Magyar Honvédség
- Témaindító pemi
- Kezdő dátum
Vegyvédelmi ruhában futottam én is a sportpályán,30fokban.Hát a tökömön is folyt a víz.De legjobban a "vigyázzlépést" szerettem,főleg,ha véletlenül pocsolyán keresztül kellett menni 
(vigyázzlépés: nyújtott láb,lábfej leszorít,talpat erősen a földhöz verni)
(vigyázzlépés: nyújtott láb,lábfej leszorít,talpat erősen a földhöz verni)zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Na,még az a vegyvédelmi ruha. petróleumban,olajos közegben szabályszerűen feloldódott. Aztán olvastam valahol,hogy a vegyi-harcanyagok nagy többségét olajos diszpergált állapotban óhajtanák használni,no,mondom,akkor szabályosan lerohadna rólunk egy komolyabb harcérintkezés esetén.
Volt egy elég röhejes élményem ezzel-mármint a vegyvédelmi ruhával- kapcsolatban. Kaptunk egy igazi,hamisítatlan vérbunkó őrvezetőt,egy amolyan setítagyú marhát,aki gyakorlatilag két parancsszót ismert, a "HÁRCHOZ", meg a "FÜL"-fordítom: harchoz,föl-nevezetűeket. Nyolc elemije talán volt neki,gondolom 20 éves korára sikerült is végeznie,s egyszerűen ragyogott az ostoba,perverz gyönyörtől,hogy bennünket kínozhat.Merthogy amit csinált,az túlment a szopatás,szívatás szintjén,az valódi,vegytiszta gonosz és perverz kegyetlenség volt.
Kint voltunk-emlékszem- a gyakorlótéren Sándorfalva közelében,iszonyú meleg,és ez a barom elhúzódik az árnyékba,és felveteti velünk a teljes vegyvédelmi ruházatot,meg a gázálarcot,és ebben kúszat,majd keresett egy olyan részt,ahol jó kemény volt a talaj,olyan szürke,nehezen ásható,szikkadt rétegszerű borzalom,és megparancsolja,hogy ássunk fekvő lövészgödröt,hasonfekve,gyalogsági ásóval,teljesen beöltözve abba az átkozott kondomban!
megpróbáltuk,és borzalmas volt,ez meg ördögi vigyorral a mocskos,ragyavert pofáján sétálgatott és közben üvöltözött velünk.
Énnekem -nem is tudom miért-elborult az agyam,és azt gondoltam,megijesztem ezt a rohadt barmot. Elkezdtem a nyálamat kifelé nyomni a gázálarcba,majd mikor már úgy éreztem,teli van,hörögni,üvölteni,rángatózni kezdtem,elhajítva az ásómat.
Látnotok kellet volna pofáját ennek az állatnak,mikor eszét vesztve rohant hozzám,és tépte le a fejemről a maszkot,de az sem volt semmi a társaim szerint,ahogy én kinéztem. Mint akinek elolvadt az arca.
Innentől kezdve lefújta az egészet,két katonatársam segítségével becipelt az árnyékba,lehántották rólam a ruhát,s nagyon jól szimulálhattam,mert egyáltalán nem vette észre,hogy az egész csak színészkedés.Megitattak,s hagytak feküdni.Komolyan nagyon nyugis volt onnan minden.A vegyvédelmiruhás perverziónak persze vége szakadt,az örvezetőnk-gondolom-nem meretre reszkírozni a témát tovább.
Aznap délután a szakasz csöndben ,elhúzódva várta végig a foglakozás végét,senki nem szólt,de az esti órákban,vacsora után külön megköszönték,majdhogynem gratuláltak,hogy a ripacskodásommal megmentettem őket is.
Az örvezetőt pár napra rá elvezényelték tőlünk,de esküszöm semmi közöm a dologhoz..... :lol:
Volt egy elég röhejes élményem ezzel-mármint a vegyvédelmi ruhával- kapcsolatban. Kaptunk egy igazi,hamisítatlan vérbunkó őrvezetőt,egy amolyan setítagyú marhát,aki gyakorlatilag két parancsszót ismert, a "HÁRCHOZ", meg a "FÜL"-fordítom: harchoz,föl-nevezetűeket. Nyolc elemije talán volt neki,gondolom 20 éves korára sikerült is végeznie,s egyszerűen ragyogott az ostoba,perverz gyönyörtől,hogy bennünket kínozhat.Merthogy amit csinált,az túlment a szopatás,szívatás szintjén,az valódi,vegytiszta gonosz és perverz kegyetlenség volt.
