Sajnos pont az a baj, hogy túl sokfajta kapu van már így is.
Az alap kapu volt a legjobb, önmagában forgó tárcsázókörrel, vagyis ha feltöltötte az ember, akkor tárcsázó nélkül is kifogástalanul használható volt.
Aztán jött a pegazus-szabványú kapu, ott már megbukott a független kapu ötlete, mert nem volt rajta önmagában használható tárcsázó szerkezet, csakis egy külső dhd-vel lehetett tárcsázni, ami sérülékeny, elveszhet, stb... Halott dolog.
Erre most itt van a végzet-szabvány, a tökéletesen használhatatlan kapu szimbóluma: nem tud önmagában tárcsázni, de nincs hozzá tárcsázó sem! Ha nincs egyfajta PDA-d, amivel tárcsáznál, akkor a kapu meg sem mozdul, arról nem is beszélve, hogy az a szerencsétlen kapu már nem is állhat önmagában, mert csak egy alapzaton tud forogni. Nem kell ecsetelnem: ezerszer sérülékenyebb, körülményesebb, több a hibalehetőség és bonyolultabb a szerkezet.
Azt várná az ember, hogy egy csillagkapu-sorozatnak nem kell mindig új kapukat felvonultatnia, mert az alap konstrukció tökéletes volt (sőt, ami azt illeti, a legtökéletesebb kapu magában a filmben szerepelt, mert meg volt jelölve rajta a kódoló ékzár, ami kijelölte, hogy a kapunak hol a teteje, vagyis a kiérkező objektumok merre fognak nézni).
Így múlik el a világ dicsősége.
Ettől függetlenül ma megnéztem a nyolcadik részt és jó. Mint sorozat, szórakoztató.
