S.T.A.L.K.E.R. Film !

Állapot
Nincs nyitva további válaszokra.
Dobtam egy történetet a Stalker Storiesba. Ha nem tetszik nem haragudok. ( Ez még csak félkész állapot)
 
Sergei éppen hazafelé tartott a melóból, amikor egy új kocsmát pillantott meg. Közelebb ment, hogy jobban láthassa. "A Vak Kutya " olvasta.
- Egye fene, megnézem mi lehet ez - gondolta. Majd benyitott.
A fal fából volt, rajta polcok, azokon pedig fegyverek. AK-tól kezdve az SVD-ig minden. Pár különleges ruhát is látott, amikkel még soha nem találkozott.
A bárpult az épület jobb sarkában helyezkedett el. Mögötte a polcon különböző sörök, vodkák, borok és egyéb italok sorakoztak.
Kocsmában öt ember tartózkodott, a csapos, két pincér és két vendég akik a pultnál italoztak.
Sergei belépett és a pult felé vette az irányt. Köszönt a két embernek, azok viszonozták, majd leült az egyik székre. Nemsokára ott termett a csapos:
- Mit parancsol? - kérdezte.
- Vodkát! - válaszolta Sergei.
- Milyen vodkát?
- Mit ajánl?
- Kozák vodkát.
- Akkor azt kérek!
A csapos levett egy üveget a polcról, kinyitotta és odarakta elé.
- Tessék! 50 rubel lesz.
Sergei elővette a pénztárcáját, kikotorta belőle a pénz, majd odaadta.
- Köszönöm!
A csapos átment a másik kettőhöz, mivel az egyik rendelt. Kibontott egy üveget, elébe rakta.
- Miért pont Vak Kutya? - kérdezte Sergei.
Csapos szemeit rászegezte, majd értelmetlenül nézett.
- Miért pont Vak Kutya? - ismételte.
- Ez egy hosszú történet. - válaszolta.
- Nekem van időm.
- Ez nem egy szép történet.
- Nem zavar! Kérem mondja el!
Leült egy székre, majd nekikezdett.



