Katona vagy gyilkos

[Scarecrow]

Fényesen világít a hold, tiszt az ég, a csillagok is fénylenek. Persze sisakon belülről kevesebbek látni, de ezt már megszoktam.
Egymagamban állok a toronyban, és kémlelem a messzeséget, s közben imádkozom hogy valami mutáns, vagy valami stalker felbukkanjon mert már majdnem 3 hete vagyok ezen a helyőrségen, de még semmi sem történt a kisugárzásokon kívül.
egyszer csak az egyik bokor megrezzen, távcsövet már oda is szegeztem, de hiába, csak egy varjú repült ki belőle.
Kezd fárasztó lenni a mesterlövészpuska tartása, hát neki támasztottam a homokzsákoknak, ami mind a 4 oldalán ott álltak fal szerűen az őrtoronynak.
vissza ültem a székre, ami a torony másik sarkában volt.
Levettem a sisakot, elő kotorásztam a tubát az egyik zsebemből, kivettem belőle egy keveset, nagyot szívtam belőle.
köhögtem is utána hármat négyet, de ez tartott ébren a hajnali őrségben.
Mint a szipósok... mondtam magamnak.
Még párszor elismételtem a műveletet, az orrom már tele volt ezzel a porrá őrölt dohánnyal.
Majd vissza tettem a zsebembe a kis alumínium dobozkát, felvettem újra a sisakot, és visszatértem a homokzsákokhoz.
Lassú kimért koppanások az acél lépcsőn, a hang erősödik, tehát érkezik a váltás.
végre felért a baka, kifehéredett hulla fejjel, először tisztelgett, majd vigyázzba vágta magát.
intettem neki egyet, majd azzal a lendülettel át adtam kezébe a puskát, és siettem lefele a lépcsőn.
Végre mehetek aludni.

Csörömpölés hallatszik, ami felriaszt édes álom nélküli alvásomból.
a 2es és a 3as barakkban keltik éppen a bakákat, nekem még nem kéne fel kelnem, de nem tudtam vissza aludni és a nap is kisütött már.
felvettem az egyenruhám, és kimentem a helységből.
Az udvaron, éppen 2 őrmester osztja ki a napi tenni valókat a kiskatonáknak.
Jómagam a kajázda felé veszem az irányt, beérve 3 fura alakot látok az egyik asztalnál, jóízűen falatoznak, van az asztalukon minden mit egy ember megkívánhat: szalonna, sonka, kenyér hagyma, túró, krumpli, kolbász mellettük 2 kancsó egyikben a kiváló zamatú kávé, a másikban tea.

odaértem a szakácshoz, hát odakérdeztem:
-Oleg, ki ez a 3 ipse itt bent?
-Oh... kerüld el őket.
-Miért?
-Különleges alakulattól vannak.
-OMON?
-Francokat. Ezek a spetsnaz tovább képzett mesteri.
-hogy mik?
-Katonai stalkerek.

Közben a kávét is megkaptam a tálcámra, leültem az egyik asztalhoz, és neki álltam reggelizni.
Nem volt ugyan olyan válogatott, mint a 3 másiké, de én sem panaszkodhatok, hiszen van kenyér, egy kis hús, és tükörtojás.
Gyorsan megreggeliztem majd éppen viszem le a tálcát, amikor a 3 katona is fel áll.
leadom Olegnél, és mennék kifelé amikor az egyik felém szól:
-Hé!
Visszanézek, a 3 katona szúrós tekintettel néz rám, mintha valami nagyon rosszat tettem volna.
Majd a jobb szélső megszólal:
-Menjen!
Nem is vártam tovább, ki is mentem az ebédlőből. Egyszerűen nem tudtam mire vélni a viselkedésük.
Kint alig hogy megtettem pár lépést, máris odaszólt nekem az egyik őrparancsnok.
Altiszt jöjjön ide!
Szépen lassan nem sietve oda sétáltam, tisztelegtem, majd a pihenj parancsszóra kényelmesebb állásmódba váltottam a vigyázzállásból.

-Nos altiszt már majdnem 1 hónapja itt állomásozik, amikor ide érkezett harci vágyakkal tele volt, remélem ez idáig nem oltódott el.
-Nem uram!
-Nagyszerű! Mert most lenne is itt valami, ami önt biztos érdekelné.
Egy csapat katona éppen reggel érkezett a helyőrségre, két emberük meghalt, így hátrajöttek hogy feltöltsék a hiányt. Az egyik jelöltem ön Altiszt. Remélem nincs ellenvetése.
-Nincs uram!
Nem tudom találkozott-e velük, most éppen az reggeliznek úgy tudom.
Majd az őrparancsnok átnézett felettem: az ajtón éppen most jött ki a 3 Katonai stalker.
Ivanostov Százados, Jöjjön ide! Monda parancsoló hangnemmel.
Nem mertem megfordulni, már 2 okból sem.
Lassan Katonás kimért léptekkel állt mellém a Tiszt.
-Ő lenne az egyik jelöltem a csapatába Százados! monda az alezredes.
A százados rám nézett, ugyan azzal a szúrós tekintettel.
Megfelel. Mondta együgyűen.
A másik ember Strivskov Alekszej törzsőrmester a 152ik lövész századból.
Értem. felelte újra kimérten a Százados.
Ezt követően egy intést tett az alezredes, s kijött egy másik ember a mögötte lévő irodából.
A katona illedelmesen jött elő, de vigyázzállás helyet, csak megállt.
Durva borostás szakáll rövid, de nem kopasz drótkefe kinézetű barna haja volt.
ehhez passzolt a szeme, és az egyenruha is.
mondhatni, mintha rászabták volna a ruhát.
-Akkor Dél után elhagyjuk az állomást! Jelentette ki egyhangúan a Százados.
-Rendben. mondta Alekszej, jómagam csak bólintottam.
Majd oszló mozgásba kezdve mindenki elhagyta a helyet, kivéve én és az alezredes.
Utóbbi magához intett.
Figyeljen altiszt, Iván kicsit durva módszerekkel szokott dolgozni, ne szóljon bele se a módszerébe, se a terveibe, és akkor minden rendben lesz.
-Értem.
Akkor rendben van katona, leléphet!
Tisztelegtem, majd utamat a barakk felé vettem, össze pakoltam a cuccaim.
Mire végeztem 8:20 volt, még így is volt rengeteg időm.
Újra kimentem hát a barakkból, de meg is álltam elötte, mert az egyik ott várt a 3 katona stalker közül.
-Üdv Altiszt, a nevem Michail Karvszov, de nyugodtan hívj csak kufárnak.
-Borisz Vitalik a nevem, feleltem.
-Kövess. felelte, visszautasítva a kézfogásra tett kísérletemet.
Miközben a beszerző tiszthez ballagtunk, elmondta miért:
Altiszt, gondolom eddig csak a rangodhoz kiszabott fegyverrel dolgoztál, és nem mással, de ez most megváltozik.
Most kiválasztasz magadnak 2 fegyvert, azokat addig használod, amíg a fejlesztéséhez való alkatrészeket nem találsz, vagy jobb fegyver nem akad a kezedbe.
Mire beértünk a fegyverek már ki voltak készítve, és egy Skat 9es bevetési ruha is ki volt készítve a részemre.
Válassz, de csak okosan.
Először is a kedvencemet választottam egy Akms-t hozzá egy távcsövet. másodjára, egy mesterlövészt, de nem tudtam eldönteni hogy most a nagyobbik pontosabb Dragunovot hozzam, vagy a kisebb kompaktabbat, de kufár le is rendezte, a kezembe nyomott egy vintorezt.
-Hát...jó lesz. feleltem.
-Na azért!
Át is öltöztem a páncélruhába, a tárakat betettem a helyükre.
Pisztolyt is akartam választani, de Kufár azt mondta hogy majd ahol állomásozunk választhatok 2 király fegyver közül.
Bent nem is vettem észre hogy múlik az idő, több mint 2 óra elment a felszerelés kiválasztásával, még fél óra míg mindezt rendbe tettem. már csak 1 órám maradt volna, de ez már a szorgos pakolászásra maradt, ugyanis a csapat kapott 2 BTR-t és közé egy teher autót, amin fegyverek lőszer, és orvosi ellátmányt vittek a bentebb állomásozó katonai stalker bázisra.
az utolsó 15 perc alatt elbúcsúztam a 3 hét alatt megismert arcokkal: Kosztyán, Dimitrij, Olga, Vászjától.

