Korán reggel volt. Ilian még szinte félálomban, céltalanul lépett ki a kaszárnyából. Elsétált a lőtérig, onnan a kantinhoz, majd újra a kaszárnyák felé vette az irányt. Kitisztult a feje, jöhet egy következő nap - gondolta. Nem is sejtette, hogy az elkövetkezendő két hónap alatt mennyire megváltozik majd az élete. Lassan lépkedett, a deres fű benedvesítette katonai surranója külsejét. Ilian egy szakaszvezető volt. A csapatába hárman tartoztak: Vaszilij, Igor, és Dmitrij. Vaszilij egy orosz felmenőkkel rendelkező, vállas könnyűgéppuskás volt. Igor átlagon feletti céllövő képességekkel rendelkezett, Dmitrij pedig gyors helyzetfelismeréséről és sebességéről volt híres. Ilian a zóna nyugati részére volt beosztva, egy ellenőrzőpontra, amely az egyetlen nyugati, zónába vezető utat felügyelte. Északra volt Pripyat, a szellemváros, nyugatra egy tudós bázis, egy kiszáradt fenyőerdő közepén, délre pedig végeláthatatlan mocsarak helyezkedtek el. Viszonylag nyugalmas környéknek számított, jutalomból küldték ide a katonákat. A bázison szinte semmi sem történt, néha egy-két mutáns szemtelenkedett be, de halálesetek vagy sérülések soha nem történtek.
Már majdnem a kaszárnya elé ért, amikor összetalálkozott Szlavik őrmesterrel.
- Ilian? Remek, épp magát kerestem. Szedje össze a fiait, és tíz percen belül legyenek a parancsnoki kaszárnyában, Kaszparov irodájában.
Iliant kissé lesújtotta a parancs. Jobban szeretett ücsörögni az ágyán, és henyélni egész nap. Most biztos elküldik mutánsokat lövöldözni, vagy megregulázni egy pár idióta sztalkert, akik a tudósokat baszogatják.
Ilian a kaszárnyába ment, felkeltette három társát, és öt perc múlva már Kaszparov tábornok előtt álltak. Kaszparov felelt a zónabeli ügyekért, az ő parancsára több száz atombomba csapódhatna a zóna középpontjába, megsemmisítve a zónát, vagy az egész emberiséget. A vezérkar korábban gondolkodott ezen a megoldáson, de elvetették a magas kockázat miatt. A hadsereg vezetői sem hülyék teljesen, úgy tűnik.
-Mint tudják, hatvan nap múlva megkezdődik a Sztrjela hadművelet, a támadás a zóna középpontjába - mondta ezt úgy Kapszarov, mint ha már tudniuk kellett volna a tervről. - A cél a zóna fontosabb pontjainak kézre kerítése, és a főbb útvonalak ellenőrzése. Felszámolni a feketekereskedelmet, megtalálni, és semlegesíteni a pár évvel ezelőtti, úgynevezett "Nagy Kitörés", és az azóta szinte heti rendszerességgel történő kitörések okát. Ilian tizedes, a vezérkar a maga csapatját választotta ki arra a feladatra, hogy információkat szerezzenek a Pripyatban található sztalkerekről. Ugyanis igen nagy ellenállásra kell számítanunk. További feladataik: a mutáns állatállomány felmérése, főbb nukleáris csomópontok felderítése, és a stalker táborok helyeinek megjelölése, és a Pripyati Stadion mögött valahol lezuhant mobil kutatóbázis átkutatása. Részletes tájékoztatót kapnak a hadműveletről, holnapig tanulmányozzák át. A csapatuk ugyanis holnap hajnalban indul, egy Mi-8 helikopterrel juttatják célba magukat. Végeztünk.
Ilianék lesújtva mentek vissza a hálókörletbe, majd megebédeltek. Ezután Ilian a lőtérre ment, jó pár órát töltött ott. Írt egy levelet a családjának, futott pár kört a bázis körül, majd csak ezután nézett az órájára. Lassan kilenc óra volt. Tudta, hogy holnap korán kel majd, ezért nyugovóra tért.
Hajnali kettőkor keltették őket. Ilian azt sem tudta az álmosságtól, hogy hová megy, csak követte az előtte menő árnyalakokat. Egy arcot mégis észrevett, egy résnyire nyíló ajtóban. Szvetlánáét. Az egész táborban ő volt az egyetlen nő. Ilian és közte kölcsönös viszony alakult ki, ami általában kimerült abban, hogy egymásra tekintettek. Az egyik feketer uhás kísérőjük becsukta az ajtót. Menni kell. A helikopter a kaszárnyák mögött várta őket, be is szálltak. Ilian már éberebb volt, de még mindig kavarogtak a gondolatai. A helikopter felszállt, és repültek. Körülbelül tíz perc múlva Vaszilij kissé elhúzta a tolóajtót, kitekintett a helikopterből, majd rekedtes, mély baritonhangján megjegyezte:
- Már Pripyat fölött vagyunk.
