Valami olyasmit pofázott,hogy a légpuska lövedékek átrepülnek,és kioltják a szeme világát,és amennyiben nem hagyom abba a célbalövést,akkor rendőrt hív,és elvitet.
Mivel nem volt kedvem vitatkozni vele,nem folytattam a tevékenységet,s azóta nem is vettem elő a Slaviát.
Aztán belegondolva a szavaiba,voltaképpen mégiscsak lehetett benne valami,mert ha a lövedék gurulatot kap,könnyen kiszámíthatatlan a pálya,s akkor lehet talál olyant is,kit nem kellene.Hiába lőttem csak céltáblára,ami egy puhafa deszkán-jó széles-volt kifeszítve,nem akartam reszkírozni,vallhogy bennem volt a "mi lesz akkor ha,mégis.." érzése.
Tudod,ahol lakom,nagyon szűk az utca,relatíve sűrűn be van építve családiházas zóna lévén,de az ördög nem alaszik.