Magyar Honvédség

Én ilyenen voltam
BIG_0005376082.jpg
 
most láttam az "élet és halál határán" című doku sorozat egyik részét az NGC-n...ugyan ez OFF lesz de azért bemásolom mert nagyon érdekes volt. Scott O'Grady történetéről van szó gondolom páran ismeritek:
Az életet csak egy rendkívül szűk mezsgye választja el a haláltól – a National Geographic Channel ezt a közhelyszerű megállapítást támasztja alá 13 drámai történet felelevenítésével. 1995 júniusában Scott O'Grady kapitány F-16-osát eltalálta egy boszniai szerb föld-levegő rakéta. A O'Grady ugyan sikeresen katapultált a darabokra eső gépből, de balszerencséjére mélyen az ellenséges vonalak mögött ért földet, ahol hat küzdelmes napot töltött a szerb milícia elől bujkálva és bajtársaival rádióösszeköttetést keresve. Boszniában ráadásul nem csak a fogadtatással, de az ellátással is komoly gondjai akadtak: mivel lakott területre életveszélyes lett volna bemerészkednie, szűkös víztartalékai kimerültével jobb híján növényeket és hangyát evett, és a zoknijából kifacsart vízzel oltotta szomját. O'Grady-t végül egy kockázatos nappali akcióval mentették ki az ellenséges vonalak mögül…

aztán hogy ne csak OFF legyen ebbe a hszben kérdezgettem apát is hogy milyen volt az a bizonyos másfél év. ők Bánrévén voltak (ózdtól van nemmessze) és mondta hogy olyan volt kb mint egy szanatórium, csak a 3hónapos kiképzés volt rossz. ők rádiósok voltak, és ilyenekre is képezték ki őket. azért egy rövidke történetet is kiszedtem belőle: nos, Kalasnyikovot használtak és egyszer az éjjeli őr leitta magát alaposan és begolyózott. apámat egy társát és a zászlós küldték ki az emberünkhöz akinek egyébként megtöltött fegyvere volt. miután kiértek a zászlós mondta apáméknak hogy menjenek az árokba hasaljanak ott le, addig ő hat az őrre. na hát sikerült is neki beszélt vele majd lefegyverezte. hát nem lettem volna a zászlós helyébe :D
 
Nahát,ahogy így nézegettem a rádiósautótokat,eszembe jutott egy történet erről is. Mondjuk,én inkább-ez esetben-olyan vagyok,mint Svejk,akinek szintén minden eseményről eszébe jutiott egy korábbi sztori..
nos,ez úgy történt,hogy nem sokkal a leszerelés előtt még volt egy kétnapos nagy ráfeszülés a gyakorlatra,ahol elméletileg számot adtunk volna minden addiggi elsajátított katonai képességünkről. Elméletileg-mondom-mert egyrészt a vége feléá jártunk,állandóan fáradtak voltunk a kimerítő szolgálatoktól. Ténylegesen ugyanis ezidőtájt a külföldre továbbtanuló srácokat már leszerelték,s az állomány is a felére csappant létszám tekintetében.
nos,így szóarkozattak minket,s egy éjszakai "parádé" formájában óhajtották volt a kikristályosodott tudásunkat megcsillanatani. mondanom sem kell,aznap éjjel zuhogott a nyáreleji eső,minden csuron sár volt,s így kellet volna egy bizonyos hidat imitálva felrobbantani. Megvolt a szintidő,de az eső,és az éjszakai sötét miatt egyre csak húzódott az egész procedúra,és lassan kivírradt.
Nagynehezen fent volt minden elektromos cuccos,vzeeték,robbantószelence (imitálva fából..)gyutacs,miegymás.
A robbanás tényét egy hangos csattanásnak és füstködnek kellett volna jelezni,de semmio nem történt,valaki valahol valamit rosszul csinált,tört a vezeték,beázott,szóval nem lehetett tudni az okát pontosan.
Én ebből a próbatételtől szerencsére kimaradva egy hídtól távolabbi állásba voltam vezényelve,mint cipelőember,aki a dögnehéz csöves rádiót hurcibálta.A mi feleadatunk a forgalom leállítása,a kommunikáció biztosítása volt,de hajnalig semmi dolgunk nem akadt,inkább üldögéltünk ottan és csendesen cigiztünk,beszélgettünk,mialatt a többiek oboáztak a csónakban a gyér megvilágítás mellett. örültünk,hogy nem vagyunkl szem előtt.
Nos,amiképpen a próba félresikerült,arról úgy szereztünk tudomást,hogy a fő megfigyelőállásban lévő tiszti beszélgetéseket,majd a sikertelenséget követő üvöltözést-amit a szakaszparancsnokokkal tettek-az ottrani rádiót kezelő srác,hogy úgymondjam,élő egyenes adásban közvetítette,ami a következőképpen hangzott-és itt ismételten kérem a moderátorokat,ne bannoljanak vagy warnoljanak,mert a történelmi hűség kedvéért,és nem öncélúan vulgarizálok!!!-: "A MAGUK MUNKÁJA EGY NAGY SZ...R,EGY NAGY NULLA KÖZEPIBEN,AMI KÉT ÓRIÁSI FA....AL VAN ÁTSZÚRVA" MAGUK MOST EZT MEGSZÍVTÁK,LEFENYÍTEM AZ EGÉSZ RÜHÖS BANDÁT,SEMKI NEM MEGY HAZA,MAGUK ÁTKOZOTTAK! ÚGY LÁTSZIK ,EDDIG KÍGYÓKAT MELENGETTEM A KEBLEMEN,MAGUK BARMOK!!" (Kiegészítve egy két ritkán hallható cifra káromkodással..)
Hirtelen nem tudtuk,röhögjünk e vagy sírjunk,minden esetre azonban tudtuk,legalábbis sejtettük,nem lesz túl jó vége a dolognak.
A zászlóalj pakolt,de további parancs nélkül mi hárman tétlenül üldögéltünk a dekkungban.Szólni nem mertünk,nem akartuk ugyanis tovább élezni a helyzetet,ilyenkor a tisztek mindenért haraptak,és csípőből fenyítettek.
A többiek elmentek anélkül,hogy felvettek volna bennünket,egyszerűen elfelejtették,hogy ott vagyunk. Igen,ilyen abszurditás is történt ott,de mi meg-miután nem volt más parnancs- a helyünkön maradtunk.Új utasítás hiányában ugyanis a legutolsó parancs,azaz a helybenmaradás az érvényes,ugye.... Mi a többiekkel ellentétben így csak másnap reggel érkeztünk meg,miután valamelyik főmuftinak eszébe jutott,hogy nem vagyunk meg létszámilag,s értünk küldött egy UAZ-t.
Fenyítés nem lett a dologból,szerintem őket is lebarnították még fentebbről,úgyhogy megint szerencsénk volt.
Azért az viszont elgondolkodtató,hogy egyikőjüknek sem volt annyi épkézláb ötlete,hogy elérjen bennünket a rádión keresztül,ami viszont végig vételre volt állítva,tehát elvileg elérhetőek voltunk... :?
 
