SuperKocka
New Member
Prológus
A nevem Iván Degtyarev. A Degtyarev családból származom, tehát meg kel hagyni egész jól élek. Vagyis élhetnék… A testvéremet és engem is kitagadtak a családból. Valami kis parasztgyerek jött és vitt mindent, ami valaha a mienk volt. Viszont volt egy másik testvérem is, Grigorij. Ő szépen éldegél valahol Hawaii-on, mert neki legalább adtak bőven zsozsettát. A másikról csak annyit tudok, hogy a Zónába ment, mert a katonaság elküldte kinyomozni mi történt a ’kopterekkel. Én most elindulok megkeresni őt, „Degtyarev őrnagy”-ot. Remélem sikerrel járok és megtalálom! A Fiókomban itt figyel egy PMM, 5 doboz hozzávaló tölténnyel. Elindultam a Zóna felé. Megkereslek, tesó, megyek!!!
1.fejezet - Medve
Megérkeztem a Zónába. A Kordon-ba érkeztem először. Furcsa volt az a hely. Volt ott egy bázis. A Hadsereg bázisának tűnt, de nem az volt! Ahogy odaértem-lopakodva- azonnal Stalker-ek fogadtak. Megkönnyebültem, elég kevesen fogadtak. Adtak egy bőrkabátot, meg egy gámaszkot, hogy legalább az alaphatásoktól védve legyek. Szükség is volt rá… A következő pillanatban a bázist elárasztották a vak kutyák. Szent Isten… Hatalmas vérfürdő közepette lőttem néhányat a Pisztolyomból, de nem sokra mentem vele. A vak kutyák elárasztották a bázist az összes Stalkert megölték, én éppen megmenekültem. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem tudok meglógni. Nemsokára egy kis faluba értem. Találkoztam egy Medve nevű Stalkerrel. Ő is Újonc volt. Pár órával előttem érkezett. Rögtön össze is haverkodtunk. Nála volt 10,000 rubel, nálam csak 8,500. Összedobtuk és megfeleztük, így mindkettőnknek jutott 9,250. Lementünk egy pince szerűségbe a falu szélén. Egy kereskedő üzlete volt. Egész pofás volt az üzlet, a kereskedő viszont furcsa volt. Elég tapasztaltnak tűnt. Na, de mindegy is. Azt mondta kedvező áron ad el nekünk, amit akarunk, ha segítünk neki és még jutalmat is kapunk, fejenként 2,500-at, valamint válaszol 2-2 kérdésünkre. Az egész jó, bár attól függ mi a feladat! Nem volt nehéz. Találkozni kellett egy szintén kezdő Stalker-csapattal és velük el kellett foglalni két táborhelyet, amit a mutáns kutyák őriztek. Szerencsére mindkét táborban csak egy-egy falkányi kutya volt, azt meg csapatban nem nehéz elintézni. Kész is voltunk, mentünk vissza Medvével a kereskedőhöz, javában gondolkodtunk mit kérdezzünk tőle, meg hogy mit veszünk a léből. A pincébe leérve találkoztunk 2 banditával. Azonnal rájuk szegeztük a fegyverübket. Erre bezzeg ők nem. Aztán mondta a Kereskedő, hogy újoncok vagyunk és nem tudjuk, hogy kijelölt helyeken már nem lövöldözünk egymásra csak nyílt téren. Vettük az adást és vártunk a sorunkra. Először ide adta a zsozsettát, majd kérdezhettünk tőle. Először Medve jött.
-Nos először is: Mesélj magadról kereskedő!
-Hát nem sok mesélni való van. Régen jöttem a Zónába, még az első Stalkerekkel. A nevem Sidorovich. Mindenki így szólít. Én mindenkivel szövetséges vagyok, kivéve a mutánsokat és a fanatikus Monolith-osokat. Én vagyok a legnagyobb kereskedő. Aki valamire való, az hozzám jár eladni, vanni. Aki valamire való, az hozzám jár feladatokért. Elég ennyi, vagy mondjam tovább?
-Rendben elég. Most te kérdezz, Iván!
-Oké. Nos Sidorovich. Mennyire ismered a Stalkereket? Mind itt a Kordonban, mind máshol?
-Hát mindenkit elég jól ismerek, aki errefelé járkál, meg azt is aki nem, mert aki errefelé járkál, az meséli, hogy mit csinált az, aki nem jár errefelé. Röviden: Igen, szinte minden Stalkert ismerek, kivéve az újoncokat.
-Rendben, kösz. Medve, te jössz!
-Ok. Ismersz egy Mityáj nevű Stalker-t? Ha tudod ki ő, mondd el amit tudsz róla!
-Igen, ismerem. Mikor egyszer kimentem a Zónából én hoztam be ide, mikor jöttem vissza. Elég rendes gyereknek tűnt. Ma már igazi veterán. Amikor behoztam, Farkas, egy volt Stalker kiképezte és megtanította mindenre, amit egy Stalkernek tudnia kell. Aztán egy nap lejött hozzám talpig véresen. Segítettem rajta, természetesen. Miután felépült megkért, hogy tanítsam meg kereskedni. Megtanítottam és elkezdett vándorkereskedni. Ő volt az első, aki így kereskedett. Aztán egy nap lejött hozzám és azt mondta: „Sidorovich, komám, megmentőm, öreg barátom. Elhívtak a Szolgálat-hoz, hogy ott kereskedjek és igen-t mondtam. El kell búcsúzzak, mert ezután mindig ott kell lennem és nem találkozhatunk többet.” Sajnáltam, sajnáltam, de hát nem volt az olyan nehéz. Na most, egyszer egy barom egyedül lerohanta a Szolgálat Agropromi bázisát és túl is élte. Mityáj meglógott és Janov-ba költözött, ahol közölte a hírt a Szolgálat alvezérével a és így alapult meg ott az új Szolgálat bázis. Na most, Mityáj kilépett a Szabad Stalkerek közé. Így most Mityáj Janovban tengeti napjait, Szabad Stalkerként.
