áll, az első 2 srác keresztbe tartott fegyverrel nekikrohan, aztán visszahátrálnak, majd ledarálnak egy jó adagot.
-Szé olt csa így továá !! hallatszik Acid kiáltása a fegyverek dübörgése közben.A sarkon 2 ajtó is van, én az egyiket rúgom be, a mögöttem lévő a másikat, majd egy sorozattal rögtön végigpásztázom, mintha valami fényes megvillana, majd eltűnik.A következő pillanatban valami elkap, és beránt a szobába, egy rohadt vérszívó! Az aksu a kezemben maradt, a tárat belepumpálom a dögbe, onnan ahova estem, ültő helyemből, 2-en pedig a hátát sorozzák meg, de még az utolsó lendületével is felém idul, viszont már sántít, így lendületből pofánvágom a puskatussal, hátratántorodik, Acid pedig hátulról a fejébe állítja a kését. Kijövök a szobából, a folyosónn egy újabb halom zombi, sikerült ledarálniuk őket. A másik szobában csak egy oszló hulla van, de nem zombi.. majd később megnézzük.Megyünk végig a folyosón, zsákutca, két ajtó, egy jobbra, egy balra.
-Először jobbra! a sorrend felcserélődött, most a hátsók vanank elöl, ketten egyszerre rúgják be az ajtót, majd leguggolnak, a mögöttük lévők pedig fedezik őket.Az egyik óvatosan benyúl, felcsukja a villanyt, üres pocok, szétmált kartonok, üvegszilánkok, egyszóval üres.Tovább balra,most Acid és én rúgjuk az ajtót, utána le tüzelőállásba,de csönd van. Felkattintom a fegyverermen a lámpát, végigpásztázok, de üres, minta fertőtlenítő lenne.Felcsukom a villanyt, ez is üres, innen 2 ajtó nyílik,egy szembe velünk, egy pedig balra.
-Nézzükö meg mivan balra! ezt az egyik első srác mondja, de már szakad is ki az ajtó, és egy vérszívó rohan ki, pechére össztűzbe kerül, így nincs sok elélye a 8 karabély ellenében. Dörömbölés halaltszik szemből, odafordulunk, mikor balról kiugrik egy oylan ormányos szutyok, a hátsó srácot le is dönti, már harapná meg, de a reagál a srác párja, és jól pofánrúgja a dögöt, ami kicsit megszédül, de nem akar mozdulni, és most szakad ki a másik ajtó, amin tódunlak be a zombik.Elkezdjük sorozni őket, miközben darálunk hátulról is hallok lövéseket, majd a 2 hátsó srác is beszáll a buliba, simán letaroljuk a hullámot.Jelzek a 2 hátsónak, hogy nézzenek be oda ahonnan az az ugráló szar jött, de az már üres, mehetünk előre. A zombik között itt fekszik arccal lefele Fater hullája, ha végeztünk leküldöm érte azt a két anyaszomorítót... A szoba üres, mmehetünk balra, majd egyenesen, de itt már volt 2x tisztogatva, viszont előttünk még egy zárt ajtó. Odamegyek, bedübögök rajta, meg is van a válasz, valami féktelen üvöltés hallatszik bentről.Ezt az ajtót nem nyitjuk közelről, jelzek hogy várjanak, én meg beleeresztem a tárat a zárba, majd elkezdek hátrálni, közben töltök.Az ajtó kivágódik, valami izonkolosszus ront ki rajta, az egyik kezén csápok,
-Anyáád!! a szabályok borulnak, hátrálunk, közben mindenki sorozza ahol tudja, szinte egyszerre kattanak a fegyverek, újratöltés lóhalálában, közben hártálunk, és újra kezdjük sorozni a dög meg csak jön.. felénk csap a csápjaival, a mellettem lévő srácéból és az én kezemből kitépi a fegyvert, ő pisztolyt ránt, én meg előrántom a hátulról a tigr-t, és sorozzunk tovább, hátulról kiáltás:
-Itt a folyosó vége! viszont a dög egyszercsak megáll, és hátraborul. Odamegyek és még belenyomok a pofájába egy tárat a biztonság kedvéért. majd egy hang hátulról:
-EZ MI A FRANC VOLT???
-nemtudom, de semmi jó... jólvan fiúk, menjünk oda ahonnan ez jött.. bemegyünk, a szobában egy műtőasztalszerűség erős bőrszíjakkal, de a szoba üres...
-remélem ez nem gyakori errefelé.. szólal meg Acid
-jólvan menjünk, irány a lift!
