gabber 9511
New Member
- Csatlakozás
- 2009.01.26.
- Üzenetek
- 2,619
- Reakció pontszám
- 0
jó csak
mért kellet meghalnia kóbornak
mért kellet meghalnia kóbornak
Szlávik története
- Témaindító Putiteng
- Kezdő dátum
2008 Június 15. 11:17
- Ott jönnek! - ordította az őrszem, aki észrevette az előbb a banditát.
- Mindenki menjen le az árokba! - jött a parancs.
Pillanatok alatt már mindenki az árkokban volt. Vagyis, csak majdnem mindeki. Én még mindig ott álltam az út szélén, bámultam a teherautót. Nem is a teherautót! Inkább azt a kis pontot a földön.
Azt a pontot, akit Alexander Volinovszkinak, rövidebb nevén Kóbornak hívtak. Meghalt. Meghalt, de sokunkat mentett meg. Ha az a fosztogató szól a haverjainak, valószínüleg mind itt döglünk meg.
- Húzz le az útról, te faszkalap! - ordította valaki.
Biztos voltam benne, hogy nekem szólt. Most nincs idő siránkozni, azonnal be kell ugrani a többiekhez, és felkészülni a harcra.
- Petrovski! Hozd az RPG-t! - mondta a főnök.
Pillanatokkal később egy nagydarab ember felállt, odament a dobozhoz, kivette azt a szépséget. Gyorsan betöltötte, és már szaladt is a parancsnokához. Közben ott termet egy fickó, elvette az RPG-t, és visszament a helyére. Tíz perce beszélgettem vele, a nevére nem emlékszem, de mondta, hogy amikor a katonaságnál szolgált, ő kezelte a válrólindíthatót.
A jármű már százméteren belül volt, de még mindig nem lőtt. Tudtam, hogy simán kilőhetné, de valószínüleg biztosra akart menni. Az ellenség már ötven méteren belül volt. Már mindenki nagyon idegeskedett. Ekkor hirtelen az RPG megszólalt, hallottam ahogy süvít a rakéta. Vártam, hogy mikor repülnek a levegőbe mentorom, barátom gyilkosai. Már csak cintiméterek hiányoztak a becsapódásik, amikor mitha csak Isten segített volna rajtuk, a rakéta elkagyarodott és egy fába csapódott. A teherautónak semmi baja nem esett, csak egy kicsit megdobda a hátúját.
- Picsába! - ordította a rakétásunk. - Töltsd újra!!!
Mindenki nagyon megijedt, ezért mint az őrültek, elkezdték lőni a teherautó platóját, ahol a banditák ültek. Természetesen észrevették, hogy lövünk rájuk, gyorsan leugráltak, majd a út bal szélére szaladtak, ahol a rakétától kidőlt fa nyújtott nekik fedezéket. Közben újra megszólalt az RPG. El is találta az autót. Sajnos ez értelmetlen volt, mivel csak a sofőr ült benne. Biztosan az övvel bajlódott. Méghogy a biztonságiöv megment!? Most ölte meg a szerencsétlent.
Ekkor elkezdtek visszavonulni a fosztogatók. Nem értettem, hogy miért.
- Támadás! - ordította a melletem lévő katona.
Mindenki egyszerre kiugrott az árokból, és pisztollyal, AK-val, MP5-tel és sörétes puskával lőttünk az ellenséget. Egy ifjú stalker elővette a kését, hogy majd azzal öli meg őket, de egy veterán visszarántotta. Ahogy lőttük őket, rájöttem, hogy miért vonultak vissza. Lehet, hogy megijedtek, hogy mégegyszer odalövünk az RPG-vel. Szerencsénk volt. Nem tudták, hogy nincs több rakéta.
- Első szakasz! A fához! Második! Menjetek a útra és onnan lőjétek őket!
Mivel engem nem osztottak be egyik szakaszhoz sem, de bosszulni akartam, a második szakasszal mentem. Nekik jobb pozíciójuk volt, mert az út egy magoslaton haladt végig, a banditák pedig lent szaladgáltak. Sörétes puskámmal négyet lelőttem, mire a lövések abbamaradtak.