-Szóval most ott kell lennie. Majd meglátogatom. Na, Iván kérdezd az utolsót!
-Rendben. Tudsz valamit Alexij Degtyarev-ről?
-Alexij, Alexij… Ismerek egy Alexij-t, de ő nem Degtyarev. Mondjuk egyszer mesélt róla egy Stalker, hogy is hívják… Bityek… Nem, Sütyök! Nem várj csak… Bütyök! Ez az, Bütyök a neve! Valmi olyat magyarázott, hogy ’kopterek miatt jött a Zónába. Többet nem tudok róla.
-Áh, értem. Megvolt a 2-2 kérdés. De várj! Ha mondok egy hasznos információt, akkor kérdezhetünk még egyet, egyet?
-Nos, ha tényleg hasznos akkor igen.
-Amikor jöttem be a Zónába, 1-2 órával ezelőtt, találkoztam a Stalkerekkel a bázison. Ők adták ezt a felszerelést. Eután pár pillanattal vagy 80 vak kutya érkezett a bázisra és csak én lógtam meg éppen. A vak kutyák most a bázison vannak.
-A francba! Na jó, ez hasznos volt, kösz az info-t! Kérdezzetek csak!
-Medve, te kérdezz!
-Merre van Janov?
-Ó, az messze van. Először is átmész Agroprom-ba. Onnan elmész Zaton-ba, onnan mehetsz csak Jupiter-be, ahol van a Janov állomás. A gond az, hogy csak néhány Stalker ismeri az utat az utakon.
-Kösz.
-Nos akkor most én kérdezek. Merre találom ezt a Bütyök nevű Stalkert?
-Vagy Zatonban a Szkadovszkon, vagy a Janov állomáson. Nem tudni mikor hol van.
-Értem. Nos akkor most rátérünk a felszerelésre.
-A kedvenc részem!
Volt 23,500 rubel-ünk. Abból vettünk pár konzervet, pár üveg vodkát közösen. Maradt 9-9 ezrünk. Én vettem egy normális Stalker ruhát, meg egy Viper 5-öt, 8 doboz lőszerrel. Medve egy Vadászpuskát vett egy kis söréttel, meg egy bandita ruhát, hogy álcázhassa magát. Összesen maradt 900 rubel-ünk. Ezt eldugtuk egy ház padlására abban a faluban. Jól elrejtettük senki nem fogja megtalálni. Mellé rejtettük még a régi bőrkabátomat.
2.fejezet - Karrieristák
Aznap este megittunk 2 üveg vodkát. Ezután elaludtunk egy pincében. Volt egy furcsa álmom. Egy férfi lőtte a város felől érkező Monlith-okat. Nem sokkal késöbb odament hozzá még három. Együtt lőtték a Monolith-okat egy darabig, aztán a három férfi az első férfira kezdett tüzelni, és egy hang eközben azt kiabálta: „Stalker! Meg fo…” És felébredtem. Már reggel volt. Medve még aludt. Gondoltam, addig beszélek a Stalkerekkel, hátha tudnak valami hasznosat. Rögtön az elsőt, akit megláttam megszólítottam.
-Hé, Stalker!
-Eh?
-Neved?
-Morgot.
-Jól mondtam, Stalker vagy?
-Aha, az. Mit akarsz?
-Nem tudsz valamit egy Alexij Degtyarev nevű Stalker-ről?
-Nem sokat. Tudom, hogy járt Zaton-ban, mert egy srác mesélt róla onnan. Csak ennyi.
-Értem, kösz.
-Remélem segítettem.
-Persze, viszlát!
-Viszlát!
Hát, ezt már tudtam. Ki az ott? Ismeretlen jelvény van a vállán. Megnézem.
-Hé, te!
-Huh? Megadom, megadom! Ahh, te nem ő vagy.
-Kérdeznék valamit.
-Persze, persze, kérdezz csak!
-Na, akkor: Ki vagy?, Tudsz-e valamit Alexij Degtyarev-ről?, Mit adsz meg?, Kinek?
-A nevem Vlagyimir. Erről az Alexij-ről nem hallottam semmit. 8000 rubel-el tartozom egy Medve nevű Stalkernek.
-Medve?!
-Medve. Ismered? Egyszerre értünk be a Zónába. Én le voltam égve, úgyhogy kölcsön kértem tőle erre a ruhára. Ez tegnap volt. Azóta nem adtam meg neki. Sajnos még nincs meg a pénz.
-Ismerem bizony. Legjobb és egyetlen haverom. Még alszik. Gyere csak, most lemegyünk hozzá. De várj! Még egy kérdés: Mi ez a frakció?
-Az enyém? Ez a Karrieristák jele. Egy barátommal alapítottuk. Most embert toborzunk. Egy osztagunk már van.
-Értem.
Azzal levittem Medvéhez. Felkeltettem Medvét. Persze egyből megismerte Vlagyimirt és neki akart ugrani, de leállítotam.
-Iván, tudod ki ez?
-Tudom, elmondta. Ezt az AK-t vette belőle a vállán. Nekem van egy ötletem, hogy lenne jó mindenkinek.
-Eh?
-Eh?
-Vlagyimir ideadja az AK-t. Te odaadod neki a pisztolyod, úgyis kettő van. Én meg odaadom neki a Viper 5-ömet. Így miénk a AK bő lőszerrel, övé meg ugyanannyi értékű fegyver. Mit mondotok?
-Tőlem rendben! -mondja Vlagyimir.
-Tőlem is. -felete Medve.