Kint voltunk-emlékszem- a gyakorlótéren Sándorfalva közelében,iszonyú meleg,és ez a barom elhúzódik az árnyékba,és felveteti velünk a teljes vegyvédelmi ruházatot,meg a gázálarcot,és ebben kúszat,majd keresett egy olyan részt,ahol jó kemény volt a talaj,olyan szürke,nehezen ásható,szikkadt rétegszerű borzalom,és megparancsolja,hogy ássunk fekvő lövészgödröt,hasonfekve,gyalogsági ásóval,teljesen beöltözve abba az átkozott kondomban!
megpróbáltuk,és borzalmas volt,ez meg ördögi vigyorral a mocskos,ragyavert pofáján sétálgatott és közben üvöltözött velünk.
Énnekem -nem is tudom miért-elborult az agyam,és azt gondoltam,megijesztem ezt a rohadt barmot. Elkezdtem a nyálamat kifelé nyomni a gázálarcba,majd mikor már úgy éreztem,teli van,hörögni,üvölteni,rángatózni kezdtem,elhajítva az ásómat.
Látnotok kellet volna pofáját ennek az állatnak,mikor eszét vesztve rohant hozzám,és tépte le a fejemről a maszkot,de az sem volt semmi a társaim szerint,ahogy én kinéztem. Mint akinek elolvadt az arca.
Innentől kezdve lefújta az egészet,két katonatársam segítségével becipelt az árnyékba,lehántották rólam a ruhát,s nagyon jól szimulálhattam,mert egyáltalán nem vette észre,hogy az egész csak színészkedés.Megitattak,s hagytak feküdni.Komolyan nagyon nyugis volt onnan minden.A vegyvédelmiruhás perverziónak persze vége szakadt,az örvezetőnk-gondolom-nem meretre reszkírozni a témát tovább.
Aznap délután a szakasz csöndben ,elhúzódva várta végig a foglakozás végét,senki nem szólt,de az esti órákban,vacsora után külön megköszönték,majdhogynem gratuláltak,hogy a ripacskodásommal megmentettem őket is.
Az örvezetőt pár napra rá elvezényelték tőlünk,de esküszöm semmi közöm a dologhoz..... :lol:
gabber 9511
New Member
- Csatlakozás
- 2009.01.26.
- Üzenetek
- 2,619
- Reakció pontszám
- 0
de faxák ezek a történetek kérünk még meg-hajol
zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Köszönöm!
Direkt a TI kedvetekért tehát,itt egy újabb sztori! (Tudjátok,nem teszek hozzás,s nem is veszek el belőle semmit az ég egy világon,tehát amiket leírok,azok a valóságban is ugyanúgy mentek végbe. Attól abszurdak és irónikusak,mert a sereg ilyen volt akkoriban.)
No,ebben a történetben a lövészetekről-mind a két alaklomról! -fogok mesélni.
A helyzet az volt,hogy a részünkre kiadott gépkarabélyokkal gyakorlatilag minden nap találkoztunk,de használni őket,valódi funkciójuk szerint mindössze két alkalommal adatott meg nekünk egy év alatt. (Egy év volt az az idő,amíg katonák voltunk,mint előfelvettek..) Ez egy nappali és egy "éjszakai" lövészetet jelentett,ahol az elsőt még az alapkiképzés idején,a másodikat pedig a leszerelés előtt másfél hónappal,úgy június-július fordulóján csináltuk meg.
Lőszert nem sokat kaptunk,s ha jól emlékszem még egy tárnyit sem lőttünk el egy évünk leforgása alatt,mindössze húsz(!) darabot.
A kilőtt lövedékek hüvelyeit össze kellett szednünk,s be kellett őket szolgáltatnunk,haza egyet sem vihetett senki. Volt,aki megpróbálta,kapott is érte két hét laktanyafogságot.
Az első lövészetünk kissé mitikus hangulatban zajlott, a nagy zaj,a sok fenyegetően hangzó biztonsági előírás,és a szigorú lőtéri protokoll miatt,amit érthető módon nagyon keményen betartattak mindenkivel.Ennek ellenére mindenki ezt a részt várta a legjobban...
A feladat álló célok "leküzdése"-így mondták-volt,amelyek különböző távolságra helyezkedtek el a lőállásunktól. A lövéseket fekvő helyzetben kellett végrehajtani,s hogy állva,vagy féltérdre ereszkedve milyen lehett volna,így sohasem tudtuk meg.
Az egész procedúra elég gyorsan zajlott,öt lövést egyesével,ötöt pedig sorozatban kellett elengedni,megjegyzem az a sorozat elég nagy szórásképpel történt,amit a cél körül szinte robbanásszerűen megjelenő porfelhőről tudtunk. Az AMD tipusú gépkarabély-egy módosított AK verzió-nem pontos fegyver,nagy távolságoknál pedig kifejezetten rossz,úgymond köpködi a lőszert.