- Hozzám mindenki! - szólt a parancsnok.
Pillanatok alatt mindenki a parancsnok mellett termett.
- Sebesült?
Senki sem szólt.
- Nagyon jó! - vigyorgott. - Első szakasz! Pakoljatok össze! Második! Szedjetek össze mindent amit találtok.
- A sebesültekkel mi legyen? - kérdezte valaki.
Öljétek meg őket, a halottakat hozzátok fel az útra, vegyetek el mindent amit náluk találtok, és gyújtsátok fel a testeket! - mondta, majd végignézett az úton.- Petrovski!
- Uram!
- Hozd el halottat! Indulás!
- Ott jönnek! - ordította az őrszem, aki észrevette az előbb a banditát.
- Mindenki menjen le az árokba! - jött a parancs.
Pillanatok alatt már mindenki az árkokban volt. Vagyis, csak majdnem mindeki. Én még mindig ott álltam az út szélén, bámultam a teherautót. Nem is a teherautót! Inkább azt a kis pontot a földön.
Azt a pontot, akit Alexander Volinovszkinak, rövidebb nevén Kóbornak hívtak. Meghalt. Meghalt, de sokunkat mentett meg. Ha az a fosztogató szól a haverjainak, valószínüleg mind itt döglünk meg.
- Húzz le az útról, te faszkalap! - ordította valaki.
Biztos voltam benne, hogy nekem szólt. Most nincs idő siránkozni, azonnal be kell ugrani a többiekhez, és felkészülni a harcra.
- Petrovski! Hozd az RPG-t! - mondta a főnök.
Pillanatokkal később egy nagydarab ember felállt, odament a dobozhoz, kivette azt a szépséget. Gyorsan betöltötte, és már szaladt is a parancsnokához. Közben ott termet egy fickó, elvette az RPG-t, és visszament a helyére. Tíz perce beszélgettem vele, a nevére nem emlékszem, de mondta, hogy amikor a katonaságnál szolgált, ő kezelte a válrólindíthatót.
A jármű már százméteren belül volt, de még mindig nem lőtt. Tudtam, hogy simán kilőhetné, de valószínüleg biztosra akart menni. Az ellenség már ötven méteren belül volt. Már mindenki nagyon idegeskedett. Ekkor hirtelen az RPG megszólalt, hallottam ahogy süvít a rakéta. Vártam, hogy mikor repülnek a levegőbe mentorom, barátom gyilkosai. Már csak cintiméterek hiányoztak a becsapódásik, amikor mitha csak Isten segített volna rajtuk, a rakéta elkagyarodott és egy fába csapódott. A teherautónak semmi baja nem esett, csak egy kicsit megdobda a hátúját.
- Picsába! - ordította a rakétásunk. - Töltsd újra!!!
Mindenki nagyon megijedt, ezért mint az őrültek, elkezdték lőni a teherautó platóját, ahol a banditák ültek. Természetesen észrevették, hogy lövünk rájuk, gyorsan leugráltak, majd a út bal szélére szaladtak, ahol a rakétától kidőlt fa nyújtott nekik fedezéket. Közben újra megszólalt az RPG. El is találta az autót. Sajnos ez értelmetlen volt, mivel csak a sofőr ült benne. Biztosan az övvel bajlódott. Méghogy a biztonságiöv megment!? Most ölte meg a szerencsétlent.
Ekkor elkezdtek visszavonulni a fosztogatók. Nem értettem, hogy miért.
- Támadás! - ordította a melletem lévő katona.
Mindenki egyszerre kiugrott az árokból, és pisztollyal, AK-val, MP5-tel és sörétes puskával lőttünk az ellenséget. Egy ifjú stalker elővette a kését, hogy majd azzal öli meg őket, de egy veterán visszarántotta. Ahogy lőttük őket, rájöttem, hogy miért vonultak vissza. Lehet, hogy megijedtek, hogy mégegyszer odalövünk az RPG-vel. Szerencsénk volt. Nem tudták, hogy nincs több rakéta.
