sulyid
New Member
A Stalker's stories-ban ellehet olvasni az én kis sztorimat. Majd várom a éleményeket oda. Sajnos kikellet hagynom a sztoriból domotorékat de így is eléggé rossz lett
Capt Axon
New Member
Szakadt vagyok, koszos, véres, és kib***ottul fáradt. És még Kuznyecov is zaklat, hogy menjek vissza a Kordonba. Hát K**va jó.
És ha ez még nem lenne elég, akkor még a kis adrenalin koktéltól is kib***ottul szarul érzem magam.
Pedig a tojásfejek azt mondták, hogy ez egy jó cucc. A nagy szart. Na mindegy.
Végre én is kimásztam abból a rohadt lyukból, és végre szemügyre tudom venni a dolgokat. A határvonalunk rendesen meg lett aprítva. Rengeteg a halott katona.
Alig győzzük őket zsákokba rakni. Szerencsére érkezett egy kis segítsék az Agropromból még időben.
Mert utána Agonyoktól hallottam a hírt, miszerint sürgősen ki kellett vonulniuk onnan.
Elmondta hogy a zsoldosok bosszúból vegyi csapást mértek a bázisra. Nekik még sikerült időben eliszkolniuk, Koljanéknak már nem sikerült.
Több mint a fele ott pusztult az Agropromi állománynak. Szörnyű.
Szóval Agonyokék, még időben érkeztek hogy segítsenek, de még ez is kevés. Viszont nem tétlenkedtem én sem.
Yantarból iderendeltem egy orvosi csapatot. Hamar érkeztek és elég hatékonyan segédkeznek az ellátásban. Bámulom csak a tehetségüket. Képesek még a haldoklóknak is segíteni. Pedig itt rengeteg van.
Elindultam körbe nézni hogy mi a helyzet végig a blokád mentén és megakadt a szemem egy katonán.
Két tudós állt fölötte és minden áron próbálták életben tartani, de az fájdalmas ordítások közepette, végül eltávozott.
Ahogy gyalogoltam végig a főépületen keresztül, megláttam a stalkert is, aki minden áron bosszút akart.
Ő is ugyanúgy nézett ki mint a halott tudós. A szeme elüvegesedett, és üresen bámult előre.
Odamentem, lecsuktam a szemeit, majd szóltam két katonának, hogy őt is zsákolják be.
Ennyit megérdemel, hogy megadjuk neki a tisztességet. Nem messze a helytől ahol feküdt, megtaláltam a puskát is, amire a halott barátjának a kitűzőjét rakta. Levettem a kitűzőt róla és a zsebembe raktam.
Első alkalom, hogy egy egyszerű magánzót ennyire tudok tisztelni.
Aztán tovább indultam és bementem az irodába, ahol azzal a zsoldossal verekedtem először. A hullákat már kitakarították innen, de a szag megmaradt.
Elkezdtem kutatni az AK-m után, de nem találtam. Aztán vissza mentem az aluljáró fölé, ahol a sörétesemet hagytam el. Azt rövid keresgélés után meg találtam. Szerencsére semmi baja nem esett.
Még egyszer lenéztem a lyukba ahol a zsoldosnak vége lett.
Ez a hely most már mindig ezt fogja eszembe juttatni. De az a szemét meg is érdemelte. Ha alkalom nyílik rá, megkeresem a többi rohadékot is és mindet kinyírom.
De most addig foglalkoznom kell a rend rakással is. Elnéztem a főtér irányába is, ahol rengeteg teherautó állt és mindegyik dugig pakolva hullazsákokkal.
Még az első transzport se indult útnak, de máris indul a következő. Azt hiszem ezzel a transzporttal én is vissza megyek a Kordonhoz. Úgyis jelentenem kell Kuznyecovnak. Sajna a jelentésem megsemmisült a csatában, de szerintem az is megteszi, ha személyesen mondom el neki mi történt.
Odamentem a teherautókhoz és alig telt el egy pár perc, egy tudós már is szólt nekem, hogy várjak hogy el tudja látni a sebeimet.
Kezdett volna hozzá, de mondtam neki hogy jól vagyok, inkább a súlyosabb esetekkel törődjön.
Aztán fájdalmasan felszálltam az egyik teherautóra.
Amikor már elindult, még utoljára vissza szóltam Kerubnak, meg a stalker haverjának, hogy amíg nem vagyok itt, addig ők irányítanak mindent.
Hozzátettem, hogy majd hozok vissza felé ellátmányt. És végül a teherautókkal együtt vissza mentem a határ helyőrséghez.
Az út oda egy napig tartott. A nappal esős volt, az éjjel pedig szeles és hideg. Ülök a teherautóban, közben eszembe jut, hogy miért is utálom az őszt. Mindig arra emlékeztet, hogy jön a tél. Ami pedig nem egy boldog idő a számomra.
Mindig rosszkedvű leszek ha tél van. És szerintem ez most is így lesz. Mindig az eszembe juttatja az időket, amikor még az árvaházban éltem. És nem éppen boldog időket idéz ez.
De a végén addig járt ez az eszemben, amíg el nem aludtam.
Másnap reggel 6-kor ébresztett a sofőr. "Hé! Hé! Ébresztő!" Lassan eszmélek fel és látom hogy semmi sem változott. Még mindig csupa vér és kosz vagyok, ráadásul fáj mindenem.
"Pajtás! Hacsak nem akar velem tartani a határon kívülre akkor szálljon ki! Megérkeztünk. Ez itt a Kordoni határ."
Kinyitottam az ajtót és lassan kiszálltam. "Kösz haver!" Szóltam oda a sofőrnek. Majd elindultam az iroda felé. Útközben szétnéztem a helyőrségen. Minden tiszta volt. Egyedül a parkoló van tele hullaszállító járművekkel.
A gyülekező téren, ahol nagyon régen még én is álltam, újonc katonai stalkerek gyakorlatoztak.
Teljes málhában, fegyverrel a kézben futnak egy kocsi mellett, amiben Petrenkó őrmester ül, közben gúnyolódóan röhög.
Hát igen! Ez ő. Az öreg semmit sem változott azóta. Még mindig ugyanolyan nagy s*ggfej.
"Mi lesz ezekkel ha elkezdik a szolgálatukat?" Gondoltam magamban.
Majd amikor oda értem az iroda ajtajához, bekopogtam.
"Tessék!" Szólt bentről az ismerős hang. Beléptem az ajtón, odaálltam az őrnagy asztala elé, majd ahogy csak tudtam, próbáltam vigyázzba állni. De nem sikerült.
"Ugyan ne szenvedjen itt fiam! Üljön már le!" Szólt az őrnagy. "Köszönöm uram!" Mondtam, majd nagy nehezen le erőlködtem magam a székre.
"Uram! Sulkov tizedes jelentkezik!"
"mármint úgy érti hogy őrmester!" Vágott közbe az őrnagy.
"Uram! Mintha az előbb rosszul hallottam volna! Őrmester?"
"Igen fiam! Jól hallotta."
"De uram! nem jártunk sikerrel! A zsoldosok.....Elvitték a csomagot....Sikerült nekik elindítani a bombáikat."
"Tudom! De ez volt a cél. Most szét ziláltuk a soraikat. Rendezetlenné váltak, káosz van közöttük. És ami a legjobb...Annyira legyengültek, hogy nincs erejük arra hogy kijöjjenek a vackukból. Kifogytak minden tartalékukból. Ami maradt azt egyenlőre erő gyűjtésre használják. Szóval most nem jelentenek különösebb veszélyt."
Mondta majd elmosolyodott. "De uram! Az agropromi bázis? Egy tucat emberünk halt meg ott a vegyi támadás következtében!"
"Ugyan! Ez csak egy apró malőr volt. Az agropromiak nem tudtak időben felkészülni a támadásukra. Ezért buktak el. Szerencsére az ide tartó csomag még időben elpusztult. Most pedig menjen! Pihenjen egyet és szedje rendbe magát! Ha felépült, menjen a beszerzőhöz! Van egy meglepetése a maga számára."
"És a kitüntetés uram? Komolyan gondolta?"
"Rászolgált fiam! Kiérdemelte!"
Aztán bamba pofával léptem ki az ajtón. Elindultam a barakkok felé és benéztem. Megkerestem a régi ágyamat, ahol a cuccaimat tároltam. Bepakoltam a málha zsákba a maradék lőszert és néhány cuccot, aztán kimentem a teherautóhoz amelyikkel jöttem.
"Hé! Kifelé tart?" Kérdeztem a sofőrt. "Ja! A hullákat már "elkönyveltük". Megyünk visszük őket a hullaházba."
"A kórház felé tartok. El tudna vinni egy darabon?" "Rendben! Szálljon be! Úgyis útba esik."
"Kösz!" Aztán beszálltam és elindultam a kórház felé.
Pár óra alatt el is értük. A teherautó a hátsó személyzeti behajtón állt meg, ahol a hullákat is lepakolták és vitték a hűtő termekbe.
Kiszálltam a járműből és bementem a kórházba. Odabent minden csendes volt és tiszta. Ezek szerint még nem kezdték el a stabilizáltak szállítását a harcmezőről.
Odamentem a recepcióhoz, csupa szakadtan és koszosan majd szóltam a recepciósnak: "Ivan Sulkov tizedes! Itt van Kátyá Kolina?"
A recepciós először csak bambán néz a katasztrofális ruházatom miatt, majd lassan megszólal: "Igen itt van. Harmadik emelet, sebészet."
"Köszönöm!" Mondtam, majd futólépésben elindultam a harmadik emeletre. De a recepciós utánam szaladt: "Hé! De oda most nem mehet be!"
"Ugyan miért nem?"
"Ilyen állapotban?! Kizárt! Az egy steril környezet!"
"Nincs időm az ilyen marhaságokra! Eresszen!"
Löktem le magamról a recepcióst, majd rohantam a lifthez. Beszálltam, majd megnyomtam a gombot.
A liftben állók mind elképedve nézték mind a ruházatom, mind az ábrázatom.
Majd megfordultam és azt mondtam: "Mi van?! Nem láttak még jó képű katonát?!"
Aztán mikor befejeztem a mondandómat a lift megállt a megfelelő emeleten, én pedig elindultam a sebészetihez.
Ott odamentem a sebész asszisztenshez, majd azt mondtam: "Merre van Kátyá Kolina?"
A sebész is hasonló reakciót produkált mint azok akikkel eddig találkoztam, majd azt mondta: "Még műtéten van az ötösben. De mit keress maga itt?"
"Majd később! Kösz haver!"
Kátyát azóta ismertem amióta volt az a vörös erdei incidens. Ő volt az az ápoló aki segített rajtam, amikor minden csontom össze volt törve.
Aztán ismét futólépésben indultam. A termek között keresgélve, végre nagy nehezen megtaláltam az ötöst. De csak azért tartott ilyen sokáig, mert rossz oldalon jöttem ki a liftből és a 12 terem végétől kezdtem.
Amikor megtaláltam az ötöst, odaálltam és nagy nehezen leültem az ajtó mellé. Eltelt vagy 3 óra, mire végeztek. Először a beteget hozták ki, aztán a sebészek jöttek ki.
Majd végül a végén jöttek a nővérek. A legtöbbje csak furcsán nézett egy földön ülő szakadt katonára, de nem érdekelt a véleményük.
Aztán a végén az utolsó nővér jött.
"Helló Kátyá!" Köszöntem neki oda hangosan.
"Ivan! Mit keresel te itt? És hogy nézel ki?" Kérdezett vissza meglepetten.
"Miért nem tetszik?" Tréfálkoztam.
"Nem! Ez egy steril környezet. Tudod te mit tettél amikor ide bejöttél?! Ezt nem szabad!"
Aztán vállára tettem a kezemet majd mondtam: "Erre most nincs idő! Szükségem van a segítségedre! Most!"
Ő először kibújt a kezem alól, majd mondta: "Áhh! De előtte csináljunk már veled valamit! Elvégre ez egy kórház! nem mutatkozhatsz így!"
Én csak értetlen fejet vágtam aztán rávágtam. "Tőlem!"
Lementünk a belgyógyászati osztályra, ott pedig alaposan lezuhanyoztam, és megmostam az arcomat is. Legalább a vér lejött az arcomról. Aztán átöltöztem egy normálisabb ruhába. A választás egy orvosi ruhára esett.
Aztán vissza mentünk a sebészetire és ott nagyjából ellátta a sebeimet. Közben elmondtam neki mindent ami nemrég történt.
"Szóval....összecsaptatok azokkal a bizonyos zsoldosokkal?"
"Ja. De már így is sokat mondtam neked. A lényeg viszont az, hogy rengeteg embert vesztettünk. De még több sebesültünk van. És készülj fel, ezt a változást hamarosan te is érezni fogod! Ami azt illeti az egész kórház érezni fogja."
"Jézusom! Ez szörnyű! De mit is mondtál? Mire is lenne szükséged?"
"A segítségedre."
"Jó! de mit kellene ezúttal tennem?"
"Na jó! Elmondom. Szeretném ha elővennéd a bájos oldaladat és elintéznéd hogy adjanak nekem ellátmány utánpótlást a harcmezőre! A yantari fejesek nem tudnak utánpótlás nélkül dolgozni. És tudod, hogy mennyire fukarkodnak a saját készleteikkel! Nem akarnak nagyon hozzá nyúlni mert azt mondják be kell osztaniuk."
"Igen tudom! De ez akkor sem megy! Nem állíthatok be a főorvoshoz csak úgy, hogy "Kellenének az ellátmányaink! Ugye elvihetem?" Tudod hogy ez nem megy csak ilyen könnyen!"
"Tudom! Tudom! De ez most fontos! Ha nem tudok minél hamarabb utánpótlást szerezni, akkor vége az embereimnek!"
"Jó! Jól van! Megpróbálom! De számíts rá, hogy nem biztos hogy az lesz amit akarsz!"
"Köszönöm!" Azzal homlokon csókoltam.
"Maradj már nyugton! Így nem tudom ellátni a sebet." Rivallt rám.
"Igenis!" Mondtam katonásan.
Miután végeztünk a sebek ellátásával, elindultunk a főorvos irodája felé. Először Kátya ment be és beszélt vele. Én kint vártam az iroda előtt, egy padon ülve.
Hamarosan kijött az irodából Kátya. Én türelmetlenül pattantam fel a padról és kérdeztem: "Na?"
De ő csak annyit felelt: "Sajnálom!"
Elkeseredetten ültem le a padra, majd a homlokomhoz kaptam. Kátya vigasztalni próbált.
"Sajnálom. Én mindent megtettem. De a főorvos is csak azt mondja mint a yanariak. Nem lehet."
"Ja! De most annyira sajnálja azt a k**va ellátmányt az embereimtől?! Pedig nekik köszönhetné, hogy a fél zóna nem az ő irodájában jár győzelmi táncot! Vagy hogy a zsoldosok nem rá dobták a vegyi szarságukat! Le fogadom hogy annyi ellátmány van abban a rohadt raktárban, hogy még az a zónába is sok lenne!"
"Én elhiszem hogy sokat tettetek az országért és értünk. De a főorvos hajthatatlan. És nem szegülhetek ellen neki, vagy az az állásomba kerülne."
Aztán felcsillant a szemem.
"Tudom! És én sem akarom, hogy miattam veszítsd el az állásod! De talán van még módszer, hogy meggyőzzük azt a kemény fejét!"
"Mire gondolsz?" Kérdezte meglepődötten.
"Ha ő keményen játszik, akkor én még keményebb leszek!"
Azzal bementem az irodába.
Pár perc után, már sokkal elégedettebben jöttem ki az irodából. "Mehetünk!" mondtam, közben zsebre vágtam a kérvényezési papírt.
"Mi az? Sikerült?" Kérdezte Kátya.
"Ja! Megvan amire szükségem van! Most már indulnom kell."
"Hogy csináltad?"
A kérdés hallatán zavarba jöttem egy kicsit, megvakartam a fejem, majd magyarázkodni kezdtem:
"öööö.....Hát....Csak egyszerűen bementem és beszéltem a fejével. Végül csak engedett."
Inkább nem mondtam el neki az igazságot. Ha elmondtam volna neki hogy a főorvost az asztalra rángattam és megfenyegettem hogy ha nem ad ellátmányt, akkor ott helyben megölöm, akkor bizonyára frászt kapott volna. Így még jobb is.
Aztán lerohantam a kórház elé és még gyorsan beszéltem a teherautók vezetőivel, hogy várjanak addig, amíg fel nem pakoljuk az ellátmányt.
Ez eltartott úgy 5 óráig. De végül az összes kellő ellátmányt felpakoltuk. Amikor végeztem, akkor felszálltam az egyik teherautóra és mikor már indultunk, még vissza intettem Kátyának.
"Viszlát és Kösz! Még látjuk egymást!" Köszöntem el boldogan.
Újabb pár óra alatt vissza is értem a határra. Még gyorsan beszéltem a sofőrrel, hogy álljunk meg, mert fel kell kapnom egy csomagot, meg át kell öltöznöm. Elvégre nem indulhatok a zóna mélyére egy orvosi köpenyben, meg ruhában. Már csak a sztetoszkóp hiányozna és máris felcsaphatnék orvosnak.
Bementem a beszerzőhöz és köszöntem: "Tiszteletem!"
A beszerző felnézett a "fontos" olvasmány alól, ami természetesen egy FHM magazin volt.
Aztán letette az újságot és elképedve bámult.
"Sulkov! Mi az cimbora? Felcsaptál orvosnak?"
"Aha... Úgyis mondhatjuk. Te Figyelj! Van itt valami csomag, amit Kuznyecov nekem szánt. Ide tudnád adni? Meg aztán kellene valami ruha is amit magamra vehetnék! Így mégse mehetek."
"Ja igen! Itt van! Használd egészséggel!"
Aztán adott valami nagy nehéz csomagot és vissza ült a székébe, majd újra tanulmányozni kezdte a magazint.
"Hé! Valami ruhát nem adnál? Vagy talán így menjek?"
Erre az újra kikukkantott a magazin mögül és csendben mondta:
"Szerintem már mindened megvan! Nincs szükséged új ruhára!"
Meghökkenve néztem a beszerzőre, majd megvontam a vállamat és elindultam kifelé.
"Hát...Kösz! Na csá!"
Vágtam még utoljára oda, ő pedig csak intett egyet, de azt már nem láttam.
Kaptam egy ládát Kuznyecovtól, ami iszonyú nehéz volt. De amikor kinyitottam megértettem miért volt olyan nehéz. És egyben azt is megértettem, hogy miért mondta azt a beszerző hogy nincs szükségem új ruhára.
A ládában volt egy új, használatlan An-94-es távcső nélkül. Hozzá 5 tár és mellette 3 gránát a vető csőbe.
Azonkívül volt még benne egy ugyanolyan zöld zsák, mint amilyenbe az én páncélom volt, amikor még kezdő katonai stalkerek voltunk.
De a bulat helyett erre a Skat 9m jelzést írták fel. Kinyitom a zsákot és egy teljesen új ruhát látok benne.
Egy vadonatúj zárt légző rendszeres, páncél ruhát.
Teljesen eltért a Bulattól. Sokkal mozgékonyabb, mégis sokkal erősebbnek nézett ki. Az integrált orvosi rendszer benne jóval bonyolultabbnak tűnt, mint a bulaté.
A ládában mellékelték a papírokat is hozzá. Azt írja a skat 9m egy direkt a katonai stalkerekre specializált fejlesztés. A papírokban benne állt, hogy a ruhát a kijevi kutató intézet helyett a Moszkvai Hadi Fejlesztési Intézet dolgozta ki a Spetznaz számára.
A papírokban alaposan mindent leírt a ruha használatáról. Egy jóval erősebb, rugalmasabb páncél réteg van a ruhába építve, ami sokkal jobban véd az eddigi modelleknél. Azonkívül a maszk vízorjába, beépített taktikai információ kivetítő van, ami bármikor tájékoztathatja a csapat parancsnokokat a jelenlegi küldetésről, helyzetről, és még az élet funkciókat is figyeli.
Rögtön az életfunkciók figyeléséről szóló részben azt is írja, hogy a ruha orvosi rendszere egy tovább fejlesztett Mark IV-es integrált rendszer, ami a mellett hogy figyeli az életműködést, és sérülés esetén a megfelelő gyógyszert adja, mellette még alapvető ellátásokat is tud nyújtani.
Beépített Atropin adagolóval rendelkezik, idegmérgek érzékelése esetén
Egy szintén beépített adrenalin befecskendező is van benne. És sajátos ellátó rendszere van a fertőzések és sérülések ellátására.
Ez a ruha szinte lassan mindent tud. Amikor végig olvastam a ruha képességeiről szóló könyvet, akkor azt mondtam: "Heh! Kávét főzni nem tud?"
Aztán hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem: "Látom ismerkedik az új csapattársával!"
Az ijedségtől hirtelen sarkon fordulok és a hang felé nézek. Kuznyecov az.
Elégedetten vigyorog, miközben a ruhát nézi.
"Ez a legújabb fejlesztés. A különbség csak az, hogy ezt orosz kéz alkotta."
Én csak csodálkozva néztem, aztán azt mondtam: "Uram.... Én... csak ismerkedtem vele."
Erre ő nyugodtan mondja: "Hát ismerkedjen jól meg vele! Mert a csapatán kívül, ez a ruha lesz a másik barátja! Jobban inkább a testvére!"
"És a csapatom?"
"Ők ezután kapják meg a ruhákat! Csak pakolja fel az ellátmány mellé!"
"Értettem uram!" Mondtam elégedetten.
"Pihenj őrmester!" Szólt vissza rám.
Gyorsan beügettem vissza a beszerzőhöz, majd elkértem még három ruhát. Mint akkor, most is tiltakozott, de hamarosan jött az erősítés.
Az őrnagy szólt a rádión, hogy a beszerző minden parancsnak tegyen eleget. Így megint alul maradt.
Mikor mentem kifelé, akkor odaszólt a beszerző nekem: "Tönkre teszed a boltomat!"
"A te boltod?!" Gondoltam magamban.
Aztán kimentem a teherautókhoz, és az első járműre feldobáltam a ruhákat.
Majd kivettem még a ládából az AN-94-est, meg a lőszert hozzá és felültem a platóra.
És végül most már egyenes irány volt a harcmező felé.