-te jólvagy? kérdi az egyik srác..
-Nyugi, ha gáz nagyon elhúzunk..
Odamegyek a lifthez, az egyik oldala tolóajtó..eltolom, ez egy dupla lift, nagy terheket is elvisz.. az ajtó mögött egy másik ajtó, egy szervizlépcső..
-Ki szavaz a lépcsőre? mindenki bólint, szval itt megyünk..
a lépcsőház csöndes, a lenti ajtó nyitva..
óvatosan benézek, csak 1-2 lámpa ég, semmi mozgás.. bevilágítok lámpával, egy nagy csarnok, oszlopokkal, körbe asztalok, középen mintha valamilyen állványok lennének... óvatosan bemegyek, semmi sem mozdul.. elindulunk körbe, de semmi, sehol senki, körbe asztalok, székek, irathalmok, régi gépek, középen az egyik állvány tövében egy halom mappa, kinyitom az elsőt, valami fegyvernek kinéző akármi, a következőben valami őskori katonai nem is tudom mi.. páncélzat, vagy védőfelszerelés? ... érdekes.. majd valaki egyszer elolvassa, én biztos nem..
-Srácok, szerintem mehetünk, itt nincs semmi.... felmegyünk, végre friss levegő.. fent vár pár srác, mint kiderült, Acid állította őket tartalékba hogyha valami balul sült volna el...
-Megvagytok?
-Megvagyunk, és végre nincs több szörny.. legalábbis itt..
A srácok bemennek a hangárba a tábortűzhöz, új őrség áll fel, én pedig felmegyek Aciddal a parancsnokiba..
-Mond azt hogy van Vodkád!
-Háth képzeld, az mindig van! közben mosolyog egy jót..felmegyünk levágódunk az ütött kopott kanapéra, egy-egy vodkával, pihenünk kicsit..
-és most mi lesz?
-Hogy gondolod?
-Hát itt az üres bunker..
-Jah, hát nemtom, raktárnak, pihenőnek jó ha kitakarítjuk, de az még odébb van..
-És amoda mi a helyzet?
-Háth, bar felől erős őrség áll a határnál, a bázison pedig nyugalom van, csak ez a fránya vírus nem kéne, unom hogy mindig kell ez a rohadt maszk..
-Háth jah, tényleg elég gáz így..
-Majd lesz jobb is.. rezegni kezd a pda-m, majd bejön az alapzan a rádión is, Lukash hangját hallom:
-Kettes bázis jelentkezz!Chester ott van? felkapom a mikrfont
-Ittvagyok uram!
-Azonnal jönnön vissza az egyesre, van egy sürgős dolgunk.
-Értettem uram, azonnal indulok! Kettes kiszállt.
kezet nyújtok Acidnak, majd kimegyek, bepattanok a nivába, és már robogok is visszafele... 10perc alatt vissazérek, könnyű is úgy közlekedni hogy tiszta idáig az út a bázisok között...
A parancsnoki előtt fékezek le a nívával, és már megyek is fel, egyenesen Lukashoz..
-Jelen uram!
-Jöjjön, üljön le!
leülök az asztal túlsó oldalára, közben mondja tovább:
-Figyeljen, üzentek kintről, eredményeket szeretnének, így beküldenek egy pár okostojást felszereléssel, és kapunk megfelelő utánpótlást is mindenből, úgyhogy ha valamire szüksége van, szóljon Skinflintnek.
-Értettem.
-A következő, valahova el kell helyezni a tudósokat. Van valami ötlete?
-Nos, éppen van. A kettes bázison végleg kipucoltuk a bunkert..sehol egy zobmi.
-MICSODA? Ki adott erre parancsot?!?
-Én uram, megvan a jogom hozzá.Jelentem komolyabb sérülés nem történt, egy ember sincs gyengélkedőn, és a bunker üres, legfeljebb ki kell takarítani.
-Najó, így most megússza, de ezt ne játsza el legközelebb, mert nem ússza meg!
-Értettem uram!
-Akkor aztmodnja a bunker tiszta, és a tudósok jöhetnek?
-Igen, az első szinten még el kell takarítani a hullákat, de ezen kívül tiszta.
-Remek. Járjön körbe a bázison, eggyeztessen mire lesz szükség, utána pedig már jön is az ellátmány...
 
Lejövök Luksash-tól, első utam a technikusokhoz vezet.Bemegyek a műhelyükbe, úgytűnik megint nekiláttak bütykölni azt a régi szakadt btr-t..
-Hejj fiúk! az egyik előbújik a harkcocsi alól
-Mondjad főnök!
