hispan
New Member
Két jó barátommal, Igorral és Vlagyimirral egy erdő szélén pihentünk le éjszakára. Egy Moszkviccsal jöttünk. Igornak AK-ja, Vlagyimirnak FN 2000-se, nekem SVU-m volt. Ők az autóban lefeküdtek, én viszont őrködtem. Kb. miután elaludtak egy fél órával mocorgást hallottam a fák közül. A fegyveremet magam elé tartva célpont után kutattam, majd három vak kutya körvonalazódott előttem.
-Igor, Vlagyimir! Vak kutyák! –kiáltottam.
De amint kimondtam még egy jött. Társaim pár pillanat alatt kiszálltak az autóból. Közben egyet kilőttem. De jött még egy. Igor lőni akart, de izgalmában elfelejtette kibiztosítani a fegyverét. Két dög ráugrott és tépni kezdte. Vlagyimir a másik irányban a harmadikra lőtt, és nem vette észre, hogy Igort megtámadták. Én azért eközben megöltem az egyiket. Ekkor Igor már nem mozdult. Tudtuk, hogy halott. A másik kutyával Vlagyimir végzett. Éppen, hogy megöltük őket még három vak kutya rohant felénk. Mintha a semmiből jöttek volna elő. Vlagyimir felé indultak, mert ő közelebb volt hozzájuk, mint én, és egy pillanat alatt fellökték, és marcangolni kezdték. Lőni akartam, de izgalmamban nem vettem észre, hogy kiürült a táram. Mire újratöltöttem a fegyvert, Vlagyimir is halott volt. Most felém rohantak. Pár lövést leadtam rájuk, de a sötétben nem találtam el őket. Ezért menekülni kezdtem. Miközben futottam a földre ejtettem egy gránátot. Hatalmas vonyítás törte meg a csöndet. A robbanás nem kapta őket teljesen telibe, de az egyiket kettészakította, a másiknak letépte az egyik lábát és elvérzett. A harmadik megsérülhetett és feladhatta, mert pár másodperc múlva már nem láttam magam mögött. Lassan megálltam, és a földre feküdtem. Hihetetlen. A barátaim, akikkel együtt jöttem a zónába halottak. Már három hónapja voltunk itt. Sok nehéz napot vészeltünk át együtt, de az a legszörnyűbb, hogy ennél már keményebb helyzetben is voltunk. De most már egyedül vagyok. Lehet, hogyha nem én őrködtem volna már halott lennék. Lehet, hogy én is elfelejtettem volna kibiztosítani a fegyverem, vagy ha én állok közelebb a kutyákhoz, engem ölnek meg. Azért örültem, hogy legalább én túléltem. Úgy döntöttem, hogy majd reggel visszamegyek és most a közeli sziklafal tövében meghúzódom éjszakára.
Miután felébredtem ettem egy kis kenyeret és ittam friss, tiszta vizet. Ezután visszaindultam. Útközben láttam a szétrobbant és a kivérzett kutyák tetemét. Miután megérkeztem, nem akartam hinni a szememnek. A Moszkvics eltűnt. Ellopták. Benne volt szinte az egész felszerelésünk. A sok kutyatetem mellett ott feküdtek a barátaim. Semmim nem maradt, amivel el tudtam volna őket temetni. Igornak átharapták a torkát és az oldalát is széttépték, ezért szegénynek kilátszottak a belei. Vlagyimirnak a mellkasát tépték szét. Hiányzott a tüdeje. A rohadt dögök megették, vagy tudom is én mit csináltak vele. Felvettem Vlagyimir FN 2000-esét, mert az SVU-mban csak a tár fele volt meg, és több nem volt hozzá. Igor AK-ját viszont nem találtam. Az FN 2000-eshez csak a fegyverben lévő tár volt. De abból is hiányzott. Azért volt egy Fort-12-esem két tárral. Több mint a semmi. Igaz, hogy szinte mindent elvittek, de egy nagyon fontos dolog volt nálam. Egy baktériumtenyészet. Két napja találtuk egy erősen sugárfertőzött csatornánál. Szükségem volt a pénzre, ezért a közeli lakótelep felé indultam, mivel az egyik ház pincéjében lakik a dealer.
