Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Fényesen világít a hold, tiszt az ég, a csillagok is fénylenek. Persze sisakon belülről kevesebbek látni, de ezt már megszoktam.
Egymagamban állok a toronyban, és kémlelem a messzeséget, s közben imádkozom hogy valami mutáns, vagy valami stalker felbukkanjon mert már majdnem 3 hete vagyok ezen a helyőrségen, de még semmi sem történt a kisugárzásokon kívül.
egyszer csak az egyik bokor megrezzen, távcsövet már oda is szegeztem, de hiába, csak egy varjú repült ki belőle.
Kezd fárasztó lenni a mesterlövészpuska tartása, hát neki támasztottam a homokzsákoknak, ami mind a 4 oldalán ott álltak fal szerűen az őrtoronynak.
vissza ültem a székre, ami a torony másik sarkában volt.
Levettem a sisakot, elő kotorásztam a tubát az egyik zsebemből, kivettem belőle egy keveset, nagyot szívtam belőle.
köhögtem is utána hármat négyet, de ez tartott ébren a hajnali őrségben.
Mint a szipósok... mondtam magamnak.
Még párszor elismételtem a műveletet, az orrom már tele volt ezzel a porrá őrölt dohánnyal.
Majd vissza tettem a zsebembe a kis alumínium dobozkát, felvettem újra a sisakot, és visszatértem a homokzsákokhoz.
Lassú kimért koppanások az acél lépcsőn, a hang erősödik, tehát érkezik a váltás.
végre felért a baka, kifehéredett hulla fejjel, először tisztelgett, majd vigyázzba vágta magát.
intettem neki egyet, majd azzal a lendülettel át adtam kezébe a puskát, és siettem lefele a lépcsőn.
Végre mehetek aludni.
Csörömpölés hallatszik, ami felriaszt édes álom nélküli alvásomból.
a 2es és a 3as barakkban keltik éppen a bakákat, nekem még nem kéne fel kelnem, de nem tudtam vissza aludni és a nap is kisütött már.
felvettem az egyenruhám, és kimentem a helységből.
Az udvaron, éppen 2 őrmester osztja ki a napi tenni valókat a kiskatonáknak.
Jómagam a kajázda felé veszem az irányt, beérve 3 fura alakot látok az egyik asztalnál, jóízűen falatoznak, van az asztalukon minden mit egy ember megkívánhat: szalonna, sonka, kenyér hagyma, túró, krumpli, kolbász mellettük 2 kancsó egyikben a kiváló zamatú kávé, a másikban tea.
odaértem a szakácshoz, hát odakérdeztem:
-Oleg, ki ez a 3 ipse itt bent?
-Oh... kerüld el őket.
-Miért?
-Különleges alakulattól vannak.
-OMON?
-Francokat. Ezek a spetsnaz tovább képzett mesteri.
-hogy mik?
-Katonai stalkerek.
Közben a kávét is megkaptam a tálcámra, leültem az egyik asztalhoz, és neki álltam reggelizni.
Nem volt ugyan olyan válogatott, mint a 3 másiké, de én sem panaszkodhatok, hiszen van kenyér, egy kis hús, és tükörtojás.
Gyorsan megreggeliztem majd éppen viszem le a tálcát, amikor a 3 katona is fel áll.
leadom Olegnél, és mennék kifelé amikor az egyik felém szól:
-Hé!
Visszanézek, a 3 katona szúrós tekintettel néz rám, mintha valami nagyon rosszat tettem volna.
Majd a jobb szélső megszólal:
-Menjen!
Nem is vártam tovább, ki is mentem az ebédlőből. Egyszerűen nem tudtam mire vélni a viselkedésük.
Kint alig hogy megtettem pár lépést, máris odaszólt nekem az egyik őrparancsnok.
Altiszt jöjjön ide!
Szépen lassan nem sietve oda sétáltam, tisztelegtem, majd a pihenj parancsszóra kényelmesebb állásmódba váltottam a vigyázzállásból.
-Nos altiszt már majdnem 1 hónapja itt állomásozik, amikor ide érkezett harci vágyakkal tele volt, remélem ez idáig nem oltódott el.
-Nem uram!
-Nagyszerű! Mert most lenne is itt valami, ami önt biztos érdekelné.
