Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
jaj a szegény lány is írjon már, ja és nem a katonáknál voltatok hanem a bárban....
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Már éppen indulnánk, amikor a rádió bemondja, hogy 10 percen belül újabb kitörés jön.De nem akarok megint a méhekkel táncolni, ezért inkább veszek valami olcsó 10 8 10- es dobozos cigit, és elsakkozgatom az időt az öreggel.Megjegyzem elég tehetséges benne.
Majd este írok hosszabbat, hogyha hazaértem, mert megyek dunapartra.
Majd este írok hosszabbat, hogyha hazaértem, mert megyek dunapartra.
Nabukodonozor
New Member
Nem baj. Akkor visszafelé mentünk ,hogy jól megzavarodjatok ! :wink:
Capt Axon
New Member
Nikolai Kozlov
Megérkeztünk a helyőrségre. Szörnyű, hogy milyen állapotban van. Még nálunk a leglepusztultabb laktanya se néz ki így. És ezek a szerencsétlenek pont itt vannak elszállásolva. Viszont ez kitűnő lenne a kiképzésekhez. Itt hozzá lehetne szoktatni a katonákat a szélsőséges körülményekhez. Úgy látszik ezt az Ukránok ki is használják. Ezek a katonák már nyilván hozzászoktak a terephez, és a körülmények ellenére még mindig higgadtak, és elég jól viszonyulnak az újakhoz. Még az olyanokhoz mint mi is. Pedig bizonyára jól tudják hogy kik vagyunk. Viszont a helyőrség parancsnoka nem hiszem hogy túlságosan örülne nekünk. Nos ez eléggé érthető. Elvégre senki sem örül egy hirtelen ellenőrzésnek. De mégis, elég gyanúsan viselkedik. Mintha el titkolna valamit. És elég furcsa az is hogy érkezésünk óta megfigyelés alatt tart minket. Talán nem bízik bennünk? Fölöttébb gyanús. Az este már nem fogtunk hozzá a nyomozáshoz. Elvonultunk a kijelölt szálláshelyünkre, és lefeküdtünk. Másnap rögtön hozzáláttunk a munkához. Elsőnek a helyőrség parancsnokával kell néhány szót váltanunk. Mind a négyen megindultunk az iroda felé. Mikor beléptünk az ajtón, a parancsnok rögtön felhorkant: "Maguk meg mit akarnak?" Rikov ezredes leengedte a redőnyt, Kazanov őrnagy meg becsukta az ajtót, és hozzáláttunk a nyomozáshoz. "Beszélnünk kell!" Kezdtem ezzel a mondattal. "Kell?" Kérdezett vissza a parancsnok. "Igen. Méghozzá azonnal." "Hát jó. Miről lenne szó?" "Valaki szándékosan akadályozza a zónával kapcsolatos összes kutatási információ átjutását hozzánk. És mivel mi is felelősek vagyunk a zónabeli incidensekért, ezért minden információt kötelező megosztani az orosz kormánnyal. De tegnap óta semmilyen információ nem jutott át hozzánk. Attól tartunk hogy valaki nem akarja hogy Oroszország is tudjon az itt folyó kísérletekről." "Talán mert most jelenleg nincs fontosabb információ." "Persze. Az SBU is pontosan ezt állította. De amikor kapcsolatba léptünk a tudományos kutató csoporttal, ők azt mondták, hogy az újabb kutatási eredményeket már tovább küldték az SBU-nak, és hogy ezután hozzánk kellett volna érkezniük. Még vissza is kérdeztek, hogy megkaptuk e a eredményeket." "Nézze! Én erről semmit se tudok. Ha valami gondjuk van az SBU-val azt rendezzék velük. De ne a hadsereget hibáztassák ha valamit elkevertek odafent." "Milyen igaz. De azt is tudjuk hogy ez a helyőrség az összekötő a külvilág, és a tudományos laborok között. És hogy a laborokból kikerült információ erről a helyőrségről kerül egyenesen az SBU-hoz." "Jó. Ez teljesen igaz. De most mit vár tőlem? Vallomást, hogy én vagyok az aki nem akarja hogy az kutatási eredmények eljussanak magukig? Vagy mit?" "Mi csak a segítségét kérjük, hogy megtudhassuk ki az aki kavarja itt a sz@rt. És ha még tétovázna, itt ez a felhatalmazás, amelyben az áll hogy az ukrán hadsereg köteles teljes áttekintést engedni a zónában folyó összes katonai, és kutatási tevékenységre. Valamint ha lehetséges segíteni a munkánkat." A parancsnok először figyelmesen végig olvasta a parancsot, aztán azt mondta: "Rendben van. Először is mit kell tennem?" "Most csak adjon választ arra, hogy most jelenleg került e ki bármilyen információ erről a helyőrségről, az SBU-hoz, illetve a radiológiai intézethez?" "Nos....Ami azt illeti igen. Több információ került a Radiológiai intézethez, utána az SBU-hoz." "Miféle információ?" "Nem tudom. Nem kaptam engedélyt az áttekintésére. Azt a parancsot kaptam, hogy az érkezés után, azonnal küldjem tovább az intézethez." "Értem." Ezek szerint valaki, egyenesen a forrástól küldi ezeket az adatokat tovább a Kutató intézethez, utána az SBU-hoz. Gondoltam, közben a parancsnok odaszól: "Van még kérdésük, vagy hagynak tovább dolgozni?" "Nem. Nincs több kérdésünk." "Akkor esetleg lennének szívesek távozni az irodámból?" Kérdezte mogorván. Kimentünk az irodából, és vissza mentünk a szállásra. Elgondolkoztunk hogy vajon mi haszna lehet az SBU-nak vagy az ukrán kormánynak abból ha nem adják ki az általunk támogatott, kísérletek eredményét. De nem jutottunk semmire a gondolkodással. Inkább úgy döntöttem hogy megírom a jelentésemet, és elküldöm a parancsnokságnak. Másnap szóltunk a helyőrség parancsnokának, hogy készítsen elő két gépet, mert ellátogatunk a tudományos csoporthoz. Én egy jantar nevű helyhez mentem, mert az egyik labor ott található, Rikov ezredes és Ivanovich őrnagy pedig a Janovi laborhoz ment. Kazanov őrnagy itt maradt a helyőrségen, hogy ellenőrzés alatt tartson néhány dolgot.
Yurij:
Itt éjszakáztam a szemétdombon egy hangárban, pár stalkerrel együtt, mert hirtelen egy kitörés jött. Megint egész este nem bírtam aludni, mert teljesen ki voltam akadva a hiába való kutatásom miatt. A többi stalker viszont kőkeményen húzta a lóbőrt. Hogy a francba tudnak ezek itt aludni, főleg hogy ez a hely nem biztonságos, és hogy egész napos keresgéléssel nem érnek semmit mert itt egyszerűen nem lehet találni semmi értékeset. Mindegy. A reggel az viszont egész jól kezdődött. Az idő jó volt. Semmi bandita, vagy mutáns a láthatáron, és a kitörés után találtam végre valami értékeset. A kitartó keresgélés meghozta a gyümölcsét. Találtam egy kővirágot. Nem túl értékes, de adnak érte egy minimális pénzösszeget, amiért már kaphatok valami alap ruházatot. Máris indultam volna vissza a bárba hogy eladjam a talált képződményt, amikor megszólal a PDA-m. Steinertől van egy üzenet, amiben két szó nagy betűkkel van írva: "BAJ VAN! Gyere a katonai raktárakhoz, beszélnünk kell. Sürgős!" "Na vajon most mi történt?" Kérdeztem magamban. Aztán elindultam a bár felé. Pár óra alatt elértem a bárt, mert a határnál ismét feltartottak. Csak nagy nehezen tudtam átvergődni balhé nélkül a szolgálatos őrökön. Én mondom ezek napról napra rosszabbak. Lementem gyorsan a bárba, eladtam a képződményt, aztán fogtam a pénzem, és rögtön a katonai raktárak felé indultam. Útközben azt láttam hogy a szolgálatosok egy csapatba verődve körül állnak három másik, halott szolgálatost. Ott állt közöttük Dimitrij régi társa, az a katona vagy mi. Nagyon érdekelt hogy itt vajon mi történt, de nem foglalkoztam vele, hanem elindultam a raktárak felé.