2008 Június 9.-én 7:24 órakor két ember mászik át egy vaskerítésen. Az egyik harmincas, sötétbőrű,tapasztalt katona, három gyerekes apa, egy 74-es AK-val.
A másik még alig töltötte be a huszat, bőrkabátban, egy kis táskával a vállán, kezében egy pistoly, a zsebében pedig 5 tár helyezkedett.
Hirtelen lövés hangja hallható. Az AK-s lábától harminc centire csapódik be a golyó. Gyorsan egy fa mögé bújik, a bőrkabátos is így tesz.
- Látom a mesterlövészt. Amikor lövök, te szaladj felfelé a dombon. - mondta az AK-s.
A bőrkabátos bólint. Hirtelen elkezd lőni az gépfegyveres, a kabátos pedig szalad.Feljut a dombra és beugrik egy árokba, majd a gépfegyveres is elkezd szaladni, közben lő egy épület felé. Amikor már ugrana ő is be az árokba, hirtelen felordít és holtan esik be a bőrkabátos mellé.
Néz, néz, gondolkozik, hogy mit kellene tennie. Amikor már megnyugodott elkezdi átnézni a testet. Elveszi az AK-t, a töltényeket, talál két kötszert, egy elsősegélycsomagot, egy pisztolyt, és a PDA-ját amiben pár rész be van jelölve. Tanulmányozza a PDA térképét, és meghatározza a helyét. A legközelebbi bázis 500 méterre van, mellé egy kis irás: " Kopaszfalu"
Előveszi a távcsövét, nézi azt az épületet, ahová a gépfegyveres lőtt. Nézi az ablakokat, nem lát senkit. Elkezd lefelé kúszni a dombról.
Amikor már biztonságosan érzi magát, feláll elkezd futni a Kopaszfalu felé.
Öt perc mulva már látja a stalker bázist. A fegyverét a vállára rakja, mert mondta a vezetője, hogy a stalkerek nem nagyon szeretik a fegyverrel közeledő személyeket.
Csak egy őr áll ott, egy lefűrészelt csövűvel. Odamegy hozzá, és megszólítja:
- Üdv! Ki itt a fonök? - kérdezte.
- Farkas.
- És hol találom meg, ezt a Farkast?
- A tábortűznél keresd.
- Kösz!
Bemegy a tábor közepébe, ott pár stalker beszélget, és egy pedig gitározik. Szétnéz és kicsit félénken megszólal:
- Farkas?
Ekkor egy stalker ruhás, harmincas éveiben járó ember feláll.
- Igen? - közben odamegy.
- Üdv! A nevem Szlávik, itt maradhatnák néhány napig?
- Most éppen újoncokat keresünk, mivel tegnapelőtt az egyik őrjáratunkat elkapta egy mutáns csorda. Sikerült elpusztítani oket, de most itt kevesebben lettünk. Tőlem itt maradhatsz nálunk pár napig, ha megtetszik neked a bázis tovább is maradhatsz, de tartsd be a szabályokat!
- Mik a szabályok?
- Itt mindenki barátja mindenkinek, ha nem vagy csapatjátékos, már el is mehetsz!
- Még valami?
- Ez a legfontossabb, a többire később rájössz. Az újoncok vezetőkkel szoktak jönni a Zónába, hol van a te vezetőd?
- Lelőtte egy orvlövész, innen fél kilóméterre.
- A francba! Már megint kezdi a Hadsereg.
- Mit?
- Összekaptunk velük pár hete, azóta orvul lövik le az embereinket.
- Értem. Ki itt a kereskedo? Van pár cuccom, amire nincs szükségem.
- Szidorovics! Lent van a pincében. Addig keresünk neked valami helyet, ahol bírsz aludni.
Szlávik elindult a pince felé, majd lement és elcserélte minden cuccát. Kapott egy puskát 20 söréttel, két kenyeret, egy szalámit,jobb stalker öltözetet, egy gránátot, egy relikvia keresőt, egy üveg vodkát és egy pisztolyt két tárral. Ám minden pénze elfogyott.
Visszament Farkashoz, mellete egy fiatal stalker ált.
- Szlávik, ő Kóbor, mostantól ő a társad. - mondta Farkas.
- Remélem jó társak leszünk. Gyere megmutatom a helyedet. - mondta Kóbor, majd elindult egy ház ajtaja felé.
Beléptek a házba, a falról le volt szaggatva a tapéta, néhol még látszódott a virágminta.
Átmentek egy nagyobb szobába, ahol egy matrac volt, mellette egy takaró, felborítva egy szekrény, és egy kék doboz.
- Figyelj! - kezdte komolyan Kóbor. - Ez a te szobád, én is nemsokára átcuccolok. Az a doboz a tiéd, tessék egy lakat. - nyújtott egy régi, már rozsdásodó lakatot. - Vigyázz a kulcsára, mert ha elveszted a kulcsát, akkor szét kell lőni a zárat.
- Oké! - mondta Szlávik.
- Most aludj! Délben ebéd, majd felkeltelek.
Kóbor kiment a házból. Szlávik belerakta a cuccait a dobozába. Bakancsát levetette, majd nyugovóra tért.



- Hát ilyen volt az én beavatásom a stalkerek közé. - szólt a csapos.
- Csapos!!! - ordítja az egyik vendég. - Heinekent!
- Itt folytatjuk! - mondta Szlávik, majd kiszolgálta a részeg vendéget.