Ezúttal nem aludtam el. Csak ültem a plató és néztem a tájat. Közben a használati utasításnak megfelelően öltöztem át.
Ezt a cuccot, még nehezebb volt kezelni, mint a bulatot. De végül csak sikerült.
Mivel nem mindent olvastam el, ezért nem tudtam még egy két funkcióról. De majd időközben rájövök.
Majd a fegyvert néztem. Kerubnak, meg a stalkernek volt már ilyen a kezében. De nekem még nem igazán.
Egy kevés ideig még vizsgálgattam, majd letettem és azt gondoltam, hogy majd Kerubék megmutatják.
Hamarosan meg is érkeztünk a harcmezőre. Már nagyjából össze volt takarítva, de még mindig ugyanolyan lerobbant volt a hangulat.
Csak akkor javult egy kicsit, amikor felkiáltottam hogy itt az ellátmány. A szóra a tudósok máris pakolni kezdték kifelé és bontották ki őket.
Majd össze hívtam a csapatot és odaadtam nekik az új ruhákat. Mikor kérdezték hogy hogy tudtam ezt mind elintézni, csak annyit feleltem: "Csak a fellépés kérdése volt."
Aztán vissza tértünk a munkához.
sulyid: Üdv a zónában.
És ha ez még nem lenne elég, akkor még a kis adrenalin koktéltól is kib***ottul szarul érzem magam.
Pedig a tojásfejek azt mondták, hogy ez egy jó cucc. A nagy szart. Na mindegy.
Végre én is kimásztam abból a rohadt lyukból, és végre szemügyre tudom venni a dolgokat. A határvonalunk rendesen meg lett aprítva. Rengeteg a halott katona.
Alig győzzük őket zsákokba rakni. Szerencsére érkezett egy kis segítsék az Agropromból még időben.
Mert utána Agonyoktól hallottam a hírt, miszerint sürgősen ki kellett vonulniuk onnan.
Elmondta hogy a zsoldosok bosszúból vegyi csapást mértek a bázisra. Nekik még sikerült időben eliszkolniuk, Koljanéknak már nem sikerült.
Több mint a fele ott pusztult az Agropromi állománynak. Szörnyű.
Szóval Agonyokék, még időben érkeztek hogy segítsenek, de még ez is kevés. Viszont nem tétlenkedtem én sem.
Yantarból iderendeltem egy orvosi csapatot. Hamar érkeztek és elég hatékonyan segédkeznek az ellátásban. Bámulom csak a tehetségüket. Képesek még a haldoklóknak is segíteni. Pedig itt rengeteg van.
Elindultam körbe nézni hogy mi a helyzet végig a blokád mentén és megakadt a szemem egy katonán.
Két tudós állt fölötte és minden áron próbálták életben tartani, de az fájdalmas ordítások közepette, végül eltávozott.
Ahogy gyalogoltam végig a főépületen keresztül, megláttam a stalkert is, aki minden áron bosszút akart.
Ő is ugyanúgy nézett ki mint a halott tudós. A szeme elüvegesedett, és üresen bámult előre.
Odamentem, lecsuktam a szemeit, majd szóltam két katonának, hogy őt is zsákolják be.
Ennyit megérdemel, hogy megadjuk neki a tisztességet. Nem messze a helytől ahol feküdt, megtaláltam a puskát is, amire a halott barátjának a kitűzőjét rakta. Levettem a kitűzőt róla és a zsebembe raktam.
Első alkalom, hogy egy egyszerű magánzót ennyire tudok tisztelni.
Aztán tovább indultam és bementem az irodába, ahol azzal a zsoldossal verekedtem először. A hullákat már kitakarították innen, de a szag megmaradt.
Elkezdtem kutatni az AK-m után, de nem találtam. Aztán vissza mentem az aluljáró fölé, ahol a sörétesemet hagytam el. Azt rövid keresgélés után meg találtam. Szerencsére semmi baja nem esett.
Még egyszer lenéztem a lyukba ahol a zsoldosnak vége lett.
Ez a hely most már mindig ezt fogja eszembe juttatni. De az a szemét meg is érdemelte. Ha alkalom nyílik rá, megkeresem a többi rohadékot is és mindet kinyírom.
De most addig foglalkoznom kell a rend rakással is. Elnéztem a főtér irányába is, ahol rengeteg teherautó állt és mindegyik dugig pakolva hullazsákokkal.
Még az első transzport se indult útnak, de máris indul a következő. Azt hiszem ezzel a transzporttal én is vissza megyek a Kordonhoz. Úgyis jelentenem kell Kuznyecovnak. Sajna a jelentésem megsemmisült a csatában, de szerintem az is megteszi, ha személyesen mondom el neki mi történt.
Odamentem a teherautókhoz és alig telt el egy pár perc, egy tudós már is szólt nekem, hogy várjak hogy el tudja látni a sebeimet.
Kezdett volna hozzá, de mondtam neki hogy jól vagyok, inkább a súlyosabb esetekkel törődjön.
Aztán fájdalmasan felszálltam az egyik teherautóra.
Amikor már elindult, még utoljára vissza szóltam Kerubnak, meg a stalker haverjának, hogy amíg nem vagyok itt, addig ők irányítanak mindent.
Hozzátettem, hogy majd hozok vissza felé ellátmányt. És végül a teherautókkal együtt vissza mentem a határ helyőrséghez.
Az út oda egy napig tartott. A nappal esős volt, az éjjel pedig szeles és hideg. Ülök a teherautóban, közben eszembe jut, hogy miért is utálom az őszt. Mindig arra emlékeztet, hogy jön a tél. Ami pedig nem egy boldog idő a számomra.
Mindig rosszkedvű leszek ha tél van. És szerintem ez most is így lesz. Mindig az eszembe juttatja az időket, amikor még az árvaházban éltem. És nem éppen boldog időket idéz ez.
De a végén addig járt ez az eszemben, amíg el nem aludtam.
Másnap reggel 6-kor ébresztett a sofőr. "Hé! Hé! Ébresztő!" Lassan eszmélek fel és látom hogy semmi sem változott. Még mindig csupa vér és kosz vagyok, ráadásul fáj mindenem.
"Pajtás! Hacsak nem akar velem tartani a határon kívülre akkor szálljon ki! Megérkeztünk. Ez itt a Kordoni határ."
Kinyitottam az ajtót és lassan kiszálltam. "Kösz haver!" Szóltam oda a sofőrnek. Majd elindultam az iroda felé. Útközben szétnéztem a helyőrségen. Minden tiszta volt. Egyedül a parkoló van tele hullaszállító járművekkel.
A gyülekező téren, ahol nagyon régen még én is álltam, újonc katonai stalkerek gyakorlatoztak.
Teljes málhában, fegyverrel a kézben futnak egy kocsi mellett, amiben Petrenkó őrmester ül, közben gúnyolódóan röhög.
Hát igen! Ez ő. Az öreg semmit sem változott azóta. Még mindig ugyanolyan nagy s*ggfej.
"Mi lesz ezekkel ha elkezdik a szolgálatukat?" Gondoltam magamban.
Majd amikor oda értem az iroda ajtajához, bekopogtam.
"Tessék!" Szólt bentről az ismerős hang. Beléptem az ajtón, odaálltam az őrnagy asztala elé, majd ahogy csak tudtam, próbáltam vigyázzba állni. De nem sikerült.
"Ugyan ne szenvedjen itt fiam! Üljön már le!" Szólt az őrnagy. "Köszönöm uram!" Mondtam, majd nagy nehezen le erőlködtem magam a székre.
"Uram! Sulkov tizedes jelentkezik!"
"mármint úgy érti hogy őrmester!" Vágott közbe az őrnagy.
"Uram! Mintha az előbb rosszul hallottam volna! Őrmester?"
"Igen fiam! Jól hallotta."
"De uram! nem jártunk sikerrel! A zsoldosok.....Elvitték a csomagot....Sikerült nekik elindítani a bombáikat."
"Tudom! De ez volt a cél. Most szét ziláltuk a soraikat. Rendezetlenné váltak, káosz van közöttük. És ami a legjobb...Annyira legyengültek, hogy nincs erejük arra hogy kijöjjenek a vackukból. Kifogytak minden tartalékukból. Ami maradt azt egyenlőre erő gyűjtésre használják. Szóval most nem jelentenek különösebb veszélyt."
Mondta majd elmosolyodott. "De uram! Az agropromi bázis? Egy tucat emberünk halt meg ott a vegyi támadás következtében!"
"Ugyan! Ez csak egy apró malőr volt. Az agropromiak nem tudtak időben felkészülni a támadásukra. Ezért buktak el. Szerencsére az ide tartó csomag még időben elpusztult. Most pedig menjen! Pihenjen egyet és szedje rendbe magát! Ha felépült, menjen a beszerzőhöz! Van egy meglepetése a maga számára."
"És a kitüntetés uram? Komolyan gondolta?"
"Rászolgált fiam! Kiérdemelte!"
Aztán bamba pofával léptem ki az ajtón. Elindultam a barakkok felé és benéztem. Megkerestem a régi ágyamat, ahol a cuccaimat tároltam. Bepakoltam a málha zsákba a maradék lőszert és néhány cuccot, aztán kimentem a teherautóhoz amelyikkel jöttem.
"Hé! Kifelé tart?" Kérdeztem a sofőrt. "Ja! A hullákat már "elkönyveltük". Megyünk visszük őket a hullaházba."
"A kórház felé tartok. El tudna vinni egy darabon?" "Rendben! Szálljon be! Úgyis útba esik."
"Kösz!" Aztán beszálltam és elindultam a kórház felé.
Pár óra alatt el is értük. A teherautó a hátsó személyzeti behajtón állt meg, ahol a hullákat is lepakolták és vitték a hűtő termekbe.
Kiszálltam a járműből és bementem a kórházba. Odabent minden csendes volt és tiszta. Ezek szerint még nem kezdték el a stabilizáltak szállítását a harcmezőről.
Odamentem a recepcióhoz, csupa szakadtan és koszosan majd szóltam a recepciósnak: "Ivan Sulkov tizedes! Itt van Kátyá Kolina?"
A recepciós először csak bambán néz a katasztrofális ruházatom miatt, majd lassan megszólal: "Igen itt van. Harmadik emelet, sebészet."
"Köszönöm!" Mondtam, majd futólépésben elindultam a harmadik emeletre. De a recepciós utánam szaladt: "Hé! De oda most nem mehet be!"
"Ugyan miért nem?"
"Ilyen állapotban?! Kizárt! Az egy steril környezet!"
"Nincs időm az ilyen marhaságokra! Eresszen!"
Löktem le magamról a recepcióst, majd rohantam a lifthez. Beszálltam, majd megnyomtam a gombot.
A liftben állók mind elképedve nézték mind a ruházatom, mind az ábrázatom.
Majd megfordultam és azt mondtam: "Mi van?! Nem láttak még jó képű katonát?!"
Aztán mikor befejeztem a mondandómat a lift megállt a megfelelő emeleten, én pedig elindultam a sebészetihez.
Ott odamentem a sebész asszisztenshez, majd azt mondtam: "Merre van Kátyá Kolina?"
A sebész is hasonló reakciót produkált mint azok akikkel eddig találkoztam, majd azt mondta: "Még műtéten van az ötösben. De mit keress maga itt?"
"Majd később! Kösz haver!"
Kátyát azóta ismertem amióta volt az a vörös erdei incidens. Ő volt az az ápoló aki segített rajtam, amikor minden csontom össze volt törve.
Aztán ismét futólépésben indultam. A termek között keresgélve, végre nagy nehezen megtaláltam az ötöst. De csak azért tartott ilyen sokáig, mert rossz oldalon jöttem ki a liftből és a 12 terem végétől kezdtem.
Amikor megtaláltam az ötöst, odaálltam és nagy nehezen leültem az ajtó mellé. Eltelt vagy 3 óra, mire végeztek. Először a beteget hozták ki, aztán a sebészek jöttek ki.
Majd végül a végén jöttek a nővérek. A legtöbbje csak furcsán nézett egy földön ülő szakadt katonára, de nem érdekelt a véleményük.
Aztán a végén az utolsó nővér jött.
"Helló Kátyá!" Köszöntem neki oda hangosan.
"Ivan! Mit keresel te itt? És hogy nézel ki?" Kérdezett vissza meglepetten.
"Miért nem tetszik?" Tréfálkoztam.
"Nem! Ez egy steril környezet. Tudod te mit tettél amikor ide bejöttél?! Ezt nem szabad!"
Aztán vállára tettem a kezemet majd mondtam: "Erre most nincs idő! Szükségem van a segítségedre! Most!"
Ő először kibújt a kezem alól, majd mondta: "Áhh! De előtte csináljunk már veled valamit! Elvégre ez egy kórház! nem mutatkozhatsz így!"
Én csak értetlen fejet vágtam aztán rávágtam. "Tőlem!"
Lementünk a belgyógyászati osztályra, ott pedig alaposan lezuhanyoztam, és megmostam az arcomat is. Legalább a vér lejött az arcomról. Aztán átöltöztem egy normálisabb ruhába. A választás egy orvosi ruhára esett.
Aztán vissza mentünk a sebészetire és ott nagyjából ellátta a sebeimet. Közben elmondtam neki mindent ami nemrég történt.
"Szóval....összecsaptatok azokkal a bizonyos zsoldosokkal?"
"Ja. De már így is sokat mondtam neked. A lényeg viszont az, hogy rengeteg embert vesztettünk. De még több sebesültünk van. És készülj fel, ezt a változást hamarosan te is érezni fogod! Ami azt illeti az egész kórház érezni fogja."
"Jézusom! Ez szörnyű! De mit is mondtál? Mire is lenne szükséged?"
"A segítségedre."
"Jó! de mit kellene ezúttal tennem?"
"Na jó! Elmondom. Szeretném ha elővennéd a bájos oldaladat és elintéznéd hogy adjanak nekem ellátmány utánpótlást a harcmezőre! A yantari fejesek nem tudnak utánpótlás nélkül dolgozni. És tudod, hogy mennyire fukarkodnak a saját készleteikkel! Nem akarnak nagyon hozzá nyúlni mert azt mondják be kell osztaniuk."
"Igen tudom! De ez akkor sem megy! Nem állíthatok be a főorvoshoz csak úgy, hogy "Kellenének az ellátmányaink! Ugye elvihetem?" Tudod hogy ez nem megy csak ilyen könnyen!"
"Tudom! Tudom! De ez most fontos! Ha nem tudok minél hamarabb utánpótlást szerezni, akkor vége az embereimnek!"
"Jó! Jól van! Megpróbálom! De számíts rá, hogy nem biztos hogy az lesz amit akarsz!"
"Köszönöm!" Azzal homlokon csókoltam.
"Maradj már nyugton! Így nem tudom ellátni a sebet." Rivallt rám.
"Igenis!" Mondtam katonásan.
Miután végeztünk a sebek ellátásával, elindultunk a főorvos irodája felé. Először Kátya ment be és beszélt vele. Én kint vártam az iroda előtt, egy padon ülve.
Hamarosan kijött az irodából Kátya. Én türelmetlenül pattantam fel a padról és kérdeztem: "Na?"
De ő csak annyit felelt: "Sajnálom!"
Elkeseredetten ültem le a padra, majd a homlokomhoz kaptam. Kátya vigasztalni próbált.
"Sajnálom. Én mindent megtettem. De a főorvos is csak azt mondja mint a yanariak. Nem lehet."
"Ja! De most annyira sajnálja azt a k**va ellátmányt az embereimtől?! Pedig nekik köszönhetné, hogy a fél zóna nem az ő irodájában jár győzelmi táncot! Vagy hogy a zsoldosok nem rá dobták a vegyi szarságukat! Le fogadom hogy annyi ellátmány van abban a rohadt raktárban, hogy még az a zónába is sok lenne!"
"Én elhiszem hogy sokat tettetek az országért és értünk. De a főorvos hajthatatlan. És nem szegülhetek ellen neki, vagy az az állásomba kerülne."
Aztán felcsillant a szemem.
"Tudom! És én sem akarom, hogy miattam veszítsd el az állásod! De talán van még módszer, hogy meggyőzzük azt a kemény fejét!"
"Mire gondolsz?" Kérdezte meglepődötten.
"Ha ő keményen játszik, akkor én még keményebb leszek!"
Azzal bementem az irodába.
Pár perc után, már sokkal elégedettebben jöttem ki az irodából. "Mehetünk!" mondtam, közben zsebre vágtam a kérvényezési papírt.
"Mi az? Sikerült?" Kérdezte Kátya.
"Ja! Megvan amire szükségem van! Most már indulnom kell."
"Hogy csináltad?"
A kérdés hallatán zavarba jöttem egy kicsit, megvakartam a fejem, majd magyarázkodni kezdtem:
"öööö.....Hát....Csak egyszerűen bementem és beszéltem a fejével. Végül csak engedett."
Inkább nem mondtam el neki az igazságot. Ha elmondtam volna neki hogy a főorvost az asztalra rángattam és megfenyegettem hogy ha nem ad ellátmányt, akkor ott helyben megölöm, akkor bizonyára frászt kapott volna. Így még jobb is.
Aztán lerohantam a kórház elé és még gyorsan beszéltem a teherautók vezetőivel, hogy várjanak addig, amíg fel nem pakoljuk az ellátmányt.
Ez eltartott úgy 5 óráig. De végül az összes kellő ellátmányt felpakoltuk. Amikor végeztem, akkor felszálltam az egyik teherautóra és mikor már indultunk, még vissza intettem Kátyának.
"Viszlát és Kösz! Még látjuk egymást!" Köszöntem el boldogan.
Újabb pár óra alatt vissza is értem a határra. Még gyorsan beszéltem a sofőrrel, hogy álljunk meg, mert fel kell kapnom egy csomagot, meg át kell öltöznöm. Elvégre nem indulhatok a zóna mélyére egy orvosi köpenyben, meg ruhában. Már csak a sztetoszkóp hiányozna és máris felcsaphatnék orvosnak.
Bementem a beszerzőhöz és köszöntem: "Tiszteletem!"
A beszerző felnézett a "fontos" olvasmány alól, ami természetesen egy FHM magazin volt.
Aztán letette az újságot és elképedve bámult.
"Sulkov! Mi az cimbora? Felcsaptál orvosnak?"
"Aha... Úgyis mondhatjuk. Te Figyelj! Van itt valami csomag, amit Kuznyecov nekem szánt. Ide tudnád adni? Meg aztán kellene valami ruha is amit magamra vehetnék! Így mégse mehetek."
"Ja igen! Itt van! Használd egészséggel!"
Aztán adott valami nagy nehéz csomagot és vissza ült a székébe, majd újra tanulmányozni kezdte a magazint.
"Hé! Valami ruhát nem adnál? Vagy talán így menjek?"
Erre az újra kikukkantott a magazin mögül és csendben mondta:
"Szerintem már mindened megvan! Nincs szükséged új ruhára!"
Meghökkenve néztem a beszerzőre, majd megvontam a vállamat és elindultam kifelé.
"Hát...Kösz! Na csá!"
Vágtam még utoljára oda, ő pedig csak intett egyet, de azt már nem láttam.
Kaptam egy ládát Kuznyecovtól, ami iszonyú nehéz volt. De amikor kinyitottam megértettem miért volt olyan nehéz. És egyben azt is megértettem, hogy miért mondta azt a beszerző hogy nincs szükségem új ruhára.
A ládában volt egy új, használatlan An-94-es távcső nélkül. Hozzá 5 tár és mellette 3 gránát a vető csőbe.
Azonkívül volt még benne egy ugyanolyan zöld zsák, mint amilyenbe az én páncélom volt, amikor még kezdő katonai stalkerek voltunk.
De a bulat helyett erre a Skat 9m jelzést írták fel. Kinyitom a zsákot és egy teljesen új ruhát látok benne.
Egy vadonatúj zárt légző rendszeres, páncél ruhát.
Teljesen eltért a Bulattól. Sokkal mozgékonyabb, mégis sokkal erősebbnek nézett ki. Az integrált orvosi rendszer benne jóval bonyolultabbnak tűnt, mint a bulaté.
A ládában mellékelték a papírokat is hozzá. Azt írja a skat 9m egy direkt a katonai stalkerekre specializált fejlesztés. A papírokban benne állt, hogy a ruhát a kijevi kutató intézet helyett a Moszkvai Hadi Fejlesztési Intézet dolgozta ki a Spetznaz számára.
A papírokban alaposan mindent leírt a ruha használatáról. Egy jóval erősebb, rugalmasabb páncél réteg van a ruhába építve, ami sokkal jobban véd az eddigi modelleknél. Azonkívül a maszk vízorjába, beépített taktikai információ kivetítő van, ami bármikor tájékoztathatja a csapat parancsnokokat a jelenlegi küldetésről, helyzetről, és még az élet funkciókat is figyeli.
Rögtön az életfunkciók figyeléséről szóló részben azt is írja, hogy a ruha orvosi rendszere egy tovább fejlesztett Mark IV-es integrált rendszer, ami a mellett hogy figyeli az életműködést, és sérülés esetén a megfelelő gyógyszert adja, mellette még alapvető ellátásokat is tud nyújtani.
Beépített Atropin adagolóval rendelkezik, idegmérgek érzékelése esetén
Egy szintén beépített adrenalin befecskendező is van benne. És sajátos ellátó rendszere van a fertőzések és sérülések ellátására.
Ez a ruha szinte lassan mindent tud. Amikor végig olvastam a ruha képességeiről szóló könyvet, akkor azt mondtam: "Heh! Kávét főzni nem tud?"
Aztán hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem: "Látom ismerkedik az új csapattársával!"
Az ijedségtől hirtelen sarkon fordulok és a hang felé nézek. Kuznyecov az.
Elégedetten vigyorog, miközben a ruhát nézi.
"Ez a legújabb fejlesztés. A különbség csak az, hogy ezt orosz kéz alkotta."
Én csak csodálkozva néztem, aztán azt mondtam: "Uram.... Én... csak ismerkedtem vele."
Erre ő nyugodtan mondja: "Hát ismerkedjen jól meg vele! Mert a csapatán kívül, ez a ruha lesz a másik barátja! Jobban inkább a testvére!"
"És a csapatom?"
"Ők ezután kapják meg a ruhákat! Csak pakolja fel az ellátmány mellé!"
"Értettem uram!" Mondtam elégedetten.
"Pihenj őrmester!" Szólt vissza rám.
