kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Mire elmentek végre ezek az agresszív békák már ott áltunk egy viszonylag száraz földdarabon.Az a baj, hogy rohadt sok a szúnyog, ami ellen társam tud védekezni, de én nem nagyon.
Megindulunk, és kiérünk a nádasból.Tökéletesen kietlen pusztaság terül el előttünk közepén egy vegetációban gazdag, borostyánnal teljesen benőtt gyárcsarnok áll.A traktor mihelyst kiér a nádasból leáll.
Kikászálódunk a gépből, és megindulunk az épület felé.Nedves, kicsit mocsaras a talaj.
Ahogy megyünk, egyre lejjebb süllyedünk benne, és egyre nehezebb a járás.
Már térdig süppedve botladozunk a sárban, és az épület mintha csak messzebb került volna.
Márpedig ha már ideig elszenvedtük magunkat akkor én mostmár biztos nem fogok visszafordulni.
Észreveszem, hogy a pénz nehezedik a zsebemben, de mivel elég tetemes mennyiség van nálam nem szeretnék tőle megválni.Amikor már derékig vagyunk süppedve, és mindketten meglehetősen káromlunk egyet, s mást a felső zsebemből kiszórtam minden pénzem, így tett társam is, így viszonylagos nyugalomban folytathattuk utunkat.
Már vagy a fele távolságnál járhatunk, amikor varjak kezdenek el keringeni fölöttünk örvényszerűen.
Társamat duzzadt, hólyagos májakkal, és májdarabokkal , míg engem kátránytól már szinte elszenesedett tüdőkkel, illetve darabokkal dobálnak.Az egyik tarkóndob eggyel, leesik a szemüvegem.Most kezd ebből elegem lenni.Felveszem a sárból a szemcsit, kicsit megtörlöm, visszaveszem és a hátamról frissen lekapott ak-val elkezdem sorozni a varjakat.Azok csak röhögnek a rekedtes hangjukon.Az egyik még rá is száll a fegyver csövére, és a csőrével lepattintja róla az irányzékot és felviszi magával a többi madár nem kis elégedettségére.
Szólok társamnak, hogy dobja el a nála lávő vodkát,páleszt, de még a likőrt is!
Én is hasonlóan tettem a náéam lévő dohánnyal, de a gyufát azért meghagytam, arra még szükség lehet.
A szárnyasok zaklatása abbamaradt, és eltűntek a lenyugvó nap irányába.
Amikor már csak pár méterre voltunk az épületől valami ritmikus lüktetést kezdtünk hallani.
A vastag gyökerek belelógnak a mocsárba, és kiszipolyoznak belőle minden jót és mindent ami az élethez szükséges.Belépünk az épületbe, és csodálatos látvány tárul elénk.Minden friss, zöld és élettel teli.A geiger-müller számláló alig kattog, és egy kisebb medence terül el az egész csarnok alján.Társam bizonytalanul, de elindul felé...
Megindulunk, és kiérünk a nádasból.Tökéletesen kietlen pusztaság terül el előttünk közepén egy vegetációban gazdag, borostyánnal teljesen benőtt gyárcsarnok áll.A traktor mihelyst kiér a nádasból leáll.
Kikászálódunk a gépből, és megindulunk az épület felé.Nedves, kicsit mocsaras a talaj.
Ahogy megyünk, egyre lejjebb süllyedünk benne, és egyre nehezebb a járás.
Már térdig süppedve botladozunk a sárban, és az épület mintha csak messzebb került volna.
Márpedig ha már ideig elszenvedtük magunkat akkor én mostmár biztos nem fogok visszafordulni.
Észreveszem, hogy a pénz nehezedik a zsebemben, de mivel elég tetemes mennyiség van nálam nem szeretnék tőle megválni.Amikor már derékig vagyunk süppedve, és mindketten meglehetősen káromlunk egyet, s mást a felső zsebemből kiszórtam minden pénzem, így tett társam is, így viszonylagos nyugalomban folytathattuk utunkat.
Már vagy a fele távolságnál járhatunk, amikor varjak kezdenek el keringeni fölöttünk örvényszerűen.
Társamat duzzadt, hólyagos májakkal, és májdarabokkal , míg engem kátránytól már szinte elszenesedett tüdőkkel, illetve darabokkal dobálnak.Az egyik tarkóndob eggyel, leesik a szemüvegem.Most kezd ebből elegem lenni.Felveszem a sárból a szemcsit, kicsit megtörlöm, visszaveszem és a hátamról frissen lekapott ak-val elkezdem sorozni a varjakat.Azok csak röhögnek a rekedtes hangjukon.Az egyik még rá is száll a fegyver csövére, és a csőrével lepattintja róla az irányzékot és felviszi magával a többi madár nem kis elégedettségére.
Szólok társamnak, hogy dobja el a nála lávő vodkát,páleszt, de még a likőrt is!
Én is hasonlóan tettem a náéam lévő dohánnyal, de a gyufát azért meghagytam, arra még szükség lehet.
A szárnyasok zaklatása abbamaradt, és eltűntek a lenyugvó nap irányába.
Amikor már csak pár méterre voltunk az épületől valami ritmikus lüktetést kezdtünk hallani.
A vastag gyökerek belelógnak a mocsárba, és kiszipolyoznak belőle minden jót és mindent ami az élethez szükséges.Belépünk az épületbe, és csodálatos látvány tárul elénk.Minden friss, zöld és élettel teli.A geiger-müller számláló alig kattog, és egy kisebb medence terül el az egész csarnok alján.Társam bizonytalanul, de elindul felé...