Ez lenne a prológus vagy mi, bár ez belefér 5 percbe, de még tervezem, hogy még írok hozzá. Meg persze változtathatok rajta, ha akarjátok.
 
nekem tetsik de ez se 3-4 perc kamera és sztm minimum egy fél órás filmet kellene összerekni, beszéltem az egyik haverommal, azt mondta hogy, min kell 5-6 óra minőséges nyersanyag egy fél órás film összevágásához xd és ha vmi jót akarunk csinálni akkkor minden zsír kell h legyen mielőtt elindulunk bárhová is. elősször a helyet kellene tisztázni 100% os ra, és ahhoz kell irni a sztorit mert ha nincs domb akker nincs értelme egy domb tetején orvlövészkedni. xd
 
Igaz, hogy a terepen nem lehet változtatni, de a történeten lehet...

Pár nap mulva csinálok még 1 történetet, (persze Szlávikot folytatom) nagyjából már megvan az alap, de még nincs sok ötletem. A cím: A Szerencsés Stalker Esete
 
]A Szerencsés Stalker Esete



Hat órakor keltem. A nap éppen akkor világított át az ablakon, pont a szemembe. Kezemet a szememhez raktam, hogy eltakarjam a fényt.
Fáradt voltam még, így még a matracon maradtam és úgy döntöttem, hogy megvárom a fiúkat és velük megyek tovább, hogy kinyírjuk azt a szemetet, aki
kinyírta Vladimirt. Két napja ölték meg, amikor egy ritka relikviát kerestünk, a megbízónk elég nagy kutya volt, mivel 50000 rubelt igért.
Hát elindultunk így öten, Rosztik, Vladimir, Petrenko, Aleksander és én. Már meg is szereztük a cuccot, ekkor találkoztunk a pasassal, aki azt mondta,
hogy ez az út veszélyes, ne erre menjünk, hanem tegyünk egy kerülőt. Rosztiknak és Vladimirnak nem tetszett az ötlet, de végül arra mentünk.
Három vagy négy órát gyalogoltunk, amikor Vladimir megált. Megérezte a bajt. Ő és én előre mentünk szétnézni. Alig pár lépést tettünk,
lövés, és Vladimir homlokából ömlik a vér, majd holtan esik össze. Csak pár századmásodpercem maradt a feleszmélésre, hogy Vladimir akit már
a Zonába érkezésem óta ismerek, halott. Most, hogy így utólag belegondolok, óriási szerencsém volt, hogy nem engem lőttek le. Egész életemben szerencsés voltam,
a sportfogadásokat sorra nyertem, akik bekerülnek egy anomáliába, kilencven százaléka soha nem jön ki onnan. Én pedig ezt már megúsztam hatszor.
Már 2 éve vagyok a Zonában és soha nem találtak el komolyabban... Miután Vladimirt lelőtték, beugrottam egy kő mögé. És láss csodát, két másodperc
mulva ott robbant fel egy gránát, ahol az előbb áltam. Szerencse. Túl sokan voltak, még hallotuk Rosztik parancsát, hogy két nap mulva találkozunk a háznál. Én már itt vagyok. Majd jönnek a többiek is, ha... Nem, erre nem is gondolhatok! Tapasztaltak, túl fogják élni. Éhes vagyok. Hátha van még valami kaja a táskában. Á, itt is van!
Kopogtak. Hmm... hátha valamelyikük megjött. Felveszem a pistolyt, a biztonság kedvéért. Kinyitom az ajtót. Petrenko az:
- Szevasz, Oleg! - mondta Petrenko.
- Petrenko!!! Örülök, hogy még élsz. Gyere be!
- Kösz! Van valami kajád? - kérdezte, közben lefeküdt a matracra.
- Van! Én is most ettem volna. - közben a két kenyérre mutat.
- Akkor csatlakozok! - felállt a matracról és az asztalhoz ment.
Közben Oleg vágott négy szelet kenyeret, majd táskájából elővett egy nagy darab szalámit, és abból és vágott négy szeletet.
Oda adott két szelet kenyeret és két darab szalámit Petrenkonak.
- Tessék!
Evés közben Oleg megszólalt:
- A többiekkel mi van? Hallotál valami hírt?
Petrenko nagyot sóhajtott.
- Halottak. - közben a fejét rázta.
Oleg nem tudta felfogni, hogy újjabb két barátot veszített el.
- Mi történt?
Petrenko jó megrákta az ételt és lenyelte.
- Aleksander és Rosztik együtt menekültek. Megtámadta őket egy Pszeudó és Vak Kutya falka. Egy ideig tartották magukat, ám Rosztik kifogyott a lőszerből
és öt-hat kutya rögtön ráugrott és szétmarcangolta, és vele együtt veszett oda a relikvia is.
- És Aleksander? - kérdezte Oleg. - Vele mi történt?
- Elmenekült. Innen tíz kilóméterre találkoztam vele. Halálra volt rémülve. Nem is csodáltam, nem túl jó érzés végignézni, ahogy a legjobb
barátodat széttépi egy falka kutya. Akkora traumába esett, hogy nem figyelt az útra és anomáliába lépett. Szörnyű volt. - fejezte be Petrenko.
Oleg felált és kiment az udvarra. Petrenko odament Oleg fegyvereihez, mindet kitárazta és átdobta a ház másik sarkába őket.
Oleg nemsokára bejött. Petrenko ráfogta fegyverét.
- Mi van veled? - kérdezte meglepetten Oleg.
- Kifelé!!! - ordította Petrenko.
Kimennek az udvarra.
- Miért csinálod ezt? - kérdi Oleg.
- Nem egyértelmű? Hát pénzért! Mind az 50000 rubel az enyém lesz.
- Nem lesz! A relikvia Rosztiknál volt. Te mondtad!
- Hazudtam. - közben mutatja a relikviát. - Velem jöttek és mind a kettőt fejbelőttem.
- Szemétláda! - ordítja Oleg közben nekimegy Petrenkonak.
Kiüti a kezéből a pisztolyt, majd behúz neki egy nagyot. Petrenko a földre rogy, ám a keze pont a pisztoly mellé esik. Gyorsan felkapja a pisztoly és lő.
Oleg a gyomrához kap. Lenéz a kezére, látja, hogy véres, majd összeesik. Petrenko feláll. Odasétál a haldokló Oleghez. Pisztolyával céloz és újra lő.
Már csak Oleg halálsikolyát halljuk.
Oleg mindig is szerencsés volt. Ám egyszer találkozott össze egy igazán gonosz emberrel, akkor is az életébe került.
Micsoda szerencsétlenség.


