Domotor: Ezt jobban érzékeltethetted volna, ha csak a sima közkatonákkal találkoztál volna, de ezek katonai stalkerek és ők sajna nem ilyen elnézőek. Inkább mivel közel vannak a bázisukhoz bevisznek és rács mögé tesznek, de nem engednének el csak úgy.
Na de inkább folytatom is a sztorimat, mert van még mit bepótolnom.
Reggelre kiértünk a lezárt városból. Letettük a gépet az erdő mellett egy tisztásra, majd mind kiszálltunk, hogy kifújjuk egy kicsit magunkat.
"Heh! Nem semmi bunyó volt ez! Öregem, az a sok zombi!" Mondta Chekov.
"Ja! Kishíjján fűbe haraptunk." Szólt Vlagyimirov. "Jaj ember! Miért kell minden jó pillanatot elrontanod?!"
"Ez volt neked jó pill..." "Fejezte volna be amikor a stalker közbeszólt: "Állítsátok már le magatokat! Inkább örüljetek hogy még mindig egyben vagytok!" Mondta, majd nekitámaszkodott a gép szárnyának.
Míg a többiek pihentek, addig én még mindig megszállottan dolgoztam a hadnagy kézre kerítésén.
Ismét elővettem a PDA-m, bekapcsoltam a helyzetjelzőt és figyeltem a térképet.
De az csak alig látható, folyamatosan interferáló képet adva nem mutatott semmit. Még a vörös pontot sem jelölte. Mintha eltűnt volna a térképről.
"B****ameg!" Ordítottam fel idegesen. Aztán odajött Zsukov és megkérdezte: "Mi az? Mi a baj?"
"Ez a szar még mindig nem mutat semmit! Kezdem azt hinni, hogy megtalálta a nyomkövetőt."
"Akkor szólj az őrnagynak! Nekik is biztosan van egy ilyen berendezésük. Ha ők még látják a térképen, akkor még tudjuk követni."
"Milyen igaz!...Kösz Zsukov! Megyek is, és rádiózok a.... Óh! Ez így nem lesz jó!"
"Már megint mi?" "Ha a nyomkövető nem működik itt, akkor hogy a jó büdös francba akarok én rádiózni a helyőrségnek?! Itt valami állandóan zavarja a frekvenciát. Szóval el kell..."
Folytattam volna, de Zsukov közbe vágott: "...tűnnünk innen a viharba!"
"Pontosan!" Mondtam.
Aztán mentem vissza a helikopterhez, és szóltam a többieknek: "Rajta tápászkodjatok fel! Indulunk!"
"Hova?" Kérdezte Chekov. "Kimegyünk a veszély zónából. Valószínű hogy ami az itt lévőket zombivá változtatta, az a rádiókat és más berendezéseket is zavarja. És azt hiszem nekünk sem kellene huzamosabb ideig itt tartózkodnunk."
"Azt mondod ha itt maradunk akkor mi is megzombulunk?" "Pontosan azt! Na! Ne kelljen ismételnem magam! Pakoljatok! Pilóta! Indítsa a gépet!"
"Értettem! De majd meg kellene állnunk valahol ahol átnézhetjük a gépet, mert valami nagyon betett neki." Mondta. "Rendben! Akkor irány a...... Az agroprom! Az a legközelebbi bázis. Jobbat nem tudok."
Aztán beszálltunk a gépbe, a rotorok felzúgtak, és már indultunk is az Agropromi helyőrség felé.
Egy óra alatt meg is érkeztünk a helyőrségre. Még le sem szálltunk, de én már nyitottam az ajtókat és kilestem rajta.
Odalent már látni lehetett a fogadó bizottságot. Kint állt a gép leszállását várva a helyőrség parancsnoka, és még pár hozzánk hasonló katona.
Amint leszálltunk, én már álltam is az őrmester elé és vigyázzba vágtam magam.
"Pihenj!" Szólt az őrmester. "Nos!....Mi járatban errefelé Tizedes?" "Uram! Még mindig a szökevény után kutatunk. Most jöttünk nemrég az elhagyott városból, ahol kisebb problémákba ütközött a feladat teljesítése."
"Mi lenne az a probléma Tizedes?" "Zombik uram! Rengeteg zombi! Az utcákon alig lehetett mozogni tőlük."