Majd a százados felparancsolt engem és Kufárt a teherautóra, a harmadik számomra még ismeretlen katonai stalkerrel a másik újonc az a bizonyos Strivskov Alekszej a századossal beült az első BTRbe, majd elindult a konvoj...

 

[Barin]

FOLYTATÁÁÁÁÁST
(tetszik ahogy kitérsz a részletekre és mindent alaposan leírsz, gondolok itt a kézfogás visszautasításra)

 

[Scarecrow]

Felszálltam a teherautóra, nem volt olyan nagyon megpakolva, de nem is volt üres.
leültem, intettem a kezemmel egy helló-t a kezemmel a másik még számomra ismeretlen katonai stalkernek.
ő mintha észre sem vette volna, mereven bámulta az egyik láda fegyvert.
Kufár is leült, szemben velem, az imént említett mellet.
Az egyik ládáról leolvastam az írást: AN-94 Abakan.
Igen... felelte az eddig még eléggé szófukar katona.
-Talány számomra miért ezt a fegyvert használják a spetsnazosok, nem olyan pontos, se nem olyan erős mint a Groza.
-Nem is megbízhatóbb. egészíti ki kufár a mondatot.
-Talán... mert ez van rendszerbe állítva. feleltem kissé félőn.
a 2 katona egymásra néz, majd a mogorvább megszólal:
-És ezzel kell együtt dolgoznunk?
Kufár röhögésbe kezdett, és nagy nehezen szóhoz jutva felelt.
-Hát.. igen Sasszem.
Lehajtja fejét a másik, és elkezdi jobbra balra húzogatni a fejét, majd felnéz.
-És mi a neved katona?
-Borisz Vitalik altiszt! feleltem kissé kihúzva magam.
-hm... akkor hadnagy leszel. Sasszem.

Kicsit rosszul esett a részükről a megnyilvánulás, hiszen voltam én már százados is, de a helyőrségen fő hadnagy volt, esküszöm a rangokkal visszafele haladok.
Közben pedig már a kordon határát súroltuk, pontosítva a helyőrségen várakoztunk, hogy kinyissák a kaput, és tovább mehessünk.
pár perc várakozás utána kinyitották a kapukat, és indultunk is tovább.

-Hova is tartunk amúgy? kérdeztem.
-Jupiter iparterületet ismered-e? kérdezi kufár.
-Nemigazán.
-Akkor milyen helyet ismersz a zónában?
-Amit elhagytunk. mutattam visszafele közben.
-Akkor te még javában zöldfülű vagy itt a zónában, hogy hogy téged választott az alezredes? kérdezett bele Sasszem is.
-Mert a harcban 1. rangú vagyok.
-Valóban?
-Igen, valóban.
-És hol harcoltál?
-Kazahsztán délnyugati részén.
-Rend fenntartó erők? kérdez bele kufár is.
-Nem... bevetési osztag.
-Hmm... lehet mégsem vagy olyan zöldfülű. mondja sasszem kissé elismerő hangon.
-Hát ti? kérdem tőlük.
-én törzsőrmester voltam, a zóna északi parancsnokságán, egy rakat bevetés után át integráltak a katonai stalkerek csoportjába, úgy mint téged is. feleli kufár.
-Hah... mit is mondhatnék, még a kezdetekben is együtt voltam a századossal, együtt jártuk meg Irakot, aztán már közel 5 éve itt is együtt harcolunk, vállvetve... na meg persze Alekszej is, de ő tovább maradt a fronton... mondta sasszem.
-Ez az Alekszej? kérdem.
-Igen, ő is régi motoros. mondja egy kis mosollyal az arcán.
-És mi történt az előző 2 emberetekkel? kérdem.
-Huh... hát ő... elestek akció közben. feleli kufár szűkösen.
-Az mit takar?
-sajnos sikerült összecsapnunk egy csapat monolitossal, és hát alul maradtunk. feleli sasszem.
-Kik azok a monolitosok?
-Tényleg nem tudsz még sokat a zónában történő eseményekről?
-Szinte semmit.
-Hát van pár frakció a zónában, pl a szolgálta, ők normálisak, lehet velük üzletelni meg minden, ők az egyetlen akik kapcsolatban vannak velünk, na meg persze a kormánnyal.
-ott van aztán a szabadok drogos balfék társasága, csak sajnos őket keményen támogatják külföldi, főleg nyugati szervek, mert hát van náluk az HK Mp5 től, az M60 asig minden.
-aztán ott vannak a zsoldosok, mit is mondhatna róluk az ember... gyilkosok egytől egyig.
-végül de nem utolsó sorban a stalkerek, és a köztük megbúvó banditák és fo sztogatók.
aztán utolsónak a monolitos rohadékok fanatikus őrültek, jobb ha elkerüli őket mindenki mert ezek nem 100 asok. a franc tudja honnan kaparják elő a fegyvereiket, de nekik is annyi van hogy bele lehetne fulladni.
sajnos múltkor belefutottunk egy ilyen egységbe, és mit is mondjak rendesen elkergettek, mondhatni esélyünk se volt.
még pár óráig elbeszélgettünk a zónában uralkodó frakciókról és veszélyekről, bővítem a pda-m tudását, és a magamét is, miként kerüljem el a csaknem láthatatlan anomáliákat. hogyan öljek meg torony magasságú mutánsokat 1 sorozatból...

mire elértük a végállomásunkat, laposra ültem a seggem.
nagy nehezen leszálltam a járműről, és neki álltunk behordani az ellátmányt egy régi elhagyatott kinézetű gyárépületbe, de látszik rajta hogy csak kintről elhagyatott beérve, mintha egy kocsmában lennék, de valami hatalmasban.
egy régi 80-90 évekbeli zene szólt bent, a biliárd asztalnál amiből volt 3-4 is sorban álltak az katonák, vodkával sörrel a kezükben.
a bárpultnál, mert hogy az is volt jó páran ott lebzseltek, és italozás közben beszélgettek.
A nehéz vasládát letéve, Kufár és sasszem, meghívott 1-1 körre.
az italozás közben kellemesen beszélgettünk. a helyi életről.
majd már kb fél 8 volt, elküldtek minket nyugvóra.
esete még egy kicsit gondolkoztam hogy vajon miféle kalandok és harcok várnak rám, de az alkohol jótékony hatása miatt, gyorsan lehunytam a szemem és már durmoltam is.

