Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Amint rendben voltak a tervek és úgy éreztem hogy a beszédem is a helyén lesz elindultam az orvosi szobára megnézni Druszajevet, hogy hogy van. A szobába belépve egy elég érdekes pofa fogad kicsit úgy nézz ki mint aki három napja nem aludt de legalább is két napig ivott és most jön ki rajta az utóhatás. Megszólítom.
- Nahát! Nikolai! Felébredtél végre? Hogy érzed magad?
- Erősen másnaposnak. De ettől eltekintve fogjuk rá jól vagyok. Mi van az eligazítással? Kérdezett vissza közben a fejét tapogatva.
- Ööö.....Minden kész! Már csak rád várok. A többieknek még nem szóltam. Várni akartam vele, míg te is felébredsz.
- Rendben! Szólj a többieknek! Kezdjük az eligazítást! Ezzel elindult az ajtó felé de kis híján hasra esik a saját lábában.
- Hoppá! Óvatosan cimbora! Azért még nem árt vigyázni! Léptem mellé majd kisegítettem az ajtón.
Aztán elindultunk az eligazító felé. Én közben össze szedtem a srácokat, legvégül én értem be az irányítóba becsuktam majd, oda léptem Druszajevhez.
- Jól vagy öreg?
- Persze-persze, csak még kóvályog a fejem.
- Jól van akkor ülj le és próbálj meg figyelni.
Ezután a térkép mellé léptem és fennhangon szóltam mindenkihez.
- Jól van uraim, akkor először is párszóban a vírusról.
CB-72/Ax névre hallgat és nagyon jól végzi a dolgát, mint azt gondolom észre vették. A vírus elsősorban légi úton terjed, de nagy dózisban már elég egy karcolás is a fertőzöttséghez. Ezért az akció alatt fokozottan ügyeljenek a társukra és magukra, nem szeretném hogy valami baleset miatt ott hagyjuk valakit. Továbbá a vírus nagyon változóan reagál, úgy látszik hogy egy töményebb adag azonnali halált okozhat, tünetei a VX ideggázéhoz hasonlóak.
A tüneteit ezen a papíron olvashatják, képek nincsenek mellékelve azt a képzeletükre bízom...ezzel egy időben az asztalra helyeztem pár papírt... Ez a vírus egy erősen túlfejlesztet VX-re emlékeztethet, nem árt még tudni hogy a vírus tovább képes a területen maradni mint az elődje a VX. Több hétig , némely esetben akár hónapokig is fenn áll a fertőzés veszélye...
- Mégis hogy gondolták megszüntetni a fertőzés további fenn állását? kérdezett közbe Vologya.
- Miután elhoztuk az ellenszert, én értesítem a parancsnokságot ahol valószínűleg felkészítettek egy bombázót termitplazmával, az elég magas hőfokon ég hogy megsemmisítse a vírust.
- Értem, köszönöm, jah és hol is van ez a hely ?
- Éppen erre szeretnék kitérni. Mondtam kicsit türelmetlen hangon.
- Elnézést, meg se szólaltam.
- Helyes, nos akkor mint azt az eddigiek folyamán kiderítették északról jön a vírus, annyit tudunk még pontosítani hogy egy vonaton szállították, így valószínűleg sínek mentén lesz állomások környékén vagy valami egyéb helyen elakadva, sajnos pontos helyszínt nem ismerjük, akkor már rég ott lennénk és nem lenne semmi gond ...közben a térképen mutogattam, majd bekarikáztam a vörös erdő északi részét jó szélesen a vasút mentén... ezért van szükségem az önök segítségére...most Druszajevhez fordultam...Nikolai az eligazítás után, szeretném ha bent maradnál és segítenél az út vonal kidolgozásában. Te jobban ismered a környéket.
Egyéb kérdés ? fordultam ismét a többiekhez.
- Mégis honnan jött ez a vonat a vírussal, kinek köszönhetjük ezt? Tette fel a kérdést szinte azonnal Grisa tizedes. A többiek helyeslően bólogattak majd kíváncsian várták a választ.
- Számítottam erre a kérdésre, de tudja ez olyan dolog amiről maguknak nem kell tudniuk, egyéb kérdés ?
- Ugyan már Mihail, én is kíváncsi vagyok rá, jó srácok, ezek kinek mondanák el. Szólt közbe Nikolai.
- Nem tehetem, ez szigorúan titkos, úgy ahogy ti is én is végzem a munkám és az én munkám sok titokkal jár. Itt a pont és ezzel vége is az eligazításnak ha nincs értelmes kérdés.
- Mikor indulunk uram? kérdezett Hiéna, Reaper csapatából.
- Amint meg van az útvonal és úgy látjuk hogy indulhatunk, de érthetőbben amikor szólok akkor indulunk.
- Értettem. Köszönöm uram.
Ezzel fel állt és kiment az irányítóból nemsokára követték a társai is. Majd Nikolai csapata. Reaper, Nikolai és Én maradtunk csak bent, várjunk csak Reaper, mit keres az itt? Rá is kérdeztem.
- Reaper, maga ?
- Uram úgy gondolom mint a második csapat vezetője...Druszajev szipogott egyet majd karba tett kézzel fel állt és szembe fordult Reaperrel, de csak úgy általános érdeklődéssel, Reaper mégis megszeppent és csak hebegve folytatta...és ú-úgy gondoltam rám is t-tartozik a a további megbeszélés. Uram.
- Hmm, hát ebben majdnem igaza van katona, és nem is ellenkeznék egy percig sem ha hivatalosan is a Katonai Stalker kötelék tagja lenne. De még nem az, szóval most leléphet eméssze meg az elhangzottakat, olvasgassa a vírus tüneteiről szóló papírt, hátha talál néhány tünetet amiben magára ismer....Ettől kicsit meglepődött, és felmarkolt egy papírt az asztalról majd távozott.
Én csak mosolyogtam az orrom alatt amit Nikolai nem is hagyott szó nélkül.
- Most szívatod szegényt, jó vezető lesz belőle.
- Tudom, csak ez most olyan jól esett. Mondtam vállat vonva.
Majd oda fordultunk a térképhez és elkezdtünk megtervezni az útvonalat.
 