Megérkeztünk a helyőrségre. Szörnyű, hogy milyen állapotban van. Még nálunk a leglepusztultabb laktanya se néz ki így. És ezek a szerencsétlenek pont itt vannak elszállásolva. Viszont ez kitűnő lenne a kiképzésekhez. Itt hozzá lehetne szoktatni a katonákat a szélsőséges körülményekhez. Úgy látszik ezt az Ukránok ki is használják. Ezek a katonák már nyilván hozzászoktak a terephez, és a körülmények ellenére még mindig higgadtak, és elég jól viszonyulnak az újakhoz. Még az olyanokhoz mint mi is. Pedig bizonyára jól tudják hogy kik vagyunk. Viszont a helyőrség parancsnoka nem hiszem hogy túlságosan örülne nekünk. Nos ez eléggé érthető. Elvégre senki sem örül egy hirtelen ellenőrzésnek. De mégis, elég gyanúsan viselkedik. Mintha el titkolna valamit. És elég furcsa az is hogy érkezésünk óta megfigyelés alatt tart minket. Talán nem bízik bennünk? Fölöttébb gyanús. Az este már nem fogtunk hozzá a nyomozáshoz. Elvonultunk a kijelölt szálláshelyünkre, és lefeküdtünk. Másnap rögtön hozzáláttunk a munkához. Elsőnek a helyőrség parancsnokával kell néhány szót váltanunk. Mind a négyen megindultunk az iroda felé. Mikor beléptünk az ajtón, a parancsnok rögtön felhorkant: "Maguk meg mit akarnak?" Rikov ezredes leengedte a redőnyt, Kazanov őrnagy meg becsukta az ajtót, és hozzáláttunk a nyomozáshoz. "Beszélnünk kell!" Kezdtem ezzel a mondattal. "Kell?" Kérdezett vissza a parancsnok. "Igen. Méghozzá azonnal." "Hát jó. Miről lenne szó?" "Valaki szándékosan akadályozza a zónával kapcsolatos összes kutatási információ átjutását hozzánk. És mivel mi is felelősek vagyunk a zónabeli incidensekért, ezért minden információt kötelező megosztani az orosz kormánnyal. De tegnap óta semmilyen információ nem jutott át hozzánk. Attól tartunk hogy valaki nem akarja hogy Oroszország is tudjon az itt folyó kísérletekről." "Talán mert most jelenleg nincs fontosabb információ." "Persze. Az SBU is pontosan ezt állította. De amikor kapcsolatba léptünk a tudományos kutató csoporttal, ők azt mondták, hogy az újabb kutatási eredményeket már tovább küldték az SBU-nak, és hogy ezután hozzánk kellett volna érkezniük. Még vissza is kérdeztek, hogy megkaptuk e a eredményeket." "Nézze! Én erről semmit se tudok. Ha valami gondjuk van az SBU-val azt rendezzék velük. De ne a hadsereget hibáztassák ha valamit elkevertek odafent." "Milyen igaz. De azt is tudjuk hogy ez a helyőrség az összekötő a külvilág, és a tudományos laborok között. És hogy a laborokból kikerült információ erről a helyőrségről kerül egyenesen az SBU-hoz." "Jó. Ez teljesen igaz. De most mit vár tőlem? Vallomást, hogy én vagyok az aki nem akarja hogy az kutatási eredmények eljussanak magukig? Vagy mit?" "Mi csak a segítségét kérjük, hogy megtudhassuk ki az aki kavarja itt a sz@rt. És ha még tétovázna, itt ez a felhatalmazás, amelyben az áll hogy az ukrán hadsereg köteles teljes áttekintést engedni a zónában folyó összes katonai, és kutatási tevékenységre. Valamint ha lehetséges segíteni a munkánkat." A parancsnok először figyelmesen végig olvasta a parancsot, aztán azt mondta: "Rendben van. Először is mit kell tennem?" "Most csak adjon választ arra, hogy most jelenleg került e ki bármilyen információ erről a helyőrségről, az SBU-hoz, illetve a radiológiai intézethez?" "Nos....Ami azt illeti igen. Több információ került a Radiológiai intézethez, utána az SBU-hoz." "Miféle információ?" "Nem tudom. Nem kaptam engedélyt az áttekintésére. Azt a parancsot kaptam, hogy az érkezés után, azonnal küldjem tovább az intézethez." "Értem." Ezek szerint valaki, egyenesen a forrástól küldi ezeket az adatokat tovább a Kutató intézethez, utána az SBU-hoz. Gondoltam, közben a parancsnok odaszól: "Van még kérdésük, vagy hagynak tovább dolgozni?" "Nem. Nincs több kérdésünk." "Akkor esetleg lennének szívesek távozni az irodámból?" Kérdezte mogorván. Kimentünk az irodából, és vissza mentünk a szállásra. Elgondolkoztunk hogy vajon mi haszna lehet az SBU-nak vagy az ukrán kormánynak abból ha nem adják ki az általunk támogatott, kísérletek eredményét. De nem jutottunk semmire a gondolkodással. Inkább úgy döntöttem hogy megírom a jelentésemet, és elküldöm a parancsnokságnak. Másnap szóltunk a helyőrség parancsnokának, hogy készítsen elő két gépet, mert ellátogatunk a tudományos csoporthoz. Én egy jantar nevű helyhez mentem, mert az egyik labor ott található, Rikov ezredes és Ivanovich őrnagy pedig a Janovi laborhoz ment. Kazanov őrnagy itt maradt a helyőrségen, hogy ellenőrzés alatt tartson néhány dolgot.
Yurij:
Itt éjszakáztam a szemétdombon egy hangárban, pár stalkerrel együtt, mert hirtelen egy kitörés jött. Megint egész este nem bírtam aludni, mert teljesen ki voltam akadva a hiába való kutatásom miatt. A többi stalker viszont kőkeményen húzta a lóbőrt. Hogy a francba tudnak ezek itt aludni, főleg hogy ez a hely nem biztonságos, és hogy egész napos keresgéléssel nem érnek semmit mert itt egyszerűen nem lehet találni semmi értékeset. Mindegy. A reggel az viszont egész jól kezdődött. Az idő jó volt. Semmi bandita, vagy mutáns a láthatáron, és a kitörés után találtam végre valami értékeset. A kitartó keresgélés meghozta a gyümölcsét. Találtam egy kővirágot. Nem túl értékes, de adnak érte egy minimális pénzösszeget, amiért már kaphatok valami alap ruházatot. Máris indultam volna vissza a bárba hogy eladjam a talált képződményt, amikor megszólal a PDA-m. Steinertől van egy üzenet, amiben két szó nagy betűkkel van írva: "BAJ VAN! Gyere a katonai raktárakhoz, beszélnünk kell. Sürgős!" "Na vajon most mi történt?" Kérdeztem magamban. Aztán elindultam a bár felé. Pár óra alatt elértem a bárt, mert a határnál ismét feltartottak. Csak nagy nehezen tudtam átvergődni balhé nélkül a szolgálatos őrökön. Én mondom ezek napról napra rosszabbak. Lementem gyorsan a bárba, eladtam a képződményt, aztán fogtam a pénzem, és rögtön a katonai raktárak felé indultam. Útközben azt láttam hogy a szolgálatosok egy csapatba verődve körül állnak három másik, halott szolgálatost. Ott állt közöttük Dimitrij régi társa, az a katona vagy mi. Nagyon érdekelt hogy itt vajon mi történt, de nem foglalkoztam vele, hanem elindultam a raktárak felé.
Hát ilyet! Ivolyval majdnem kinyírtuk egymást. Már éppen a torkomat akarta elvágni mikor szóltam hogy én vagyok. Valami renegátokhoz csatlakozott. Kiderült hogy a Tiszta égbolt és a renegátok egymás ellen vannak. Én meg a tiszta égboltnál eléggé mellényúltam mert ha nem tér ki Ivoly a golyóim elől akkor ő is ott végzi. Be akar mutatni a társainak. Huhh, képzelem:
"Sziasztok ez itt Inyokrav majdnem kinyírt titeket de kiderült hogy haver, ugye nincs harag?"
Remélem jobban megy neki a beszéd mert ha kiderül hogy a Tiszta égboltnak dolgoztam akkor engem széttépnek. Istenem segíts.
"Sziasztok ez itt Inyokrav majdnem kinyírt titeket de kiderült hogy haver, ugye nincs harag?"
Remélem jobban megy neki a beszéd mert ha kiderül hogy a Tiszta égboltnak dolgoztam akkor engem széttépnek. Istenem segíts.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Megszöktek! ordított fel Iván ahogy benyitott az ajtón, ahol Tátját őrizték.
Már szedné a cókmókját, mikor lenyugtatja Petrenkó hogy ez be volt tervezve.
Hogy mi?
Poloska van mind a kettő pdajában, a katonai raktárak felé mentek.
A te terved volt Tom igaz?
Részben... üzentem egy ismerősnek Aleksei Bruhanovnak hogy a lány kint esik a hatáskörömön, innentől ha akarja vigyázzon rá maga, ha nem akkor én legközelebb lelövöm.
és mit válaszolt rá?
azt hogy tegyünk poloskát a pdajukba, és hagyjuk hogy elszökjenek, ő majd törődik vele.
ám legyen! mondja Iván, majd vissza ment aludni.
Petrenkó kérhetnék egy védett rádiókapcsolatot Kosztyánnal?
akartam is szólni hogy kosztyán kereste önt.
mit akart?
Nem mondta.
értem akkor tud most vonalat biztosítani?
igen jöjjön.
Kosztyán miért kerestél?
Jött pár akta kukac, 1 csapat Yantarba 1 másik yanovba!
és mit keresnek?
elvileg nem küldött az SZBU adatokat, és ezért jöttek.
És ez miért tartozik ránk katonákra?
franc tudja, csak szóltam hogy figyelj oda!
értem, viszont lenne egy kérésem.
Miféle?
Keress meg nekem 4 embert!
kiket?
a volt századomból, mondom a fedőneveket:
Nikkeles
Herceg
Zsandár
Pusztító
és kik ezek?
A volt csapatom tagjai, keres őket az aktákban!
ha megvannak vidd őket a kordonba!
értem...
kösz
Sokba lesz ez neked Tom!
Már szedné a cókmókját, mikor lenyugtatja Petrenkó hogy ez be volt tervezve.
Hogy mi?
Poloska van mind a kettő pdajában, a katonai raktárak felé mentek.
A te terved volt Tom igaz?
Részben... üzentem egy ismerősnek Aleksei Bruhanovnak hogy a lány kint esik a hatáskörömön, innentől ha akarja vigyázzon rá maga, ha nem akkor én legközelebb lelövöm.
és mit válaszolt rá?
azt hogy tegyünk poloskát a pdajukba, és hagyjuk hogy elszökjenek, ő majd törődik vele.
ám legyen! mondja Iván, majd vissza ment aludni.
Petrenkó kérhetnék egy védett rádiókapcsolatot Kosztyánnal?
akartam is szólni hogy kosztyán kereste önt.
mit akart?
Nem mondta.
értem akkor tud most vonalat biztosítani?
igen jöjjön.
Kosztyán miért kerestél?
Jött pár akta kukac, 1 csapat Yantarba 1 másik yanovba!
és mit keresnek?
elvileg nem küldött az SZBU adatokat, és ezért jöttek.
És ez miért tartozik ránk katonákra?
franc tudja, csak szóltam hogy figyelj oda!
értem, viszont lenne egy kérésem.
Miféle?
Keress meg nekem 4 embert!
kiket?
a volt századomból, mondom a fedőneveket:
Nikkeles
Herceg
Zsandár
Pusztító
és kik ezek?