"Hát igen. Azt a várost tényleg jól tettük hogy veszély zónává nyilvánítottuk. Ismeretlen okokból a lakosság rég eltűnt onnan és rengeteg zombi jár oda hogy prédára vadásszon."
"Nem hiszem uram! Azt hiszem itt más a probléma." "Mégis mi lenne az?" "Az hiszem a zombik valójában a lakosok."
"Ezt fejtse ki bővebben!" "Amíg ott jártunk, a nyomkövető, és a rádió egy darabig normálisan üzemelt, aztán hirtelen teljesen megzavarodott minden.
A nyomkövetővel nem tudtuk követni a hadnagyot és még csak rádiózni sem tudtunk. Amikor leszálltunk, a pilóta is panaszkodott hogy képtelen irányban tartani a gépet, mert mintha teljesen megbolondult volna, össze vissza imbolygott."
"Ez érdekes. Szóval maga szerint van valami a városban ami zombit csinál mindenkiből és zavarja az összes berendezést?"
"Igen uram! Pontosan ezt akartam mondani." "Akkor maguk miért vannak még itt?" "Na ez az amit nem tudok uram. Igaz egy kicsit én is furán éreztem magam, de amint kiértünk a városból, megszűnt az érzés.
Mintha valaki belenyúlt volna az agyamba."
"Hmm... Ezek szerint a városban van amit keresünk. Ezt azonnal jelentem a tudományos csoportoknak."
"Na azt jól teszi uram! Hátha ezúttal óvatosabbak lesznek." "Hogy érti ezt?"
"Amikor a városban voltunk, egy pár tudós átlépte a lezárt város határát és a felhívást figyelmen kívül hagyva kezdett a városban kutatni, méghozzá engedély és megfelelő kíséret nélkül. Aztán meg csodálkoztak hogy a zombik felkergették őket az egyik épület tetejére."
"De ha ezt látta, akkor miért nem segített nekik?" "Sajnálom uram, de megvannak a saját feladataim. Nem fogom kockáztatni az embereimet és a küldetést, néhány okoskodó, szabálysértő miatt."
"Megértem. Nos...Akkor továbbítom a maguk által gyűjtött információt a Yantari labornak. Hátha ők ki találnak valamit ezzel kapcsolatban."
"Az lesz a legjobb szerintem is uram." "Hm...Esetleg szüksége van valamire Tizedes?" "Igen uram! Most hogy mondja...Használni szeretném a bázis rádióját, hogy üzenhessek vele a kordoni helyőrségnek, és azonkívül ki kellene javítani a gépet ért károkat, meg ha lehet feltöltenénk a készleteinket is."
"Rendben Tizedes! Ott megtalálják a műszakiakat, hogy kijavítsák a gépét, ott meg vehet ellátmányt. És a harmadik emeleten megtalálja a rádiót is." "Köszönöm uram!"
"Ja és tizedes!" "Őrmester!" "Bővül a csapat is mostantól!" "Nem egészen értem uram!"
"Ezek a katonák (Majd a többi katonai stalkerre mutat) azért jöttek hogy csatlakozzanak a hadnagy felkutatásában részt vevő csapathoz."
"Sajnálom őrmester, de ez kizárt! A hadnagyot én magam akarom kézre keríteni!"
"Ez nem a maga döntése fiam! A parancs egyenesen Kuznyecov őrnagytól érkezett. Tudta hogy ellenkezni fog, ezért világosan megmondta, hogy ha kell akár fegyverrel is kényszerítsem rá magát az együtt működésre a többi csapattal. És azt meg az semmi esetre sem szeretném hogy bekövetkezzen."
"Mondtam hogy én és a csapatom egyedül dolgozunk. Ha kell akár fegyverrel is kényszeríthet, de akkor sem változtatok a nézetemen. Nem tudna esetleg mégis eleget tenni ennek a kérésnek? Mint tiszt a tisztnek."
"Ajh!...Na jó! Világ életemben jó tiszt hírnevében álltam mindenki közt és most is szeretném, hogy ez így legyen. Megpróbálom. De mi legyen ha Kuznyecov rákérdez?"
"Mondja azt neki, hogy külön váltunk és mindenki a maga által kijelölt területén dolgozik az ügyön. Addig ezek a fiúk meg jó szolgálatot tesznek itt a bázison."