-Lenne itt két harci feladat.A két bázisunk köré, és a vöröserdő határhoz aknazárat kellene húzni, nagyjából gondoljátok ki mennyi akna fog kelleni.A másik feledat pedig az, hogy a főbejárathoz zárható kaput kéne összerakni.Kaptok másfél órát, mire visszajövök legyen meg a lista minden szükséges ezközről rendben?
-Simán meglesz!
-Ez a beszéd! Másfél óra múlva jövök.
Megyek tovább Skinhez, bent ül a műhelyében, és a PDA-ján csinál valamit.
-Hát te mit csinálsz öreg harcos?
-Olvasgatok itt unalmamban. Miszél hozott erre, talán hoztál nekem valami jót?
-Háth nézőpont kérdése..Egy régi ismerős szerzett nekünk adatokat erről a rohadt vírusról, de nekem nem nagyon van időm olvasgatni.Át tudod nézni ha átküldöm?
-Persze, semmi akadálya, amint látod, úgy sincs dolgom.
-Lenne itt még valami.
-Azért ne sózz rám egy halom munkát!
-Nyugi nem annyira vészes, csak egy lista kell hogy mit hozzanak utánpótlásnak, tudod lőszer, fegyver, mi fogyatkozik..Éld ki minden vásárlási szándékod, mert a közeljövőben nem jön újabb szállítmány...Amit én tudok az az, hogy kellene 40db teljes MOPP felszerelés, egy plusz egy tartalék nagy kaliberű mesterlövész puska, kb 15 éjjellátó,még g36-ból kérnék minden változatot, és lehetőleg 100-as CMAG tárakat is, nekem ennyi a fontos.A többit írd össze mi kell, majd nemsoká jövök és felveszem a listát. Lesétálok a pöpec kis nívámhoz, beszállok, és elindulok vissza a 2-es bázisra, ott is megkérdezem kell e nekik valami.Nem sietek, úgyis kell némi idő amíg összeírják a listákat... A stalkerek már eltüntek a kis ellenőrzőponttól, így teljesen kihalt az út a bázisig, ám mikor közeledek, azt látom hogy az erdőből elég sűrű, fekete füst száll fel..Belehúzok kicsit, pár perc múlva ott is vagyok, probléma nincs, hullákat égetnek az udvaron.. Leállok a kocsival, odamegyek az égetős fiúkhoz..
-Hogy hoztátok fel ezt a halom hullát ilyen gyorsan?
-Nézd csak meg! azzal az egyik srác hátramutat..
A bejáratnál ott áll a teherautó,mikor odaérek lentről hallatszik egy "mehetsz!" kiáltás, a kocsi elindul, és felhúz a lépcsőn egy adag összekötözött hullát...
-Jó az ötlet srácok! mennyi van még lent?
-Háth már nem olyan sok, még kb 3 forduló.
-Jólvan, csak így tovább! Felmegyek Acidhoz, érdekel hogy vette rá a fiúkat a takarításra..
-Szevasz! Mit műveltél odalent a fiúkkal?
-Üdv! Mire is gondolsz pontosan?
-Háth úgy takarítanak mintha kötelező lenne..
-Jah, hát mondtam nekik hogy ha ki lesz takarítva ott lesz az új pihenő, úgy rendezik be ahogy akarják..
-Jó ötlet! Viszont egy szint kelleni fog.Küldenek kintről egy pár okostojást, meg laborkellékeket velük, ők lesznek az új feladat, figyelni kell majd rájuk, ne csináljanak semmi hülyeséget, és persze valahol el kell őket helyezni.. én az alsó szintre gondoltam..
-Jólesz az, felül meg akkor tudunk pihenőt csinálni..
-Akkor minden rendben idefent?
-Persze, tudod erre még a madár sem jár..
-Nincs szükségetek semmire? Tudod fegyver, lőszer, benzin, bármi..
-Háth egy pár rakasz lőszer nem ártana, meg ha a bunkert használni akarjuk, a generátorba kell majd gázolaj..
-Jólvan, egypár nap és meglesz.. jah, és majd kaptok az erdőbe aknazárat is, csak hogy örüljetek.
-Azt minek?
-Csak elővigyázatosság..
-Jólvan ahogy gondoljátok..
-Majd jelentkezem.. addig is jó munkát!
lesétálok a parancsnokiból, be a nívában, és szép lassan vissza a bázisra...
Mikor elhagyom a kis ellenőrzőpontot a romos falu felől üvöltések hallatszódnak,szóval inkább rálépek a gázra, de ahogy hátranézek még így is látom a lemaradó kutyafalkát.. ezeket majd valamikor ki kell pucolni...