Délutánra el is értem a lakótelepet. De egyszer csak rotor zúgást hallottam. Egy helikopter tűnt fel az egyik ház mögül. Azonnal tüzet nyitott rám. Szerencsére sikerült az egyik panelház mögé bújnom. Hirtelen átrohantam egy másik házhoz. Majdnem eltalált. Már csak két épület választott el a kereskedőtől. Éppen át akartam futni a következő házhoz, amikor elém került. Az égész tárat a gépbe eresztettem, miközben a mögöttem lévő lakóházba menekültem. Nem hiszem, hogy túl sokat árthattam neki. Amikor már bent voltam, a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőt, amin felfutottam, a falakat, mindent szétdarált. Majdnem engem is. A második emeleten beültem az egyik sarokba. Pár percig körözött a ház körül, aztán elment. Miután hallottam hogy eltűnt, a kereskedőhöz indultam. Bementem a házba, majd le a pincébe. Ott ült puskával a kezében egy pult mögött. Elővettem a tartályba zárt baktériumtenyészetet és az asztalára raktam. Elég keveset adott érte. Próbáltam alkudozni, de hiába. Végül is eladtam neki. Muszáj volt. Se az FN 2000-eshez, se az SVU-hoz nem volt lőszere. Ezért az FN 2000-rest is eladtam neki, és ráfizetéssel megvettem helyette a pillanatnyilag egyetlen eladó fegyverét, egy Groza Oc-14-est. Plusz három tárat, meg hozzá egy gránátvetőt öt gránáttal. Majd betáraztam és felraktam a gránátvetőt rá. Jó, sokat kaptam a baciért, de egy kutató sokkal többet adott volna érte. Azért jöttem ide, mert még a társaim holttestétől a legközelebbi kutatóközpont is háromnapi járásra volt, a zóna nyugati irányában. Szinte nem volt munícióm, és ha így támadnak meg, nagyon könnyen megölhetnek. Majd bosszúsan visszamentem a felszínre. Ekkor eszembe jutott, hogy pár napja megbízott minket egy kutató, hogy szerezzünk meg egy ritka higanygömböt, amit egy katonai őrhelyen őriznek. Egyedül sokkal nehezebb, de meg kellett próbálnom. Elindultam, hogy ellopjam. Most minden töltényemre szükség lesz.
Estére megérkeztem. A bázis egy úton volt. Az út felém lévő részénél két épület helyezkedett el. A másik oldalon egy őrtorony és még egy ház állt. Kint hat katona volt. Ebből egy a toronyban. A fűben meglapultam, és így közeledtem. Egy katona pont előttem ment el. Egyedül. Elővettem az SVU-mat, céloztam és egy halk puffanás. Agyonlőttem. A hullát behúztam a fűbe. Amikor senki nem jött arra, a bal oldali házhoz osontam, és benyitottam. Egy alvó katonát láttam, de a higanygömb nem volt itt. Elvágtam a torkát, nehogy felébredjen és riadóztassa a többit. A holttestet a mosdóba rejtettem, hogy ha valaki bejön ne azonnal vegye észre. Ezután a jobb oldaliba mentem. De ott se volt semmi. Éppen kinyitottam az ajtót, amikor az ajtó mögül hirtelen előjött egy katona, aki a fegyverével a földre lökött és rám célzott. Már majdnem megszólalt, hogy riadóztassa a többi katonát, amikor az egyikük megelőzte: SNORKOK!- hangzott a kiáltás. A támadóm a hang irányába fordult, amikor az egyik dög ráugrott. Gyorsan felálltam és a harmadik épület felé futottam, mivel csak abban lehetett a higanygömb. Kint a katonák a Snorkokkal harcoltak. Szerintem engem észre se vettek. Volt nagyobb gondjuk is. Átrohantam a bázis másik felébe, ahol a harmadik ház volt. Gyorsan berúgtam az ajtót és berontottam. Az egyik sarokban el volt kerítve egy rész ráccsal, és bent volt a higanygömb egy kis tartályban. Az ajtajáról lelőttem a lakatot. A tartályt beraktam a táskámba. Ez pár másodpercig tartott, de kint ezalatt már megöltek egy katonát. Majd arra fele futottam, ahonnan jöttem. Miután már kb. 100 méterrel elhagytam a bázist, amikor a Snorkok a nyomomba eredtek, mivel már az összes katonát lemészárolták. Négy-öt jött utánam. Szerencsére elég messze voltak tőlem, ezért volt időm betölteni a gránátvetőt. Két gránátot lőttem rájuk, amiben egy kivételével az összes darabokra robban. Az utolsót, amikor közelért, szétlőttem. Ezután elindultam a kutatóbázis felé. Úgy egy óra múlva egy bokros területen lefeküdtem aludni, mert teljesen kimerültem.