A közelebbi célokat több kevesebb sikerrel eltaláltam,ez persze annak köszönhető,hogy számoltam a fegyver "ugrálásával",ilyenkor a cső felfelé húz erősen,és nem lepődtem meg a hátrarúgásától sem.
Persze nem mindegyikőnknek volt ez ilyen magától érthetődő,volt olyan srác,aki becsukott szemmel eleresztette az egészet,anélkül,hogy konkrétan a céltárgyra koncentrált volna,egy másik pedig-és ez bizony éles volt-elakadt a fegyverrel,majd felállt és kifordult a lőállásából,úgy,hogy a fegyver csövét a többire tartotta. A marháját majdnem agyonlőtte a századpk.aki már elő is vette az oladalfegyverét,és elkezdett üvölteni-ebben a szituációban szerintem abszolúte jogosan-,hogy vagy eldobja a fegyverét,vagy lelövi ,mint egy rühes kutyát! Szóval,annak ellenére,hogy a zászlóalj egésze értelmiségi pályára készült,azért nem mindenki volt értelmes ember...
A gyerek persze befenyítődött,két hónapig haza sem engedték emiatt.
A másik alkalom már egy éjszakainak mondott-szerintem inkább alkonyati -lövészet volt,amit kifejezetten élveztünk. Nyomjelző lövedékekkel lőttünk,meglehetősen látványos volt,azzal a kis szépséghibával,hogy a nyomjelző lapocska túl hamar levált a lövedék aljáról,és ballisztikus ívben eltérülve hamarabb csapódott a földnek. A célok gyengén voltak megvilágítva,de azért elég jól be lehett őket fogni,többnyire találtak is a lövések érdekes módon.
Bezzeg a szovjet bakák-akik mellettünk tarották ugyanúgy a lövészetet! Az ő fegyvereikből tányleg úgy pattogtak ki a lövedékek,mint a star wars-ban a plazmasugarak! Nyílegyenesen csapódtak a kijelölt célra,és ők sok száz skulót lőttek el,nem úgy mint mi.Később tudtam meg,az álataluk használt űrméret kisebb ,és a lövedék effektív sebessége is nagyobb volt a mienknél.Gondolom,nem is majdnem lejárt szavatosságú lőszereket használtal...
Mindazonáltal mindkét lövészetünket kiválóra értékelték,úgyhogy nagyon meg lettünk tisztelve. Sőt,csak úgy adalékképen,a második alaklommal még nagykutyai ellenörzést is kaptunk,és akkor külön meg lettünk említve,micsoda egy buzgó és kiváló honvédek vagyunk mi. Ennek oka mioncössze abban rejlett,hogy a lőtér területe teli volt szúnyoggal,amelyek folytonosan martak csíptek bennünket,s ott már a risztó kenceficék sem használnak. Ezért-roppant leleményesen- többen felvettük a gázálarcot,meg a vegyvédelmi ruhához tartozó kesztűt,szabályosan és feszesen állíg begombolkoztunk,s ezen már semmiféle vérmes vérszívó rovar nem tudott áthatolni. Ugyan kissé ízzasztó volt,de megérte.
Amikor megjött az ellenörzés,úgy állítottuk be a dolgot,hogy mi ezzel az "eljárással" növeljük a harckészültség szintjét,és a kitartásunkat,ezért megdícsértek bennünket,amit zászlóaljszinten is megemlítettek! Végül is fel lehetet fogni erről az oldalról is,de a plusz egy nap eltávozás-amit ezért jutalomból kaptunk- azért nagyon jól jött.
Ebből is látszik, néha a szenvedésekkel is meg lehet békélni,ha azok egy nagyobb kínt előznek meg!
Direkt a TI kedvetekért tehát,itt egy újabb sztori! (Tudjátok,nem teszek hozzás,s nem is veszek el belőle semmit az ég egy világon,tehát amiket leírok,azok a valóságban is ugyanúgy mentek végbe. Attól abszurdak és irónikusak,mert a sereg ilyen volt akkoriban.)
No,ebben a történetben a lövészetekről-mind a két alaklomról!
-fogok mesélni.A helyzet az volt,hogy a részünkre kiadott gépkarabélyokkal gyakorlatilag minden nap találkoztunk,de használni őket,valódi funkciójuk szerint mindössze két alkalommal adatott meg nekünk egy év alatt. (Egy év volt az az idő,amíg katonák voltunk,mint előfelvettek..) Ez egy nappali és egy "éjszakai" lövészetet jelentett,ahol az elsőt még az alapkiképzés idején,a másodikat pedig a leszerelés előtt másfél hónappal,úgy június-július fordulóján csináltuk meg.
