Capt Axon
New Member
Miután Volkov hozott nekem egy bögre kávét, Klarissa nevében, elindultunk a laborokhoz.
Útközben a lánya is belefutottunk. Nem is hagytam szó nélkül a kávét.
- Jó ez a kávé! Köszönöm! Emeltem meg elismerően a bögrét Klarissa felé. Aztán tovább mentünk.
Amint odaértünk, beléptünk az ajtón ahol Sakharov professzor máris fogadott minket.
- Igen hadnagy? Miben lehetek a segítségére? Kérdezte.
- Nos.....Inkább MI miben lehetünk a maga segítségére professzor.
- Hogy értsem ezt?
- Hát csak úgy, hogy rádión keresztül most kaptam egy kiadós fejmosást a felettesemtől, miszerint túl lassan haladunk. Épp ezért az őrnagy eredményt akar. Méghozzá gyorsan.
A professzor meglepődve bámult rám, aztán rövid hatásszünet után válaszolt.
- Már elnézést hadnagy, én tiszteletben tartom a felettesét és magát is, de ez nem megy olyan gyorsan.
Az eredményekre sokat kell várni, azonkívül egy tudósunk, csak egy munkán dolgozhat. Hogy ne legyen kavarodás a jelenlegi kísérletek és a beosztottak között. Szóval erre várniuk kell!
- Talán igen, de inkább nem. Az őrnagy az előbb adta parancsba nekünk, hogy az egész szakasznak a bunker védelme mellett, a tudományos csoportnak is be kell segítenie, az eredményesebb és feleannyi időbe kerülő munkáért. Kínosan hangzik ez mindkettőnk számára, de ez van.
- Micsoda? - Kérdezett a professzor ledöbbenve. - Elnézést, de ezeket a kísérleteket csak hivatalos személyek végezhetik! Ha most hozzá nemértő személyek kezdik el a kísérleteket, az katasztrofális eredményt produkálna. Kárba vész megannyi idő és kutatási eredmény.
- Nézze professzor! Magamtól is rájöttem hogy nincs egyikünknek se atomfizikusi diplomája, de csak van valamilyen munka amit ránk bízhat! Mit tudom én...Mondjuk valami fizikai erőt igénylő feladat, vagy bármi, ami hozzásegíti magukat az eredményekhez. Találjon ki valamit! De a munkának haladni kell, különben az őrnagy felrobban mérgében.
A professzor hosszasan elgondolkozik, aztán azt mondja:
- Hmm.....Na jó! Talán találok valami maguknak is megfelelő kísérletet. Amit könnyű elvégezni és maguknak is menne. Addig tájékoztassa az embereit is!
- Rendben! Emiatt nem kell aggódnia. Mondtam, aztán ismét kortyoltam a kávéból.
A professzor el is ment előkészíteni számunkra is valami könnyű munkát. Én meg addig a labor kellős közepén álltam, Mihaillal.
Eszembe jutott hogy Mihail is mondani akart valamit, ezért rá is kérdeztem:
- Tényleg! Mit is akartál mondani?
Mihail csak nyugodtan rám nézett és azt mondta:
- Áh! Még megvárom az eligazítást. Majd utána elmondom.
- Oké. Mondtam, aztán az ajtó felé fordultam, mert eközben az egész osztag megjelent.
Először Vologya jött be az ajtón majd lassan követték a többiek. Először az én csapatom, majd utánuk Reaper és a csapata. Utolsónak meg Kánya és Bodom.
Mindannyian bejöttek és nekitámaszkodtak a falnak, vagy leültek oda ahová tudtak. Úgy látom Reaperéket a legszebb álmukból ébresztettem is fel, mert nagyon álmos képet vágtak.
Az én csapatom meg egyszerűen csak flegma és mindannyian rögtön kinéztek maguknak valami ülőhelyet.
- Nos?.....Miről van szó Nikolai? Kérdezett Grisa.
- Ja!...Halljuk! Vologya az előbb szólt.
- Na mi az már megint?
Mindenki egymás közt sutyorogva, cseverészve türelmetlenül várakozott. De ilyen nagy hangzavarban képtelenség nekik bármit is elmondani.
Rájuk is szóltam ezért:
- URAIM! Csendet!
De ez szinte nem hatott. Csak tovább trécseltek egymás közt. Erre Mihail felemelte két ujját és füttyentett egy jó hosszút és hangosat, majd mikor mindenki elhalkult odakiabált nekik:
- Elnézést! De a hadnagy mondani akarna valamit! Szerintem illendő lenne meghallgatni őt! Nem gondoljátok?!