 

[kiscsillag]

Ez jó folytatás
Remélem lesz majd több is a közeljövőben.Bár én nem igazán komálom az efajta történeteket, de ez kivételesen tetszik.Amúgy mit szólnátok a korábban már említett történetírásomhoz?(Nem volt rá időm, sok volt a doga.)Olyan kissé elvont hangulata lenne neki, poszt apokaliptikus nem túlságosan gyilkolászós sztorija lenne így részletekben megírva ahogy Scare is teszi.Ha már mások is csinálják akkor már ne maradjak le én sem.És nem lenne-e az baj, ha nem teljesen a játékban szereplő zóna lenne?

 

[Scarecrow]

hát kösz...
ami meg a történetedet illeti, szívesen megnézném, még ha nem is a zónásabb gyilkolósabb mint amilyennek az enyém készül
de ami azt illeti szívesen megnézném.

 

[kiscsillag]

Hát akkor majd valamikor belekezdek a héten, mert majd kiköhögöm a maradék tüdőmet is, ezért egész hétre igazolásom van.

 

[Scarecrow]

kinyitom a szemeim, világos van a helységben a fal tetején lévő kis rácsos ablakon, ami talán akkora mint a kézfejem, azon szűrődik be a nap sugara.
Lassan felkelek, még ásítok 2-3 at, mire kiértem a főhelységbe.
a csapat már kint egy asztal körül ül, esznek, és közben beszélgetnek.
nem volt már üres szék, tehát fogtam egy közelit oda vittem, majd lelve a többiekhez, bekapcsolódtam én is.

Miért nem keltettetek fel?
Tanulj meg magadtól kelni a zónában. mondja együgyűen Alekszej
Kávét? kérdezi kufár a kezében egy fémkancsóval.
Ja jöhet.
a jó zamatú kávé, a pohárban kitöltve várakozott, mert miközben kitöltöttem, észrevettem 3 aktát az aztal szélin, az egyiket gyorsan magamhoz vettem.
Na.. most jöttél, és máris a munka érdekel? kérdi sasszem.
Jah... kinyitva egy fénykép, és a fazon adatai.
a leírás szerint egy magányos stalker aki utat talált az agyperzselőn belülre.
Ez képtelenség... jegyzem meg halkan.
Már hogy lenne az, én még találkoztam is vele! mondja Sasszem.
Ha átjutott azzal hogy lekapcsolta a perzselőt, akkor az most hogyan lehet újra aktív?
Mert egy monolitos osztag átcsúszott a stalkerek özönén, és reaktiválták.
Így tehát az út újra zárva, és semmit sem tudunk tenni. mondja Alekszej.
Jah... de azért vagyunk mi itt, hogy újra lekapcsolhassuk, plusz mínusz pár száz küldetés.... mondta Kufár nevetve.
Fogtam a következő aktát, de eközben már szürcsölgettem is a langyos kávémat, valóban jó kávé, nem az a gyenge szutyok.
ebben az aktában már jóval több a fénykép, 3 dolog volt bennük azonos, 1: mind azonos páncélzatban volt. kettő: mind szakértő stalker volt, 3 mindegyik fején lyuk volt ami elárulta hogy már csak voltak...
Ez mi? kérdem.
Jah... látom megtaláltad a kaszás aktáját.
Kaszás?
Ja egy profi sorozat gyilkos, csak exopáncélba öltözött szakértő stalkereket öl, de minden frakcióból, szolgálat, stalkerek, szabadság.
egyetlen ismertető jele, hogy tökéletes fejlövést ad.
nem tudjuk ki így ezt a nevet adtuk neki. világosított fel kufár.
Mi a harmadik akta? kérdem.
Az csak egy felderítő küldetés, pár helyet fel kell derítenünk a parancsnokság számára, a jó az hogy ha találunk anomáliást, akkor a benne lévő képződményeket megtarthatjuk, vagy akár el is adhatjuk. jegyezte meg Kufár.

Nos mi legyen főnök? kérdi sasszem Ivánostov századostól.
Döntsön az újoncunk! válaszol.
Nos Borisz? fordul hozzám Kufár.
Pfff... ilyen még nem is volt, én döntsek, ha rosszat választok, akkor gáz... gondoltam magamban, hirtelen idegességemben.
le döntöttem a megmaradt kávét, majd letéve az asztalra.
Legyen felderítés... mondtam kissé félve.
Kufár és Sasszem arcára kiül a mosoly, Alekszej bólint hogy megteszi, Iván viszont csak feláll az asztaltól, és a hadtápos felé tart.

Rosszat mondtam? kérdem a többieket.
Nem, csak ő nem szereti az ilyesféle fajta küldetéseket, de rá se ránts, nem baj ez. mondja kissé megnyugtató hangon Kufár.

30 perc múlva álljatok készen! mondja a százados, aki kb 30 lépés re állt tőlünk, mikor visszafordult.

Értettük!! feleltük közösen.

Jut eszembe felszerelés, Ígértem neked egy stukkert. mondja kufár.
A hadtápos felé elhaladva, be is mentünk.
megálltam a küszöbtől kb 3 lépésre Valamit beszél Kufár és a hadtápos, majd kufár oda int magához, a manus meg elővett 2 pisztolyt, az egyik egy 92F Beretta volt a másik pedig egy Glock.
Legyen a glock! mondtam rövid de annál komolyabb gondolkodás múlva.
kezembe vettem a kis csodát, ez egy erősített verziójú volt, nem a szénszálas féle, hanem a Nikkelezett...
kaptam hozzá még 5 tárat is.
Majd mindenki átvette a neki megfelelő felszerelést.
Jómagam az Akms-t vittem távcsövestül, több mint 10 tárat kaptam hozzá, mondván anyi 7.62 es lőszerük van hogy meg lehet fulladni benne.
cserébe ha tudnánk hozni 5.56 ost, akkor megköszönné.
én mondtam neki ha találunk, akkor visszahozzuk.
Miután mindenki felszerelkezett, kimentünk az udvarra, ahol egy terepjáró várt minket.
Borisz! maga vezet. Utasított a százados.
Beszálltam hát az UAZba a többiek is felpattantak, és elindultunk a térképen jelölt helyek felé...