Lőszert nem sokat kaptunk,s ha jól emlékszem még egy tárnyit sem lőttünk el egy évünk leforgása alatt,mindössze húsz(!) darabot.
A kilőtt lövedékek hüvelyeit össze kellett szednünk,s be kellett őket szolgáltatnunk,haza egyet sem vihetett senki. Volt,aki megpróbálta,kapott is érte két hét laktanyafogságot.
Az első lövészetünk kissé mitikus hangulatban zajlott, a nagy zaj,a sok fenyegetően hangzó biztonsági előírás,és a szigorú lőtéri protokoll miatt,amit érthető módon nagyon keményen betartattak mindenkivel.Ennek ellenére mindenki ezt a részt várta a legjobban...
A feladat álló célok "leküzdése"-így mondták-volt,amelyek különböző távolságra helyezkedtek el a lőállásunktól. A lövéseket fekvő helyzetben kellett végrehajtani,s hogy állva,vagy féltérdre ereszkedve milyen lehett volna,így sohasem tudtuk meg.
Az egész procedúra elég gyorsan zajlott,öt lövést egyesével,ötöt pedig sorozatban kellett elengedni,megjegyzem az a sorozat elég nagy szórásképpel történt,amit a cél körül szinte robbanásszerűen megjelenő porfelhőről tudtunk. Az AMD tipusú gépkarabély-egy módosított AK verzió-nem pontos fegyver,nagy távolságoknál pedig kifejezetten rossz,úgymond köpködi a lőszert.
A közelebbi célokat több kevesebb sikerrel eltaláltam,ez persze annak köszönhető,hogy számoltam a fegyver "ugrálásával",ilyenkor a cső felfelé húz erősen,és nem lepődtem meg a hátrarúgásától sem.
Persze nem mindegyikőnknek volt ez ilyen magától érthetődő,volt olyan srác,aki becsukott szemmel eleresztette az egészet,anélkül,hogy konkrétan a céltárgyra koncentrált volna,egy másik pedig-és ez bizony éles volt-elakadt a fegyverrel,majd felállt és kifordult a lőállásából,úgy,hogy a fegyver csövét a többire tartotta. A marháját majdnem agyonlőtte a századpk.aki már elő is vette az oladalfegyverét,és elkezdett üvölteni-ebben a szituációban szerintem abszolúte jogosan-,hogy vagy eldobja a fegyverét,vagy lelövi ,mint egy rühes kutyát! Szóval,annak ellenére,hogy a zászlóalj egésze értelmiségi pályára készült,azért nem mindenki volt értelmes ember...
A gyerek persze befenyítődött,két hónapig haza sem engedték emiatt.
A másik alkalom már egy éjszakainak mondott-szerintem inkább alkonyati -lövészet volt,amit kifejezetten élveztünk. Nyomjelző lövedékekkel lőttünk,meglehetősen látványos volt,azzal a kis szépséghibával,hogy a nyomjelző lapocska túl hamar levált a lövedék aljáról,és ballisztikus ívben eltérülve hamarabb csapódott a földnek. A célok gyengén voltak megvilágítva,de azért elég jól be lehett őket fogni,többnyire találtak is a lövések érdekes módon.
Bezzeg a szovjet bakák-akik mellettünk tarották ugyanúgy a lövészetet! Az ő fegyvereikből tányleg úgy pattogtak ki a lövedékek,mint a star wars-ban a plazmasugarak! Nyílegyenesen csapódtak a kijelölt célra,és ők sok száz skulót lőttek el,nem úgy mint mi.Később tudtam meg,az álataluk használt űrméret kisebb ,és a lövedék effektív sebessége is nagyobb volt a mienknél.Gondolom,nem is majdnem lejárt szavatosságú lőszereket használtal...
Mindazonáltal mindkét lövészetünket kiválóra értékelték,úgyhogy nagyon meg lettünk tisztelve. Sőt,csak úgy adalékképen,a második alaklommal még nagykutyai ellenörzést is kaptunk,és akkor külön meg lettünk említve,micsoda egy buzgó és kiváló honvédek vagyunk mi. Ennek oka mioncössze abban rejlett,hogy a lőtér területe teli volt szúnyoggal,amelyek folytonosan martak csíptek bennünket,s ott már a risztó kenceficék sem használnak. Ezért-roppant leleményesen- többen felvettük a gázálarcot,meg a vegyvédelmi ruhához tartozó kesztűt,szabályosan és feszesen állíg begombolkoztunk,s ezen már semmiféle vérmes vérszívó rovar nem tudott áthatolni. Ugyan kissé ízzasztó volt,de megérte.
