Nabukodonozor
New Member
I.Rész : Jurik búcsúja, a Zóna hívása.
Kijev,Ukrajna, Nemzeti Büntetőintézet, 2009.November..
-Felkelni kutyák !- a börtönőr a rácson húzza a gumibotját és közben kajlán vigyorral figyeli, hogy miképp tápászkodunk fel.
Közvetlenül a rácsok mellett van a priccsem.
-Boika ! Kisasszony ! Ez magának is szólt, maga ruszki lotyó ! Mit szólna ha... ?
Elkapom a nyakkendőjét és a rácsnak húzom úgy, hogy a tányérsapka lehullik a fejéről, és az orrából dőlni kezd a vér rá a drágalátós egyenruhájára.
-Még egy megjegyzés rám, és marionett bábut csinálok a csontjaidból !
Elengedem az meg dob egy hátast a porba. A vérebei is közben megérkeztek és a nyakamhoz nyomtak valamit amitől pár órán át eszméletlen voltam. Pár óra múlva felöntenek a jeges dnyeperi vízzel és egyből kapok egy pofont. Olyan nőies és gyenge, hogy simogatásnak se lenne elég.
-Mi van parancsnok ? Látom nem tanult meg ütni ! Hahahaha !
Kaptam még egyet. Kezdek kicsit zabos lenni.
-Boika, Boika, Boika... Látom te aztán csúnya dolgokat művelsz. Volt Specnaz és annyira kezelhetetlen !
Köpök egy véreset a földre.
-Látom parancsnok igazán keményen melózik azon, hogy bebizonyítsa milyen sz*c*rember, de sajnálattal közlöm, hogy szükségesnek látom, hogy ismét elfenekeljem a feleségét.
A szobában lévő őr gyorsan a szájához kap, és magában kuncogva hajladozik. A góré fején meg tojást lehetne sütni, olyan vörös. A kopasz feje úgy se jó másra.
-Le a lyukba !
Kiüt gumibottal. Ebben a bizonyos lyukban ébredek. Térdig érő víz, patkányok, és egy kőpad.
Meg kell hagyni lakájos. Annak idején Afganisztánban hálás lettem volna az ilyen kiszolgálásért, de amióta a szocializmusnak vége a katona papa és nagypapa biztos az ujját rázza, hogy így látnak engem felülről. De ez van. Elmélkedek vagy két óráig a sivatagon, és az elesett és élő társakon, az ottani embereken, a töltényhüvelyek röptének éles susogásán. Egy társam még most is itt van. Mondhatjuk úgy is, hogy vendégségben vagyok nála, mert ő ukrán. Jurik eszes fiú. Egy felkelő járőrt becsapott egy bombával megtömött kecskével az útra állítva, mind ezt úgy, hogy közben én bele se akartam avatkozni. Az idilli szépségű tájakról hazaérve még itthon katonáskodtam, de mikor a 86-os baleset után itt rekedtem, majd három év múlva papírok nélkül be is kaszniztak garázdaságért kezdtem úgy hinni itt felejtett valaki. Végre nyílik az ajtó és jelentik, hogy felmehetek. Tudtam, hogy bejövök a parancsnoknak, de nem az esetem...A többiek közé visszaérve megkerestem Jurikot.
-Iván ! A fenébe is ! Hányszor mondtam, hogy ne csesztesd a górét ?
-Mi csak játszunk Dimitri, ha csesztetném, akkor nem lenne még ilyen életvidám. A kis pöcsös annyira eszetlen, hogy az övén hordja a tartalékkulcsát, és ahogy ismerem van annyira balfasz, hogy észre se vegye, hogy lenyúltam. Köszönöm szépen a vendégszeretetét, de én inkább távoznék.
-Biztos vagy benne ? Itt van meleg kaja és társaság.
-Teljesen. Élveztem a játékot, de nekem most más a tervem. Hallottam sztorikat pár havertól a csernobili zónában található lehetőségekről. Ebből az állapotból így jutunk csak ki, és végre új életet kezdhetünk mindketten. Én hazamegyek anyácskához, túl sokat voltam Ukrajnában. Vágyom vissza a végtelen sztyeppekre.
-Ahogy akarod barátom, de most van őrségváltás. Itt az idő.
Az étkező kapuőrének odaszólunk.
