Hirt G. Sándor
New Member
- Csatlakozás
- 2009.04.12.
- Üzenetek
- 77
- Reakció pontszám
- 0
@zombimorzsi
A helységnévtáblákkal kapcsolatosan nem értek egyet. Szerintem minden emléműnél beszédesebb egy üres területen a volt falu elejének és a végének a jelzése. Ez azt mutatja, hogy itt volt egykor egy lakott település, ahol emberek éltek, de mind a település, mind az emberek eltűntek onnan. Ami nekem bizarrnak hat, az az aprólékos precizitás, ahogy a zóna lakatlan településeinek orosz helyesírású helységnévtábláit a kitelepítés után öt-hat évvel következetesen átírták ukrán helyesírásúra.
Abban viszont egyetértek, hogy a zóna volt lakóinak életében nem a baleset következtében kapott sugárdózis, hanem a kitelepítés okozta trauma (pszichoszociális sokk) jelentette a legnagyobb károsodást. A lakosság nagy része generációk óta a területen élő földművelő. álattenyésztő parasztember volt, akiknek a föld, a jószágok, a megszokott otthon mindennél többet jelentett; és ahonnan a kitelepítéssel gyökerestül kitépték őket.
Kopacsi az erőműtől kb. 4 km-re van. Ha Csernobil felől mész Pripjaty felé, az erőművet először a Kopacsi előtti kanyarban látod meg.
[mod]Egyszerre egy hozzászólás - Tibi[/mod]
Ha létezett volna már 1982-ben az INES-skála, akkor a baleset 4-es besorolást kapott volna (baleset helyi következményekkel).
Dióhéjban:
1982. szeptember 9. Az I. reaktort karbantartás és átrakás után indították újra, a reaktor kb. 20% hőteljesítményen üzemelt. A reaktorüzem egy dolgozója észrevette, hogy a 62-44-es csatorna áramlásszabályzó-szelepének állásjelzője fordítva lett felszerelve.
Miután nagy munkában volt mindenki, ahelyett, hogy a reaktorüzem művezetőjét, vagy a blokkügyeletes műszakvezetőt értesítette volna, elhatározta, hogy maga elhárítja a hibát. Mivel az állásjelző csak a szelep zárt állásában szerelhető le, így egyszerűen elzárta azt és nekiállt az állásjelzőt megfordítani. Ez a manőver azt eredményezte, hogy a 62-44-es csatornában lévő fűtőelem-kazetta hűtés nélkül maradt. Hűtés híján a kazetta elkezdett melegedni, majd a fűtőelempálcák felnyíltak, a pasztillák egy része kiszóródott a csatornába. A fűtőelempálcák felnyílása után a gáznemű és illékony hasadványok a technológiai vízkörbe kerültek, majd onnan a tápvíz-gáztalanítón át a szellőzőkéménybe, azon keresztül a szabadba jutottak.
A sérült kazetta töltete tovább melegedett addig amíg a csatorna burokcsöve is felnyílt. A sérült csatornából vízgőz került a moderátor védőgázába, ezután a gázköri nedvességérzékelő a reaktort leállította.
A sérült kazetta, illetve a sérült burokcső eltávolítása közbeni bénázások miatt a reaktor technológiai terei is elszennyeződtek, egyes helyeken a gammadózis-teljesítmény elérte a 10 mSv/h értéket is.
A környezeti kibocsátás miatt az erőmű területén a dózisteljesítmény kb. a háttérérték négyszeresére nőtt. Mivel épp szeles-esős idő volt a szél kihordta a szennyezést az erőmű területéről, majd az eső szépen kimosta azt a talajra. Két kihullási sáv volt, a nagyobbik dél-délnyugati irányú, ebből kapott Kopacsi is.
Az esemény után hat héttel elvégzett vizsgálatok az erőművön kívül is jelentős szennyeződést mutattak ki, az erőmű környéki védövezetben 150-750 kBq/m2 mértékben, amely egyértelműen U-235 hasadványokból (Ce-141, Ce-144, Zr-95, Nb-95, Ru-103) adódott.
A tűzeset 1991. okt. 11-én volt a II. blokki turbinacsarnok-részben. Ennek semmilyen következménye nem volt azon kívül, hogy a II. blokk üzemképtelenné vált és utána már nem is állították helyre. (csak a turbinacsarnoki tetőt cserélték ki).