Gyorsan beügettem vissza a beszerzőhöz, majd elkértem még három ruhát. Mint akkor, most is tiltakozott, de hamarosan jött az erősítés.
Az őrnagy szólt a rádión, hogy a beszerző minden parancsnak tegyen eleget. Így megint alul maradt.
Mikor mentem kifelé, akkor odaszólt a beszerző nekem: "Tönkre teszed a boltomat!"
"A te boltod?!" Gondoltam magamban.
Aztán kimentem a teherautókhoz, és az első járműre feldobáltam a ruhákat.
Majd kivettem még a ládából az AN-94-est, meg a lőszert hozzá és felültem a platóra.
És végül most már egyenes irány volt a harcmező felé.
Ezúttal nem aludtam el. Csak ültem a plató és néztem a tájat. Közben a használati utasításnak megfelelően öltöztem át.
Ezt a cuccot, még nehezebb volt kezelni, mint a bulatot. De végül csak sikerült.
Mivel nem mindent olvastam el, ezért nem tudtam még egy két funkcióról. De majd időközben rájövök.
Majd a fegyvert néztem. Kerubnak, meg a stalkernek volt már ilyen a kezében. De nekem még nem igazán.
Egy kevés ideig még vizsgálgattam, majd letettem és azt gondoltam, hogy majd Kerubék megmutatják.
Hamarosan meg is érkeztünk a harcmezőre. Már nagyjából össze volt takarítva, de még mindig ugyanolyan lerobbant volt a hangulat.
Csak akkor javult egy kicsit, amikor felkiáltottam hogy itt az ellátmány. A szóra a tudósok máris pakolni kezdték kifelé és bontották ki őket.
Majd össze hívtam a csapatot és odaadtam nekik az új ruhákat. Mikor kérdezték hogy hogy tudtam ezt mind elintézni, csak annyit feleltem: "Csak a fellépés kérdése volt."
Aztán vissza tértünk a munkához.
sulyid: Üdv a zónában.
Zini
New Member
- Csatlakozás
- 2010.05.25.
- Üzenetek
- 1,360
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Limanks
- Webhely
- www.stalker.lapunk.hu
Reggel is megnéztem a papírt mikor felkeltem,1 csomóan leiratkoztak,1 ember maradt fent,a talán...
Kapásból letéptem és eltettem a zsebembe,hívtam a helikoptert...
Megérkezett,idelye haza menni,1 picit pihenek és feldolgozom a történteket....
Kordon felé repülve 1 azonositatlan helikoptert tekintettünk meg,1 et fordult és 1 bombát láthattam benne majd megszólaltam:
-Maga is látta?
-Igen,tudom mi a dolgom
eltelt fél másodperc csöndben,majd lőni kezdett az ellenséges gépre,a gép csak kerülgette a lövedékeket:
-Hátsó faroknál találat érte
a Gép pörögni kezdet,majd a Szemétdomb-Kordon közötti résznél felrobbant....
Haza érve jelentettem mindent,kabinom helyett most haza mentem,a házba,ahol a családom van...
Mikor oda értem köszöntem,ölelkezés,vacsora,és lefeküdtem....
Kapásból letéptem és eltettem a zsebembe,hívtam a helikoptert...
Megérkezett,idelye haza menni,1 picit pihenek és feldolgozom a történteket....
Kordon felé repülve 1 azonositatlan helikoptert tekintettünk meg,1 et fordult és 1 bombát láthattam benne majd megszólaltam:
-Maga is látta?
-Igen,tudom mi a dolgom
eltelt fél másodperc csöndben,majd lőni kezdett az ellenséges gépre,a gép csak kerülgette a lövedékeket:
-Hátsó faroknál találat érte
a Gép pörögni kezdet,majd a Szemétdomb-Kordon közötti résznél felrobbant....
Haza érve jelentettem mindent,kabinom helyett most haza mentem,a házba,ahol a családom van...
Mikor oda értem köszöntem,ölelkezés,vacsora,és lefeküdtem....
sulyid
New Member
Capt Axon köszönöm az üdvözletet, hamarosan én is csatlakozom a hadsereghez Ha kérhetem majd olvasd már el az én kis novellámat mely a stalker story-sban olvasható. Nagyon kiváncsi vagyok a véleményedre.
Ha kérhetem majd olvasd már el az én kis novellámat mely a stalker story-sban olvasható. Nagyon kiváncsi vagyok a véleményedre.Zini
New Member
- Csatlakozás
- 2010.05.25.
- Üzenetek
- 1,360
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Limanks
- Webhely
- www.stalker.lapunk.hu
sulyid majd észre vesszük ha akarjuk,
Ne hírdess más topic ott más topicban (lol)
Ne hírdess más topic ott más topicban (lol)
sulyid
New Member
Ha nem baj csatlakoznák a Száva Ivanov féle sztorihoz.
Név: Jurij Vladovics
Kor: 30 éves
Lakhely: Szentpétervár
Frakció: Katonaság
Rang: Újonc
Történet:
Felszerelés : Szimpla katonai egyenruha, golyóálló mellény , 1 terepmintás kendő a nyaka köré csavarva.
Kinézet: Magas ( 190 cm ) kicsit izmos szőke hajú fickó kis orral és már majdnem éjsötét szemmel.
Fegyverek: Alap AK 74U összekötözött dupla tárakkal, egy Fort 15-ös ( ezt még az apjától kapta ) , általában mindig nála van 1 15 cm-es dobókés melyet kitünően tud használni , 2 gránát az övén és még 2 a málhazsákjában.
Történet : Jurij 1 szentpétervári ukrán családban született és 15 éves volt amikor haza költöztek Ukrajnába. Miután letöltötte a sorkatonai szolgálatát elment középiskolába és egészen 27 éves koráig eszébe se jutott a hadsereg de akkor elhatározta hogy csatlakozik mint szerződéses katona. Minden simán ment míg valamelyik fejes ki nem találta hogy át kéne ők helyezni a hivatásosok közé. Ezután hivatalosan is kérte az áthelyezését a zónába és szerencsére el is fogadták. Azóta eltelt 3 év és alig 2x találkozott mutánssal.
Lassan már kezdem megbánni hogy jelentkeztem a katonai stalkerekhez. Eddig az egész 1 nagy szívás volt de legalább kezdem úgy érezni hogy tényleg katona vagyok. A mai lövészet az nem volt rossz. A végén már nagyon jól ment. Azt is kezdem már megszokni hogy nagyon keveset alszunk csak. Amikor a zuhanyzóban feltettem azt a kérdést hogy ki miért jött ide eléggé meglepő válaszokat kaptam. Mára lefekszek aludni. Nagy valószínűséggel holnap megint 5-kor kelünk szóval kialszom magamat.
Név: Jurij Vladovics
Kor: 30 éves
Lakhely: Szentpétervár
Frakció: Katonaság
Rang: Újonc
Történet:
Felszerelés : Szimpla katonai egyenruha, golyóálló mellény , 1 terepmintás kendő a nyaka köré csavarva.
Kinézet: Magas ( 190 cm ) kicsit izmos szőke hajú fickó kis orral és már majdnem éjsötét szemmel.
Fegyverek: Alap AK 74U összekötözött dupla tárakkal, egy Fort 15-ös ( ezt még az apjától kapta ) , általában mindig nála van 1 15 cm-es dobókés melyet kitünően tud használni , 2 gránát az övén és még 2 a málhazsákjában.
Történet : Jurij 1 szentpétervári ukrán családban született és 15 éves volt amikor haza költöztek Ukrajnába. Miután letöltötte a sorkatonai szolgálatát elment középiskolába és egészen 27 éves koráig eszébe se jutott a hadsereg de akkor elhatározta hogy csatlakozik mint szerződéses katona. Minden simán ment míg valamelyik fejes ki nem találta hogy át kéne ők helyezni a hivatásosok közé. Ezután hivatalosan is kérte az áthelyezését a zónába és szerencsére el is fogadták. Azóta eltelt 3 év és alig 2x találkozott mutánssal.
Lassan már kezdem megbánni hogy jelentkeztem a katonai stalkerekhez. Eddig az egész 1 nagy szívás volt de legalább kezdem úgy érezni hogy tényleg katona vagyok. A mai lövészet az nem volt rossz. A végén már nagyon jól ment. Azt is kezdem már megszokni hogy nagyon keveset alszunk csak. Amikor a zuhanyzóban feltettem azt a kérdést hogy ki miért jött ide eléggé meglepő válaszokat kaptam. Mára lefekszek aludni. Nagy valószínűséggel holnap megint 5-kor kelünk szóval kialszom magamat.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
mereven néztem ki a kilencedikről....
Mit néz uram?
Nem látok át a vad területre... úgy tudom az éjjel nagy csata volt!
igen uram, a katonák, és az embereink össze csaptak a zsoldosokkal...
lepillantottam egy kicsit a tájról, a szobám ablakának párkányát néztem.
Hány szolgálatos élte túl?
Skull csapatvezetésével kb 20 ember.
Sérültek?
13 ember köztük Skull is.
Mennyire súlyos?
Skullnak nincs életveszélyes sérülése, de 3 katonának életveszélyesen megsérült.
értem.
A katonák veszteségei.
Őket még nem mérték fel, de Skull becslése szerint a kirendelt katonák több mint a fele meghalt, akik túl élték azoknak pedig 80%-a megsérült.
Zsoldos veszteségek?
Uram?
Hány zsoldos halt meg?
10 zsoldos uram...
10 zsoldos?
10 zsoldos? kérdeztem ismételten emelt hangon... valamivel több mint 1 tucat zsoldos verte szarrá a katonaságot, és minket?
igen uram... mondta elhalkuló hangon.
Ki volt a védelem vezetője?
Sulikov tizedes!
Sulikov... Sulikov... csak nem ő.... gondoltam magamban, ismerős volt a név... Majd végül a realitás jött elmémbe.
Egy tizedest jelöltek ki több mint 100 emberrel védett hely kommandírozására?
a Katona stalkerek közül való uram! felelt a szobában lévő tiszt.
akkor is egy százados kellet volna! mondtam, majd megint a vad terület felé néztem kint az ablakon keresztül...
azoknak van elég gyakorlatuk, és tapasztalatuk... Most már mind egy... nem igaz hadnagy? kérdeztem hátrafordulva.
De igen uram!
visszafordultam az ablak felé miután nyugtázta a hadnagy.
elvileg ez egy zsoldos őrposzt volt nem?
Igen uram!
Rengeteg ellátmánynak kell ott lennie. Küldjön át egy Teherszállító kamiont, és 15 embert hogy szedjék össze a zsoldosok ellátmányát!
De uram? Ez katonai hadműveleti terület volt a lőszer a hadsereg lefoglalhatja!
A hadseregnek van elég ellátmánya nekünk nincs!
Ezek főként nyugati fegyverekhez való lőszert raktároztak. mondja a hadnagy.
De ugy tudom van orr RPG-be való páncéltörő gránát. PKM lőszer és 5.45ös is.
Igen valóban van ott!
Hozzák el!
És ha valaki nem akarja hogy elvigyük?
Arra a tizedesre gondol?
Igen uram!
Küldj hozzám!
feleltem Kimért Katonás hangon, majd megfordultam, és tisztelegtem a katonának.
Ő viszont tisztelgett, vigyázzban állva majd elindult kifele.
miután egyedül maradtam a szobában oda mentem a szekrényemhez, ahol a felszerelésem volt tárolva, kettő-kettő új bulat mintájára készített páncélruha, és PSZ9-Md zártkörű Ruha is, mind a szolgálat színeiben pompázott...
Lassan jobbra fordultam, az ablakon valahogy vissza tükröződött az arcom, láttam a heget, ami a jobb arcomon végig húzódott, egészen a jobb szemem széléig...
Erősen borostás volt az arcom, a hajam ugyan olyan fekete, mint régen, ám megnőtt... már nem olyan rövidre vágott, és egyenes mint régen... a szemem viszont zöld... mély sötét zöld... ami azóta a nap óta változott meg... azon a napon amikor találkoztam azzal a lénnyel...
de nem csak a szemem színe változott meg... én is megváltoztam, néhány szempontból erősebb lettem...
máshol viszont hátrányokra tettem szert...
becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, már nem láttam ott az arcképem, csak láttam a messzeségbe...
Vissza fordultam a szekrény felé, és kivettem egy Psz9-Md ruhát, és a hozzá tartozó sötét üveges burát az arcomra tettem a pisztolyom a tokjába, majd kimentem a szobából, lementem a Parancsnokiba, ott többen is megnéztek, végül Voronyin szól hozzám.
Mit keres maga itt lent?
meguntam hogy ott várok a szobámban... nem ezért jöttem a zónába!
Voronyin tudta hogy megszegném ezzel Krilov parancsát, de már nem Krilov itt a parancsnok.
Te vagy az utolsó stalker alapítója a szolgálatnak, és akkor lehet hogy túlzottan el militarizálódunk
Voronyin, amit alkottunk az akkor is megmarad!
Voronyin bólogatott.
A társad életét áldozta, hogy megállítsa a monolitot, így az ő nevére szerveztünk egy egységet, ami a vörös erdőt tartja.
Te harcoltál a kommunisták, és a szabadság ellen tied volt a csapat ami harcolt.
Majd Mutáns megtámadott, és elkellet bújnom, mert így tartotta jónak Krilov! fejeztem be a mondatot.
Majdnem... mondja Voronyin.
És mit tervezel most hogy újra hadrendbe állsz? kérdezett újra Voronyin.
van pár lehetőség... mondtam kissé bólogatva.
Lehet folytatom a harcot a szabadsággal, és a kommunistákkal, úgyis régen halottunk felőlük, lehet hogy készülnek ellenünk!
Sajnos most nincs sok emberünk. Mondta Voronyin...
hát igen... Deegyenlőre most már csináltam feladatot!
Mit?
Hozok ellátmányt!
Voronyi kicsit gondolkozik fapofával, majd felém néz..
Sulikovot meg tudod győzni szerintem hogy engedje át az ellátmányt!
Szerintem is! feleltem.
Akkor sok szerencsét Százados!
Mondta Voronyin, majd adott egy kis elismerő vállütögetést.
Majd vigyázzba vágtam magma és tisztelegtem, és a lelépni parancsszóra sarkon fordultam, és kimentem az udvarra...
Kint már ki volt parkolva a teherautó amit kértem a paltón kb 1 tucat katona, és a hadnagy, még én is felszálltam, majd indultunk a vad terület felé...
Közben azon gondolkoztam, hogy mit fog szólni sulikov, ha leveszem a sötétített üvegburát, és meglátja az arcom.. egyáltalán fel fog ismerni?
végül is a "temetésemen" ő se volt ott, de biztos hallotta hírét hogy eltemettek. csak senki se tudja hogy a koporsó üres volt... és el rejtettek, és nem temettek a szolgálatosok...
3 ember tudja ezt a titkot... Skull, aki vissza hozott a bázisra, Krivol, akinek az a jó ötlete támadt hogy hírben maradjak halott... és Voronyin, aki miután hogy Krilovot leváltották ő vette kézbe az itteni dolgokat.
a többi ember csak annyit tud hogy egy magas rangú tiszt vagyok, és a szolgálat körében be is vált...
a hónapok alatt, a katonák semmit se tudtak rólam kideríteni, pedig összesen 7 százados van a szolgálatban, és mindnek tudják már a nevét, csupán engem szoktak csak Uram, meg százados ként szólítani.
Nos mind 1...
Ramirez... kössünk kompromisszumot! te nem kötsz belém, én se beléd, de nem szólsz hozzám, én se hozzád!
Mit néz uram?
Nem látok át a vad területre... úgy tudom az éjjel nagy csata volt!
igen uram, a katonák, és az embereink össze csaptak a zsoldosokkal...
lepillantottam egy kicsit a tájról, a szobám ablakának párkányát néztem.
Hány szolgálatos élte túl?
Skull csapatvezetésével kb 20 ember.
Sérültek?
13 ember köztük Skull is.
Mennyire súlyos?
Skullnak nincs életveszélyes sérülése, de 3 katonának életveszélyesen megsérült.
értem.
A katonák veszteségei.
Őket még nem mérték fel, de Skull becslése szerint a kirendelt katonák több mint a fele meghalt, akik túl élték azoknak pedig 80%-a megsérült.
Zsoldos veszteségek?
Uram?
Hány zsoldos halt meg?
10 zsoldos uram...
10 zsoldos?
10 zsoldos? kérdeztem ismételten emelt hangon... valamivel több mint 1 tucat zsoldos verte szarrá a katonaságot, és minket?
igen uram... mondta elhalkuló hangon.
Ki volt a védelem vezetője?
Sulikov tizedes!
Sulikov... Sulikov... csak nem ő.... gondoltam magamban, ismerős volt a név... Majd végül a realitás jött elmémbe.
Egy tizedest jelöltek ki több mint 100 emberrel védett hely kommandírozására?
a Katona stalkerek közül való uram! felelt a szobában lévő tiszt.
akkor is egy százados kellet volna! mondtam, majd megint a vad terület felé néztem kint az ablakon keresztül...
azoknak van elég gyakorlatuk, és tapasztalatuk... Most már mind egy... nem igaz hadnagy? kérdeztem hátrafordulva.
De igen uram!
visszafordultam az ablak felé miután nyugtázta a hadnagy.
elvileg ez egy zsoldos őrposzt volt nem?
Igen uram!
Rengeteg ellátmánynak kell ott lennie. Küldjön át egy Teherszállító kamiont, és 15 embert hogy szedjék össze a zsoldosok ellátmányát!
De uram? Ez katonai hadműveleti terület volt a lőszer a hadsereg lefoglalhatja!
A hadseregnek van elég ellátmánya nekünk nincs!
Ezek főként nyugati fegyverekhez való lőszert raktároztak. mondja a hadnagy.
De ugy tudom van orr RPG-be való páncéltörő gránát. PKM lőszer és 5.45ös is.
Igen valóban van ott!
Hozzák el!
És ha valaki nem akarja hogy elvigyük?
Arra a tizedesre gondol?
Igen uram!
Küldj hozzám!
feleltem Kimért Katonás hangon, majd megfordultam, és tisztelegtem a katonának.
Ő viszont tisztelgett, vigyázzban állva majd elindult kifele.
miután egyedül maradtam a szobában oda mentem a szekrényemhez, ahol a felszerelésem volt tárolva, kettő-kettő új bulat mintájára készített páncélruha, és PSZ9-Md zártkörű Ruha is, mind a szolgálat színeiben pompázott...
Lassan jobbra fordultam, az ablakon valahogy vissza tükröződött az arcom, láttam a heget, ami a jobb arcomon végig húzódott, egészen a jobb szemem széléig...
Erősen borostás volt az arcom, a hajam ugyan olyan fekete, mint régen, ám megnőtt... már nem olyan rövidre vágott, és egyenes mint régen... a szemem viszont zöld... mély sötét zöld... ami azóta a nap óta változott meg... azon a napon amikor találkoztam azzal a lénnyel...
de nem csak a szemem színe változott meg... én is megváltoztam, néhány szempontból erősebb lettem...
máshol viszont hátrányokra tettem szert...
becsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, már nem láttam ott az arcképem, csak láttam a messzeségbe...
Vissza fordultam a szekrény felé, és kivettem egy Psz9-Md ruhát, és a hozzá tartozó sötét üveges burát az arcomra tettem a pisztolyom a tokjába, majd kimentem a szobából, lementem a Parancsnokiba, ott többen is megnéztek, végül Voronyin szól hozzám.
Mit keres maga itt lent?
meguntam hogy ott várok a szobámban... nem ezért jöttem a zónába!
Voronyin tudta hogy megszegném ezzel Krilov parancsát, de már nem Krilov itt a parancsnok.
Te vagy az utolsó stalker alapítója a szolgálatnak, és akkor lehet hogy túlzottan el militarizálódunk
Voronyin, amit alkottunk az akkor is megmarad!
Voronyin bólogatott.
A társad életét áldozta, hogy megállítsa a monolitot, így az ő nevére szerveztünk egy egységet, ami a vörös erdőt tartja.
Te harcoltál a kommunisták, és a szabadság ellen tied volt a csapat ami harcolt.
Majd Mutáns megtámadott, és elkellet bújnom, mert így tartotta jónak Krilov! fejeztem be a mondatot.
Majdnem... mondja Voronyin.
És mit tervezel most hogy újra hadrendbe állsz? kérdezett újra Voronyin.
van pár lehetőség... mondtam kissé bólogatva.
Lehet folytatom a harcot a szabadsággal, és a kommunistákkal, úgyis régen halottunk felőlük, lehet hogy készülnek ellenünk!
Sajnos most nincs sok emberünk. Mondta Voronyin...
hát igen... Deegyenlőre most már csináltam feladatot!
Mit?
Hozok ellátmányt!
Voronyi kicsit gondolkozik fapofával, majd felém néz..
Sulikovot meg tudod győzni szerintem hogy engedje át az ellátmányt!
Szerintem is! feleltem.
Akkor sok szerencsét Százados!
Mondta Voronyin, majd adott egy kis elismerő vállütögetést.
Majd vigyázzba vágtam magma és tisztelegtem, és a lelépni parancsszóra sarkon fordultam, és kimentem az udvarra...
Kint már ki volt parkolva a teherautó amit kértem a paltón kb 1 tucat katona, és a hadnagy, még én is felszálltam, majd indultunk a vad terület felé...
Közben azon gondolkoztam, hogy mit fog szólni sulikov, ha leveszem a sötétített üvegburát, és meglátja az arcom.. egyáltalán fel fog ismerni?
végül is a "temetésemen" ő se volt ott, de biztos hallotta hírét hogy eltemettek. csak senki se tudja hogy a koporsó üres volt... és el rejtettek, és nem temettek a szolgálatosok...
3 ember tudja ezt a titkot... Skull, aki vissza hozott a bázisra, Krivol, akinek az a jó ötlete támadt hogy hírben maradjak halott... és Voronyin, aki miután hogy Krilovot leváltották ő vette kézbe az itteni dolgokat.
a többi ember csak annyit tud hogy egy magas rangú tiszt vagyok, és a szolgálat körében be is vált...
a hónapok alatt, a katonák semmit se tudtak rólam kideríteni, pedig összesen 7 százados van a szolgálatban, és mindnek tudják már a nevét, csupán engem szoktak csak Uram, meg százados ként szólítani.
