Zónás frakciószerepjáték.

  • Témaindító Témaindító Anonymous
  • Kezdő dátum Kezdő dátum
Zini: Ilyen sehol nem történt. Valamit félre értettél, javítsd majd.

Pár métert még futottam az fák között mire megálltam. Hirtelen fordulásból emeltem a fegyvert, és lőttem ami a csövön csak ki fért. Háeom zombi rohant utánam de az élők és a holtak minden erejével. A hideg futott végig rajtam ahogy végignéztem őket. Teljesen begőzöltek. Kettő elhullot de gyorsan jöttek a harmadik magával sodort és a földre nyomott, először nem is harapni próbált hanem minden áron megölni, ütött, vert ahogy csak bírt, a kezemmel védtem az ütései nagy részét. Sikerült a lábammal letaszítani magamról, de olyan gyorsan pattant fel hogy reagálni alig tudtam. A tőr kéznél volt, és ez volt a szerencsém, nem tudtam felkelni mert rám ugrott megint de most egyenesen a tőrbe. Mellkasába állt, egy kis időre megálllt, már toltam is le magamról, kihúztam a tőröm, és a helyére raktam, fel akartam venni a fegyverem, de lábamért nyúlt.
-Add már fel !!! Ordítottam rá. Harapott volna lábamba, én a szájába nyomtam az acél betétest. Nem vártam a következő harapásig. Megragadtam a fejét és kitekertem. Nyugton maradt végleg. Új tárat toltam a fegyverbe. Majd futásnak eredtem, mert még több őrült jött nincs elég lőszerem és ha beérnek akkor vége a dalnak. Futok ahogy bírok ők ordítanak és kiáltoznak ahogy csak bírnak. A következő pillanatban, már golyók repkednek minden felé, de főleg mögülem a zombik irányából. Át ugrok egy kisebb sziklát majd vissza nézek. Rohan felém még vagy 5 zombi, egyiknek elszáll a feje, a másik össze rogyik annyi golyót kapott hirtelen. Nem vártam meg hogy mind leszedjék, most célozva lőttem. Egy rövidebb sorozattal elkaptam kettőt. A harmadik hát az is eldőlt volna mielőtt ide érhetett volna. Kis csend majd mozgást láttok a fák között, de ezek már nem zombik, gyorsan mozgotak ugyan, de... lerántom a fejem, mert pattognak is a golyók.
-Bazzeg, azt már nem. Elő vettem az utolsó gránátomat. Kibiztosítottam, kinéztem és úgy dobtam hogy a legközelebbi ember elé céloztam. Egy nagy durranás, meg egy kiálltás, kis anyázás kíséretében. Hirtelen abba maradtak a lövések, ki ugrok a szikla mögül és sprintelek. Még hátra tudtam nézni, éppen kelt fel a földről az aki kapott a gránátból. Nem úgy nézet ki mint akit zavart volna. Éjjel volt sötét is az éjjel látot elfelejtettem bekapcsolni és meg is lett az erdeménye, hirtelen eltűnt alólam a talaj, jó kis recsegés kíséretében, eg másodpercre meg kapaszkodtam a verem vagy nem is tudom mi oldalában, de nem értem el vele sokat mert le csúsztam. 3 métert zuhantam nagyjából, keményen érkeztem tompítani akartam az érkezést, de sikerült csak szépen oda vágódnom.
-Ott, ott lent. Hallom ahogy közelednek, a lyukhoz. Feltápászkodok, odébb botorkálok.
-Gránátot neki !!
Hátra nézek és éppen zuhan lefele a gránát minden erőmmel elrugaszkodok előre, robban a gránát...
mintha lelassulna az idő, érzem ahogy csapodnak be körülöttem a repeszdarabok, és ahogy a hátamon is talál pár, ettől felgyorsultak az események a rendes sebességre vagyis földet értem.
Felkiáltok mert a lábamba is benne volt egy nagyobb darab repesz. Fel ülök, majd megnézem a sebet, annyira nem vészes, de érezni fogom egy darabig. Úgy felkaptam vizet hogy nem bírtam magammal.
-Megölöm mindet, értitek mind meghaltok. De előtte... játszunk. Minden erőmből felkacagtam hogy biztos hallják. Hallottam ahogy magyaráznak valamit majd... lekiált az egyik, ez a tizedes.
-Meglátjuk reggel is ilyen virgonc leszel-e hadnagy.
Kicsit megijedtem ettől a mondatától. Nem sokára rá, jött is a következő dolog amitől megijedtem, egy szép kiállítás, mutáns.
-Anyád ! suttogtam reflexből.
Egy percig csak figyeltem. Semmi, akkor gyorsan ellátom a sebem. Elővettem a leletet , de előttem kivettem a repesz darabot. Ráraktam a sebre, majd bekötöztem. Melegséget éreztem a lábamban a sebnél. Szóval működik. Kicsit megnyugodtam. Mert most biztos nem tudom pihentetni. Így legalább megúszom a folyamatos kötés cserét, amiből úgy sincs sok. Lássuk lőszerrel hogy állok.
A városban kettőt előttem, még egyet a három zombira, meg ebből egy párat. Van még 5 táram, remek. Felkelek és elindulok lassan ebben az alagút rendszerben.
 
és nem aludtam hanem meg voltam mérgezve le voltam bénítva egy hallucináló szerrel...
és nem "Vókitóki" hanem walki taki... vagy rádió!
meg érdekes hogy a mocsár közepén találsz egy stóc gumit fedezék gyanánt... meg a Yantari mocsárba voltam és nem a beton úton...
ja és az idő: 3 órákkor értem vissza a dead cityből.. ezek után elmentem aludni... 3:30kor már kivitt engem Jurij(domotor) a laborból, és amugy megverekedtünk, csak én hallucinogén szer miatt nem tudtam ki az...
ja és nem esett szó zombikról...

és 1 kérdé...
Hányas vagy fogalmazásból?
 