Erre viszont már mindenki ébren volt, és idefigyelt. Nem is hagytam szó nélkül ezt Mihailnak:
- Köszönöm Mihail!
Ő csak bólintott egyet, majd hátrébb állt. Én meg elkezdtem a szónoklatot:
- Nos! Hölgyek és hölgyek!....Ma kaptam egy nem túl részletes tájékoztatást az őrnagytól, miszerint egy alaposan felszerelt fegyveres csoport megtámadta a bárt védő halálbrigádot. A nem hivatalos hírek alapján a veszteségünk legalább 80 katona.
Erre megállok egy kicsit, hogy feldolgozzák az agyukban az információt, mert még mindig elég álmosak.
De úgy látszik sikerült nekik, mert kissé meglepődve, hol szörnyülködve fogadják a hírt.
Aztán Reaper megkérdezi:
- És mi lesz a dolgunk? Odamegyünk és megmutatjuk nekik, hogy nem jó ha velünk packáznak?
Kicsit sem meglepődve nézek rá és azt mondom:
- Nem szakaszvezető! Nem ez lesz a dolgunk.
- Hát akkor mi? Kérdez Fegyán.
- Az őrnagy azt az utasítást adta, hogy...És itt most kapaszkodjanak meg! - Szólok mindenki felé - Hogy mivel a tudósok nem haladnak elég gyorsan a kísérletek befejezésével és az eredmények elkönyvelésével, ezért mi nekünk a dolgunk az, hogy segítsünk a tudományos csoportnak a munkájában!
Erre mindenki döbbent arcot vág, majd az egyikük végül rákérdez:
- Hogy? Jól értettem?
Unott fejjel bámulok a kérdezőre, majd válaszolok:
- Mi van? Talán valami baj van a hallásával közlegény? Igen! Jól hallotta! Mi is tudósnak állunk és besegítünk a kísérletek elvégzésében, amennyire lehet!
Az emberek részéről reakció semmi, csak döbbent, meglepődött arcok. Erre én tapsolok egy jó nagyot és azt mondom:
- Ne nézzenek rám így! Jól hallották! Ezt a feladatot kaptuk, szóval jobb lesz előkeresniük a
tankönyvekben tanultakat! Itt most kiderül ki mennyire jó volt az iskolában kémiából!
Aztán az egyikük ismét kérdez:
- És mit kell tennünk? Bámuljunk naphosszat kémcsöveket, meg mikroszkópokat?
- Jó lenne ha a poénkodást későbbre hagyná katona! Szólt rá a viccelődőre Mihail.
- Igenis uram! De mit kell akkor tennünk?
- Öhm...Sakharov professzor még épp most keres nekünk valami számunkra is elvégezhető munkát. Addig csak várjanak és legyenek készenlétben, hogy a legkisebb füttyre és parancsszóra ugorni tudjanak! Mondtam nekik határozottan.
- Nos! Remélem elég világos voltam. Reaper! Magának és a csapatának elnapolom a pihenőjét! Ameddig nem születik bármi használható eredmény, addig talpon maradnak. Majd később pihennek!
Fegyán! Ez rád is vonatkozik!
Vologya! Grisa! Kánya és Bodom! Maguk az irányítóban lesznek, és továbbra is felügyelik a bunker védelmét!
Jaszanov! Fegyán! Ti Mihaillal dolgoztok együtt! Lesitek minden parancsát és követitek mindenhová, amíg nem mondja hogy állj! Mihail! Innentől te figyelsz rájuk! Te irányítod az egész meló menetét, és felügyelsz mindent! Lehetőleg pár óránként nézz rájuk az irányítóban mit csinálnak! Aztán majd leváltalak!
- És te? Mit csinálsz?
- Én Sakharov professzor parancsait lesem. Most egyenlőre övé a gyeplő! Jól van! Mindenki megkapta a feladatát. Oszolj! Szóltam rájuk és mindenki elindult a dolgára. Egyedül még Mihail maradt ott velem, aki miután utasította a két alárendeltjét hogy most leléphetnek, odajött hozzám és azt mondta:
- Hű! Te aztán jól elosztottál mindent!
- Tudni kell bánni az emberekkel komám.
- Aha. Mondta.
Aztán ránéztem és megkérdeztem:
- Tényleg! Mit is akartál mondani ez előtt?
Útközben a lánya is belefutottunk. Nem is hagytam szó nélkül a kávét.
