Fehéroroszország, (Belarusz) rövid történelme
Belarusz Magyarországnál kétszer nagyobb területű (207 ezer km²

ország, amelynek lakossága viszont éppen megegyezik hazánkéval (10 millió fő). Belarusz – a balti országok mellett – az európai kontinens egyik „leglaposabb” országa, hiszen legmagasabb pontja mindössze 346 m-el van a tengerszint fölött. Az ország területének mintegy 40 %-át erdők, 20 %-át a
PRIPJATY-mocsarak borítják, és sűrű folyóhálózat szövi be (az ország legnagyobb folyói: Nyeman, Berezina, Dnyepr). Belaruszban található Európa egyik utolsó bölénypopulációja. Az
1986-os CSERNOBILI atomerőmű-tragédia Belarusz déli területeit érintette a
legsúlyosabban, Gomel környékét.
A Belarusz államiság története még húsz éves sincs, hiszen 1991 előtt soha nem létezett Belarusz nevű ország. Nem véletlen, éppen ezért, hogy az ország és lakóinak önálló identitása még nem tudott igazán mély gyökeret ereszteni. Belarusz, mint közigazgatási egység először az első világháború után tűnt fel a Szovjetunió egyik tagköztársaságaként. Az ország fővárosa Minszk (1,7 millió fő), jelentősebb városai: Grodno és Breszt a lengyel határ közelében; keleten, Oroszország közelségében Vityebszk, Mogiljev, Gomel.
A belarusz nép története persze sokkal régebbi az államiságnál. A belarusz nyelv a 16. században alakult ki, a korábban egységes(nek elképzelt) keleti szláv nyelvből. A belaruszok az oroszok, lengyelek, litvánok és ukránok szomszédságában élnek. A belaruszok túlnyomó többsége ortodox vagy unitus keresztény, mintegy 10 %-uk azonban római katolikus vallású. A belaruszok hagyományosan a leginkább paraszti társadalom a keleti szlávokon belül. Az országban több mint 1 millió orosz nemzetiségű él (a lakosság 11 %-a), akik főként a második világháború után költöztek be az ország területére. Rajtuk kívül a legjelentősebb kisebbséget a lengyelek alkotják a majd 400 000-es létszámmal, akik főként az ország nyugati területén élnek.
A mai Belarusz területe a középkorban a Rusz’-hoz tartozott, majd Litvánia és Lengyelország része lett évszázadokig. Az Orosz Birodalom Lengyelország felosztásával szerezte meg a területet. Az első világháború után megalakított Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság 1939-ben, a Molotov – Ribbentrop paktum eredményeképpen megnövelte területét Lengyelország rovására. Ezzel alakultak ki Belarusz mai határai. A második világháború (1941-1944) évei különösen tragikusan érintették Belaruszt, amely lakosságának 34 % -át elveszítette, elszenvedve a hábprú minden képzeletet felülmúló barbarizmusát. Csak ebben a köztársaságban három év alatt több mint 9000 (!) települést töröltek el a föld színéről.
Belarusz elnöki köztársaság, ahol 1994 óta Alekszandr Lukasenko az elnök, akit sokan Európa utolsó diktátorának tekintenek. Belaruszban repressziók érik a ellenzékieket. Alekszandr Lukasenko immár harmadik ciklusában elnökösködik, amit 2004-ben az alkotmány népszavazás útján történő megváltoztatása tett lehetővé. Belarusz a Független Államok Közösségének tagja. A köztársaságban a belaruszon kívül az orosz is államnyelv, s a pénznem elnevezése is megegyezik az oroszországival (belarusz rubel).
Tény, hogy Alekszandr Lukasenko ténylegesen népszerű a belarusz lakosság körében, ennek oka, hogy Belaruszt a ’90-es években lényegében elkerülte a posztszocialista országokban alkalmazott „sokkterápia” és ezzel együtt a nagy megrázkódtások is. A ’90-es években a FÁK-on belül Belaruszban volt legmagasabb az egy főre eső GDP. A belarusz gazdaságban ma is az állam játssza a főszerepet, a mezőgazdasági és ipari üzemek az állami dotációnak köszönhetően elkerülik a versenyt. A belarusz gazdaság dotálásban nagy szerepet játszik Oroszország (ipari-mezőgazdasági termékek vásárlásával).
Belarusz legfontosabb gazdasági partnere Oroszország. Belarusz szegény energiahordordozókban, bár rendelkezik olajmezőkkel, amelyek viszont csak a belső szükségletek 15 %-át fedezik, ezért az ország az energiahordozók tekintetében is erősen függ Oroszországtól.
A már említett „gyökértelenség” (az állami múlt hiánya), a közös történelmi múlt, a vallási és nyelvi közelség, a gazdasági kiszolgáltottság miatt Belarusz természetes szövetségese Oroszország. Ez a közelség a a ’90-es években megszülte a belorusz-orosz államszövetség gondolatát. Ennek alapjait 1996-ban, majd 1999-ben, még Borisz Jelcin elnöksége idején fektették le. Ugyanakkor az utóbbi években belorusz – orosz államszövetség ügyében nem történt lényegi előrelépés, nem utolsósorban Putyin és Lukasenko elnökök rossz személyes viszonya miatt.
Ezzel együtt is, jelenleg Belarusz egyetlen reális támasza Moszkva. Lukasenko elnök autoriter módszerei miatt persona non grata-nak (nemkívánatos-személy) számít Nyugaton. Belarusznak fagyos viszonya van Lengyelországgal. Lukasenko elnök a harmadik világ pária-országai felé keres kitörési pontot elszigetelt helyzetéből (Venezuela, Irán, Kuba).