Amikor megjött az ellenörzés,úgy állítottuk be a dolgot,hogy mi ezzel az "eljárással" növeljük a harckészültség szintjét,és a kitartásunkat,ezért megdícsértek bennünket,amit zászlóaljszinten is megemlítettek! Végül is fel lehetet fogni erről az oldalról is,de a plusz egy nap eltávozás-amit ezért jutalomból kaptunk- azért nagyon jól jött.
Ebből is látszik, néha a szenvedésekkel is meg lehet békélni,ha azok egy nagyobb kínt előznek meg!
gabber 9511
New Member
- Csatlakozás
- 2009.01.26.
- Üzenetek
- 2,619
- Reakció pontszám
- 0
lassan könyvet írhatnánk
köszi meg-hajol
köszi meg-hajol
Warson
New Member
Érdekes, ez a része tíz év alatt mit sem változott...bár azok az AMD-k amikhez nekem volt szerencsém (AMD 65/5) 300 méterig meglepően pontosnak bizonyultak. Ellentétben szegény Dragunovval amivel a századparancsnokunk próbált meg menőzni a lövészet végén, csak nem számolt vele, hogy órákra össze volt zárva a puska néhány lelkes öreg bakával, akik jól megigazították a távcsövet és az irányzékot... A végén már ötven méterről, letámasztott fegyverrel próbált meg eltalálni egy álló emberalakot, sikertelenül...
A végén már ötven méterről, letámasztott fegyverrel próbált meg eltalálni egy álló emberalakot, sikertelenül... zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Szia Warson!
Ezt én is így tudtam,de szerintem azokat a fegyvereket évente egyszer rakták csak fel lőpadra. A fegyvermester nem sokat törődhetett velük,mert pld. az én gépkarabélyom kihajtható válltámasza már az első átvételkor le volt törve,s az első lövészetig úgy is maradt. Mikor szóltam,akkor lehordtak,de amikor meg úgymond észrevették,akkor szintén. Nehogy egy alaklmat is kihagyjanak ugye.
A letört támasz-nem tudom hogyan sikerült valamelyik elődömnek ez.- állandó tehertételt jelentett,ha beraktam a gázálarctáskába,akkor ki akarta lyukasztani,ha meg a támasztékot raktam alólra,kilógott,és böködte az oldalamat.
Később aztán persze-mint mondtam-megjavították,de nagyon nem szerettem cepelni magammal mindenhová.
Nehéz ,szögletes és kicsit sem ergonómikus kialakítású fegyver volt. Ez utóbbi tulajdonság egyébiránt az egész felszerelésünkről elmondható volt. nem véletlenül mondták,hogy a magyar honvéd egy speciális tömegpusztító fegyver,mert ha a Nato meglátna bennünket,halálra röhögné magát.
A bakák és az AMD-k kényszerű együttélése egyébként a leggyakrabban a fegyver egyre gyakoribb,és nem megfelelő eszközökkel történő tisztogatásában kulminálódott. Ha ki akartak velünk babrálni-és hát miért ne tették volna-akkor fegyvertakarítást rendeltek el. nem kaptunk normális rongyokat,hanem valami-többünk által érthetetlen módon-hosszú,vékony csíkokra vagdalt,és fura mód bolyhozódó,vagy éppen homokkal teli fura textíliadarbokat egy koszos zsákból...
A bolyhok beragadtak a szögletes és éles,peremes belsőbe,a homokszemeket meg effektíve nem lehetett normálisan eltávolítani. Később persze az okosabbja otthonról hozott mindenféle törlőrongyokat,meg műszerolajat,de ha ezt meglátták,éktelen üvöltésbe csaptak,hogy mit képzel a koszos bakája,tönkreteszi a drága fegyvert,amitől az élete függhet.
Nem tudom. Azért az elakadó,beragadó fegyverek szerintem jórész ennek a brutális,és embernyúzó feladat nem szakszerű végrehajtásának,és a felesleges koptatásnak a hozományai voltak,de ez persze csak az én meglátásom,ugyanis nincs gépész diplomám...
Aztán az is érdekes volt,hogy a géppuskás,akit elméletileg külön képezni kellett volna egy egy szakasz fedezésére,nem is tudta szétszedni a fegyverét,sőt elsütni sem tudta,helyette a hadnagyunk lőtt vele,szerintem passzióból. Elképzeltem,ugyan mit tehett volna ez a gyerek,ha éles helyzetbe keveredünk.Valószínűleg semmit,ilyen kiképzetlenség mellett. Még betárazni sem tudta azt a rohadt géppuskát,nemhogy kezelni...