- Első szakasz! A fához! Második! Menjetek a útra és onnan lőjétek őket!
Mivel engem nem osztottak be egyik szakaszhoz sem, de bosszulni akartam, a második szakasszal mentem. Nekik jobb pozíciójuk volt, mert az út egy magoslaton haladt végig, a banditák pedig lent szaladgáltak. Sörétes puskámmal négyet lelőttem, mire a lövések abbamaradtak.
- Hozzám mindenki! - szólt a parancsnok.
Pillanatok alatt mindenki a parancsnok mellett termett.
- Sebesült?
Senki sem szólt.
- Nagyon jó! - vigyorgott. - Első szakasz! Pakoljatok össze! Második! Szedjetek össze mindent amit találtok.
- A sebesültekkel mi legyen? - kérdezte valaki.
Öljétek meg őket, a halottakat hozzátok fel az útra, vegyetek el mindent amit náluk találtok, és gyújtsátok fel a testeket! - mondta, majd végignézett az úton.- Petrovski!
- Uram!
- Hozd el halottat! Indulás!
2008 Június 15. 17:21
Kóbort még aznap eltemettük. A faluban két temető volt, az egyiket csak onnan lehetett felismerni, hogy tényleg temető, hogy kis dombocskák voltak a földön. A másik egészen más, keresztek voltak ott, nem voltak dombocskák. Itt nem volt olyan sok kereszt, mint amennyi dombocska a másiknál.
Később, egy beszélgetés során megtudtam, hogy miért. Oda csak azokat temetik, akik sokat tettek a faluért. Kóbort az utóbbiba temették.
2008 Június 16. 18:56
Amit a lövöldözésben loptunk össze, végre szétosztották. A kereskedőnek elpasszolt cuccokból, futtotta egy AK-74U-ra, kétszáz golyóval. Miután eldicsekedtem a faluban mindenkinek, az új fegyverrel, Zirkov, a falu vezetője behivatott.
- Üdvözöllek Jurkinban! - mondta.
- Gondolom, nem azért hívtál magadhoz, hogy köszönjél... - válaszoltam neki türelmetlenkedve.
- Igazad van, lenne egy megbízásom.
- Hallgatlak!
- A Szemétdombon kezdenek eldúrvulni a dolgok. A banditák a napokban nagyon elszaporodtak. Az emberim legtöbbjét megtámadták, k i f o s z t o t t á k, majd lelőtték. A helyzet azonnali megoldást kíván! Gondoltunk egyet a falubeliekkel, hogy veszünk egy PKM-et a hadseregtől, és el...
- Kitől?! A hadseregtől!? - ordítottam meglepetten.
- Igen! Baj? - kérdezte.
- Baj? Ők ellenünk vannak, a banditákkal szövetkeztek! - mondtam. Erre az ember elkezdett nevetni, röhögött vagy egy percig, míg újra meg tudott szólalni.
- Honnan szedted ezt a baromságot?
- Kóbor mondta.
- Kóbor mondta? Akkor a haverod valamit nagyon félrehallot. Figyelj ide! A katonaságot mindenki rühelli, de a banditákal nekik is meggyűlik a bajuk. Eladták nekünk azt a szépséget, amikor azoknak a mocskoknak is eladhatták volna drágábban is. De minket választottak.
Elgondolkoztam azokról amiket mondott, nem erősködtem, végülis, ő egy kis bázis vezetője, én meg még csak egy hete vagyok itt. Pofáztam kellet volna még neki. Nem is gondoltam volna, hogy még mennyi problémám lesz még ebből.
- Akkor térjünk az üzletre. - kezdett bele Zirkov. - A fegyvert el kell vinni a szemétdombi helyőrségünkre, pár Vintorezzel együtt. A többi az ottaniak dolga. Veled mennek még ketten:
Grisa és Morkov.
- Mi a „jutalom”?
