Iránról és filmekről

[Balage]

Irán az ellentmondások és a mély kulturális rétegek országa: míg a hírekben gyakran politikai feszültségek szereplőjeként tűnik fel, a valóságban a világ egyik legősibb civilizációjának örököse, amelynek filmművészete a modern kultúra egyik legfontosabb és legelismertebb szelete.

Irán: A "Költők Földje" és a Modern Köztársaság​

Irán (korábbi nevén Perzsia) nem csupán egy ország a Közel-Keleten, hanem egy kulturális birodalom, amelynek alapjai több mint 2500 évre nyúlnak vissza.

• Történelmi örökség: Az ókori Perzsa Birodalom (Kürosz és Dareiosz kora) a világ első szuperhatalma volt. Ennek nyomai ma is láthatók Perszepolisz romjainál.
• Identitás: Fontos tudni, hogy az irániak nem arabok, hanem perzsák, saját nyelvvel (fárszi) és büszke indoeurópai gyökerekkel.
• Vallás és Állam: Az 1979-es iszlám forradalom óta Irán teokratikus köztársaság, ahol a vallási vezetőknek döntő szava van. Ez egy kettős társadalmat hozott létre: egy szigorú hivatalos állami keretet és egy rendkívül művelt, modern és nyugat felé is nyitott városi lakosságot.
• Kultúra: Iránban a költészet (például Háfiz vagy Rumi művei) a mindennapi élet része; még a legegyszerűbb emberek is gyakran idéznek verseket, ami a gondolkodásmódjukat is líraivá teszi.

Az Iráni Filmművészet: Diadal a Cenzúra Felett​

Az iráni film az 1980-as és 90-es években robbant be a világköztudatba. Különlegessége abban rejlik, hogy a szigorú állami cenzúra ellenére – vagy éppen annak dacára – képes mélyen humánus, egyetemes és művészileg újító maradni.

Miért olyan különleges?​

1. A "gyermek-perspektíva": Mivel a felnőttek közötti intimitást vagy politikai kritikát tiltották, a rendezők gyerekeken keresztül kezdték el mesélni a társadalom nehézségeit. Ezek a filmek egyszerűek, mégis szívszorítóak.
2. Lírai realizmus: A filmek gyakran dokumentarista stílusúak (amatőr szereplőkkel, valós helyszíneken), de tele vannak költői szimbólumokkal.
3. Etikai mélység: Nem a látványra, hanem az erkölcsi dilemmákra fókuszálnak.

Legfontosabb alkotók és művek​

• Abbas Kiarostami: Az iráni film "atyja". A cseresznye íze (Arany Pálma-díj) az élet értelméről szóló meditatív remekmű.
• Asghar Farhadi: A modern dráma mestere, aki kétszer is elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat (Nader és Simin – Egy elválás története, Az ügyfél). Filmjei a középosztály belső konfliktusait mutatják be tűpontosan.
• Jafar Panahi: Aki még a börtönbüntetés és a filmkészítéstől való eltiltás alatt is talált módot a forgatásra (pl. a Taxi Teherán). Legutóbb, 2025-ben, titokban forgatott Egy egyszerű baleset című filmjével nyerte el az Arany Pálmát Cannes-ban.
• Mohammad Rasoulof: Szintén politikai üldözött, akinek filmjei (pl. Nincs gonosz) a diktatúra erkölcsi hatásait vizsgálják.
• 
  
• 
  

• Érdekesség: Az iráni filmekben a nőknek még otthon, családi körben is kendőt kell viselniük a vásznon a cenzúra miatt, de a rendezők megtanulták ezt úgy kezelni, hogy a néző a tekintetekből és a csendekből is értse a drámát.

  Folyamatosan kutatom fel a filmeket.