Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Az ukrán klíma kifejezetten meleg volt. Az éjszaka szelei ismeretlen hangok tömkelegével árasztottak el, ám tudtam, hogy
hamarosan magam is megismerem őket. Felszerelés híján elég csekély túlélési esélyeim voltak. A reggel nagy részében a mocsaras területeket róttam, hátha találok egy sztalkert, aki segíthet nekem.
Végül, úgy dél körül meg is pillantottam egy alak körvonalait, aki erőtlenül támaszkodott egy közeli tanya falának.
Megvan! - gondoltam, majd jókora kerülővel igyekeztem a tanya túlsó oldalára kerülni. Hirtelen valami kitört a közeli bokrok egyikéből:
Csak az elmosódott árnyát láttam, ami alapján valami kutyafélének azonosítottam be. Ezt két másik is követte, majd a falka
három oldalról támadt rám. Az első támadó szügyébe döftem a bajonettem, és a ravasz egyszeri meghúzásával keresztüllőttem
a szívét. Az egyik kutya fogai csizmámba mélyedtek, míg a másik körbe-körbe futkározott és vicsorgott.
Rúgtam egyet, ám a kutya nem engedett. Közben társa egy óvatlan pillanatban megpróbált a földre teperni, de két sorozat őt is
a másvilágra küldte. Az utolsó kutya vesztett önbizalmából, mert elengedte a lábam, és vicsorogva hátrálni kezdett...
Lövéseim felhívhatták a magányos sztalker figyelmét, mert a három mutáns megölése után csak egy pillanaton múlt, hogy észrevegyen,
mielőtt sikerül a tanyaépület falának tövébe húzódnom.
Kíváncsian gyalogolt a dögök felé, fegyverét vállához emelte. Ekkor érte egy hatalmas ütés a fém puskatusból.
A felszerelése hasznosnak bizonyult. Levettem gázálarcát is, és magamra öltöttem. Nyilván nem véletlenül viselte, nem árt az
óvatosság. Szerencsémre panorámás plexivel bírt, így - bár sérülékenyebb volt - nem zavart a célzásban.
Volt egy PDA-ja, melyet leformáztam, némi helyi valuta (5.500 rubel), egy nyolcdarabos csavarhúzókészlet, egy nyúlprém
usánka (ilyen időben? azért a biztonság kedvéért eltettem), egy oldalfegyver hozzá való lőszerrel, gyufa, és egyéb hétköznapi tárgyak.
Valamint természetesen élelem és ital, ez utóbbi egy liter sör és némi vodka képében.
A folyadékot és a pár doboz konzervet azonnal el is tüntettem, és a PDA térképe alapján a kordon felé indultam.
Az út rövidnek bizonyult. Gyaloglás közben levettem és vállamra terítettem hosszú, prémgalléros kabátom, mert melegem volt.
Kordon határához érve változott a táj. Eltűntek a mocsarak, és dimbes-dombos, fákkal és bokrokkal átszőtt terep tárult a szemem elé.
Távoli beszélgetés zaja ütötte meg a fülem. Elővigyázatosságból azonnal egy fa tövébe húzódtam, ahol lehasaltam, így találva
búvóhelyet a magas fűben.
Hat katona közeledett, szoros alakzatban - nyilván őrjárat. De mi célból? Nem találják veszélyesnek a vadonban kóborolni, kilométerekre a legközelebbi helyőrségtől?
Megvártam amíg elmennek, és csak öt perccel eltűntük után folytattam utamat. Fél órán belül, miközben lefelé gyalogoltam egy dombról
(fától fáig haladva), feltűnt határ és a helyőrség...
 