-Hé maga !
Dimitri egy ütéssel leteríti, mikor az kilép. Gyorsan nekiesek az étkezde kapunak, mikor megvan a zár, mint a tenger ömlenek ide a rabok. Sodródunk az áradattal, és ahol egy gumibotos őrt lát a tömeg azokat legyűri. Végre az udvarra érünk, de itt 7.62-esek tüze vár. AK-47-esek. Ezt kapásból hallom. A nagy zűrzavarban elvesztettem Jurikot, de látom az induló Kamazt, ami az ebédet hozta. Jurik is előkerül, de mikor meghúzom a kezét fal fehér tekintettel esik össze, és látom a szemében, hogy nem él már.
-Nee !!
Felugrok a kocsira, kiszedem a sofőrt, és az éppen záródó kapun áthajtok lehúzott fejjel, mert közben szitává lövik az üveget.
-Jurik...barátom...sajnálom !
Hallom a szirénákat és gyorsan kipattanok az első lakott résznél. Ott az egyik sikátorba lehúzódok, és egy hajléktalan konzervpersejéből kiemelek egy hrivnya érmét. Sajnálom, hogy ezt kell tennem, de telefonálnom kell. Az utcákon, és sikátorokon átvágva jutok el az első telefonig. Beütöm a számot és kicseng.
-Repesz-1, itt denevér.
-Denevér ? Te meg mit keresel itt és honnan tudod a számomat ?
-Az nem érdekes. Segítened kell. Emlékszel mit mondtál, mikor kihúztalak a lezuhant gépedből ?
„Egyszer meghálálom !” Eljött ez a nap.
-Jó ! Mi kell ?
-Fegyverek, ruha, étel, ital, és egy térkép.
-Mire készülsz Boika ?
-Csak csináld !
-Goromovi Ulyany utca az újságos mögötti sikátor.
Lerakta, én pedig a szirénákkal versenyt futva átvágok megannyi emberen és sétányon, végül pedig kikötök a célterületen. Vlad itt is van.
-Megvan minden ?
-Te jó ég Iván ! Már megint mit csináltál ?
-Egy jó darabig itt vendégeskedtem a ti büntetőintézetetekben, de ráuntam, most pedig a Zónába megyek.
-A Zóna ?! Meg vagy te húzatva ? Ott nincs semmi, csak a sugárzás.
-Biztos hallottál a 2006-os eseményekről. Azóta aranybánya.
-Ha te mondod Iván, de végeztünk ! Kvittek vagyunk. Fogd és menj még mielőtt valaki meglát.
Egy Nagant revolver, és egy Pps-43-as volt a törülközőbe csavarva. A kukák mögött felvettem a barna köpenyt, a rabruhát meg beledobtam az egyikbe. A táskát átnézve minden itt van. Lőszer is van, meg pár kötszer is. Ezer Rubelt is látok, de ez egy másik történet. Egy fogadás, hogy ő isz le előbb. Úgy sikerült a dolog neki, hogy lehányta a hadnagy priccsét, én pedig jókat kacagtam. Azóta lóg nekem ennyivel és most szükség is van rá. A „Sánta Holló” kocsma. Itt találom az embert, akiről az a rab beszélt nekem. Ő szállít pénzért embereket a zónába. A pult mellett van mindig, és egy érmét táncoltat az ujjain.
-Fogas ?
-Ifgen ?
Látom, hogy miért hívják fogasnak. Másfél foga van összesen.
-Figyelj, itt van 500 Rubel. A zónába kell jutnom.
-Hétfötven !
-500 nekem is kell, ennyit adok.
-Jófan, de akfor moft te fifeted a vodkámat.
Lecsaptam 10 Rubelt a pultra, majd mosolyogva mondta:
-Lefgel. Heft. Ugyanift.
-Itt megvárom. Leültem az egyik asztal mögé és rendeltem magamnak is egy noname vodkát és egész éjjel a térképet bújtam. Csak reggel indulás előtt hajtottam fel a piát. Mázli, hogy ez egy nonstop kocsma. Egy Ural parkol a ház mögött. Pár srác is megindult a fuvarozó hívójelére. Összecsomagoltam, és felültem a ponyvás platóra a többiekkel egyetemben. Nem szóltunk egymáshoz. Mindenki hülyén érezte magát. Elkezdődött egy újabb kaland Jurik nélkül.