A volt csapatom tagjai, keres őket az aktákban!
ha megvannak vidd őket a kordonba!
értem...
kösz
Sokba lesz ez neked Tom!
Zini
New Member
- Csatlakozás
- 2010.05.25.
- Üzenetek
- 1,360
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Limanks
- Webhely
- www.stalker.lapunk.hu
Mikor oda érünk a PDA-nk csipogása nyomta el az öröm ének zaját:
Vörös riasztás, Vörös riasztás, 10 percen belül erős kitörés érkezik, mindenki azonnal keressen fedezéket.
Gyorsan besiettünk,a legvédettebb pontra,Gázmaszkokat osztoztak ki,gugolva és reszketve átéltük a kisugárzást,megnéztük mi a kár,mind a 2 őrtorony lebomlott,az 1 ik a technikus laborra,2 en meghaltak,1 félelembe,1 kinmaradt
- Látod Ivoly,a Renegátok vége is közeledik,ide 30 an jöttünk,4 en maradtunk,én öregedek,1 társam ugyan csak,de a másik kettő 25 körül lehet,kérlek,vidd ki őket a Zónából,én nkeme közel a vég,de a másik öreg a háznál a Kalaúz,kitud vinni téged,Fogjátok a raktárból azt amit akartok,sok minden van
-Köszönjük Nikolaj,remélem a Renegátok jövője,soha nem fog elpusztulni
az öreg könnye kicsordult,és átölelt,majd a raktárhoz vezetett,az IL be találtam jó sok lőszert,és 1 Exoskeleton is volt háznál,azt felkaptam,egyszerü Renegát készitésű volt,Inyokrav is valamit szerezgetett,majd a kalaúz segitségével kivezettett minket,a Szemétdomb ÉszakKeleti oldalára vezetett,az egész utatt megjegyeztük,PDA-nkba feltöltüttk a Renegát főnökét és a Kalaúz utait,és megjegyeztük a Területett...
Regeglre elis értük a Szemétdombot,a Bárba siettünk,Renegátos társaim Stalker ruhát vettek fel,Inyokravét és enyémet,Mikor beértünk a bárba mondtam hogy a Vezérrel kell beszélnem,oda engedtek,
-Fontos információim vannak 1 most feltérképezett területről,eladhatom neked,persze Csak ha a Hadsereg től kapok valamit,és persze pénzt,
-Mi az az információ?
-1 új feltérképezett terület
-Mit kérsz a Hadseregtől,és pénzt?Csupán Csak Dragunovomat,PDA mat,és Hozzá Jó Sok lőszert,meg tőletek 20 000 RU-t
-Megegyeztünk,Maradj Holnap Délig a 100Rad Bárba,meglessz a fegyver!
-Köszönöm,viszlát,pontosan akkor oda is adom...
Vörös riasztás, Vörös riasztás, 10 percen belül erős kitörés érkezik, mindenki azonnal keressen fedezéket.
Gyorsan besiettünk,a legvédettebb pontra,Gázmaszkokat osztoztak ki,gugolva és reszketve átéltük a kisugárzást,megnéztük mi a kár,mind a 2 őrtorony lebomlott,az 1 ik a technikus laborra,2 en meghaltak,1 félelembe,1 kinmaradt
- Látod Ivoly,a Renegátok vége is közeledik,ide 30 an jöttünk,4 en maradtunk,én öregedek,1 társam ugyan csak,de a másik kettő 25 körül lehet,kérlek,vidd ki őket a Zónából,én nkeme közel a vég,de a másik öreg a háznál a Kalaúz,kitud vinni téged,Fogjátok a raktárból azt amit akartok,sok minden van
-Köszönjük Nikolaj,remélem a Renegátok jövője,soha nem fog elpusztulni
az öreg könnye kicsordult,és átölelt,majd a raktárhoz vezetett,az IL be találtam jó sok lőszert,és 1 Exoskeleton is volt háznál,azt felkaptam,egyszerü Renegát készitésű volt,Inyokrav is valamit szerezgetett,majd a kalaúz segitségével kivezettett minket,a Szemétdomb ÉszakKeleti oldalára vezetett,az egész utatt megjegyeztük,PDA-nkba feltöltüttk a Renegát főnökét és a Kalaúz utait,és megjegyeztük a Területett...
Regeglre elis értük a Szemétdombot,a Bárba siettünk,Renegátos társaim Stalker ruhát vettek fel,Inyokravét és enyémet,Mikor beértünk a bárba mondtam hogy a Vezérrel kell beszélnem,oda engedtek,
-Fontos információim vannak 1 most feltérképezett területről,eladhatom neked,persze Csak ha a Hadsereg től kapok valamit,és persze pénzt,
-Mi az az információ?
-1 új feltérképezett terület
-Mit kérsz a Hadseregtől,és pénzt?Csupán Csak Dragunovomat,PDA mat,és Hozzá Jó Sok lőszert,meg tőletek 20 000 RU-t
-Megegyeztünk,Maradj Holnap Délig a 100Rad Bárba,meglessz a fegyver!
-Köszönöm,viszlát,pontosan akkor oda is adom...
Nabukodonozor
New Member
Sascha Steiner:
Tatjánát ott hagytam a bunkerban és a hadiraktárak felé vettem az irányt. Yurij ott fog várni a szokott helyen. Csakhamar ott is voltunk mindketten.
-Yurij ! Sokat tettél értem ,de most ismét szükségem van rád. Van egy vélhetőleg új sztalker aki segítségre szorul. Most bemegyek a kocsmámba. Elviszek minden szükséges holmit ,a másik részét meg elrejtem itt egy dobozban. Itt van 10.000 Rubel. Győzd meg Lukasht ,hogy segítsen elbújtatni a lányt .
Yurij:
-Lányt ?!
Sascha:
-Ez most lényegtelen. Megszöktünk a katonáktól és lelőttem négy szolgálatost ,hat katonát pedig súlyosan megsebesítettem.
Yurij:
-Mégis hogy gondolod ezt ?
-Ki vagy te ?
Sascha:
-Csak csináld ,és ígérem több szivesség nem lesz.
Miután szétválltunk úgy lett ahogy elterveztem. A kocsmában Grignek adtam határozatlan időre a kocsma vezetését és a Suomimat. Hogy megvédje magát.
Én felvettem az AK-mat és a teljes sztalker felszerelésemet a köpennyel. Felhímeztem a szabadság felvarróját az egyik csomagolt felsőmre. Ez még jól jöhet.
Visszafelé vettem az irányt. Visszaérve láttam egy UAZ-t a bunker előtt. Három katona ismét Tatjánát vette körbe. Az egyik éppen a kezét emelte mikor berontottam a legközelebbi katonába döftem a balkezemben lévő kést ,és a Coltal az egyiket fejbe lőttem ,a másikat pedig kétszer a két térdébe. Üvöltött a fájdalomtól ,de egy határozott mozdulattal megragadtam a torkánál ,és felemeltem a földről.
-Hogy találtatok meg ?
Nem válaszolt semmit.
-Majd kétszer ököllel fejbe vertem ,és úgy megfejeltem ,hogy az orrából dőlni kezdett a vér.
Katona:
-A PDA te szerencsétlen.
-Soha sem juttok ki élve.
Sascha:
-Meglátjuk.
Felálltam és belerugtam a katona fejébe. Ez hatalmas zúgással a földnek csapódott és reccsent egyet ,majd vértócsa folyt szét körülötte.
Ránéztem a vérző szájú Tatjánára. Még így is gyönyörű.
-Minden rendben ? -Kérdeztem.
-Igen.- felelte.
Fertőtlenítettem a sebét és összetapostam a PDA-kat. A memóriát kiszedtük és a katonáknál lévő PDA-kat felhasználva rejtett hullámhosszon működünk. Mostantól nem látnak minket.
Bepattantunk az UAZ-ba és vártam Yurij hívását. A Jupiter környéke a cél.
Radovan Malashenko:
Az UAV átkutatva és adatok lehívva. A roncs megsemmisült.
Éppen az ellátmányozónál voltam mikor nagy ordibálást hallottam a bázison. A bárban vészhelyzet. Sürgősségi osztag a kocsikra !
Elment az osztag és jött egy újabb. Ez nem ukrán kocsi. Ezek oroszok !
A fenébe !
Közelebb mentem hozzájuk ,mikor bámézkodtak a helyen.
Jó napot ! A csernobili zóna területére léptek. Kérem hagyják el a területet haladéktalanul.
-Szerintem nem lesz erre szükség. FSB.
-Az Orosz Föderációnak mi köze van az ukrán belügyekhez ?
-Kérdi ezt egy orosz apa gyermeke ?
-Ezt honnan tudják ?
-Nem érdekes. Akkor is távozzanak ,és csettintettem az ujjammal az alárendeltjeimnek és ők fegyvert szegeztek az oroszokra.
-SBU ügynök vagyok. Jogom van felül bírálni a végzést és követelem ,hogy haladéktalanul távozzanak.
Három perc csend után egy MI-17-es zaja törte meg a csendet. Megjött az osztag.
Zajac is itt van velük a felettesem.
-Uram ezek az urak az orosz FSB-től vannak.
Semmi gond százados egyeztettünk már. Erre mindenki leengedte a fegyvert.
-Helyezzék kényelembe magukat hamarosan indulunk. -Jelentette ki Zajac.
Miután az oroszok elvonultak konzultáltam a feletessel ,és kiderült ,hogy ez is a terv része. Mutatnak nekik néhány elenyésző de látványos dolgot ,amit pedig én találtam azt mi hozzuk ki. Ha ez megvan akkor olyan technika birtokában leszünk amire nem volt eddig példa. Ezek a pojácák nem tudják ,de mi megbeszéltük ezt az oroszokkal. Egy kis szemléltető bizonyíték a bizonyos eltúnt szigetről. A Katorga-12-ről. Majd mutatott néhány SCI-Fi-be illő futurisztikus kinézetű fegyvert. Az USA befoghatja a pofáját ,a technológia valóban itt van.