Mihail rengeteg érdekes infót elmondott a vírussal és a forrásának feltételezhető pozíciójával kapcsolatban.
De gondolom nem kellett senkinek se részletezni a helyzetet, teljes információ zárlat van mindenki között.
Szigorúan meg is tiltottam a többieknek, hogy az itt hallottakat kibeszéljék ezen a szobán kívül.
Mikor végeztünk az eligazítással kiküldtük az összes katonát a szobából. Egyedül én és Mihail maradtunk bent. Na meg Reaper is maradni akart. De mivel ez szigorúan bizalmas beszéd lenne, ezért elküldtük őt is.
Jó katona lesz ugyan belőle, de attól még nincs hozzáférése a tisztek dolgaihoz. Talán majd ha csak katonai stalker lesz.
Na mindegy. Mihail elmondott nekem mindent erről az egészről. Még egy helyet is megjelölt nekünk a térképen, ahol valószínűleg található a forrás. De ez még nem biztos.
Viszont egy vasúti sín is van a feltételes pozíció közelében, tehát ha valóban ott van a forrás, akkor a vasúti sínek segítségével megtalálhatjuk.
A gond csakis a biztonságos útvonal volt. Gyalog nem mehetünk, mivel rengeteg veszély leselkedhet ránk az úton. Helikopterrel meg mégúgy veszélyesebb, mert a vörös erdő az már szinte lassan a zóna közepe.
Nem ismerjük az anomáliák számát, ráadásul azt se tudjuk, hogy mennyi ellenség tartózkodhat ott, ami veszélyt jelenthet ránk nézve.
Azon kívül még azt se tudjuk, hogy az a bizonyos perzselő, vagy mi mekkora hatótávval rendelkezik.
Ez így egy öngyilkos akció. De mondjuk melyik nem az? Az ember bárhol meghalhat. Főleg itt.
Erősen gondolkoztam hogy milyen útvonalon menjünk, míg végül mégis a légi útvonal mellett döntöttem.
És nagyjából terveztem egy kezdetleges útvonalat, amin keresztül elindulhatnánk.
El is mondtam mind ezt Mihailnak is.
- Nos.....Gyalog nem mehetünk! Isten tudja hány rohadt mutáns és anomália van azok között a fák között, ráadásul még azt se tudjuk meddig ér az a perzselő.
- Ez igaz. De mindenképp el kell jutnunk oda, különben fenyeget a veszély, hogy ez az átkozott vírus, kijut a külvilágba.
- Tudom! Tudom!....Gondolkozom. Azzal az államhoz kaptam és a térképet bámulva törtem a fejem a megoldáson.
Aztán hirtelen megvontam a vállam és azt mondtam:
- Nincs mese! Marad a légi út.
- Oké! És hogyan tervezed?
- Hát.....Kell nekünk egy helikopter. Aztán részletes anomália letapogatást kell kérnünk, hogy annak segítségével keresztül jussunk a légi anomáliákon. De ezt akár innen is megtehetjük, mert a tudósok értenek hozzá.
- Aztán?
- Aztán valahogy meg kell oldanunk a felderítést is, az ellenséges tevékenységekről ott.
- És?
- Át kell vergődnünk az útvonalon élve és meg kell keresnünk a vasutat. Ha az meg van, akkor nyert ügyünk van.
- Miért nem indulunk máshonnan? Például Pripyat felé?
- Egyszerű! Azért nem megyünk máshonnan, mert nincs más út. Ez az egyetlen van, és szerintem elvileg mondhatjuk a "legbiztonságosabb".
Pripyatnak nem rohanhatunk fejjel, mert nyüzsög a monolitosoktól, ráadásul még a perzselőn is át kellene jutnunk. Kelet felől szintén zárva az út, más utat meg nem igen látok.
- Értem. Akkor innen, yantar felől.
- Igen. De előtte még kellenek az anomália letapogatás eredményei. Mi legyen? Szóljak az őrnagynak ez ügyben, vagy végeztessük el itt?
- Hát.. Szerintem itt végeztessük el! Mire megérkeznek az adatok a kordonból, addigra el is avulhatnak.
- Jogos. Akkor szólni kell Szakharov professzornak.
- Ez a te feladatod Nikolai! Én csak segítő társ vagyok.
- Pff....Kösz! Mondtam, aztán az ajtóhoz léptem. Kinyitottam, majd kikiabáltam Reapernek.
- REAPER!
Nem telt bele kis idő, a közlegény máris megjelent előttem. Szalutált, majd várta a parancsot.
- Pihenj! Menj és szólj Sakharovnak, hogy végezzen anomália letapogatást!
- Parancs! Kiáltotta, majd elviharzott.
Én ezalatt vissza fordultam Mihailhoz és tovább tanulmányoztuk a térképet. Odafordultam hozzá és azt mondtam:
- Te. Áruld már el, hogy mi az a nagyon bizalmas információ, amit nem szabad elárulnod!
- Nem tehetem pajtás! Már mondtam.