- Jó ez a kávé! Köszönöm! Emeltem meg elismerően a bögrét Klarissa felé. Aztán tovább mentünk.
Amint odaértünk, beléptünk az ajtón ahol Sakharov professzor máris fogadott minket.
- Igen hadnagy? Miben lehetek a segítségére? Kérdezte.
- Nos.....Inkább MI miben lehetünk a maga segítségére professzor.
- Hogy értsem ezt?
- Hát csak úgy, hogy rádión keresztül most kaptam egy kiadós fejmosást a felettesemtől, miszerint túl lassan haladunk. Épp ezért az őrnagy eredményt akar. Méghozzá gyorsan.
A professzor meglepődve bámult rám, aztán rövid hatásszünet után válaszolt.
- Már elnézést hadnagy, én tiszteletben tartom a felettesét és magát is, de ez nem megy olyan gyorsan.
Az eredményekre sokat kell várni, azonkívül egy tudósunk, csak egy munkán dolgozhat. Hogy ne legyen kavarodás a jelenlegi kísérletek és a beosztottak között. Szóval erre várniuk kell!
- Talán igen, de inkább nem. Az őrnagy az előbb adta parancsba nekünk, hogy az egész szakasznak a bunker védelme mellett, a tudományos csoportnak is be kell segítenie, az eredményesebb és feleannyi időbe kerülő munkáért. Kínosan hangzik ez mindkettőnk számára, de ez van.
- Micsoda? - Kérdezett a professzor ledöbbenve. - Elnézést, de ezeket a kísérleteket csak hivatalos személyek végezhetik! Ha most hozzá nemértő személyek kezdik el a kísérleteket, az katasztrofális eredményt produkálna. Kárba vész megannyi idő és kutatási eredmény.
- Nézze professzor! Magamtól is rájöttem hogy nincs egyikünknek se atomfizikusi diplomája, de csak van valamilyen munka amit ránk bízhat! Mit tudom én...Mondjuk valami fizikai erőt igénylő feladat, vagy bármi, ami hozzásegíti magukat az eredményekhez. Találjon ki valamit! De a munkának haladni kell, különben az őrnagy felrobban mérgében.
A professzor hosszasan elgondolkozik, aztán azt mondja:
- Hmm.....Na jó! Talán találok valami maguknak is megfelelő kísérletet. Amit könnyű elvégezni és maguknak is menne. Addig tájékoztassa az embereit is!
- Rendben! Emiatt nem kell aggódnia. Mondtam, aztán ismét kortyoltam a kávéból.
A professzor el is ment előkészíteni számunkra is valami könnyű munkát. Én meg addig a labor kellős közepén álltam, Mihaillal.
Eszembe jutott hogy Mihail is mondani akart valamit, ezért rá is kérdeztem:
- Tényleg! Mit is akartál mondani?
Mihail csak nyugodtan rám nézett és azt mondta:
- Áh! Még megvárom az eligazítást. Majd utána elmondom.
- Oké. Mondtam, aztán az ajtó felé fordultam, mert eközben az egész osztag megjelent.
Először Vologya jött be az ajtón majd lassan követték a többiek. Először az én csapatom, majd utánuk Reaper és a csapata. Utolsónak meg Kánya és Bodom.
Mindannyian bejöttek és nekitámaszkodtak a falnak, vagy leültek oda ahová tudtak. Úgy látom Reaperéket a legszebb álmukból ébresztettem is fel, mert nagyon álmos képet vágtak.
Az én csapatom meg egyszerűen csak flegma és mindannyian rögtön kinéztek maguknak valami ülőhelyet.
- Nos?.....Miről van szó Nikolai? Kérdezett Grisa.
- Ja!...Halljuk! Vologya az előbb szólt.
- Na mi az már megint?
Mindenki egymás közt sutyorogva, cseverészve türelmetlenül várakozott. De ilyen nagy hangzavarban képtelenség nekik bármit is elmondani.
Rájuk is szóltam ezért:
- URAIM! Csendet!
De ez szinte nem hatott. Csak tovább trécseltek egymás közt. Erre Mihail felemelte két ujját és füttyentett egy jó hosszút és hangosat, majd mikor mindenki elhalkult odakiabált nekik:
- Elnézést! De a hadnagy mondani akarna valamit! Szerintem illendő lenne meghallgatni őt! Nem gondoljátok?!
Erre viszont már mindenki ébren volt, és idefigyelt. Nem is hagytam szó nélkül ezt Mihailnak:
- Köszönöm Mihail!