Kijev,Ukrajna, Nemzeti Büntetőintézet, 2009.November..
-Felkelni kutyák !- a börtönőr a rácson húzza a gumibotját és közben kajlán vigyorral figyeli, hogy miképp tápászkodunk fel.
Közvetlenül a rácsok mellett van a priccsem.
-Boika ! Kisasszony ! Ez magának is szólt, maga ruszki lotyó ! Mit szólna ha... ?
Elkapom a nyakkendőjét és a rácsnak húzom úgy, hogy a tányérsapka lehullik a fejéről, és az orrából dőlni kezd a vér rá a drágalátós egyenruhájára.
-Még egy megjegyzés rám, és marionett bábut csinálok a csontjaidból !
Elengedem az meg dob egy hátast a porba. A vérebei is közben megérkeztek és a nyakamhoz nyomtak valamit amitől pár órán át eszméletlen voltam. Pár óra múlva felöntenek a jeges dnyeperi vízzel és egyből kapok egy pofont. Olyan nőies és gyenge, hogy simogatásnak se lenne elég.
-Mi van parancsnok ? Látom nem tanult meg ütni ! Hahahaha !
Kaptam még egyet. Kezdek kicsit zabos lenni.
-Boika, Boika, Boika... Látom te aztán csúnya dolgokat művelsz. Volt Specnaz és annyira kezelhetetlen !
Köpök egy véreset a földre.
-Látom parancsnok igazán keményen melózik azon, hogy bebizonyítsa milyen sz*c*rember, de sajnálattal közlöm, hogy szükségesnek látom, hogy ismét elfenekeljem a feleségét.
A szobában lévő őr gyorsan a szájához kap, és magában kuncogva hajladozik. A góré fején meg tojást lehetne sütni, olyan vörös. A kopasz feje úgy se jó másra.
-Le a lyukba !
Kiüt gumibottal. Ebben a bizonyos lyukban ébredek. Térdig érő víz, patkányok, és egy kőpad.
Meg kell hagyni lakájos. Annak idején Afganisztánban hálás lettem volna az ilyen kiszolgálásért, de amióta a szocializmusnak vége a katona papa és nagypapa biztos az ujját rázza, hogy így látnak engem felülről. De ez van. Elmélkedek vagy két óráig a sivatagon, és az elesett és élő társakon, az ottani embereken, a töltényhüvelyek röptének éles susogásán. Egy társam még most is itt van. Mondhatjuk úgy is, hogy vendégségben vagyok nála, mert ő ukrán. Jurik eszes fiú. Egy felkelő járőrt becsapott egy bombával megtömött kecskével az útra állítva, mind ezt úgy, hogy közben én bele se akartam avatkozni. Az idilli szépségű tájakról hazaérve még itthon katonáskodtam, de mikor a 86-os baleset után itt rekedtem, majd három év múlva papírok nélkül be is kaszniztak garázdaságért kezdtem úgy hinni itt felejtett valaki. Végre nyílik az ajtó és jelentik, hogy felmehetek. Tudtam, hogy bejövök a parancsnoknak, de nem az esetem...A többiek közé visszaérve megkerestem Jurikot.
-Iván ! A fenébe is ! Hányszor mondtam, hogy ne csesztesd a górét ?
-Mi csak játszunk Dimitri, ha csesztetném, akkor nem lenne még ilyen életvidám. A kis pöcsös annyira eszetlen, hogy az övén hordja a tartalékkulcsát, és ahogy ismerem van annyira balfasz, hogy észre se vegye, hogy lenyúltam. Köszönöm szépen a vendégszeretetét, de én inkább távoznék.
-Biztos vagy benne ? Itt van meleg kaja és társaság.
-Teljesen. Élveztem a játékot, de nekem most más a tervem. Hallottam sztorikat pár havertól a csernobili zónában található lehetőségekről. Ebből az állapotból így jutunk csak ki, és végre új életet kezdhetünk mindketten. Én hazamegyek anyácskához, túl sokat voltam Ukrajnában. Vágyom vissza a végtelen sztyeppekre.
-Ahogy akarod barátom, de most van őrségváltás. Itt az idő.
Az étkező kapuőrének odaszólunk.
-Hé maga !