- Ugyan már! Csak úgy haveri alapon!
- A-a!
- Miért nem?
- Hát......Mert akkor meg kellene hogy öljelek.
- Úhhhuhhhú! Nagyon komoly!
- Az! De most már nem foglalkozhatnánk mással?
- Tőlem! Mondtam flegmán.
- Na akkor egész biztos hogy légi útvonal?
- Tutira! Más lehetőséget nem igazán látok a biztonságos átjutásra, ráadásul nekünk kell gyorsabban ott lennünk. Ha híre megy annak, hogy lehetséges ellenszer van a forrás közelében, akkor megindul a versengés a frakciók között. Azt meg ugye szeretnénk elkerülni, hogy más frakciókkal kerüljünk összetűzésbe az ellenszerért folytatott versenyben. Egyenlőre hadd higgyék csak azt, hogy nincs semmiféle ellenszer a zónában.
- Nem éppen kedves ez tőled.
- Lehet! De emlékszel még? Én ilyen vagyok.
- Tudom.
- Hehehe! Eresztettem el egy gonosz vigyort.
Aztán kis idő múlva Reaper lép be az ajtón.
- Uram! Sakharov professzor azt mondja, hogy ők képtelenek elvégezni anomália letapogatásokat.
- Mi van? Az meg hogy a büdös francba lehet?
- Úgy uram, hogy azt állítja nincs kihelyezve nekik sehová anomália letapogató berendezés.
- Ajh! Marha jó! Újabb problémával tetézik a gondjainkat! Aztán felkaptam a fegyverem az asztalról és elindultam a labor felé.
Beszéltem én is Sakharov professzorral, aki elmondta, hogy nekik jó ideje nem kellett anomália letapogatást végezniük, különösen most nem, hogy kitört ez a járvány.
Egy ideig vitatkoztunk, de végül meggyőzött minket, hogy mi magunk telepítsük a berendezéseket. Kijelölt nekünk négy pozíciót, ahová biztonságosan lehelyezhetjük ezeket a berendezéseket.
Alaposan megnéztem őket. Az egyik a gyárépület közelében van, a másik gyárépület pereménél, a harmadik egy régi ott hagyott munkagépnél és a negyedik pedig egy oszlopon, az út közelében.
Azt gondoltam, hogy ez ennyire egyszerű feladat, de kiderült, hogy nem. A berendezéseket nem mi kaptuk meg, hanem nekünk az a dolgunk, hogy egy tudóst kísérjünk el, aki elhelyezi ezeket a berendezéseket.
Megkérdeztem, hogy miért nem tehetjük ezt meg magunk, de a professzor azt mondta, hogy ilyen kifinomult berendezésekhez, megfelelő szakértelmű személy szükséges.
Na ott helyben, rögtön a homlokomra csaptam, de akkor csaptam igazán a homlokomra, amikor kiderült, hogy ki az a tudós, aki rendelkezik azzal a "szakértelemmel" ami nekünk nincs.
- Klarissa! Mi a fenét akar maga? Kérdeztem döbbenten.
- Mégis mit? Én fogom elhelyezni a berendezéseket.
- Azt ne mondja, hogy maga az a "szakértő" akinek ehhez van képesítése!
- Fején találta a szöget hadnagy!
- Na még csak az kéne! Na adja ide a berendezéseket és maradjon itt a bunkerben!
- Nem lehet hadnagy! Kizárólagosan Sakharov professzor döntése volt az, hogy én helyezzem ki a berendezéseket.
- Mi? Miért pont maga?
- Mert én vagyok itt az egyetlen, aki képződmény termelődési és anomália sűrűségi statisztikákat gyűjt!
- Oh! Szent basszus! Kiáltottam fel, majd felkaptam a sisakom.
- Rendben szakasz! Készülődjetek! Hamarosan indulunk! Kiáltottam fel, közben végig néztem a csapaton.
Mindenki harcra kész volt és várta a következő parancsot. Reaper és a csapata alaposan felkészült. Hatalmas hátizsákokkal, fegyverrel a kezükben álltak vigyázzban, egymás mellett, sorban. Egyedül Bodom, Fegyán és Kánya maradt itt, akik továbbra is ellátják a bunker védelmét és az irányítóból tartják velünk a kapcsolatot.
Mihail, csak felkapta a sisakot és maszkot a skat ruháján és egy bólintással jelezte hogy készen áll. Nem sok holmit hozott, egyedül egy kis táska van a hátán, más semmi.
Klarissa csak felvette a maszkot a szkafanderéhez, majd csőre töltötte az L85-sét és feltartott ujjal jelezte hogy ő is készen áll.
Én csak hátamra vettem a hátizsákot, amiben a letapogató berendezések voltak és szintén csőre töltöttem a fegyverem.
- Akkor induljunk! Kiáltottam fel, majd intettem mindenkinek, hogy induljanak. Kiléptünk a bunker ajtaján szépen libasorban, majd Klarissa megnézte a PDA-ját és mondta merre induljunk először.
Aztán mind útnak indultunk.
 