Lassan érkezünk meg az első pont felé, úgy 50 méterrel egy elektromos anomália mező elött álltam meg.
leállítom a motort, és kiszálltunk mindnyájan, kufárnak passzoltam a kulcsokat.
A fegyvert a vállamra tettem, és kufár a kezembe nyomott egy detektort.
ha van benne valami, ez megmutatja a kijelzőn, a zöld kis pontocska jelzi majd, ja és még valami.
ezzel a mondattal egy kis zsákot dobott felém, elkapva meglepően nehéz volt.
belenéztem, egy rakás kisebb nagyobb csavar volt benne.
Értetlenül nézek Kufárra, ő csak annyit mond hogy inkább ezzel nézzem meg az utat mint a lábammal vakon.
A kis táskát a nyakamba akasztottam, a bal kezembe a detektor került, jobb kezembe pedig egy egy csavar, amik szépen sorban fogytak, mert azzal kerestem a biztonságos ösvényt a mezőn.
Sasszem ez idő alatt keresett egy szép kis magaslatot, ahonnan belátja a teret, kufár, és a százados pedig valamiféle Geiger műszerrel vizsgálgatta az anomáliákat.
időnkét, egy két hangoss kisülést lehetett hallani, a "deleje" kisüléseit, amikor bele sikerült találnom a csavarral.
már kb 1 lépésre jártam az egyiktől, amikor egy kis vakító fény után láthatóvá vált.
egy kis gömböcske jelent meg elöttem, el akart gurulni egy delejébe, de még idejében megfogtam, és a hátizsákomba tettem.
még 4 ilyen kis pontot jelez a mezőben.
a következő sima ügy volt, félig a földben volt, a 3 ik kemény dió volt, majdnem megrázó élményben volt részem, de szerencsére nem történt meg.
a negyedik relikvia viszont nem is volt elektromos generálású, sőt úgy nézett ki mintha egy másik anomáliából szabadult volna.
ezt is azért eltettem, de kéz ügybe, hogy megtudjam majd kufárnak mutatni.
Miután nagy nehezen visszakászálódtam a csavarok mentén, meg is mutattam kufárnak, egy ideig nézi majd így szól:
"Elektromos tengeri sül"
Mi?
Egy modifikált relikvia.
Milyen?
Egyes relikviákat keresztezni lehet, de ez egy "fruit punch" ból származó relikvia, és ilyen a közelben sincs, tehát járhatott itt nem régen pár órája egy stalker.
Nem számít ki volt, ha a közelbe jön sasszem azonnal lelövi. jegyezte meg a százados.
Jah, na figyelj Borisz, ott a következő, mindjárt megyünk mi is csak még befejezzük az analízist.
Elindultam a következő fel, ami egy égető mező, az ilyet iszonyú veszélyesnek mondták a helyőrségi spetnaztok.
de ennek ellenére eléggé nyugodtam mentem be, de már az első pár lépés után ugy éreztem magam, mint egy kazánházban.
itt megint 4 et jelzett a relikvia.
ezeket is gyorsan kézre kerítettem, de itt kifele menet megperzselt egy kis tűz okádó, mert nem figyeltem egészen.
szerencsére csak megolvadt a külső páncél, meg elolvad a kulacsom, de lehetett volna rosszabb is.
Jól van Borisz te szedted ki a képződményeket, ezért 50% te kapsz belőlük, amelyiket meg megtartod, ahhoz meg jó szórakozást. szólt a százados.
még le elemezték az égető mezőt is, bejelölték a térképen a 2 anomália mezőt, és elindultunk visszafele, útközben betértünk a tudósokhoz, és eladtam nekik 6 relikviát, a tarajost megtartottam,
meg egy másikat. ami a tudósok szerint növeli az áramütéssel szembeni védettséget, ezzel kiegyensúlyozva a tengeri sül hatását.
ennek nagyon megörültem, és visszatérve a bázisra, vettem 2 titánium tárolócskát, amiben elszokták helyezni az ilyen képződményeket, és rácsatoltam a páncélra, persze az égetés kijavítása után.
Majd még söröztünk egy kicsit kufárral, és sasszemmel, majd újra pihenőre fogtuk, ezzel a nappal kezdve a katonai stalker karrieremet, úgy éreztem nagyon jó életem lesz, csak hát hiányzott továbbra is az izgalom, de a Kazahsztán parancsnokom tanácsát megfogadva inkább szépen lassan beleszokok a környezetbe.
de bárhogyan is nézem sikeres napom volt a 6 relikvia 50% is hozott nekem 22000 rubelt ami itt nagy pénz...

Reggel viszont keltegetett Sasszem, de roham tempóban.
Te hét alvó, keljé fel de nagyon gyorsan!
Mié mi van? kérdem fél álmosan.
Tűzharc az van!
Rögtön kinyitottam a szemem, kicsit fülelni kezdtem de semmi.
Nem itt te idióta, át kell mennünk Rostokba, ott van egy kis dolgunk!
Gyorsan erőt vettem magamon, és elkezdtem öltözni, már a bakancsnál járok, amikor Benyit a százados is.
Kicsit bólogat, majd kihívja Sasszemet
Na siessél, kint az asztalon van 1 kávé neked!
Ok.
Bekötöttem még a bakancsot, a fegyveremet a vállamra tettem, a privát ládámból, kivettem a tárakat, bele a helyükre.
a pisztolyt a tokjába, annak a tarjait is eltettem, majd kissé sietős tempóban indultam a központi terem felé.
Nem volt különösebben nagy a mozgolódás csak az én csapatom volt már teljesen menetkészen az asztalnál.
Még oda se értem az asztalhoz, Kufár már nyújtja a kávét.
Gyorsan elveszem és inni kezdem, most nem is törődtem vele hogy meleg, égette is a torkom.
A százados mutatva a térképeken, a jelölt pontokat, és a célunkat felvázolta a tervet, majd az órájára nézett, és ránk nézett:
10 perc múlva sorakozó a helikopter leszállón!
Értettük! mondtuk kórusba.
Sasszem még felénk fordul: na akinek kell még plusz lőszer, mondjuk neked Borisz, az jöjjön velem!
Nem értettem miért mondta hogy főleg nekem.
Követtem, a hadtáposhoz érve, én kaptam egy kis táskát, benne 7.62 es lőszert, egy Kostyer Gránátvetőt, és bele Gránátot.
értelmetlenül nézek Sasszemre, aki buzgón pakolja a maga kis tatyójába a mesterlövész lőszert, és a kézi gránátokat.
majd nekem is rak át 9x39 es mesterlövész, és páncéltörő lőszert a táskámba, mondván a Vintorznél hasznát fogom venni.
Kifele menet, a táskát, úgy akasztottam hogy ne mozogjon, és még véletlenül se eshessenek ki a tárak.
A helikopter lesszállót nem tudtam merre van, de szerencsémre tudtam követni a kollégát, aki nyíl egyenesen ment oda.
Mire oda értünk, a helikopter motorja jár, és már szálltak fel, még gyorsan felugrottam én is, és leültem a helikopter végében, ahonnan akár tüzelni is lehet, ha a rámpa le van engedve.
Most nézem csak, hogy Kufár kezében feszít a nagy PKM géppuska, Alekszej kezében is egy könnyű géppuska, egy RPK, A százados kezében egy Groza OC-14 es Sasszemnél, a Tekintélyes méretű Dragunov, csak nálam van ilyen ósdi fegyver az övéjükhöz képest.
De nem is bántam, én ezzel harcoltam a fronton is, nem fogom lecserélni.
A helikopter, még elrugaszkodott a földtől, és megfordulva elindultunk arra a helyre, ahova kirendeltek.