Megkötöttük az üzletet. Medvének is feltűnt a furcsa jelzés. Lejátszódott köztük is a párbeszéd. Vlagyimir azt mondta visszamegy a bázisukra Sötétvölgybe. Medvével ekkor egymásra néztünk. Ugyanarra gondoltunk. Elbúcsúztunk. Hagytuk, hogy elmenjen egy darabon, aztán Medve azt mondta, hogy egy Stalkertől mielőtt idejöttem hallott egy rövidebb útról Sötétvölgybe, ahol megelőzhetnénk, de Banditák őrzik és ott nincs tűzszünet. Kellet pénz is, amit tőlük vehetnénk bőven, úgyhogy arra mentünk. Odaértünk. A banditák azonnal tüzelni kezdtek ránk, ahogy megláttak. Heves tűzharc vette kezdetét. Az AK-t eltettük a rejtekhelyünkre a lőszerrel együtt, ezért az sem vált előnyünkre. 6-an voltak. 3-at már megöltünk, mikor meglőtték Medvét. Azonnal lelőttem a szemetet, aki meglőtte Medvét, már csak 2-en voltak. Lelőttem még egyet. Az az egy, aki még élt meglőtt engem. Ekkor reflexből pont az két szeme közé lőttem. Azonnal összecsuklott és holtan esett össze. Odakúsztam Medvéhez és elláttam. Szerencsére csak a kezébe lőtték meg, felépül. Engem lábon lőttek. Gyorsan bekötöztem. Biztosan felépülök. Elindultunk Sötétvölgy felé. Az út egy alagúton át vezetett. Az alagútban egyszer megpillantottam egy patkányszerűséget. Mutáns volt, de ez mit árthat! Ilyen kis senki! Ám mikor vagy harminc körül vett minket, felmásztunk egy autó tetejére. Kár volt lebecsülni őket! Ez is biztosan egy tipikus Újonc hiba. Mentünk tovább, miután lelőttük a kis rágcsálókat. Megérkeztünk Sötétvölgybe. Már csak meg kellet találnunk a Karrierista bázist. Medvének mindig jó ötletei vannak, meg is kérdeztem:
-Te, Medve!
-Igen?
-Most, hogy találjuk meg a Karrierista bázist?
-Ott jön az a Vlagyimir. Van távcsöved. Megnézzük merrefelé megy és arra lenézünk a távcsővel, ami legjobban hasonlít egy bázisra, vagy lehet belőle bázist csinálni, az lesz a bázisuk.
-Neked tényleg mindig jó ötleteid vannak.
-Ugye?
-Nem véletlen vagy te az én haverom!
-Hehe. Na, gyerünk előbb oda kell érnünk, mint neki.
Belnéztem a távcsőbe. Nem volt nehéz megtalálni a bázist. Ki volt téve egy zészló egy épületen, pont olyan, mint ami a Stalker vállán volt. Hatalmas sprintbe kezdtünk. Ha bárki előtt elhaladtunk volna, csak 2 csíkot látott volna, olyan gyorsak voltunk. Mintha az életünkért futottunk volna, pedig sebesültek voltunk. Megérkeztünk. Suttogva beszélgetni kezdtünk:
-Te, Iván! Változtassunk a terven. Először bújjunk az ablak alatti bokorba, onnan hallgatózzunk. Hátha kiderítünk valamit.
-Jó ötlet. Még mindig bírom az ötleteidet, haver.
-Kösz.
-Hé, megérkezett Vlagyimir.
-Látom.
Ezzel elcsitultunk és kíváncsian figyeltük mi történik odabent. Bement a Stalker és mondta:
-Hahahahahaha! Jól beszopattam őket, Vlagyimir! Gondoltam, hogy bekapják az AK-s csalit. Figyuzzatok, hoztam egy Viper 5-öt és egy PMM-et lőszerrel együtt. Kurva fasza volt, elmesélem: bementem a faluba és úgy tettem, ahogy te tennél, mikor megszólított Medve haverja. Levitt Medvéhez…
Ekkor mindketten hatalmas dühöt éreztünk. Berontottunk és a Karrierista frakció egy napos léte azonnal megszűnt. Hatalmas meglepetésként érte őket, ahogy beléptünk és elkezdtük őket szétlőni én a pisztolyommal, Medve meg a sörétessel. Mikor beléptünk azt kiabáltuk: Meghaltok, fasszopók! Átkutattuk a testeket. Mindegyiknek a PDA-jában megvolt a neve. Aki a faluba jött az nem Vlagyimir volt, hanem az ikertestvére, Róka. Megtévsztett minket. A szemétládája! De megjárták!
Még aznap este visszamentünk a faluba, nem akartuk megvárni azt, hogy leszálljon az éj és mi csak egy kis házban legyünk ketten, senki ne legyen körülöttünk. Nem bírtuk volna, fáradtan visszakullogtunk. Lementünk a pincébe, de nem tudtunk elaludni. Rájöttem, hogy alig ismerjük egymást, de mégis egymással vállvetve harcolunk és éljük meg a kalandokat.
Most véget akartam ennek vetni. Aznap éjjel beszélgettünk pár órát, végre jobban megismertük egymást.
-Medve! Ébren vagy?
-Nem tudok aludni. És te?
-Én se tudok aludni. Tudod, még nem sokat beszélgettünk mióta találkoztunk. Te nem ismernél meg jobban? Mert én téged igen.
-De. Kíváncsi vagyok pár dologra. Játszunk kérdezz-feleleket! Először te kérdezel, arra mindketten válaszolunk, aztán én. Majd jönnek a személyes kérdések. Rendben?
-Rendben, kezdem is. Miért jöttél a Zónába?
-Szerencsevadásznak és hallottam a Szabadság nevű frakcióról. Hozzájuk akarok csatlakozni. Valmaint meg akarom találni a barátomat Mityájt, akiről a kereskedőt kérdeztem, Sidorovichot. És te?