Egy csapat katona éppen reggel érkezett a helyőrségre, két emberük meghalt, így hátrajöttek hogy feltöltsék a hiányt. Az egyik jelöltem ön Altiszt. Remélem nincs ellenvetése.
-Nincs uram!
Nem tudom találkozott-e velük, most éppen az reggeliznek úgy tudom.
Majd az őrparancsnok átnézett felettem: az ajtón éppen most jött ki a 3 Katonai stalker.
Ivanostov Százados, Jöjjön ide! Monda parancsoló hangnemmel.
Nem mertem megfordulni, már 2 okból sem.
Lassan Katonás kimért léptekkel állt mellém a Tiszt.
-Ő lenne az egyik jelöltem a csapatába Százados! monda az alezredes.
A százados rám nézett, ugyan azzal a szúrós tekintettel.
Megfelel. Mondta együgyűen.
A másik ember Strivskov Alekszej törzsőrmester a 152ik lövész századból.
Értem. felelte újra kimérten a Százados.
Ezt követően egy intést tett az alezredes, s kijött egy másik ember a mögötte lévő irodából.
A katona illedelmesen jött elő, de vigyázzállás helyet, csak megállt.
Durva borostás szakáll rövid, de nem kopasz drótkefe kinézetű barna haja volt.
ehhez passzolt a szeme, és az egyenruha is.
mondhatni, mintha rászabták volna a ruhát.
-Akkor Dél után elhagyjuk az állomást! Jelentette ki egyhangúan a Százados.
-Rendben. mondta Alekszej, jómagam csak bólintottam.
Majd oszló mozgásba kezdve mindenki elhagyta a helyet, kivéve én és az alezredes.
Utóbbi magához intett.
Figyeljen altiszt, Iván kicsit durva módszerekkel szokott dolgozni, ne szóljon bele se a módszerébe, se a terveibe, és akkor minden rendben lesz.
-Értem.
Akkor rendben van katona, leléphet!
Tisztelegtem, majd utamat a barakk felé vettem, össze pakoltam a cuccaim.
Mire végeztem 8:20 volt, még így is volt rengeteg időm.
Újra kimentem hát a barakkból, de meg is álltam elötte, mert az egyik ott várt a 3 katona stalker közül.
-Üdv Altiszt, a nevem Michail Karvszov, de nyugodtan hívj csak kufárnak.
-Borisz Vitalik a nevem, feleltem.
-Kövess. felelte, visszautasítva a kézfogásra tett kísérletemet.
Miközben a beszerző tiszthez ballagtunk, elmondta miért:
Altiszt, gondolom eddig csak a rangodhoz kiszabott fegyverrel dolgoztál, és nem mással, de ez most megváltozik.
Most kiválasztasz magadnak 2 fegyvert, azokat addig használod, amíg a fejlesztéséhez való alkatrészeket nem találsz, vagy jobb fegyver nem akad a kezedbe.
Mire beértünk a fegyverek már ki voltak készítve, és egy Skat 9es bevetési ruha is ki volt készítve a részemre.
Válassz, de csak okosan.
Először is a kedvencemet választottam egy Akms-t hozzá egy távcsövet. másodjára, egy mesterlövészt, de nem tudtam eldönteni hogy most a nagyobbik pontosabb Dragunovot hozzam, vagy a kisebb kompaktabbat, de kufár le is rendezte, a kezembe nyomott egy vintorezt.
-Hát...jó lesz. feleltem.
-Na azért!
Át is öltöztem a páncélruhába, a tárakat betettem a helyükre.
Pisztolyt is akartam választani, de Kufár azt mondta hogy majd ahol állomásozunk választhatok 2 király fegyver közül.
Bent nem is vettem észre hogy múlik az idő, több mint 2 óra elment a felszerelés kiválasztásával, még fél óra míg mindezt rendbe tettem. már csak 1 órám maradt volna, de ez már a szorgos pakolászásra maradt, ugyanis a csapat kapott 2 BTR-t és közé egy teher autót, amin fegyverek lőszer, és orvosi ellátmányt vittek a bentebb állomásozó katonai stalker bázisra.
az utolsó 15 perc alatt elbúcsúztam a 3 hét alatt megismert arcokkal: Kosztyán, Dimitrij, Olga, Vászjától.
Majd a százados felparancsolt engem és Kufárt a teherautóra, a harmadik számomra még ismeretlen katonai stalkerrel a másik újonc az a bizonyos Strivskov Alekszej a századossal beült az első BTRbe, majd elindult a konvoj...