Nos..a felmérésünk úgy tűnik sikerrel jár, Antinovics kollégának sikerült megdumálnia a Max nevű csávóval, had tartsunk egy kis propagandahadjáratot.....Megkaptuk az engedélyt, és a bázis hangszórórendszerét is, viszont nincs mikrofon hozzá,szóval csak a meglévő győzelmi indulókat, nemzeti dalokat tudjuk lejátszani, viszont ez nekünk tökéletesen megfelel.Pavel elvtársék rendeznek az egyik csarnokban egy kis kampánybeszédet, külön szerencsénk hogy esik az eső, így elég sokan vannak bent...Szokásosan rögtönzünk egy pódiumot, majd szónokunk károgva, köhécselve elkezdi, majd így is folytatja felemelő beszédét...ezt egy kis színdarab követi, én ezt nem várom meg, elvállaltam a hangszórók beindítását....és ha minden jólmegy, 30 percem van összehozni valamit.....Rohamtempóban elkezdem összekötni a cuccokat, végülis 15 perc alatt minden vezeték a helyére kerül, kéne egy próba....de a darqab még elvileg tart, szóval legalacsonyabb hangerő, és megnézzük mit hoztunk össze.Kimegyek, közelebb megyek az egyik hangosbemondóhoz, halkan, de hallom a dalt... Bemegyek a csarnokba, az elvtársak még szórakoztatják a népet, de már nemsokáig....visszamegyek és feltolom a hangerőt, és lemegyek a többiekhez, meglátjuk mire jutottunk.... A végeredmény: hát a lehetőségeinkhez képest elég jó, jópáran jelentkeznek, viszont nem tudunk sokáig ünnepelni, holnap össze kell röffennünk a szolgálatosokkal egy kis csevejre....
 
Sry siettem csak ne keverj bele mert tudod hogy nem tok gyorsan kapcsolni,kevés időm van irni és mivel már irtad a karim becenevét hogy Varja akkor már kapcsolnom kell és legtöbbször az én történetemet játszom néha ti vagy én magam keverem bele máséba és ez sajna szokott rontani a kelleténél

4 es ^^

Am engedelmetekkel a karimnak megjön a heti helikopterre érte hogy elvigye és beszámoljon a Kijevben a történtekről,de ha ez bajotokra esik akkor kikell sétálnom magyarul plusz 2 írás ami nekem nem tetszene :S
 
Rég szerepjátszottam, kezd hiányozni. Kielégíteni ezt a vágyam, indítok egy új karit:
Név: SH (álnév, eredetijét nem ismerni)
Kor: 30-35
Külső: Magas, 195 cm körüli, atléta alkat. Hófehér bőre, hatalmas fekete frizurája van, amely annyira göndör, hogy nagy hossza ellenére sem ér a feje alá. Szeme zöldeskék, de inkább a zöldre hasonlít.
Jellemzői: Zseniális elme brilliáns megfigyelő- és következtetőképességgel. Nem kedveli a nagy feltűnést. A lőfegyverektől tartózkodik,
általában igyekszik az elméjével megoldani a dolgokat. Nincsenek barátai, öntelt, lusta és nikotinfüggő, ami kényszerét tapaszokkal igyekszik kielégíteni,
hogy ne roncsolja a tüdejét.
Számára nincs értéke a pénznek, a spártai életmódot kedveli. Kiállhatatlan alak.

- Elvégeztem a munkát, itt a merevlemezed - szóltam, majd az asztalon a megbízóm kezébe csúsztattam egy vászonzsákot.
- Rendben. Ahogy mondtam, te választod meg a jutalmat. Persze csak ésszerű keretek...
- Maga nem a megbízóm.
- Hogy mondja? Nem kell jutalom? Sebaj...
- Maga nem a megbízóm. A megbízóm ruházatát viseli, de a gázmaszkja túl kicsi volt magára. Ezen az álarcon nincs megkarcolva az üveg széle.
- Mi? Kicseréltem az álarcot, és?
- Nem, nem cserélte ki. - elmosolyodtam, majd egy jobb horoggal a földre küldtem.
Bukfencezett egyet, majd talpra ugrott és hadonászni kezdett a késével. Hátra ugrottam, majd a gyomrába rúgtam, amitől a falnak esett,
és megtántorodott. Kihasználva ezt a kis időt, egy rúgással eltörtem a bal térdét, amitől a földre esett. Lendületesen a tarkójára tapostam a sarkammal,
amitől elvesztette az eszméletét.
Egy függönyt elhúzva egy kicsi, nyirkos oldalhelyiségbe értem. Az ablaktalan szobában alig láttam valamit, ezért felkapcsoltam a zseblámpám.
A penészes ládák között egy megkötözött, meztelen ember feküdt. Eloldoztam a fickót, aki a megbízóm volt. Hálálkodva kezet fogott velem:
- Köszönöm barátom, az életem mentette meg! Mit kér cserébe? Legalább ötszörös jutalmat kap ezért!
- Nikotintapasz.
- Nikotintapaszt? Legyen hát, elég furcsa kívánság. Pénzt? Ételt? Italt?
- Kellene egy kék sál is, fázom.
- Maga furcsa ember. Van sálam is, és tapasz is. Válogasson.
Egy másik mellékhelyiségbe vezetett, ami a kicsiny boltocska raktáraként szolgált. Dobozok és hordók hevertek egymáson, némelyik
letakarva zöld ponyvával.
A szerény kínálatból kiválasztottam egy égszínkék sálat, amit menten a nyakam köré tekertem, és
elraktam jó pár doboz nikotintapaszt is.
- Remélem, máskor is találkozunk. - mondta a férfi, majd még egyszer kezet fogott velem - A viszontlátásra!
A pincéből kiérve Kijev utcáin találtam magam. "Vége a pihenésnek, irány a Zóna" - gondoltam, majd leintettem egy taxit.
Hozzáteszem, hogy heti pár alkalommal tudok majd írni csak, de akkor hosszú, velős írásokat. Remélem, türelemmel lesztek irántam.
 