Más eszközzel nem lőttünk,s kézigránátot is csak egyszer dobtunk,persze jól berezelve,mivel előtte kéjes aprólékossággal ecsetelték ,mi történik,ha a kezünkben robbanna. Elgondolkodtam,akkor ilyen nagyon jók ezek a nyomorult kézigránátok? Szerencsére ott volt egy öregkatona,az segített összerakni a szerkezetet,aztán jó messzire kihajítottam abból a gödörből,ahol álltunk,pukkant egy nagyot,és kész.. Megvallva az igazat,nem is emlékszem,hogyan raktam össze,miként húztam ki a biztosítószöget, örültem,hogy túl vagyok az egész procedúrán.
A robbanóanyagokkal való machinációk ezzel azonban szöges ellentétben álltak.A végtelenségig gyakoroltuk a különböző töltetek,aknák össze és szétszerelését,telepítését,gyakorló és éles esetekben.
A végére elmondhatom nyugodtan,egyszerűen imádtunk robbantgatni. csináltunk mindenfélét,nyújtott töltettel,farobbantást ,épületrobbantást,hídrobbantást távirányítással,aknatelepítést. nekünk még oktatták a gyalogsági taposóaknák telepítését,és szépen működtek is,persze csak lila füstöt és hatalmas pukkanást nyomva ki magukból,de érdekes volt,amikor a másik század katonái rászaladtak,és azt kellet játszaniok,hogy,ha pukkan alattuk a gyakorló töltet,meg kellett állniuk. A mező végét senki sem érte el,a félhülye ,degenerált hadnagyuk meg ott röhögött a telepített gyakorlóakna szélén,ás a térdét csapkodta jókedvében,miközben ezt üvöltötte: "Hurrá,megdöglött az egész századom! Nincs többé gondom velük..."
Morfondíroztam,milyen jó ember is ez a hadnagy. lehet,hogy a csatában is ilyen vidám volna?
Ezt én is így tudtam,de szerintem azokat a fegyvereket évente egyszer rakták csak fel lőpadra. A fegyvermester nem sokat törődhetett velük,mert pld. az én gépkarabélyom kihajtható válltámasza már az első átvételkor le volt törve,s az első lövészetig úgy is maradt. Mikor szóltam,akkor lehordtak,de amikor meg úgymond észrevették,akkor szintén. Nehogy egy alaklmat is kihagyjanak ugye.
A letört támasz-nem tudom hogyan sikerült valamelyik elődömnek ez.- állandó tehertételt jelentett,ha beraktam a gázálarctáskába,akkor ki akarta lyukasztani,ha meg a támasztékot raktam alólra,kilógott,és böködte az oldalamat.
Később aztán persze-mint mondtam-megjavították,de nagyon nem szerettem cepelni magammal mindenhová.
Nehéz ,szögletes és kicsit sem ergonómikus kialakítású fegyver volt. Ez utóbbi tulajdonság egyébiránt az egész felszerelésünkről elmondható volt. nem véletlenül mondták,hogy a magyar honvéd egy speciális tömegpusztító fegyver,mert ha a Nato meglátna bennünket,halálra röhögné magát.
A bakák és az AMD-k kényszerű együttélése egyébként a leggyakrabban a fegyver egyre gyakoribb,és nem megfelelő eszközökkel történő tisztogatásában kulminálódott. Ha ki akartak velünk babrálni-és hát miért ne tették volna-akkor fegyvertakarítást rendeltek el. nem kaptunk normális rongyokat,hanem valami-többünk által érthetetlen módon-hosszú,vékony csíkokra vagdalt,és fura mód bolyhozódó,vagy éppen homokkal teli fura textíliadarbokat egy koszos zsákból...
A bolyhok beragadtak a szögletes és éles,peremes belsőbe,a homokszemeket meg effektíve nem lehetett normálisan eltávolítani. Később persze az okosabbja otthonról hozott mindenféle törlőrongyokat,meg műszerolajat,de ha ezt meglátták,éktelen üvöltésbe csaptak,hogy mit képzel a koszos bakája,tönkreteszi a drága fegyvert,amitől az élete függhet.
Nem tudom. Azért az elakadó,beragadó fegyverek szerintem jórész ennek a brutális,és embernyúzó feladat nem szakszerű végrehajtásának,és a felesleges koptatásnak a hozományai voltak,de ez persze csak az én meglátásom,ugyanis nincs gépész diplomám...