Reggel lövésekre ébredtem. Hasalva, gyorsan kinéztem a bokorból. Egy stalkert láttam futni aki magamögé lőtt. Menekült. Aztán megláttam az üldözőit. Két törpe volt. Az egyikük egy erőhullámmal több méterre ellökte. A stalker elejtette a fegyverét. Ekkor segíteni akartam neki, de még három törpe jött elő. Ezért inkább meghúztam magam. Öt törpe ellen nem lenne esélyem. Inkább az a stalker haljon meg, mint én. Majd mind az öten körbeállták. Ekkor elfordultam, mert tudtam, hogy a törpék hihetetlenül kegyetlenek. Pár másodperc múlva egy hatalmas ordítást hallottam. Nem sokáig szenvedett. Kb. tíz perc múlva elmentek. Óvatosan odasétáltam a halott stalkerhez. Szörnyű látvány volt. A fejét levágták, és meg is csonkították. Gyorsan továbbindultam. Útközben egyszer lövéseket hallottam. Majd megláttam, két stalkert akiket hét-nyolc zombi állt körül. Már csak pár méterre voltak tőlük. Mivel a helyzetből nem volt kiút, ezért az egyik stalker felrobbantotta magukat egy gránáttal. Mégis jobb így meghalni, mint hogy élőhalottak elevenen tépjenek szét. Csak egy zombi maradt ”életben”, de már az is a földön húzta magát. A szemközti domb tetején megláttam a zombik Irányítóját. Előkaptam a hátamról az SVU-t, és egy pillanat alatt keresztüllőttem a tüdejét. A vér ömlött a szájából, majd kínok közt megfulladt. Az utolsó zombit meg agyonlőttem, aztán továbbálltam.
Délutánra megérkeztem a kutatóbázisra. El is adtam a cuccot. Rengeteg lóvét adott érte. A kutatótól kaptam még egy ajánlatot. Ennek értelmében meg kell ölnöm egy Don nevű kereskedőt, aki a zóna keleti részében dolgozik. Ő fél éve még itt dolgozott, de mivel többször is meglopta a kutatóközpontot, ezért kirúgták. Így önállósodott és most sokkal többen visznek hozzá tárgyakat, mint ide, mivel jobb árakat biztosít. Ezért kell megölnöm. A kutató elmondása szerint már annyira kevés relikvia kerül hozzájuk, hogy már szinte nincs értelme az ittlétüknek. Nem akartak ilyen drasztikus megoldást, de most már nincs más választásuk. „Vagy ő vagy mi” –ahogy a kutató fogalmazott. Miután megállapodtunk, adott egy kis fényképezőgépet, hogy bizonyítékul örökítsem meg a hullát, majd kimentem az épületből. Mivel ez a bázis is keleten volt, nem kellett sokat gyalogolnom. Pár óra alatt meg is érkeztem arra a lakótelepre. Egy stalkert láttam kijönni az egyik négyemeletes épületből. A kereskedő minden bizonnyal ott van. Lassan közeledtem a ház felé és megvártam, hogy a stalker elmenjen, nehogy meghallja a lövéseket. Amikor a kapujához értem, kibiztosítottam a gépfegyverem. Az ajtó mögül lépteket hallottam. Majd hirtelen berontottam. Senki nem volt bent. A benti lépcső felé fordultam és felmentem a legfelső szintre. Bementem az első ajtón, ami a lépcsővel szemben volt. A kereskedő ott ült egy asztal mögött. A fegyveremmel azonnal rácéloztam és lőni akartam, de beragadt. A kereskedő elővett egy Berettát, és tüzelni kezdett. Gyorsan félreugrottam. Kifutott a folyosóra. Én utána a Fort 12-esemmel. Hátrafelé lőtt. Egy láda mögé húzódtam. Utána lőttem, de nem talált. A folyosó végén kinyitotta az ajtót és bement, Amikor én is az ajtóhoz mentem észrevettem, hogy belülről bezárta. A mocsok már biztosan kimászhatott az ablakon. Mielőtt bementem a házba körbenéztem, és láttam, hogy ezen az oldalon az ablaknál van egy