-Hát nekem csak egy célom volt mikor idejöttem, de aztán kettő lett. Az első, hogy mindenáron megakarom találni a tesómat, Alexij-t. A másik az pár órája jött. Segíteni téged!
-Hehe, értem. Na ez én kérdésem: Melyik frakciót szívleled a legjobban a Szabad Stalkereken kívűl??
-A Szabadságot. Egyszerű: Azt csinálnak, amit akarnak, csak néha kell parancsot teljesíteniük, remek a felszerelésük és a Szolgálat ellen harcolnak, akiket utálok. A Szabad Stalkerek a barátaik, és velük van Jar bácsi, egy régi haverom.
-Én is a Szabadságot kedvelem. Mint mondtam hozzájuk csatlakoznék.
-Rendben most 3-3 külön kérdés. Kezdd te!
-Oké. Fogtál a Zóna előtt fegyvert a kezedben éles helyzetben?
-Egyszer. Amikor egy betörő rontott a házba. A PMM-el meglőttem a lábát. Honnan jött a Medve név?
-Csak kitaláltam egy Stalker fedőnevet.
És így ment ez, míg el nem aludtunk.
3.fejezet – Vak kutyák és Vámpír
Másnap reggel lövésekre ébredtünk. Kimentünk a pincéből. Megláttunk 40 vak kutyát és 20 halott vak kutyát. Ugyanakkor megpillantottunk 12 Stalkert és 10 halott stalkert. Berohantunk Sidorovich pincéjébe és bezártuk magunk után az ajtót. Lerohantunk Sidorovichoz, aki vicces kedvében azt mondta nem tudván semmit:
-Mi ez a hangos csaholás, talán harci kutyákat képeznek? Hehe.
-A falut megtámadták a vak kutyák! Nekünk nincs felszerelésünk, nem tudunk harcolni ellenük.
-Jézus! Szerencsére itt ez a Radio. Kérhetünk erősítést a portyázóktól… Van ott valaki?... Vétel!... Jelentkezz!...Valaki!
-Sidorovich? Mi az?
-Kopaszfalut megtámadták a vak kutyák. Valószínűleg már egy Stalker sem él, aki itt volt. Kivéve kettőt, azok itt vannak lent velem. Két újonc. Szóval segítesz?
-Igen, az osztagommal errefelé járkálunk, nemsoká ott vagyunk. Majd találkozunk, úgyis van eladni valóm.
-Vettem.
Ez újabb jó alkalom volt, hogy beszélgessünk Medvével. Most a tervekről beszélgettünk.
-Iván!
-Igen?
-Mit csinálunk majd?
-Hogyhogy mit? Mikor mit?
-Hát úgy egészében.
-Először is keresünk itt egy vezetőt, aki elvisz minket Agropromba. Agropromban kell egy kis pénzt keresnünk, hogy vegyünk egy normálisabb felszerelést, mert arrafelé sok a mutáns. Aztán ott is keresünk egy vezetőt, aki elvisz minket Zatonba. Én ott beszélek azzal a Bütyökkel és onnan majd meglátjuk. Ha nem Zatonban van, akkor elmegyünk a Jupiteri Janovba, ahol a te barátod is van. Őt amúgy is meglátogatnánk. Aztán én folytatnám a keresést Alexij után. Te meg vagy velem tartanál, vagy nem.
-Aha, értem. És persze, hogy veled tartanék!
-Hé, Stalkerek! Mindjárt itt az osztag! Hamarosan kimehettek!
-Fasza!
-Sidorovich, gond van! Nem tudjuk leszedni őket. Most futunk előlük, néhány utánunk jött. A többi a faluban maradt.
-Picsába!
A kutyák egyre hangosabban ugattak. Amíg nem jön egy pár Stalker, addig itt kell maradnunk. Ez a Stalkercsoport valószínűleg berezelt, nem azzal volt gondjuk, hogy sok volt a vak kutya. De akkor hirtelen, egyre távolabbról kezdtük hallani a csaholást. Pár perc múlva már egyáltalán nem hallottunk semmit. Kimentünk. A faluval szemben lávő fán megláttunk egy Stalkert, egy Vintar BC-t markolt. Vagyis éppen akkor dobta el. A fa alatt szerteszét hevertek a vak kutyák. A Stalker leugrott a fáról, egyenesen felénk tartott, de persze fegyver nem volt már a kezében. Megszólított minket:
-Stalkerek! Kik vagytok?
-Én Medve, ő meg Iván. Te ki vagy?
-Vámpír. Egy újonc.
-Újonc? És lelőttél kb. 30 vak kutyát egy Vintarral?
-A fűben találtam egy halott Stalkernél és ki akartam próbálni. Meg hát ott voltak a vak kutyák, miért ne gyakorolhatnék rajtuk?!
-Mindenesetre kösz, hogy leszedted őket, itt kuksolhattunk volna egy hétig.
-Nincs mit. Na, én megyek, szevasztok!
-Várj, Stalker! Elkéne a lövész-képességed a csapatunkban. Medvének jó ötletei vannak, én jól tudok beszélni, de jól lőni egyikünk sem tud. Szerintem elkellenél nekünk, nem Medve?
-Szerintem is.
-Hát, nem is tudom fiúk… Biztos van elég célotok, nem akarom, hogy velem is foglakozzatok…
-Nyugi, van elég gondunk, egy már semmi.
-Hát, akkor semmi ellenvetésem.
-Remek, üdv a csapatban!
-Ja, üdv!
Már beesteledett. Megünnepeltük, hogy új taggal bővült a csapatunk. Természetesen vodkával. Rögtön elaludtunk. Istenem, remélem megtalálom Alexijt. Szerintem egész jófej ez a Vámpír is.