"Magának mindenre van egy jó magyarázata Tizedes?!"
"Nem uram! Tulajdonképpen ez volt az első jó ötletnek tűnő gondolatom." Azzal hatalmas röhögésben törtem ki. De ugyanakkor a őrmester is elmosolyodott.
"Nos...Mivel több rendeletet is megszegett, úgymint a Parancsmegtagadás, felettesnek való engedetlenség, és a tiszteletlenség, ezért egyszerűen börtönbe csukatnám, vagy itt helyben agyonlövetném, de... most az egyszer szerintem kivételt tehetek én is."
"Köszönöm uram!" Mondtam majd elégedetten vigyázzba vágtam magam.
"Szóval... Akkor én mennék is a rádióhoz." "Tegye azt tizedes!"
Aztán odaszóltam a többieknek: "Chekov!" "Mi az mit akarsz tizedes?"
"Te, a stalker haverod, és a pilóta elmentek a műszakiakhoz és rendbe hozzátok a gépet. Zsukov, és Vlagyimirov addig elmegy újra tölteni a készleteket. Én pedig azt hiszem "telefonálok" egyet. Érthető?"
"Persze! Semmi gond!" "Remek! Ezt akartam hallani!"
Majd berohantam az intézmény épületébe és felmentem a harmadik emeletre.
Ott volt egy elkerített szoba amit rádió szobának alakítottak ki. Bementem és rögtön az első szabad rádióhoz mentem. Bekapcsoltam, majd a frekvenciát keresve szóltam a mikrofonba:
"Kordon!....Kordon! Itt A 01-es csapat! Jelentkezz! Hallasz Kordon?"
Végül nagy nehezen megtaláltam a helyőrség csatornáját.
"Itt Kordon! Alig hallani bármit is! Azonosítsa magát!"
"Ismétlem itt a 01-es kereső csapat! Azonnal beszélnem kell a parancsnokkal!"
"Sajnálom! Amíg nem azonosítja magát, addig nem áll jogomban kapcsolatot teremteni maga és a parancsnok között!"
"Alexei?" Kérdeztem vissza megdöbbent hangon. "Kivel beszélek?"
"Alexei! Én vagyok az Sulkov! Meg sem ismersz!" "Sulkov? Tényleg te vagy az?" "Hát ki lenne más?!"
"Nézd már! Ez a zöldfülű! Na mi van? Mesélj!" "Á! Semmi csak járok itt az Agropromban közben a hadnagy után kutatok mint katonai stalker."
"Ez igen! A taknyos újoncból, tökös zónajáró lett! Grat öregem!"
"Ja! Kösz! De most már tényleg adhatnád az őrnagyot!" "Tényleg! Várj! Mindjárt adom!"
Aztán néma csönd a vonal másik végén, majd olyan 5 perc után ismét megszólal a rádió:
"Itt Kuznyecov! Na beszéljen kismadár! Mi a fene lehet olyan fontos, amiért muszáj volt félbeszakítanom a fontos teendőimet?!"
"Csak a jelentés uram! Fejlemény van!" "Mi az? Sikerült elfognia a hadnagyot?!"
"ööö....Nos....Azt nem, de a nyomkövető jelzése szerint a megadott helyen volt."
"Akkor meg mi a fenét akar tőlem katona?! Takarodjon és keresse tovább a hadnagyot! Megmondtam! Addig vissza ne merjen jönni ide, amíg el nem kapja azt a szemetet!"
"Nos épp ezért kerestem uram! Az elhagyott városban töltött idő alatt teljesen kikészült minden felszerelésünk. A gépünk, a rádiónk, és még a nyomkövetőnk is."
"Hogy lehetnek ilyen marhák?! Jézusom! Már kezdem megbánni, hogy ilyen ökröket egyáltalán beengedtem a hadseregbe!.... Na! Mondja! Mit kell tennem, hogy maguk végre rendesen végezzék a feladatukat?"
"Csak annyit uram, hogy mivel a mi nyomkövetőnk teljesen kész van, ezért megmondhatná az ottani nyomkövető jelzését. Csak egy koordinátát kérnék és már itt se vagyok!"
"Na jó! Legyen! Várjon!" "Én már várok!"
Ismét eltelik egy kis idő majd az őrnagy megint megszólal: "Na! A nyomkövető szerint a hadnagy nem tartózkodik máshol mint............ Ez hihetetlen!....Hogy az a....."