Azt előre leszögezem, hogy egy szerethető és a maga módján kedves fickó lesz, az iszonyú tudálékossága ellenére :D
A taxi egyenesen a lakásomhoz vitt. A bőröndjeimet ki sem bontottam, úgyhogy azonnal lehordtam őket a lépcsőházba, majd telefonon
rendeltem egy taxit, ami a Zóna határához visz. A taxisvállalat igazgatója korábban ügyfelem volt, így jelentős kedvezményekkel tud szolgálni nekem.
A taxi negyed óra alatt ide is ért, én pedig két óra múlva már a kordoni helyőrség előtt találtam magam.
Bevártam a sötétséget, hogy a fekete szövetkabátom elrejtsen az éjszakában. Ezután átbújtam egy frissen kivágott résen, ami a kerítés egy
bokorral kereszteződött részén bújt meg. Három óráig kellett gyalogolnom, hogy elérjek a bárbeli lakhelyemhez. Kinyitottam a lakatot,
majd beléptem, és letettem a táskáimat egy polc alá.
- Szervusz, Fred! - köszöntem oda a kandallón székelő koponyának. Műanyag volt, egy kínai piacon vettem. Gyakran beszélgettem vele, mivel nem válaszolt hülyeségeket, mint a többi ember.
Összepakoltam, mindent a helyére raktam. Nem volt sok cuccom, a legtöbb dolgot a zónában kívántam beszerezni. Korán lefeküdtem, hajnali negyed kettőkor.
Reggel a telefonom ébresztőjére keltem fel. Fél hétkor, ugyanis sok teendőm volt a bárban.
Először felkerestem egy Arkan nevű embert. Arkan egy földalatti helyiségben élt, a kijevi alvilág egyik fontos tagja volt. Ő adta nekem
legutóbbi feladatomat.
- Áj ezshá, izsten hozzot idt! - kiáltotta, miközben egy-egy vodkás üveget lóbált mindkét kezével, beterítve az asztalon lévő
nyomtatványokat a nedűvel. Ismét meghúzta a két palackot - egyszerre! - majd lerakta őket az asztalra, és intett, hogy
menjek közelebb.
- Hálom megdzsinátad a melút. Télefonátak róla. Kjiöbvől. Kijől. Kijövből. Szóval Ígor telefunát hogy mekmentetted, éshogy aggyjag neked valami júságot. - nyekeregte, majd feltápászkodott, és egy szekrényhez tántorogva kivett egy kulcsot, majd ideszédelgett hozzám és a kezembe nyomta.
- Egy mkozsicsv. Mozskvics. Na! Mozskvics. Kulcsa. Hátul van a garázsban, mostantul viheted amikor júlesik. - majd idétlenül mosolygott.
- Kösz, Arkan. Nem fogom sokszor használni, és örömmel látom, hogy tegnap délután már megint betörtél a lakásomba, de pechedre kipakoltam onnan te idióta. - a végén már szinte kiabáltam, ő pedig foghíjasan vigyorgott.
Arkan módszeresen kibontotta a házam tetejét, hogy bemenjen és összemocskolja az egész lakást, csak azért, hogy szerezzen 50 rubelt a vodkájára. Alkoholista, és ostoba volt. Utáltam, még szerencse, hogy csak néha bízott meg piti munkák elvégzésével. A zónában sok ilyen ember van, de általában az értelmesebb, nagyobb befolyású férfiak bíztak meg, akik a zónán kívül magas pozíciókban álltak. Munkámra tekintve meghatározhatatlan vagyok. Leginkább egy zónabeli magánnyomozóra hasonlítok, végülis a csernobili életem előtt a rendőrségnél voltam detektív, úgyhogy ez a szerepkör tetszett a legjobban. Másra nem is lettem volna hajlandó.
Kezet fogtam vele, majd felmenvén a lépcsőn még hallottam, ahogy elesik, és magával rántja az egész asztalt, hogy aztán a részegek boldog álmát aludja...
Mikor már távol voltam, láttam, hogy az Arkan által lakott épület lángokban áll, és a szolgálatosok igyekeznek eloltani a tüzeket. Nyugodj békében...
 
Estefelé éppen fenem a macsétám mikor hallok valamit. A csapda! Lenézek, semmit. Mellé ment. Nézem, 10 ember. A csapda elsült de nem talált. Nézem őket. Az egyiken egy páncél van. Furcsa. Meglát. Felém soroz egy Minigunnal. Elbújok. Ő tovább lő. Elindulnak felém. Mikor abbamarad a lövöldözés lenézek, be akarnak jönni. A csapda elintézi őket. Kinyílik az ajtó de időben elugranak. Három ember jön be. Elkezdődött a buli. Lemegyek az épületbe. Lent, egy szobába bebújok. Várok. Egyikük benéz, én gyorsan elkapom és kitöröm a nyakát. Ezt meghallják. Kimegyek a szobából. Ketten együtt jönnek. Mikor benéznek a szobába az egyiknek levágom a fejét. A másik kapja az Obokant de lenyesem a kezét és átszúrom a torkát. A lenyesett fejet elviszem az ajtóig, bebújok a sarokba és kidobom a fejet. A páncélos elkezd felfelé lőni a többivel együtt. Felszaladok az elsőre, nem vesznek észre. Leugrok. Mikor földet érek a páncélos karján futó egyik vezetéket elvágom így nem tudja felemelni a minigunt. Még két csapás és a másik keze és az egyik lába is mozgásképtelen lesz. Készülök lesújtani de ekkor felém lőnek. Sasszem.Az ürge akit nem öltem meg. A francba! Felém lő, a lábamat találja el. Megsuhintom a macsétát és megvágom a nyakát. Nem halálos de vérzik. Az egyik embert-aki a legközelebb van-Strignovot fellököm és elrúgom a fegyverét. Sasszem felé megyek. Lecsapásra készülök. Emelem a macsétát akkor valaki elkap hátulról. Strignov az. Azt hittem beszarik és elfut. Mondja:
-Abból nem eszel pajti!
Eldőlök. Elkezdünk birkózni. Ezután..........
 