Folytatjuk…
A nevem Iván Degtyarev. A Degtyarev családból származom, tehát meg kel hagyni egész jól élek. Vagyis élhetnék… A testvéremet és engem is kitagadtak a családból. Valami kis parasztgyerek jött és vitt mindent, ami valaha a mienk volt. Viszont volt egy másik testvérem is, Grigorij. Ő szépen éldegél valahol Hawaii-on, mert neki legalább adtak bőven zsozsettát. A másikról csak annyit tudok, hogy a Zónába ment, mert a katonaság elküldte kinyomozni mi történt a ’kopterekkel. Én most elindulok megkeresni őt, „Degtyarev őrnagy”-ot. Remélem sikerrel járok és megtalálom! A Fiókomban itt figyel egy PMM, 5 doboz hozzávaló tölténnyel. Elindultam a Zóna felé. Megkereslek, tesó, megyek!!!
1.fejezet - Medve
Megérkeztem a Zónába. A Kordon-ba érkeztem először. Furcsa volt az a hely. Volt ott egy bázis. A Hadsereg bázisának tűnt, de nem az volt! Ahogy odaértem-lopakodva- azonnal Stalker-ek fogadtak. Megkönnyebültem, elég kevesen fogadtak. Adtak egy bőrkabátot, meg egy gámaszkot, hogy legalább az alaphatásoktól védve legyek. Szükség is volt rá… A következő pillanatban a bázist elárasztották a vak kutyák. Szent Isten… Hatalmas vérfürdő közepette lőttem néhányat a Pisztolyomból, de nem sokra mentem vele. A vak kutyák elárasztották a bázist az összes Stalkert megölték, én éppen megmenekültem. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem tudok meglógni. Nemsokára egy kis faluba értem. Találkoztam egy Medve nevű Stalkerrel. Ő is Újonc volt. Pár órával előttem érkezett. Rögtön össze is haverkodtunk. Nála volt 10,000 rubel, nálam csak 8,500. Összedobtuk és megfeleztük, így mindkettőnknek jutott 9,250. Lementünk egy pince szerűségbe a falu szélén. Egy kereskedő üzlete volt. Egész pofás volt az üzlet, a kereskedő viszont furcsa volt. Elég tapasztaltnak tűnt. Na, de mindegy is. Azt mondta kedvező áron ad el nekünk, amit akarunk, ha segítünk neki és még jutalmat is kapunk, fejenként 2,500-at, valamint válaszol 2-2 kérdésünkre. Az egész jó, bár attól függ mi a feladat! Nem volt nehéz. Találkozni kellett egy szintén kezdő Stalker-csapattal és velük el kellett foglalni két táborhelyet, amit a mutáns kutyák őriztek. Szerencsére mindkét táborban csak egy-egy falkányi kutya volt, azt meg csapatban nem nehéz elintézni. Kész is voltunk, mentünk vissza Medvével a kereskedőhöz, javában gondolkodtunk mit kérdezzünk tőle, meg hogy mit veszünk a léből. A pincébe leérve találkoztunk 2 banditával. Azonnal rájuk szegeztük a fegyverübket. Erre bezzeg ők nem. Aztán mondta a Kereskedő, hogy újoncok vagyunk és nem tudjuk, hogy kijelölt helyeken már nem lövöldözünk egymásra csak nyílt téren. Vettük az adást és vártunk a sorunkra. Először ide adta a zsozsettát, majd kérdezhettünk tőle. Először Medve jött.
-Nos először is: Mesélj magadról kereskedő!
-Hát nem sok mesélni való van. Régen jöttem a Zónába, még az első Stalkerekkel. A nevem Sidorovich. Mindenki így szólít. Én mindenkivel szövetséges vagyok, kivéve a mutánsokat és a fanatikus Monolith-osokat. Én vagyok a legnagyobb kereskedő. Aki valamire való, az hozzám jár eladni, vanni. Aki valamire való, az hozzám jár feladatokért. Elég ennyi, vagy mondjam tovább?
-Rendben elég. Most te kérdezz, Iván!
-Oké. Nos Sidorovich. Mennyire ismered a Stalkereket? Mind itt a Kordonban, mind máshol?
-Hát mindenkit elég jól ismerek, aki errefelé járkál, meg azt is aki nem, mert aki errefelé járkál, az meséli, hogy mit csinált az, aki nem jár errefelé. Röviden: Igen, szinte minden Stalkert ismerek, kivéve az újoncokat.
-Rendben, kösz. Medve, te jössz!
-Ok. Ismersz egy Mityáj nevű Stalker-t? Ha tudod ki ő, mondd el amit tudsz róla!
-Igen, ismerem. Mikor egyszer kimentem a Zónából én hoztam be ide, mikor jöttem vissza. Elég rendes gyereknek tűnt. Ma már igazi veterán. Amikor behoztam, Farkas, egy volt Stalker kiképezte és megtanította mindenre, amit egy Stalkernek tudnia kell. Aztán egy nap lejött hozzám talpig véresen. Segítettem rajta, természetesen. Miután felépült megkért, hogy tanítsam meg kereskedni. Megtanítottam és elkezdett vándorkereskedni. Ő volt az első, aki így kereskedett. Aztán egy nap lejött hozzám és azt mondta: „Sidorovich, komám, megmentőm, öreg barátom. Elhívtak a Szolgálat-hoz, hogy ott kereskedjek és igen-t mondtam. El kell búcsúzzak, mert ezután mindig ott kell lennem és nem találkozhatunk többet.” Sajnáltam, sajnáltam, de hát nem volt az olyan nehéz. Na most, egyszer egy barom egyedül lerohanta a Szolgálat Agropromi bázisát és túl is élte. Mityáj meglógott és Janov-ba költözött, ahol közölte a hírt a Szolgálat alvezérével a és így alapult meg ott az új Szolgálat bázis. Na most, Mityáj kilépett a Szabad Stalkerek közé. Így most Mityáj Janovban tengeti napjait, Szabad Stalkerként.