-A csapat hamarosan útra kész. Speciális páncélt kapnak az E99 és a hagyományos sugárzás ellen védőt is.
-A csapatban lesz maga és még 5 tag. Valkűrök,volkok,és SNV-74-esek.Addig én az FSB-seket lekötöm.
-Hozzák ki a technológiát ,és Ukrajna ,majd jó pénzért Oroszország is még nagyobb lehet.
Tatjánát ott hagytam a bunkerban és a hadiraktárak felé vettem az irányt. Yurij ott fog várni a szokott helyen. Csakhamar ott is voltunk mindketten.
-Yurij ! Sokat tettél értem ,de most ismét szükségem van rád. Van egy vélhetőleg új sztalker aki segítségre szorul. Most bemegyek a kocsmámba. Elviszek minden szükséges holmit ,a másik részét meg elrejtem itt egy dobozban. Itt van 10.000 Rubel. Győzd meg Lukasht ,hogy segítsen elbújtatni a lányt .
Yurij:
-Lányt ?!
Sascha:
-Ez most lényegtelen. Megszöktünk a katonáktól és lelőttem négy szolgálatost ,hat katonát pedig súlyosan megsebesítettem.
Yurij:
-Mégis hogy gondolod ezt ?
-Ki vagy te ?
Sascha:
-Csak csináld ,és ígérem több szivesség nem lesz.
Miután szétválltunk úgy lett ahogy elterveztem. A kocsmában Grignek adtam határozatlan időre a kocsma vezetését és a Suomimat. Hogy megvédje magát.
Én felvettem az AK-mat és a teljes sztalker felszerelésemet a köpennyel. Felhímeztem a szabadság felvarróját az egyik csomagolt felsőmre. Ez még jól jöhet.
Visszafelé vettem az irányt. Visszaérve láttam egy UAZ-t a bunker előtt. Három katona ismét Tatjánát vette körbe. Az egyik éppen a kezét emelte mikor berontottam a legközelebbi katonába döftem a balkezemben lévő kést ,és a Coltal az egyiket fejbe lőttem ,a másikat pedig kétszer a két térdébe. Üvöltött a fájdalomtól ,de egy határozott mozdulattal megragadtam a torkánál ,és felemeltem a földről.
-Hogy találtatok meg ?
Nem válaszolt semmit.
-Majd kétszer ököllel fejbe vertem ,és úgy megfejeltem ,hogy az orrából dőlni kezdett a vér.
Katona:
-A PDA te szerencsétlen.
-Soha sem juttok ki élve.
Sascha:
-Meglátjuk.
Felálltam és belerugtam a katona fejébe. Ez hatalmas zúgással a földnek csapódott és reccsent egyet ,majd vértócsa folyt szét körülötte.
Ránéztem a vérző szájú Tatjánára. Még így is gyönyörű.
-Minden rendben ? -Kérdeztem.
-Igen.- felelte.
Fertőtlenítettem a sebét és összetapostam a PDA-kat. A memóriát kiszedtük és a katonáknál lévő PDA-kat felhasználva rejtett hullámhosszon működünk. Mostantól nem látnak minket.
Bepattantunk az UAZ-ba és vártam Yurij hívását. A Jupiter környéke a cél.
Radovan Malashenko:
Az UAV átkutatva és adatok lehívva. A roncs megsemmisült.
Éppen az ellátmányozónál voltam mikor nagy ordibálást hallottam a bázison. A bárban vészhelyzet. Sürgősségi osztag a kocsikra !
Elment az osztag és jött egy újabb. Ez nem ukrán kocsi. Ezek oroszok !
A fenébe !
Közelebb mentem hozzájuk ,mikor bámézkodtak a helyen.
Jó napot ! A csernobili zóna területére léptek. Kérem hagyják el a területet haladéktalanul.
-Szerintem nem lesz erre szükség. FSB.
-Az Orosz Föderációnak mi köze van az ukrán belügyekhez ?
-Kérdi ezt egy orosz apa gyermeke ?
-Ezt honnan tudják ?
-Nem érdekes. Akkor is távozzanak ,és csettintettem az ujjammal az alárendeltjeimnek és ők fegyvert szegeztek az oroszokra.
-SBU ügynök vagyok. Jogom van felül bírálni a végzést és követelem ,hogy haladéktalanul távozzanak.
Három perc csend után egy MI-17-es zaja törte meg a csendet. Megjött az osztag.
Zajac is itt van velük a felettesem.
-Uram ezek az urak az orosz FSB-től vannak.
Semmi gond százados egyeztettünk már. Erre mindenki leengedte a fegyvert.
-Helyezzék kényelembe magukat hamarosan indulunk. -Jelentette ki Zajac.
Miután az oroszok elvonultak konzultáltam a feletessel ,és kiderült ,hogy ez is a terv része. Mutatnak nekik néhány elenyésző de látványos dolgot ,amit pedig én találtam azt mi hozzuk ki. Ha ez megvan akkor olyan technika birtokában leszünk amire nem volt eddig példa. Ezek a pojácák nem tudják ,de mi megbeszéltük ezt az oroszokkal. Egy kis szemléltető bizonyíték a bizonyos eltúnt szigetről. A Katorga-12-ről. Majd mutatott néhány SCI-Fi-be illő futurisztikus kinézetű fegyvert. Az USA befoghatja a pofáját ,a technológia valóban itt van.
-A csapat hamarosan útra kész. Speciális páncélt kapnak az E99 és a hagyományos sugárzás ellen védőt is.
-A csapatban lesz maga és még 5 tag. Valkűrök,volkok,és SNV-74-esek.Addig én az FSB-seket lekötöm.
-Hozzák ki a technológiát ,és Ukrajna ,majd jó pénzért Oroszország is még nagyobb lehet.
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Na ennek is vége, mint minden másnak egyszer.Még lejátszottuk a partit, megjegyzem szorosan, de megvert.Kiértünk, nekem bántotta a szemem az erős fény, ha lenne kapucni a kabátomon akkor biztosan felhúznám, de mivel nincs enyhén hunyorítok inkább.Az öreg bezzeg fel se hajlandó venni a búrát a fejére, inkább élvezi ahogy az ősz haját borzolja az enyhe szellő.Mondanám, hogy olyan, mint Gandalf, bár nem tudná, hogy ki az.És Gandalfnak nincs ekkora piros orra. :twisted:
Közeledünk a bár bejáratához, ott állnak vigyázban a szolgálatos őrök.Egyszerűen taszít ez az óriási fegyelem.
Beugrunk a bárba, hogy feltöltsük a vodkakészletet, és eladjuk a mégnesszerű képződmény.
Eléggé kellemetlen helyzet alakul ki, mert amikor kiveszem a kis tartályból magáhozvonza az egyik pulton lévő poharat, amiben félig van a vodka.Az öreg stalker, aki előtt volt eléggé csúnyán néz ránk, de megolduk, mert a pénzből meghívjuk egy békepohárra.
A csapos még fillérekért le is vágja az öreg haját, sőt még meg is beretválja rendesen.
Amég tart a "beavatkozás" addig elugrok egy kicsit az arénába nézni, ahogy a szerencsétlen pénzefogyottak apróért ölik egymást.
Milyen elegáns meggyalázása ez az emberi életnek!
Még VIP páholy is van!
Ahogy vége a küzdelemnek, megyek vissza, megnézem, hogy mi van az öreggel.
Elég érdekesen néz ki így megborotválva nullás hajjal.
Iszik egy kört az átalakulásra, aztán megyünk a traktorért.
Ott találjuk, a motorja még mindig jár, fel is kapaszkodunk, és indulunk a méhek által eltáncolt koordinátákra. A szemétdomb felé, onnan pedig egy mocsaras, eddig ismeretlen terület felé.
Közeledünk a bár bejáratához, ott állnak vigyázban a szolgálatos őrök.Egyszerűen taszít ez az óriási fegyelem.
Beugrunk a bárba, hogy feltöltsük a vodkakészletet, és eladjuk a mégnesszerű képződmény.
Eléggé kellemetlen helyzet alakul ki, mert amikor kiveszem a kis tartályból magáhozvonza az egyik pulton lévő poharat, amiben félig van a vodka.Az öreg stalker, aki előtt volt eléggé csúnyán néz ránk, de megolduk, mert a pénzből meghívjuk egy békepohárra.
A csapos még fillérekért le is vágja az öreg haját, sőt még meg is beretválja rendesen.
Amég tart a "beavatkozás" addig elugrok egy kicsit az arénába nézni, ahogy a szerencsétlen pénzefogyottak apróért ölik egymást.
Milyen elegáns meggyalázása ez az emberi életnek!
Még VIP páholy is van!
Ahogy vége a küzdelemnek, megyek vissza, megnézem, hogy mi van az öreggel.
Elég érdekesen néz ki így megborotválva nullás hajjal.
Iszik egy kört az átalakulásra, aztán megyünk a traktorért.
Ott találjuk, a motorja még mindig jár, fel is kapaszkodunk, és indulunk a méhek által eltáncolt koordinátákra. A szemétdomb felé, onnan pedig egy mocsaras, eddig ismeretlen terület felé.
Ez a Steiner megszöktetett. Még soha senki nem tett ilyen jót velem, legalább kétszer mentett meg engem. Azonnal egy bunkerbe mentünk,
itt nem igen találnak meg minket. Aludtunk egy jót, miután elláttam a sebeit.
Reggel Sascha elment a hadiraktárak felé, én pedig pihengettem. Egyszer csak motorzúgást hallottam, majd egy kocsi állt meg
az ajtó előtt. Elővettem a makarovomat, és az ajtó felé céloztam. Egy katona rúgta be az ajtót, és egyenesen felém tartott. A
társai biztosították a szobát, de egyedül voltam. Én a bakára céloztam, de nem mertem lőni. Nem akartam bántani... Ő nem így érzett.