párkány, mellette meg egy létra ami a földre vezet. Mivel mire betörtem volna az ajtót elmenekült volna, ezért gyorsan visszamentem a folyosóra és lerohantam a lépcsőn, majd ki a házból. Szerencsére nem volt nagy ez a ház, ezért hamar leértem. Utána az ablak elé futottam. A szemét már megtette a létra ¾-ét. Ha pár másodperccel később érkezek, már el is tűnt volna. Ahogy lefele mászott, izgalmában nem is tűnt fel neki, hogy nem megyek utána. Csak menekült. De amikor észrevette, hogy ott állok és ráfogom a Fort-12-esemet, megdermedt. A szemembe nézett, majd meghúztam a ravaszt. Csak egy-két golyó fúródott a testébe, de a golyók ereje azonnal levetették őt a létráról, és zuhant két-három métert. Ez végzett vele. Eltörött a nyaka. A kereskedő zsebéből kiszedtem a pénzét és lefényképeztem a hulláját. A pisztolyát is elvettem. Ezután visszamentem a gépfegyveremért, és ha már ott voltam átkutattam az „irodáját”, ahol találtam az öt, alaposan elrejtett tárgyat is amit még nem tudott eladni. Majd a bizonyítékkal a zsebemben és a relikviákkal a táskámban elhagytam a lakótelepet. Pár óra múlva vissza is értem a kutatóközponthoz. A tárgyakért és a pasas megöléséért rengeteg lóvét kaptam. A higanygömbből, a bérgyilkosságból, a kereskedőnél talált pénzből és a lopott tárgyakból összejött annyi pénz, hogy végre itt hagyhassam ezt a poklot. Még aznap elindultam a keleti határhoz és hajnalban örökre magam mögött hagytam a Zónát.
Frosty
-Igor, Vlagyimir! Vak kutyák! –kiáltottam.
De amint kimondtam még egy jött. Társaim pár pillanat alatt kiszálltak az autóból. Közben egyet kilőttem. De jött még egy. Igor lőni akart, de izgalmában elfelejtette kibiztosítani a fegyverét. Két dög ráugrott és tépni kezdte. Vlagyimir a másik irányban a harmadikra lőtt, és nem vette észre, hogy Igort megtámadták. Én azért eközben megöltem az egyiket. Ekkor Igor már nem mozdult. Tudtuk, hogy halott. A másik kutyával Vlagyimir végzett. Éppen, hogy megöltük őket még három vak kutya rohant felénk. Mintha a semmiből jöttek volna elő. Vlagyimir felé indultak, mert ő közelebb volt hozzájuk, mint én, és egy pillanat alatt fellökték, és marcangolni kezdték. Lőni akartam, de izgalmamban nem vettem észre, hogy kiürült a táram. Mire újratöltöttem a fegyvert, Vlagyimir is halott volt. Most felém rohantak. Pár lövést leadtam rájuk, de a sötétben nem találtam el őket. Ezért menekülni kezdtem. Miközben futottam a földre ejtettem egy gránátot. Hatalmas vonyítás törte meg a csöndet. A robbanás nem kapta őket teljesen telibe, de az egyiket kettészakította, a másiknak letépte az egyik lábát és elvérzett. A harmadik megsérülhetett és feladhatta, mert pár másodperc múlva már nem láttam magam mögött. Lassan megálltam, és a földre feküdtem. Hihetetlen. A barátaim, akikkel együtt jöttem a zónába halottak. Már három hónapja voltunk itt. Sok nehéz napot vészeltünk át együtt, de az a legszörnyűbb, hogy ennél már keményebb helyzetben is voltunk. De most már egyedül vagyok. Lehet, hogyha nem én őrködtem volna már halott lennék. Lehet, hogy én is elfelejtettem volna kibiztosítani a fegyverem, vagy ha én állok közelebb a kutyákhoz, engem ölnek meg. Azért örültem, hogy legalább én túléltem. Úgy döntöttem, hogy majd reggel visszamegyek és most a közeli sziklafal tövében meghúzódom éjszakára.