Aztán az is érdekes volt,hogy a géppuskás,akit elméletileg külön képezni kellett volna egy egy szakasz fedezésére,nem is tudta szétszedni a fegyverét,sőt elsütni sem tudta,helyette a hadnagyunk lőtt vele,szerintem passzióból. Elképzeltem,ugyan mit tehett volna ez a gyerek,ha éles helyzetbe keveredünk.Valószínűleg semmit,ilyen kiképzetlenség mellett. Még betárazni sem tudta azt a rohadt géppuskát,nemhogy kezelni...
Más eszközzel nem lőttünk,s kézigránátot is csak egyszer dobtunk,persze jól berezelve,mivel előtte kéjes aprólékossággal ecsetelték ,mi történik,ha a kezünkben robbanna. Elgondolkodtam,akkor ilyen nagyon jók ezek a nyomorult kézigránátok? Szerencsére ott volt egy öregkatona,az segített összerakni a szerkezetet,aztán jó messzire kihajítottam abból a gödörből,ahol álltunk,pukkant egy nagyot,és kész.. Megvallva az igazat,nem is emlékszem,hogyan raktam össze,miként húztam ki a biztosítószöget, örültem,hogy túl vagyok az egész procedúrán.
A robbanóanyagokkal való machinációk ezzel azonban szöges ellentétben álltak.A végtelenségig gyakoroltuk a különböző töltetek,aknák össze és szétszerelését,telepítését,gyakorló és éles esetekben.
A végére elmondhatom nyugodtan,egyszerűen imádtunk robbantgatni. csináltunk mindenfélét,nyújtott töltettel,farobbantást ,épületrobbantást,hídrobbantást távirányítással,aknatelepítést. nekünk még oktatták a gyalogsági taposóaknák telepítését,és szépen működtek is,persze csak lila füstöt és hatalmas pukkanást nyomva ki magukból,de érdekes volt,amikor a másik század katonái rászaladtak,és azt kellet játszaniok,hogy,ha pukkan alattuk a gyakorló töltet,meg kellett állniuk. A mező végét senki sem érte el,a félhülye ,degenerált hadnagyuk meg ott röhögött a telepített gyakorlóakna szélén,ás a térdét csapkodta jókedvében,miközben ezt üvöltötte: "Hurrá,megdöglött az egész századom! Nincs többé gondom velük..."
Morfondíroztam,milyen jó ember is ez a hadnagy. lehet,hogy a csatában is ilyen vidám volna?
Warson
New Member
Ezek szerint mégis nagyot változott a hozzáállás bizonyos dolgokban. A mi fegyvereink jól karban voltak tartva és nekünk is jó eszközöket adtak a heti rendszeres tisztításhoz. Hófehér vászon, háromféle csőkefe, fegyverolaj (!), és megfelelő kiképzés a szakszerű végrehajtáshoz... Az első lövészeten addig kellett durrogtatni amíg mindenki meg nem lőtte a megfelelő eredményt. Én barom az első körben 23 kört lőttem a 100 méteren elhelyezett álló mellalakon, utána meg csak nézhettem nyálcsorgatva ahogy a többiek sorban veszik fel az újabb adag skulókat...(Előtte belénk verték, hogy mindent csak vezényszóra. Fültokok ott hevertek a lőállásnál, jöttek a vezényszavak: harchoz, fekvetölts, cél az álló mellalak alsó széle közepe, tűz. Amikor végzünk megkérdezi a százados, hogy miért nem vettük fel a fültokokat...) A géppuska szét- és összeszerelését is szakaszonként három embernek magyarázták el, nem is akárhogy. Viszont soha nem volt a kezünkben robbanóanyag, csak gyutacsot kellett szerelnünk gyújtózsinórral és azt elpukkantani. Aknát sem láttunk közelről, illetve egyszer igen, de azok betonnal töltött gyakorló-harckocsiaknák voltak és mindössze a cipelésük volt a feladat... A kézigránátot vagy százszor összerakatták és szétszedették mire egyszer eldobhattuk, már azért dobtuk messzire mert tele volt vele a t*künk...
Ja, másik lövészet, másik laktanya, másik fegyver (ha jól sejtem talán AK-63 az alulra behajtható válltámasszal, de ezt ott, akkor, nem közölték velünk. "Itt a puska, ezzel kell lőni"-kb. ennyi volt) Három darab fegyverrel lőtte le az egész század az adagját!! Én második vagy harmadikként lőttem (fejenként húsz lőszerünk volt) de már égette a tenyerem a mellső markolat. Akik utolsóként lőttek azok már a karjukra fektették mert nem lehetett megfogni... Itt fordult elő egy spontán megbízhatósági teszt is, egyikőnk véletlenül beledugta a cső végét egy kiszakadt homokzsákba, aztán kirázta belőle a homokot és lőtt. Pont előttem...nem voltam nagyon besz*rva hogy majd nálam robban fel a cső... :? Kibírta az egész lövészetet!!