Először behúzott egyet nekem, majd a hajamnál fogva kiráncigált a bunker elé. Úgy éreztem, meg fogok halni. Sírni kezdtem, ők
pedig csak nevettek rajtam. Belémrúgtak párszor, és hangosan tervezgették, hogy mit fognak velem csinálni, mielőtt megölnek...
Már nem is hallottam, miket beszélnek, egyszerűen csak sírtam. Egyszer valaki felemelt. Sascha volt az.
- Nem esett bajod? - kérdezte.
- Nem.... - válaszoltam, de legbelül majdnem elolvadtam. Harmadjára mentett meg.
Kisült, hogy nyomkövető volt a PDA-nkban. Összetapostuk őket, és a memóriakártyákat áthelyeztük egy másikba. Társam fertőtlenítette a sebeimet,
és beültünk egy UAZ-ba. Vártunk. Jó fél óra után törtem meg a csendet:
- Még... nem is köszöntem meg rendesen, hogy megmentettél.
- Ugyan, szívesen tettem - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam, majd átkaroltam, és az ülébe ültem. Úgy láttam rajta, tetszik neki a dolog. Megcsókoltam...
itt nem igen találnak meg minket. Aludtunk egy jót, miután elláttam a sebeit.
Reggel Sascha elment a hadiraktárak felé, én pedig pihengettem. Egyszer csak motorzúgást hallottam, majd egy kocsi állt meg
az ajtó előtt. Elővettem a makarovomat, és az ajtó felé céloztam. Egy katona rúgta be az ajtót, és egyenesen felém tartott. A
társai biztosították a szobát, de egyedül voltam. Én a bakára céloztam, de nem mertem lőni. Nem akartam bántani... Ő nem így érzett.
Először behúzott egyet nekem, majd a hajamnál fogva kiráncigált a bunker elé. Úgy éreztem, meg fogok halni. Sírni kezdtem, ők
pedig csak nevettek rajtam. Belémrúgtak párszor, és hangosan tervezgették, hogy mit fognak velem csinálni, mielőtt megölnek...
Már nem is hallottam, miket beszélnek, egyszerűen csak sírtam. Egyszer valaki felemelt. Sascha volt az.
- Nem esett bajod? - kérdezte.
- Nem.... - válaszoltam, de legbelül majdnem elolvadtam. Harmadjára mentett meg.
Kisült, hogy nyomkövető volt a PDA-nkban. Összetapostuk őket, és a memóriakártyákat áthelyeztük egy másikba. Társam fertőtlenítette a sebeimet,
és beültünk egy UAZ-ba. Vártunk. Jó fél óra után törtem meg a csendet:
- Még... nem is köszöntem meg rendesen, hogy megmentettél.
- Ugyan, szívesen tettem - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam, majd átkaroltam, és az ülébe ültem. Úgy láttam rajta, tetszik neki a dolog. Megcsókoltam...
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Uram elvesztettük a két pda-t
Küldje helikoptereket, vegyék fel Thunder ezredest, ő majd elmondja mit kell tenni!
A két helikopter el is indult.
...
a szolgálat területén landolt 1 helikopter felvettek. kosztyán küldött minket, a 2 pda inaktív lett.
Tudtam mit jelentett ez, hívtam Ivánostovot, a 2 helikoptert megpakoltuk szolgálatos rohamcsapatokkal., és elindultunk a pda jelzés végső pontjára.
megérkeztünk, a 3 katona holtestét megtalálták Ivánék, ők elindultak felderíteni a földön.
én és a csapatom 1 klikkel arrébb szálltunk le, éppen egy dombbal arrébb 2 üldözött mögött.
mind a ketten lőnek ránk, mi ezt viszonoztuk, de a végeredmény nem lehetett kétséges.
10 percnyi tűzharc után elkergettük őket a nyílt terepről, egyenesen a vérszopó faluba.
utánuk mentünk mi magunk is.
egy rakéta pont mellettük csapódott be, Steinert, bevágta egy ház fa oldalán, tátja pedig a földön fetrengett.
közelebb értünk, a fegyveremet tátja fejéhez tartottam, a robbanás lángja fél fejéről leégették a hajt, és a bőrt, nem volt szép látvány, amikor a szemeimbe nézett, de rezzenéstelenül lőttem fejbe.
ekkor a házból rambó módjára ront ki steiner, és lelőtte a körülöttem állókat, belé is sorozatot eresztett, de a páncél felfogta a lövéseket
végül egy szolgálatos fejlövése vetett véget a kirohanásának.
egy tökéletes fejlövés, ami folyamán térdre rogyott előbb, majd arccal a földre...
itt egy befejezés zene a végére... http://www.youtube.com/watch?v=gISlB1IdUjI&translated=1
Küldje helikoptereket, vegyék fel Thunder ezredest, ő majd elmondja mit kell tenni!
A két helikopter el is indult.
...
a szolgálat területén landolt 1 helikopter felvettek. kosztyán küldött minket, a 2 pda inaktív lett.
Tudtam mit jelentett ez, hívtam Ivánostovot, a 2 helikoptert megpakoltuk szolgálatos rohamcsapatokkal., és elindultunk a pda jelzés végső pontjára.
megérkeztünk, a 3 katona holtestét megtalálták Ivánék, ők elindultak felderíteni a földön.
én és a csapatom 1 klikkel arrébb szálltunk le, éppen egy dombbal arrébb 2 üldözött mögött.
mind a ketten lőnek ránk, mi ezt viszonoztuk, de a végeredmény nem lehetett kétséges.
10 percnyi tűzharc után elkergettük őket a nyílt terepről, egyenesen a vérszopó faluba.
utánuk mentünk mi magunk is.
egy rakéta pont mellettük csapódott be, Steinert, bevágta egy ház fa oldalán, tátja pedig a földön fetrengett.
közelebb értünk, a fegyveremet tátja fejéhez tartottam, a robbanás lángja fél fejéről leégették a hajt, és a bőrt, nem volt szép látvány, amikor a szemeimbe nézett, de rezzenéstelenül lőttem fejbe.
ekkor a házból rambó módjára ront ki steiner, és lelőtte a körülöttem állókat, belé is sorozatot eresztett, de a páncél felfogta a lövéseket
végül egy szolgálatos fejlövése vetett véget a kirohanásának.
egy tökéletes fejlövés, ami folyamán térdre rogyott előbb, majd arccal a földre...
itt egy befejezés zene a végére... http://www.youtube.com/watch?v=gISlB1IdUjI&translated=1
Jobban fogadtak mint hittem. Nem szedtek szét. De bennem volt a félelem. Visszamentünk a maradék emberrel a Bárba. Hála istennek szereztem lőszert ezért nem buggyantam meg. Mikor beértünk a bárba Ivoly a Dragunov visszaszerzésén fáradozott én meg elmentem körülnézni. Szép hely a kötelességi bázis meg minden de még mindig önsanyargatóak. A haver szolgálaton kívül kért egy cigit de nem ivott vodkát! Egy kortyot sem. Mondom itt nincs mit tenni. Sétálgatok tovább mikor egy kötelességi a fejemhez nyomja a fegyvert.
-Nyugi-nyugi bajtársak semmit nem akarok.
-Nem mehetsz tovább!
-Miért?
-Háborúban állunk a szabadságiakkal! Ezért senki nem mehet át ezen a ponton!
-De én nem szabadsági vagyok!
-Akkor sem! Ez a parancs. Most meg lódulj mielőtt agyonlőlek.
A mogorva parancsnok után mentem vissza a bárba. Ivoly megint egy üveg vodkával bajlódott.
-Na mi van?
-Holnap délben hozzák a fegyvert.
-Oké. Kitaláltam valamit!
-Mit?
-Mi a Lövész frakcióval megpróbálunk csatlakozni a Kötelességiekhez.
-Mire lenne az jó?
-No, a katonák úgy tudják hogy rajtad kívül mindenki halott én meg mivel még szorgalmasan haldokoltam akkor mikor a támadás történt rólam sem tudnak.
-És?
-A kötelességiekhez ha csatlakozunk akkor egy titkos szárnyként dolgozhatnánk nekik, mert senki nem tudja hogy létezünk! És ha egy olyan melót kell elvégeznünk amiről nem tudhat senki akkor a sima ár dupláját sőt tripláját is kaszálhatjuk!
-Értem.
-Egy kérdés: Benne vagy?
-Hát......
-Nyugi-nyugi bajtársak semmit nem akarok.
-Nem mehetsz tovább!
-Miért?
-Háborúban állunk a szabadságiakkal! Ezért senki nem mehet át ezen a ponton!
-De én nem szabadsági vagyok!
-Akkor sem! Ez a parancs. Most meg lódulj mielőtt agyonlőlek.
A mogorva parancsnok után mentem vissza a bárba. Ivoly megint egy üveg vodkával bajlódott.
-Na mi van?
-Holnap délben hozzák a fegyvert.
-Oké. Kitaláltam valamit!
-Mit?
-Mi a Lövész frakcióval megpróbálunk csatlakozni a Kötelességiekhez.
-Mire lenne az jó?
-No, a katonák úgy tudják hogy rajtad kívül mindenki halott én meg mivel még szorgalmasan haldokoltam akkor mikor a támadás történt rólam sem tudnak.
-És?
-A kötelességiekhez ha csatlakozunk akkor egy titkos szárnyként dolgozhatnánk nekik, mert senki nem tudja hogy létezünk! És ha egy olyan melót kell elvégeznünk amiről nem tudhat senki akkor a sima ár dupláját sőt tripláját is kaszálhatjuk!
-Értem.
-Egy kérdés: Benne vagy?
-Hát......
Ezért meghalsz, scare!
Nekem ez volt az első. És élveztem.