Beszéltem Tupoljev őrnaggyal rádión. Szerencsém volt, nemrég érkezett atropin szállítmány hozzájuk. Így időben lecsaptam egy teljes szállítmányra, és az hamarosan megérkezik ide Yantarba, egy helikopteren.
Bár mondani sem kell, az őrnagy egyáltalán nem örült annak, hogy lenyúljuk majdnem a felét a friss szállítmánynak, annak meg végképp, hogy egy tudós élete van veszélyben a fertőzés miatt. Ha odaérek hozzá a kordonba és megbeszélem vele a terveket, az talán csökkenti a türelmetlenségét.
Lassan már meg is halljuk a helikopter berregő hangját. Mihail, én és még Reaper maszkot húzunk és felmegyünk a bunker tetejére.
Késő este van, de még így is látjuk az érkező MI-24es fényeit. Először még a távolból látjuk a vörösen és zölden villódzó lámpákat, majd amint közelebb ér, bekapcsolja a fő reflektort.
- Orkán-3 jelentős szállítmánnyal érkezik a yantari tudományos laborhoz!
A rádiómhoz kaptam és válaszoltam:
- Vettem Orkán-3as! Szálljon le nyugodtan! Tiszta a leszálló.
- Értettem Hadnagy! Azzal lassan landolt a hatalmas, krokodil termetű gép.
Amint földet értek a kerekei, rögtön odasétáltam a géphez és bekocogtattam a pilótafülkéhez. Addig még ráparancsoltam Reaperre és az embereire, hogy lássanak hozzá a kirakodáshoz.
Aztán a gép rotorjai lassulni kezdtek és kinyílt a pilótafülke is.
- Tessék Hadnagy! Szólt a gázmaszkban virító pilóta.
- Van üres helye?
- Attól függ! Mihez?
- Egy személy, transzport.
- Mindig van!
- Remek! Vissza kell mennem a Kordonhoz!
- Rendben. Csak bír várni addig, amíg a gépet feltöltjük és ellenőrizzük? Ugyanis félmennyiséggel jöttünk idáig, mert hirtelen szóltak nekünk is.
- Persze. Még be is segíthetek. Aztán odasétáltam a bunker egyik tetőajtajához, felnyitottam és kihúztam a csörlőről, egy töltő vezetéket.
Odamentem a géphez, felnyitottam az egyik panelt és felnyitottam a betöltő nyílás fedelét. Majd csatlakoztattam a töltő csövet és aktiváltam a szivattyút. Hamarosan lassú motorbúgás, és csorgó folyadék hangja jelezte, hogy megkezdődött a feltöltés.
Közben a pilóták nekiláttak leellenőrizni a gép rendszereit, és a berendezéseket. A pilóta épp mellettem állt és jegyzetelt, amikor odaszól nekem:
- Mindig ilyen pocsék idő lesz?
Lassan féloldalasan fordítom a fejem, majd azt mondom:
- Hát.....Már reggel se volt túl jó. Akkor még rendesen zuhogott is. De szerintem egy jó ideig így marad.
- Hmm.....Kár. Rendesen meguntam már ezt az időt. Meg aztán a gép sem komálja.
- Miért? Kikezdi a gépet is?
- Dehogy! Ezt már így is elég nehéz vezetni, még rendes időjárási körülmények között. Mert eléggé masszív darab. Mint egy repülő tégla. De még pluszban rátesz ez a nyavalyás időjárás is.... Szerencse hogy a szél már elült.
- Jah. Gondolom.
- Amúgy? Mi ügyben?
- Semmi jóban és bizalom gerjesztőben. Vissza kell utaznom a Kordohoz, hogy meggyőzzem az őrnagyot egy küldetés ellátásáról.
- Miféle küldetés?
- Sajnálom pajtás, de ezt nem mondhatom el.
- Értem. Nos....Ez esetben állunk a hadnagy rendelkezésére, úgy....Még kb 5 perc múlva.
- Rendben.
- Bár nem ártott volna nekünk is megkajálni.
- Menjenek be a bunkerbe. Itt van ebédlő, lehet élni a lehetőséggel.
- Nem bánja?
- Nem. Csak nyugodtan. Addig mi ezt elintézzük.
- Boldogulnak vele?
- Én biztosan. Közben Mihail felé biccentettem, aki szintúgy vissza bólintott.
Aztán a pilóta átadta a védő fóliával borított jegyzettömböt, és intett az operátorának, aki szintén félbehagyva a munkáját a pilóta után ment.
Mihail ezalatt már nekiállt leellenőrizni a rendszereket, én meg folytattam a pilóta munkáját. Ellenőriztem a futóműveket, kicsit kopottak és megviseltek voltak, de még üzemképesek. Aztán megnéztem a turbinákat, azok is rendben voltak. Majd végül leolvastam az utolsó adatokat a műszerfalról és lejegyeztem őket.
Ezzel készen is volnánk. Mihail közben a fegyverrendszerek ellenőrzésével is végzett. Így a gép leellenőrizve és feltöltve. Máris útra kész.
Miután Reaperék is végeztek a kirakodással, lezártuk a gépet. Felküldtem Grisát és Sakált, hogy tartsák rajta a gépen a szemüket, nehogy valami váratlan baja legyen. Mi addig meg lementünk a bunkerbe és összepakoltuk a küldetés dokumentációit.
Amint ez megvolt, beraktam őket egy vízhatlan táskába és aztán azt meg a saját hátizsákomba. És az ebédlő felé vettem az irányt.
Odabent rögtön megtaláltuk a két pilótát, akik rögtön az első asztalnál ültek, ahol általában én szoktam ebédelni magamban.
Odamentünk az asztalhoz és leültünk. A pilóták már javában az italukat fogyasztották nyugiban.
- Nahát hadnagy! Ha tudom, hogy ilyen jó koszt van itt maguknál, akkor átutalok ide állandó szolgálatra!
Viccelődött a pilóta.
- Még megteheti ezt! Csak jelentkezzen az őrnagynál a Kordonnál.
- Áh! Annyira elvetemült azért nem vagyok. Jó nekem a Kordonon kívül, ahol naponta csak egy küldetésben kell részt vennem. Nyugis napokon meg még csak fel sem kell szállnunk. Elég ha 7-8 óráig bent vagyunk a reptéren, aztán uzsgyi haza. Röhögött fel jókedvűen.
- Miért? Pedig itt lenne igazán jó napja! Pörgős, adrenalin dús szolgálati idő, a nap 24 órájában. Viccelődtem én is.
- Köszönöm hadnagy! Majd még átgondolom. Jegyezte meg ő is.
Aztán amint végeztek, felálltak a székből és a pilóta felém fordulva kérdezte:
- Na? Indulásra kész hadnagy?
Nem kellett sokat tékozolnom, máris vágtam rá a választ:
- Persze.
Aztán még Mihailhoz fordultam:
- Mihail! Amíg távol vagyok átveszed helyem. Ismered a dörgést! Csak keményen! Csaptam a vállára emberesen.
Aztán a pilóták után indultam. A két pilóta már készült is, csatolták fel a maszkot és a sisakot, amikor a pilótához fordultam:
- Bocs! Hogy is hívják az operátort?
- Szolnyicskin. Szolnyicskin tizedes.
- Értem. Kösz!
Aztán az operátorhoz fordultam:
- Öhm...Szolnyicskin!
- Hadnagy?
- Nem okozna problémát, ha a Kordonhoz vezető úton átvenném egy időre a helyét?
A tizedes egy ideig furán bámult rám, majd aztán elmosolyodott.
- Persze. Nyugodtan. Miért is ne? Azzal átnyújtotta a sisakot és a maszkot.
Nem volt túl díszes sisak, nem úgy mint az amerikai filmekben. Inkább csak egy közönséges sötétzöld, matt festésű sisak, rajta sárga festékkel a szokásos jelölések.
- ДП. 018 - 032 De azért a sisakon egy egyszerű dísz is van. Egy apró, verseny sorozat szám matrica, rajta a verseny szponzor cégének, logójával.
Furcsállva tanulmányozom a kezemben a sisakot, aztán lassan felcsatolom a maszkkal együtt. A pilóta ezt látván megkérdezi:
- Valami baj van hadnagy?
- Nem. Dehogy. Csak kissé már megkopott a pilóta tudományom.
- Nocsak! Volt pilóta?
- Nem. Csak a Specnaznál kötelező volt megtanulni ezt is.
- Ahha. Már értem.
Aztán felmásztunk a bunker tetejére.
- Akkor csak úgy frissítené a pilóta tudományát?
- Valami olyasmi. Erre a pilóta hangosan felröhögött.
Aztán amint felértünk, még kezet fogtam a fent őrködő Grisával és ők elindultak lefelé.
Majd a gép orrához mentem és beültem előre a gép operátorának ülésébe. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd a sisak kivezetésére rácsatlakoztattam a gép kivezetését.
Amikor már minden aktív volt, akkor már zártam is le a fedelet. Aztán a pilóta még odaszólt a rádión keresztül:
- Na? Kényelmesen ül hadnagy?
- Ja! Mint darált hús a konzervben.
- Vagyis akkor tökéletesen. Nevetett fel, majd beindította a hajtóművet és a gép felbúgott. A rotor egyre gyorsabban kezdett el forogni, majd amikor már teljesen beindult a gép, akkor lassan felemelkedtünk és a navigációs fényeket bekapcsolva elindultunk a dombok felé.
Kissé hirtelen ért a nagy gyorsulás és a dőlés szög, de aztán hozzászoktam.
- Túl régen ültem már gépben, hogy felismerjem ezt az érzést.
- Akkor most már nem fogja elfelejteni. Válaszolt a pilóta.
- Használja az éjjellátó berendezést a környék pásztázásához. Azzal többet láthat.
Azzal lehajtom a sisakon az éjjellátót és bekapcsolom. Hirtelen minden zöldben jelenik meg, de nem olyan elmosódott, szemcsés zöldben, hanem szépen részletesen és kivehetően.
A dombok fölé emelkedve szemem elé tárul a táj és meglátom még az agropromi intézetet is, kivilágítva, na meg a szemétdombot is.
Lassan, nem túl magasan repülünk, ahogy azt az éjszakai szabályzat előírja. Így még a környéken futkosó mutánsokat és az esti tábortűznél ülő stalkereket is kiveszem.
Lőhetnék is rájuk, de nem teszem. Ezt a feladatot meghagyom a "Halálbrigádnak". Inkább csak lazán pásztázgatom a környéket és figyelek.