- Negyedét megkapod most, többit a szemétdombi fiamtól kapod. Összesen 10 000 rubelt kapsz. Figyelmeztetlek! Ha átversz, ne csodálkozz, ha a vakblökik vacsoráznak belőled! - mondta fenyegetően.
- Ok,ok.
- Akkor vállalod a munkát?
- Mikor kellene indulni?
- Minnél hamarabb! Legkésőbb holnapután!
Belegondoldoltam, hogy 10 000 rubelen miket tudnák venni itt, a Zónában. Kellene egy új pisztoly.
Egy Desert Eagle. Azzal szépen lehetne osztani az áldást. Aztán már csak egy köpésre vagyok a Szabadság és Szolgálat bázisátől.
A küldetés veszélyes. Elkaphatnak, lelőhetnek, anomáliába léphetek. A picsába! Kell az a kurva fegyver vagy nem. Akkor meg mit nyavalyogsz? Aki mer, az nyer!
- Megegyeztünk! - modtam.
- Nagyon jó! Grisa és Morkov itt van valahol a bázison. A fegyvereket a fegyverfelelősnél vehetitek fel, hát persze, hol máshol.
- Kösz!
- Sok sikert! - mondta, és kiléptem az épületből.
Kóbort még aznap eltemettük. A faluban két temető volt, az egyiket csak onnan lehetett felismerni, hogy tényleg temető, hogy kis dombocskák voltak a földön. A másik egészen más, keresztek voltak ott, nem voltak dombocskák. Itt nem volt olyan sok kereszt, mint amennyi dombocska a másiknál.
Később, egy beszélgetés során megtudtam, hogy miért. Oda csak azokat temetik, akik sokat tettek a faluért. Kóbort az utóbbiba temették.
2008 Június 16. 18:56
Amit a lövöldözésben loptunk össze, végre szétosztották. A kereskedőnek elpasszolt cuccokból, futtotta egy AK-74U-ra, kétszáz golyóval. Miután eldicsekedtem a faluban mindenkinek, az új fegyverrel, Zirkov, a falu vezetője behivatott.
- Üdvözöllek Jurkinban! - mondta.
- Gondolom, nem azért hívtál magadhoz, hogy köszönjél... - válaszoltam neki türelmetlenkedve.
- Igazad van, lenne egy megbízásom.
- Hallgatlak!
- A Szemétdombon kezdenek eldúrvulni a dolgok. A banditák a napokban nagyon elszaporodtak. Az emberim legtöbbjét megtámadták, k i f o s z t o t t á k, majd lelőtték. A helyzet azonnali megoldást kíván! Gondoltunk egyet a falubeliekkel, hogy veszünk egy PKM-et a hadseregtől, és el...
- Kitől?! A hadseregtől!? - ordítottam meglepetten.
- Igen! Baj? - kérdezte.
- Baj? Ők ellenünk vannak, a banditákkal szövetkeztek! - mondtam. Erre az ember elkezdett nevetni, röhögött vagy egy percig, míg újra meg tudott szólalni.
- Honnan szedted ezt a baromságot?
- Kóbor mondta.
- Kóbor mondta? Akkor a haverod valamit nagyon félrehallot. Figyelj ide! A katonaságot mindenki rühelli, de a banditákal nekik is meggyűlik a bajuk. Eladták nekünk azt a szépséget, amikor azoknak a mocskoknak is eladhatták volna drágábban is. De minket választottak.
Elgondolkoztam azokról amiket mondott, nem erősködtem, végülis, ő egy kis bázis vezetője, én meg még csak egy hete vagyok itt. Pofáztam kellet volna még neki. Nem is gondoltam volna, hogy még mennyi problémám lesz még ebből.
- Akkor térjünk az üzletre. - kezdett bele Zirkov. - A fegyvert el kell vinni a szemétdombi helyőrségünkre, pár Vintorezzel együtt. A többi az ottaniak dolga. Veled mennek még ketten:
Grisa és Morkov.
- Mi a „jutalom”?