-Szóval most ott kell lennie. Majd meglátogatom. Na, Iván kérdezd az utolsót!
-Rendben. Tudsz valamit Alexij Degtyarev-ről?
-Alexij, Alexij… Ismerek egy Alexij-t, de ő nem Degtyarev. Mondjuk egyszer mesélt róla egy Stalker, hogy is hívják… Bityek… Nem, Sütyök! Nem várj csak… Bütyök! Ez az, Bütyök a neve! Valmi olyat magyarázott, hogy ’kopterek miatt jött a Zónába. Többet nem tudok róla.
-Áh, értem. Megvolt a 2-2 kérdés. De várj! Ha mondok egy hasznos információt, akkor kérdezhetünk még egyet, egyet?
-Nos, ha tényleg hasznos akkor igen.
-Amikor jöttem be a Zónába, 1-2 órával ezelőtt, találkoztam a Stalkerekkel a bázison. Ők adták ezt a felszerelést. Eután pár pillanattal vagy 80 vak kutya érkezett a bázisra és csak én lógtam meg éppen. A vak kutyák most a bázison vannak.
-A francba! Na jó, ez hasznos volt, kösz az info-t! Kérdezzetek csak!
-Medve, te kérdezz!
-Merre van Janov?
-Ó, az messze van. Először is átmész Agroprom-ba. Onnan elmész Zaton-ba, onnan mehetsz csak Jupiter-be, ahol van a Janov állomás. A gond az, hogy csak néhány Stalker ismeri az utat az utakon.
-Kösz.
-Nos akkor most én kérdezek. Merre találom ezt a Bütyök nevű Stalkert?
-Vagy Zatonban a Szkadovszkon, vagy a Janov állomáson. Nem tudni mikor hol van.
-Értem. Nos akkor most rátérünk a felszerelésre.
-A kedvenc részem!
Volt 23,500 rubel-ünk. Abból vettünk pár konzervet, pár üveg vodkát közösen. Maradt 9-9 ezrünk. Én vettem egy normális Stalker ruhát, meg egy Viper 5-öt, 8 doboz lőszerrel. Medve egy Vadászpuskát vett egy kis söréttel, meg egy bandita ruhát, hogy álcázhassa magát. Összesen maradt 900 rubel-ünk. Ezt eldugtuk egy ház padlására abban a faluban. Jól elrejtettük senki nem fogja megtalálni. Mellé rejtettük még a régi bőrkabátomat.
2.fejezet - Karrieristák
Aznap este megittunk 2 üveg vodkát. Ezután elaludtunk egy pincében. Volt egy furcsa álmom. Egy férfi lőtte a város felől érkező Monlith-okat. Nem sokkal késöbb odament hozzá még három. Együtt lőtték a Monolith-okat egy darabig, aztán a három férfi az első férfira kezdett tüzelni, és egy hang eközben azt kiabálta: „Stalker! Meg fo…” És felébredtem. Már reggel volt. Medve még aludt. Gondoltam, addig beszélek a Stalkerekkel, hátha tudnak valami hasznosat. Rögtön az elsőt, akit megláttam megszólítottam.
-Hé, Stalker!
-Eh?
-Neved?
-Morgot.
-Jól mondtam, Stalker vagy?
-Aha, az. Mit akarsz?
-Nem tudsz valamit egy Alexij Degtyarev nevű Stalker-ről?
-Nem sokat. Tudom, hogy járt Zaton-ban, mert egy srác mesélt róla onnan. Csak ennyi.
-Értem, kösz.
-Remélem segítettem.
-Persze, viszlát!
-Viszlát!
Hát, ezt már tudtam. Ki az ott? Ismeretlen jelvény van a vállán. Megnézem.
-Hé, te!
-Huh? Megadom, megadom! Ahh, te nem ő vagy.
-Kérdeznék valamit.
-Persze, persze, kérdezz csak!
-Na, akkor: Ki vagy?, Tudsz-e valamit Alexij Degtyarev-ről?, Mit adsz meg?, Kinek?
-A nevem Vlagyimir. Erről az Alexij-ről nem hallottam semmit. 8000 rubel-el tartozom egy Medve nevű Stalkernek.
-Medve?!
-Medve. Ismered? Egyszerre értünk be a Zónába. Én le voltam égve, úgyhogy kölcsön kértem tőle erre a ruhára. Ez tegnap volt. Azóta nem adtam meg neki. Sajnos még nincs meg a pénz.
-Ismerem bizony. Legjobb és egyetlen haverom. Még alszik. Gyere csak, most lemegyünk hozzá. De várj! Még egy kérdés: Mi ez a frakció?
-Az enyém? Ez a Karrieristák jele. Egy barátommal alapítottuk. Most embert toborzunk. Egy osztagunk már van.
-Értem.
Azzal levittem Medvéhez. Felkeltettem Medvét. Persze egyből megismerte Vlagyimirt és neki akart ugrani, de leállítotam.
-Iván, tudod ki ez?
-Tudom, elmondta. Ezt az AK-t vette belőle a vállán. Nekem van egy ötletem, hogy lenne jó mindenkinek.
-Eh?
-Eh?
-Vlagyimir ideadja az AK-t. Te odaadod neki a pisztolyod, úgyis kettő van. Én meg odaadom neki a Viper 5-ömet. Így miénk a AK bő lőszerrel, övé meg ugyanannyi értékű fegyver. Mit mondotok?
-Tőlem rendben! -mondja Vlagyimir.
-Tőlem is. -felete Medve.