Miután felébredtem ettem egy kis kenyeret és ittam friss, tiszta vizet. Ezután visszaindultam. Útközben láttam a szétrobbant és a kivérzett kutyák tetemét. Miután megérkeztem, nem akartam hinni a szememnek. A Moszkvics eltűnt. Ellopták. Benne volt szinte az egész felszerelésünk. A sok kutyatetem mellett ott feküdtek a barátaim. Semmim nem maradt, amivel el tudtam volna őket temetni. Igornak átharapták a torkát és az oldalát is széttépték, ezért szegénynek kilátszottak a belei. Vlagyimirnak a mellkasát tépték szét. Hiányzott a tüdeje. A rohadt dögök megették, vagy tudom is én mit csináltak vele. Felvettem Vlagyimir FN 2000-esét, mert az SVU-mban csak a tár fele volt meg, és több nem volt hozzá. Igor AK-ját viszont nem találtam. Az FN 2000-eshez csak a fegyverben lévő tár volt. De abból is hiányzott. Azért volt egy Fort-12-esem két tárral. Több mint a semmi. Igaz, hogy szinte mindent elvittek, de egy nagyon fontos dolog volt nálam. Egy baktériumtenyészet. Két napja találtuk egy erősen sugárfertőzött csatornánál. Szükségem volt a pénzre, ezért a közeli lakótelep felé indultam, mivel az egyik ház pincéjében lakik a dealer.
Délutánra el is értem a lakótelepet. De egyszer csak rotor zúgást hallottam. Egy helikopter tűnt fel az egyik ház mögül. Azonnal tüzet nyitott rám. Szerencsére sikerült az egyik panelház mögé bújnom. Hirtelen átrohantam egy másik házhoz. Majdnem eltalált. Már csak két épület választott el a kereskedőtől. Éppen át akartam futni a következő házhoz, amikor elém került. Az égész tárat a gépbe eresztettem, miközben a mögöttem lévő lakóházba menekültem. Nem hiszem, hogy túl sokat árthattam neki. Amikor már bent voltam, a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőt, amin felfutottam, a falakat, mindent szétdarált. Majdnem engem is. A második emeleten beültem az egyik sarokba. Pár percig körözött a ház körül, aztán elment. Miután hallottam hogy eltűnt, a kereskedőhöz indultam. Bementem a házba, majd le a pincébe. Ott ült puskával a kezében egy pult mögött. Elővettem a tartályba zárt baktériumtenyészetet és az asztalára raktam. Elég keveset adott érte. Próbáltam alkudozni, de hiába. Végül is eladtam neki. Muszáj volt. Se az FN 2000-eshez, se az SVU-hoz nem volt lőszere. Ezért az FN 2000-rest is eladtam neki, és ráfizetéssel megvettem helyette a pillanatnyilag egyetlen eladó fegyverét, egy Groza Oc-14-est. Plusz három tárat, meg hozzá egy gránátvetőt öt gránáttal. Majd betáraztam és felraktam a gránátvetőt rá. Jó, sokat kaptam a baciért, de egy kutató sokkal többet adott volna érte. Azért jöttem ide, mert még a társaim holttestétől a legközelebbi kutatóközpont is háromnapi járásra volt, a zóna nyugati irányában. Szinte nem volt munícióm, és ha így támadnak meg, nagyon könnyen megölhetnek. Majd bosszúsan visszamentem a felszínre. Ekkor eszembe jutott, hogy pár napja megbízott minket egy kutató, hogy szerezzünk meg egy ritka higanygömböt, amit egy katonai őrhelyen őriznek. Egyedül sokkal nehezebb, de meg kellett próbálnom. Elindultam, hogy ellopjam. Most minden töltényemre szükség lesz.