- Negyedét megkapod most, többit a szemétdombi fiamtól kapod. Összesen 10 000 rubelt kapsz. Figyelmeztetlek! Ha átversz, ne csodálkozz, ha a vakblökik vacsoráznak belőled! - mondta fenyegetően.
- Ok,ok.
- Akkor vállalod a munkát?
- Mikor kellene indulni?
- Minnél hamarabb! Legkésőbb holnapután!
Belegondoldoltam, hogy 10 000 rubelen miket tudnák venni itt, a Zónában. Kellene egy új pisztoly.
Egy Desert Eagle. Azzal szépen lehetne osztani az áldást. Aztán már csak egy köpésre vagyok a Szabadság és Szolgálat bázisátől.
A küldetés veszélyes. Elkaphatnak, lelőhetnek, anomáliába léphetek. A picsába! Kell az a kurva fegyver vagy nem. Akkor meg mit nyavalyogsz? Aki mer, az nyer!
- Megegyeztünk! - modtam.
- Nagyon jó! Grisa és Morkov itt van valahol a bázison. A fegyvereket a fegyverfelelősnél vehetitek fel, hát persze, hol máshol.
- Kösz!
- Sok sikert! - mondta, és kiléptem az épületből.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
majdnem mint egy sorozat. tök jó
[/url][/u][/list]
[/url][/u][/list]2008 Június 17. 11:36
Lassan már három órája gyalogolunk, megállás nélkül. Morkov elég nagy darab, ezért ő viszi a PKM-et. Ő megy elől, én középen, Grisa pedig hátul. Közeledünk már a Határhoz, ahol átmegyünk a Szemétdombra. Morkovról nem sok mindent tudtam meg.
Ezelőtt hadnagyi rangban szolgál a hadseregben. Egy nap, amikor lőgyakorlatra tartott, összetalálkozott egy részeg közlegénnyel. Elkapta, és küldte volna latrinapucolásra, de a közlegény elővette a kését, és ledöfte. Túlélte, de leszerelték. Mivel a tiszti fizetéséből élt, nem látott más megoldást, és az Zónába jött.
Grisa Morkov ellentéte volt. Sovány, fiatal, alacsony fickó volt, de egész idő alatt be nem áll a pofája. Egy kis faluban nőtt fel, ahol földművelésből, és apja fizetéséből éltek. Tíz éves volt, amikor szülei autóbalesetben meghaltak. Egy árvaházba került, ahonnan tizenhárom évesen megszökött. Az utcán élt, nem is csoda, hogy nemsokára egy bandába került. Tizenhat évesen a társait letartóztatták, csak neki sikerült elmenekülni. Ekkor jött ide.
Egy domb tetején állunk, amikor Morkov jelez, hogy hasaljunk a földre.
- Banditák! - mondja.
Odakúszok mellé, előveszem a távcsövem, és csakugyan, egy tucat bandita van tőlem körülberül száz méterre. Intek Grisának, hogy jöjjön ide. Ide is jön, odaadom a távcsövem, megnézi, és így szól:
- Ez érdekes lesz. - közben pedig vigyorog.
Nem értem mi ebben a nevetséges, négyszer többen vannak, és pont a Határt őrzik. Ha nem verekedjük ezeken át magunkat, akkor a fegyver soha nem ér el az ottaniakhoz. Megnézem mégegyszer őket. Valamit főznek. Talán paprikás? Szabadtéren nem szabad főzni, sütni, mert hamar idevonza az állatokat, de hát ők tudják... Négyen körülállják az lábasokat, kavargatják, kóstolgatják, dobálják bele az alapanyagokat. Hároman őrt állnak, nincs komolyabb fegyverzetük. Ketten alszanak, a maradék három pedig iszogat, beszélget, gitározik.
- Ennyivel nem bírunk el! - mondom. - Mit csináljunk?
- Kivárjuk az estét. Mást nem tehetünk.