Nem tudom, hogy mindennek lehet-e köze ahhoz, hogy ekkorra már NATO tagok voltunk...
A kézigránátot vagy százszor összerakatták és szétszedették mire egyszer eldobhattuk, már azért dobtuk messzire mert tele volt vele a t*künk... Ja, másik lövészet, másik laktanya, másik fegyver (ha jól sejtem talán AK-63 az alulra behajtható válltámasszal, de ezt ott, akkor, nem közölték velünk. "Itt a puska, ezzel kell lőni"-kb. ennyi volt) Három darab fegyverrel lőtte le az egész század az adagját!! Én második vagy harmadikként lőttem (fejenként húsz lőszerünk volt) de már égette a tenyerem a mellső markolat. Akik utolsóként lőttek azok már a karjukra fektették mert nem lehetett megfogni... Itt fordult elő egy spontán megbízhatósági teszt is, egyikőnk véletlenül beledugta a cső végét egy kiszakadt homokzsákba, aztán kirázta belőle a homokot és lőtt. Pont előttem...nem voltam nagyon besz*rva hogy majd nálam robban fel a cső... :? Kibírta az egész lövészetet!!
Nem tudom, hogy mindennek lehet-e köze ahhoz, hogy ekkorra már NATO tagok voltunk...
zombimorzsi
New Member
- Csatlakozás
- 2008.05.31.
- Üzenetek
- 3,863
- Reakció pontszám
- 0
Ha ez 99 előtt történt,akkor szerintem még nem voltunk NATO-tagok.ha jól számoltam,te 96-97 környékén voltál katona. Nem biztos,csak gondolom. Amúgy meg,te valószínűleg lövész lehettél,én meg egy valójában semmirevaló zászlóalj-ami hívatalosan útász ,és aknász volt- katonája,ezért nagyobb hangsúlyt kapott a különböző aljas,telepített műszaki halálcsapdák,és robbanóanyagok oktatása. Ezeket bele is verték a fejünklbe kőkeményen,úgyhogy máig emlékszem minden egyes mozzanatára.
Ahogy mondták,nekünk tűzérségi és gyalogsági fedezőtűz védőernyője alatt kellett volna tevékenykednünk,általában laposkúszásban. Így talán 100-ból egy túlélhetett volna.
Szerintem nem sok esélyt adtak nekünk a túlélésre. Bár az még egy tipusos tömeghadsereg.Akkor más volt a doktrína,ami persze 1991 és 2009 közt legalább még háromszor változott.
Ahogy mondták,nekünk tűzérségi és gyalogsági fedezőtűz védőernyője alatt kellett volna tevékenykednünk,általában laposkúszásban. Így talán 100-ból egy túlélhetett volna.
Szerintem nem sok esélyt adtak nekünk a túlélésre. Bár az még egy tipusos tömeghadsereg.Akkor más volt a doktrína,ami persze 1991 és 2009 közt legalább még háromszor változott.
gabber 9511
New Member
- Csatlakozás
- 2009.01.26.
- Üzenetek
- 2,619
- Reakció pontszám
- 0
én tudom mér az AK fetyókat használják vehettek vóna m16-osokat is de itt is ez van lefizették a megfelelő embert így ez van
pl.: amikor telepjárókat vásároltak akkor ha Land Lovert választják akkor 60 telepjárót ajándékba kaptak vóna és a többi asszem 10-20 milla lett vóna
de mecedest vettek darabját 50 milláért és nem vót ajándék és még ha bemész a szalonjukba 25 milláért meg veheted :x
pl.: amikor telepjárókat vásároltak akkor ha Land Lovert választják akkor 60 telepjárót ajándékba kaptak vóna és a többi asszem 10-20 milla lett vóna
de mecedest vettek darabját 50 milláért és nem vót ajándék és még ha bemész a szalonjukba 25 milláért meg veheted :x
tommyking9228
New Member
- Csatlakozás
- 2008.06.27.
- Üzenetek
- 431
- Reakció pontszám
- 0
Nem hogy m4-et, G36-okat vehettek volna azon az áron, amin "fejlesztik". De mit fejlesztenek ezeken a trágyákon? Itt is csak a sikkasztás megy. Mint mindenütt.. FÁKIN
Bocsi, de beleszólok, csúnya lesz,de csak 1 szó, ha gondolod moderáld:
L*f*szt... fal1
jim67":1lyw058a mondta:
Bocsi, de beleszólok, csúnya lesz,de csak 1 szó, ha gondolod moderáld:
L*f*szt... fal1