Mikor "végeztünk", helikopterzaj verte fel a csendet. Még messze járhattak, gyalog kezdtünk el rohanni a vérszopó falu felé. Ott keresnének
minket utoljára. Sajnos az egyik heli mögöttünk szállt le száz méterrel, a szolgálatosok azonnal tüzet nyitottak ránk. Egy szikla mögé bújva
viszonoztuk a tüzet. Egyre közelebb nyomultak, ezért a faluba rohantunk. Egy régi lada roncsa mögé bújtunk. A golyók egyre közelebb
csapódtak be, egy rakéta egy közeli házba csapódott. Sascha felém fordult:
- Tatjána, mielőtt meghalunk, szeretném, hogy tudd, hogy... szeretlek.
- Én is - válaszoltam. Steiner megcsókolt. A világ megszűnt egy pillanatra. Hirtelen egy rakéta szakította félbe az idilli pillanatot,
én a földre estem, Sascha pedig egy ház falát szakította be. Égett mindenem. Most már tudtam, itt a vég. Ez nem méltó hozzám...
Itt vagyok, 23 évesen, és nem lehet így vége. Annyi mindent csinálni szeretnék még, nem akarok meghalni! Nem is tettem semmi rosszat
önszántamból, mások kényszerítettek! Ha az Úr létezik, nem hagyná ezt... Közeledő léptek hangját hallom. Megfordulok, pokoli
fájdalom kínoz... Thunder lép fölém, és egy pisztolyt szegez a homlokomra. Gyűlölöm ezt az embert... A zsebemben
kibiztosítok egy kézigránátot, és elgurítom. Ha nem is öli meg, remélem, fájni fog a rohadéknak. Mikor végre találok magamnak valakit,
akkor öl meg... Ezt b@szhatja.
Hirtelen villanó fényt látok, mint amikor sokáig sötétben van az ember, és hirtelen a napba néz. Ez majd' elvakít, utoljára, már halkan, egy
dörrenést hallok. Nem is fáj, és olyan meleg...
Apu...
Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=atKv1JyQgV8
Nekem ez volt az első. És élveztem.
Mikor "végeztünk", helikopterzaj verte fel a csendet. Még messze járhattak, gyalog kezdtünk el rohanni a vérszopó falu felé. Ott keresnének
minket utoljára. Sajnos az egyik heli mögöttünk szállt le száz méterrel, a szolgálatosok azonnal tüzet nyitottak ránk. Egy szikla mögé bújva
viszonoztuk a tüzet. Egyre közelebb nyomultak, ezért a faluba rohantunk. Egy régi lada roncsa mögé bújtunk. A golyók egyre közelebb
csapódtak be, egy rakéta egy közeli házba csapódott. Sascha felém fordult:
- Tatjána, mielőtt meghalunk, szeretném, hogy tudd, hogy... szeretlek.
- Én is - válaszoltam. Steiner megcsókolt. A világ megszűnt egy pillanatra. Hirtelen egy rakéta szakította félbe az idilli pillanatot,
én a földre estem, Sascha pedig egy ház falát szakította be. Égett mindenem. Most már tudtam, itt a vég. Ez nem méltó hozzám...
Itt vagyok, 23 évesen, és nem lehet így vége. Annyi mindent csinálni szeretnék még, nem akarok meghalni! Nem is tettem semmi rosszat
önszántamból, mások kényszerítettek! Ha az Úr létezik, nem hagyná ezt... Közeledő léptek hangját hallom. Megfordulok, pokoli
fájdalom kínoz... Thunder lép fölém, és egy pisztolyt szegez a homlokomra. Gyűlölöm ezt az embert... A zsebemben
kibiztosítok egy kézigránátot, és elgurítom. Ha nem is öli meg, remélem, fájni fog a rohadéknak. Mikor végre találok magamnak valakit,
akkor öl meg... Ezt b@szhatja.
Hirtelen villanó fényt látok, mint amikor sokáig sötétben van az ember, és hirtelen a napba néz. Ez majd' elvakít, utoljára, már halkan, egy
dörrenést hallok. Nem is fáj, és olyan meleg...
Apu...
Zene:
http://www.youtube.com/watch?v=atKv1JyQgV8
Olyan ismerős volt nekem ez a lány, nem tudom, honnan. Még a hangja is... Még a neve is. Épp egy fotelban ültem, a sáros bakancsom
az asztalon pihentettem. Csörrent a PDA-m, az informátorom az. Felveszem:
- Van egy jó és egy rossz hírem.
- Kezdd a jóval.
- Utánanéztem a lánynak. Tényleg ő az, az unokahúgod. Tatjána...
- Ez remek! Hol van most?
- És most jön a rossz hír. Az előbb halt meg.
- Ne szórakozz, te korcs!
- A gyilkosa bizonyos Tom Abrams, ezredes.
- HOL TÖRTÉNT?! - ordítom - LÁTNI AKAROM! NEM ÉRDEKEL, LÁTNI AKAROM! A HULLÁJÁT!
- Küldöm a koordinátákat, főnök...
Valahogy úgy éreztem, én okoztam a halálát. Hogy lehettem ilyen felelőtlen... Tom Abrams, ezredes... Tom... TOM, MEGHALSZ, TE MOCSADÉK!
Scare, ezt nem fogod megúszni
Egyelőre senki ne írjon velem semmit. A hozzám hasonló pedáns módon kivitelezett bosszúhadjárattal fogom lerendezni a dolgot...
az asztalon pihentettem. Csörrent a PDA-m, az informátorom az. Felveszem:
- Van egy jó és egy rossz hírem.
- Kezdd a jóval.
- Utánanéztem a lánynak. Tényleg ő az, az unokahúgod. Tatjána...
- Ez remek! Hol van most?
- És most jön a rossz hír. Az előbb halt meg.
- Ne szórakozz, te korcs!
- A gyilkosa bizonyos Tom Abrams, ezredes.
- HOL TÖRTÉNT?! - ordítom - LÁTNI AKAROM! NEM ÉRDEKEL, LÁTNI AKAROM! A HULLÁJÁT!
- Küldöm a koordinátákat, főnök...
Valahogy úgy éreztem, én okoztam a halálát. Hogy lehettem ilyen felelőtlen... Tom Abrams, ezredes... Tom... TOM, MEGHALSZ, TE MOCSADÉK!
Scare, ezt nem fogod megúszni
Egyelőre senki ne írjon velem semmit. A hozzám hasonló pedáns módon kivitelezett bosszúhadjárattal fogom lerendezni a dolgot...Capt Axon
New Member
Yurij:
Itt várok a rejtekhelyen már órák óta. Aztán Steiner hirtelen beront és hebegve magyarázza nekem hogy mi a helyzet. Elmondta hogy megölt 4 szolgálatost, és a hadseregbe is csúnyán belekötött. Ráadásként megszöktetett valamilyen stalkert akit szintén keres mind a két frakció. Amíg pakolta össze a cuccait, adott 10.000 rubelt és megkért hogy beszéljek a szabadok vezérével hogy bújtassa el őt, meg valamilyen lányt. "Lányt?!" Kérdeztem meghökkenve. Először vonakodtam tőle. Én nem szerettem volna belekeveredni ebbe az egész őrületbe. De aztán mégis vállalkoztam rá, elvégre a barátom. Elmentem a szabadság bázisára, és beszéltem Lukash-al. Eleinte ő is elutasította a kérést, de amikor megtudta hogy üldözi őket a szolgálat, azonnal elvállalta. "Aki a szolgálat ellensége az a mi barátunk." Mondta. A üzlet kötés után küldtem egy üzenetet Steinernek hogy minden kész van, már csak ide kell jönniük. De amikor elküldtem az üzenetet, a PDA kiírta, hogy az üzenet nincs elküldve. Lehet hogy kikapcsolta a PDA-t? Hát akkor már csak rajta múlik hogy ide érjen időben. Addig megvárom.
Itt várok a rejtekhelyen már órák óta. Aztán Steiner hirtelen beront és hebegve magyarázza nekem hogy mi a helyzet. Elmondta hogy megölt 4 szolgálatost, és a hadseregbe is csúnyán belekötött. Ráadásként megszöktetett valamilyen stalkert akit szintén keres mind a két frakció. Amíg pakolta össze a cuccait, adott 10.000 rubelt és megkért hogy beszéljek a szabadok vezérével hogy bújtassa el őt, meg valamilyen lányt. "Lányt?!" Kérdeztem meghökkenve. Először vonakodtam tőle. Én nem szerettem volna belekeveredni ebbe az egész őrületbe. De aztán mégis vállalkoztam rá, elvégre a barátom. Elmentem a szabadság bázisára, és beszéltem Lukash-al. Eleinte ő is elutasította a kérést, de amikor megtudta hogy üldözi őket a szolgálat, azonnal elvállalta. "Aki a szolgálat ellensége az a mi barátunk." Mondta. A üzlet kötés után küldtem egy üzenetet Steinernek hogy minden kész van, már csak ide kell jönniük. De amikor elküldtem az üzenetet, a PDA kiírta, hogy az üzenet nincs elküldve. Lehet hogy kikapcsolta a PDA-t? Hát akkor már csak rajta múlik hogy ide érjen időben. Addig megvárom.
Blackacehun
New Member
- Csatlakozás
- 2007.10.01.
- Üzenetek
- 807
- Reakció pontszám
- 0
- Hely
- Magamon kívül!
- Webhely
- blackacehun.atw.hu
Nyílik az ajtó, benn a szobában az ágyon az a nő fekszik akit Aleksei-ék hoztak be összeégve. A bőre szépen rendbejött, az idegrendszere is a műszerek alapján, de ez majd csak akkor derül ki ha felébredt. Ébredezik... Hol vagyok? Maga kicsoda? Mit keresek itt? Üdvözlöm, Marius Melechin professzor vagyok, az Ön orvosa, jelenleg a Yanovi kutató állomás kórházblokkjában van, Aleksei Bruhanov és alakulata hozták ide önt súlyos égési sérülésekkel és többszörös törésekkel. Több műtétet hajtottunk végre Önön, közben végig altatásban tartottuk a saját érdekében.