Így is tettünk. Megtisztítottuk a fegyvereinket, beszélgettük, ettünk, ittunk, aludtunk. Most este kilenc óra van, már besötétedett. Ideje indulnunk. Megnézzük őket mégegyszer a távcsővel, éppen vacsoráznak. Mindegyik csak a saját hasával törődik, nem állítottak őrt. Lassan közelítjük meg őket, persze kúszva. Húsz méternyire kúszunk el mellettük, nem vesznek észre. Bablevest főztek, nem paprikást... de megkóstolnám. Őrt állítani nem tudnak, de ilyen kaja mellett én sem törődnék a védekezéssel. A Határtól negyven méterre van egy kisebb erdő, ha azt elérjük, már nem vesznek észre. Mindjárt ott vagyunk. Ekkor mögöttünk felordít az egyik bandita. Lebuktunk! Nem mozdulok. Előttem Morkov halkan megfordul, és élesíti a fegyverét. Már éppen lőne, amikor mögötte az erdőből kiugranak valamilyen mutánsok. Négylábon szaladnak, és elég nagyok. Egy átugor Morkovot és engem, de mögöttem Grisa felordít:
- Jaj!
Morkov felpattan, és az erdőbe szalad. Így teszek én is. Futás közben visszanézek, két dolgot veszek észre. Az első, hogy a banditák ''husikra'' lőnek. A másik pedig az, hogy Grisa nem jön. Visszaszaladok, látom, hogy a lábát fájlalja. Valahogy bevonszolom a fák közé, megnézem a lábát, vérzik. Előveszem a kötszert, bekötözöm a lábát, közben Morkov is előkerül. Sántikálva, de tud járni. Pár perc múlva találunk egy megfelelő helyet. Itt maradunk éjszakára. Grisát leül egy kidőlt fára, Morkov pedig tüzet gyújt.
- Mi lett a lábaddal? - kérdezi Morkov.
- Egy ''husi'' rálépett... - feleli Grisa.
Morkov elkezd vigyorogni.
- Mi olyan vicces!? Következőre majd te mész hátul!
Morkov neki még valamit, de nem figyelek rá. Egy kődarab közelében meglátok egy fekete plasztik dobozkát. Kinyitom, és megszagolom. Fegyverolaj. Ki az a barom, aki itt hagy egy ilyen kincset? Boldogan belerakom a táskámba, de gondolkozni kezdek, hogy ezt miért hagyták itt? Talán itt felejtette a tulajdonosa? El akarta rejteni? Talán menekült? Mi van ha itt van a közelben? Áhh, nem érdekes, mostmár az enyém. Kezd hideg lenni. Lerakom a táskám, előveszem a takarót és a hálózsákot. Ledobom mindkettőt a földre. Grisa egyszercsak hátrabukik. Morkov feláll, majd elesik, közben a homlokából ömlik a vér. Próbálom előkotorni a pisztolyom, ekkor pedig nagy ütést érzek a szivemnél. Hátraesek, és beverem a fejem. Mögöttem beszédet hallok, rá két másodpercre ideszalad mellém egy fickó, és leszedi a vállamról az Ak-t, a pisztolyomat is elveszi. Nem mozdulok, halottnak tettetem magam. Mikor már érzem, hogy nincs itt mellettem, kinyitom a szemem. Látom, hogy Grisa gépfegyverével bajlódik. Grisa még mocorog, ezért nehezen szedi le róla a fegyvert. Megpróbálom kihasználni míg nem figyel, elkezdek kotorászni a táskámba. Abbahagyom, amikor még három ember terem előttem élesített fegyverrel.
- Főnök! Megvan! - ordítja a kotorászós.
- Jól van Csevap! - mondja mögülem valaki.
Az egyik valamit belémszúr, és homályosan kezdek el látni.
- Megvan amiért jöttünk. Gyerünk!
- Emezzel mi legyen?
- Annak már mindegy! Lődd le!
Mögülem újabb ember jön, és Grisa fölé lép, és elsötétült a világ.
Lassan már három órája gyalogolunk, megállás nélkül. Morkov elég nagy darab, ezért ő viszi a PKM-et. Ő megy elől, én középen, Grisa pedig hátul. Közeledünk már a Határhoz, ahol átmegyünk a Szemétdombra. Morkovról nem sok mindent tudtam meg.