Nos mind 1...
Ramirez... kössünk kompromisszumot! te nem kötsz belém, én se beléd, de nem szólsz hozzám, én se hozzád!
Capt Axon
New Member
Már kezdenek szépen alakulni a dolgaink. A halottakat már hazaküldtük. De a sérültek még mindig itt vannak.
A szállító teherautók még nem érkeztek meg. És a vissza igazolás a kórháztól, hogy fogadják e a sebesülteket.
Remélem a főorvos nem így akar bosszút állni az asztalra rángatós ügy miatt.
Inkább jelentse Kuznyecovnak, de ne a fiúkon álljon bosszút. Már így is eléggé kellemetlen hogy szarrá gyalázott minket egy csapat mezei hülye gyerek.
Ráadásul elbuktam mint tizedes. Nem lett volna szabad ilyen nagy felelősséget rám bízni. Lehet hogy ez már egész életem során kísérteni fog.
Na mindegy. Beszéltem a tudós osztagok vezetőjével, azt mondta hogy már nagyjából sikerült minden sebesültet stabilizálniuk, már csak a kimentésre várnak. Én csak bólintottam egyet, majd azt mondtam:
"Jól van! Köszönöm Doktor!"
Majd körbenéztem a katonákon. Egy részük vagy a sebesült társaikat gondozták, egy másik részük viszont a zsoldosokon bosszút állva, vad ember módjára levágták a fejüket és a zsoldos tömegsír szélére tűzték őket.
Közben folyamatosan vadállat módjára ordítottak. Inkább nem állítottam meg őket. Jobb ha most kiengedik a dühüket, mert az elfojtott gyűlölet köztük is bajt keverhet.
Amíg az embereket szemléltem, akkor hirtelen elkezdett iszonyúan fájni a fejem. Gyorsan beállítottam a ruhát, hogy adjon egy erős fájdalom csillapítót.
Pár perc után kezdett tompulni, majd végleg megszűnt a fájdalom.
Amikor véget ért, egy katona jött oda hozzám rádióval a kezében, közölvén hogy engem keresnek.
"Köszönöm!" Mondtam ismét majd elküldtem a katonát pihenni. "Itt Sulkov! Tessék!"
"Őrmester! Itt Kuznyecov! Megjött a vissza igazolás a kórházból. A szállító járművek hamarosan megérkeznek! Küldtem még két BTR-t hogy azokra is tudjanak pakolni! De jobb ha tudja...Az orvosi incidensért még szorulni fog!" Mondta nyugodtan.
"Értettem uram! Amint megérkeznek elkezdjük a pakolást." Mondtam, majd letettem a rádiót.
Szinte előre tudtam, hogy ha megérkezik a vissza igazolás, akkor a főorvos mindent kipakol az őrnagynak. Azt hiszem számíthatok megint a kemény megtorlásra.
Próbáltam kitalálni hogy a csatorna tisztításon kívül mi lehet még olyan kemény büntetés, de nem jöttem rá. Így elhessegettem a gondolatot és vissza tértem a munkához.
Össze hívtam az összes katonát, aki két lábon tudott állni és elmondtam, hogy hamarosan érkezik a felmentő sereg, készüljenek a kivonásra.
Némelyikük halvány remény kíséretében mosolygott, de a legtöbbjük még most is el volt gyötörve.
Aztán összehívtam a csapatomat. Kerub, Vlagyimirov, és a stalker akinek még mindig nem tudom a nevét, annak ellenére, hogy jó ideje velem szolgál.
De mondjuk nem is kérdeztem. Végignéztem rajtuk és láttam hogy már felöltötték a vadonatúj ruhákat. De szerintem még ők sem tudnak egy két funkcióról.
Egyedül Zsukov ruhája maradt meg. Teljesen megfeledkeztem arról hogy ő már nincs köztünk, ezért véletlenül négy ruhát hoztam. Nincs mit tenni, szereznem kell egy új csapattagot. Úgyis nemrég toboroztak egy nagy csapat újoncot, szóval majd körül nézek az ő házuk táján.
Aztán vissza néztem a csapatra és mondtam nekik, hogy amit lehet, lőszert azt kaparják össze, tegyék egy ládába és készítsék elő a hazaszállításra.
Nemsokára már végeztek is és több ládányi lőszert és fegyvert hoztak ki a főépületből, meg a közeléből.
Volt még közöttük vagy 5 RPG is.
Honnan a francból szereznek ezek a rohadékok ennyi lőszert és fegyvert ilyen gyorsan? Passz. De előbb utóbb végeznünk kell velük.
Egy RPG-t azért a csapat számára, mint nehéz fegyvert, elraktam.
Amint kihoztak minden lőszert és fegyvert, egy teherautó közelített a bár felől.
"Na végre! Éppen időben!" Kiáltok fel megkönnyebbülten. De a teherautóról szolgálatos katonák ugrottak le és jöttek felém. A vezérük egy Univerzális védelmi ruhában ment középen.
"Na ezek meg mi a f*szt akarnak megint?!" Gondoltam magamban.
A vezetőjük odaállt elém, majd tisztelgett és mondta: "Üdv Tizedes!"
Én viszonoztam a tisztelgést, majd miután levettem a kezemet, rámutattam a váll lapomra: "Már őrmester! De mindegy! Megszoktam."
Amíg beszéltem vele, addig megérkezett végre a mi konvojunk. Azonnal feléjük indultam.
"Kérem....öööö...Százados! Nem beszélhetnénk meg ezt menet közben?"
"Miért is ne!" És elindultunk a konvoj felé.
"Szóval....Miről lenne szó?"
"Semmi komoly. Csak ha jól tudom, a zsoldos helyőrség lerohanását követően, sikerült szert tenniük jelentős mennyiségű lőszer és fegyver ellátmányra."
"És?...... A szolgálatnak szüksége lenne az ellátmányukra?"
"Pontosan!" Vágta rá.
"Hmm....Elég nehezen válnék meg ilyen mennyiségű hadianyagtól, de legyen! Voronyin is kisegített minket a szarból, szóval illik viszonozni."
"Köszönöm őrmester!" Mondta a százados.
"De.....Lenne itt egy feltétel!"
A százados szinte számított rá hogy ezt mondom, ezért nyugodtan felelte: "Hallgatom!"
Azzal rámutattam az egyik ládára. "Kössünk alkut, hogy az ellátmány a maguké, kivétel ez az egy láda!"
"Attól tartok nem értett meg engem őrmester. Nekünk most minden ellátmányra szükségünk van!"
"Dehogynem! Tökéletesen megértem! De nekünk meg erre az egy ládára van szükségünk!"
"És miért is?" Kérdezte a százados.
"Azért mert ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a nyugat illegálisan támogatja a határsértőket, azért
hogy megtörje az Orosz-Ukrán együtt működést.
Valószínűleg berágtak ránk, mert nem engedjük beleütni azt a kampós orrukat a Zóna tudományos kutatási eredményeinkbe."
"Csak ennyi az egész?"
"Ez már elég bizonyíték! Szerintem!"
"És arra nem gondolt, hogy a fegyvereket akár feketén is beszerezhették a fekete piacon?"
"De! Megeshet! De szerintem a mi feltételezésünk a dominánsabb! Ha felmutatjuk ezeket a kongresszusi gyűlésen, akkor a nyugat zavartan fogja mentegetőzni magát! Figyelje csak meg!"
Aztán hátat fordítottam a századosnak és a konvoj felé pillantottam.
"Szerintem még mindig nem értett meg őrmester!" Mondta lassan, majd levette az üveg búrát
"Üdv Sulkov!" Mondta a hátam mögött egy ismerős hang.
A hang egyszerre volt ismerős, de egyben rémisztő is. Aztán lassan megfordultam és valóban az a látvány fogadott, amitől a legjobban tartottam.
"MI A F*SZ?!" Kiáltottam fel rémülten. "JEFF?! Ez....Ez hogy lehet?! Te már rég halott vagy! Ez nem lehet igaz! Most biztos csak halucinálok! Ja! Biztos a sok szteroid most üt vissza!"
Aztán nyugodtan megszólalt: "Mi az? Meg se ismered a régi társadat, Sulkov? Pedig én vagyok az! Éppen és egészségesen!"
"Nem! Az lehetetlen! Hiába voltam félholt, akkor is tisztán láttam a két saját szememmel, hogy te meghaltál, a vörös erdőnél! Itt vakuljak meg ha nem azt láttam!"
"Márpedig tényleg én vagyok az. Semmi bajom, nem haltam meg. Nevezzük csak úgy, hogy tettem egy kis "kitérőt"."
"A k**va életbe! Tudod mit?! Ezt még át kell gondolnom! Addig elmegyek szívok egy kis friss levegőt!"
"Hát jó! Tedd azt!" Mondta.
Én elmentem a régi főépületbe. Bementem az irodába, levettem a sisakot és elővettem egy szál cigit.
Próbáltam rágyújtani, de annyira remegett a kezem az ijedtségtől hogy sehogy se sikerült. Végül addig erősködtem amíg el nem tört a cigi.
"A K**VA ÉLETBE!" Kiáltottam fel majd dobtam el a törött cigit dühömben. Erre bejött Kerub.
"Mi az? Mi baj?"
Kínomban a tenyeremet dörzsöltem, majd ismét a cigi után nyúltam.
"Áh! Semmi! Csak most harcoltuk ki a belünket, Én is szanaszét lettem gyepálva, az agroprom bűzlik attól a vegyi szartól, Zsukov meghalt, ráadásul a néhai csapat főnököm beállít egy k**va díszes szolgálati különítmény élén és lőszert követel! Ez nekem már sok! Már ha érted, hogy értem. Már csak az hiányozna, ha Zsukov is beállítana, mondván: "Hé fiúk! Most jöttem a kórházból! Kiderült hogy nem haltam meg, csak elájultam!"
"Neked komolyan szabad napra kellene menned ember!" Mondta Kerub.
"Én próbáltam, de Kuznyecov akarata ellen nekem sincs hatalmam!"
Majd megpróbáltam ismét rágyújtani, de megint reszketni kezdett a kezem.
"Nyugi haver!" Mondta Kerub majd meggyújtotta a cigit.
"Kösz!" Mondtam idegesen.
"Nyugodj meg ember! Gondolj vissza a régi szép időkre! Emlékszel amikor még kopaszok voltunk a helyőrségen? Öregem! Mennyit hülyültünk! És akkor még Baronovval dolgoztunk együtt. Haver! Az a fickó se volt százas!"
"Ja. Tényleg! Az volt a legjobb amikor jól megkerestük magunkat az áthaladó stalkerekből, aztán hülyére ittuk magunkat."
"Hát az tényleg nagy volt! Vagy az amikor rávettünk téged, hogy amíg Kuznyecov távol volt tegyél egy döglött patkányt a zubbonyába?"
"Áh! Még mindig emlékszem amikor ott álltunk az iroda ablaka alatt és hallgattuk a káromkodását. Na az nagy poén volt! Persze utána jól megsz*patott minket. Elküldött Agroprom alá mind a hármunkat csatorna tisztításra. Persze még akkor is röhögtünk!"
"Igen! De megérte nem?! A hadnagy utána tényleg állta a piát!"
"Ja! De most meg csak szívunk. Nem tudom meddig bírom még idegileg. Még egy meglepetés és elpattan bennem valami!"
"Ugyan! Csak kibírod még! Tudod mit?! Tessék!" Azzal adott három sárga kapszulát. "Használd! Meglátod hogy jobban fogsz koncentrálni!"
"Ezt hol szerezted?!" Kérdeztem.
"Amíg még bokor ugró voltam, akkor egy szabadságos csávótól vettem. Akkor pont tűzszünet volt. Igazából jó fej volt, amíg le nem lőtte egy katonai őrjárat a szemétdomb közelében."
"Bazze! Szívás!"
"Hát az! De hát ez van!"
Utána bevettem a kapszulákat. Pár perc után teljesen lenyugodtam. Nem éreztem az idegességet.
"Na! Használ mi?" Kérdezte Kerub.
"Ja! Már nem vagyok annyira kikészülve!"
"Zsír! Na akkor mozogjunk! Van még elég dolgunk! És a szolgálat sem vár örökké!"
"Jó!" Aztán nagyot szívtam a cigibe. Majd vissza mentem a szolgálatosokhoz.
"Hé Jeff! Tudod mit?! Itt az összes lőszer és fegyver! Nekem már nincs szükségem rá!" Mondtam lazán.
"És a katonák felfogása? Már nem érdekel a nyugati ellentét?"
"Nem. Nem érdekel! Teljesen leszarom! Sőt! Még örülök is ha megszabadulok tőle!"
Aztán sarkon fordultam és felmásztam az egyik teherautóra. Amikor indulni kezdett még odaszóltam nekik:
"Hé! Használjátok egészséggel! Na csákány! Nekem fontos dolgom van!"
Azzal vissza indultam a kordonhoz.
Ugyanúgy mint amikor a kórház felé tartottam, ugyanannyi ideig tartott az út. Valahogy sokkal jókedvűbb voltam, de majd behugyoztam a ettől a gyógyszertől.
Majd miután megérkeztünk a határhoz, rögvest leszálltam és a mosdó felé vettem az utam.
1 perc után máris megkönnyebbülve jöttem ki.
Aztán elindultam a gyakorló pályához, ahol az újonc Katonai stalereket képezték ki.
Odaálltam Petrenkó elé majd vigyázzba álltam. (De még mindig dőltem jobbra balra egy kicsit a gyógyszertől. Úgy nézett ki, kezdett múlni a hatás. Hát ez rövid volt.)
"Erőt egészséget Főtörzsőrmester!"
"Pihenj! őrmester!" Szólt Petrenkó.
"Nos....Minek köszönhetem a látogatását?"
"Hát...Bizonyára még nem hallotta, de elvesztettem egy emberem."
"De hallottam hírét. Zsukovot igaz?"
"Igen!"
"Kár! A kiképzés alatt ő volt az egyik legjobb újonc! Nem úgy mint ezek a mostaniak! Ezek szinte szánalmasak!"
"Miért? Ahogy látom ezek is kezdenek fejlődni."
"Ja! De úgy mint a vemhes tetű! Amellett hogy elképesztően lusták, meg bénák, mellette még szörnyen pofátlanok is!"
"Miért? Mi nem ilyenek voltunk?"
"Na arra ne is emlékeztessen őrmester! Maguk miatt kellett szolgálatba állnom azután a patkányos incidens után!"
"Még emlékszik rá?"
"Hogyne emlékeznék! Azóta átkozom azt a napot, amikor maga is a kiképzésem alá került!"
"Rendes magától!"
"Na fejezze be ezt gyorsan!"
"Igenis uram!"
"Szóval....Lehetséges lenne hogy egy újoncot beállítsunk az elit csapatok közé? Mondjuk azt amelyik eddig a legjobb teljesítményt nyújtja."
"Hova gondol! Ezek még itt a fegyverüket se ismerik nem hogy a zónát! És máris azt akarja, hogy egyet beállítsak éles bevetések közé?! Ráadásul az elitek közé?!"
"Miért ne? Egy kis terep gyakorlat teszi a mestert!"
"Felejtse el! Ezek még a saját farkukat sem találják! Nemhogy egy egész szakaszt! Kénytelen lesz megvárni amíg befejezik az egy hónapos zónához edzést!"
"Rendben! Akkor esetleg vigyen egy szakaszt a rosztoki bárhoz! Most úgy is rengeteg a katona azon a környéken. Képezze őket ott ki! Hadd vegyék ezt úgy, mint egy tanulmányi kirándulást!"
"Nem is tudom. Nem hiszem hogy erre még készen állnak!"
"Készen állnak azok mindenre! És különben is. Egyszer el kell kezdeni a zóna tréninget."
"Na jó! Rendben! De ezért még fel kell köhögnie valamit őrmester!"
"Ehhez mit szólna?" Azzal átnyújtok neki egy kevés pénzt.
"Rendben! Ezt vegyük előlegnek!"
"Oké! ha majd még tudok fizetek többet. De lenne még egy kérésem!"
"Mi lenne az?"
"Ha nem gond, akkor tegyék meg gyalog szerrel az utat a bárhoz! Így legalább edzésben maradnak és
lesz alkalmuk a zónát is látni. :twisted: "
"Rendben! Azzal nem lesz gond!" Mosolygott kajánul a kiképző tiszt.
Én meg elmentem pihenni egy keveset.
A szállító teherautók még nem érkeztek meg. És a vissza igazolás a kórháztól, hogy fogadják e a sebesülteket.
Remélem a főorvos nem így akar bosszút állni az asztalra rángatós ügy miatt.
Inkább jelentse Kuznyecovnak, de ne a fiúkon álljon bosszút. Már így is eléggé kellemetlen hogy szarrá gyalázott minket egy csapat mezei hülye gyerek.
Ráadásul elbuktam mint tizedes. Nem lett volna szabad ilyen nagy felelősséget rám bízni. Lehet hogy ez már egész életem során kísérteni fog.
Na mindegy. Beszéltem a tudós osztagok vezetőjével, azt mondta hogy már nagyjából sikerült minden sebesültet stabilizálniuk, már csak a kimentésre várnak. Én csak bólintottam egyet, majd azt mondtam:
"Jól van! Köszönöm Doktor!"
Majd körbenéztem a katonákon. Egy részük vagy a sebesült társaikat gondozták, egy másik részük viszont a zsoldosokon bosszút állva, vad ember módjára levágták a fejüket és a zsoldos tömegsír szélére tűzték őket.
Közben folyamatosan vadállat módjára ordítottak. Inkább nem állítottam meg őket. Jobb ha most kiengedik a dühüket, mert az elfojtott gyűlölet köztük is bajt keverhet.
Amíg az embereket szemléltem, akkor hirtelen elkezdett iszonyúan fájni a fejem. Gyorsan beállítottam a ruhát, hogy adjon egy erős fájdalom csillapítót.
Pár perc után kezdett tompulni, majd végleg megszűnt a fájdalom.
Amikor véget ért, egy katona jött oda hozzám rádióval a kezében, közölvén hogy engem keresnek.
"Köszönöm!" Mondtam ismét majd elküldtem a katonát pihenni. "Itt Sulkov! Tessék!"
"Őrmester! Itt Kuznyecov! Megjött a vissza igazolás a kórházból. A szállító járművek hamarosan megérkeznek! Küldtem még két BTR-t hogy azokra is tudjanak pakolni! De jobb ha tudja...Az orvosi incidensért még szorulni fog!" Mondta nyugodtan.
"Értettem uram! Amint megérkeznek elkezdjük a pakolást." Mondtam, majd letettem a rádiót.
Szinte előre tudtam, hogy ha megérkezik a vissza igazolás, akkor a főorvos mindent kipakol az őrnagynak. Azt hiszem számíthatok megint a kemény megtorlásra.
Próbáltam kitalálni hogy a csatorna tisztításon kívül mi lehet még olyan kemény büntetés, de nem jöttem rá. Így elhessegettem a gondolatot és vissza tértem a munkához.
Össze hívtam az összes katonát, aki két lábon tudott állni és elmondtam, hogy hamarosan érkezik a felmentő sereg, készüljenek a kivonásra.
Némelyikük halvány remény kíséretében mosolygott, de a legtöbbjük még most is el volt gyötörve.
Aztán összehívtam a csapatomat. Kerub, Vlagyimirov, és a stalker akinek még mindig nem tudom a nevét, annak ellenére, hogy jó ideje velem szolgál.
De mondjuk nem is kérdeztem. Végignéztem rajtuk és láttam hogy már felöltötték a vadonatúj ruhákat. De szerintem még ők sem tudnak egy két funkcióról.
Egyedül Zsukov ruhája maradt meg. Teljesen megfeledkeztem arról hogy ő már nincs köztünk, ezért véletlenül négy ruhát hoztam. Nincs mit tenni, szereznem kell egy új csapattagot. Úgyis nemrég toboroztak egy nagy csapat újoncot, szóval majd körül nézek az ő házuk táján.
Aztán vissza néztem a csapatra és mondtam nekik, hogy amit lehet, lőszert azt kaparják össze, tegyék egy ládába és készítsék elő a hazaszállításra.
Nemsokára már végeztek is és több ládányi lőszert és fegyvert hoztak ki a főépületből, meg a közeléből.
Volt még közöttük vagy 5 RPG is.
Honnan a francból szereznek ezek a rohadékok ennyi lőszert és fegyvert ilyen gyorsan? Passz. De előbb utóbb végeznünk kell velük.
Egy RPG-t azért a csapat számára, mint nehéz fegyvert, elraktam.
Amint kihoztak minden lőszert és fegyvert, egy teherautó közelített a bár felől.
"Na végre! Éppen időben!" Kiáltok fel megkönnyebbülten. De a teherautóról szolgálatos katonák ugrottak le és jöttek felém. A vezérük egy Univerzális védelmi ruhában ment középen.
"Na ezek meg mi a f*szt akarnak megint?!" Gondoltam magamban.
A vezetőjük odaállt elém, majd tisztelgett és mondta: "Üdv Tizedes!"
Én viszonoztam a tisztelgést, majd miután levettem a kezemet, rámutattam a váll lapomra: "Már őrmester! De mindegy! Megszoktam."
Amíg beszéltem vele, addig megérkezett végre a mi konvojunk. Azonnal feléjük indultam.
"Kérem....öööö...Százados! Nem beszélhetnénk meg ezt menet közben?"
"Miért is ne!" És elindultunk a konvoj felé.
"Szóval....Miről lenne szó?"
"Semmi komoly. Csak ha jól tudom, a zsoldos helyőrség lerohanását követően, sikerült szert tenniük jelentős mennyiségű lőszer és fegyver ellátmányra."
"És?...... A szolgálatnak szüksége lenne az ellátmányukra?"
"Pontosan!" Vágta rá.
"Hmm....Elég nehezen válnék meg ilyen mennyiségű hadianyagtól, de legyen! Voronyin is kisegített minket a szarból, szóval illik viszonozni."
"Köszönöm őrmester!" Mondta a százados.
"De.....Lenne itt egy feltétel!"
A százados szinte számított rá hogy ezt mondom, ezért nyugodtan felelte: "Hallgatom!"
Azzal rámutattam az egyik ládára. "Kössünk alkut, hogy az ellátmány a maguké, kivétel ez az egy láda!"