Ejha, akkoriban még működtek a rádiók? :D Nekünk háromszor kellett kitelepülnünk egy önerejéből mozgásképtelen, katonai forgalmazásra gyakorlatilag alkalmatlan "híradóautó"-val... És minden egyes alkalommal le is kellett álcázni. (Gondolom nehogy a színesfémtolvajok lecsapjanak ránk)
 
Érdekes mód,ezek a készülékek akkor még jók voltak.Volt hozzájuk egy érdekes,összehajtogatható,nagyon frappánsan kitalált,kis fémelemekből álló antenna,sajnos a tipusára sem a rádiónak,sem pedig az antennának nem emlékszem,de arra emlékezem,hogy a felíratai magyarul voltak,a skálája detto,és csöves készülék volt.
Ha jól emlékszem,akkor vételi oldalon még a középhullámú sáv is benne volt,persze nem mertünk hozzányúlni,mert attól féltünk elszabotáljuk,kiképezve meg nem voltunk ilyen téren.Kár...
 
pemi":1im9pygv mondta:
Csiga07:
Az egy AM-31-es nem?

Igen,aknamentesítő naszád.A számára már nem emlékszem.
A fedélzetre telepített gépágyúval,ami a levegőből jövő csapást hivatott elhárítani,lőttem is.lövés1
Élmény volt.
Előző este a tárazás nem annyira :D
 
A Híradóban volt, hogy a Honvédség Műszaki dandárja építené a Margit-híd mellé a pontonhidat. Ha lesz egyátalán. Mind1 én megnézném :D
 
A harács az kérem kicsinyke és gígászi méretekben is minden alakalommal ment.Amit mozdítani lehetett a seregnél ,azt szépen elvitték. És itt egy új történet: "L.bácsi a szakács."