Ebben a pillanatban valami nagyot csattant, a résnyire nyitott ajtót valami hatalmas, nyálkás kéz próbálta kifeszíteni, sikerrel járt. A helikopterben ülők fel sem fogták, mi történt, csak Vaszilij RPD-jének kereplése hallatszott, ami hatásosnak bizonyult. A lény hatalmasat sikított, majd mikor leugrott a helikopterről, még egyet belerúgott, amitől Ilian kiesett a gépből. A mellette ülő Igor még megpróbált utána nyúlni, de sikertelenül.
Ilian csak zuhant, majd - nagy szerencséjére - egy alatta lévő, rég lezuhant helikopter szélvédőjébe csapódott, ami némileg lelassította őt, így már biztonságos sebességgel került a pilóta ülésébe. Ilian felpattant, kiugrott a szélvédőn. Fejét kapkodva, gyorsan körülnézett, majd megállapította, hogy egy panelház tetején van. Háta mögé tekintett, ahol meglátta a házba fúródott mobil kutatólabort is. Éles kiáltást hallott, ezért az adrenalintól még mindig vakon, fejvesztve szaladta kutatólabor felé. Kinyitotta az ajtaját, beugrott, majd becsukta az ajtót, ügyelve, hogy a biztonsági zárt is bekapcsolja (ez szolgált nagyobb mutánsok, pl. Kimérák vagy Pseudogiantok ellen). A villany magától felkapcsolódott, Ilian a légkamrában találta magát. Óvatosan kinyitotta az átmeneti ajtót, majd belépett az előtérbe. Vaksötét volt, ezért lehajtotta, majd bekapcsolta éjjellátóját. Itt többek között fegyverek, vegyvédelmi ruhák voltak elhelyezve. Elindult, hogy megkeresse a labor saját generátorát. Rövid keresgélés után meg is találta, majd bekapcsolta a rendszert. A légtisztító berendezések felzúgtak, a lámpák felfénylettek, majd az ajtók elektronikái is aktiválódtak.
- Tehát ez az a labor. Mekkora szerencsém volt, Istenem... Le kell dőlnöm még egy kicsit, reggel körülszaglászok a területen - gondolta Ilian, majd lefeküdt az egyik ágyra...
Egy sorozatot tervezek ebből, most az "őszi szünetben" várhatólag naponta-kétnaponta lesz várható új rész. Kiírok egy szavazást, hogy lássam, mi a véleményetek, érdemes-e folytatnom. A sztorit a katonaság 2011-es atomerőművig tervezett offenzívája köré építem, aminek kimenetelét azok tudhatják, akik kicsit komolyabban beleásták magukat a stalker történetébe, vagy csak vetettek egy pillantást a PDA enciklopédia -> a zóna története szekciójára. Jó szórakozást!
Már majdnem a kaszárnya elé ért, amikor összetalálkozott Szlavik őrmesterrel.
- Ilian? Remek, épp magát kerestem. Szedje össze a fiait, és tíz percen belül legyenek a parancsnoki kaszárnyában, Kaszparov irodájában.
Iliant kissé lesújtotta a parancs. Jobban szeretett ücsörögni az ágyán, és henyélni egész nap. Most biztos elküldik mutánsokat lövöldözni, vagy megregulázni egy pár idióta sztalkert, akik a tudósokat baszogatják.
Ilian a kaszárnyába ment, felkeltette három társát, és öt perc múlva már Kaszparov tábornok előtt álltak. Kaszparov felelt a zónabeli ügyekért, az ő parancsára több száz atombomba csapódhatna a zóna középpontjába, megsemmisítve a zónát, vagy az egész emberiséget. A vezérkar korábban gondolkodott ezen a megoldáson, de elvetették a magas kockázat miatt. A hadsereg vezetői sem hülyék teljesen, úgy tűnik.