A nem túl gyors és alacsony repülés miatt, kb 2 órába tellett, míg eljutottunk a szemétdomb határához. Tekintettel a légi anomáliák sűrűségére. Főleg mivel a zóna ezen részén annyira ritka a túl magasan lévő anomália sűrűség, hogy szinte nem érdemes letapogatást végezni. Inkább csak a pilóta mérő műszereire hagyatkozunk, amik nagyjából felmérik a légi anomáliák helyzetét.
Lassan megérkezünk a határhoz, majd repülünk is tovább, egy futó pillantást vetve az elhagyatott határ épületre.
Repülünk tovább és tovább, amíg el nem érünk a 01-es katonai őrposzthoz, a leomlott hídhoz.
Csakhogy a hídnál egy katona sem volt. Legalábbis élő katona nem. Egy lelket sem lehetett látni az őrposztnál, ami nagy gyanút keltett bennem.
A pilóta is észrevette ezt, így megkérdezte:
- Mi a gond hadnagy?
- Nem tudom. A hídnál egy katonát sem látok. Pedig ott mindig állt egy csapat. Maguk idefelé jövet nem vették észre?
- Jaaa! Az? Dehogynem. Onnan az őröket az őrnagy parancsára vontuk vissza. Amíg ez a vírusos balhé el nem ül. Addig nem hagyunk álló őrt kint, a magányos posztokon. Ez zóna szerte érvénybe lépett.
- Ahha! Már értem. Mondtam, aztán ismét elkezdtem pásztázni.
Aztán amikor közelebb értünk a hídhoz, már megakadt valamin a szemem. Egy holttestet láttam meg a híd alatt. Próbáltam kivenni, hogy az most katona e, vagy valami más, de csak annyit láttam a gyenge fényviszonyok miatt, hogy egy emberi test, jókora vértócsában.
- Látja ezt őrmester? Kérdeztem a pilóta felé.
- Igen látom. Ez különös.
- Maga mit gondol?
- Hát.....Szerintem ez csak egy halott stalker. Nincs jelentősége. Az embereinket már idő előtt vissza vontuk onnan. Amikor jöttünk mi is, akkor ez még nem volt ott.
- A rohamcsapatok műve?
- Valószínűleg. Amióta nekik lett kiosztva a nagytakarítás feladata, azóta kiérdemelték a "halálbrigád" jelzőt. Csak ők tudnak ilyen mészárlást végezni. Kilövik a stalkereket, meg a mutánsokat aztán tűzre velük.
- De ezt akkor miért hagyták ott, és nem égették el?
- Ez nekem is magas. De ők tudják. Az ő feladatuk.
- Na ja. Akkor gondolom nem is szükséges ezt jelentenünk.
- Abszolúte! Mondta a pilóta.
Aztán hamarosan megérkeztünk a határhelyőrségre. Lámpa ismét fel, majd az alakuló tér közepére leszálltunk.
A gép rotorjai hamarosan leálltak és én kiszálltam a gépből, majd elindultam az őrnagy irodája felé a kezemben a táskával.
 