"Attól tartok nem értett meg engem őrmester. Nekünk most minden ellátmányra szükségünk van!"
"Dehogynem! Tökéletesen megértem! De nekünk meg erre az egy ládára van szükségünk!"
"És miért is?" Kérdezte a százados.
"Azért mert ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy a nyugat illegálisan támogatja a határsértőket, azért
hogy megtörje az Orosz-Ukrán együtt működést.
Valószínűleg berágtak ránk, mert nem engedjük beleütni azt a kampós orrukat a Zóna tudományos kutatási eredményeinkbe."
"Csak ennyi az egész?"
"Ez már elég bizonyíték! Szerintem!"
"És arra nem gondolt, hogy a fegyvereket akár feketén is beszerezhették a fekete piacon?"
"De! Megeshet! De szerintem a mi feltételezésünk a dominánsabb! Ha felmutatjuk ezeket a kongresszusi gyűlésen, akkor a nyugat zavartan fogja mentegetőzni magát! Figyelje csak meg!"
Aztán hátat fordítottam a századosnak és a konvoj felé pillantottam.
"Szerintem még mindig nem értett meg őrmester!" Mondta lassan, majd levette az üveg búrát
"Üdv Sulkov!" Mondta a hátam mögött egy ismerős hang.
A hang egyszerre volt ismerős, de egyben rémisztő is. Aztán lassan megfordultam és valóban az a látvány fogadott, amitől a legjobban tartottam.
"MI A F*SZ?!" Kiáltottam fel rémülten. "JEFF?! Ez....Ez hogy lehet?! Te már rég halott vagy! Ez nem lehet igaz! Most biztos csak halucinálok! Ja! Biztos a sok szteroid most üt vissza!"
Aztán nyugodtan megszólalt: "Mi az? Meg se ismered a régi társadat, Sulkov? Pedig én vagyok az! Éppen és egészségesen!"
"Nem! Az lehetetlen! Hiába voltam félholt, akkor is tisztán láttam a két saját szememmel, hogy te meghaltál, a vörös erdőnél! Itt vakuljak meg ha nem azt láttam!"
"Márpedig tényleg én vagyok az. Semmi bajom, nem haltam meg. Nevezzük csak úgy, hogy tettem egy kis "kitérőt"."
"A k**va életbe! Tudod mit?! Ezt még át kell gondolnom! Addig elmegyek szívok egy kis friss levegőt!"
"Hát jó! Tedd azt!" Mondta.
Én elmentem a régi főépületbe. Bementem az irodába, levettem a sisakot és elővettem egy szál cigit.
Próbáltam rágyújtani, de annyira remegett a kezem az ijedtségtől hogy sehogy se sikerült. Végül addig erősködtem amíg el nem tört a cigi.
"A K**VA ÉLETBE!" Kiáltottam fel majd dobtam el a törött cigit dühömben. Erre bejött Kerub.
"Mi az? Mi baj?"
Kínomban a tenyeremet dörzsöltem, majd ismét a cigi után nyúltam.
"Áh! Semmi! Csak most harcoltuk ki a belünket, Én is szanaszét lettem gyepálva, az agroprom bűzlik attól a vegyi szartól, Zsukov meghalt, ráadásul a néhai csapat főnököm beállít egy k**va díszes szolgálati különítmény élén és lőszert követel! Ez nekem már sok! Már ha érted, hogy értem. Már csak az hiányozna, ha Zsukov is beállítana, mondván: "Hé fiúk! Most jöttem a kórházból! Kiderült hogy nem haltam meg, csak elájultam!"
"Neked komolyan szabad napra kellene menned ember!" Mondta Kerub.
"Én próbáltam, de Kuznyecov akarata ellen nekem sincs hatalmam!"
Majd megpróbáltam ismét rágyújtani, de megint reszketni kezdett a kezem.
"Nyugi haver!" Mondta Kerub majd meggyújtotta a cigit.
"Kösz!" Mondtam idegesen.
"Nyugodj meg ember! Gondolj vissza a régi szép időkre! Emlékszel amikor még kopaszok voltunk a helyőrségen? Öregem! Mennyit hülyültünk! És akkor még Baronovval dolgoztunk együtt. Haver! Az a fickó se volt százas!"
"Ja. Tényleg! Az volt a legjobb amikor jól megkerestük magunkat az áthaladó stalkerekből, aztán hülyére ittuk magunkat."
"Hát az tényleg nagy volt! Vagy az amikor rávettünk téged, hogy amíg Kuznyecov távol volt tegyél egy döglött patkányt a zubbonyába?"
"Áh! Még mindig emlékszem amikor ott álltunk az iroda ablaka alatt és hallgattuk a káromkodását. Na az nagy poén volt! Persze utána jól megsz*patott minket. Elküldött Agroprom alá mind a hármunkat csatorna tisztításra. Persze még akkor is röhögtünk!"
"Igen! De megérte nem?! A hadnagy utána tényleg állta a piát!"
"Ja! De most meg csak szívunk. Nem tudom meddig bírom még idegileg. Még egy meglepetés és elpattan bennem valami!"
"Ugyan! Csak kibírod még! Tudod mit?! Tessék!" Azzal adott három sárga kapszulát. "Használd! Meglátod hogy jobban fogsz koncentrálni!"
"Ezt hol szerezted?!" Kérdeztem.
"Amíg még bokor ugró voltam, akkor egy szabadságos csávótól vettem. Akkor pont tűzszünet volt. Igazából jó fej volt, amíg le nem lőtte egy katonai őrjárat a szemétdomb közelében."
"Bazze! Szívás!"
"Hát az! De hát ez van!"
Utána bevettem a kapszulákat. Pár perc után teljesen lenyugodtam. Nem éreztem az idegességet.
"Na! Használ mi?" Kérdezte Kerub.
"Ja! Már nem vagyok annyira kikészülve!"
"Zsír! Na akkor mozogjunk! Van még elég dolgunk! És a szolgálat sem vár örökké!"
"Jó!" Aztán nagyot szívtam a cigibe. Majd vissza mentem a szolgálatosokhoz.
"Hé Jeff! Tudod mit?! Itt az összes lőszer és fegyver! Nekem már nincs szükségem rá!" Mondtam lazán.
"És a katonák felfogása? Már nem érdekel a nyugati ellentét?"
"Nem. Nem érdekel! Teljesen leszarom! Sőt! Még örülök is ha megszabadulok tőle!"
Aztán sarkon fordultam és felmásztam az egyik teherautóra. Amikor indulni kezdett még odaszóltam nekik:
"Hé! Használjátok egészséggel! Na csákány! Nekem fontos dolgom van!"
Azzal vissza indultam a kordonhoz.
Ugyanúgy mint amikor a kórház felé tartottam, ugyanannyi ideig tartott az út. Valahogy sokkal jókedvűbb voltam, de majd behugyoztam a ettől a gyógyszertől.
Majd miután megérkeztünk a határhoz, rögvest leszálltam és a mosdó felé vettem az utam.
1 perc után máris megkönnyebbülve jöttem ki.
Aztán elindultam a gyakorló pályához, ahol az újonc Katonai stalereket képezték ki.
Odaálltam Petrenkó elé majd vigyázzba álltam. (De még mindig dőltem jobbra balra egy kicsit a gyógyszertől. Úgy nézett ki, kezdett múlni a hatás. Hát ez rövid volt.)
"Erőt egészséget Főtörzsőrmester!"
"Pihenj! őrmester!" Szólt Petrenkó.
"Nos....Minek köszönhetem a látogatását?"
"Hát...Bizonyára még nem hallotta, de elvesztettem egy emberem."
"De hallottam hírét. Zsukovot igaz?"
"Igen!"
"Kár! A kiképzés alatt ő volt az egyik legjobb újonc! Nem úgy mint ezek a mostaniak! Ezek szinte szánalmasak!"
"Miért? Ahogy látom ezek is kezdenek fejlődni."
"Ja! De úgy mint a vemhes tetű! Amellett hogy elképesztően lusták, meg bénák, mellette még szörnyen pofátlanok is!"
"Miért? Mi nem ilyenek voltunk?"
"Na arra ne is emlékeztessen őrmester! Maguk miatt kellett szolgálatba állnom azután a patkányos incidens után!"
"Még emlékszik rá?"
"Hogyne emlékeznék! Azóta átkozom azt a napot, amikor maga is a kiképzésem alá került!"
"Rendes magától!"
"Na fejezze be ezt gyorsan!"
"Igenis uram!"
"Szóval....Lehetséges lenne hogy egy újoncot beállítsunk az elit csapatok közé? Mondjuk azt amelyik eddig a legjobb teljesítményt nyújtja."
"Hova gondol! Ezek még itt a fegyverüket se ismerik nem hogy a zónát! És máris azt akarja, hogy egyet beállítsak éles bevetések közé?! Ráadásul az elitek közé?!"
"Miért ne? Egy kis terep gyakorlat teszi a mestert!"
"Felejtse el! Ezek még a saját farkukat sem találják! Nemhogy egy egész szakaszt! Kénytelen lesz megvárni amíg befejezik az egy hónapos zónához edzést!"
"Rendben! Akkor esetleg vigyen egy szakaszt a rosztoki bárhoz! Most úgy is rengeteg a katona azon a környéken. Képezze őket ott ki! Hadd vegyék ezt úgy, mint egy tanulmányi kirándulást!"
"Nem is tudom. Nem hiszem hogy erre még készen állnak!"
"Készen állnak azok mindenre! És különben is. Egyszer el kell kezdeni a zóna tréninget."
"Na jó! Rendben! De ezért még fel kell köhögnie valamit őrmester!"
"Ehhez mit szólna?" Azzal átnyújtok neki egy kevés pénzt.
"Rendben! Ezt vegyük előlegnek!"
"Oké! ha majd még tudok fizetek többet. De lenne még egy kérésem!"
"Mi lenne az?"
"Ha nem gond, akkor tegyék meg gyalog szerrel az utat a bárhoz! Így legalább edzésben maradnak és
lesz alkalmuk a zónát is látni. :twisted: "
"Rendben! Azzal nem lesz gond!" Mosolygott kajánul a kiképző tiszt.
Én meg elmentem pihenni egy keveset.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
egy ideig furcsán néztem Sulikov után, miután hogy érdekesen reagált a dolgokra.... elsőnek kiakadt, és úgy tűnt hogy elszállt az ékszíj, és 5 percre rá már szar mindenbe bele...
végül nem bírtam megállni, és elkezeztem nevetni...
majd viasztettem a üvegburát, és szolgálatosok felé fordultam, és pár kört leírtam a levegőben közben beszéltem:
Na gyerünk hölgyek pakoljuk fel a cuccot a kamionra!
ekkor a szolgálatosok megfogták a lőszeres ládákat, és elkezdték fel pakolni.
5perc múlva már meg is volt az egész, körülbelül nem is kellet volna kiöltöznöm így, de kedvem volt hozzá, hogy a volt csapat tagomat abban a ruhában köszöntsem, amiben elvileg meghaltam...
ám furcsa mód hogy szerinte a vörös erdőnél haltam meg... hiszen Krilov ott terjesztette el halálhíremet miután a sötét völgyben lekaszálta az osztagot a kriméra...
ám bár... hm... ő kórházban volt... lehet hogy akkor jött ki amikor mondták hogy meghaltam...
lehetséges...
De hát végül is mind 1...
Sulikov meg van... Skull is él de hol a pokolban van Dirvij???
tűnődtem el miközben el is távolodtam a konvojtól, egy csapat katona közé, akik egy éles vasrúddal szurkáltak egy zsoldos hullát.. de mind valami állatok.
a Katona megint leakar szúrni, de elkaptam a véres vasdarabot, és kicsavarva a katona kezéből elhajítottam.
Elég katona!
Mi van? Förmed rám a közlegény.
Maga állat vagy ember?
a katona nem válaszolt, csak felém rohant, elkaptam a kezét, és fél kézzel, oldalra dobtam a csuklóját kitörve.
a másik két katona is rám rohant, az egyiket könyökkel pofán vágtam mire hátra esett. a másiknak kirúgtam a lábait, és mielőtt felkelhetett volna, erőből rávágtam a talpam a katona mellkasára.
a katona ordított volna, de nem volt levegő a tüdejében, s lényegében egy lányos "segítség" jött ki belőle.
de kék katonai stalker máris emelt kezekkel jött felém.
kivettem a pisztolyt a tokból, és a közeledők felé szegeztem. azok megálltak.
Ki itt a parancsnok?
Sulikov!
Sulikov nemrég ment el! Ki a parancsnok?
Kerub!
Hozza ide most!
Itt vagyok! szólalt meg 1 fickó, aki most ért ide, és máris az Abakánját szegezte felém.
Engedje el! mondta kerub.
majd ha megmondja hogy emberek vagy állatok!
Mi?
ez a katona állat módjára gyalázta meg egy zsoldos tetemét.
és akkor mi van?
ez nem elfogadott norma! főleg nem a katonáknál!
Talán védi őket?
Holtukban! mint minden embert megilleti a tisztesség. és amugy is ők sokkalta jobbak voltak mint önök, több mint 1 tucatnyian majdnem megölték magukat, ez meg már megéri hogy eltemessék őket tisztességesen!
Kerub még tartotta fegyvert, majd leengedte, és ezt a parancsot adata a többieknek is.
Temessétek el őket!, a fejeket is! tette hozzá, majd példát adva, megfogta a zsoldos tetemet, és betette a gödörbe.
én leszálltam a katonáról, majd viasztettem a pisztolyt a tokjába majd messzebb sétáltam és távolról néztem ahogy eltemetik a zsoldosokat...
miután elföldelték a zsoldos tetemeket vissza mentem a kamionhoz, ott már vártak a Társaim, már mindenki készen volt, gyalog mentünk vissza, közre fogva a teher autót, mivel sok volt az ellátmányos láda, megtelt a kamion platója.
20 perc múlva vissza is érkeztünk, az ellátmányt elpakoltuk a raktárba.
majd kicsit fájni kezdett a fejem, felmentem a szokott helyemre, a "szálloda" tetejére ott letérdeltem, majd becsuktam a szemem... meditáltam...
a fejfájás nemsokára megszűnt... ezt a fajta dolgot kb 1 hónapja tanultam meg... amióta... nem is tudom, amióta megsokszorozódtak a fura álmaim, és képességeim...
egy ilyen képességet használtam Kerubon. nagyon hasonlít... sőt azt mondanám hogy egy az egyben agykontrollról van szó. amit minden bizonnyal az irányítóval való találkozáskor kaptam, ám használni csak csupán 1 hónapja tudom...
1 órát voltam kint a többé kevésbé csöndes épület tetején, majd vissza mentem a szobámba.
levettem a páncélruhát és lefeküdtem aludni.
remélem egyszer megértem mit értett az irányító: "te ostoba, én megállíthattam volna őket, de te megadtad nekik az esélyt..."
végül nem bírtam megállni, és elkezeztem nevetni...
majd viasztettem a üvegburát, és szolgálatosok felé fordultam, és pár kört leírtam a levegőben közben beszéltem:
Na gyerünk hölgyek pakoljuk fel a cuccot a kamionra!
ekkor a szolgálatosok megfogták a lőszeres ládákat, és elkezdték fel pakolni.
5perc múlva már meg is volt az egész, körülbelül nem is kellet volna kiöltöznöm így, de kedvem volt hozzá, hogy a volt csapat tagomat abban a ruhában köszöntsem, amiben elvileg meghaltam...
ám furcsa mód hogy szerinte a vörös erdőnél haltam meg... hiszen Krilov ott terjesztette el halálhíremet miután a sötét völgyben lekaszálta az osztagot a kriméra...
ám bár... hm... ő kórházban volt... lehet hogy akkor jött ki amikor mondták hogy meghaltam...
lehetséges...
De hát végül is mind 1...
Sulikov meg van... Skull is él de hol a pokolban van Dirvij???
tűnődtem el miközben el is távolodtam a konvojtól, egy csapat katona közé, akik egy éles vasrúddal szurkáltak egy zsoldos hullát.. de mind valami állatok.
a Katona megint leakar szúrni, de elkaptam a véres vasdarabot, és kicsavarva a katona kezéből elhajítottam.
Elég katona!
Mi van? Förmed rám a közlegény.
Maga állat vagy ember?
a katona nem válaszolt, csak felém rohant, elkaptam a kezét, és fél kézzel, oldalra dobtam a csuklóját kitörve.
a másik két katona is rám rohant, az egyiket könyökkel pofán vágtam mire hátra esett. a másiknak kirúgtam a lábait, és mielőtt felkelhetett volna, erőből rávágtam a talpam a katona mellkasára.
a katona ordított volna, de nem volt levegő a tüdejében, s lényegében egy lányos "segítség" jött ki belőle.
de kék katonai stalker máris emelt kezekkel jött felém.
kivettem a pisztolyt a tokból, és a közeledők felé szegeztem. azok megálltak.
Ki itt a parancsnok?
Sulikov!
Sulikov nemrég ment el! Ki a parancsnok?
Kerub!
Hozza ide most!
Itt vagyok! szólalt meg 1 fickó, aki most ért ide, és máris az Abakánját szegezte felém.
Engedje el! mondta kerub.
majd ha megmondja hogy emberek vagy állatok!
Mi?
ez a katona állat módjára gyalázta meg egy zsoldos tetemét.
és akkor mi van?
ez nem elfogadott norma! főleg nem a katonáknál!
Talán védi őket?
Holtukban! mint minden embert megilleti a tisztesség. és amugy is ők sokkalta jobbak voltak mint önök, több mint 1 tucatnyian majdnem megölték magukat, ez meg már megéri hogy eltemessék őket tisztességesen!
Kerub még tartotta fegyvert, majd leengedte, és ezt a parancsot adata a többieknek is.
Temessétek el őket!, a fejeket is! tette hozzá, majd példát adva, megfogta a zsoldos tetemet, és betette a gödörbe.
én leszálltam a katonáról, majd viasztettem a pisztolyt a tokjába majd messzebb sétáltam és távolról néztem ahogy eltemetik a zsoldosokat...
miután elföldelték a zsoldos tetemeket vissza mentem a kamionhoz, ott már vártak a Társaim, már mindenki készen volt, gyalog mentünk vissza, közre fogva a teher autót, mivel sok volt az ellátmányos láda, megtelt a kamion platója.
20 perc múlva vissza is érkeztünk, az ellátmányt elpakoltuk a raktárba.
majd kicsit fájni kezdett a fejem, felmentem a szokott helyemre, a "szálloda" tetejére ott letérdeltem, majd becsuktam a szemem... meditáltam...
a fejfájás nemsokára megszűnt... ezt a fajta dolgot kb 1 hónapja tanultam meg... amióta... nem is tudom, amióta megsokszorozódtak a fura álmaim, és képességeim...
egy ilyen képességet használtam Kerubon. nagyon hasonlít... sőt azt mondanám hogy egy az egyben agykontrollról van szó. amit minden bizonnyal az irányítóval való találkozáskor kaptam, ám használni csak csupán 1 hónapja tudom...
1 órát voltam kint a többé kevésbé csöndes épület tetején, majd vissza mentem a szobámba.
levettem a páncélruhát és lefeküdtem aludni.
remélem egyszer megértem mit értett az irányító: "te ostoba, én megállíthattam volna őket, de te megadtad nekik az esélyt..."
sulyid
New Member
Szokásosan 5-kor keltünk és már mehettünk is ki 10 kört futni a kerítés mentén de már kezdjük megszokni.
Szokásosan azzal ment el a napunk hogy egész nap lőttünk és gyúrtunk a fizikumunkra.
Ma valami őrmester odament a Főtörzsörmesterhez míg mi csináltuk a felüléseket.
Beszélgettek 1 keveset aztán a jövevény valamilyen pénzt adott át a Főtörzsnek.
Mi közben csináltuk a felüléseket és már el is indultak a találgatások.
Az egyik srác szerint beakarnak vinni minket a zóna mélyére.
Remélem hogy így lesz mert akkor végre bizonyíthatom hogy én is érek valamit.
Szívem mélyén kicsit valószínűtlennek tűnik az hogy a zóna mélyére vigyenek minket elvégre még a fegyverek nagy részét sem ismerjük és még szinte semmit se tanultunk a zónáról.
Miután az idegen tiszt elment a Főtörzs oda jött és közölte velünk hogy estére pakoljuk össze a felszerlésünket és készüljünk fel rá hogy át települünk innét.
Ezután uljabb 10 kört futottunk majd lövöldöztünk 1 sort különböző fegyverekkel.
Szokásosan azzal ment el a napunk hogy egész nap lőttünk és gyúrtunk a fizikumunkra.
Ma valami őrmester odament a Főtörzsörmesterhez míg mi csináltuk a felüléseket.
Beszélgettek 1 keveset aztán a jövevény valamilyen pénzt adott át a Főtörzsnek.
Mi közben csináltuk a felüléseket és már el is indultak a találgatások.
Az egyik srác szerint beakarnak vinni minket a zóna mélyére.
Remélem hogy így lesz mert akkor végre bizonyíthatom hogy én is érek valamit.
Szívem mélyén kicsit valószínűtlennek tűnik az hogy a zóna mélyére vigyenek minket elvégre még a fegyverek nagy részét sem ismerjük és még szinte semmit se tanultunk a zónáról.
Miután az idegen tiszt elment a Főtörzs oda jött és közölte velünk hogy estére pakoljuk össze a felszerlésünket és készüljünk fel rá hogy át települünk innét.
Ezután uljabb 10 kört futottunk majd lövöldöztünk 1 sort különböző fegyverekkel.
A "Látóval" való beszélgetésem után eltűntem előle. Épp kapcsolatot akartam teremteni az itteni szellemekkel, hogy tisztázzuk az okokat, amiért rátámadnak az emberekre, amikor irgalmatlanul meg zavarodtam. Konvergenciát éreztem az erőben.
Ez a konvergencia bárban összpontosult, nem is értem hogy nem vettem észre eddig. Akkor a szellem kupaktanács elmarad. Elindultam utána nézni mi is okozta ezt. Egy szobában állapodtam meg. Egy ismerős volt a szobában. Nem lehet...ez nem igaz....Jeff. Tehát túlélte, és ahogy érzékelem az az irányító nem csak a tudást adta át, hanem némi képességet. Jeff, erős lett, de még nem tud mindenről. De majd rákérdezek egy-két dologra. Megpróbálom nem a frászt hozni rá. A tudós komára sikerült. Megfogom a homlokát. De először nem bírok belépni a tudatalattijába. Biztos a pszichikus képességei okozzák ezt is. Egyfajta, védelem, de hát ez nem ellenem van, hanem az ellen hogy átvegyék felette az irányítást. Én csak kommunikálok vele. Esetleg, mutatok egy-két dolgot...széles mosolyra húzódott a szám...mint a tudósnak.