Egymagamban állok a toronyban, és kémlelem a messzeséget, s közben imádkozom hogy valami mutáns, vagy valami stalker felbukkanjon mert már majdnem 3 hete vagyok ezen a helyőrségen, de még semmi sem történt a kisugárzásokon kívül.
egyszer csak az egyik bokor megrezzen, távcsövet már oda is szegeztem, de hiába, csak egy varjú repült ki belőle.
Kezd fárasztó lenni a mesterlövészpuska tartása, hát neki támasztottam a homokzsákoknak, ami mind a 4 oldalán ott álltak fal szerűen az őrtoronynak.
vissza ültem a székre, ami a torony másik sarkában volt.
Levettem a sisakot, elő kotorásztam a tubát az egyik zsebemből, kivettem belőle egy keveset, nagyot szívtam belőle.
köhögtem is utána hármat négyet, de ez tartott ébren a hajnali őrségben.
Mint a szipósok... mondtam magamnak.
Még párszor elismételtem a műveletet, az orrom már tele volt ezzel a porrá őrölt dohánnyal.
Majd vissza tettem a zsebembe a kis alumínium dobozkát, felvettem újra a sisakot, és visszatértem a homokzsákokhoz.
Lassú kimért koppanások az acél lépcsőn, a hang erősödik, tehát érkezik a váltás.
végre felért a baka, kifehéredett hulla fejjel, először tisztelgett, majd vigyázzba vágta magát.
intettem neki egyet, majd azzal a lendülettel át adtam kezébe a puskát, és siettem lefele a lépcsőn.
Végre mehetek aludni.
Csörömpölés hallatszik, ami felriaszt édes álom nélküli alvásomból.
a 2es és a 3as barakkban keltik éppen a bakákat, nekem még nem kéne fel kelnem, de nem tudtam vissza aludni és a nap is kisütött már.
felvettem az egyenruhám, és kimentem a helységből.
Az udvaron, éppen 2 őrmester osztja ki a napi tenni valókat a kiskatonáknak.
Jómagam a kajázda felé veszem az irányt, beérve 3 fura alakot látok az egyik asztalnál, jóízűen falatoznak, van az asztalukon minden mit egy ember megkívánhat: szalonna, sonka, kenyér hagyma, túró, krumpli, kolbász mellettük 2 kancsó egyikben a kiváló zamatú kávé, a másikban tea.
odaértem a szakácshoz, hát odakérdeztem:
-Oleg, ki ez a 3 ipse itt bent?
-Oh... kerüld el őket.
-Miért?
-Különleges alakulattól vannak.
-OMON?
-Francokat. Ezek a spetsnaz tovább képzett mesteri.
-hogy mik?
-Katonai stalkerek.
Közben a kávét is megkaptam a tálcámra, leültem az egyik asztalhoz, és neki álltam reggelizni.
Nem volt ugyan olyan válogatott, mint a 3 másiké, de én sem panaszkodhatok, hiszen van kenyér, egy kis hús, és tükörtojás.
Gyorsan megreggeliztem majd éppen viszem le a tálcát, amikor a 3 katona is fel áll.
leadom Olegnél, és mennék kifelé amikor az egyik felém szól:
-Hé!
Visszanézek, a 3 katona szúrós tekintettel néz rám, mintha valami nagyon rosszat tettem volna.
Majd a jobb szélső megszólal:
-Menjen!
Nem is vártam tovább, ki is mentem az ebédlőből. Egyszerűen nem tudtam mire vélni a viselkedésük.
Kint alig hogy megtettem pár lépést, máris odaszólt nekem az egyik őrparancsnok.
Altiszt jöjjön ide!
Szépen lassan nem sietve oda sétáltam, tisztelegtem, majd a pihenj parancsszóra kényelmesebb állásmódba váltottam a vigyázzállásból.
-Nos altiszt már majdnem 1 hónapja itt állomásozik, amikor ide érkezett harci vágyakkal tele volt, remélem ez idáig nem oltódott el.
-Nem uram!
-Nagyszerű! Mert most lenne is itt valami, ami önt biztos érdekelné.
Egy csapat katona éppen reggel érkezett a helyőrségre, két emberük meghalt, így hátrajöttek hogy feltöltsék a hiányt. Az egyik jelöltem ön Altiszt. Remélem nincs ellenvetése.