Kiengedtem a hajam, mert a hideg csípni kezdte a fülemet. Késő délutánra lehűlt az idő. Sikeresen megérkeztem
kopaszfaluba, ahol alvásra alkalmas helyet is találtam egy ház hátsó fala és a kerítés között, egy falnak támasztott hullámpala alatt.
Jobb híján leültem és gondolkozni kezdtem a teendőimről. Igazából nem volt konkrét oka annak, hogy a Zónába érkezzem. Csak boldogulni
szerettem volna. Megvédeni az embereket azzal, hogy mutánsok, banditák és gyilkosok tömkelegét mészárlom le.
Megvédeni az embereket magasztos cél, ám mégis tennem kellene valamit, amiről mindenki ismerni fog.
Míg ezen gondolkoztam, elaludtam a hálózsákomban feküdve.
 
Domotor: A rádiót csak a tisztek és a tudósok használhatják. Közkatonák csakis vészhelyzet esetén használhatják.

Az őrnagy túlságosan is elfoglalt. Tegnap éjjel meg érkeztem ugyan, de egy szavam se volt az őrnagyhoz, miután az nem is fogadott engem. Túlságosan lekötötte a betegek áthelyezése az elkülönítő sátorba, ahol többé kevésbé már sikerült stabilizálni őket, szóval nincs hullás.
De azon az éjjelen még csak nem is láttam az őrnagyot. Viszont hallottam, hogy ma érkezett vissza a helyőrségre. Így amint elérte az irodát, már le is csaptam rá, amikor a legkevésbé várta.
- Őrnagy úr! Van egy perce?
- Nincs hadnagy! Válaszolta monotonon és már zárta is volna az iroda ajtaját, amikor a bakancsommal kitámasztottam azt.
- Fontos lenne!
- Képzelje! Nekem is van most ezernyi fontos dolgom! Nem érek rá, értse meg!
- A vírusról lenne szó!
Erre éreztem, hogy az ajtó enged a bakancsom szorításából és hamarosan tágra nyílik. Az őrnagy elképedt arccal bámul rám, aztán betessékel az irodába.
- Kap 10 percet! Legyen rövid!
- Elég lesz! Mondtam félmosollyal.
- Na halljam! Mit sikerült megtudniuk, mert egy ideje már feladtam a reményt, hogy maguk ott érnek is el valami eredményt.
- Hát....Fogtunk be mutánsokat, kísérleteztünk gyógyszerekkel és....
- Lényeget hadnagy! Lényeget!
- Khm!....A lényeg az.....Hogy feltételezhetően megtaláltuk a vírus ellenszerét.
Az őrnagy még jobban elképedt arcot vágott, majd rá kérdezett:
- Tényleg? Hisz ez nagyszerű! Hol van? Ide vele! Az embereinknek most igazán szüksége van rá!
- Öhm....Elfelejtettem hozzátenni, hogy még nincs nálunk. Csupán a vírus forrásának feltételes pozícióját fedeztük fel, de gyanítjuk, hogy ahol a vírus, ott az ellenszer.
Erre az őrnagy máris alább hagyott a jókedvből.
- Akkor meg mi a francot keres még itt hadnagy?! Tűzzön vissza oda és hozza azt a nyavalyát!
- Türelem őrnagy úr! Ismeri a mondást. A türelem rózsát....
- Rózsát terem!....Tudom! Hogyne ismerném! De most a türelem az, amiből nekem a legkevesebb van! Méginkább az embereimnek van kevés belőle! Tehát ne húzza a drága időmet, hanem bökje ki mit akar, aztán hagyjon végre dolgozni!
Kissé a frász jött rám az őrnagy hirtelen kitörésétől, de aztán már lejjebb adott és vissza roskadt a székébe. Aztán a homlokát dörzsölgetve mondta:
- Na jó! Mit akar?
- Nos......Most hogy mondja......Szükségem lenne egy pár helikopterre, még egy pár emberre és pár zárt ruhára.
- Helikopternek megkapja azt amivel most érkezett, meg még talán tudok biztosítani 2őt. Embereket, tekintettel erre a dögvészre, nem igen tudok biztosítani, csak a rohamosztagból. Zárt ruhákból pedig teljes mértékben kifogytunk. Mindegyik használatban van.
- Oh! Mondtam.
- Na jó! Meglátom mit tehetek. De a zárt ruhákra várnia kell! Pontosan mennyi kellene?
- Asszem......Olyan 6 darab.
- Pfff....Nem biztos hogy sikerül, de megnézem mit sikerül alakítanom. - Közben felkapja a telefont. - Addig is megvárhatja itt amíg mindent beszerzek.
Tisztelegtem az őrnagy előtt, majd mikor intett hogy pihenhetek, akkor sarkon fordultam és kimentem a szobából.
Ezután elindultam a barakkok felé. De útközben megálltam és tekintetem az ellátmányos irodája felé fordult. Lazán elmosolyodtam aztán elindultam felé.
Beléptem az ajtón és köszöntem az ellátmányos tisztnek, aki szokás szerint hátradőlve székében, újságot olvas és közben a lába az asztalon.
- Napot! Köszöntem oda neki.
- Hmm!...... Dünnyögött az orra alatt valamit, viszonzásképpen.
- Na? Hogy megy a bolt?
- Hogy menne? Ahogy eddig is. Csak ez a nyavalyás vírus ne lenne.
- Aha. Gondolom.
- Hagyjuk a rizsát! Mi kéne?
- Szeretnék beszerezni egy új fegyvert!
Erre már felfigyelt és letette az újságot az asztalra, majd felült a székében és rám figyelt.
- Nem gond. Széles választékunk van! Azzal a hátsó rész felé mutatott, ahol a fegyver tartó állványokon szépen sorban várakoztak a vadonatúj AN-94es gépkarabélyok.
- Nem géppuska kell.
- Akkor mi?
- Géppisztoly.
- Az sem probléma. Azzal hátra ment és előhozott egy fémládát ami csurig volt, különböző géppisztolyokkal, szintén új állapotban.
- Na? Melyik tetszik? Kérdezte, miközben válogattam. De azt amit én kerestem, az nem volt ott. Csak R2es Skorpiók, MP5ösök, PM63asok voltak.
- Áh! Ezek nem jók. Mondtam.
- Sajnálom pajtás! Csak ezek vannak raktáron.
- És....Külön nem tudnál rendelni?
- Persze! Mert ez csak úgy megy.
- Na! Csak egyet! Nekem. Azzal elővettem azt az 5000 Rubelt, amit még azelőtt kaptam Yantarban.
Az ellátmányos unott fejjel bámulja a pénzt, de azért csak felcsillan a szeme.
- Ajh! Nem bánom! Ha hajlandó vagy rááldozni valamennyit, akkor megpróbálhatom megszerezni.
- Ez a beszéd! - Azzal a mellkas zsebébe nyomtam 2000 Rubelt. - Na! Nekem egy különleges darab kellene.
Hallottál már a Kiparis OTS-02esről?
- Hogyne hallottam volna. Orosz gyártmányú 9mmes géppisztoly. Minek az neked?
- Volt már dolgom azzal a kis játék csúzlival. És be kell valljam...Megtetszett. Na meg ritka is errefelé. Gondoltam szerzek már egyet magamnak.
- Értem én. Hát.....Még egy kicsivel több pénzért sikerülhet beszereznem neked.
- No no! Álljon meg a menet! Ez még az előleg. Szerezd be nekem amit kértem és megkapod a többit. Mert hülye azért nem vagyok!
- Jó! Jó! Vágom. Akkor előre 200, aztán ha megvan a fegyvered akkor jön az a maradék 3000.
- Bizony!
- Rendben! Megnézem mit tehetek.
- Ha tudnád én ezt ma hányszor hallottam. Na viszlát! Azzal kiléptem az ajtón és a barakkok felé mentem.
 