Újra próbálkozok, jobban koncentrálok. Bent vagyok, látszólag össze van zavarodva, kérdésekre keresi a választ. Létre hozok egy anomáliát,
(ez olyan mint egy álom csak ezt én irányítom, meg így talán értelmesebb mintha csak simán az ember álmába lépnék be.)
A helyszín a szobája, leülök az asztalához, a jól megszokott formámban. Egyenlőre nem mutatom meg hogy ki vagyok. Felébred, észre vesi hogy ott ülök, háttal neki. Minden úgy van ahogy a valóságban, ezért rögtön a fegyverért, nyúl. Majd rám szegezi.
- Akkor most szépen, felállsz, és meghalsz becsülettel. Nem akarom hogy összekend az asztalt.
- Nem tudsz, bántani Jeff.
-Ki a fa**om vagy te. Tudod mit nem érdekel. Meghúzta a ravaszt, a golyó egyenesen a fejemen megy keresztül. Előre borulok, oda lép hozzám amint megérint eltűnök és mögötte manifesztálódok újra. Hátra néz. Csodálkozik.
- Én mondtam.
Leveszem a kámzsát. Megmutatom neki az arcomat. Hogy én vagyok Drivij.
Ettől még jobban elkerekedik a szeme.
- Mi ?? Hogy ?? Teee ?
- Igen én, tudom hogy van pár kérdésed.
Egyetértően bólogat.
- Hát ezt eltaláltad, nem is kevés. Még mindig csak néz, és vizsgálgat a szemével.
- Hát kérdezz.
- Ki vagy te ?
- Drivij vagyok, és igen szellem. Meghaltam, ellenben veled.
- De akkor hol vagyunk, vagy mi történik most ?
- A szobádban, alszol, és én most az elmédben vagyunk. Létre hoztam egy anomáliát, ezáltal tudunk beszélgetni.
- Mikor akarsz kimenni ? Már bocs...
- Amikor kedvem tartja...vagy elvileg ha valami nagy sokk éri a tested a valóságban akkor felriadhatsz. De ne aggódj semmi olyan nem történik amiről ne tudnék, ha esetleg bajban vagy, akkor vissza tudlak küldeni azonnal.
- Kösz ne aggódjak, miért is ne, végül is csak egy szellemmel, társalgok, ez aztán megnyugtató.
- Ha ártani akarnék neked már megtettem volna.
- Ez igaz lehet.
- De vannak ennél fontosabb kérdéseid is mint hogy ki vagyok, vagy hogy hol vagyunk. Jól sejtem ugye ?
- Igeen, jól sejted. De miért bízhatnék meg benned hiszen a éltedben is elárultál, holtadban miért ne tennéd.
- Akkor majd legközelebb folytatjuk. Jutt eszembe... Kipp kopp.
Majd a kopogásra, felriadt.
Ez a konvergencia bárban összpontosult, nem is értem hogy nem vettem észre eddig. Akkor a szellem kupaktanács elmarad. Elindultam utána nézni mi is okozta ezt. Egy szobában állapodtam meg. Egy ismerős volt a szobában. Nem lehet...ez nem igaz....Jeff. Tehát túlélte, és ahogy érzékelem az az irányító nem csak a tudást adta át, hanem némi képességet. Jeff, erős lett, de még nem tud mindenről. De majd rákérdezek egy-két dologra. Megpróbálom nem a frászt hozni rá. A tudós komára sikerült. Megfogom a homlokát. De először nem bírok belépni a tudatalattijába. Biztos a pszichikus képességei okozzák ezt is. Egyfajta, védelem, de hát ez nem ellenem van, hanem az ellen hogy átvegyék felette az irányítást. Én csak kommunikálok vele. Esetleg, mutatok egy-két dolgot...széles mosolyra húzódott a szám...mint a tudósnak.
Újra próbálkozok, jobban koncentrálok. Bent vagyok, látszólag össze van zavarodva, kérdésekre keresi a választ. Létre hozok egy anomáliát,
(ez olyan mint egy álom csak ezt én irányítom, meg így talán értelmesebb mintha csak simán az ember álmába lépnék be.)
A helyszín a szobája, leülök az asztalához, a jól megszokott formámban. Egyenlőre nem mutatom meg hogy ki vagyok. Felébred, észre vesi hogy ott ülök, háttal neki. Minden úgy van ahogy a valóságban, ezért rögtön a fegyverért, nyúl. Majd rám szegezi.
- Akkor most szépen, felállsz, és meghalsz becsülettel. Nem akarom hogy összekend az asztalt.
- Nem tudsz, bántani Jeff.
-Ki a fa**om vagy te. Tudod mit nem érdekel. Meghúzta a ravaszt, a golyó egyenesen a fejemen megy keresztül. Előre borulok, oda lép hozzám amint megérint eltűnök és mögötte manifesztálódok újra. Hátra néz. Csodálkozik.
- Én mondtam.
Leveszem a kámzsát. Megmutatom neki az arcomat. Hogy én vagyok Drivij.
Ettől még jobban elkerekedik a szeme.
- Mi ?? Hogy ?? Teee ?
- Igen én, tudom hogy van pár kérdésed.
Egyetértően bólogat.
- Hát ezt eltaláltad, nem is kevés. Még mindig csak néz, és vizsgálgat a szemével.
- Hát kérdezz.
- Ki vagy te ?
- Drivij vagyok, és igen szellem. Meghaltam, ellenben veled.
- De akkor hol vagyunk, vagy mi történik most ?
- A szobádban, alszol, és én most az elmédben vagyunk. Létre hoztam egy anomáliát, ezáltal tudunk beszélgetni.
- Mikor akarsz kimenni ? Már bocs...
- Amikor kedvem tartja...vagy elvileg ha valami nagy sokk éri a tested a valóságban akkor felriadhatsz. De ne aggódj semmi olyan nem történik amiről ne tudnék, ha esetleg bajban vagy, akkor vissza tudlak küldeni azonnal.
- Kösz ne aggódjak, miért is ne, végül is csak egy szellemmel, társalgok, ez aztán megnyugtató.
- Ha ártani akarnék neked már megtettem volna.
- Ez igaz lehet.
- De vannak ennél fontosabb kérdéseid is mint hogy ki vagyok, vagy hogy hol vagyunk. Jól sejtem ugye ?
- Igeen, jól sejted. De miért bízhatnék meg benned hiszen a éltedben is elárultál, holtadban miért ne tennéd.
- Akkor majd legközelebb folytatjuk. Jutt eszembe... Kipp kopp.
Majd a kopogásra, felriadt.
A kiképzőtiszt reggel kelt minket:
-Emberek vigyázz!
Felállunk. Mondja a kiképző:
-Most mennek majd élesbe emberek!
Egymásra nézünk. Mondja:
-Elmennek a bárig teljes menetfelszerelésben és ott leigazolnak. ÉLÉNKEBBEN!
Elindulunk és bepakolunk. Mikor készen vagyunk elkezdünk futni. A szeméttelep felé megyünk. Miközben futunk egyik gyerek mondja:
-Lassúak! Én gyorsabb vagyok!
Elkezd rohanni. Ekkor a kiképző aki mellettünk megy dzsippel mondja:
-Ne! ÁLLJ!
Rohan de mikor átlépi a kordon határát a cipője azonnal megolvad, a lába szétmállik és nagynehezen tud csak kimászni. Mondja a kiképző:
-Látjátok? Ez lesz ha valaki buzgálkodik! MINDENKI MINDIG CSAK BUZGÁLKODIK! Segítsék fel!
Felsegítettük. NMézzük, meghalt. Elvérzett. Mondja a főnök:
-A franc. Maga ott!(mutat egy emberre) Maga visszaviszi a hullát. A többiek, utánam!
Indultunk tovább de most valamiféle Sötét Völgy nevű helyre. Egyik katonatársam megszólal:
-Tudod miért hívják Sötét Völgynek?
-Miért?
-Mert sötét aki oda bemerészkedik!
Futunk tovább. Átérünk Sötét Völgybe. Ott megállít minket a kiképző és mondja:
-Itt most éles helyzet van! Adok fegyvert mindenkinek de csak indokolt esetben lőjenek és csak egy sorozatot!
Futottunk tovább. Mikor átértünk mondja a főnök:
-Ide a fegyvert!
Odaadtuk és mentünk tovább. Mire odaértünk a bárhoz a lábunk leszakadt. Valami kötelesség vagy mi lakik itt. Bementünk, a szállásban lepakoltunk és mentünk tovább az edzésekre. Elsőnek a céllövöldébe megyünk. Mondja a főnök:
-Most itt addig gyakorolnak amíg nem sikerül az 5/5. Értik?
-Értjük!
Öt céltábla van kirakva. És három tárat kaptunk. Én már jobban lövök szóval én harmadjára megcsináltam. Mivel ez kipipálva mondja a főnök:
-Helyes! Most jön a kitartás vizsga. Jöjjön.
Bevittek egy futópadhoz és ott futtattak. Másfél órán át futottam mire kifulladtam. Mondja a főnök:
-Nem rossz. Nem rossz. Maga pihenőt kap nap végéig. Holnap magát elviszem valahova ha nem teljesítik ezt a szintet a többiek. Majd meglátja.
Elmentem a hálóhelyre és ott aludtam. Reggel hatkor keltettek.
-Emberek vigyázz!
Felállunk. Mondja a kiképző:
-Most mennek majd élesbe emberek!
Egymásra nézünk. Mondja:
-Elmennek a bárig teljes menetfelszerelésben és ott leigazolnak. ÉLÉNKEBBEN!
Elindulunk és bepakolunk. Mikor készen vagyunk elkezdünk futni. A szeméttelep felé megyünk. Miközben futunk egyik gyerek mondja:
-Lassúak! Én gyorsabb vagyok!
Elkezd rohanni. Ekkor a kiképző aki mellettünk megy dzsippel mondja:
-Ne! ÁLLJ!
Rohan de mikor átlépi a kordon határát a cipője azonnal megolvad, a lába szétmállik és nagynehezen tud csak kimászni. Mondja a kiképző:
-Látjátok? Ez lesz ha valaki buzgálkodik! MINDENKI MINDIG CSAK BUZGÁLKODIK! Segítsék fel!
Felsegítettük. NMézzük, meghalt. Elvérzett. Mondja a főnök:
-A franc. Maga ott!(mutat egy emberre) Maga visszaviszi a hullát. A többiek, utánam!
Indultunk tovább de most valamiféle Sötét Völgy nevű helyre. Egyik katonatársam megszólal:
-Tudod miért hívják Sötét Völgynek?
-Miért?
-Mert sötét aki oda bemerészkedik!
Futunk tovább. Átérünk Sötét Völgybe. Ott megállít minket a kiképző és mondja:
-Itt most éles helyzet van! Adok fegyvert mindenkinek de csak indokolt esetben lőjenek és csak egy sorozatot!
Futottunk tovább. Mikor átértünk mondja a főnök:
-Ide a fegyvert!
Odaadtuk és mentünk tovább. Mire odaértünk a bárhoz a lábunk leszakadt. Valami kötelesség vagy mi lakik itt. Bementünk, a szállásban lepakoltunk és mentünk tovább az edzésekre. Elsőnek a céllövöldébe megyünk. Mondja a főnök:
-Most itt addig gyakorolnak amíg nem sikerül az 5/5. Értik?
-Értjük!
Öt céltábla van kirakva. És három tárat kaptunk. Én már jobban lövök szóval én harmadjára megcsináltam. Mivel ez kipipálva mondja a főnök:
-Helyes! Most jön a kitartás vizsga. Jöjjön.
Bevittek egy futópadhoz és ott futtattak. Másfél órán át futottam mire kifulladtam. Mondja a főnök:
-Nem rossz. Nem rossz. Maga pihenőt kap nap végéig. Holnap magát elviszem valahova ha nem teljesítik ezt a szintet a többiek. Majd meglátja.
Elmentem a hálóhelyre és ott aludtam. Reggel hatkor keltettek.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Felriadtam az ágyban...
Verítékben úsztam.. hideg verítékben a szívem viszont eszetlenül dobogott...
Ohhh... anyám... ezek az álmok egyre durvábbak... mondtam, majd kikeltem az ágyból, és az íroasztalomhoz mentem, felkapcsoltam az olvasó lámpát.
Kihúztam az utolsó előtti fiókot, Kivettem egy üveg Whikeyt és 1 poharat, töltöttem majd letettem az üveget, és kézbe vettem a poharat.
Szóval meghaltál Dirvij... a levegőbe emeltem a poharat... Egészségedre!
Majd lehajtottam a pohár tartalmát.
kitöltöttem még 1 pohárral, majd a felső fiókból elővettem egy dokumentum köteget.
amíg hónapokig itt voltam a szobámban és a bázison találnom kellett valami elfoglaltságot.
hát fogtam a szaharov féle aktákat, és elkezdtem tanulmányozni a pszichikus kisugárzást, és a mutánsok, főként az irányítók hatását...
sok egyező tulajdonságot találtam a képességeim és az irányítók közt. meg kellene szereznem azokat az aktákat amik a fejedelem, és az általa említett mutáns aktáját...
biztos hogy rengeteg furcsaságot találnék... és hasonlóságot.
de vajon hol vannak az akták... a tudósok még nem is tudtak annak az irányítónak a létezéséről sem...
és mikor halt meg Dirvij?
A POKOLBA! Legalább 2 hónapig be voltam ide zárva a kurva kötelességi bázisra se hírek semmi...
hírek... információ... informátor!
bassz! hogy ez miért nem jutott eszembe elöbb!
Felvettem gyorsan egy öltözetet, magamra az üvegburát, é leszaladtam a bárba.
kb 3 hete hogy beköltött a bárba egy informátor, egy igazi kém fickó aki bármilyen infót megtud szerezni, persze megfelelő áron.
Lementem, és meg is pillantottam, rögtön le is szólítottam.
Sztincs! érdekelne egy kis meló?
Miféle?
hírszerzés!
Mit?
2 dolog!
jól hangzik! Fizetség?
50000 rubel?
király mit akarsz tudni?
1 fickó, mi történt vele az elmúlt 1 hónapban!
Ki?
Tropotov Drivij
katona volt?
nem tudom... azt hiszem stalker.
hallottam egy ilyen nevűről, de az katona volt pontosan hadnagy!
lehet ő az.. keress rá erre a hadnagyra!
oké!
még 1 valami!
igen?
jár nekem utána a mostanság lévő katonai hadműveleteknek!
Miért kér ilyet egy szolgálatos? elvileg megosztják a hadműveleteket nem?
Engem a titkos hadműveleteik érdekelnek, nem nyílt!
mennyire titkos?
SBU és a többi...
Nem ígérem hogy gyorsan megszerzem az információt, de megszerzem!
köszönöm!
Te hozd a pénzt!, mondta, majd összébb húzta magán a fekete esőkabátot, és kibiztosította az abakánt, majd elindult kifele.
az ajtóban vissza fordult: 1 hét! maximum másfél ha nem jövök, ne várj se infót se engem!
Rendben.
azzal kiment a bárból.
1 hét... remélem sikerrel jár. addig is keresnem kell valami elfoglaltságot...
Visszamentem a szolgálatos részre, vissza a szobámba, és lefeküdtem aludni...
Verítékben úsztam.. hideg verítékben a szívem viszont eszetlenül dobogott...
Ohhh... anyám... ezek az álmok egyre durvábbak... mondtam, majd kikeltem az ágyból, és az íroasztalomhoz mentem, felkapcsoltam az olvasó lámpát.
Kihúztam az utolsó előtti fiókot, Kivettem egy üveg Whikeyt és 1 poharat, töltöttem majd letettem az üveget, és kézbe vettem a poharat.
Szóval meghaltál Dirvij... a levegőbe emeltem a poharat... Egészségedre!
Majd lehajtottam a pohár tartalmát.
kitöltöttem még 1 pohárral, majd a felső fiókból elővettem egy dokumentum köteget.
amíg hónapokig itt voltam a szobámban és a bázison találnom kellett valami elfoglaltságot.
hát fogtam a szaharov féle aktákat, és elkezdtem tanulmányozni a pszichikus kisugárzást, és a mutánsok, főként az irányítók hatását...
sok egyező tulajdonságot találtam a képességeim és az irányítók közt. meg kellene szereznem azokat az aktákat amik a fejedelem, és az általa említett mutáns aktáját...
biztos hogy rengeteg furcsaságot találnék... és hasonlóságot.
de vajon hol vannak az akták... a tudósok még nem is tudtak annak az irányítónak a létezéséről sem...
és mikor halt meg Dirvij?
A POKOLBA! Legalább 2 hónapig be voltam ide zárva a kurva kötelességi bázisra se hírek semmi...
hírek... információ... informátor!
bassz! hogy ez miért nem jutott eszembe elöbb!
Felvettem gyorsan egy öltözetet, magamra az üvegburát, é leszaladtam a bárba.
kb 3 hete hogy beköltött a bárba egy informátor, egy igazi kém fickó aki bármilyen infót megtud szerezni, persze megfelelő áron.
Lementem, és meg is pillantottam, rögtön le is szólítottam.
Sztincs! érdekelne egy kis meló?
Miféle?
hírszerzés!
Mit?
2 dolog!
jól hangzik! Fizetség?
50000 rubel?
király mit akarsz tudni?
1 fickó, mi történt vele az elmúlt 1 hónapban!
Ki?
Tropotov Drivij
katona volt?
nem tudom... azt hiszem stalker.
hallottam egy ilyen nevűről, de az katona volt pontosan hadnagy!
lehet ő az.. keress rá erre a hadnagyra!
oké!
még 1 valami!
igen?
jár nekem utána a mostanság lévő katonai hadműveleteknek!
Miért kér ilyet egy szolgálatos? elvileg megosztják a hadműveleteket nem?
Engem a titkos hadműveleteik érdekelnek, nem nyílt!
mennyire titkos?
SBU és a többi...
Nem ígérem hogy gyorsan megszerzem az információt, de megszerzem!
köszönöm!
Te hozd a pénzt!, mondta, majd összébb húzta magán a fekete esőkabátot, és kibiztosította az abakánt, majd elindult kifele.
az ajtóban vissza fordult: 1 hét! maximum másfél ha nem jövök, ne várj se infót se engem!
Rendben.
azzal kiment a bárból.
1 hét... remélem sikerrel jár. addig is keresnem kell valami elfoglaltságot...
Visszamentem a szolgálatos részre, vissza a szobámba, és lefeküdtem aludni...
Végig nyomon követtem Jeff-et. Először ivott a tiszteletemre. Ez jól esett. De ha megtudja mik történtek addig amíg ő távol volt.Akkor jobb ha előkészít még egy üveggel. De elindult. Hova megy, le a bárba. Beszélget egy fekete kabátos emberrel. Nem sok szót sikerül elcsípnem pedig közvetlen mellettük állok. Valami infók, meg SBU,
jah és én. Rám is kíváncsi. Hát akkor csak beszélnem kell vele megint. A fekete kabátos elmegy. Jeff pedig vissza a szobájába. Lefekszik megint, remek itt az alkalom megint. Nem várom meg míg álomba merül. Újra ugyan azt az anomáliát hozom létre. Most egyenesen megszólítom.
- Jeff, csalódtam benned, itt vagyok kérdezhetsz bármit, erre informátort fogadsz fel. Hogy derítsen ki rólam dolgokat.
- Mi van már megint. Ezek az álmok kikészítenek.
- Nem, nem ezek fognak kikészíteni. Ez még csak a kezdet.
- Akkor mond hogy hogyan fog folytatódni.
- Először, meg kell értened hogy nem árultalak el. Másodszor, olyan dolgok történtek amíg te távol voltál amik sok mindent befolyásoltak, ezeknek köszönhetem hogy meghaltam. de ha nekem nem akarsz hinni várd meg az informátorod. De ő akkor sem tud annyit kideríteni amennyit én tudok.
ezzel megszüntetem az anomáliát.
jah és én. Rám is kíváncsi. Hát akkor csak beszélnem kell vele megint. A fekete kabátos elmegy. Jeff pedig vissza a szobájába. Lefekszik megint, remek itt az alkalom megint. Nem várom meg míg álomba merül. Újra ugyan azt az anomáliát hozom létre. Most egyenesen megszólítom.
- Jeff, csalódtam benned, itt vagyok kérdezhetsz bármit, erre informátort fogadsz fel. Hogy derítsen ki rólam dolgokat.
- Mi van már megint. Ezek az álmok kikészítenek.
- Nem, nem ezek fognak kikészíteni. Ez még csak a kezdet.
- Akkor mond hogy hogyan fog folytatódni.
- Először, meg kell értened hogy nem árultalak el. Másodszor, olyan dolgok történtek amíg te távol voltál amik sok mindent befolyásoltak, ezeknek köszönhetem hogy meghaltam. de ha nekem nem akarsz hinni várd meg az informátorod. De ő akkor sem tud annyit kideríteni amennyit én tudok.
ezzel megszüntetem az anomáliát.
sulyid
New Member
Reggel a szokásos időpontban keltünk. Szokásosan vigyázzba állunk s várjuk hogy a parancsnok mondja amit akar. Elkezdi a mondani valóját :
- Most mennek majd élesbe emberek! - mi erre csak össze nézzünk és azon gondolkodunk hogy most miről van szó... - Elmennek a bárig teljes menetfelszerelésben és ott leigazolnak. ÉLÉNKEBBEN! - Alig pár perc alatt össze is pakoltam minden felszerelésemet.
Lassan az egész szakasz elkezd futni a szeméttelep felé. Az egyik hülye gyerek azt mondja hogy :
- Lassúak! Én gyorsabb vagyok! - erre a parancsnok azt mondja :
- Ne! ÁLLJ! - a kölyök hirtelen átlépi a kordont és valami miatt megszűnik létezni a lába de még nagy nehezen sikerül neki kimásznia belőle. Erre parancsnok csupán annyit mond :
- Látjátok? Ez lesz ha valaki buzgálkodik! MINDENKI MINDIG CSAK BUZGÁLKODIK! Segítsék fel! - össze kaparjuk a srácot illetve azt ami megmaradt belőle s mily meglepő módon halott.