Ahogy így -látszólag eszetlenül-vágtatunk a Zóna déli szektora irányába,finom rezdülések érnek el ,amikről tudom,újabb kitörés készül. Most el kell döntenem,maradok e a nercbunda képében,vagy lehámlok alkalmi járművemről,és kihasználva az energiakitörés széles-spektrumú impulzusait, elkezdek töltekezni,tekintve,hogy számomra ez adja meg az éltető erőt.
Az utóbbi lehetőség mellett szól a több érv,ezért leválok a gusztustalanul lihegő és hörgő kreatúráról,de bosszúból még taszítok rajta egyet,hogy néhányat előrebukdácsol,majd pofára esve landol egy közeli tócsában,s ezt követőleg megilletődve hirtelen szabadulásán pislogva néz körül,persze anélkül,hogy látna...
Mindegy,fusson csak,úgyis pár perc múlva itt a kitörés,attól meg nagyon tud szenvedni,ilyenkor visít ,ordít,és összegörnyed,de valójában megtisztul a parazitáitól,szóval fájdalmas,de ugyanakkor hasznos is neki.
Számomra azonban kifejezetten kellemes érzés,nem is csoda,hiszen ez a jelenség hozott létre...
Hogy minél több energiát legyek képes magamba szívni,újból vízfelszínné strukturálódom át,a harapós halakat azonban most az egyszerűség kedvéért kihagynám.
Felszínem az egyre élénkülő északi szél miatt fodrozódva veri vissza az égbolt csodálatos,emberi szem által csak egy alkalommal megtapasztalható,de teljességében soha be nem fogató színorgiáját.
Azonban,hogy azért mégse legyen egyszerű a dolog, itt a határmezsgyénél fogok "elterülni",mégpedig úgy,hogy a Kordon és a Szeméttelep közti szakasznál álló őrhely épületét ,meg annak a környékét teljesen elárasztom,mondjuk azért,hogy ne tudjatok száraz lábbal átmenni,ha a kitörés után relikviákra akarnátok vadászgatni.
Ja,és a víz színét kissé megváltoztatom,mondjuk neon-kékre,hogy észrevegyétek,valami nem stimmel,és az nem az eső miatt van. :D
 