Utazás közben kérdem kufárt hogy milyen hely is az a rostok.
-Hát tudod igazából nem rostok az, hanem a másik fele ami manapság vad területnek hívnak, nem véletlen, sok a mutáns, és minden féle söpredék, főként zsoldosok.
Még 3 perc, Sok szerencsét! mondja a pilóta.
-No akkor éles elme üres hólyag... szólat fel Sasszem, de nem tudta befejezni a mondatot, mert a helikopter pilóta részét, teljesen megsorozták, a helikopter kormányzás nélkül, orral zuhantat iparnegyed épületei felé.
-Kapaszkodjatok!
Ordítja valamelyik, nem tudtam kivenni ki, eszeveszetten kapaszkodtam, de bekövetkezett a legrosszabb része a földet érés pillanata.
Hatalmas robajjal érkeztünk a földre, a kapaszkodó fülecske kiszakadt a helyéről, én előre buktam a pilóta fülébe, tisztán láttam amint a helikopter egy személyautó sebességével közelít egy rakás betonlap felé.
a gép hirtelen elkezd balra kifordulni, majd megbillen, és nekidőlt a betonlapoknak, amik támasztották hogy ne dőljön teljesen oldalra.
Én eszméletemet vesztettem csap percek múlva eszmélek, a helikopter belsejében, Kufár ott van mellettem, bökdös, hogy nem haltam-e meg.
Mikor látja hogy élek, de eléggé be vagyok kábúlva úgy pofán vágott, hogy azt hittem leszakadt az ég.
Mi a faszért vágtál pofán te állat! ordítok rá 2 hangos lövéssorozat között.
Azért hogy kijózanodj, szükségünk van rád is.
Mondta majd elrohant.
Nagy nehezen a fejemet fogva, felkeltem, megkerestem az AKM et, ami szerencsére nem sérült meg, de a távcső eltört rajta.
Nagy nehezen elindultam kifele a helikopterből, kb 3 méterre jártam tőle, amikor a helikoptert eltalálta egy oda címzett RPG rakéta.
A robbanás ereje neki vágott egy szemben álló niva roncsának. Nagy nehezen feleszmélek, és átmászok a másik oldalára, amikor a másik oldalán voltam, és neki dőltem, adrenalintól remegő testtel, akkor vettem észre hogy nem hallok semmit se...
Biztosa robbanás lehet az oka gondoltam.
Erősen markoltam az AK-t kiszedtem a tárat, és másikat tettem a helyére, nem tudom miért tettem, hiszen tele tár volt benne, talán csak monoton, de lehet hogy a helyzet miatt reagáltam így.
Elmásztam a niva oldalához, és kinéztem az oldalán, kinézve, éppen egy F1 es robbant tőlem kb 30 méterre., egy repesz a fejem mellet állt bele a Níva lámpájába.
Na újra vissza, még mindig nem eszméltem fel teljesen, Tompa puffanásokat hallok, és kis kerepeléseket, de nagyon sokat.
Ekkor odajött hozzám egy felcser kinézető Katona, beadott valamit, majd várva egy kicsit tovább ment utána néztem, 2 kocsival arrébb, egy Rpg rakétája szétszakította....
Nem tudom mit nyomott belém, de helyre hozta az érzékeim, és engem is kissé üzemképesebbre hozott.
Még vártam pár pillanatot, majd feltérdeltem, és kihajolva elkezdtem lőni a tűzfészek felé.
Egy Géppuska felém fordult, és lőtte a terepjárót, ahogy kifért a csövön, a 2 gumi hangos puffanással lyukadt ki, közben a fémen pattanó, és abba belefúródó golyó hangját hallottam, szinte csak fél méterre csapódtak be a fejemtől.
Fogtam egy füstgránátot, kibiztosítottam , és elhajítottam, pár pillanat múlva ahogy hatni kezdett futni kezdtem, a golyó egyre másra mellettem csapódtak be beértem egy fal mögé, ekkor újabb rakéta csapódott be, pont oda ahol én voltam.
nem... nem... mormogtam magamban.
Majd a fel mentén, ami pont takarást adott a géppuskások felől, megtaláltam századosékat.
Kufár Alekszej, és a százados voltak ott.
utóbbi intett valamit, mert közben a rádióban is beszélt, na jó inkább Ordított, de ilyen körülmények között nem is lehet máshogy.
Alekszej intett, én követtem, egy kis részre értünk, ahol a fal le volt robbantva teljesen kb 10-15 méter hosszan.
Jól látszottak a robbanás és a becsapódások nyomai, és a rengetek véré, ami ide égett.
Figyelj rám! Ordít miközben maga felé fordít.
Sasszem a másik oldalt van, ő meg még 2 katona tartják a jobb szárnyat, menj át, és segíts nekik, de csak akkor indulj ha szólok, fedezlek!
Felkészültél???
Igen!
Várj amíg nem szólok!
Majd bebújt a falhoz, és kik ki nézegetett, ki lestem én is, a kilátás szar volt, a tűzfészek pont teljes rálátásban van annak a 10-15 méteres szakasznak, vagy át tudok rohanni, vagy meghalok.
Az izmaim megfeszültek, vártam a parancsot.
Alekszej kihajolt, és lőtt:
Menj! Menj! Menj!
Egy hatalmas ordítással elkezdtem rohanni, a géppuska először Alekszejre figyelt, majd az utolsó métereknél, éppen hogy csak megúsztam.
az utolsó méternél, talán szerencsém volt hogy bukfenceznem sikeredett, mert elestem a egy testben, legalábbis abban ami megmarad belőle.
A fel mentén tovább mentem, majd volt egy kis rés, azon keresztűl, bemásztam az épületbe.
jobbról rögtön tüzet nyitottak rám a zsoldosok.
Kibiztosítottam egy gránátott, vártam egy picit, és odadobtam hozzájuk, fölülről.
Ba.... hatalmas robbanás elnyomta a többit, vagy megölte a mondandót
Fent, a 2 katona nyújtotta a kezét, felnyújtom a karom, ők felhúztak, mondván lépcső óne..
Sasszem, nyugisan ott volt egy sarokban, legalábbis ahhoz képest nyugisan, amit a helyzet kreált.
Felém néz, majd a puskát kitámasztva, megpróbál felkelni, de leintem, erre visszafordul a puskájához.
-Parancs? kérdi Sasszem.
-Nem tudom, nem mondtak semmit, csak annyit hogy jöjjek át.
-Király.
-Nem tudod leszedni őket? kérdem.
-De egyet, a többi meg észre vesz, és hidd el nekem ezt a tetőt semmi perc alatt szétkapják.
Egy lyukon én is kilestem, A tűzfészek, egy Gyárcsarnok kapuja volt behomokzsákozva, és elbarikádozva.
A legfelső emeleten 4 RPG-s helyezkedett el, a középső és az alsó szinten 3-4 per szint. Géppuskás, vélhetőleg PKM.plusz ott vannak mellettük a töltők, és a kisebb roham puskások...
az egész olyan mint egy mészárszék.
A tüzelés kissé alább hagy, pár perc múlva már csak sorozatokat adnak le mind a két féltől.
a rakétásokat nem látjuk a tetőn, de az nem jelenti azt hogy nincsenek is ott.
És most mit csinálunk? kérdem.
Várunk... feleli komoran.