-Nincs uram!
Nem tudom találkozott-e velük, most éppen az reggeliznek úgy tudom.
Majd az őrparancsnok átnézett felettem: az ajtón éppen most jött ki a 3 Katonai stalker.
Ivanostov Százados, Jöjjön ide! Monda parancsoló hangnemmel.
Nem mertem megfordulni, már 2 okból sem.
Lassan Katonás kimért léptekkel állt mellém a Tiszt.
-Ő lenne az egyik jelöltem a csapatába Százados! monda az alezredes.
A százados rám nézett, ugyan azzal a szúrós tekintettel.
Megfelel. Mondta együgyűen.
A másik ember Strivskov Alekszej törzsőrmester a 152ik lövész századból.
Értem. felelte újra kimérten a Százados.
Ezt követően egy intést tett az alezredes, s kijött egy másik ember a mögötte lévő irodából.
A katona illedelmesen jött elő, de vigyázzállás helyet, csak megállt.
Durva borostás szakáll rövid, de nem kopasz drótkefe kinézetű barna haja volt.
ehhez passzolt a szeme, és az egyenruha is.
mondhatni, mintha rászabták volna a ruhát.
-Akkor Dél után elhagyjuk az állomást! Jelentette ki egyhangúan a Százados.
-Rendben. mondta Alekszej, jómagam csak bólintottam.
Majd oszló mozgásba kezdve mindenki elhagyta a helyet, kivéve én és az alezredes.
Utóbbi magához intett.
Figyeljen altiszt, Iván kicsit durva módszerekkel szokott dolgozni, ne szóljon bele se a módszerébe, se a terveibe, és akkor minden rendben lesz.
-Értem.
Akkor rendben van katona, leléphet!
Tisztelegtem, majd utamat a barakk felé vettem, össze pakoltam a cuccaim.
Mire végeztem 8:20 volt, még így is volt rengeteg időm.
Újra kimentem hát a barakkból, de meg is álltam elötte, mert az egyik ott várt a 3 katona stalker közül.
-Üdv Altiszt, a nevem Michail Karvszov, de nyugodtan hívj csak kufárnak.
-Borisz Vitalik a nevem, feleltem.
-Kövess. felelte, visszautasítva a kézfogásra tett kísérletemet.
Miközben a beszerző tiszthez ballagtunk, elmondta miért:
Altiszt, gondolom eddig csak a rangodhoz kiszabott fegyverrel dolgoztál, és nem mással, de ez most megváltozik.
Most kiválasztasz magadnak 2 fegyvert, azokat addig használod, amíg a fejlesztéséhez való alkatrészeket nem találsz, vagy jobb fegyver nem akad a kezedbe.
Mire beértünk a fegyverek már ki voltak készítve, és egy Skat 9es bevetési ruha is ki volt készítve a részemre.
Válassz, de csak okosan.
Először is a kedvencemet választottam egy Akms-t hozzá egy távcsövet. másodjára, egy mesterlövészt, de nem tudtam eldönteni hogy most a nagyobbik pontosabb Dragunovot hozzam, vagy a kisebb kompaktabbat, de kufár le is rendezte, a kezembe nyomott egy vintorezt.
-Hát...jó lesz. feleltem.
-Na azért!
Át is öltöztem a páncélruhába, a tárakat betettem a helyükre.
Pisztolyt is akartam választani, de Kufár azt mondta hogy majd ahol állomásozunk választhatok 2 király fegyver közül.
Bent nem is vettem észre hogy múlik az idő, több mint 2 óra elment a felszerelés kiválasztásával, még fél óra míg mindezt rendbe tettem. már csak 1 órám maradt volna, de ez már a szorgos pakolászásra maradt, ugyanis a csapat kapott 2 BTR-t és közé egy teher autót, amin fegyverek lőszer, és orvosi ellátmányt vittek a bentebb állomásozó katonai stalker bázisra.
az utolsó 15 perc alatt elbúcsúztam a 3 hét alatt megismert arcokkal: Kosztyán, Dimitrij, Olga, Vászjától.
Majd a százados felparancsolt engem és Kufárt a teherautóra, a harmadik számomra még ismeretlen katonai stalkerrel a másik újonc az a bizonyos Strivskov Alekszej a századossal beült az első BTRbe, majd elindult a konvoj...