Estére megérkeztem. A bázis egy úton volt. Az út felém lévő részénél két épület helyezkedett el. A másik oldalon egy őrtorony és még egy ház állt. Kint hat katona volt. Ebből egy a toronyban. A fűben meglapultam, és így közeledtem. Egy katona pont előttem ment el. Egyedül. Elővettem az SVU-mat, céloztam és egy halk puffanás. Agyonlőttem. A hullát behúztam a fűbe. Amikor senki nem jött arra, a bal oldali házhoz osontam, és benyitottam. Egy alvó katonát láttam, de a higanygömb nem volt itt. Elvágtam a torkát, nehogy felébredjen és riadóztassa a többit. A holttestet a mosdóba rejtettem, hogy ha valaki bejön ne azonnal vegye észre. Ezután a jobb oldaliba mentem. De ott se volt semmi. Éppen kinyitottam az ajtót, amikor az ajtó mögül hirtelen előjött egy katona, aki a fegyverével a földre lökött és rám célzott. Már majdnem megszólalt, hogy riadóztassa a többi katonát, amikor az egyikük megelőzte: SNORKOK!- hangzott a kiáltás. A támadóm a hang irányába fordult, amikor az egyik dög ráugrott. Gyorsan felálltam és a harmadik épület felé futottam, mivel csak abban lehetett a higanygömb. Kint a katonák a Snorkokkal harcoltak. Szerintem engem észre se vettek. Volt nagyobb gondjuk is. Átrohantam a bázis másik felébe, ahol a harmadik ház volt. Gyorsan berúgtam az ajtót és berontottam. Az egyik sarokban el volt kerítve egy rész ráccsal, és bent volt a higanygömb egy kis tartályban. Az ajtajáról lelőttem a lakatot. A tartályt beraktam a táskámba. Ez pár másodpercig tartott, de kint ezalatt már megöltek egy katonát. Majd arra fele futottam, ahonnan jöttem. Miután már kb. 100 méterrel elhagytam a bázist, amikor a Snorkok a nyomomba eredtek, mivel már az összes katonát lemészárolták. Négy-öt jött utánam. Szerencsére elég messze voltak tőlem, ezért volt időm betölteni a gránátvetőt. Két gránátot lőttem rájuk, amiben egy kivételével az összes darabokra robban. Az utolsót, amikor közelért, szétlőttem. Ezután elindultam a kutatóbázis felé. Úgy egy óra múlva egy bokros területen lefeküdtem aludni, mert teljesen kimerültem.
Reggel lövésekre ébredtem. Hasalva, gyorsan kinéztem a bokorból. Egy stalkert láttam futni aki magamögé lőtt. Menekült. Aztán megláttam az üldözőit. Két törpe volt. Az egyikük egy erőhullámmal több méterre ellökte. A stalker elejtette a fegyverét. Ekkor segíteni akartam neki, de még három törpe jött elő. Ezért inkább meghúztam magam. Öt törpe ellen nem lenne esélyem. Inkább az a stalker haljon meg, mint én. Majd mind az öten körbeállták. Ekkor elfordultam, mert tudtam, hogy a törpék hihetetlenül kegyetlenek. Pár másodperc múlva egy hatalmas ordítást hallottam. Nem sokáig szenvedett. Kb. tíz perc múlva elmentek. Óvatosan odasétáltam a halott stalkerhez. Szörnyű látvány volt. A fejét levágták, és meg is csonkították. Gyorsan továbbindultam. Útközben egyszer lövéseket hallottam. Majd megláttam, két stalkert akiket hét-nyolc zombi állt körül. Már csak pár méterre voltak tőlük. Mivel a helyzetből nem volt kiút, ezért az egyik stalker felrobbantotta magukat egy gránáttal. Mégis jobb így meghalni, mint hogy élőhalottak elevenen tépjenek szét. Csak egy zombi maradt ”életben”, de már az is a földön húzta magát. A szemközti domb tetején megláttam a zombik Irányítóját. Előkaptam a hátamról az SVU-t, és egy pillanat alatt keresztüllőttem a tüdejét. A vér ömlött a szájából, majd kínok közt megfulladt. Az utolsó zombit meg agyonlőttem, aztán továbbálltam.