már vagy 10 órája várunka tetőn, már este van, lassan eltűnnek az épületek a távolban, és az egész hely sötétbe burkolózik.
A rádiónk egyszer csak halkan megszólal:
-Borisz osonjon le az épületből, próbálja megkerülni a zsoldosok erődítményét, hátul csak könnyebb bejutni, ha bent van keltsen zavart, és öljön meg annyi zsoldost amennyit tud.
Induljon!
-Értem feleltem a rádióba.
-Ne csináld! ragadja meg a karomat Sasszem.
-Ez a parancs.
-Ez öngyilkosság!
-De meg kell próbálnom!
majd fogtam magam, és csöndesen le ugrottam a földszintre.
Arra mentem amerről a zsoldosokat leszedték még dél elött.
a bal alsó zsebemből elővettem egy 7.62es hangtompítót, és a fegyverre csavartam.
a fegyvert eltettem, úgy hogy ha kelljen automata fegyver, csak 1 rántás legyen mire a kezembe érjen.
A vintorezt vettem elő.
hörgés hallottam mögöttem, hirtelen megálltam, le is dermedtem.
lassú éppen hogy csak hallható lépteket hallok, majd egy kézféleség a vállamhoz ér.
kissé oldalra döntöm a fejem, egy kis ideig semmit se látok, majd kezd eltűnni a láthatatlanság, és egy alul csápos fej rajzolódik ki.
A jószág mereven néz rám, majd nagyot ránt a kezével, ellök, és a tőlem 40 méterre fegyverüket előre szegező zsoldosoknak támad.
én a földre estem, és onnan figyeltem a dolgokat.
egy gyorsvonat sebességével rohant feléjük, az egyik zsoldost, szó szerint felnyársalt a kezével, a magasba emelte, majd elhajította.
a másiknak levágta a fejét, egy suhintással, ami a nyakánál kapta el a zsoldost.
a lény egyenesen berontott a zsoldosokhoz, áttörve a homokzsákok alkotta másfél méteres falat, úgy mintha csak pehelykönnyű párnák lettek volna.
bent pár percig 1-1 kiáltást lehetett hallani, ahogyan végzett velük a dög, majd fokozatosan ébredtek fel a zsoldosok a mutáns öldöklésére, és ordibálva egymásnak, lőttek össze vissza mindenre bent.
kellet pár pillanat míg fel tudtam fogni hogy valami nagyobb isteni sors kegyelmezett meg rajtam, és vezette a zsoldosoknak a mutánst, vagy iszonyatosan nagy mázlim volt.
Nem tudtam eldönteni, de nem is érdekelt.
Rádióztam a fiúknak hogy bent elég nagy a káosz, mire kis váratva helikopterek jelentek meg, és teljesen kiürítve a felfüggesztéseket, porig rakétázták a gyárépületet.
az egyik kb 3 méterrel tőlem csapódott, a legutolsó emlékem az az hogy valaminek neki szállok, és üvegszilánkok repülnek mindenfele.
a következő ébredésemkor, már a bázison vagyok, egy ágyon.
szétnézek, látszólag egy sebesülteknek fenntartott hely.
balra tekintve egy ládában van a földön rajta ez áll: Borisz Vitalik személyes cucca.
Vissza tettem a fejem a párnára, és újra elaludtam.

 

[Scarecrow]

lassan felkeltem az ágyról, leteszem oldalra a lábaim érzem hogy alig van benne erő, megpróbálok ráállni de nem sikerül, és elesve beverem a fejem a kőpadlóba...
Pár óra múlva ébredek újra az ágyon vagyok, és egy kis nővérke mellettem nézegeti a kórlapot.
Jó napot Vitalik Hadnagy! mondja kissé bájosan.
istenem... ez a menny? kérdem.
Nem.. mondja ugyan olyan haláli nyugodtsággal.
akkor ez még mindig a pokol egyik bugyra... mondtam, majd oldalra feküdtem, mert intett a kis nővérke kezében egy tűvel amit bele döfött a seggembe.
majd kisétált a nővérke kecsesen mint egy ku.....
picsába... mondtam magamba, és feküdtem fél óráig az ágyon a plafont bámulva
egyszer csak benyitnak az ajtón kollégák: Kufár, Sasszem
Jól vagy Borisz? Kérdi Sasszem.
Jah... mondtam
Mi az megnyúzott a Nővérke? kérdi kuncogva sasszem.
Ja vazze!
Jól van na ne légy durcis. mondta kufár, és megvillogtatott egy táskát a jobb kezében ami eddig fel se tűnt.
az mi? kérdeztem össze ráncolva a szemöldököm.
egy Jó kis kiegészítés! mondja teljesen felvillanyozva Kufár.
Mi?
Egy fegyverek tuningolására szolgáló csomag! mondja Sasszem.
Hm... megmutatod? kérdeztem.
Majd holnap katona! Mondta egy hang távolabbról az ajtó felől, felismertem, Ivanostov volt az.
Önt holnap kiengedik, ma pihenjen! mondta, és intett a 2 szakasztársamnak is ők parancsszerűen kivonultak a szobából, újra egyedül maradtam.
még sokáig néztem a plafont, végül elaludtam...

 

[Dominic901]

Remélem még nincs vége nagyon jól sikerült részletes érdekes benne van minden ami egy jó regényhez kell.Csak így tovább gratula.

 

[Nabukodonozor]

Jó munka Scare ! Így tovább !

 

[sulyid]

Ugye készül a folytatás? Eddig iszonyatosan tetszik.

 

[Scarecrow]

Másnap reggel korán kint voltam már az ágyamból, kivettem a felszerelésemet a "személyes cuccaim" feliratú ládából, amibe csak a megrongálódott ruhám, és a pisztolyom volt a benne lévő 1 tárral.
Majd kicsit sántítva a jobb lábamra elindultam kifele a kórteremből. Kinyitva az ajtót nem csapott meg a reggeli napsütés helyette borús felhős idő volt szemerkélő esővel...
nagyot szippantottam a kellemes Párás levegőből, majd tovább indultam az ajtóból.
újra a Kordonban voltam, ugyanis csak itt van sebészeti ellátás, amire nekem szükségem volt a lábamba fúródott fémszilánkok miatt.
Bekopogtattam a parancsnok ajtaján.
Bejöhet!
Kinyitottam az ajtót, majd beléptem az irodába.
Hm... Borisz! szólt rögtön a parancsnok.
Uram. feleltem majd becsuktam az ajtót magam mögött.
Mit csinál maga reggel 5 kor itt?
Járok... feleltem kicsit tiszteletlenül. de a Parancsnok megértette a letörtségemet... vagy csak talán jó kedvében volt.
Azt látom Borisz... no de üljön le mert úgy látom nincs túl jó bőrben!
Köszönöm Parancsnok! Mondtam majd odasántikáltam a székhez, és nehézkesen leültem.
Szóval miben állhatok rendelkezésére Hadnagy?
kicsit magam elé meredtem elgondolkoztam a századoson, aki a halálba küldött... ha nincs a vérszívó akkor én rohantam volna be, és én haltam volna meg... az átkozott százados miatt....
Mennyire ismeri Ivanostov századost? Kérdeztem tőle.
Ismerem... egy ideje. tette hozzá.
Miért ilyen?
Milyen? kérdez tetetve az értetlenséget.
Miért küldi a halálba az embereit?
A parancsnok letekintett az asztalára... Nézze... Mondtam hogy ne szóljon bele az ügyeibe...
De hisz nem is ártottam neki!
Figyeljen... Ivánnak Problémás ember, de a legjobb Katonai Stalker
Egy beteg állat! Mondtam kikelve magamból, miután látom hogy a parancsnok még védi is a századost.
Egy kiváló katona!
Egy állat egyenruhában! az ilyen nem katona hanem egy... egy... egy nem tudom mi!
Na most már aztán elég legyen hadnagy!
Miért? megakart ölni!
Ha megakarta volna ölni fejbe lövi jelentés nélkül!
Hogy mit csinál? Hogy mit csinál???
a parancsnok elkezdte rázni a fejét... Áhhh.... Hagyjuk!
Mit? Mit hagyjunk?
Nézze én annó 5 éve dolgoztam együtt Ivánnal ugyan ijen volt, egy cseppel sem jobb, Durvák a Módszerei de egy elismert osztagvezető!
És mi lesz legközelebb? agyon lő? beküld egy anomáliásba? vagy mutánsoknak ad?
Nem fogja!
Miért nem?
Mert az a bevetés volt a beavatás...
A mi?!?
A Katonai Stalker beavatás! Mindig a legkeményebb tűzharcok azok.
Hát ezt nem hiszem el... Mondtam, majd jobb kezemmel betemettem az arcom.
Nézze had...
Nem tudta befejezni a mondatot mert megállj szerű jelet tettem a kezemmel.
Nem vagyok rá kíváncsi! Mondtam, majd felálltam, és kimentem az irodából.