Mire visszaértem a lakásomhoz, az is lángokban állt. Ekkor jutott eszembe, hogy valaki odabent rekedt...
Átverekedtem magam a vizes vödröket cipelő szolgálatosok között, majd berontottam az ajtón. Átrohantam a lángoló szekrények, régi szovjet
zongorák, ládák és könyvek között.
- Fred! Fred! - kiabáltam - Csakhogy megvagy, Fred! - szóltam, majd felvettem a koponyát a padlóról.
Kisétáltam az épületből, és néztem, ahogy elég. Immár semmim sincs. Valaki nagyon akarja, hogy elmenjek innen, de kiderítem, ki volt, és meglakol.
Nem tudtam mit tenni, pénzt kellett keresnem. Erre a legjobb hely a kezdők és az idióták paradicsoma, a kordon.
Dél körül járt az idő, mire odaértem. Egy csapat sztalker ült egy ócska, lyukas hordóban égő tűz körül, ezek kívül semmi látványosság nem volt.
Odamentem hát hozzájuk, és leültem. Hirtelen elcsendesedtek, és az egyikük különösen nézett rám. Pár másodperc múlva megszólított:
- Te! Téged ismerlek! Valami nyomozó vagy, nem? Háhá! Hatalmas fickó ez - mutogatott a többi sztalkernek -, sikerült bebizonyítania a bátyám ártatlanságát! Mi szél hozott erre?
- Csak nyomozó voltam. Több éve élek a zónában, és most elvesztettem mindenem. Pénzt keresnék. Felteszem, tudtok segíteni.
- Nézd, épp tudok. Megbizonyosodtam róla, hogy te jó fickó vagy - szólt -. Kaptam egy feladatot egy veterán sztalkertől. 1500 rubelt fizetne érte! Nézd, egyedül nem vagyok képes rá. Egy havernak ígértem be a melót, de ő már két órája késik. Ha segítesz, fifti-fifti osztozunk.
- Mi lenne a meló?
- Nos, le kellene ölni egy kutyát, egy pszeudokutyát. Onnan lehet felismerni, hogy albínó. Ez megölte a veterán egyik barátját, és bosszút akar állni rajta. A vadászterülete nincs messze, épp mostanában küldi. Jössz? Mert akkor indulhatunk.
- Nincs más dolgom. Jó hogy szóltál. Induljunk hát.
A sztalker felkelt, kezet fogott pár ismerősével, majd intett, hogy kövessem őt. Egy közeli domb felé tartottunk, ahonnan egy vadkan elmenekült,
mikor meglátta közeledtünket. Elfoglaltuk a helyünket a vadkan túrásában, majd vártunk. Korán esteledett, és még mindig nem láttunk az állatot,
ezért egészen sötét volt, mikor egy romos házból fényt láttunk.
- Elmegyek, kérek tőlük valami élelmiszert - szóltam, mert már mindketten éhesek voltunk. Jelzett, hogy mehetek.
Lassan, osonva mentem a fal tövébe. Legnagyobb meglepetésemre két fekete csuklyás ember ült a tűz körül.
- Hé, oltsd el a tüzet, mert meglátja - szólt az egyik.
- A főnök azt mondta, csaljuk ide. Ezzel tuti idecsaljuk, vagy nem tudom. Biztos ilyesmi lehet.
- Hát igen, lehet hogy ilyesmi. Mi van, ha más jön ide?
- Itt láttuk legutóbb, biztos ide jön majd aludni. És akkor bumm... lelőjük, és megkapjuk a pénzt.
- De miért kell megölni?
- Mert nem halt meg sem annak az idiótának a házában, sem a saját lakásában nem égett bent. Hiába próbálták felgyújtani őt.
Ekkor derült ki számomra, hogy rólam van szó. Elővettem a revolverem, és a sötétből előlépve rájuk szegeztem.
- Ki akar engem holtan látni? - kérdeztem lassan.
Az egyik megpróbálta rám szegezni az AK-ját, de mellkason lőttem, amitől ő felordított.
- Ki küldött titeket? - kérdeztem ismét, immár nyomatékosabban.
Aki eddig csendben volt, rám lőtt a zsebében felém fordított pisztolyából. Az oldaltáskámon hatalmas lyuk lett, én pedig
rálőttem az illetőre, aki holtan esett össze.
- Ebből nem eszel! - mondta a sérült, majd tőrével leszúrta magát.
Döbbenten álltam ott. A két ember nem rég lehetett a zónában, hisz alig volt nálunk étel és ital. Az egyik mellé térdeltem, és megvizsgáltam.
A szivarzsebében féléves villamosbérlet, két hónapja kiváltva -> Zónán kívüli, alacsony béren él, a kiváltás helye szerint Kijev külvárosában.
A kabátja új, ugyanolyan mint a társáé. A nyak belső részén lévő címkére egy tisztítóbeli sorszám van odacsíptetve -> Alacsony bére ellenére tisztíttat, valószínűleg maffiatag, és egyenruhát visel.
A cipővel ugyanez. Sőt, a talpára jellegzetes okkersárga föld van tapadva, ami a kijevi ázott földre emlékeztet. Utoljára tegnap esett ott eső -> Velem egy időben érkeztek a zónába.
- Jól vagy? - kérdezte a társam, aki most ért ide. - Mi történt?
- Meg akartak ölni. Lényegtelen, miért.
Ekkor hirtelen morgást hallottam, és egy fehér pszeudokutya vetődött méterekről a torkomnak.
Azonnal a földre kerültem, és igyekeztem távol tartani nyáltól fröcsögő száját a torkomtól.
- Lőj már! - ordítottam a másik sztalkernek.
Ő teljesen belemélyülve a célzásba mozdulatlanul állt, majd három golyót eresztett a kutyába, aki azonnal kiterült.
Nevetve segített felállni a földről.
- Szép volt, te! Kösz a segítséget. A veterán egy közeli házban lakik, talán még ébren van.
Valóban pár száz méter után egy látszólag kihalt házhoz értünk. Belépve egy sörétes puska csövével néztünk farkasszemet.
- Á, te vagy az! - szólt a profi, majd felgyújtotta a lámpát. - Megdöglött a kutya?
- Meg, itt a füle - nyújtottam át neki.
- Szép. Osztoztok? Tessék, ott van 750-750 rubel. Szép summa, mi? Na gyertek, igyunk egyet, majd tiplizzünk' aludni mert igen álmos vagyok ám!
Bementünk, majd ittunk egy kis vodkát, amiből én inkább kimaradtam. Rövid beszélgetés után feltettem három nikotintapaszt, és aludni tértem...
 
Hát ez egész jól ment.A színdarab után indulóktól zengett a csarnok.Úgy tűnik, hogy Mihail elvtárs rendesen elvégezte a feladatát.Én meg most eszmélek rá, hogy elfogyott a cigim.Rögtön indulok is a helyi kocsmaszerűségbe.Veszek két kartonnal, meg két üveg kamu rumot.Nembaj, elvileg 39,5 százalákos, és így egész kölcséghatékonyan kijöttem belőle.Leülök egy lépcsőre, és elkezdek piálni, nameg persze felbontom a frissen vett prilukkit.Odatelepedik mellém pár szabad, őket is elkezdem megdumálni, hogy csatlakozzanak, de nem sikerül.Inkább arább megyek, mert fél perc alatt háromszor akarták bebúrni a másik üveg piát.Velem szembe jön egy elvtárs (ez lehetnél te putiteng) nézi a piát, és az egyik üveget odaadom neki egy-Ünneplünk nem? kíséretében.Továbbmegyek néha-néha meghúzom az üveget, és gyorsan fogynak a szálak.Egy idő után van pár kiesés, de azokra a képkockákra még emlékszem, hogy felmásztam a bázison lévő lenin szoborra, és pisztolyt szorítottam a fejéhez, és ezt ordibáltam:-Hát nem értitek?Ha nem teszünk valamit, akkor neki is vége, mindennek vége!Szerintetek nekem ez annyira jó?!Én csak a körülmények áldozaa vagyok, nem tehetek mást értsétem meg elvtársak, szívesebben szorítanék fegyvert a bátyám fejének, de nem tehetek mást!...
 