-Mint tudják, hatvan nap múlva megkezdődik a Sztrjela hadművelet, a támadás a zóna középpontjába - mondta ezt úgy Kapszarov, mint ha már tudniuk kellett volna a tervről. - A cél a zóna fontosabb pontjainak kézre kerítése, és a főbb útvonalak ellenőrzése. Felszámolni a feketekereskedelmet, megtalálni, és semlegesíteni a pár évvel ezelőtti, úgynevezett "Nagy Kitörés", és az azóta szinte heti rendszerességgel történő kitörések okát. Ilian tizedes, a vezérkar a maga csapatját választotta ki arra a feladatra, hogy információkat szerezzenek a Pripyatban található sztalkerekről. Ugyanis igen nagy ellenállásra kell számítanunk. További feladataik: a mutáns állatállomány felmérése, főbb nukleáris csomópontok felderítése, és a stalker táborok helyeinek megjelölése, és a Pripyati Stadion mögött valahol lezuhant mobil kutatóbázis átkutatása. Részletes tájékoztatót kapnak a hadműveletről, holnapig tanulmányozzák át. A csapatuk ugyanis holnap hajnalban indul, egy Mi-8 helikopterrel juttatják célba magukat. Végeztünk.
Ilianék lesújtva mentek vissza a hálókörletbe, majd megebédeltek. Ezután Ilian a lőtérre ment, jó pár órát töltött ott. Írt egy levelet a családjának, futott pár kört a bázis körül, majd csak ezután nézett az órájára. Lassan kilenc óra volt. Tudta, hogy holnap korán kel majd, ezért nyugovóra tért.
Hajnali kettőkor keltették őket. Ilian azt sem tudta az álmosságtól, hogy hová megy, csak követte az előtte menő árnyalakokat. Egy arcot mégis észrevett, egy résnyire nyíló ajtóban. Szvetlánáét. Az egész táborban ő volt az egyetlen nő. Ilian és közte kölcsönös viszony alakult ki, ami általában kimerült abban, hogy egymásra tekintettek. Az egyik feketer uhás kísérőjük becsukta az ajtót. Menni kell. A helikopter a kaszárnyák mögött várta őket, be is szálltak. Ilian már éberebb volt, de még mindig kavarogtak a gondolatai. A helikopter felszállt, és repültek. Körülbelül tíz perc múlva Vaszilij kissé elhúzta a tolóajtót, kitekintett a helikopterből, majd rekedtes, mély baritonhangján megjegyezte:
- Már Pripyat fölött vagyunk.
Ebben a pillanatban valami nagyot csattant, a résnyire nyitott ajtót valami hatalmas, nyálkás kéz próbálta kifeszíteni, sikerrel járt. A helikopterben ülők fel sem fogták, mi történt, csak Vaszilij RPD-jének kereplése hallatszott, ami hatásosnak bizonyult. A lény hatalmasat sikított, majd mikor leugrott a helikopterről, még egyet belerúgott, amitől Ilian kiesett a gépből. A mellette ülő Igor még megpróbált utána nyúlni, de sikertelenül.
Ilian csak zuhant, majd - nagy szerencséjére - egy alatta lévő, rég lezuhant helikopter szélvédőjébe csapódott, ami némileg lelassította őt, így már biztonságos sebességgel került a pilóta ülésébe. Ilian felpattant, kiugrott a szélvédőn. Fejét kapkodva, gyorsan körülnézett, majd megállapította, hogy egy panelház tetején van. Háta mögé tekintett, ahol meglátta a házba fúródott mobil kutatólabort is. Éles kiáltást hallott, ezért az adrenalintól még mindig vakon, fejvesztve szaladta kutatólabor felé. Kinyitotta az ajtaját, beugrott, majd becsukta az ajtót, ügyelve, hogy a biztonsági zárt is bekapcsolja (ez szolgált nagyobb mutánsok, pl. Kimérák vagy Pseudogiantok ellen). A villany magától felkapcsolódott, Ilian a légkamrában találta magát. Óvatosan kinyitotta az átmeneti ajtót, majd belépett az előtérbe. Vaksötét volt, ezért lehajtotta, majd bekapcsolta éjjellátóját. Itt többek között fegyverek, vegyvédelmi ruhák voltak elhelyezve. Elindult, hogy megkeresse a labor saját generátorát. Rövid keresgélés után meg is találta, majd bekapcsolta a rendszert. A légtisztító berendezések felzúgtak, a lámpák felfénylettek, majd az ajtók elektronikái is aktiválódtak.
- Tehát ez az a labor. Mekkora szerencsém volt, Istenem... Le kell dőlnöm még egy kicsit, reggel körülszaglászok a területen - gondolta Ilian, majd lefeküdt az egyik ágyra...
Egy sorozatot tervezek ebből, most az "őszi szünetben" várhatólag naponta-kétnaponta lesz várható új rész. Kiírok egy szavazást, hogy lássam, mi a véleményetek, érdemes-e folytatnom. A sztorit a katonaság 2011-es atomerőművig tervezett offenzívája köré építem, aminek kimenetelét azok tudhatják, akik kicsit komolyabban beleásták magukat a stalker történetébe, vagy csak vetettek egy pillantást a PDA enciklopédia -> a zóna története szekciójára. Jó szórakozást!