Ha nem egymást követik a kitörések, és nem mindenkivel kicseszős időjárást tervezel, akkor felőlem mehet.

Épp akkor indultunk útnak, amikor egy kitörés kezdődik. Marha jó! Jobb lesz fedezékbe húzódni, ha nem akarunk agyatlanul kóvályogni a zónában, életünk hátralevő részében.
Be is húzódtunk a csatornába, ami biztosan véd a kitöréstől. Mindössze ki kellett pucolnunk a zombiktól. És ez idáig simán ment. A kitörés végeztével tovább indulunk a megadott koordináták felé.
 
hetente két hetente egy... meg aktív időjárás... ősszel szél és eső... télen mínuszok hó és hóviharok :D tavasszal hó... és majd az olvadás... Nyáron eső és szél, de lesznek szép napos idők is :D tavasszal és ősszel is... és persze télen is lesznek szép -20 fokos napsütéses derült fellegek.... és azon átviharzó kitörések :D
 
Kozák:
-John, Ivan, vagy akárhogy hívnak...Mit tettél?-szólal meg halkan a nő, közben tenyerembe temetem az arcomat.
-A rohadt kis dög nem hagyott aludni, ezt érdemelte.
-Oda minden felszerelésed.
-Nincs szükségem rájuk.
-Ezt hogy..?
-Hatalmam van a Zóna felett, küldetésem, hogy legyőzzem a helyi hitetlenek képviselőit.
Ledöbbenve néz rám, aztán így szól:
-Nem fáj a fejed?
-De igen.
Kivesz egy levélnyi tablettát a zsákjából, majd közelebb jön és egyet a tenyerembe helyez.
-Vedd be, ez majd segít.
Beveszem, aztán érzem, hogy valóban hat, de egyre álmosabb is vagyok, majd aztán elsötétül minden...
...-Ivan! Ivan! Kozák! Kelj fel!
-Mi a..?
-Hogy érzed magad?
-Jól, semmi bajom.
-Ez mi volt?
-Gond van az elméddel...A Zóna hatása lehet, nem tudom, de személyiségtörésed van. Adtam néhány löketet a gyógyszereimből, de attól tartok, hogy a rohamaid kapcsolatban állnak a kitörésekkel. Most is végigsöpört egy errefelé és te még álmodban is halandzsáztál és nyitogattad a szemeid, majd mikor vége lett abbahagytad. A befejezett küldetéseidért és afféle "jobbulást" ajándékként Szidorovics küldött egy "papasát", meg ezt a nagant revolvert... Tudom, hogy nem épp mai technológia, de már Szidorovics sem tudja pótolni a rengeteg eladott fegyvert mostanság. A hadsereg halálbrigádai a sztalkerek elmondása szerint válogatás nélkül mészárolnak, iszonyú kegyetlenséggel. Félelemből állig felfegyverzik magukat az emberek. Neked ennyi van. Sajnálom. Van hozzájuk lőszer, a papasához meg 1 csiga és két ívtár tárzsákban, meg a hordszíj. Ez minden, sajnálom...
-Nem, én sajnálom és köszönöm neked a segítséged. Mi lett az összetört holmival?
-Az egészet eladtam 300 rubelért egy kétségbeesett sztalkernak, ez valamennyire fedezte a Szidorovicsnál vett orvosi szerek árának negyedét. Ha túl akarjuk élni, akkor dolgozni kell. Ott van még a puskád is, de a lőszer eltűnt. Tehát, ha találunk hozzá, akkor azt is be lehet fogni eszköz gyanánt.
Megfogom a kezét és csókot nyomok az arcára. Nagyon rég volt akárki ilyen jó velem. Ki tudja miket élt át, míg én itt fetrengtem. Itt az idő törleszteni.
 