Történtek után...
Vissza érve a Vad Vidékről Szaharov szólt hogy rádión keresnek,mondom jólvan,oda megyek a készülékhez majd bele szólok:
-Dr.Varja Richter jelentkezik!
-Maga az Varja?
-Dr.Ruszlan Belinszkij örülök hogy hallok magáról...
-Igen énis hogy nem a föld alatt keresgéli a kutatásaitt,Tudja már letelt az 1 hete,a helikopterét már elküldtük magáért,remélem a Kijevi Tudományos Laborban majd betudd számolni az eseményekről...
-Hát persze,sok dolgot felje...
-Nem érdekel,majd elmondja,a lényeg hogy életben van és vannak információi a kormány számára...
-Na de...
-Vége rádió vétel kikapcsol....
Szaharov rámnéz,majd oda mondom neki:
-Igen,ez egy goromba állat...
-És mikor érkezik a Gépe?Varja?
-Nem tudom,de tudják a honlétemet,Mindig jelzem nekik,most is,szoval bármikor is,majd ha vissza térek remélem átadja nekem azt a Pszi Sugárzás elleni Műszert hogy megvizsgáljam a gyárakat néhány emberrel ha lehet...
-Örömmel teszem Dr.Varja,na viszlát jött 1 vendég...
Kimentem,a vendég arca sebhelyes volt,egy mondatott mormogott:
-A Gyár alatt van az agy,a mindenható,a Yantar Irányitója,és mindenkit elfog pusztitani ha nem teszünk valamit!
Majd eltávolodott,Picit megrémültem,majd a Bunker tetejére felmásztam,távoli zúgást hallotam,
-Ez a helikopter lehet...


Kijevi Tudományos Önkormányzati Labor Hajnali 5:18
-Örülök hogy él,Dr. Varja,Szoval,mi hírt hozott nekünk?
-Anomáliák Relikviák és egyébb műszerek álltal kibocsátott energia,Meg Frakciók mostansági helyzetének adatait...
-Köszönöm,kérem Szemtől szembe mondjon el mindent...
Kimentek a Kollegák,az 1 perces csönd alatt én szóltam közbe:
-Ember feletti képességű anomáliákban termelődő Tárgyakatt használják az emberek,ezeknek van negatív,és pozitív oldaluk,a negatív legtöbbszőr a túl nagy sugározást jelenti,a pozitív pl gyógyítást jelent..
Letettem 2 relikviát az asztalra még korábbról,az 1 ik sugárzott,a másik megtaszitotta:
-Az 1 iket Facsaréknak nevezik,a másikat Villám nak,A Facsarék feloldja a sugárzást de semmi mellék képessége nincs,a Villám 20% al csökkenti a környezetünkbe lévő elektromos áram köröket,ezt ki is deritettem Kordonban mikor rátaláltam a Villámra,a baj vele a túlsúlyos sugározást,de ha mind 2 őt felkötjük az övünkre,ellensúlyozzák 1 mást,és így könyebben életben maradunk...
Elvette a relikviákat és egy egy tartályba tette őket...
-Igen,más?
-Anomáliák sokasága ember feletti erők 1 helyben vagy változó területen mozgó jelenségeket jelenti,Ezek jelenthetnek Égető Anomáliákat,Elektromossakat,Gravitációsatt,és Annak taszitóját,vagy túlzott Pszi vagy Marási jelenségeket is,Ezeknek a nevét még nem nagyon ismertem ki...
-Műszerek?
-Kimutatásaival relikviák lelőhelyétt vagy Kisugárzás várhatóságát jelenti,egy kis kibocsátott energia kell nekik míg felismerik a tájat,ez az energia egyes Mutáns fajokra ártalmass,és elakarják pusztitani,vagy megszeretnék szerezni,mint Kutyára a kutya síp...
-És a Frakciók ról mi hír van?
-Stalkerek egyre gyakoribban magányosan járnak,akik csapatostúl szoktak azok vérprofik is lehetnek,a Fosztogatók egyszerü Rabló banda,a Katonaság tisztában tartja a helyzeteit és mindig készen áll ha segitség kell,a Kommunistákkal nem találkoztam,a Szolgálat tartja a szavát és a papíron leirtak egyezményét,az Ökológusok meg végzik a dolgukat...
-Mutánsokról tud-e mesélni?
-Néhányat figyeltem meg,de mivel fegyverzetem gyenge,és lövész specialista nem vagyok,csak távolról figyelhettem meg néhányat...
-Példa?
-Orrmányosnak neveztem el 1 példányt,más néven Snork nak,egy Emberből kifejlődött erősen sugározott egyén,jellegzetessége a gázmaszk,és annak a logó oxigén csatlakoztató csöve,de ha az le esik,undoritó látvány tárul az arcára,a Lába tökéletes lehetne tanulmányozásra hogy mekkorákat ugrik és hogy milyen gyors,ezen kívűl Vak Kutyák és Pszi Kutyák,a Vak kutyák átlagos kutyák akik csak a hús után mennek,a Pszi kutyák olyan fajtájúak hogy hasonmásukat küldik az ellenfelük ellen,ők a hátérben nézik az eseményeket,de néha betámadnak,hasonmásukhoz ha hozzá érünk ólommal eltünik,de ugyan úgy tud sérüléseket okozni!
-Köszönöm Varja,ennyi információ elég,és szerintem nincs is több,feküdjön le,gondolkodunk a jutalmán!
Tisztelegtem,majd elmentem a Kantinba Reggelizni,és Fényes nappal elaludtam....