Amint kiléptem az ajtón, már be is csuktam magam után, eléggé esik már az eső...
A barakkok mögé mentem letarháltam az újoncokat cigivel, igazán bukó voltam, mert mind az 5 doboz cigit elvettem, és még 1 üveg vodkát is benyeltem, csak azért hogy ne szóljak róluk a parancsnoknak.
Kimentem előre pontosan tudtam hogy a nagy kidőlt fa közelében nincs akna... Így kiültem a fára, és rágyújtottam a cigire... időnként nagyot húztam az üveg vodkából.
közben az eső még jobban esni kezdett... a cigit azért még éppen nem oltotta el... a vodkát kicsit hígította... de még így is erős volt...
Csak merengtem az esőben... csurom vizesen.. egy régi Gitár szólóra gondoltam.. amit annó 20 évvel ezelött egy kijevi kis sarok kocsmában játszogattam pár sör mellet a középiskolás haveroknak....
Szép volt az az élet... nem volt ekkora gebaszkodás, és Katonai Doktrína... ahol a rang és a félem által elért "tisztelet" többet ér mit a hűség és a becsület....
egész életemben azt hittem hogy ezekkel elérhetek valamit: Tisztelet, Hűség, becsület...
és mégis... ott vagyok ahol a part szakad... Itt vagyok 37 évesen ebben azt isten háta mögötti pokolban, és ugyan abban a szarban mint amivel a közel keleten és a katonaságnál szoptam....
Se család ki haza várjon... se... áhh... elcseszett egy szar az életem...

 

[Scarecrow]

Borisz! Borisz!
Szólongat valaki...
Borisz! Borisz, ember kelj már fel!
Nagy nehezen kinyitom a szemeim, látom hogy arccal vagyok a földön mellettem méretes adag hányás... és csurom vizes vagyok...
Kelj már fel baszki, ha így meg lát Iván, akkor véged!
Hagggyá! mondtam neki erőtlenül... a fejem a gyomrom iszonyatosan fáj... vizes vagyok, a saját hányásomban fekszek, éppen csak nem fázok, de azt érzem hogy facsarni lehetne belőlem a vizet...
Az istenit ember keljé fel baszki, vagy felrugdossalak?
Takarodj már innen! Ordítottam, ám hirtelen góct éreztem a torkomban, és pillanat múlva újabb adag hányás jött fel, ami szépen orrom elé ment...
Úúúúú bazd meg! mondja a csávó
Érzem ahogy a fickó átfordít a hátamra, majd megfogja a jobb karom, és megpróbál felhúzni a földről, de sikertelenül, vissza zuhantam a földre...
Borisz, nem tudlak egyedül felhúzni, neked is tenni kell érte!
Egy katona alak volt elöttem, homályosan láttam, így ki se tudtam kivenni az arcát... a hang ismerős volt de annyira fájt a fejem hogy nem tudtam kikeresni a hozzá tartozó emléket...
Haggyá itt akkor... mondtam neki újra erőtlenül...
Azt már nem! mondta, majd hirtelen felszegte a fejét.
Sasszem mit csinálsz? jött egy másik hang ez már nem volt ismerős...
Segíts egy kicsit Kozák!
Ki ez az istenátka?! Kérdez újra...
A társam! Mondta Sasszem...
Mind a két ember megfogta a karomat mind két oldalról, majd felhúztak az ázott földről.
nekitámasztottak egy fának...
És mi legyen vele? jött újra az ismeretlen hang.
Be kéne csempészni a bázisra, Megmosdatni, aztán ágyba dugni!
És mindezt úgy hogy észre se vegyék?
Jah!
Te hülye vagy, ha lebukunk istentelenül megütjük a bokánkat, én nem akarok argropromba csatornát pucolni!
Nem is kell, ha nem kapnak rajta! Légyszívest Kozák, ennyivel tartozol!
ááárrr.... rendben de ezután fifti fifti!
Igen! mondta.
Akkor vigyük be ezt a szerencsétlent! Mondta, majd Elkezdtek vonszolni...
nem vittek át a főkapun, hanem megkerültük a tábort, és hátulról vittek be elsőnek a Zuhanyzóba, itt leerőszakolták rólam a Páncélt, és bedobtak a zuhany alá...
Hatalmasat ordítottam, amikor a csapokból Jéghideg víz kezdett ömleni, ami az egész testemet beérte....
Ááááá basszátok meg!!! Rohadjatok meg! Ordítottam...
Pár másodpercig hideg vizet, aztán kevertek hozzá egy kis meleget, de még így is hideg volt a víz...
Kb 2 percig csapattak, majd kezembe adták a törülközőt, kicsit magamhoz tértem a jeges zuhany után, így megtudtam magam valamennyire törölni és többé kevésbé már élesen láttam...
Mire megtörülköztem nemsokára jött be az a kozák, kezében váltás ruhával...
felöltöztem... Kiléptem a zuhanyzóból, most már nem kellett cipelni, de azért közre fogtak, hogy ne mutatkozzon meg a járásomon a részegség...
Elértük a 3as barakkot ott Kozák intett Sasszemnek, aki egy afféle "köszönöm" bólintást tett felé.
Ezután sasszem betámogatott a barakkba...
Bent a második ágyra ledőltem, és nyakig betakarózva el is aludtam abban a szent pillanatban... Sasszem elkezdett mondani valamit, de már az elejét se értettem...

