zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Az a véleményem,hogy az ARMA 2 egy túlságosan túlbonyolított,irányíthatatlan virtuális baromság,ami viszont abban rejti önnön hibáit,hogy bár komplex,mégis antagonisztikus,mivel olyan fizikai paramétereket igyekszik a játék modellezésébe belevinni,amik ugyan a valóságban léteznek,de a virtualitás terén képtelenség valódi érzékeinkkel megtapasztalni ezeket. (Pl: ingadozó ,bucskázó szemmagasság futás,járás közben,lélegzetvételre kitérő irányzék a fegyvereken,gyors mozgásra és elfordulásra összemosódó látvány,stb..)
Rossz utánzat tehát,és egyáltalán nem játék.
Ostoba,értelmetlen katonai parancsokat és feladatokat kell végrehajtani,ami még rendben is lenne,de a valóságosság virtualizációvá silányított verziójában ez már nem is izgalmas,következésképpen nélkülözi a játék,mint elementáris szükséglet kihívásait,ehelyett egy halom,sokadik nekifutásra is megoldhatatlan ,és idegesítő-a valóságban halálos jellegű- problémahalmazt produkál.
Igyekszik tehát valóságosnak tűnni,és közben a valóság alapelemeit veti távol magától,habitusából adódóan.
Olyan ez ,mint ha mondjuk valaki gondolatban főzne jókat,amivel csak az éhségét növeli,nem pedig kulináris szükségleteit elégítené ki....
Ha valaki már fogta ezeket-vagy ezekhez hasonló-eszközöket a kezében, az tudja,hogy azoknak tömege,tehetetlensége,meg egy sor olyan paramétere van,amiket semmiféle számítógépes modell nem képes hűen visszaadni.
A program alkotói-amúgy Holló színházas definíció szerint tehát-"kompot akartak alkotni,ami nem komp lett".
Már jó pár éve érzem ezt a tendenciát-legfőképpen a repülőgép és helikopter szimulációk terén- amikkel való foglalatoskodást-talán éppen ezek okán- fel is hagytam,mivel elegem lett a bonyolult billentyűkiosztásokból,kombózásból,meg abból,hogy legalább ötven ujjra lenne szűkségem,vagy egy szimulációs pilótakabinra,ami ,hát éppen nem az én pénztárcámnak megfelelő megoldás.
Az az érzésem,a virtualizáció afféle mátrixos világ felé halad gyorsvonati sebességgel,és felülírja a valódi lét könyörtelen törvényeit,amikre azonban nem volna szabad nem oda figyelni.
Ugyanis törékeny az egyensúly,ami lehetővé teszi ezt a tündéri hazudozást.
Rossz utánzat tehát,és egyáltalán nem játék.
Ostoba,értelmetlen katonai parancsokat és feladatokat kell végrehajtani,ami még rendben is lenne,de a valóságosság virtualizációvá silányított verziójában ez már nem is izgalmas,következésképpen nélkülözi a játék,mint elementáris szükséglet kihívásait,ehelyett egy halom,sokadik nekifutásra is megoldhatatlan ,és idegesítő-a valóságban halálos jellegű- problémahalmazt produkál.
Igyekszik tehát valóságosnak tűnni,és közben a valóság alapelemeit veti távol magától,habitusából adódóan.
Olyan ez ,mint ha mondjuk valaki gondolatban főzne jókat,amivel csak az éhségét növeli,nem pedig kulináris szükségleteit elégítené ki....
Ha valaki már fogta ezeket-vagy ezekhez hasonló-eszközöket a kezében, az tudja,hogy azoknak tömege,tehetetlensége,meg egy sor olyan paramétere van,amiket semmiféle számítógépes modell nem képes hűen visszaadni.
A program alkotói-amúgy Holló színházas definíció szerint tehát-"kompot akartak alkotni,ami nem komp lett".
Már jó pár éve érzem ezt a tendenciát-legfőképpen a repülőgép és helikopter szimulációk terén- amikkel való foglalatoskodást-talán éppen ezek okán- fel is hagytam,mivel elegem lett a bonyolult billentyűkiosztásokból,kombózásból,meg abból,hogy legalább ötven ujjra lenne szűkségem,vagy egy szimulációs pilótakabinra,ami ,hát éppen nem az én pénztárcámnak megfelelő megoldás.
Az az érzésem,a virtualizáció afféle mátrixos világ felé halad gyorsvonati sebességgel,és felülírja a valódi lét könyörtelen törvényeit,amikre azonban nem volna szabad nem oda figyelni.
Ugyanis törékeny az egyensúly,ami lehetővé teszi ezt a tündéri hazudozást.
Hamarosan felkerül a táskámra...