A helységnévtáblákkal kapcsolatosan nem értek egyet. Szerintem minden emléműnél beszédesebb egy üres területen a volt falu elejének és a végének a jelzése. Ez azt mutatja, hogy itt volt egykor egy lakott település, ahol emberek éltek, de mind a település, mind az emberek eltűntek onnan. Ami nekem bizarrnak hat, az az aprólékos precizitás, ahogy a zóna lakatlan településeinek orosz helyesírású helységnévtábláit a kitelepítés után öt-hat évvel következetesen átírták ukrán helyesírásúra.
Abban viszont egyetértek, hogy a zóna volt lakóinak életében nem a baleset következtében kapott sugárdózis, hanem a kitelepítés okozta trauma (pszichoszociális sokk) jelentette a legnagyobb károsodást. A lakosság nagy része generációk óta a területen élő földművelő. álattenyésztő parasztember volt, akiknek a föld, a jószágok, a megszokott otthon mindennél többet jelentett; és ahonnan a kitelepítéssel gyökerestül kitépték őket.
Kopacsi az erőműtől kb. 4 km-re van. Ha Csernobil felől mész Pripjaty felé, az erőművet először a Kopacsi előtti kanyarban látod meg.
[mod]Egyszerre egy hozzászólás - Tibi[/mod]
Ha létezett volna már 1982-ben az INES-skála, akkor a baleset 4-es besorolást kapott volna (baleset helyi következményekkel).
Dióhéjban:
1982. szeptember 9. Az I. reaktort karbantartás és átrakás után indították újra, a reaktor kb. 20% hőteljesítményen üzemelt. A reaktorüzem egy dolgozója észrevette, hogy a 62-44-es csatorna áramlásszabályzó-szelepének állásjelzője fordítva lett felszerelve.
Miután nagy munkában volt mindenki, ahelyett, hogy a reaktorüzem művezetőjét, vagy a blokkügyeletes műszakvezetőt értesítette volna, elhatározta, hogy maga elhárítja a hibát. Mivel az állásjelző csak a szelep zárt állásában szerelhető le, így egyszerűen elzárta azt és nekiállt az állásjelzőt megfordítani. Ez a manőver azt eredményezte, hogy a 62-44-es csatornában lévő fűtőelem-kazetta hűtés nélkül maradt. Hűtés híján a kazetta elkezdett melegedni, majd a fűtőelempálcák felnyíltak, a pasztillák egy része kiszóródott a csatornába. A fűtőelempálcák felnyílása után a gáznemű és illékony hasadványok a technológiai vízkörbe kerültek, majd onnan a tápvíz-gáztalanítón át a szellőzőkéménybe, azon keresztül a szabadba jutottak.
A sérült kazetta töltete tovább melegedett addig amíg a csatorna burokcsöve is felnyílt. A sérült csatornából vízgőz került a moderátor védőgázába, ezután a gázköri nedvességérzékelő a reaktort leállította.
A sérült kazetta, illetve a sérült burokcső eltávolítása közbeni bénázások miatt a reaktor technológiai terei is elszennyeződtek, egyes helyeken a gammadózis-teljesítmény elérte a 10 mSv/h értéket is.
A környezeti kibocsátás miatt az erőmű területén a dózisteljesítmény kb. a háttérérték négyszeresére nőtt. Mivel épp szeles-esős idő volt a szél kihordta a szennyezést az erőmű területéről, majd az eső szépen kimosta azt a talajra. Két kihullási sáv volt, a nagyobbik dél-délnyugati irányú, ebből kapott Kopacsi is.
Az esemény után hat héttel elvégzett vizsgálatok az erőművön kívül is jelentős szennyeződést mutattak ki, az erőmű környéki védövezetben 150-750 kBq/m2 mértékben, amely egyértelműen U-235 hasadványokból (Ce-141, Ce-144, Zr-95, Nb-95, Ru-103) adódott.
A tűzeset 1991. okt. 11-én volt a II. blokki turbinacsarnok-részben. Ennek semmilyen következménye nem volt azon kívül, hogy a II. blokk üzemképtelenné vált és utána már nem is állították helyre. (csak a turbinacsarnoki tetőt cserélték ki).