Ő csak bólintott egyet, majd hátrébb állt. Én meg elkezdtem a szónoklatot:
- Nos! Hölgyek és hölgyek!....Ma kaptam egy nem túl részletes tájékoztatást az őrnagytól, miszerint egy alaposan felszerelt fegyveres csoport megtámadta a bárt védő halálbrigádot. A nem hivatalos hírek alapján a veszteségünk legalább 80 katona.
Erre megállok egy kicsit, hogy feldolgozzák az agyukban az információt, mert még mindig elég álmosak.
De úgy látszik sikerült nekik, mert kissé meglepődve, hol szörnyülködve fogadják a hírt.
Aztán Reaper megkérdezi:
- És mi lesz a dolgunk? Odamegyünk és megmutatjuk nekik, hogy nem jó ha velünk packáznak?
Kicsit sem meglepődve nézek rá és azt mondom:
- Nem szakaszvezető! Nem ez lesz a dolgunk.
- Hát akkor mi? Kérdez Fegyán.
- Az őrnagy azt az utasítást adta, hogy...És itt most kapaszkodjanak meg! - Szólok mindenki felé - Hogy mivel a tudósok nem haladnak elég gyorsan a kísérletek befejezésével és az eredmények elkönyvelésével, ezért mi nekünk a dolgunk az, hogy segítsünk a tudományos csoportnak a munkájában!
Erre mindenki döbbent arcot vág, majd az egyikük végül rákérdez:
- Hogy? Jól értettem?
Unott fejjel bámulok a kérdezőre, majd válaszolok:
- Mi van? Talán valami baj van a hallásával közlegény? Igen! Jól hallotta! Mi is tudósnak állunk és besegítünk a kísérletek elvégzésében, amennyire lehet!
Az emberek részéről reakció semmi, csak döbbent, meglepődött arcok. Erre én tapsolok egy jó nagyot és azt mondom:
- Ne nézzenek rám így! Jól hallották! Ezt a feladatot kaptuk, szóval jobb lesz előkeresniük a
tankönyvekben tanultakat! Itt most kiderül ki mennyire jó volt az iskolában kémiából!
Aztán az egyikük ismét kérdez:
- És mit kell tennünk? Bámuljunk naphosszat kémcsöveket, meg mikroszkópokat?
- Jó lenne ha a poénkodást későbbre hagyná katona! Szólt rá a viccelődőre Mihail.
- Igenis uram! De mit kell akkor tennünk?
- Öhm...Sakharov professzor még épp most keres nekünk valami számunkra is elvégezhető munkát. Addig csak várjanak és legyenek készenlétben, hogy a legkisebb füttyre és parancsszóra ugorni tudjanak! Mondtam nekik határozottan.
- Nos! Remélem elég világos voltam. Reaper! Magának és a csapatának elnapolom a pihenőjét! Ameddig nem születik bármi használható eredmény, addig talpon maradnak. Majd később pihennek!
Fegyán! Ez rád is vonatkozik!
Vologya! Grisa! Kánya és Bodom! Maguk az irányítóban lesznek, és továbbra is felügyelik a bunker védelmét!
Jaszanov! Fegyán! Ti Mihaillal dolgoztok együtt! Lesitek minden parancsát és követitek mindenhová, amíg nem mondja hogy állj! Mihail! Innentől te figyelsz rájuk! Te irányítod az egész meló menetét, és felügyelsz mindent! Lehetőleg pár óránként nézz rájuk az irányítóban mit csinálnak! Aztán majd leváltalak!
- És te? Mit csinálsz?
- Én Sakharov professzor parancsait lesem. Most egyenlőre övé a gyeplő! Jól van! Mindenki megkapta a feladatát. Oszolj! Szóltam rájuk és mindenki elindult a dolgára. Egyedül még Mihail maradt ott velem, aki miután utasította a két alárendeltjét hogy most leléphetnek, odajött hozzám és azt mondta:
- Hű! Te aztán jól elosztottál mindent!
- Tudni kell bánni az emberekkel komám.
- Aha. Mondta.
Aztán ránéztem és megkérdeztem:
- Tényleg! Mit is akartál mondani ez előtt?
), de nem ragozom tovább. Prezentálom és, ha a játékvezetőnek (vagy Scarecrownak) nem tetszik, akkor közöljék velem és eleget teszek a javaslatoknak. 
rosz(a Szovjetunió felbomlása után Ukrajnához csatolták szülőfaluját)