Hogy érzi most magát? Felettébb jól, nem fáj semmim, többé kevésbé emlékszem is mindenre. Akkor már csak a mozgásának épségére vagyok kíváncsi. És ezt hogyan gondolja? Fel kellene kelnie és megpróbálni sétálgatni egy kicsit, hogyan érzi magát mozgás közben. Felkel, sétálgat egy kicsit, saját bevallása szerint minden tökéletes, nem fáj semmije. Kiváló, gyógyultnak tekintem!
És a cuccaim? A ruhája és a holmijának nagyrésze megsemmisült a robbanásban, a fegyverét nem messze megtaláltuk, azt a technikusunk rendbehozta. Bruhanov őrnagy kérése, hogy várja meg őt itt a laborban, szeretné ha csatlakozna az alakulatához, mint mesterlövész. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor a technikustól átveheti az új ruháját, a felszereléseit és a fegyverét. Nem kell azonnal válaszolnia, az emeleten a 34-es szoba az Öné, gondolja át, van ideje bőven, szerintem elég lesz csak akkor választ adnia, ha az őrnagy visszatért. Köszönöm professzor, akkor felmegyek és elolvasom a friss híreket, További szép napot! Önnek is Hölgyem!
Hogy érzi most magát? Felettébb jól, nem fáj semmim, többé kevésbé emlékszem is mindenre. Akkor már csak a mozgásának épségére vagyok kíváncsi. És ezt hogyan gondolja? Fel kellene kelnie és megpróbálni sétálgatni egy kicsit, hogyan érzi magát mozgás közben. Felkel, sétálgat egy kicsit, saját bevallása szerint minden tökéletes, nem fáj semmije. Kiváló, gyógyultnak tekintem!
És a cuccaim? A ruhája és a holmijának nagyrésze megsemmisült a robbanásban, a fegyverét nem messze megtaláltuk, azt a technikusunk rendbehozta. Bruhanov őrnagy kérése, hogy várja meg őt itt a laborban, szeretné ha csatlakozna az alakulatához, mint mesterlövész. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor a technikustól átveheti az új ruháját, a felszereléseit és a fegyverét. Nem kell azonnal válaszolnia, az emeleten a 34-es szoba az Öné, gondolja át, van ideje bőven, szerintem elég lesz csak akkor választ adnia, ha az őrnagy visszatért. Köszönöm professzor, akkor felmegyek és elolvasom a friss híreket, További szép napot! Önnek is Hölgyem!
Nabukodonozor
New Member
Sascha Steiner(VÉGJÁTÉK):
Teljesen beleszerettem ebbe a lányba. Életem legszebb két óráját töltöttük együtt és arra gondoltam ,csak most találtam meg amit kerestem. Egyszer csak helikopterzaj verte fel a csendet. Az átkozott katonaság. Már megint. Megfogtam Tatjána kezét és loholni kezdtünk a falu felé. Itt rejtőznek azok a szörnyetegek ,de muszály megpróbálni. Lövések dördülnek körölöttünk és egy lada fedezékében próbálunk életben maradni. Egy rakéta csapódott a közeli házba és testemmel védtem Tatjánát ,hogy ha meg is halunk ,de legalább ne fájjon neki. A hátamban érzem a szilánkokat ,de csak egyre gondolok.
Szeretem.Meg is vallom neki ,és életünkben talán utoljára megcsókolom.
Hirtelen egy RPG csapódik be mellettünk. Engem bevet egy házba. Pokolian sipol a fülem és hallom a szívverésemet.Tatjánát is látom ,hogy ott fekszik és megégett az arca. Kicsordul a könnyem ,ahogy látom ,hogy szenved. Ekkor jön oda az a rohadék parancsnok és egy gyors méregetés után látom ,hogy a pisztolyáért nyúl.NE CSAK EZT NE ! Odatartja a lány fejéhez és meghúzza a ravaszt. A szívem megszűnik dobogni ,már csak a gyűlölet ad erőt. Felállok és még egy utolsó rohammal kilövöm a Kalashnyikov teljes tartalmát. A töltényhüvelyek suhanását is hallom. Mintha megállt volna az idő. Élettelen kedvesem mellett láttam még egy gránátot gurulni. A parancsnok mellett pedig katonákat és szolgálatosokat ,akik melléből és fejéből még szállnak kifelé a vércseppek. A kék fény ismét megszólal.
-Elbuktál. Feladatom volt neked ,de egy nő miatt fogsz most meghalni.
-Miért ?
Sascha:
-Mert így döntöttem !
Majd becsuktam a szemem és a következő pillanatban már egy világos fény borított el.
Egyszer csak a testvérem hangját hallottam meg ,és tovább sütkéresztem a fényben.
Ezzel ért véget Sascha Steiner ,egy magányos szász sztalker története. Mert neki fontosabb volt a szerelme, mint a saját élete. http://www.youtube.com/watch?v=xM3qHCvP ... re=related
Teljesen beleszerettem ebbe a lányba. Életem legszebb két óráját töltöttük együtt és arra gondoltam ,csak most találtam meg amit kerestem. Egyszer csak helikopterzaj verte fel a csendet. Az átkozott katonaság. Már megint. Megfogtam Tatjána kezét és loholni kezdtünk a falu felé. Itt rejtőznek azok a szörnyetegek ,de muszály megpróbálni. Lövések dördülnek körölöttünk és egy lada fedezékében próbálunk életben maradni. Egy rakéta csapódott a közeli házba és testemmel védtem Tatjánát ,hogy ha meg is halunk ,de legalább ne fájjon neki. A hátamban érzem a szilánkokat ,de csak egyre gondolok.
Szeretem.Meg is vallom neki ,és életünkben talán utoljára megcsókolom.
Hirtelen egy RPG csapódik be mellettünk. Engem bevet egy házba. Pokolian sipol a fülem és hallom a szívverésemet.Tatjánát is látom ,hogy ott fekszik és megégett az arca. Kicsordul a könnyem ,ahogy látom ,hogy szenved. Ekkor jön oda az a rohadék parancsnok és egy gyors méregetés után látom ,hogy a pisztolyáért nyúl.NE CSAK EZT NE ! Odatartja a lány fejéhez és meghúzza a ravaszt. A szívem megszűnik dobogni ,már csak a gyűlölet ad erőt. Felállok és még egy utolsó rohammal kilövöm a Kalashnyikov teljes tartalmát. A töltényhüvelyek suhanását is hallom. Mintha megállt volna az idő. Élettelen kedvesem mellett láttam még egy gránátot gurulni. A parancsnok mellett pedig katonákat és szolgálatosokat ,akik melléből és fejéből még szállnak kifelé a vércseppek. A kék fény ismét megszólal.
-Elbuktál. Feladatom volt neked ,de egy nő miatt fogsz most meghalni.
-Miért ?
Sascha:
-Mert így döntöttem !
Majd becsuktam a szemem és a következő pillanatban már egy világos fény borított el.
Egyszer csak a testvérem hangját hallottam meg ,és tovább sütkéresztem a fényben.
Ezzel ért véget Sascha Steiner ,egy magányos szász sztalker története. Mert neki fontosabb volt a szerelme, mint a saját élete. http://www.youtube.com/watch?v=xM3qHCvP ... re=related
Megfogtam az ötmillió rubelt, és a kályhába hajítottam. Életemben nem tettem még ilyet. Talán bennem is van egy cseppnyi jó?
A fegyverszekrényemhez mentem. A zóna többi söpredékével ellentétben én nem használok lőfegyvereket. Az én fegyverem
az ész. Ha az csődöt mondana, akkor meg ott a revolverem, azt mindig magamnál tartom. Kinyitottam a páncéldobozt, és
elővettem a szükséges eszközöket. Száz C4 töltet, némi lőszer a revolverembe, dobókések, kézigránátok, két sokkoló, claymore
gyalogsági aknák, harckocsielhárítóaknák, és rengeteg elektroniakai eszköz: EMP gránátok, stb...
Ha katona az illető, akkor a katonaságnál kellene kezdenem. A táskámba raktam némi robbanószert, és elindultam a hummeremmel.
Kordonhoz érve leparkoltam a kocsit, és leálcáztam egy fa mellett.
Bekapcsoltam az autó nagyteljesítményű rádióját. Az éter szinte zsongott a helyőrség által folyamatosan sugárzott alapjelből, amely
másfél percenként ismétlődött. Ezt felvettem. Első dolgom lesz kiiktatni a kommunikációt...
Átlavíroztam az aknák közt, majd
kivágtam a kerítést, és beosontam. Lassan esteledett, a reflektort épp most kapcsolták fel. Bemásztam az első ablakon.
Először a kaszárnyarészbe lopakodtam. Fegyverraktár... A zárat feltörtem, és belülről elhelyeztem egy claymoret, majd visszazártam
az ajtót. A kommunikáció jön. A rádiós szobája az emeleten volt, épp evett a jóember. Észre sem vette, ahogy kitöröm a nyakát.
Kikapcsoltam a rádiót, majd távirányítóval elindítottam az alapjelet. Mesteri. Most pedig jön a kedvenc részem. A parancsnoki
szoba az út túloldalán van. Ekkor az informátorom jelzett rádión:
- Főnök, siessen! Betörtem a hadügyminisztérium belső adatait tartalmazó szerverére, a kordoni határátkelőn tíz perc múlva lesz az ellenőrzés!
- Köszönöm, szólj, ha van még valami!
A hullát megtalálhatják, sietnem kell... Egy katona jött ki az épületből, épp szembejött velem.
- Jó napot Uram, kit keres? - kérdezte
- Anyádat - válaszoltam, majd nyakába állítottam egy tőrt. Megtöröltem, majd beléptem a szobába.
A parancsnok épp olvasott, majd felnézett. Elgurítottam egy EMP gránátot. Láttam, ahogy az asztal alatt nyomkodja a piros gombot, de a
riadó nem szólalt meg.
- Egy katonája vérét töröltem le imént a késemről.
- Mit akar?! - rivallt rám.
- Kosztyán... - szóltam, miután elolvastam az asztalon a névjegytábláját - te segíthetsz nekem. Még utoljára.