- -A franc. Maga ott!(Rám mutat...) Maga visszaviszi a hullát. A többiek, utánam! - felkapom a hullát a vállamra és futok tovább. Elölről a következő beszélgetést hallom :
- Tudod miért hívják Sötét Völgynek?
- Miért?
- Mert sötét aki oda bemerészkedik! - mondhatni megfekszek attól hogy itt mily humoros emberek tartózkodnak... remélem hogy jobban lő mint amilyen a humora... megérkezünk a sötét erdőbe. A parancsnok megállít minket.
- Itt most éles helyzet van! Adok fegyvert mindenkinek de csak indokolt esetben lőjenek és csak egy sorozatot! - ez nem valami biztató, remélem hogy nem lesz majd szükség rá. Miután végig megyünk az erdőn azt mondja a parancsnok :
- Ide a fegyvert! - szépen oda adom a többiekkel együtt és futok tovább. Ez a fickó igazán megtanulhatná azt a szót hogy " kérem "... Végre megérkeztünk az új állomáshelyünkre. A szállásunknál lerakjuk a cuccunkat majd megyünk tovább a cél lövöldébe. Szokásos 3 tár - 5 célpont jön. Negyedszerre már sikerül is. Miután a másik srác ( asszem Száva?) befejezte a tesztet én is neki állok a futásnak. 1 óra 22 percig futok utána pedig mivel nem birom tovább így abba hagyom a futást. A kiképző erre csak annyit mond :
- Nem rossz , nem rossz. A másik újonc jobban bírta de maga se volt rossz. A mai napra már nem kap semmilyen további feladatot. Lehet hogy holnap elviszem magát és a másik srácot 1 kicsit szórakozni.
Megyek vissza a szállásunkra s látom hogy a másik srác már alszik. Én is lefekszek az ágyamra és szinte azonnal álomba is merülök.
Másnap reggel 6-kor ébresztenek.
Mibe szereténél még bele kötni?
- Most mennek majd élesbe emberek! - mi erre csak össze nézzünk és azon gondolkodunk hogy most miről van szó... - Elmennek a bárig teljes menetfelszerelésben és ott leigazolnak. ÉLÉNKEBBEN! - Alig pár perc alatt össze is pakoltam minden felszerelésemet.
Lassan az egész szakasz elkezd futni a szeméttelep felé. Az egyik hülye gyerek azt mondja hogy :
- Lassúak! Én gyorsabb vagyok! - erre a parancsnok azt mondja :
- Ne! ÁLLJ! - a kölyök hirtelen átlépi a kordont és valami miatt megszűnik létezni a lába de még nagy nehezen sikerül neki kimásznia belőle. Erre parancsnok csupán annyit mond :
- Látjátok? Ez lesz ha valaki buzgálkodik! MINDENKI MINDIG CSAK BUZGÁLKODIK! Segítsék fel! - össze kaparjuk a srácot illetve azt ami megmaradt belőle s mily meglepő módon halott.
- -A franc. Maga ott!(Rám mutat...) Maga visszaviszi a hullát. A többiek, utánam! - felkapom a hullát a vállamra és futok tovább. Elölről a következő beszélgetést hallom :
- Tudod miért hívják Sötét Völgynek?
- Miért?
- Mert sötét aki oda bemerészkedik! - mondhatni megfekszek attól hogy itt mily humoros emberek tartózkodnak... remélem hogy jobban lő mint amilyen a humora... megérkezünk a sötét erdőbe. A parancsnok megállít minket.
- Itt most éles helyzet van! Adok fegyvert mindenkinek de csak indokolt esetben lőjenek és csak egy sorozatot! - ez nem valami biztató, remélem hogy nem lesz majd szükség rá. Miután végig megyünk az erdőn azt mondja a parancsnok :
- Ide a fegyvert! - szépen oda adom a többiekkel együtt és futok tovább. Ez a fickó igazán megtanulhatná azt a szót hogy " kérem "... Végre megérkeztünk az új állomáshelyünkre. A szállásunknál lerakjuk a cuccunkat majd megyünk tovább a cél lövöldébe. Szokásos 3 tár - 5 célpont jön. Negyedszerre már sikerül is. Miután a másik srác ( asszem Száva?) befejezte a tesztet én is neki állok a futásnak. 1 óra 22 percig futok utána pedig mivel nem birom tovább így abba hagyom a futást. A kiképző erre csak annyit mond :
- Nem rossz , nem rossz. A másik újonc jobban bírta de maga se volt rossz. A mai napra már nem kap semmilyen további feladatot. Lehet hogy holnap elviszem magát és a másik srácot 1 kicsit szórakozni.
Megyek vissza a szállásunkra s látom hogy a másik srác már alszik. Én is lefekszek az ágyamra és szinte azonnal álomba is merülök.
Másnap reggel 6-kor ébresztenek.
Mibe szereténél még bele kötni?
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Megint álmom volt, de nem riadtam fel.. csupán reggel keltem fel, de tisztán emlékeztem rá...
nem árult el.. na persze... akkor miért ment egyből a szabadsághoz, és hogy lehettek ilyen jó viszonyba a parancsnokukkal? erre adjon nekem értelmes választ a mocsok!
nos mind 1...
Kinézek az ablakon...
egy csapat katona itt gyakorlatozik... de hogy a picsába kerültek ide? bár... nem baj hogy ide kerültek... legalább szerválok magamnak egy két embert!
király! mondtam és felvettem a Univerzális páncélt, és a hozzá tartozó üveget, majd lementem
Mikor kiértem, ott látom hogy egy házsártos fickó megafonon keresztül egy Uazból kommandírozta őket.
Oda mentem hozzá.
Napot! Köszöntem neki katonásan.
Egy kicsit felém pillant majd újra ordibálni neki a megafonon keresztül. Gyorsabban az isten verjen meg titeket lassúak vagytok mint egy vénasszony!
maga mit kullog hátul szása? HÚZZON BELE!
mennyire szarok? kérdeztem oda.
Mi? kérdez felém a fickó.
az újjoncai mennyire lekvár?
tán ön is kiképző tiszt? kérdez felém.
majdnem... mondtam higgadtan kimérten.
No kolléga, mi a neve és rangja?
Hirtelen nem jutott semmi az eszembe csak ez: Százados!
neve? kérdez a fickó ismételten.
Százados.
Na nekem ne keménykedjen puha pöcs fogadjunk hogy tiszti iskolába járt, és úgy lett százados, fogadok hogy kb fél hete van a szolgálatnál, és kerekre nyalják a seggét, és fogadok hogy ez a pár porba fingó is simán szarrá verné magát! Ordít le engem a fickó, és minden szónál egyre vörösebb a feje a végén tiszta rák vörös...
2 lépéssel közelebb léptem hozzá, és kinyújtva a kezem, a mutató ujjammal éppen hozzá érve a kiképző tiszthez:
Na ide figyeljen! nem vagyok mihaszna barakk sikáló közlegény maga felfuvalkodott zsírgolyó!
Én ott harcoltam ahova maga az életbe nem merné oda tolni a képét.
Olyan sérüléseket kaptam, amiktől maga behugyozna, össze sírná szarná magát!
és nem jártam sose tiszti iskolába, én a csatatéren harcolva kaptam a rangom, nem holmi ordibálásért!
Na most, maga azt mondta simán szarrá vernének az emberei, én elfogadom a kihívást!
2 embere ellenem, ha győzök elviszem az egyik emberét, ha nem, akkor kérjen tőlem!
Elfogadja?
Hogy a viharba ne!
Na ki lesz a 2 párbajosa? Kérdeztem nevetve...
Válasszon maga!
Legyen a töpszli meg az a langa létra!
Szása, Bordas verjék el ezt a száj hőst! Rivál rájuk a kiképző tiszt.
Én csak kimentem a nyílt betonra, és megropogtattam a nyakam, jobbra is balra is a 2 fickó össze nézett, amikor akkorát roppant a nyakam a bal oldalnál, hogy azt hitték eltört.
Na gyertek feleltem.
Erre a langa létra minden erejéből elkezd felém futni, én teszek két lépést, és a tenyérrel megállítottam a kölköt, a mellkasához ütve minden erőmből, ő akkorát nyögött, mind az állat, és még hátra is tántorodott, utána léptem, és megfogtam a zubbonyánál, és minden erőmmel felemeltem a kölyköt, és a a földhöz vágtam háttal.
a fickó egyből ki is feküdt, a kiképző tiszt pedig olyan elkerekedett szemekkel nézett rám a mutatvány után, hogy majdnem leült az anyósülésbe, de állva maradt...
Végül ránéz a töpszlire.
Szása ha kiütöd kapsz 1 nap kimenőt!
A fickó, kicsit megörült, de felém, és az eszméletét vesztett társára nézett, és ott rögtön elszállott a harci kedve...
ugyanis gonosz kacaja fogadtam a kiképző tiszt elkerekedett szemeit, és kiakadt fejét.
TÁMADJON MÁR MAGA SZAR! Ordít rá a kiképző tiszt.
a fickó, végül is nekiveselkedik, üt jobb kézzel elkapom, a kezét kicsavarom egészen hátra, kirúgom a lábát, ő térdre esik, ekkor elkapom a nyakát, és addig fojtogatom míg alig kap levegőt, majd mielőtt megfulladt volna elengedtem.
ekkor a kiképző tiszthez fordulok.
Lekvár... mondtam, majd megint oda mentem hozzá és kinyújtva a mutató ujjam: Ahogy maga is!
majd meglöktem kicsit, mire a fickó, lehuppant az anyósülésre, teljesen megszégyenülve....
megfordultam, és visszafele indultam, de kb 12 lépés után eszembe jutott miért is jöttem, hátra néztem...
A töpszlit kérem!
Mi? kérdez felém a Kiképző tiszt.
Megegyeztünk!
Nem viheti el!
Miért is?
Mert ő nem egyszerű katona, ő katonai stalkernek lesz képezve.
Hallott már a szolgálat-hadsereg egyezményről?
Igen.
És tudja mi áll benne?
Nem.
Akkor elmondom azt ami ide vonatkozik:
Az alapító tagoknak joguk közé tartozik egy "A sorozás joga" nevű parancs ami alapján bárkit besorozhat a szolgálatba legyen katona vagy stalker!
Ön alapító?!
Igen! és viszem a töpszlit! Ha átengedi, akkor ön mondja a katonai parancsnoknak hogy éltem a sorozás jogával, ha nem akkor én beszélek a katonai parancsnokkal hogy megtagadja a szerződés egyik alapkövét!
A kiképző tiszt elgondolkozott végül így szól:
Vigye.. de menjen a pokolba!
Oda tartok! mondtam neki gúnyos hangon.
majd odamentem a félájult fickóhoz, levettem az oldaláról a vizes kulacsot, és a képibe öntöttem.
Szegye össze magát kiscserkész, és kövessen!
A fickó még mindig kábán néz, majd felkel, és elöbb a kiképző tisztje elé megy aki eképpen ordítja le a fejét: NEM HALLOTTA? MAGA MÁRA SZOLGÁLAT EMBERE! TAKARODJON A SZEMEM ELÖL!
a fickó, sietős léptekkel távozott a volt parancsnokától, majd követett engem, fél perc sem tellett bele a Kiképző tiszt, a haragját a kiképzendőkön kezdte levezetni... keserű a baka sorsa... főleg ha rajtuk vezetik le a agyfaszt... de ez van.
nem árult el.. na persze... akkor miért ment egyből a szabadsághoz, és hogy lehettek ilyen jó viszonyba a parancsnokukkal? erre adjon nekem értelmes választ a mocsok!
nos mind 1...
Kinézek az ablakon...
egy csapat katona itt gyakorlatozik... de hogy a picsába kerültek ide? bár... nem baj hogy ide kerültek...
legalább szerválok magamnak egy két embert!király! mondtam és felvettem a Univerzális páncélt, és a hozzá tartozó üveget, majd lementem
Mikor kiértem, ott látom hogy egy házsártos fickó megafonon keresztül egy Uazból kommandírozta őket.
Oda mentem hozzá.
Napot! Köszöntem neki katonásan.
Egy kicsit felém pillant majd újra ordibálni neki a megafonon keresztül. Gyorsabban az isten verjen meg titeket lassúak vagytok mint egy vénasszony!
maga mit kullog hátul szása? HÚZZON BELE!
mennyire szarok? kérdeztem oda.
Mi? kérdez felém a fickó.
az újjoncai mennyire lekvár?
tán ön is kiképző tiszt? kérdez felém.
majdnem... mondtam higgadtan kimérten.
No kolléga, mi a neve és rangja?
Hirtelen nem jutott semmi az eszembe csak ez: Százados!
neve? kérdez a fickó ismételten.
Százados.
Na nekem ne keménykedjen puha pöcs fogadjunk hogy tiszti iskolába járt, és úgy lett százados, fogadok hogy kb fél hete van a szolgálatnál, és kerekre nyalják a seggét, és fogadok hogy ez a pár porba fingó is simán szarrá verné magát! Ordít le engem a fickó, és minden szónál egyre vörösebb a feje a végén tiszta rák vörös...
2 lépéssel közelebb léptem hozzá, és kinyújtva a kezem, a mutató ujjammal éppen hozzá érve a kiképző tiszthez:
Na ide figyeljen! nem vagyok mihaszna barakk sikáló közlegény maga felfuvalkodott zsírgolyó!
Én ott harcoltam ahova maga az életbe nem merné oda tolni a képét.
Olyan sérüléseket kaptam, amiktől maga behugyozna, össze sírná szarná magát!
és nem jártam sose tiszti iskolába, én a csatatéren harcolva kaptam a rangom, nem holmi ordibálásért!
Na most, maga azt mondta simán szarrá vernének az emberei, én elfogadom a kihívást!
2 embere ellenem, ha győzök elviszem az egyik emberét, ha nem, akkor kérjen tőlem!
Elfogadja?
Hogy a viharba ne!
Na ki lesz a 2 párbajosa? Kérdeztem nevetve...
Válasszon maga!
Legyen a töpszli meg az a langa létra!
Szása, Bordas verjék el ezt a száj hőst! Rivál rájuk a kiképző tiszt.
Én csak kimentem a nyílt betonra, és megropogtattam a nyakam, jobbra is balra is a 2 fickó össze nézett, amikor akkorát roppant a nyakam a bal oldalnál, hogy azt hitték eltört.
Na gyertek feleltem.
Erre a langa létra minden erejéből elkezd felém futni, én teszek két lépést, és a tenyérrel megállítottam a kölköt, a mellkasához ütve minden erőmből, ő akkorát nyögött, mind az állat, és még hátra is tántorodott, utána léptem, és megfogtam a zubbonyánál, és minden erőmmel felemeltem a kölyköt, és a a földhöz vágtam háttal.
a fickó egyből ki is feküdt, a kiképző tiszt pedig olyan elkerekedett szemekkel nézett rám a mutatvány után, hogy majdnem leült az anyósülésbe, de állva maradt...
Végül ránéz a töpszlire.
Szása ha kiütöd kapsz 1 nap kimenőt!
A fickó, kicsit megörült, de felém, és az eszméletét vesztett társára nézett, és ott rögtön elszállott a harci kedve...
ugyanis gonosz kacaja fogadtam a kiképző tiszt elkerekedett szemeit, és kiakadt fejét.
TÁMADJON MÁR MAGA SZAR! Ordít rá a kiképző tiszt.
a fickó, végül is nekiveselkedik, üt jobb kézzel elkapom, a kezét kicsavarom egészen hátra, kirúgom a lábát, ő térdre esik, ekkor elkapom a nyakát, és addig fojtogatom míg alig kap levegőt, majd mielőtt megfulladt volna elengedtem.
ekkor a kiképző tiszthez fordulok.
Lekvár... mondtam, majd megint oda mentem hozzá és kinyújtva a mutató ujjam: Ahogy maga is!
majd meglöktem kicsit, mire a fickó, lehuppant az anyósülésre, teljesen megszégyenülve....
megfordultam, és visszafele indultam, de kb 12 lépés után eszembe jutott miért is jöttem, hátra néztem...
A töpszlit kérem!
Mi? kérdez felém a Kiképző tiszt.
Megegyeztünk!
Nem viheti el!
Miért is?
Mert ő nem egyszerű katona, ő katonai stalkernek lesz képezve.
Hallott már a szolgálat-hadsereg egyezményről?
Igen.
És tudja mi áll benne?
Nem.
Akkor elmondom azt ami ide vonatkozik:
Az alapító tagoknak joguk közé tartozik egy "A sorozás joga" nevű parancs ami alapján bárkit besorozhat a szolgálatba legyen katona vagy stalker!
Ön alapító?!
Igen! és viszem a töpszlit! Ha átengedi, akkor ön mondja a katonai parancsnoknak hogy éltem a sorozás jogával, ha nem akkor én beszélek a katonai parancsnokkal hogy megtagadja a szerződés egyik alapkövét!
A kiképző tiszt elgondolkozott végül így szól:
Vigye.. de menjen a pokolba!
Oda tartok! mondtam neki gúnyos hangon.
majd odamentem a félájult fickóhoz, levettem az oldaláról a vizes kulacsot, és a képibe öntöttem.
Szegye össze magát kiscserkész, és kövessen!
A fickó még mindig kábán néz, majd felkel, és elöbb a kiképző tisztje elé megy aki eképpen ordítja le a fejét: NEM HALLOTTA? MAGA MÁRA SZOLGÁLAT EMBERE! TAKARODJON A SZEMEM ELÖL!
a fickó, sietős léptekkel távozott a volt parancsnokától, majd követett engem, fél perc sem tellett bele a Kiképző tiszt, a haragját a kiképzendőkön kezdte levezetni... keserű a baka sorsa... főleg ha rajtuk vezetik le a agyfaszt... de ez van.
sulyid
New Member
Már alig várom hogy megírd. Remélem hogy én leszek az egyik kiválaszott harcos.
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Valami csuklyás alak jön, szerintem a kutya származási helyének környékéről, mert ugyan olyan hasadékból lép ki.Egy ideig érdeklődően néznek egymásra, aztán a kutya szemében mosoly csillan, és a csuklyás pedig csúnyán néz rá, mire az meghunyászkodik.A csuklyás eltűnik, a kutya meg elkezdi rágogatni a csuklómat, nagy nehezen feltápászkodok, társam néz a tartályra, leül elé és néz.Nézem én is, egy ideig keresem, majd megtalálom azt a lyukat, ahol az a hernyószerűség szívta ki belőle a tartalmát.Beleszagolok, de nincsen semmi különösebb szaga.Úgy fél perc múlva lejön valaki, mert hallottéák a lődözést, elmondom, hog mi volt, aztán felmegyek egy gumicsőért, hogy meg is tudjuk, hogy mi is van a tartályban, de a kutya nem mozdul el előle, őrzi vagy nem tudom.Kb negyed óram alatt kerítek három méernyi kivénhedt slagot, meg egy vödröt, begugja valaki a lyukon, megszívja, és már csordogál is bele a VÍZ?
Ebben szimpla víz van?És ezt őrízte az a másvilági lény.Nem semmi.
Mihail viszont azt mondja, hogy fogytán a kaja, meg az ilyesmi, és lehet, hogy el kéne menni bevásárolni az öreghez.Mindnki összedobja a pénzét,mellémraknak öt embert, meg egy teherautót, nomeg a kutyát, aztán mondják, hogy mennyek Sidorovicshoz, és hozzak mindenféle ellátmányt.Hát jólvan, másnap reggel már indítom is a kocsi motorját, és már megyünk is a kordon felé...
Ebben szimpla víz van?És ezt őrízte az a másvilági lény.Nem semmi.
Mihail viszont azt mondja, hogy fogytán a kaja, meg az ilyesmi, és lehet, hogy el kéne menni bevásárolni az öreghez.Mindnki összedobja a pénzét,mellémraknak öt embert, meg egy teherautót, nomeg a kutyát, aztán mondják, hogy mennyek Sidorovicshoz, és hozzak mindenféle ellátmányt.Hát jólvan, másnap reggel már indítom is a kocsi motorját, és már megyünk is a kordon felé...
Capt Axon
New Member
Másnap újra kocsiba ültem. Régen vezettem már. Elvittem egy vadonatúj nyitott tetejű UAZ-t. Jó kis gép a gond csak az, hogy nem messze a hídi helyőrségtől eleredt az eső.
"Rohadt jó!" Mondtam, majd felhúztam a ponyvát. Mire végeztem vele, addigra rohadtul elázott a fejem.
Fel kellett volna vennem a sisakot. De azzal már elkéstem. Beültem vissza a kocsiba, aztán kutya módjára megrázom a fejem.
Aztán tovább indultam. Útközben még megálltam a hídnál és mivel rengeteg időm volt, elmondtam minden eddigi történést Baronovnak.
Az öreg csak a fejét rázta. Őt is rosszul érték a hallottak. Még egy ideig elbeszélgettem velük, utána ismét kocsiba ültem és elindultam a szemétdomb felé.
De mivel a másik vegyi bomba a határon ért földet, ezért alkalmát láttam, hogy élesben kipróbáljam a zárt légző rendszerű maszkot.
Vettem még egy nagy levegőt, majd vetettem egy keresztet és elindultam a határ felé.
Már túljártam a fertőzött területen és nagy meglepetésemre bevált a maszk. Elhatároztam hogy elmegyek az Agropromi bázisig. Csinálok egy két mérést a fertőzés szintről, utána benézek a bázisra.
Amikor odaérkeztem, szokatlanul nagy volt a csönd. Érthető, ha az egész bázist egy súlyos vegyi támadás érte. Egyedül csak a bekapcsolt vegyi riadó jelző szirénák hallatszottak. Elővettem a detektoromat és elkezdtem a mérést.
----MOHO-34-es TDRK típusú detektor-----
--->Elvégzendő művelet:- Területi Vegyi szint Mérés
--->Mérés elkezdése. Kérem várjon!..................................................................................
--->Mérés eredménye: Magas szintű fertőzés veszély! Területet azonnal elhagyni! Evakuációs műveletek azonnali megkezdése javasolt. Kapcsolat felvétel a helyi mentesítő csapatokkal: Sikertelen! A helyi szervezetek nem elérhetőek.