Fúú de rég irtam ilyen sokat
 
Estére elértük a várost az úton direkt nem akartunk bevágódni, de az egyik idióta szolgálatos felment , majdnem meg is ölte egy csapda, ekkor Skull kiállt, és már lő is a gépágyúval egy épület tetejére...
Közelebb megyünk az épülethez, az ajtó előtt berobbant egy gránát csapda 2 kiütött 2 meghalt...
a másik 3 szolgálatos bementek az épületbe Sasszem Skull és én kint vártunk, vagyis igazából tartottuk a helyet... ugyanis kb 1 tucat zombi megjelent az utca másik végén...
egyszer csak dulakodást hallok az épületből, kisvártatva kirepül az egyik szolgálatos feje a lábunk elé... több se kellet Skullnak elkezdte az épületbe ontani a golyókat....
A tetőről kisvártatva leugrik a Mészáros, és Skull felé vág, nem sebezte meg, de elvágott egy olajos vezetéket, és nem bír se felállni se mozdítani a kezét... ezután fellökött, és elrúgta a fegyverm Ekkor Sasszem kapcsolt, és lőtt a pisztolya, lábon lőtte mire a mészáros felordít, és Sasszem felé vág, ő hátra esik, és beverte a fejét egy betontömbbe... Jurij éppen emeli a machetét és súlytana le amikor erőt veszek magamon, nekifutok és elrántom, majd dulakodni kezdünk.
Fel vág a késével, mire megfogom a jobb kezét a balommal, a jobbammal meg rávágok a könyökére, amitől aztán kiesett a kezéből a machete, de kiszabadult a kezemből, miután gyomron rúgott a bakancsával... megint közel jön, lefogja a kezem kifordítom a sajátom, és kiszabadulok, ekkor kigáncsol. , én gyorsan kirúgom a lábát, majd amíg a földön volt gyorsan felkeltem, megvártam míg felkel, majd egymás szemeibe néztünk...
Jól küzdesz! mondja Jurij
Nem feleltem, hanem inkább támadtam, és Térden rúgtam oldalról.
erre ő oldalra esik, újra rúgok, ekkor elkapja a lábam, és ráakar ütni, de elrugaszkodtam a földről, és a másik lábammal pofán rúgtam, mire mind a ketten a földre estünk, és újra felkeltünk, Jurij Köpködte a vért, és a fogait.
Megint neki rohantam, ekkro elkapott, a levegőbe emelt, és maga mögé vágott el...
Uhhhfff... szólással, és puffanással érkeztem a hátamra, de amilyen gyorsan csak tudtam felkeltem...
a machetéje éppen mögöttem volt talán 20 cmre..
NA GYERE! kiáltottam neki, mire elkezdett felém futni, majd elrugaszkodott a földtől, és a fejjel esett a mellkasomnak, amitől én meg ő is kb 1-2 métert hátrébb estünk.
Engem kicsit kiütött... szédül és kong a fejem miután bevertem a mögöttem lévő vasbeton csövekbe...
Jurij is meg lassult már, de felkelt, és vissza ment a Machetéjéért...
Mikor felvette a földről így szólt...
Te leszel a legnagyobb trófeám... senki mással nem tudtam megküzdeni, de vagy az első igazi harcos!
Majd lassan sétál felém, kiakarja élvezni a pillanatot...
Ekkor lassan Kioldom a tokot a jobb derekamnál, és kiveszem a coltot, amilyen lassan csak tudom, közben megszólaltam...
Hehe... nem nem... én nem leszek egy gyilkos trófeája... a szektás kannibálokat is megöltem... téged is megöllek!
Ekkor megállt, és a machetéjének végét megfogta a másik kezével... Hm... nem tudom feltűnt-e neked hogy én vagyok nyerő helyzetben...
Nem... nem te vagy! Mondtam, majd felemeltem a Coltot, és lőttem.
a golyó pont a machete markolatán és vele együtt a kezén ment át , a kés kiesik a kezéből, és mielőtt hátra dőlne csak ennyit mond: Szép... volt... harcos!
Ott feküdtem a porban elöttem a mészáros holttestével percekig...
Kb 5 perc múlva odajött hozzám Sasszem, és felsegített. Saszem megbizonyosodott hogy meghalt-e: a pisztolyával fejbe lőtte még Jurijt, utána Odamentünk Skullhoz, aki időközben helyrehozta a lábán elszakadt szervó vezetéket, így már tudott járni...
Miután már nem volt maradásunk vissza indultunk Yantarba, Skull és a két sérült szolgálatos megkereste a társai dögcéduláját és zsebébe tette...
Mikor megérkeztünk a lány már fogadott minket, és szomorún nézte hogy Jurij meghalt...
5enn tértünk vissza a tízből... 10en mentünk 1 ellen és 5en maradtunk... ebből 4 ember jószerivel majdnem meghalt... Kifejeztem mennyire nem érzek együtt a lánnyal... mire az kirohant a laborból...
Ám nemsokkal később a katona őrség hozta be... a lány majdnem megölte magát, de az őrség nem engedte és akarata ellenére is megmentette az életét...
 
Köszönöm szépen Scarecrownak az igényes hsz-t és gratulálok neki, ő tudta eddig a legjobban leírni Jurij harcmodorát. Gratulálok!
No de akkor, új karakter:

Név: Peters Johnson
Születési idő: 1990.05.21
külső: Rövid fekete haj, nem visel soha sapkát, katonai nadrágban és ujjatlan fekete trikóban jár amire fel szokott venni egy kevlár mellényt, sima edzőcipőt hord de hosszabb utakra bakancsot vesz.
Leírás: Jó akrobata, parkourozott és még mindig hódol a sportnak. Remekül mászik, ugrik, bukfencezik és esik. Rendkívül agilis. Azonban, nem volt még a kezében fegyver és soha nem ölt embert. Az esze sem vág jól, fegyverként meg csak egy pillangókést hozott a Zónába meg valamicske vizet. A golyóálló mellényre költötte minden pénzét, csak 500 rúbele maradt.

Bejöttem a Zónába. Itt állok, és most keresem azt a kis falut ahol a kezdők szoktak lenni. Morgást hallok, kutyák. Elkezdek futni. Elkezdenek követni. Találok egy fát, aminek az egyik ágát talán elérem. Felugrok, lendülök egyet és felugrok a fentebbi ágra. A fáról elrugaszkodok át egy másikra. A kutyák elvesztettek. Szagolnak de nem látnak. Látom a falut. Ha nekiiramodok akkor talán elérem. Ugrok egyet, bukfencben érek földet és elkezdek csörtetni a falu felé. Elérek a kerítéshez. Masszív deszka kerítés. Átlendülök rajta és becélzom az egyik félig leomlott házat. A házon van egy kis még nagyjából ép faldarab. Arra ráugrok, elrugaszkodok és megkapaszkodok az ép gerendában. Felmászok és ott körbenézek. A kutyák sehol. Ellenben, a Stalkerek e tűznél néztek egy picit mikor látták a mutatványomat. Lemegyek és mondom:
-Szevasztok!
-Üdv. Mi a neve?
-Peters.
-Én Wolf vagyok.
Ezek után a háztetőt kineveztem a lakhelyemnek. Ott fogok aludni. Még egy PDA meg egy detektor is kelleni fog. Majd holnap elintézem. Addigis, LUSTI!

Megbeszéltük nyugi Zini.
 
ok ok ^^ Jó pofa az új karaktered,csak az hogy tudod mi a neve ezeknek az embereknek hogy Stalkerek úgy hogy nem mondta el senki picit bántja a szemem :'(
 
Zini: Nyilván hallott a zónáról azelőtt is, és akkor egyértelműen tudja a "lakosainak" a nevét.
 