Délutánra megérkeztem a kutatóbázisra. El is adtam a cuccot. Rengeteg lóvét adott érte. A kutatótól kaptam még egy ajánlatot. Ennek értelmében meg kell ölnöm egy Don nevű kereskedőt, aki a zóna keleti részében dolgozik. Ő fél éve még itt dolgozott, de mivel többször is meglopta a kutatóközpontot, ezért kirúgták. Így önállósodott és most sokkal többen visznek hozzá tárgyakat, mint ide, mivel jobb árakat biztosít. Ezért kell megölnöm. A kutató elmondása szerint már annyira kevés relikvia kerül hozzájuk, hogy már szinte nincs értelme az ittlétüknek. Nem akartak ilyen drasztikus megoldást, de most már nincs más választásuk. „Vagy ő vagy mi” –ahogy a kutató fogalmazott. Miután megállapodtunk, adott egy kis fényképezőgépet, hogy bizonyítékul örökítsem meg a hullát, majd kimentem az épületből. Mivel ez a bázis is keleten volt, nem kellett sokat gyalogolnom. Pár óra alatt meg is érkeztem arra a lakótelepre. Egy stalkert láttam kijönni az egyik négyemeletes épületből. A kereskedő minden bizonnyal ott van. Lassan közeledtem a ház felé és megvártam, hogy a stalker elmenjen, nehogy meghallja a lövéseket. Amikor a kapujához értem, kibiztosítottam a gépfegyverem. Az ajtó mögül lépteket hallottam. Majd hirtelen berontottam. Senki nem volt bent. A benti lépcső felé fordultam és felmentem a legfelső szintre. Bementem az első ajtón, ami a lépcsővel szemben volt. A kereskedő ott ült egy asztal mögött. A fegyveremmel azonnal rácéloztam és lőni akartam, de beragadt. A kereskedő elővett egy Berettát, és tüzelni kezdett. Gyorsan félreugrottam. Kifutott a folyosóra. Én utána a Fort 12-esemmel. Hátrafelé lőtt. Egy láda mögé húzódtam. Utána lőttem, de nem talált. A folyosó végén kinyitotta az ajtót és bement, Amikor én is az ajtóhoz mentem észrevettem, hogy belülről bezárta. A mocsok már biztosan kimászhatott az ablakon. Mielőtt bementem a házba körbenéztem, és láttam, hogy ezen az oldalon az ablaknál van egy párkány, mellette meg egy létra ami a földre vezet. Mivel mire betörtem volna az ajtót elmenekült volna, ezért gyorsan visszamentem a folyosóra és lerohantam a lépcsőn, majd ki a házból. Szerencsére nem volt nagy ez a ház, ezért hamar leértem. Utána az ablak elé futottam. A szemét már megtette a létra ¾-ét. Ha pár másodperccel később érkezek, már el is tűnt volna. Ahogy lefele mászott, izgalmában nem is tűnt fel neki, hogy nem megyek utána. Csak menekült. De amikor észrevette, hogy ott állok és ráfogom a Fort-12-esemet, megdermedt. A szemembe nézett, majd meghúztam a ravaszt. Csak egy-két golyó fúródott a testébe, de a golyók ereje azonnal levetették őt a létráról, és zuhant két-három métert. Ez végzett vele. Eltörött a nyaka. A kereskedő zsebéből kiszedtem a pénzét és lefényképeztem a hulláját. A pisztolyát is elvettem. Ezután visszamentem a gépfegyveremért, és ha már ott voltam átkutattam az „irodáját”, ahol találtam az öt, alaposan elrejtett tárgyat is amit még nem tudott eladni. Majd a bizonyítékkal a zsebemben és a relikviákkal a táskámban elhagytam a lakótelepet. Pár óra múlva vissza is értem a kutatóközponthoz. A tárgyakért és a pasas megöléséért rengeteg lóvét kaptam. A higanygömbből, a bérgyilkosságból, a kereskedőnél talált pénzből és a lopott tárgyakból összejött annyi pénz, hogy végre itt hagyhassam ezt a poklot. Még aznap elindultam a keleti határhoz és hajnalban örökre magam mögött hagytam a Zónát.
Frosty