A kisugárzás utáni időjárás:
Az egész Zóna beborulva fekete felhőkkel. A központ felé haladva erős eső enyhe széllel dél-délkelet felé.
a középpontól kifele haladva enyhül a szél, kivéve azon területek ahol természeti adottságainak köszönhetően felerősödhet a szél: Agroprom, sötét völgy és a kordon.
A vörös erdő nyugati és keleti részen valamint a Katonai Raktáraknál az eső gyorsan és nagy szemekben esik. (a mellet, hogy nem kellemes ront a látótávolságon) az adott területeken a mélyebben fekvő helyek megtelhetnek vízzel is... valamint gyakoriak a villámcsapások az erdősebb helyeken főleg ahol a "deleje" nevű anomália(Elektromos) megtalálható.
Az állapot maradandónak tűnik szombat késő délutánig.
 
A határőr épületet,meg a környékét-Kordon és a Szeméttelep közti ellenőrzőpont- ÉN ÁRASZTOTTAM EL,mégpedig világító neon kék víz formájában megjelenve,de ez a víz nemcsak a mélyedéseket tölti ki,hanem mert abnormális jelenség,jól látható,a talaj síkjától kb.40 cm magosan egy határozott,de folyadékokra jellemző hullámzó peremfalat alkot,azonban nem folyik szét távolabb,csak a kis elő udvart,meg a sorompó vonalát éri el,a túlsó oldalon meg megáll a kijáratnál.(Nevezhetitek" folyadék-kocsonyának" is akár,mint egyfajta anomáliát)
Na,most ez egy akadály,és olyasmit rejteget,hogy aki belelép,nem egyszerűen CSAK nedves lesz. :halom:
 
Pár órát vártunk a vasúti töltésnél amikor megszólalt a rádióm:
- Itt Valerján! Az összes stalkernek üzenem, Kitörést jelentettek Yantarból,15 perc múlva! Mindenki húzódjon fedezékbe! Most!
- Itt, Rideg a vasúti töltésnél. Vettük! Válaszoltam, majd felkeltem a sínekről és a társam felé néztem.
- Frost! Gyere le onnan! Kiabáltam át vasúti hídon, majd elindultam és lesétáltam a domboldalon.
Valami stalker ásóval szurkálja a földet nem sokkal elöttem.
- Te, Stalker! Mi a fenét csinálsz? Kérdeztem oda.
- Én? Kérdezett egy vékony hang.
- Ki más? Kérdeztem gúnyosan, közben kicsit megdöntöttem a fejemet és mosolyra húztam, a számat ám ez a szkafander miatt nem igen látszhatott.
- A Katonák mindig itt maradtak a vasúti töltésen! itt lehet egy olyan helyük ahol túlvészelhetik a kisugárzást! Felelte.
Közben nem sokkal elötte meg is álltam.
- Van benne valami szólalt meg Frost a stalker mögött.
Ekkor a stalker egy hangos koppanást lehetett hallani az ásóval való sújtásánál. Az ásó még csak negyedig se volt a földben.
- Nocsak... Szólaltam meg.
A lábammal odébb kotortam a földet és megpillantottam egy kis csillogó fémdarabot a földben.
Leguggoltam, és megnéztem.
- Masszív! Szólaltam meg, majd a kezemmel elkapartam egy kis homokot.
Ez egy vasúti konténer! Tettem hozzá gyorsan.
- Tehát így bújtak el a katonák! Szólalt meg Frost.
- Úgy tűnik. Feleltem.
- Nyissuk ki! Szólalt meg az egyik stalker.
- Frost, ezt megcsináljuk mi hárman! Mutattam a két oldalamon lévő stalker felé. Te addig őrködj és fogd meg a fegyvereim! Mondtam, majd átadtam az SR-25öst és az Xm-8ast Frostnak.
- Tök jó nekem! Mi vagyok én? Málhás szamár? Kérdezett Frost.
- Ha neked úgy tetszik!? Mondtam miközben a két stalkerrel sikerült eltakarítanunk a nagyja homokot a tolóajtó sínjéről.
- Na nézzük! Mondtam, majd segítettem a stalkereknek elhúzni az ajtót.
Amint kihúztuk láttuk, hogy a beltérben 5 halott baka volt.
- Szóval mégsem hazavándoroltak reggel... Jegyeztem meg hűvösen.
Na jól van, rakjuk ki a hullákat és bújjunk el mielött elér ide a kitörés! Mondtam, majd beugrottam a vagonba, és neki álltam kiemelni a hullákat.
Mikor végeztük, bebújtunk a vagonba és visszahúztuk "tetőt".
Miután véget ért a kitörés, kikecmeregtünk és messzebb raktuk a hullákat. Végül újra felvettük a pozícióinkat... persze rákezdett esni is...
 