Megérkezett Ravudje is, ő még kevésbé hitt neki mint én…
-Ugye most csak viccel??
-Miért tenném?
-És még is..mióta megy ez??
-Minimum 60-70 éve. -felelt az öreg.
-Biztos benne?
-Hazudik! Ez nem lehetséges, gondolkozz már!! – höbörög Ravudje.
-Nem viccből vakultam meg, de higgyetek amit akartok…
-De ki ad magának enni?
-Egy kiskölyök hozza.
-Jószándékból? – ráncoltam össze a homlokom.
-Megfizetem.
-Aztán miből fizetné ki? Honnan lenne rá pénze?? –Kezdem én is megkérdőjelezni az öreg szavahihetőségét.
-Ne akarj mindent tudni. Itt a magam nyugalmában tökéletesen elvagyok, a napi élelmem, és vodkám mindig megvan, a banditák sem zargatnak, ide nem szoktak lejönni…
-Banditák…basszus a banditák!! Mennyi az idő??? Még dél előtt vissza kell érni a faluba! Később még találkozunk.
-Én itt maradok.
-Miért nem jössz? – Kérdeztem.
-Szétnézek, hátha találok valamit a könyvekben…
-Látom, nem hagy nyugodni…
-Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem tudom összerakni a képkockákat…ez szerintem egy nagy humbug…!
-Egyszer minden kiderül.
Otthagytam őket, majd mentem a falhoz. Elkezdtem tapogatni, de meg sem mozdult. Próbáltam lent, fent, jobb és bal oldalon is, de semmi… A fenébe! Idekerülni könnyebb volt. Lassan már ott tartottam, hogy ököllel verek bele a falba! Az idő ketyeg, de a fal nem adja könnyen magát.
-Ne akard szétverni a falat, úgy nem fog menni. – Nevetett rajtam Ravudje.
-Elárulnád, mi olyan vicces??
-Ejh, de morcos lettél pár perc alatt… Ám azért jöttem, hogy eláruljam, hogy jutsz ki innen, de akár vissza is mehetek…
-Ne! Várj…
-Nah,ez már egy fokkal jobb. Jobb oldalon, alulról az 5. sorban, a 3. könyv kell neked. Ha beljebb tolod az ajtó lassan megfordul, így van időd átsétálni, és voálá, kinn is vagy.
A polc szépen meg van munkálva, és telis tele van könyvekkel… „ A rejtélyek átka” … hmm, érdekes cím. Beljebb tolom, és az fal tényleg az utamra enged. Végre nyoma sincs a denevéreknek. Tudom, merre kell menni, a kőzet, egyfajta útjelzőként is funkciónál. Semmi szokatlant nem tapasztaltam a visszafelé vezető úton. Odaérve felmászok a létrán, és mivel zajt nem hallok kikukucskálok, és azzal a lendülettel véletlen ki csúszott a kezemből a fedő, a fejemet is csak éppen lejjebb tudtam húzni. Természetesen nagy zajt csapott, de a kővetkező már az volt, hogy rohantak le a lépcsőn a banditák. Adrenalin szint ismét az egekben és rohantam visszafelé. A követ még nem értem el, mikor sikolyokat hallottam, ami még pluszba vízhangzott is… Ezek most viszonylag rövidebbek voltak mint a „megszokott” és furcsább is, nem volt olyan rémisztő. Ennek ellenére a gyomrom összeszorult és döntenem kellett pillanatok alatt… A hang felé kezdem el futni, majd hirtelen satufék…. Egy kéznek az árnyéka jelent meg, ami mutogat nekem, hogy menjek arra… Mi van!?? Ez most vicc??? Nem tudtam mire vélni a dolgot…
 