--->Azonosítás: 45% agyi vérkeringés blokkoló anyag 55% Anabiotikus idegrendszer bénító.
--->Összehasonlítás: A szer 90%-os hasonlóságot mutat a Kurov-DK nevezetű idegméreggel.
--->Javaslatok: Tartózkodás a huzamosabb ideig való maradástól, ill. Kötelező Atropin beadása!
"Remek!" Gondoltam magamban, aztán megkerestem az atropin adagolót. Sajnos az jött, amitől tartottam.
Az atropint csakis a szívbe lehet beadni. És mivel most muszáj vagyok beadni magamnak, ezért beállítottam az adagolót. Hirtelen egy erős szúrást éreztem a szívem közelében, majd éreztem ahogy a szer bekerül a véráramomba.
Egy pillanatra aztán görcsösen kezdett mindenem rázkódni, majd minden elhomályosodott.
Aztán mikor újra kivilágosodott, éreztem hogy alig kaptam levegőt. Mintha valaki a mellkasomra ugrott volna, utána még rá is ült volna.
Majd végre újra jobban kezdtem érezni magam. Felálltam a földről és elindultam az intézet felé. Az udvar tele volt halott katonákkal. Némelyikük az evakuáció közben halt meg, mások pedig pakolás közben. Egy helikopter a főépület mellett volt a földön végig csúszva.
A pilóták ugyanúgy haltak meg, mint a többiek. Először fáradtnak érezték magukat, majd már nem kaptak levegőt, az idegrendszer bénulása után pedig öntudatlanul távoztak el az élők sorából.
Mindegyikükön látni lehetett a méreg nyomát. Vérző szemek, orr, és száj.
Amint abba hagytam a nézelődést, felszaladtam az intézet rádiószobájába. Először kikapcsoltam a riadót, hogy ne szóljon, aztán rádióztam Yantarnak, hogy jelentsem a helyzetet.
Elküldtem nekik a mért eredményeket, majd szóltam nekik, hogyha vizsgálódni akarnak akkor, vegyenek fel zárt légző rendszerű ruhákat, és készítsenek sok atropint.
Utána következett az őrmester irodája. Agonyok beszélt még nekem egy fontos csomagról, amit a hirtelen események miatt, itt kellett hagynia. Elkezdtem átkutatni a szobát.
Először kezdtem az íróasztallal. Semmi. Aztán jöttek a szekrények. Semmi.
Majd végül a komódot kezdtem átkutatni. Ott találtam egy alaposan lezárt, leszigetelt dobozt, ami biztosan tűzálló is volt. Valószínűleg ez lesz az.
Beraktam a táskámba, majd tovább nézelődtem. Semmi más. Az egyetlen, még talán értékes dolog, az az őrmester laptopja. Azt is berakom a doboz mellé. Majd tovább indulok.
Épp szaladok le az emeletről, amikor megszólal a ruha életfunkció jelzője. Egy darabig csipog és kijelzi a vizoron hogy fogy az atropin tartalom a véremből, majd benyom még egy adagot.
Megint jött a pocsék érzés, utána ismét megrázom magam és elindulok. A második emeletnél járok, amikor hirtelen megakad a szemem a kirakott táblán: "Raktár"
Gondolkodtam egy kicsit, majd benéztem. Odabent fegyverek, lőszer halomra, gránátok, és ruházatok voltak. Minden jó egy helyen. Odamentem a raktárvezető gépéhez, bekapcsoltam, majd átnéztem a leltár listát:
Agropromi előre tolt katonai bázis, 03-as poszt.
Leltár:
1. Fegyverek:-50db An-94
-110db AK-74
-230db Pmm
-94db Fora 12
2. Robbanószerek:-1200db RGD-5
-1198db F1
-5db Dupoxit nagy erejű robbanószer
3. Páncélzatok:-230db Katonai Egyenruha
-200db Beryl M3 Taktikai Egyenruha
-200db Beryl M4 Taktikai Egyenruha
-150db Beryl M5 Taktikai Páncélzat
-32db Bulat Katonai Stalker Páncél
-1db Beryl M5 Taktikai Páncélzat (Fejlesztett)
Azonnal megakadt a szemem az utolsó ruhán.
"Hmm...Fejlesztett? Ezt nézzük meg egy kicsit alaposabban." Mondtam majd megnyitottam a leírást róla.
Utolsó bejegyzés: Piotr Csubkó Professzor
-Beryl M5 Továbbfejlesztett Taktikai Páncélzat:
Leírás: A Továbbfejlesztett M5-ös taktikai páncélzat újdonságai közé tartozik az a belső integrált orvosi rendszer, mely sérülések esetén olyan anyagot juttat a szervezetbe, ami fertőtlenít, és egyben elősegíti az új sejtek képződését.
Ezáltal gyorsított regeneráció érhető el, de korántsem olyan hatékony. Az új sejtek ugyanis sokkal érzékenyebbek lesznek a külső behatásokra, mint az eddigiek.
Ezen regenerációs fejlesztést a Alfa 33-as képződmény, vagyis a köznyelven "Húscafat"-nak nevezett képződmény felhasználásával értük el.
A technológia eddig még nem lett tesztelve éles helyzetben. Viszont a szer eddig elég jó eredményeket ért el a biomedikai kutatásokban. A szert eddig három önkéntes alanyon teszteltük le, akik nemrég tértek vissza egy felderítő őrjáratból súlyos sérülésekkel.
További eredményeket addig nem tudunk elérni, amíg a ruhát nem teszteltük éles bevetésekben.
Eddig viszont még nem volt alkalmunk az éles helyzetben való kipróbálásra. Szóval amíg nem kerül sor egy efféle tesztre, addig a projecktet le zárom.
A ruháról való adatok elérhetővé válnak a fegyverraktárban, a tiszti gépen, és a kutatási részleg gépén.
(3as szintű engedély szükséges!)
Piotr Csubkó Professzor, Katonai Fejlesztési Hivatal
Ez érdekes! Egy ember a Katonai fejlesztéstől azért jött ide, hogy a zónában fejlesszen ki egy újfajta ruházatot. Remek! Ha ilyen ruházatokkal szerelnénk fel a katonáinkat, akkor kevesebb veszteséget szenvednénk.
Máris megkeresem ezt a páncélt. Elkezdtem kutatni a ruha után. Először a Beryl páncéloknál kezdtem.
Ott csak az alap példányok voltak. Aztán átnéztem a Bulat páncélokat. Mindegyik szépen sorba volt rendezve, ugyanolyan zöld zsákban, mint amibe mi kaptuk azelőtt. Viszont az egyik zsák szokatlanul nagyobb volt a többinél.
Közelebbről megnéztem és láttam rajta egy apró jelzést, miszerint ez a ruha a katonai fejlesztő csapaté.
Akkor megtaláltam. Kivettem a zsákot, majd leraktam az asztalra. Ki akartam nyitni, hogy alaposabban szemügyre vegyem, de aztán rájöttem, hogy ez nem igazán jó ötlet.
Ha ezt a ruhát még szándékozom használni, akkor jobb ha sterilen tartom, amíg ki nem érek a fertőzési zónából.
Már épp elég, hogy magamat kell majd mentesítenem. Aztán most már tényleg útnak indultam. Kivettem még a raktárból egy másik táskát és bele raktam a ruhát zsákostól, mindenestül.
Azt is a hátamra kaptam, majd elindultam vissza a kocsihoz. Amikor leértem, a táskát bevágtam a kocsi hátuljába a többi cuccommal együtt, beültem, majd elindultam a bár felé.
1 óra alatt vissza értem a szeméttelepre. Az egész terület szintén üres volt, a vegyi fertőzés miatt. A bár határánál se voltak őrök, így könnyű utam lesz. Kinyitottam a kaput, majd tovább hajtottam a bár felé.
Amíg oda nem értem, addig rádión beszóltam, hogy szükség lesz egy személy, és egy jármű teljes vegyi mentesítésére.
Amint megérkeztem, a szolgálat emberei már a megfelelő felkészüléssel vártak a kapuban. Kiszálltam a járműből és elkezdték rám ontani a fertőtlenítő permetet. Egy másik három tagú csapat, pedig a kocsit kezdte mentesíteni.
Amikor végeztek velem, akkor átmentem az egyik öltözőbe és átvettem egy váltás cuccot megint. Most egy szolgálatos uniformisra esett a választás.
Átöltöztem a ruhámat pedig leadtam a szolgálatosoknak, hogy még egyszer áttisztíthassák. Amikor végeztek a cuccaimmal is, azokat a számomra kijelölt szállásra vitték.
Elővettem a táskát, amiben a különleges ruha volt. Kivettem a zsákból a ruhát, aztán azt alaposan elrejtettem a szobában.
Ha eljön az ideje, majd átadom a szolgálatnak, hogy csináljanak belőle egy másolatot maguknak.
Miután mindennel végeztem, lepihentem egy kicsit, majd egy jó húskonzervvel a kezemben átmentem a gyakorló pályára, figyelemmel kísérni az újoncok kiképzését.
Petrenkó folyamatosan egy kocsiban ül közben egy megafonnal a kezében pattogtatja az újoncokat.
Egy darabig még futnak majd megállnak pihenni. Amíg pihennek, egy szolgálatos lép oda hozzájuk. Ugyan az a védő ruha van rajta. Ez Jeff. Kíváncsian álltam fel a hordóról, közben tömtem magamba a konzerv tartalmát.
Valamit elkezdtek beszélgetni, aztán a kiképző egyre idegesebb lett. Végül elmosolyodott, aztán rá parancsolt két újoncra, hogy aprítsák össze Jeffet.
Először egy nagy darab srác kezdett neki. De Jeff szinte játszi könnyedséggel hárította le a srácot.
Erre én hangosan röhögni kezdtem.
Aztán az alacsonyabb támadott. De inkább csak állt, és dermedten nézte a kiütött társát. Erre Petrenkó ráordított hogy támadjon. A srác a parancsnak engedelmeskedve egyenesen nekirontott Jeffnek.
Egy ideig még verekedtek, majd Jeff végül őt is kiütötte. Erre a kiképző megszégyenülve ült vissza az ülésre, aztán ismét ráordított az újoncra.
Azt hogy mit mondott azt már viszont tisztán hallottam. Úgy néz ki, hogy Jeff új hullajelölteket keress, egy újabb öngyilkos akcióhoz.
"Rohadt jó!" Mondtam, majd felhúztam a ponyvát. Mire végeztem vele, addigra rohadtul elázott a fejem.
Fel kellett volna vennem a sisakot. De azzal már elkéstem. Beültem vissza a kocsiba, aztán kutya módjára megrázom a fejem.
Aztán tovább indultam. Útközben még megálltam a hídnál és mivel rengeteg időm volt, elmondtam minden eddigi történést Baronovnak.
Az öreg csak a fejét rázta. Őt is rosszul érték a hallottak. Még egy ideig elbeszélgettem velük, utána ismét kocsiba ültem és elindultam a szemétdomb felé.
De mivel a másik vegyi bomba a határon ért földet, ezért alkalmát láttam, hogy élesben kipróbáljam a zárt légző rendszerű maszkot.
Vettem még egy nagy levegőt, majd vetettem egy keresztet és elindultam a határ felé.
Már túljártam a fertőzött területen és nagy meglepetésemre bevált a maszk. Elhatároztam hogy elmegyek az Agropromi bázisig. Csinálok egy két mérést a fertőzés szintről, utána benézek a bázisra.
Amikor odaérkeztem, szokatlanul nagy volt a csönd. Érthető, ha az egész bázist egy súlyos vegyi támadás érte. Egyedül csak a bekapcsolt vegyi riadó jelző szirénák hallatszottak. Elővettem a detektoromat és elkezdtem a mérést.
----MOHO-34-es TDRK típusú detektor-----
--->Elvégzendő művelet:- Területi Vegyi szint Mérés
--->Mérés elkezdése. Kérem várjon!..................................................................................
--->Mérés eredménye: Magas szintű fertőzés veszély! Területet azonnal elhagyni! Evakuációs műveletek azonnali megkezdése javasolt. Kapcsolat felvétel a helyi mentesítő csapatokkal: Sikertelen! A helyi szervezetek nem elérhetőek.
--->Azonosítás: 45% agyi vérkeringés blokkoló anyag 55% Anabiotikus idegrendszer bénító.
--->Összehasonlítás: A szer 90%-os hasonlóságot mutat a Kurov-DK nevezetű idegméreggel.
--->Javaslatok: Tartózkodás a huzamosabb ideig való maradástól, ill. Kötelező Atropin beadása!
"Remek!" Gondoltam magamban, aztán megkerestem az atropin adagolót. Sajnos az jött, amitől tartottam.
Az atropint csakis a szívbe lehet beadni. És mivel most muszáj vagyok beadni magamnak, ezért beállítottam az adagolót. Hirtelen egy erős szúrást éreztem a szívem közelében, majd éreztem ahogy a szer bekerül a véráramomba.
Egy pillanatra aztán görcsösen kezdett mindenem rázkódni, majd minden elhomályosodott.
Aztán mikor újra kivilágosodott, éreztem hogy alig kaptam levegőt. Mintha valaki a mellkasomra ugrott volna, utána még rá is ült volna.
Majd végre újra jobban kezdtem érezni magam. Felálltam a földről és elindultam az intézet felé. Az udvar tele volt halott katonákkal. Némelyikük az evakuáció közben halt meg, mások pedig pakolás közben. Egy helikopter a főépület mellett volt a földön végig csúszva.
A pilóták ugyanúgy haltak meg, mint a többiek. Először fáradtnak érezték magukat, majd már nem kaptak levegőt, az idegrendszer bénulása után pedig öntudatlanul távoztak el az élők sorából.
Mindegyikükön látni lehetett a méreg nyomát. Vérző szemek, orr, és száj.
Amint abba hagytam a nézelődést, felszaladtam az intézet rádiószobájába. Először kikapcsoltam a riadót, hogy ne szóljon, aztán rádióztam Yantarnak, hogy jelentsem a helyzetet.
Elküldtem nekik a mért eredményeket, majd szóltam nekik, hogyha vizsgálódni akarnak akkor, vegyenek fel zárt légző rendszerű ruhákat, és készítsenek sok atropint.
Utána következett az őrmester irodája. Agonyok beszélt még nekem egy fontos csomagról, amit a hirtelen események miatt, itt kellett hagynia. Elkezdtem átkutatni a szobát.
Először kezdtem az íróasztallal. Semmi. Aztán jöttek a szekrények. Semmi.
Majd végül a komódot kezdtem átkutatni. Ott találtam egy alaposan lezárt, leszigetelt dobozt, ami biztosan tűzálló is volt. Valószínűleg ez lesz az.
Beraktam a táskámba, majd tovább nézelődtem. Semmi más. Az egyetlen, még talán értékes dolog, az az őrmester laptopja. Azt is berakom a doboz mellé. Majd tovább indulok.
Épp szaladok le az emeletről, amikor megszólal a ruha életfunkció jelzője. Egy darabig csipog és kijelzi a vizoron hogy fogy az atropin tartalom a véremből, majd benyom még egy adagot.
Megint jött a pocsék érzés, utána ismét megrázom magam és elindulok. A második emeletnél járok, amikor hirtelen megakad a szemem a kirakott táblán: "Raktár"
Gondolkodtam egy kicsit, majd benéztem. Odabent fegyverek, lőszer halomra, gránátok, és ruházatok voltak. Minden jó egy helyen. Odamentem a raktárvezető gépéhez, bekapcsoltam, majd átnéztem a leltár listát:
Agropromi előre tolt katonai bázis, 03-as poszt.
Leltár:
1. Fegyverek:-50db An-94
-110db AK-74
-230db Pmm
-94db Fora 12
2. Robbanószerek:-1200db RGD-5
-1198db F1
-5db Dupoxit nagy erejű robbanószer
3. Páncélzatok:-230db Katonai Egyenruha
-200db Beryl M3 Taktikai Egyenruha
-200db Beryl M4 Taktikai Egyenruha
-150db Beryl M5 Taktikai Páncélzat
-32db Bulat Katonai Stalker Páncél
-1db Beryl M5 Taktikai Páncélzat (Fejlesztett)
Azonnal megakadt a szemem az utolsó ruhán.
"Hmm...Fejlesztett? Ezt nézzük meg egy kicsit alaposabban." Mondtam majd megnyitottam a leírást róla.
Utolsó bejegyzés: Piotr Csubkó Professzor
-Beryl M5 Továbbfejlesztett Taktikai Páncélzat:
Leírás: A Továbbfejlesztett M5-ös taktikai páncélzat újdonságai közé tartozik az a belső integrált orvosi rendszer, mely sérülések esetén olyan anyagot juttat a szervezetbe, ami fertőtlenít, és egyben elősegíti az új sejtek képződését.
Ezáltal gyorsított regeneráció érhető el, de korántsem olyan hatékony. Az új sejtek ugyanis sokkal érzékenyebbek lesznek a külső behatásokra, mint az eddigiek.
Ezen regenerációs fejlesztést a Alfa 33-as képződmény, vagyis a köznyelven "Húscafat"-nak nevezett képződmény felhasználásával értük el.
A technológia eddig még nem lett tesztelve éles helyzetben. Viszont a szer eddig elég jó eredményeket ért el a biomedikai kutatásokban. A szert eddig három önkéntes alanyon teszteltük le, akik nemrég tértek vissza egy felderítő őrjáratból súlyos sérülésekkel.
További eredményeket addig nem tudunk elérni, amíg a ruhát nem teszteltük éles bevetésekben.
Eddig viszont még nem volt alkalmunk az éles helyzetben való kipróbálásra. Szóval amíg nem kerül sor egy efféle tesztre, addig a projecktet le zárom.
A ruháról való adatok elérhetővé válnak a fegyverraktárban, a tiszti gépen, és a kutatási részleg gépén.
(3as szintű engedély szükséges!)
Piotr Csubkó Professzor, Katonai Fejlesztési Hivatal
Ez érdekes! Egy ember a Katonai fejlesztéstől azért jött ide, hogy a zónában fejlesszen ki egy újfajta ruházatot. Remek! Ha ilyen ruházatokkal szerelnénk fel a katonáinkat, akkor kevesebb veszteséget szenvednénk.
Máris megkeresem ezt a páncélt. Elkezdtem kutatni a ruha után. Először a Beryl páncéloknál kezdtem.
Ott csak az alap példányok voltak. Aztán átnéztem a Bulat páncélokat. Mindegyik szépen sorba volt rendezve, ugyanolyan zöld zsákban, mint amibe mi kaptuk azelőtt. Viszont az egyik zsák szokatlanul nagyobb volt a többinél.
Közelebbről megnéztem és láttam rajta egy apró jelzést, miszerint ez a ruha a katonai fejlesztő csapaté.
Akkor megtaláltam. Kivettem a zsákot, majd leraktam az asztalra. Ki akartam nyitni, hogy alaposabban szemügyre vegyem, de aztán rájöttem, hogy ez nem igazán jó ötlet.
Ha ezt a ruhát még szándékozom használni, akkor jobb ha sterilen tartom, amíg ki nem érek a fertőzési zónából.
Már épp elég, hogy magamat kell majd mentesítenem. Aztán most már tényleg útnak indultam. Kivettem még a raktárból egy másik táskát és bele raktam a ruhát zsákostól, mindenestül.
Azt is a hátamra kaptam, majd elindultam vissza a kocsihoz. Amikor leértem, a táskát bevágtam a kocsi hátuljába a többi cuccommal együtt, beültem, majd elindultam a bár felé.
1 óra alatt vissza értem a szeméttelepre. Az egész terület szintén üres volt, a vegyi fertőzés miatt. A bár határánál se voltak őrök, így könnyű utam lesz. Kinyitottam a kaput, majd tovább hajtottam a bár felé.
Amíg oda nem értem, addig rádión beszóltam, hogy szükség lesz egy személy, és egy jármű teljes vegyi mentesítésére.
Amint megérkeztem, a szolgálat emberei már a megfelelő felkészüléssel vártak a kapuban. Kiszálltam a járműből és elkezdték rám ontani a fertőtlenítő permetet. Egy másik három tagú csapat, pedig a kocsit kezdte mentesíteni.
Amikor végeztek velem, akkor átmentem az egyik öltözőbe és átvettem egy váltás cuccot megint. Most egy szolgálatos uniformisra esett a választás.
Átöltöztem a ruhámat pedig leadtam a szolgálatosoknak, hogy még egyszer áttisztíthassák. Amikor végeztek a cuccaimmal is, azokat a számomra kijelölt szállásra vitték.
Elővettem a táskát, amiben a különleges ruha volt. Kivettem a zsákból a ruhát, aztán azt alaposan elrejtettem a szobában.
Ha eljön az ideje, majd átadom a szolgálatnak, hogy csináljanak belőle egy másolatot maguknak.
Miután mindennel végeztem, lepihentem egy kicsit, majd egy jó húskonzervvel a kezemben átmentem a gyakorló pályára, figyelemmel kísérni az újoncok kiképzését.
Petrenkó folyamatosan egy kocsiban ül közben egy megafonnal a kezében pattogtatja az újoncokat.
Egy darabig még futnak majd megállnak pihenni. Amíg pihennek, egy szolgálatos lép oda hozzájuk. Ugyan az a védő ruha van rajta. Ez Jeff. Kíváncsian álltam fel a hordóról, közben tömtem magamba a konzerv tartalmát.
Valamit elkezdtek beszélgetni, aztán a kiképző egyre idegesebb lett. Végül elmosolyodott, aztán rá parancsolt két újoncra, hogy aprítsák össze Jeffet.
Először egy nagy darab srác kezdett neki. De Jeff szinte játszi könnyedséggel hárította le a srácot.
Erre én hangosan röhögni kezdtem.
Aztán az alacsonyabb támadott. De inkább csak állt, és dermedten nézte a kiütött társát. Erre Petrenkó ráordított hogy támadjon. A srác a parancsnak engedelmeskedve egyenesen nekirontott Jeffnek.
Egy ideig még verekedtek, majd Jeff végül őt is kiütötte. Erre a kiképző megszégyenülve ült vissza az ülésre, aztán ismét ráordított az újoncra.
Azt hogy mit mondott azt már viszont tisztán hallottam. Úgy néz ki, hogy Jeff új hullajelölteket keress, egy újabb öngyilkos akcióhoz.