L. bácsi nem volt soha katona. Ővolt a séf. Vagy ahogyan akkor mondták ,a konyhafőnök.
Hasban rendkívül tekintélyes,és nem tudott artikulálni,egészen pontosan artikulátlanul adott ki hangot beszéd gyanánt. Volt neki egy speciálisan aktuális jeltolmácsa,az szintén szakmabéli,de sorozott állományú ember volt,akárcsak mi. A szakácsok különleges előrangokat élveztek,de ennek ellenére senki nem írígyelte a sorsukat. ugyen semmiféle szolgálatot nem adtak,de minden nap hajnali négykor auf, és nyomi a melót este tízig. Hétvégén és vasár meg ünnepnapokon egyaránt. Éppen ennek okán különleges kasztot alkottak,amit erősített L.bácsi jelenléte is.
A jeltolmács egy nagy répafejű gyerek volt,amolyan sörös német kinézetű,hírtelenszőke,egyméter kilencven magos übermanus.
Emlékszem,egy alaklommal valamit moindott nekem a fenti L. bácsi,ami különben így hangzott. "Oüvjemá aaaszt a flnősét!",amit aztán N. a segédszakács-a répafejű-imígyen fordított: "Nem érted,kopasz rüszü? L. bácsi azt mondta,hozd ide a fenőkést!"
A fordítást ugyan így már értettem,de ez sem változtatott sokat a dolgon,merthogy egyrészről fogalamam sem volt,milyen a fenőkés,másrészt ha tudtam volna,akkor sem volt információm a hollétéről..
No,ennek kapcsán kerültem a fekete mosogatóba,de az egy másik ága a történetenek.
A lényeges,és hogy visszakanyarodhassak az eredeti témához,az az,hogy L. bácsi egy eligazítás alakalmával,amikor a legmarhább tiszt szuttyogtatott bennünket az alakulótéren egy szép napos koratéli délután,nos ekkor L.bácsi,büszkén deffelírozott el előttünk.,közben kajánul oldalra fordult,és vigyorgott,mint pék kutyája a meleg kiflire...
Azt azonban nem tudhatta,hogy az ügyeletes tiszt rendkívül dühbe gurul,és elkezd ordítani: "Takarodjon az alakulótérről,büdös ,tetves civil!",majd ezek után odament hozzá,és kinyitotta a táskáját,amiből bugázott cuccosok kerültek elő. Rögtön küldte az ügyeletes tiszti szobára ,és már telefonált is az egység parancsnokának,majd ezt követőleg olyan büszke volt magára,mintha valami columbo-i nyomozást hajtott volna végre sikeresen,és egy huszonnégy órán keresztül nem is ellenőrzött bennünket,úgyhogy aznap éjjel mindenki nyugodtan horpasztott a külső örségekeben.L.bácsit meg fegyelmiben részesítették.
 
A fekete mosogatóban én egyszer voltam.Önként jelentkeztem :D , attól kezdve nem raktak oda,mert nem kínlódtam és nem tudtak rajtam szórakozni. 8)
 
Tegnap (hála a Magyar Honvédnek eljen ) eljutottam az MH 86. Szolnok Helikopterbázisra egy egész napos látogtásra. Kaptunk egy csomó csecsebecsét a bázistól, a Könnyű Vegyes Zászlóaljtól és a szerkesztőségtól is :) . Jól felszerelt hely, a konyhájuk pedig finom :D . Nagy élmény volt, még a lövészversenyemről is lemondtam (megérte :D ), pár saját kép:
dsc01404.jpg

dsc01407.jpg

dsc01411.jpg

dsc01410.jpg


És két kép a bázis mellett lévő Repülőmúzeumból:
dsc01418.jpg

dsc01419.jpg


A múzeum látogatása pedig ingyenes, nagyon sok gép található, köztük pár külföldi is. Aki Szolnokon jár és árdekli a haditechnika, annak bátran ajánlom a mgetekintését:
http://repulomuzeum.hu/
 
<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/HH767nRUiNc&hl=en_US&fs=1&color1=0x5d1719&color2=0xcd311b"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/HH767nRUiNc&hl=en_US&fs=1&color1=0x5d1719&color2=0xcd311b" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>
A dicső régmúlt.
 
ezek az archív felvételek , fantörpikussak :D , véleltlenül ezek nem az itt állomásozó ruszkik :D ?
 
Gabber,nem akarlak kiábrándítani,azonban soha nem is voltunk azok....legalábbis ilyen téren nem.
Ez a hadsereg egy teljesen más koncepcióra felépített haderő volt, az akkori idők totális atomháborús elképzelései alapján. (Gyakorlatilag egy óra leforgása alatt tűz és lángtenger emésztette volna el örökre az országot,úgy a háború harmadik negyedik napján.)
Soha nem értettem,minek kellettünk egyáltalán,mert olyannyira nem volt a MH -nek jelentősége a varsói Szerződés keretein belől sem.
Ami ennek a hadseregnek a belső viszonyait illeti,hát arról tudnék neked mesélni,órákon át.Minden valószínűség halálra röhögnéd magad,mert amit a korábbi leírásaimban és történeteimben megjelenítettem,az csak a felszín kapargatása.
Azonban,mikor azt mondom ,"halálra röhögnéd magad",akkor a lényegét is kifejeztem vele,ha érted,mire gondolok,merthogy járta akkoriban köztünk egy afféle" bonmot",miszerint mi magyar bakák vagyunk a VSZ csodafegyvere,mert ha egy NATO-katona meglátná a nyomorúságos kiképzésünket,meg felszerelésünket,akkor halálra röhögné magát! És ebben-szomorú,de igaz-tényleg volt valami....
 
ja meg , hogy volt az a 30 éleslőszer és több nem :)
 
Vissza
Top Alul