Reggel felkeltem, és lementem. Kérdem:
-Van errefelé valami bolt?
-Igen. Ott hátul. A pincében.
Lemegyek. Egy ajtó. Kinyitom és egy zsíros létforma tárul szemem elé.
-Á Új vevő! Üdv nálunk!
-Üdv. A nevem Peters. A kínálat érdekelne.
-Mire vagy kíváncsi?
-Öm.....Fegyverek? Csak egy késem van.
-Íme!
Elővesz egy nagy dobozt. Kinyitja és mondja:
-Íme!
Felém fordítja. Pisztolyok. 5 fajta.
-Ezek a jók. Ez, egy 9mm-es beretta, ez egy Desert eagle, ez itt egy Fort, egy Glock és egy Revolver.
-Hm...Mennyi a Fort?
-350rúbel 2 tárral.
-Mennyi?
-350 rúbel és mivel először vásárolsz ajándék két tár.
-A franc. Tessék!
Odaadom a pénzem, megkapom a pisztolyt és kimegyek. Két tár. A franc! Najó akkor kérdem Wolfot:
-Hogyan lehet itt pénzt keresni?
-Munka kellene?
-Mesélj.
-Nos, a feladat egyszerű. Meg kell szerezned egy rejtekhely tartalmát. Mivel láttam hogyan mozogsz te képes lennél rá. Felmész a fára 2 perc alatt.
-Hm...Rendben.
-Várj! A kordináták!
-Jah! Mond meg hol van és odamegyek.
-PDA-d nincs?
-Öm....nincs.
-Akkor sajnállak. Annyit segítek, a fa alatt egy hulla fekszik.
Megyek. Keresek két órát mire megvan a hulla. Átkutatom. Detektor, PDA és két tár plusz pisztoly lőszer. Felnézek a fára, eléggé magasan van a láda. Innen nem tudom kilőni. Na, veselkedjünk neki. Ág a közelben nincs szóval az nem lehetséges. Pillanat, a környező fák jó trambulinok lehetnek. Az egyik fenyőre felkapaszkodok, és mikor már a közepénél tartok nézek egy ágat ami elég közel van ahhoz hogy elkapjam. Nekikészülök, ugrok. Elkapom. Lendülök egyet és rá egy másikra. Erre felmászok és keresek egy másik ágat ami elbírja a súlyomat. Felugrok, elkapom. Innen elérem a ládát. Ledobom. Azt nem tudom hogy a francba hozták ide föl. Lejjebb ereszkedek és mikor közel vagyok a talajhoz leugrok. Felkapom a ládát. Ekkor megint morgás. Kutyák. A franc. Megint sprint. Félúton lehagyom a kutyákat. Nem merek lőni mert ha eltolom nekem kaputt. Odavittem a dobozt Wolfnak, leadtam és kaptam érte 1000 rúbelt. Nem tudom mi az de nagy érték lehet. Az 1000 rúbelből vettem még két tárat és egy PDA-t. Majd visszamentem a tetőmre. Nézem, a padlásrész ép de nem szélvédett. Találok egy másik padlást az teljesen ép. Felmegyek, megcsapja az orromat a dögszag. Büdös van. Lepakolok és itt fogok lakni ha nem lakik itt senki. Egy vésést találok a falon. Egy kordináta. Ez még kellhet. Feljegyzem. Lepakolok és alszok egy jót. A létrát felhúztam és eltettem. Nekem úgyse kell majd.
 
Mikor reggel felkeltem, elhajítottam a tapaszokat és feltettem egy újat. Körülnézve meglepően konstatáltam, hogy nincs senki sem a romos, beszakadt tetejű épületben.
Igazából nem bántam, mert többé nem volt rájuk szükségem, és csak akadályoztak volna reggel.
Felkaptam a válltáskám, és kiléptem az ajtón. A reggeli napfény elvakított egy rövid időre, csak ezután láttam meg a rettentően sivár
tájat, ami dombokkal, és itt-ott elszórt, lombtalan fákkal volt tarkítva. A narancssárgás napsütés ellenére meglepően hűvös volt az idő.
A tájba némi változatosságot a néhol anomáliáktól vibráló levegő vitt. Yantarba mentem, hogy üzleteljek a tudósokkal.
Sok jó munkájuk van a nincstelen tehetségek számára. Yantarba nem hosszú az út, ezért három-négy óra alatt oda is értem. A mocsárban egy
tudós bóklászott, akivel életem legértelmetlenebb és számomra legkellemetlenebb beszélgetését sikerült nyélbe ütnöm:
- Jó reggelt. Segíthetek? - kérdeztem. Láthatólag meglepődött, mert lassan végigmért, majd megkérdezte:
- Maga sztalker? - kérdezte a nő. Mert nő volt, ezt tisztán hallottam.
- Végül is, igen.
- Jó, csak mert a ruházata nem hasonlít az átlag zöldikékre.
- Azon kevés sztalker közé tartozom, akik békésen keresik a kenyerüket.
- Nos, ez érdekes. Talán tényleg a segítségemre lehet. Adja meg a PDA-frekvenciáját...
- Telefonom van.
- Ó. Akkor a számát.
Leírtam egy lapra, majd átnyújtottam.
- Keresnie kellene egy elektro-anomáliában elpusztult mutánst. Lehetőleg vak kutyát, ők kiváló tesztalanyok. Ha valamelyikünk talált,
hívja fel a másikat.
- Rendben. Szólok, ha meglesz.
- Ha jól végzi a dolgát, kap... 500 rubelt. - szólt, majd a dolgára sietett.
Meg kellett előznöm. Nyilván nem kapok pénzt, ha ő talál előbb. Logikusan kell gondolkodnom.
Yantarban sok a mutáns. Elsősorban snorkok és zombik. E kettő közelében nem él meg a vak kutya, tehát a mocsár közepén nem kell
keresnem. Elektro-anomáliák a volt gyártelepen lehetnek, ott sok elektronikus készülék kellett hogy legyen. Ott valószínűleg
rágcsák élnek, amik tökéletes eledelül szolgálnak a kutyáknak. Felkerekedtem, hogy a gyártelepre siessek. Egy kutyát sem láttam a környéken.
Körülnéztem a gyártelepen, és egy magát sebesülten vonszoló vak kutyát láttam meg. Hirtelen ötletem támadt. Megfogtam a szegény állatot,
majd áthajítottam egy elektro-anomálián, aminek hatására meg is döglött, és nem is kellett csavarokkal szenvednem, hogy
kivonszoljam a testét.
A hátamra vettem, majd jelentettem a tudósnőnek hogy kész vagyok. Megörült, és találkozási pontnak a közeli csöveket jelölte meg.
Mikor odaértem, láttam, hogy izgatottan vár. Amikor meglátott, ideszaladt, és szinte kitépte a kezemből a kutya tetemét.
- Ez az ezazezaz! - hadarta, miközben ugrándozott - Erre várok fél éve! Köszönöm! Megmentette az életem ezzel! Jöjjön, kísérjen el a laborhoz. Azonnal kihozom a pénzt!
Út közben folyamatosan arról beszélt, mit fog csinálni ezzel a kutyával. Nagyon vidámnak tűnt. Túl vidámnak. Beszaladt a laborba, majd egy óra múlva jött ki, kisírt szemekkel.
- Kirúgták, sajnálom - jegyeztem meg neki részvéttől duzzadó hangon.
- Igen, de... ki mondta? - kérdezte szipogva.
- Láttam. A szeme arra utal, hogy valami rossz történt, ez nyilvánvaló. A bal zsebe duzzad egy összegyűrt papírgalacsintól, valószínűleg a felmondólevele, mivel korábban ez nem volt magánál. Egyértelműsíti ezt, hogy az olvasószemüvegje szára, amit az imént csíptetett a pólójára, nedves a könnytől. Ez sem volt magánál, tehát olvasás közben kezdett el sírni, és ez csak egyet jelenthet: Kirúgták.
- Zseniális - mondta szomorú, de meglepett hangon. - Maga merrefelé megy? - kérdezte - Esetleg magával tarthatnék.
- A következő állomásom bár. Kerítenem kell egy lakóhelyet.
- Abban segíthetek.
- Miért rúgták ki? - a váratlan kérdésemre előbb habozott, aztán elmondta:
- Azt mondták, hogy egy éve nem mutattam fel semmilyen eredményt, és sokan pályáztak a helyemre. Lecseréltek egy frissen feltörekvő kölyökre - majd újra sírni kezdett.
- Hozza a cuccait. Sietnem kell. Ne álljon az utamba, ne szóljon bele a dolgaimba, és ha esetleg napokig nem szólalnék meg, ne zaklasson. Továbbá fogadja el, hogy a munkámat tekintem az életem párjának, úgyhogy nem kívánom senkivel sem megosztani a jövőm.
- Igen, értem... Köszönöm, azonnal jövök - berohant a laborba, majd fél óra múlva három teli bőrönddel és két táskával tért vissza.
Megtartott egy táskát, a többit nekem kellett vinnem a saját dolgaimmal együtt.
- Már bánom, hogy magammal hoztam. - szóltam gyaloglás közben.
- Ígérem, többé nem zavarom ilyenekkel. Egyébként, mi a neve?
- SH.
- Eshá? Ööö... Örvendek, SH. Az én nevem Claudia Watson.
- Ez esetben beszéljünk tovább angolul. - jegyeztem meg.
Így is történt. A társalgásaink ezentúl angol nyelven történtek.
Tényleg tudott segíteni. Legnagyobb meglepetésemre szeméttelepen egy eldugott tetőre vitt, ahol egy létrával egy ablaktalan, ajtó nélküli, három-négy szekrényni méretű lyukba lehetett jutni.
- Nem valami komfortos, de...
- Tökéletes lakás! - kiáltottam fel örömömben.
- De hát ez egy koszos zug! - mondta felháborodottan.
- Nekem tökéletes. Van matraca?
- Persze, hogy van.
- Terítse le.
Elhelyeztük a két matracot egymás mellett, pont összeértek. "Remélem, nem horkol" - gondolkodtam.
Egy bőröndjét lefektettem, és rápakoltam a szükséges dolgaim. A telefonom, egy petróleumlámpát, és Fredet.
- Az egy koponya?! - kérdezte ijedten, mikor meglátta.
- A barátom. - válaszoltam neki higgadt, mély hangomon.
Érdekesen bólintott, majd lefeküdt aludni.
Este nyolckor? Ki alszik este nyolckor?! Ez a nő fura. Olyan... közönséges. De legalább nem horkol. Ez biztató, aludni tudok majd tőle.
Egyébként, a "lakás" valóban nem volt a legjobb állapotban. Egy szeméttelep szélén álló betonházban volt.
Fentről egy csapóajtó nyílt, ahonnan egy létra vezetett le a pár négyzetméteres helyre.
A falakat deszkák borították, a törött fadarabok között néhol kilátszott a beton, ami szintén ütött-kopott volt már. Leginkább egy padlásszerű csempészraktárra hasonlított.
Elég rossz körülmények uralkodtak idebent.
Lecsuktam a csapóajtót és a lámpát, majd én is elaludtam. Kifáradtam a mai napon.
 