Ezelőtt hadnagyi rangban szolgál a hadseregben. Egy nap, amikor lőgyakorlatra tartott, összetalálkozott egy részeg közlegénnyel. Elkapta, és küldte volna latrinapucolásra, de a közlegény elővette a kését, és ledöfte. Túlélte, de leszerelték. Mivel a tiszti fizetéséből élt, nem látott más megoldást, és az Zónába jött.
Grisa Morkov ellentéte volt. Sovány, fiatal, alacsony fickó volt, de egész idő alatt be nem áll a pofája. Egy kis faluban nőtt fel, ahol földművelésből, és apja fizetéséből éltek. Tíz éves volt, amikor szülei autóbalesetben meghaltak. Egy árvaházba került, ahonnan tizenhárom évesen megszökött. Az utcán élt, nem is csoda, hogy nemsokára egy bandába került. Tizenhat évesen a társait letartóztatták, csak neki sikerült elmenekülni. Ekkor jött ide.
Egy domb tetején állunk, amikor Morkov jelez, hogy hasaljunk a földre.
- Banditák! - mondja.
Odakúszok mellé, előveszem a távcsövem, és csakugyan, egy tucat bandita van tőlem körülberül száz méterre. Intek Grisának, hogy jöjjön ide. Ide is jön, odaadom a távcsövem, megnézi, és így szól:
- Ez érdekes lesz. - közben pedig vigyorog.
Nem értem mi ebben a nevetséges, négyszer többen vannak, és pont a Határt őrzik. Ha nem verekedjük ezeken át magunkat, akkor a fegyver soha nem ér el az ottaniakhoz. Megnézem mégegyszer őket. Valamit főznek. Talán paprikás? Szabadtéren nem szabad főzni, sütni, mert hamar idevonza az állatokat, de hát ők tudják... Négyen körülállják az lábasokat, kavargatják, kóstolgatják, dobálják bele az alapanyagokat. Hároman őrt állnak, nincs komolyabb fegyverzetük. Ketten alszanak, a maradék három pedig iszogat, beszélget, gitározik.
- Ennyivel nem bírunk el! - mondom. - Mit csináljunk?
- Kivárjuk az estét. Mást nem tehetünk.
Így is tettünk. Megtisztítottuk a fegyvereinket, beszélgettük, ettünk, ittunk, aludtunk. Most este kilenc óra van, már besötétedett. Ideje indulnunk. Megnézzük őket mégegyszer a távcsővel, éppen vacsoráznak. Mindegyik csak a saját hasával törődik, nem állítottak őrt. Lassan közelítjük meg őket, persze kúszva. Húsz méternyire kúszunk el mellettük, nem vesznek észre. Bablevest főztek, nem paprikást... de megkóstolnám. Őrt állítani nem tudnak, de ilyen kaja mellett én sem törődnék a védekezéssel. A Határtól negyven méterre van egy kisebb erdő, ha azt elérjük, már nem vesznek észre. Mindjárt ott vagyunk. Ekkor mögöttünk felordít az egyik bandita. Lebuktunk! Nem mozdulok. Előttem Morkov halkan megfordul, és élesíti a fegyverét. Már éppen lőne, amikor mögötte az erdőből kiugranak valamilyen mutánsok. Négylábon szaladnak, és elég nagyok. Egy átugor Morkovot és engem, de mögöttem Grisa felordít:
- Jaj!
Morkov felpattan, és az erdőbe szalad. Így teszek én is. Futás közben visszanézek, két dolgot veszek észre. Az első, hogy a banditák ''husikra'' lőnek. A másik pedig az, hogy Grisa nem jön. Visszaszaladok, látom, hogy a lábát fájlalja. Valahogy bevonszolom a fák közé, megnézem a lábát, vérzik. Előveszem a kötszert, bekötözöm a lábát, közben Morkov is előkerül. Sántikálva, de tud járni. Pár perc múlva találunk egy megfelelő helyet. Itt maradunk éjszakára. Grisát leül egy kidőlt fára, Morkov pedig tüzet gyújt.