Megkötöttük az üzletet. Medvének is feltűnt a furcsa jelzés. Lejátszódott köztük is a párbeszéd. Vlagyimir azt mondta visszamegy a bázisukra Sötétvölgybe. Medvével ekkor egymásra néztünk. Ugyanarra gondoltunk. Elbúcsúztunk. Hagytuk, hogy elmenjen egy darabon, aztán Medve azt mondta, hogy egy Stalkertől mielőtt idejöttem hallott egy rövidebb útról Sötétvölgybe, ahol megelőzhetnénk, de Banditák őrzik és ott nincs tűzszünet. Kellet pénz is, amit tőlük vehetnénk bőven, úgyhogy arra mentünk. Odaértünk. A banditák azonnal tüzelni kezdtek ránk, ahogy megláttak. Heves tűzharc vette kezdetét. Az AK-t eltettük a rejtekhelyünkre a lőszerrel együtt, ezért az sem vált előnyünkre. 6-an voltak. 3-at már megöltünk, mikor meglőtték Medvét. Azonnal lelőttem a szemetet, aki meglőtte Medvét, már csak 2-en voltak. Lelőttem még egyet. Az az egy, aki még élt meglőtt engem. Ekkor reflexből pont az két szeme közé lőttem. Azonnal összecsuklott és holtan esett össze. Odakúsztam Medvéhez és elláttam. Szerencsére csak a kezébe lőtték meg, felépül. Engem lábon lőttek. Gyorsan bekötöztem. Biztosan felépülök. Elindultunk Sötétvölgy felé. Az út egy alagúton át vezetett. Az alagútban egyszer megpillantottam egy patkányszerűséget. Mutáns volt, de ez mit árthat! Ilyen kis senki! Ám mikor vagy harminc körül vett minket, felmásztunk egy autó tetejére. Kár volt lebecsülni őket! Ez is biztosan egy tipikus Újonc hiba. Mentünk tovább, miután lelőttük a kis rágcsálókat. Megérkeztünk Sötétvölgybe. Már csak meg kellet találnunk a Karrierista bázist. Medvének mindig jó ötletei vannak, meg is kérdeztem:
-Te, Medve!
-Igen?
-Most, hogy találjuk meg a Karrierista bázist?
-Ott jön az a Vlagyimir. Van távcsöved. Megnézzük merrefelé megy és arra lenézünk a távcsővel, ami legjobban hasonlít egy bázisra, vagy lehet belőle bázist csinálni, az lesz a bázisuk.
-Neked tényleg mindig jó ötleteid vannak.
-Ugye?
-Nem véletlen vagy te az én haverom!
-Hehe. Na, gyerünk előbb oda kell érnünk, mint neki.
Belnéztem a távcsőbe. Nem volt nehéz megtalálni a bázist. Ki volt téve egy zészló egy épületen, pont olyan, mint ami a Stalker vállán volt. Hatalmas sprintbe kezdtünk. Ha bárki előtt elhaladtunk volna, csak 2 csíkot látott volna, olyan gyorsak voltunk. Mintha az életünkért futottunk volna, pedig sebesültek voltunk. Megérkeztünk. Suttogva beszélgetni kezdtünk:
-Te, Iván! Változtassunk a terven. Először bújjunk az ablak alatti bokorba, onnan hallgatózzunk. Hátha kiderítünk valamit.
-Jó ötlet. Még mindig bírom az ötleteidet, haver.
-Kösz.
-Hé, megérkezett Vlagyimir.
-Látom.
Ezzel elcsitultunk és kíváncsian figyeltük mi történik odabent. Bement a Stalker és mondta:
-Hahahahahaha! Jól beszopattam őket, Vlagyimir! Gondoltam, hogy bekapják az AK-s csalit. Figyuzzatok, hoztam egy Viper 5-öt és egy PMM-et lőszerrel együtt. Kurva fasza volt, elmesélem: bementem a faluba és úgy tettem, ahogy te tennél, mikor megszólított Medve haverja. Levitt Medvéhez…
Ekkor mindketten hatalmas dühöt éreztünk. Berontottunk és a Karrierista frakció egy napos léte azonnal megszűnt. Hatalmas meglepetésként érte őket, ahogy beléptünk és elkezdtük őket szétlőni én a pisztolyommal, Medve meg a sörétessel. Mikor beléptünk azt kiabáltuk: Meghaltok, fasszopók! Átkutattuk a testeket. Mindegyiknek a PDA-jában megvolt a neve. Aki a faluba jött az nem Vlagyimir volt, hanem az ikertestvére, Róka. Megtévsztett minket. A szemétládája! De megjárták!
Még aznap este visszamentünk a faluba, nem akartuk megvárni azt, hogy leszálljon az éj és mi csak egy kis házban legyünk ketten, senki ne legyen körülöttünk. Nem bírtuk volna, fáradtan visszakullogtunk. Lementünk a pincébe, de nem tudtunk elaludni. Rájöttem, hogy alig ismerjük egymást, de mégis egymással vállvetve harcolunk és éljük meg a kalandokat.
Most véget akartam ennek vetni. Aznap éjjel beszélgettünk pár órát, végre jobban megismertük egymást.
-Medve! Ébren vagy?
-Nem tudok aludni. És te?
-Én se tudok aludni. Tudod, még nem sokat beszélgettünk mióta találkoztunk. Te nem ismernél meg jobban? Mert én téged igen.
-De. Kíváncsi vagyok pár dologra. Játszunk kérdezz-feleleket! Először te kérdezel, arra mindketten válaszolunk, aztán én. Majd jönnek a személyes kérdések. Rendben?
-Rendben, kezdem is. Miért jöttél a Zónába?
-Szerencsevadásznak és hallottam a Szabadság nevű frakcióról. Hozzájuk akarok csatlakozni. Valmaint meg akarom találni a barátomat Mityájt, akiről a kereskedőt kérdeztem, Sidorovichot. És te?
