Áááááááá! Most kitépem a maradék kevés hajam is Nabu! Te,figyelj már,szerinted ez tényleg üdvözítő volna? Hagyjuk már a katonai dolgokat azokra,akik értenek is hozzá! Mi nem értünk hozzá,maradjunk ennyiben.
Egy biztos,jelesen,hogy a tömeghadsereg ideje-úgy kb. 15-20 éve-lejárt. A MH a maga idejében,de korábban is egy rendkívül rosszul-mondhatni csapnivalóan- felszerelt,rosszul kiképzett,gyenge fegyverzetű,demoralizált szervezet volt.
Hogy most milyen lehet,arról nincsenek információim,de nem is vagyok rá kíváncsi.
A sorozott állomány egész nap unatkozott, egy,másfél év teljesen értelmetlenül és üresen telt el az életükből, a tisztek nagy hányadának fogalma sem volt arról mit kellene csinálniuk,sok köztük idült alkoholistává,degenerált és korlátolt elméjű,pusztulat idegrendszerű emberi ronccsá vált a sok dohányzástól és alkoholtól! (Tisztelet a kicsiny számú kivételnek,melynek megléte azonban kizárólag a szabály erősítésének tényezője volt!)
Nagy és nemes versengés volt elkerülni a sorozást és a szolgálatot,áthesszinteni a másfél két évet valahogy,kibújva a sorkötelesség alól. Szerinted miért volt ez így,ha ilyen nagyszerű dolog a katonáskodás?(( Miért ment vonakodva,gyengén és reszketve a besorozott magyar baka kér világháborúban? Mit tudott előre,szerinted? Azt tudta,hogy mindenféle harc és háború értelmetlen,és felesleges,legfeljebb nem fogalmazta meg,mert vagy nem tudta,vagy nem merte. Kis ország hadserege nem győzhet és nem lehet nyertes sem soha. Viszont ágyútölteléknek,meg áldoztatnak kiváló!))
Ugyan mit tanultunk ott meg?
Elmondom: -Megtanultunk lógni úgy,hogy az tevékenységnek tűnjön;
-Megtanultunk dohányozni,mert iszonyú ingerszegény környezet lévén,másra nem telt,komolyan,
-Megtanultunk hazudni,lopni és csalni...(nekem ez mondjuk egyik sem sikerült,én ilyen barom becsületes tahó vagyok...)
-Megtanultunk abszolút felelőtlenül viselkedni a ránk bízott dolgokkal. (Ezt megint nem sikerült,én alhonvéd,mosogató csicskás konyhamalac voltam,ott meg max. a dzsuvát,meg a zsírt lehet szétkenni...Rám semmiféle járművet vagy eszközt nem bízott senki,mert nem volt semmiféle jogosultságom,vagy szakmám akkoriban.)
-Megtanultuk,hogy minden eredmény csakis és kizárólag attól függ,hogyan van kozmetikázva.
A megtartott két lövészeten szerintem egyszer sem találtam el a lő felületet,aztán mégiscsak kiválóra minősítettek!
-Megtanultunk a sunyi alakoskodást,hogy hazaengedjenek. Sokan még a besúgástól sem rettentek vissza.
Ezeket szeretnéd? Komolyan szeretnéd a kincstári nyomorúságot,a rongyos és szakadt egyenruhát, a gombás ,lyukas bakancsot, a büdös hálókörleteket, a szűkös férőhelyeket, a heti egy fürdési lehetőséget,a folyamatos b-a-sz-ogatást minden csipp-csupp baromságért, a folytonos és szűnni nem akaró üvöltést reggel fél hattól este fél tízig, a folyamatos ki-bas-szá-sokat?
Na,ne már!
(vagy nem ) 
. A katonáskodás , nem a lövöldözésről szól... főleg nem a kiképzés alatt. Én nem éltem abban a korszakban, de nem egy ismerősőmnek az volt a véleménye mint Morzsinak, annó az egyik tanáron olyan sztorikat mesélt , hogy szolgálatban voltak (vagy akármiben) aztán leugrottak a balatonra úszni egyet.. visszaértek és nem lett érte semmi bajuk. A sorkatonaság meg gondolom vitte a pénzt, most is alig van az országnak, inkább költsük (szerintem) értelmesebb dolgokra.