"Mi a gond uram? Csak nem baj van?" "Nem! Egyáltalán nem! Sőt! Ez remek! Most vagy én bolondultam meg, vagy a nyomkövető tényleg azt jelzi, hogy a hadnagy itt van a Kordonban!"
"MI?" "Nem hallotta amit mondtam?! Akkor mossa ki a fülét! Mondom A HADNAGY ITT VAN A KÖZELÜNKBEN LÉVŐ FALUBAN!"
"De hát ez tényleg remek! Akkor ott ütünk rajta! Várjon uram! Azonnal indulunk!"
"Hogy is ne! Amíg maguk ideérnek addig akár gyalog is kijut a zónából, méghozzá közöttünk elszambázva. Azonnal kiküldöm a roham csapatokat!"
"Ne uram! Esküszöm hogy ott leszünk! Csak adjon egy esélyt! Addig küldje ki a csapatokat, hogy zárják le a környéket!"
"Hmm... Na jó! De ez az utolsó esélye! Adok magának 3 órát, hogy ideérjen és bilincset pattintson annak a szemétnek a karjára. Ha addig nem ér ide, akkor ezt fújhatja!"
"Értettem! Azonnal ott leszek uram!" "Remélem is!"
Azzal eldobtam a mikrofont, majd rohantam le a műszaki műhelyhez. Berontottam az ajtón, majd elkiabáltam magam: "Fiúk! Fejezzétek be, és indítsátok a koptert! Azonnal indulunk!" "Megbolondultál?!
A gép még kész sincs! Ha most indulunk, ki tudja, hogy milyen rázós lesz az út, ezzel a halom ócskavassal!" Mondta Chekov.
"Felejtsd már el Chekov! Nemrég tudtam meg hogy a célszemély a kordon közelében van. Ha az őrnagy hamarabb ér oda mint mi, akkor cseszhetjük az egészet!"
"Oszt akkor mi van? Mennyivel lesz jobb, ha mi érünk oda elsőnek? Ember! Az csak egy dezertőr! Semmi különleges jutalom nem üti a markodat ha hamarabb csukod le!"
"Hát jól van! Maradj csak itt! De őszintén remélem, hogy jól fog telni a szolgálati időd, amíg én a kijevi szórakozó helyeken múlatom el a pénzemet!"
"Hogy hogy? Ha hamarabb lecsukjuk akkor kimenőt kapunk?" "Bizony! És nem is akármilyet! Rendkívüli szabadságot!"
Egy ideig meglepett arccal gondolkozott majd azt mondta: "Hát akkor még mire várunk emberek?! Mozgás!"
És elkezdett folyamatosan magyarázni a műszakiaknak, hogy mit hogyan csináljanak, mintha ő értene hozzá. Pedig csak egyszerűen kamuztam neki.
Majd átrohantam az ellátóhoz, és odaszóltam Zsukovéknak hogy indulunk.
Zsukovtól se vártam más reakciót mint Chekovtól: "Mi? Most?" "Igen! Most azonnal!"
"De hát még fel se pakoltuk az ellátmányt!" "Hagyd a fenébe! Majd később vissza jövünk érte!"
Azzal már rohantam is vissza az előkészített, fél kész géphez. "Minden kész az indulásra?" Kérdeztem a pilótát. "Hát nem is tudom! A gép elektromos rendszerei tropák, csak úgy mint az anomália figyelő rendszer. Tehát akármikor belefuthatunk egy égi áldásba. Üzemanyagunk is csak félig van, és a gép.... Szóval jellemezhetnénk úgy, hogy ez egy nagy rakás sza...Akarom mondani egy egy bontó töltelék. De ha a tizedes úrnak ez is megteszi, akkor felőlem indulhatunk."
"Remek! Más nem is kell! Indulhatunk!" Mondtam. "Felőlem." Mondta a pilóta.
Aztán mind felpattantunk a gépre, majd beindítottuk a motort, és elindultunk a nyomkövető által jelzett pozíció felé.
Figyeljétek a holnapi hsz-t. Az nagyot fog ütni.
pl domotornál nem volt benzinrobbanás és nálad se, ellenben coldnál és nálam(én írtam) volt... 2. domotor és társai(tudósok) a tetőről ugrottak le és úgy mentünk el...