Dimitri egy ütéssel leteríti, mikor az kilép. Gyorsan nekiesek az étkezde kapunak, mikor megvan a zár, mint a tenger ömlenek ide a rabok. Sodródunk az áradattal, és ahol egy gumibotos őrt lát a tömeg azokat legyűri. Végre az udvarra érünk, de itt 7.62-esek tüze vár. AK-47-esek. Ezt kapásból hallom. A nagy zűrzavarban elvesztettem Jurikot, de látom az induló Kamazt, ami az ebédet hozta. Jurik is előkerül, de mikor meghúzom a kezét fal fehér tekintettel esik össze, és látom a szemében, hogy nem él már.
-Nee !!
Felugrok a kocsira, kiszedem a sofőrt, és az éppen záródó kapun áthajtok lehúzott fejjel, mert közben szitává lövik az üveget.
-Jurik...barátom...sajnálom !
Hallom a szirénákat és gyorsan kipattanok az első lakott résznél. Ott az egyik sikátorba lehúzódok, és egy hajléktalan konzervpersejéből kiemelek egy hrivnya érmét. Sajnálom, hogy ezt kell tennem, de telefonálnom kell. Az utcákon, és sikátorokon átvágva jutok el az első telefonig. Beütöm a számot és kicseng.
-Repesz-1, itt denevér.
-Denevér ? Te meg mit keresel itt és honnan tudod a számomat ?
-Az nem érdekes. Segítened kell. Emlékszel mit mondtál, mikor kihúztalak a lezuhant gépedből ?
„Egyszer meghálálom !” Eljött ez a nap.
-Jó ! Mi kell ?
-Fegyverek, ruha, étel, ital, és egy térkép.
-Mire készülsz Boika ?
-Csak csináld !
-Goromovi Ulyany utca az újságos mögötti sikátor.
Lerakta, én pedig a szirénákkal versenyt futva átvágok megannyi emberen és sétányon, végül pedig kikötök a célterületen. Vlad itt is van.
-Megvan minden ?
-Te jó ég Iván ! Már megint mit csináltál ?
-Egy jó darabig itt vendégeskedtem a ti büntetőintézetetekben, de ráuntam, most pedig a Zónába megyek.
-A Zóna ?! Meg vagy te húzatva ? Ott nincs semmi, csak a sugárzás.
-Biztos hallottál a 2006-os eseményekről. Azóta aranybánya.
-Ha te mondod Iván, de végeztünk ! Kvittek vagyunk. Fogd és menj még mielőtt valaki meglát.
Egy Nagant revolver, és egy Pps-43-as volt a törülközőbe csavarva. A kukák mögött felvettem a barna köpenyt, a rabruhát meg beledobtam az egyikbe. A táskát átnézve minden itt van. Lőszer is van, meg pár kötszer is. Ezer Rubelt is látok, de ez egy másik történet. Egy fogadás, hogy ő isz le előbb. Úgy sikerült a dolog neki, hogy lehányta a hadnagy priccsét, én pedig jókat kacagtam. Azóta lóg nekem ennyivel és most szükség is van rá. A „Sánta Holló” kocsma. Itt találom az embert, akiről az a rab beszélt nekem. Ő szállít pénzért embereket a zónába. A pult mellett van mindig, és egy érmét táncoltat az ujjain.
-Fogas ?
-Ifgen ?
Látom, hogy miért hívják fogasnak. Másfél foga van összesen.
-Figyelj, itt van 500 Rubel. A zónába kell jutnom.
-Hétfötven !
-500 nekem is kell, ennyit adok.
-Jófan, de akfor moft te fifeted a vodkámat.
Lecsaptam 10 Rubelt a pultra, majd mosolyogva mondta:
-Lefgel. Heft. Ugyanift.
-Itt megvárom. Leültem az egyik asztal mögé és rendeltem magamnak is egy noname vodkát és egész éjjel a térképet bújtam. Csak reggel indulás előtt hajtottam fel a piát. Mázli, hogy ez egy nonstop kocsma. Egy Ural parkol a ház mögött. Pár srác is megindult a fuvarozó hívójelére. Összecsomagoltam, és felültem a ponyvás platóra a többiekkel egyetemben. Nem szóltunk egymáshoz. Mindenki hülyén érezte magát. Elkezdődött egy újabb kaland Jurik nélkül.