Nem azért, de a zombipor közvetlenül az idegrendszeredet bénítja meg. (Ha jól tudom.) A halálközeli állapot meg szerintem kevés ahhoz hogy túléld. Attól hogy elvesztetted az eszméleted, még nem vészeled át a kitörést.
 
A másik főnök rendesen leírta a vírus lezajlását és elmondta hogy mi meg hogy. Aztán adott egy papírt hogy nézzük meg a tüneteket, meg az infókat róla. Aztán kiküldtek mindenkit. Én bent maradtam és vártam az eligazítást. A hadnagy barátja megkérdezi:
-Reaper maga?
-Úgy gondolom mint a második csapat vezetője.....
Itt a hadnagyra nézek aki szippant egyet. Ahogy rám nézett az a "Gondold meg mit mondasz mert agyonverlek" nézés jutott eszembe. Így csak összehabogtam a végét. Ők meg kiküldtek azzal hogy kérjek egy anomália letapogatást. El is intéztem. Majd mikor a papírok birtokába voltam,mentem enni. Leülök szépen, a sültburgonya és a rántott hús elé és éppen döföm bele a villámat mikor ezt hallom:
-REAPER!
A franc. A hadnagy. Beszaladok, leadom neki az adatokat és indulunk. Kitörés miatt még várnunk kell. Behúzódtunk a csatornába. Ezalatt jobban átgondolom a dolgot. Vörös Erdőbe megyünk. Az veszélyes egy terület. El kell nekik mondanom mivel jár és hogy mik a lehetőségeink. Kánya és Bodom nem jön. Csak Híéna, Sakál és Grim. Mivel ők az én csapatom megbeszélem velük a helyzetet. A kitörés úgyis 30 percig tart. Felállok és kiállok a csapatom elé. És megszólalok:
-Figyelmet kérek!
A csapatom, de még a hadnagyék is ide pillantottak. Elsősorban a csapatomhoz szólok de nem bánom ha ők is figyelnek.
-Rendben barátaim. Ez a végső próbatétel! Ahova most megyünk, ott nem lesz kegyelem. Aki lemarad az ott marad. Szóval mindenkitől maximális teljesítményt várok el! Ne féljetek! Eddig több tucat próbatételen estetek át! Nem fogunk megtörni! Ez lesz az a próba, amire büszkén fogunk emlékezni mikor a Katonai Stalker felvarró a zubbonyunkra kerül! Erre fogtok emlékezni mikor leszereltek és maga a tábornok nyújt nektek kezet és búcsúzik tőletek mint kiváló katonáitól az orosz hadseregnek! Ti lesztek azok akiket példaképnek állítanak a kiképzők, akiknek a neveit aranyba vésik mikor eljön a halálotok napja. A ti sírotoknál fognak szalutálni az újoncok akik úgy mint ti, vérüket adják a seregért! Ti lesztek azok akiket évek múlva is emlegetni fog a sereg, mint az eddigi legjobb katonák! És mikor idős emberként otthon ültök és várjátok a végső órátokat, nyugodt szívvel fogjátok elfogadni sorsotokat mert tudni fogjátok, ebben az életben megtettetek mindent amit csak tudtatok! És becsülettel szolgáltátok a hadsereget, nem úgy mint holmi gyáva férgek akik csak a pénzért jöttek ide! Ti, tudjátok mit jelent a hűség! Tudjátok mit jelent a becsület, és a dicsőség! Mert ezt fogjuk elérni! A dicsőséget! És dicsőségesen halunk meg, testvériségben ahogy egy jó katonának illik! Nem fogjuk feladni! Halálunk órájában is ez lebeg majd a szemünk előtt, a dicsőség, a becsületteljes halál! Aki menni akar, az most forduljon vissza, és megpecsételve, gyáva féreg módjára fog megdögleni, aki ha tükörbe néz szemen köpi magát! Aki velünk tart, arra a dicsőség vár életben is, és halálban is! Velem tartotok?
Itt mind a hárman felállnak és ordítják:
-URAAAAA!
-Nem hallom!
Itt a hadnagy csapata is feláll:
-URAAAAAAA!
-Remek! Kiváló! Akkor menjünk és rúgjuk seggbe az összes mocsadékot aki keresztezi az utunkat!
-URAAAA!
Itt abbahagyom a beszédet mert vége a kitörésnek. Elindulunk. Felkeltettem bennük a harci kedvet. Remélem a hadnagy nem bánja ezt. Nem láttam a maszktól az arcát de ő csak állt ott és nézett. Meg is kérdezem most hogy így elindultunk. Oda megyek mellé.
-Hadnagy, hogy tetszett ez a kis beszéd amit a csapatomhoz intéztem?
-Hááát......
 