Reggel felkeltem,lementem a laborba,majd 1 hang szólalt meg melletem mikor beléptem az ajtón,Ruszlan volt az:
-Hogy aludt?Tizedes?
-Tizedes?Én csak Őrvezető vagyok!Amúgyis,elég kényelmesen,és a zuhany is elég kellemes volt,jobb mint a Zónában...
-Hát igen,előléptettük a munkálataiért,még 1 kérdés mielött indul a gépe és megkapja a jutalmat!
-És mi az?
-Hogy felelt meg az új Ruha prototipus?
-Tökéletesen bír mindent...
-Ezt örömmel haljuk,kapja le...
Búslakodva hogy megfosztottak ettől levettem,elvették majd elkezdték a mását csinálni...
-Uram...
-Ne,tudom mit akar mondani,jöjjön velem mielött megszólalna....
Követtem,egy kabinba érkeztünk meg,Ruszlan barátjának kabinja volt ez,ő már eltávozott,sajnálatosan,mikor beértem kinyitotta a szekrényét,egy elzárt levegőjű Ruha volt oda bent,Szine Zöld volt,És nem prototipus,sokkal több plusszal rendelkezett mint az elöbbi narancssárga ruha,majd Ruszlan megszólalt:
-A Magáé,régi barátom tervezte ezt,öregségben halt meg szegény,ő lett volna az aki kipróbálja,a saját kézi munkálya,és az összes ilyen Zöld szinű ruhánk közül,ez az 1 ik legjobb,és most már a magáé,örökre,ezt nem fosztjuk meg magától,Zöld szinű egyenruhákat csak azok hordják,Akik tiszteletett kaptak a kormánytól,de nem muszály elfogadnia,kaphat még rang emelést...
-Ne ne.....-Majdnem sirva fakadtam ahogy megtapinthattam a ruhát-....Tudományos célaimra a legnagyobb segitségett nyújthatja....
-AKkor,a magáé
Átöleltem az öreg 60 éves Ruszlant,ő engedett egy 5 másodpercig majd eltolt magától
-Na kapja fel,felszereléseitt készitse,vegyeföl az étel rakományát és elsősegélyekett,és siessen a 2. es csatlakozóhoz,ott várja a gépe...
felvettem a ruhát,ennek is Zárt légzőrendszerü volt maszkja,kiléptem,ismét mintha a Stalker táborba lépnék,mindenki rám nézett,felkaptam a cuccaimat,elvettem a Kötszereket és a fegyverem elsősegélyekett és 2 hétre elegendő élelmet,most még megreggelizhettem a kantinba,majd a 2. es csatlakozáshoz siettem,a gép ottvárt,a Kapitány is mosolygott de nem bambult az öltözetemen,majd megszólalt:
-Siessen,láttom sikerrel járt,Örvezető...
-Már Tizedes - mosolyogtam el -
-Gratulálok ahoz is,na siessen
Felszáltunk,
-Hosszú Farkú 1,irány Yantar
-Vettem
Fordult egyett a gép,és elindultunk
 
Vissza
Top Alul