- Mi lett a lábaddal? - kérdezi Morkov.
- Egy ''husi'' rálépett... - feleli Grisa.
Morkov elkezd vigyorogni.
- Mi olyan vicces!? Következőre majd te mész hátul!
Morkov neki még valamit, de nem figyelek rá. Egy kődarab közelében meglátok egy fekete plasztik dobozkát. Kinyitom, és megszagolom. Fegyverolaj. Ki az a barom, aki itt hagy egy ilyen kincset? Boldogan belerakom a táskámba, de gondolkozni kezdek, hogy ezt miért hagyták itt? Talán itt felejtette a tulajdonosa? El akarta rejteni? Talán menekült? Mi van ha itt van a közelben? Áhh, nem érdekes, mostmár az enyém. Kezd hideg lenni. Lerakom a táskám, előveszem a takarót és a hálózsákot. Ledobom mindkettőt a földre. Grisa egyszercsak hátrabukik. Morkov feláll, majd elesik, közben a homlokából ömlik a vér. Próbálom előkotorni a pisztolyom, ekkor pedig nagy ütést érzek a szivemnél. Hátraesek, és beverem a fejem. Mögöttem beszédet hallok, rá két másodpercre ideszalad mellém egy fickó, és leszedi a vállamról az Ak-t, a pisztolyomat is elveszi. Nem mozdulok, halottnak tettetem magam. Mikor már érzem, hogy nincs itt mellettem, kinyitom a szemem. Látom, hogy Grisa gépfegyverével bajlódik. Grisa még mocorog, ezért nehezen szedi le róla a fegyvert. Megpróbálom kihasználni míg nem figyel, elkezdek kotorászni a táskámba. Abbahagyom, amikor még három ember terem előttem élesített fegyverrel.
- Főnök! Megvan! - ordítja a kotorászós.
- Jól van Csevap! - mondja mögülem valaki.
Az egyik valamit belémszúr, és homályosan kezdek el látni.
- Megvan amiért jöttünk. Gyerünk!
- Emezzel mi legyen?
- Annak már mindegy! Lődd le!
Mögülem újabb ember jön, és Grisa fölé lép, és elsötétült a világ.
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
upsza, te vagy a társad halt meg?
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Aha szerintem is ez volt.
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Mikor lesz folytatás?
kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
ok kösz
Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
putiteng, a fene tudta volna, pont akkor sötétült el a világ amikor a társad fölé léptek, azt kezdtem hinni hogy mind a 2 töket agyon löttek. de akkor haladj tovább várom a következöt, eddig stimmel a zona halálozási rátájához
Akik megtámadták őket zsoldosok voltak. Szeretnék számotokra kiemeln az írás végefelé elhanzó párbeszédet:
- Főnök! Megvan! - ordítja a kotorászós.
- Jól van Csevap! - mondja mögülem valaki.
- Megvan amiért jöttünk. Gyerünk!
Lehet találgatni, hogy ki a megbízó, és miért jöttek! Olyan vicces, hogy csak én tudom.
- Főnök! Megvan! - ordítja a kotorászós.
- Jól van Csevap! - mondja mögülem valaki.
- Megvan amiért jöttünk. Gyerünk!
Lehet találgatni, hogy ki a megbízó, és miért jöttek!
Olyan vicces, hogy csak én tudom. Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
a géppuskáért jöttek az le esett a megbizot meg csak találgatni merek.
Többen vannak játékban a fegyverért. Szolgálat, Szabadság, Banditák, Hadsereg, vagy csak egy stalker, aki akar egy nagyon jó fegyvert...
De nem kell a következő Szlávik részéig várni. A következő történetemben lesznek utalások a Szlávik részekre. Aki nagyon okos lesz, az össze fogja rakni, hogy mi lesz a következő részekben.
De nem kell a következő Szlávik részéig várni. A következő történetemben lesznek utalások a Szlávik részekre. Aki nagyon okos lesz, az össze fogja rakni, hogy mi lesz a következő részekben.