Ez lenne a másik. Bár szerintem ez nem lett olyan jó. :roll:
Ha úgy vesszük van már egy rakás kész történetünk a Stalker storiesban :wink:
Ha választani kellene akkor én a " Az ember aki megmentette a Zonát" címűre szavaznák. Ti tudjátok.
 
Király,csak légyszíves használj alapszint a betűidnek,mert szét ég a szemem.
 
szntem jobb lenne ha kicsit el tudnál vonatkoztatni a stalkertől (mármint a játéktól). A nevek, helyszinek.... első sztori pl teljesen olyan érzést keltett bennem, mintha a kordoni faluba mászkáltam volna...
 
Hát azért, mert az a kordoni falu volt.

Hispan tudsz-e körlevelet küldeni?
 
Már huszonegyedszer mondom el, hogy a történeten lehet változtatni.
 
először nem azt kellen megbeszélni ,hogy hol lessz ez az egész , és minek neki ilyen történet he úgyis airsoft lessz , oda meg nem fér bele ilyen "szappanopera "
 
Jim, szerintem nem igy kellene felfogni... csináljunk már vmi jót aminek storija is van, ne csak lődözzünk eszeveszettül egymásra.
 
de ha nincs helyszín akkor nincs semmi ,de felőlem azt kerálatok és úgy szervezitek a dolgot (hogy valami legyen belőle ) , ahhhogy akarjátok :D .
 
jha akkor sok sikert a továbbiakhoz :arrow:
 
Állapot
Nincs nyitva további válaszokra.
Vissza
Top Alul