Nahát,ahogy így nézegettem a rádiósautótokat,eszembe jutott egy történet erről is. Mondjuk,én inkább-ez esetben-olyan vagyok,mint Svejk,akinek szintén minden eseményről eszébe jutiott egy korábbi sztori..
nos,ez úgy történt,hogy nem sokkal a leszerelés előtt még volt egy kétnapos nagy ráfeszülés a gyakorlatra,ahol elméletileg számot adtunk volna minden addiggi elsajátított katonai képességünkről. Elméletileg-mondom-mert egyrészt a vége feléá jártunk,állandóan fáradtak voltunk a kimerítő szolgálatoktól. Ténylegesen ugyanis ezidőtájt a külföldre továbbtanuló srácokat már leszerelték,s az állomány is a felére csappant létszám tekintetében.
nos,így szóarkozattak minket,s egy éjszakai "parádé" formájában óhajtották volt a kikristályosodott tudásunkat megcsillanatani. mondanom sem kell,aznap éjjel zuhogott a nyáreleji eső,minden csuron sár volt,s így kellet volna egy bizonyos hidat imitálva felrobbantani. Megvolt a szintidő,de az eső,és az éjszakai sötét miatt egyre csak húzódott az egész procedúra,és lassan kivírradt.
Nagynehezen fent volt minden elektromos cuccos,vzeeték,robbantószelence (imitálva fából..)gyutacs,miegymás.
A robbanás tényét egy hangos csattanásnak és füstködnek kellett volna jelezni,de semmio nem történt,valaki valahol valamit rosszul csinált,tört a vezeték,beázott,szóval nem lehetett tudni az okát pontosan.
Én ebből a próbatételtől szerencsére kimaradva egy hídtól távolabbi állásba voltam vezényelve,mint cipelőember,aki a dögnehéz csöves rádiót hurcibálta.A mi feleadatunk a forgalom leállítása,a kommunikáció biztosítása volt,de hajnalig semmi dolgunk nem akadt,inkább üldögéltünk ottan és csendesen cigiztünk,beszélgettünk,mialatt a többiek oboáztak a csónakban a gyér megvilágítás mellett. örültünk,hogy nem vagyunkl szem előtt.
Nos,amiképpen a próba félresikerült,arról úgy szereztünk tudomást,hogy a fő megfigyelőállásban lévő tiszti beszélgetéseket,majd a sikertelenséget követő üvöltözést-amit a szakaszparancsnokokkal tettek-az ottrani rádiót kezelő srác,hogy úgymondjam,élő egyenes adásban közvetítette,ami a következőképpen hangzott-és itt ismételten kérem a moderátorokat,ne bannoljanak vagy warnoljanak,mert a történelmi hűség kedvéért,és nem öncélúan vulgarizálok!!!-: "A MAGUK MUNKÁJA EGY NAGY SZ...R,EGY NAGY NULLA KÖZEPIBEN,AMI KÉT ÓRIÁSI FA....AL VAN ÁTSZÚRVA" MAGUK MOST EZT MEGSZÍVTÁK,LEFENYÍTEM AZ EGÉSZ RÜHÖS BANDÁT,SEMKI NEM MEGY HAZA,MAGUK ÁTKOZOTTAK! ÚGY LÁTSZIK ,EDDIG KÍGYÓKAT MELENGETTEM A KEBLEMEN,MAGUK BARMOK!!" (Kiegészítve egy két ritkán hallható cifra káromkodással..)
Hirtelen nem tudtuk,röhögjünk e vagy sírjunk,minden esetre azonban tudtuk,legalábbis sejtettük,nem lesz túl jó vége a dolognak.
A zászlóalj pakolt,de további parancs nélkül mi hárman tétlenül üldögéltünk a dekkungban.Szólni nem mertünk,nem akartuk ugyanis tovább élezni a helyzetet,ilyenkor a tisztek mindenért haraptak,és csípőből fenyítettek.
A többiek elmentek anélkül,hogy felvettek volna bennünket,egyszerűen elfelejtették,hogy ott vagyunk. Igen,ilyen abszurditás is történt ott,de mi meg-miután nem volt más parnancs- a helyünkön maradtunk.Új utasítás hiányában ugyanis a legutolsó parancs,azaz a helybenmaradás az érvényes,ugye.... Mi a többiekkel ellentétben így csak másnap reggel érkeztünk meg,miután valamelyik főmuftinak eszébe jutott,hogy nem vagyunk meg létszámilag,s értünk küldött egy UAZ-t.
Fenyítés nem lett a dologból,szerintem őket is lebarnították még fentebbről,úgyhogy megint szerencsénk volt.
Azért az viszont elgondolkodtató,hogy egyikőjüknek sem volt annyi épkézláb ötlete,hogy elérjen bennünket a rádión keresztül,ami viszont végig vételre volt állítva,tehát elvileg elérhetőek voltunk... :?