Az incidens után nem sokkal egy Helikopter hasította végig az eget, legalábbis hallottuk elrepülni a fejünk felett, de még én sem láttam a fekete felhők és az eső miatt.
Az este folyamán nem történt több incidens. A két stalkert eltemettük, majd rádióztunk Valerjánnak, hogy szükségünk lenne még pár emberre a híd védelméhez.
Valerján szűkszavúan válaszolt, hogy talán a Kopasz faluból kérjünk.
Olyan 5 óra tájékán rádióztam Crossnak, hogy nézzen szét a faluban és akinek komolyabb fegyverzete volna vagy jó lövész az újoncok közt, azt küldje el ide, de legalább kér embert küldjön.
Merem remélni, hogy legalább egy kettőnek van valamicske tapasztalat. Most, hogy a két stalker meghalt egy AK74-s és egy PP-19es bizon is az újoncok kezébe adható, már ha képesek kezelni és legfőképpen pontosan lőni vele. Utóbbihoz 4 míg előbbihez 7 tár van.
Cross nemsokára vissza rádiózott:
- Vettem az adást! Szétnézek mit lehet tenni!
- Oké, Cross! Délig van időd kiválogatni két-három embert! De főleg, olyat keress akinek valami komolyabb fegyverzete és vagy szakértelme van! Válaszoltam.
- Rendben. Rendben, utána nézek. Cross vége! Felelt.
Az éjszaka viszonylag hosszú volt és fárasztó.
- Te! Igen te ott! Szóltam az egyik stalker felé, aki éppen kajázott a tűz mellett. - Elmentem aludni! Csak lőnek akkor keltsetek fel! Szóltam felé, majd Elhúztam a földbe temetett vagon ajtaját és behuppanva nekidőltem szunyálni egy kicsit.
Fogalmam sincs ennyi időt aludtam, de nekem alig pár másodpercnek tűnt. Valaki éppen oly kedvesen próbál felébreszteni, hogy neki állt az oldalamat rugdosni, szépen ütemesen.
Fél álomban csukott szemmel feltartottam az ökölbe szorított balomat, majd kinyújtottam a középső ujjamat.
Hát ezt talán rosszabbul fogadta a személy aki keltegetett, mert most konkrétan a talpával rúgta a fejemet, amitől viszonylagos gyors sebesség miatt a konténer falán koppant a sisakom másik oldala, ezzel imitálva a haranghatást.
- Na ezért még számolunk! Mondtam bosszúsan közben feltápászkodtam a fekvő helyzetből.
Felnéztem és az egyik stalker állt mellettem.
- A társad kérte, hogy keltselek fel de íziben!
- Akkor is pofán verlek ha ennek vége! Szóltam felé, közben felkaptam az SR-25öst és az XM8ast a vállamra, majd ahol bejöttem ott ki is másztam.
Lassan felbaktattam Frost vackához és bekérdeztem a vagonba.
- Na mi van?
- Két csapat haladt el!
- Mi van? Kérdeztem.
- Két 6 fős zsoldoscsapat haladt el a lő távunkon kívül és pozíciót vettek fel a parkolóban!
Kicsit hátra hőköltem és a parkoló felé néztem.
- Basszátok meg! Nem tudtatok volna elöbb kelteni? Kérdeztem haragosan Frost felé.
- Mi is most vettük észre! Felelte vissza keményen.
- öhm... Jól van, bocs. Egyéb mozgolódás? Kérdeztem.
- Nincs. Felelte.
- Mennyi az idő? Kérdeztem.
- Nálad is van óra te! Felelte vissza.
Előkerestem a PDA-mat és megnéztem rajta az időt.
11:26 áll a képernyő csücskében.
- Na mennyi? Kérdezett Frost.
- Fél tizenkettő! Feleltem.
- Az jó, Cross üzen amíg aludtál! Sikerült összeszednie 4 embert! Délben át küldi őket!
- Részletezte? Kérdeztem.
- Kettőnél AK74, a harmadiknak kell fegyver a negyedik pedig talán a legígéretesebb egy Bofors AK5el. Egyetlen hibája, hogy kevés a lőszere.
- Lőszer híja nem gond! Sweetnél van vagy 40 doboz ömlesztett 5.56os lőszer! Amelyiknek meg kell fegyver az választhat is! Feleltem.
- Jól van, keresek valami jó leshelyet! Ha bármi mozgás van rádiózz! Mondtam végül, majd elindultam lefelé. Mikor leértem, leugrottam a konténerbe és megkerestem a táskám és a hátamra vettem.
Felsétáltam a töltés jobb oldalára és amíg takarásban voltam a vasúti kocsik mögött magamra vettem a táskából kivette Ghillemet, majd a táskámat feldobtam a vasúti kocsira egy nyitott ajtajú konténerbe.
Lassan bemásztam a vagon alá és elhelyezkedtem úgy, hogy az optikai cél a nagyjából fedje a parkolót.