- Rohadj meg, nem mondom semmit!
- Tom Abrams. Ezredes. Biztosan ismeri.
- Soha nem hallottam róla!
- Rosszul hazudsz. - közelebb léptem hozzá, de ő felállt, és rámlőtt volna egy pisztollyal, kicsavartam a kezéből, elhajítottam, és a
fejét az asztallapba vertem. - HOL VAN TOM ABRAMS?! - kérdeztem, ordítva.
- Cseszd meg, nem mondom el!
- Megölte az unokahúgomat.
- Az a ribanc magának kereste a bajt!
- Anyád is, amikor megszült... - a kést a vállába állítottam. Felordított.
- Bárban... Van.... - nyögte ki végre.
- Meddig lesz ott? - kérdeztem
- Két napig... de a halálom ha megtudja... magának vége...
- Nem én fogom megölni - vigyorogtam a képébe. - Szóljon csak erről a barátjának. Hagy meneküljön... Érezze, hogy üldözik...
Ököllel az arcába csaptam, teljesen elájult. Kimásztam az előzőleg vágott lyukon a kerítésen, a hummerbe ültem, és visszahajtottam rejtekhelyemre. Kikapcsoltam a rádiót, nem fognak tudni bemérni.
A fegyverszekrényemhez mentem. A zóna többi söpredékével ellentétben én nem használok lőfegyvereket. Az én fegyverem
az ész. Ha az csődöt mondana, akkor meg ott a revolverem, azt mindig magamnál tartom. Kinyitottam a páncéldobozt, és
elővettem a szükséges eszközöket. Száz C4 töltet, némi lőszer a revolverembe, dobókések, kézigránátok, két sokkoló, claymore
gyalogsági aknák, harckocsielhárítóaknák, és rengeteg elektroniakai eszköz: EMP gránátok, stb...
Ha katona az illető, akkor a katonaságnál kellene kezdenem. A táskámba raktam némi robbanószert, és elindultam a hummeremmel.
Kordonhoz érve leparkoltam a kocsit, és leálcáztam egy fa mellett.
Bekapcsoltam az autó nagyteljesítményű rádióját. Az éter szinte zsongott a helyőrség által folyamatosan sugárzott alapjelből, amely
másfél percenként ismétlődött. Ezt felvettem. Első dolgom lesz kiiktatni a kommunikációt...
Átlavíroztam az aknák közt, majd
kivágtam a kerítést, és beosontam. Lassan esteledett, a reflektort épp most kapcsolták fel. Bemásztam az első ablakon.
Először a kaszárnyarészbe lopakodtam. Fegyverraktár... A zárat feltörtem, és belülről elhelyeztem egy claymoret, majd visszazártam
az ajtót. A kommunikáció jön. A rádiós szobája az emeleten volt, épp evett a jóember. Észre sem vette, ahogy kitöröm a nyakát.
Kikapcsoltam a rádiót, majd távirányítóval elindítottam az alapjelet. Mesteri. Most pedig jön a kedvenc részem. A parancsnoki
szoba az út túloldalán van. Ekkor az informátorom jelzett rádión:
- Főnök, siessen! Betörtem a hadügyminisztérium belső adatait tartalmazó szerverére, a kordoni határátkelőn tíz perc múlva lesz az ellenőrzés!
- Köszönöm, szólj, ha van még valami!
A hullát megtalálhatják, sietnem kell... Egy katona jött ki az épületből, épp szembejött velem.
- Jó napot Uram, kit keres? - kérdezte
- Anyádat - válaszoltam, majd nyakába állítottam egy tőrt. Megtöröltem, majd beléptem a szobába.
A parancsnok épp olvasott, majd felnézett. Elgurítottam egy EMP gránátot. Láttam, ahogy az asztal alatt nyomkodja a piros gombot, de a
riadó nem szólalt meg.
- Egy katonája vérét töröltem le imént a késemről.
- Mit akar?! - rivallt rám.
- Kosztyán... - szóltam, miután elolvastam az asztalon a névjegytábláját - te segíthetsz nekem. Még utoljára.
- Rohadj meg, nem mondom semmit!
- Tom Abrams. Ezredes. Biztosan ismeri.
- Soha nem hallottam róla!
- Rosszul hazudsz. - közelebb léptem hozzá, de ő felállt, és rámlőtt volna egy pisztollyal, kicsavartam a kezéből, elhajítottam, és a
fejét az asztallapba vertem. - HOL VAN TOM ABRAMS?! - kérdeztem, ordítva.
- Cseszd meg, nem mondom el!
- Megölte az unokahúgomat.
- Az a ribanc magának kereste a bajt!
- Anyád is, amikor megszült... - a kést a vállába állítottam. Felordított.
- Bárban... Van.... - nyögte ki végre.
- Meddig lesz ott? - kérdeztem
- Két napig... de a halálom ha megtudja... magának vége...
- Nem én fogom megölni - vigyorogtam a képébe. - Szóljon csak erről a barátjának. Hagy meneküljön... Érezze, hogy üldözik...
Ököllel az arcába csaptam, teljesen elájult. Kimásztam az előzőleg vágott lyukon a kerítésen, a hummerbe ültem, és visszahajtottam rejtekhelyemre. Kikapcsoltam a rádiót, nem fognak tudni bemérni.
Capt Axon
New Member
Yurij:
Gyanús hogy Steinerék még nem érkeztek meg. Itt már valami baj van. Lukash is egyetértett velem, és adott egy négy fős osztagot hogy keressük meg őket. Átnéztük az egész területet, de sehol sem találtuk őket. Én közben folyamatosan próbáltam elérni Steinert a PDA-ján. De sehogy se lehet. "Csak nem?.....Remélem hogy nem." Gondoltam. A keresés sikertelen volt. A raktárak környékén már mindenhol megnéztük. De sehol sincsenek. Még a rejtekhelyet is átnéztem, de ott sem voltak. Már csak egy hely maradt, a falu. Nem igazán mertünk bemenni mert tudtuk, hogy ez a vérszívók területe. De valahogy még is rávettük magunkat. Átkutattuk az egész falut, közben folyamatosan figyeltünk a mutánsokra. Épp a régi torony felé tartottunk, amikor megláttunk egy roncs kocsi közelében két holttestet. Bekövetkezett az amitől a legjobban tartottam. Megvizsgáltuk a két halottat. Az egyik valóban Steiner volt. A másik nyilván az a lány, akinek Steiner segíteni akart. Lám a zóna nekik sem kegyelmezett. Már nem csak a bátyámat, egy jó barátomat is elvesztettem. Szomorúan estem térdre. Aztán odajött a szabadság egyik tagja és azt mondta: "Sajnálom pajtás. Már nem segíthetünk rajtuk." "Ha van egy jobb hely, akkor most már ott vannak." Mondtam. Elővettük a hordágyakat, felraktuk rá a két testet, aztán vissza vittük őket Steiner műhelyéhez. Mikor megérkeztünk, mindenki vagy lehajtotta a fejét, vagy keresztet vetett. Estefelé kivittük őket arra a rétre ahol rengeteg az elektromos anomália. Ástunk két sírt, és egy gyorsan összeeszkábált fakoporsóban, ami inkább egy közönséges faládára hasonlított. eltemettük őket. Grigorij még egy kis ima könyvet is hozott, felolvasott egy két imát, aztán örök nyugalomra helyeztük őket. Másnap mindenki gyászosan támasztotta a pultot. Egy üveg vodkát én is felbontottam. Ittam egy jó nagy kortyot aztán azt gondoltam: "Isten vigyázza utadat Steiner!" Aztán ittam még egy kortyot, és elindultam a következő portyámra.
Gyanús hogy Steinerék még nem érkeztek meg. Itt már valami baj van. Lukash is egyetértett velem, és adott egy négy fős osztagot hogy keressük meg őket. Átnéztük az egész területet, de sehol sem találtuk őket. Én közben folyamatosan próbáltam elérni Steinert a PDA-ján. De sehogy se lehet. "Csak nem?.....Remélem hogy nem." Gondoltam. A keresés sikertelen volt. A raktárak környékén már mindenhol megnéztük. De sehol sincsenek. Még a rejtekhelyet is átnéztem, de ott sem voltak. Már csak egy hely maradt, a falu. Nem igazán mertünk bemenni mert tudtuk, hogy ez a vérszívók területe. De valahogy még is rávettük magunkat. Átkutattuk az egész falut, közben folyamatosan figyeltünk a mutánsokra. Épp a régi torony felé tartottunk, amikor megláttunk egy roncs kocsi közelében két holttestet. Bekövetkezett az amitől a legjobban tartottam. Megvizsgáltuk a két halottat. Az egyik valóban Steiner volt. A másik nyilván az a lány, akinek Steiner segíteni akart. Lám a zóna nekik sem kegyelmezett. Már nem csak a bátyámat, egy jó barátomat is elvesztettem. Szomorúan estem térdre. Aztán odajött a szabadság egyik tagja és azt mondta: "Sajnálom pajtás. Már nem segíthetünk rajtuk." "Ha van egy jobb hely, akkor most már ott vannak." Mondtam. Elővettük a hordágyakat, felraktuk rá a két testet, aztán vissza vittük őket Steiner műhelyéhez. Mikor megérkeztünk, mindenki vagy lehajtotta a fejét, vagy keresztet vetett. Estefelé kivittük őket arra a rétre ahol rengeteg az elektromos anomália. Ástunk két sírt, és egy gyorsan összeeszkábált fakoporsóban, ami inkább egy közönséges faládára hasonlított. eltemettük őket. Grigorij még egy kis ima könyvet is hozott, felolvasott egy két imát, aztán örök nyugalomra helyeztük őket. Másnap mindenki gyászosan támasztotta a pultot. Egy üveg vodkát én is felbontottam. Ittam egy jó nagy kortyot aztán azt gondoltam: "Isten vigyázza utadat Steiner!" Aztán ittam még egy kortyot, és elindultam a következő portyámra.