Végül begurulok a bázisra,egy darabban, be is állok a kocsival a technikusokhoz mert lassan széthullik...
-Na fiúk megvagytok?
-Már fél órája uram!
-Ez a beszéd! és hol a lista?
-Már felküldtük a nagyfőnökhöz!
-Jólvan, akkor további jó munkát!
átmegyek Skinhez, ő még az utolsó dolgokat írja fel, mikor bemegyek megkérdezi:
-Gránátvető kellene?
-Háát nemtudom, rpg-nk van ugye?
-Ja, az van egy tucattal..
-Akkor hagyjad! viszont ezek még kellenének... odaadom neki a listát amin Acidék kivánsága van, gyorsan felírja az ő listája végére, majd átnyújta.
-Itt a teljes lista, ezekre van szükség.
-Jólvan, akkor további jó munkát, én meg megyek a főnökhöz...
Vissza megint Lukash-hoz, ha így haladok oda is költözhetek hozzá..
-Jóestét uram! Megvan a szükséges ezközök és felszerelések listája.
-Remek! mindent összeírtak?
-Igen uram, ami kell, az fel van írva.
-Akkor én ezt ma még elküldöm a megfelelő embereknek, maga pedig menjen, pihenje ki magát, jelen pillanatban a szállítmány érkezéséig nincs feladata.
-Értettem uram.
 
Gyakoroltunk estig a körletben, majd kimentünk a bunker elé. Még semmi. Egy ideje várunk de semmi. Fél órája meg kellett volna érkezniük. A Hadnagy csak néz rám. Én nem merek megszólalni. Ha ezek a faszok nem térnek vissza akkor a hadnagy elevenen megnyúz. Most van 19:00. Este 20:00-ig várunk. Ha addig nem jönnek akkor magam megyek utánuk.
 
Amíg a "kopasz" szakasz gyakorolta a Reaper által kiadott feladatokat, addig én mutattam Reapernek egy két mozdulatot a saját kérésére a Specnaz közelharci trükkjeiből. Többször a földön végezte, vagy pofával, vagy seggre ülve. De sosem adta fel, mindig talpra állt.
Az utolsó trükknél megmarkolta a karomat és lefogta mindkettőt, hogy ne tudjak semmit tenni ellene. De csak egyszerűen odafogtam az ő karjához, megtámasztottam a könyökét és megcsavartam, amitől könnyedén a földre kényszeríthettem.
Ezek után már neki is elég volt. Felállt és amikor én már készen álltam volna a következő támadására, akkor intett hogy elég volt.
- Na? Elég volt Szakaszvezető?
- Igen. Most már megtanultam a leckét. - Nevetett fel. - Ha most megengedi bemennék lemosni magamról a koszt.
- Menjen csak! - Szóltam neki.
Aztán mikor bement, elővettem a rádióm és beleszóltam:
- Mihail! Hol vagy? Történt már valami?
- Még nem. De már látom őket. Majd szólok, ha lesz valami. - Mondta.
- Rendben! Jó szórakozást! - Mondta, aztán bontotta a vonalat.
Én meg elraktam a rádiót és bementem a bunkerbe.
 
Miután megtudtam mi a következő feladata a kopaszoknak, előre siettem és kerestem pár zombit ideális helyen. Így már vártam a vendégeket. Meg kell mondjam jól csinálták, olyannyira hogy csak akkor vettem észre Bodomot amikor pár méterre mellettem kúszott el szépen lassan. Akkor jöttem rá hogy ő az amikor előkerült oldalról a kése, bár inkább kardnak sorolható az a kés...Az álcázásában nem tudtam bele kötni, az jó volt, a mozgása is megfelelt. Viszont olyan "kondenz" csíkot húzott hogy az virított. Meg vártam míg megáll és keresi az áldozatot, ez lekötötte annyira hogy én szépen mögé osontam, amint megmozdult rázuhantam. Majd meglehetősen irritáló hangnemben oda vettetem neki.
- Maga halott, katona!
- Bassza meg! Maga nem normális. vetetett le a hátáról meglehetősen sietősen...tényleg azt hittem itt a vég, kis híján átvágtam a torkát hadnagy...
- Haha...ahhoz még egyen egy kis spenótot katona. Amúgy jobb ha össze szedi, mert az a kettő kiszemelte...biccentettem a két görcsösen botladozó hulla felé.