-Hát nekem csak egy célom volt mikor idejöttem, de aztán kettő lett. Az első, hogy mindenáron megakarom találni a tesómat, Alexij-t. A másik az pár órája jött. Segíteni téged!
-Hehe, értem. Na ez én kérdésem: Melyik frakciót szívleled a legjobban a Szabad Stalkereken kívűl??
-A Szabadságot. Egyszerű: Azt csinálnak, amit akarnak, csak néha kell parancsot teljesíteniük, remek a felszerelésük és a Szolgálat ellen harcolnak, akiket utálok. A Szabad Stalkerek a barátaik, és velük van Jar bácsi, egy régi haverom.
-Én is a Szabadságot kedvelem. Mint mondtam hozzájuk csatlakoznék.
-Rendben most 3-3 külön kérdés. Kezdd te!
-Oké. Fogtál a Zóna előtt fegyvert a kezedben éles helyzetben?
-Egyszer. Amikor egy betörő rontott a házba. A PMM-el meglőttem a lábát. Honnan jött a Medve név?
-Csak kitaláltam egy Stalker fedőnevet.
És így ment ez, míg el nem aludtunk.
3.fejezet – Vak kutyák és Vámpír
Másnap reggel lövésekre ébredtünk. Kimentünk a pincéből. Megláttunk 40 vak kutyát és 20 halott vak kutyát. Ugyanakkor megpillantottunk 12 Stalkert és 10 halott stalkert. Berohantunk Sidorovich pincéjébe és bezártuk magunk után az ajtót. Lerohantunk Sidorovichoz, aki vicces kedvében azt mondta nem tudván semmit:
-Mi ez a hangos csaholás, talán harci kutyákat képeznek? Hehe.
-A falut megtámadták a vak kutyák! Nekünk nincs felszerelésünk, nem tudunk harcolni ellenük.
-Jézus! Szerencsére itt ez a Radio. Kérhetünk erősítést a portyázóktól… Van ott valaki?... Vétel!... Jelentkezz!...Valaki!
-Sidorovich? Mi az?
-Kopaszfalut megtámadták a vak kutyák. Valószínűleg már egy Stalker sem él, aki itt volt. Kivéve kettőt, azok itt vannak lent velem. Két újonc. Szóval segítesz?
-Igen, az osztagommal errefelé járkálunk, nemsoká ott vagyunk. Majd találkozunk, úgyis van eladni valóm.
-Vettem.
Ez újabb jó alkalom volt, hogy beszélgessünk Medvével. Most a tervekről beszélgettünk.
-Iván!
-Igen?
-Mit csinálunk majd?
-Hogyhogy mit? Mikor mit?
-Hát úgy egészében.
-Először is keresünk itt egy vezetőt, aki elvisz minket Agropromba. Agropromban kell egy kis pénzt keresnünk, hogy vegyünk egy normálisabb felszerelést, mert arrafelé sok a mutáns. Aztán ott is keresünk egy vezetőt, aki elvisz minket Zatonba. Én ott beszélek azzal a Bütyökkel és onnan majd meglátjuk. Ha nem Zatonban van, akkor elmegyünk a Jupiteri Janovba, ahol a te barátod is van. Őt amúgy is meglátogatnánk. Aztán én folytatnám a keresést Alexij után. Te meg vagy velem tartanál, vagy nem.
-Aha, értem. És persze, hogy veled tartanék!
-Hé, Stalkerek! Mindjárt itt az osztag! Hamarosan kimehettek!
-Fasza!
-Sidorovich, gond van! Nem tudjuk leszedni őket. Most futunk előlük, néhány utánunk jött. A többi a faluban maradt.
-Picsába!
A kutyák egyre hangosabban ugattak. Amíg nem jön egy pár Stalker, addig itt kell maradnunk. Ez a Stalkercsoport valószínűleg berezelt, nem azzal volt gondjuk, hogy sok volt a vak kutya. De akkor hirtelen, egyre távolabbról kezdtük hallani a csaholást. Pár perc múlva már egyáltalán nem hallottunk semmit. Kimentünk. A faluval szemben lávő fán megláttunk egy Stalkert, egy Vintar BC-t markolt. Vagyis éppen akkor dobta el. A fa alatt szerteszét hevertek a vak kutyák. A Stalker leugrott a fáról, egyenesen felénk tartott, de persze fegyver nem volt már a kezében. Megszólított minket:
-Stalkerek! Kik vagytok?
-Én Medve, ő meg Iván. Te ki vagy?
-Vámpír. Egy újonc.
-Újonc? És lelőttél kb. 30 vak kutyát egy Vintarral?
-A fűben találtam egy halott Stalkernél és ki akartam próbálni. Meg hát ott voltak a vak kutyák, miért ne gyakorolhatnék rajtuk?!
-Mindenesetre kösz, hogy leszedted őket, itt kuksolhattunk volna egy hétig.
-Nincs mit. Na, én megyek, szevasztok!
-Várj, Stalker! Elkéne a lövész-képességed a csapatunkban. Medvének jó ötletei vannak, én jól tudok beszélni, de jól lőni egyikünk sem tud. Szerintem elkellenél nekünk, nem Medve?
-Szerintem is.
-Hát, nem is tudom fiúk… Biztos van elég célotok, nem akarom, hogy velem is foglakozzatok…
-Nyugi, van elég gondunk, egy már semmi.
-Hát, akkor semmi ellenvetésem.
-Remek, üdv a csapatban!
-Ja, üdv!
Már beesteledett. Megünnepeltük, hogy új taggal bővült a csapatunk. Természetesen vodkával. Rögtön elaludtunk. Istenem, remélem megtalálom Alexijt. Szerintem egész jófej ez a Vámpír is.
Folytatjuk…