Domotor: Egy valamit elgépeltél. Még csak hadnagy vagyok. De megtisztelő hogy őrnagynak nevezel. :D
De légyszí...ezt javítsd.

Scare: Őszintén megkérdem: Téged fog egyáltalán valami? Az hogy halál közeli állapotba kerültél egy rejtett aknától, az édes kevés! Minimum egy fedezék! Maximum a zombipor! De egy akna?! Könyörgöm! A kitörés az egyetlen leghalálosabb veszélyforrás a zónában. Azt ne éld már csak úgy túl!
Látod? Én is inkább fedezékbe vetődtem, nem pedig mellemet kifeszítve, a kitöréssel szembe, vigyorogtam és ordítottam hogy: "Engem nem fog még az isten nyila sem!"
 
Találtam 500 rubelt náluk össz, pár gagyibb félig tropa pisztolyt,a palinak az ak-jába még volt egy tár, plusz az a fél, ami benne van, az én pisztolyom kalibere megegyezett az övékkel, találtam 3 tárat hozzá, éppenhogy csak összecuccolok, és a hullákat a lomok közé dobom jön az üzenet, hogy kisugárzás lesz.Rohadt jó, tényleg csak ez hiányzott.A cuccaimat egy jól megjegyehető helyre hajítom a lomhalmaz tetején(csak az ak és a pisztolyom van nálam 2 tárral, meg egy szűrő a maszkhoz), és rohanok a hangár felé.Tök üres az egész, csak egy valaki által meglőtt vadkan húzódott be ide, még nem vett észre, az egyik sarokban fetreng egy hatalmas vértócsában, átállítom az ak-t félautomatára, kicsit közelebb megyek, majd belelövök hármat, és meg is döglik.Már mindjárt itt a kisugárzás, behúzom a hangár ajtaját, és igyekszem minél védettebb helyre húzódni.El is alszom, az ajtóm úgy is zárva van, de azért a pisztoly a kezemben marad.Ha a kisugárzásnak vége, akkor húzok vissza a kordonhoz, mert már elég éhes vagyok, és maszkban nem tudok enni.
 
Nagyszerű,Kiscsillag barátom! Akkor BIZTOSAN BELÉM BOTLASZ! Végre már erre is jár valaki!
Amúgy igyekezeted jutalmat érdemel!
 
Vissza
Top Alul