Rájuk nézz és már fel is térdel kezében már ott is a "kardja". Tovább nem néztem, mert még vannak páran akiket meg kell nézni. Lássuk merre vannak még zombik, ott lesznek ők is. Egy zombi útban volt de legalább háttal nekem elkaptam és kicsavartam a nyakát. A közelben volt egy munkagép egyik oldalról tökéletesen benőtte a gaz, és a gép elejénél pedig beton csövek hevertek egymáson és egymás mellet. Oda fészkeltem be magam hátulról a susnyás fedezett elölről meg a zombit állítottam kínálkozó pózba, aztán reménykedtem hogy valamelyik marha kinézi magának. Eltelt így vagy 10-15 perc de sehol senki néha óvatosan körülnéztem a domb tetején meg is láttam ahogy Grimm sasol, minden bizonnyal kiszúrt, nah adok én neki. Nem akart tágítani a dombjáról. Meg támasztottam az oszló barátomat a gép elején, majd hátul a bokroson keresztül próbáltam elhúzni. A kolléga nem bírta sokáig és össze rogyott, de addigra már én is jobb pozícióba kerültem. Addig ügyeskedtem amíg elértem az egyik árkot és eltudtam kerülni jobbra Grimtől.
Majd a fák között osonva közelítettem meg. Feltűnt neki hogy eltűntem és nagy mozgolódásba kezdett előre és hátra nézegetett. De sehol nem talált, még jó mellette álltam a fának dőlve. Kivártam amíg hátra néz és akkor léptem elé, vissza nézett és a szinte abban a pillanatban megfejelte a földet mérgében.
- Maga egy seggfej! Azthitte hogy nem szúrom a ki azt búbos banka fejét amit szaporán forgat ?
- Uram...
- Kretén! nah húzzon bele. még tartozik pár skalppal.
- Igen uram!
A többieket nem szúrtam, és már kezdett későre járni lehet már vissza is értek a laborhoz, inkább elindulok én is. Kíváncsi vagyok Nikolai mit szól a munkájukhoz, kettőt elkaptam ők nagyot égtek. A többiek most megúszták.
 
Szevasztok! Visszatértem, mérsékelt aktívsággal.
Alekszej Borogyin:
Hónapok óta nem láttuk a napot. Itt lent eszünk, itt lent alszunk, a dolgunkat is itt végezzük el. Ezt a nyamvadt ruhát csak a steril sátrakban vehetjük le, hogy 5 perc alatt mindent elintézzünk, amit kell magunkkal, azután jön a váltás, mi meg tovább folytatjuk az áskálódást, térképezést, mintavételt, sugárzásmérést, stb. Semmit nem tudunk a fenti világról. Csak az itteni létezik. Már a vízcseppek kopogását is meg tudom különböztetni. Van amit hallok 20 méterről, de van, amelyikre felkapom a fejem 100 méter távolságról is. Továbbá hallani még a csövekből kiáramló gázok hangját, a patkányok cincogását, az olykor-olykor feltűnő vérszopók morgását. Múlt héten meghalt Fjodor. Egy vérszopó magával rántotta, amikor túlzottan messze vonult tőlünk…Persze próbáltunk lőni, ahogy tudtunk, de a vércsíkokból ítélve már nem élt, amikor a szörnyeteg vonszolta magával, hiszen egy árva hang nem hagyta el a száját. Valószínűleg átkarmolta a torkát. Egy dolog jár az eszemben, hogy hamarosan kiszabadulok. Két nap van hátra idelent, a sötétben. 10km-t tettünk meg kínkeservesen a semmiért. 16-an kezdtük, már csak 12-en vagyunk, a halál mindig közel járt. Minden gyanúsan álló cső, sötét terem, zölden foszforeszkáló pocsolya jelenthette a véget. Megtanultam hogyan kell vérszopót ölni, hangtalanul becserkészni…Meg kell fogni két patkányt, a nyakukat eltörni, majd kibuggyantani a vérüket, aztán néma csendben, mozdulatlanul a szoba sarkában lapulni. Van amikor csak annyit látunk, hogy elemelkednek a tetemek a földtől, aztán amint beleharap, egyből felrántom a fegyverem és az egész tárat a fejébe eresztem, a test meg még rugdalózik, de a dög kipurcant. Az itt tanultakat a fenti világban is felhasználhatom, számomra visszatérés lesz az alvilágba. Amint kijutok az alvilágból, a katonai ügyeletnél kell jelentkeznem. Remélem találnak nekem olyan feladatot, amivel kiemelkedhetek ebből az állapotból, hiszen az ép elmémet a jobb jövő reménye tartja fenn.
 
Vissza
Top Alul