Folytatása következik...
 
Három napja elhagytam a Bárt. Apám igen tisztelt tábornok volt a hadseregnél, így egy-két telefonálás után bármi probléma nélkül kisétálhattam a Bár területéről, majd egy három tagú halálosztagos katona társaságában a Helyőrségre autóztunk. Mikor odaértünk, az őrnagy tájékoztatott, hogy legszívesebben főbe lőne, meg 5 percen van elhúzni innen a francba, és ha még egyszer meglát nem fogja érdekelni, hogy milyen tábornok fia vagyok. Így hát kipakoltam a cuccom a kocsiból, és gyalog északra indultam. Két napot az itteni újoncok között töltöttem, aztán ma reggel eldöntöttem, hogy itt az idő, hogy megszabadítsam Földünket néhány féregtől. A faluban megtudtam, hogy a figyeljek nagyon, hogy hová lépek, mivel a környék egy kisebb része alá lett aknázva, és hogy zsoldostámadás várható a napokban. a híd irányába indultam, majd az idő rosszra fordult, így a közeli malomban kerestem menedéket. Szétnéztem, a hídon pedig néhány stalker mászott le valami lyukba. Úgy döntöttem, hogy alszok egy kicsit.

Nemrég keltem fel. Már javába esik az eső. A stalkerek már kimásztak a lyukból, újra állást foglaltak a hídon. Figyelem őket már egy ideje, hirtelen pedig a közelükben lévő fába belecsap a villám. Gyorsan befut mindegyik valami mögé, vagy hasra vetik magukat. Nem értem mi történik. Ekkor látom meg, hogy az egyik stalker a földön fekszik. Egy másik kirohan, de összeesik. Átszaladok gyorsan az épület túlsó végébe, és a közeli járműpark felé nézek. A tetőn mozgást látok. Visszafutok az előző helyemre, majd előveszem a Mosin Nagant-ot. Meglátok egy stalkert. Célzok, és várok a következő mennydörgésre. Nagy levegő... tűz!!! Hirtelen a beveri a fejét, én pedig elvétem a célt. Bazd meg!
Másfelé kezdek el figyelni, azonban szépen elbújtak. Amikor visszanézek az előző helyre, az emberünk lő egyet, majd behúzza a fejét. Ezután két percig nem történik semmi. Visszanézek megint a járműparkra, semmi. Többet már inkább nem lövök, úgyis lesz még lehetőségem rá.
 
őhhmmm... puti. Nem akarok szemrehányó lenni, de biztos vetted rá a fáradtságot, hogy vissza olvass?
A hadsereg az első csapat feltűnéséig nem tud a zsoldosokról... arról meg főként, hogy a stalkerek leaknázták a terepet...
Aztán Axon írása szerint is hiba a vissza út mert egyetlen járműves út a vasúti töltésen keresztül vezet... de nem igazán volt aktivitás za elmúlt 3 napban a kordonban, nem, hogy autó lett volna...
Mellesleg milyen jó szemed van... hogy még azt is észreveszed amit én 500 méterről távcsöves puskával sem :D De most komolyan esőben estefelé... te látod az embereket aki elbújt egy vasúti szerelvény alatt meg egy attól 500 méteren belül egy tetőtéren?


Jah és akkor most te mi vagy isten igazából? Stalker, katona?
mert ha stalker akkor a katonai Őrnagy hazazavarna a kerítés másik felére, ha meg katona akkor nem sétálgathatsz nagyon a stalkerek közt... a katonai stalkerek meg általában küldetéses alapon mászkálgatnak...
 
Te is tévedésben vagy Scare.

Ha stalker, akkor a katonai őrnagy, nem hazazavarja a kerítés másik felére, hanem szemrebbenés nélkül agyon löveti. (Főleg mivel karantén van. De ez rád is érvényes, a karantén miatt.) Aztán pont ő nem fogadja személyesen az embereket, mert még engem is alig fogadott, amint azt írtam.

De mit is mondtam neked? Ne hordd le a játékosokat!

Putiteng: Erre a sniper-es húzásra most nem figyeltem, de ebben most tényleg Scarenek adok igazat. Sötétben észreveszed azt, amit Scare nem? Légyszí ezt javítsd. :D Előre is köszönöm!
 
Sсдяэсяош: Tökéletes őszinteség...Rendben! Megmondhatod nekik a tökéletes őszinteséget. Nincs megtiltva.
De igazán felhagyhatnál a Nagy Feró stílussal, mert ez nem az X faktor! Az őszintét lehet toleránsabban is mondani.

Apropó! Mielőtt elfelejteném! :D Domotor! Cold! Írni kéne! :D
 
Scare:
1. Ha pedig jobban figyelnél, hogy mit írtam, és kevesebbet sírnál, akkor nem kellene most felesleges firkálnom. A te kedvedért még idézem is magam:

A faluban megtudtam, hogy a figyeljek nagyon, hogy hová lépek, mivel a környék egy kisebb része alá lett aknázva, és hogy zsoldostámadás várható a napokban.

2. A malomról meg a hídról másféle rálátás van a járműparkra. Szóval attól, hogy te nem látod rendesen, az nem azt jelenti, hogy én se...

3. Ha másik mesterlövész láthatott, én miért nem láthatnálak? :D

4. És te vetted a fáradságot, hogy visszaolvas? Ha igen láthatnád, hogy a fater tábornok volt, így egy-két telefon elintézése után bármi megoldható, de ígérem ezt a lehetőséget nem használom többet, ha ettől jobban fogsz aludni.