 

[Scarecrow]

Reggel viszonylagosan korán ébredtem, olyan 7 óra körül lehetett. Kiszálltam az ágyból és végigtapogattam magamon. Szimpla olíva színű gyakorló volt rajtam. Szétnéztem az ágy körül, de sem a páncélzatomat, sem a fegyvereimet nem láttam sehol.
- Biztos Levitte Sasszem a cuccaimat a raktárba. Gondoltam.
Felkeltem az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kilépve a barakkból látom, ahogy az őrmesterek gyakorlatoznak, illetve inkább szívatják a közlegényeket. Célirányosan a hadtápos felé ballagtam.
Mikor kinyitottam az ajtót látom, hogy a főtörzs nyugodtan szunyókált a székében lábait a pult maga felöli részére téve. Beléptem, majd becsaptam az ajtót magam mögött, erre aztán összerezzent a felszerelésekért felelős tiszthelyettesünk.
- Igen tessék, mivel szolgálhatok? Kérdez felém rögtön felugorva a székéből.
- Pihenj törzsfő! Szólaltam meg higgadtan.
- Vitalik Hadnagy? Kérdezett felém a szemeit összehunyorítva, mintha rosszul látna.
- Igen! Feleltem.
- Miben segíthetek hadnagy? Kérdezett.
- Kellene a Skat-9es öltözetem és megkérdezném, hogy a fegyvereim hova kerültek! Feleltem kimérten.
- A fegyvereit idehozta be Karvszov főhadnagy! Felelte, és már el is indult valamerre.
- Úgy érti Kufár, nem? Kérdeztem.
- De igen! Felelte. Azonban a Skat-9ese nem került vissza! Adhatok újat, de elöbb töltsön ki egy nyomtatványt! Tette hozzá.
- Értem. Feleltem.
Nemsokára előrehozott mindent, amit kértem.
Kitöltöttem a lapot, amit előhozott a főtörzs. A szokott kérvényezési kérdések voltak. Pl:. Miért is kell az új öltözék. Ha megsérült akkor hol és a többi… Miután megvoltam vele, felvettem az öltözetet és a fegyverek felé fordultam. Az AKMSre új PSO került, vállamra is vettem a hozzá kapott 5 tárral együtt, melyeket a megfelelő tárzsebekbe tettem.
A Glock a combtokba került 3 tárral együtt.
- A Vintorez-t most nem kérem! De kérnék egy 7.62es hangtompítót! Feleltem.
- Értem! Felelte majd elvette a Vintozet és a hozzá kitett 6 tárat és visszavitte az első polcra.
Miután mindennel készen voltam a sisakot az övemen lévő hevederre kapcsoltam, és kiléptem az ellátmányos helységből.
Kint kicsit megálltam az épület elötti teraszon. Viszonylagosan jó idő van. A nap nem régen jött fel, de felhőt nem látni az égen. és már egész kellemes 10-12 fokos idő van. Hirtelen ettől a kis elmélkedéstől megjött az étvágyam szinte pillanatok alatt, így hát következő utam a kantinba vezetett. Beléptem az ajtón és odaléptem Oleg elé.
- Szevasz! Szólaltam meg.
- Mi van? Kérdezett felém, majd felpillantott ekkor kicsit elkerekedett az arca.
Te? Mit keresel te még itt a csapatod ma kora reggel lelécelt!
- Mikor? Kérdeztem vissza.
- Négykor! Felelte.
- Az érdekes! Mondtam a fejemet vakargatva. Na, mind egy. Ha adsz gyorsan valami ehetőt, akkor benézek utána az alezredeshez! Tettem hozzá.
- Felveszel, egy tálcát adok! Mondta mosolyogva, Közben a tálcák felé mutatott.
- Jah! Oké! Feleltem, majd felkaptam egy tálcát és felvettem reggeli fejadagomat Olegtől, majd leültem a legközelebb eső kis asztalhoz és neki álltam enni. Egy jó tíz perc után már csak a kávémat szürcsölgettem. Mikor az is elfogyott felálltam leadtam a tálcát és a rajta lévő maradékot Oleg „szakértelmére” bíztam, majd kisétáltam a kantinból. Még éppen időben ugyanis alig tettem meg pár lépést, már szaladtak is a kantin felé a közlegények hada. Ezzel jelezve, hogy elérkezett a reggeli ideje és végeztek a reggeli gyakorlatozással az őrmesterek.
Elindultam a parancsnoki iroda felé, az ajtó elött megálltam is tisztelettudóan kopogtam.
- Jöjjön be! Jött a válasz.
Benyitottam az ajtón és be is léptem az alezredes irodájába, majd becsuktam az ajtót. Pár lépéstelőre léptem, vigyázzba vágtam magam és tisztelegtem.
- Pihenj Hadnagy! Jött a gyors válasz és egy tisztelgés féle.
- Alezredes úr! Tisztelettel kérdezném, merre van Ivanostov százados és a csapata, amibe beosztottak!
- Kora reggel visszatértek az előretolt bázisra! De emiatt most en aggódjon! Pár napig szeretném, ha egy másik szakaszban segédkezne! Válaszolt az alezredes.
- Uram? Kérdeztem.
- Gondunk akadt az Agropromi csatornarendszerben, Bologyin őrnagy az Agropromi helyőrség parancsnokának pár utásza lent ragadt a csatornarendszerben. Szeretném, ha odamenne és csatlakozna az őrnagy rendelkezésére álló katonai szakasznak! A vezetőjük Kowalsky százados. Ő mindent elmondhat önnek részletesebben is a misszióról.
- Mikor indulok uram? Kérdeztem.
- Ha készen áll, akár azonnal! Felelte.
- Készen állok uram! Feleltem.
- Helyes! Intézek önnek egy légi fuvart a helyőrségre! Felelte, majd a rádióért nyúlt.
- Kizincki hadnagy! Itt Csekov alezredes! Kellene egy szállítóhelikopter Agropromba a csomagjuk egy orvosi tiszt és egy Katonai stalker!
- Milyen gyorsan alezredes?
- Azonnal, hadnagy! Jött a válasz az alezredestől.
- Értettem uram! Intézkedek!
Ezután felém fordult az alezredes.
- Nos, remélem nem bánja, ha egy orvosi tisztünk is önnel tart!
- Nem uram! Feleltem.
- Nagyszerű hadnagy! A helikopter kint várja! Leléphet katona! Szólalt meg.
- Igenis Uram! Feleltem, majd tisztelegtem és katonásan hátrafordultam és elindultam kifelé.
Kiléptem az ajtón és a helikopter leszállópályákhoz indultam.
Könnyű volt megtalálni a nekem szánt helikoptert, már járt a motorja és egy felcser és egy katona várakozott a rámpa elött.
- Kizincki hadnagy? Kérdeztem a katona felé.
- Igen! Ön az akit az alezredes említett? Kérdezett is rögtön.
- Igen! Feleltem.
- Jól van! Szálljanak fel és induljanak! Szólat felénk a hadnagy.
Felléptem a helikopter utasterébe, majd leültem.
Az felcser is hasonlóan cselekedett, de ő szemközt ült le a rámpához közel.
- Jó utat! Szólalt meg Kizincki, majd ráütött a gép hátsófelére, mire a helikopter pár másodpercre rá elrugaszkodott a földtől és elindult északnyugat felé.
Egy alig fél perc után felkeltem a helyemről és a pilótafülke felé vettem az irányt.
- Menetidő? Kérdeztem túlharsogva a rotor csapta zajt.
- Fél óra! Szólalt meg a másodpilóta.
- Jól van! Feleltem, majd megfordultam és visszaültem az utastérbe.