No, most hogy végre lediplomáztam, gondoltam itt az ideje nekiugrani a CoP-nak! Első benyomások: tetszik, hogy ilyen nagy a terep, de az kevésbé jön be, hogy tele van vízzel és nagyon a Clear Sky mocsaras terepére hajaz... Kicsit nagy a forgalom a Zónában, rengeteg helyi fight van, a banditák és a stalkerek mindig összebalhéznak. Nagy meglepetés volt a medikus srác, szerintem kimondottan jó ötlet volt betenni a játékba!
Fölvettem Owl-tól azt a küldit, ahol a Merc bázisról kell elcsípni vmi infót. Nagyon a játék elején próbálkoztam, szinte nulla felszereléssel, és mindig kudarcot vallottam. Végülis annyiban hagytam a dolgot, és elmentem cuccbeszerző körútra. Egy kis csalással (ti. beleolvastam egy végigjátszásba) sikerült szereznem Zaton ÉNy-i részén a leégett viskók közül az egyiknek a tetejéről egy teljesen ép Vintorezt. 10 skuló volt benne. Gondoltam, itt az idő újra meglátogatni a Merc bagázst... Érdekesen alakult a dolog! Éjszaka osontam be a bázis területére. 10-en voltak azt hiszem. Kettőt késsel leböktem, de a második fickót sehogy sem sikerült úgy eltenni láb alól, hogy ne vegyék észre, így megkezdődött a Merc-ek részéről a hajtóvadászat: leszedik azt a kis sz@ros stalkert, aki bemerészkedett az ő felségterületükre és orvul lemészárolta két társukat! #B Ahogy már mondtam, 10 Vintorez skulóval jöttem, mert még nem találtam és nem is vettem (sajnálom rá a lóvét) sehol, így annyi volt, amennyi a tárban maradt a fegyver megtalálásakor. Nos, az éjszakai bújócska közepette eleredt az eső, én pedig csendes osonással osztottam a fejeseket. Szórták rám a kézigránátot rendesen! Szépen lassan kiiktattam majdnem mindenkit. A végére ketten maradtak, két igazi nehézfiú: exoskeletonos, optikával felszerelt géppityus két menőcsávó. Igazi ádáz küzdelem kezdődött, kettő az egy ellen! Nekem pedig 4 skuló volt a táramban, és bizony mindegyikre szükségem volt, mert az exoskeletonra hiába adsz fejest, egy lövés még nem viszi el (legfeljebb a Dragunovci). Már épp úgy állt a dolog, hogy sikerül becserkészni őket, amikor is megremegett a föld... Blowout! A telephelyen kívül köröztem és próbáltam leszedni őket, de ezúttal kénytelen voltam közelebb jönni, és menedéket keresni. A pincéken keresztül hatoltam be az épületkomplexumba. Hallottam a fejem fölött halkan megcsörrenni a rácsokat, ahogy ellenfeleim léptei egyre közeledtek. Tudták, hogy ott vagyok, és egyik sem ment menedéket keresni, mindketten be voltak kattanva, és csak az járt a fejükben, hogy engem kiiktassanak. Lassan, nagyon óvatosan elkezdtem helyezkedni. A palló rácsain nagyon óvatosan becéloztam egyik ellenfelem fejét... Két gyors rántás a ravaszon, és kiiktatva! A másik elrohant! Nem mehettem utána, másodpercek voltak a kitörésig. Fedezékbe vonultam, bár tartottam tőle, hogy ott esetleg összeakad a bajszunk. Időközben a stalkerek és a banditák is elkezdtek sorjázni befelé, hogy menedéket keressenek. Ellenfelem kint maradt, én pedig már kezdtem kuncogni, hogy egy ilyen csata után egy sz@ros blowout fogja elvinni... Elkezdődött a kitörés, a föld rázkódott, iszonyú erők söpörték végig a terepet. Hallottam a kint rekedt, menedéket el nem érők utolsó hörgéseit... A blowout végén 1 embert jelzett a PDA-m. Ellenfelem életben maradt! Az exoskeletonban sikerült átvészelnie az egészet! Kibújtam a fedezéket nyújtó csatornából, és 2 golyóval a táramban lassan elkezdtem beosonni az épületbe. Csak egyetlen egy kérdés járt ellenfelem és az én fejemben: vajon melyikünk fogja előbb meglátni a másikat? Ezen a pillantáson múlik az életünk, aki előbb húzza meg a ravaszt, csak az lehet az győztes! Vagy ő, vagy én! 2 golyóval vagy két tökéletes fejlövés, különben elvesztem! A szívem a torkomban dobolt, amikor megpillantottam ellenfelem az ajtónyílásban... Egy lövés, és... Talált! De azonnal fedezékbe ugrott! Idegtépő másodpercek, kiélesedett érzékek, minden apró nesz most az életet vagy a halált jelentheti! Újra megpillantottam, nagyon gyorsan felmértem a mozgásának sebességét és irányát, majd minden összpontosításomat ebbe az egy lövésbe beleadva meghúztam a ravaszt, hogy kiröppentsem a tárból az utolsó megmaradt golyómat... Headshot! taps1 Én éltem túl! Micsoda küzdelem volt, hihetetlenül élveztem! lövés1 Na jó, így leírva biztos tök uncsi, de ez volt az eddigi egyik legkirályabb stalkeros élményem! Az izgalmak levezetésére egyből benyakaltam vagy három vodkát utána! fogatlan
10 perc után el kellett ismernem, meggondolatlanság volt kijönni az aknamezőre. Késő éjszaka volt, nagyon nehéz volt észlelni az aknák helyét. Sok szenvedés után végre találtam egy járható ösvényt, és mikor fölemeltem a fejem, hogy körülkémleljek, merre s hogyan tovább, egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem a tábla mellett állok. Magyarán ennyi szöszmötölés után egy centivel sem kerültem közelebb a helikopterhez, fél óra után is csak a kiindulási pontig sikerólt újra eljutni! lol2 fal1 Végül a kerítés mentén indultam el. A helikopter átvizsgálása után mikor mentem volna vissza és megfordultam, brutális mutáns had közeledett! Nagyon durva látvány volt ez az invázió, és csak azon imádkoztam, hogy mindegyik rátaláljon a saját maga kis aknájára... Akadt túlélő, de szerencsére az elrohant a kerítés mellett, majd amikor visszajött, ő is akna általi halált halt.