4.B A kijutás a Bárból azért lett így megoldva, mert már lassan halálra untam magam ott, és ennek az lett volna a következménye, hogy részemről a történet újra abbamarad.

4.C Ha pedig máshogy írom le, pl. egy őr leütése, megszökés abba is ugyanúgy beleszóltatok volna, szóval egykutya.


5 Scare, ha jönnek a zsoldosok, várhatsz tőlem egy golyót, csak hogy tanulj tiszteletet.
 
Én nem szóltam volna bele abba hogy leütöd az őrt. Én is mondtam, hogy inkább még jobb szökési mód is lenne. :D
Ugyanis akár tábornok, akár ezredes az öreged, a parancs szerint minden kint lófrálót kötelesség agyonlőni.

A Scarecrow-al való hadakozást meg inkább rátok hagyom. De akkor ne itt, hanem a társalgóban rendezzétek.
 
Lassan felébredek, egy szalonnázó öregemberről álmodtam, meg az irányítók lelki világáról, és még hiányos, néha mfél gondolatok vannak a fejemben a zóna, közepéről.Valami dolog él velem párhuzamosan nem is igazából meghatározható helyen.Nem látom, de magamat sem.Nem fázok, nem pangok, nem vagyok szomjas, sem éhes, csak valahogy úgy érzem, hogy energiám nincs.A valami, hívjuk mondjuk Kálmánnak, tehát Kálmán megmutatja, hogy hogyan kell elkapni a körülöttünk reepdeső nagy dongószerű valamiket, szépen lassan magához húzza őket az ember, és nem is megeszi, hanem inkább magába olvasztja.Egy-kettő "elfogyasztása után már energiával telítettnek érzem magam.Nézzünk körül itt a kordonnál...
 
Axon: A koliból hnap jövök haza. Majd akkor ebbe a hsz-ba megírom. De annyi a lényeg, hogy várj még.
 
Felébresztettem többnapos álmából. Mit sem tud arról,ami az elmúlt időben történt körülötte a szikla belsejében. Amolyan kőbe zárt lélek volt,minden hátteres következmény nélkül. Jobb,ha nem is sejti,mennyire aggódtam érte,úgyhogy rejtem és leplezem gondolataim.
Akaratlanul is tudtomra adja,hogy energiahiányos,azonban ezt nem a tudatától,hanem az ösztönei által kapom,és mivel egyenlőre nem vagyok biztos benne,hogy célszerű lenne felderítés nélkül alacsonyabb rezgésszámú és ezáltal látható térbe visszatérnünk mindenféle felderítés nélkül,rávezetem a helyes megoldásra,már ami a pillanatnyi "éhségét" illeti.
Ezzel párhuzamosan sugallom neki,hogy ne tébláboljon itt a Kordon északi részéből,hanem nézzen körül,honnan szerezhetne valós létállapotához is hasznos dolgokat,s ezért a lerombolt híd felé mutatok számára irányt,no meg az azon túli Kopaszfalu és a katonai őrposzt irányába.
Információim szerint ez utóbbi tartogat számára megfelelő-a jelenleginél jobb-felszerelést,amit ebben az állapotában könnyedén elemelhet,és még kimondottan élvezheti is majd a tolvajlás ezen roppant mód kifinomult módját,ahogy a fegyverek legjobb alkatrészei, valamint a hozzájuk tartozó muníció szó szerint köddé fog válni.
Tisztában vagyok vele,hogy az ő gépkarabélya és pisztolya enyhén szólva kifogásolható,ruházata rongyos,a bakancsa meg egyenesen ijesztő állapotban van,sebkötöző csomagja nincs,ellenszérummal nem rendelkezik-eszem sincs hozzá,hogyan tudott így,majdhogynem koldusként túlélni ebben a pokolban-úgyhogy megadom neki azt a lehetőséget,hogy mind technikailag,mind pedig egyéb felszerelés tekintetében feltápolhassa önnön magát,valamint immáron sok heti kínlódás és vergődés után először a saját létterében is jóllakhasson,és hozzájuthasson az álmában látott öregember által szlopált vodkához is.Tudom,hogy vágyik rá,pedig eddig ő csak azt érzi,hogy nincs szűksége semmiféle élelemre,italra,holott,ha egy percre is visszatérnénk a megszokott környezetbe,rögtön elájulna az alacsony vércukra miatt.( Ezt a problémát még nem tudom,de valahogy áthidalom,remélem a katonai ellátmányban akad néhány szelet csokoládé,vagy szőlőcukor is.)
Úgyhogy most szépen-tényleg lopakodva és láthatatlanul-elindulunk LOPNI!
 
Márpedig LOPÁS lesz!
Pusztán azért,hogy legyen egy ksi "konfikt-konliktu-liktukonf-lódás-sos...."
Amúgy pedig nem leszünk mohók,mindössze egy komplett gépkarihoz és egy automata pisztolyhoz való alkatrész kell,némi -néhány javadalmazás lőszer és kézigránát kíséretében-valamint ezeken felül jelentéktelen mennyiségű meleg ruhanemű és egy pár bakancs,néhány antidote és mentőcsomag,majd a legvégén pediglen élelmiszer és stikában rejtegetett szesz is!
De ezek tényleg köddé fognak válni. Remélem,ezt még valahogy kibírja a büdzsé? Nem vagyunk "mink" telhetetlen politikusok,csak nagyon szegény a társam.

:D
 
Vissza
Top Alul