A múltkor a kereskedő megbizott egy igen jövedelmező és ugyanakkor igen veszélyes munkával.A meló pofon egyszerű: el kell hozni pár artifaktot, csakhogy egy anomáliamező közepéről. Szerencsére a volt némi infóm hogy jussak oda biztonságban, mivel a kereskedő mindig megbizható forrásból szerezte az információtit, ezért neki vágtam.A mező alig több, mint egy hónapja keletkezett egy falu végben és azóta csak növekszik és ontja magából az artifaktokat, sok eszeveszett stalker próbálkozott már ott, de még egy sem tért vissza.
Délben indultam, hogy kora este már indulhassak is vissza, mivel az elsőszámú műtárgy az éjcsillag volt és mellete még pár értékesebb is, amit azokon felül hozok, megtarthatom. Délután a falu határában felállitott barikád előtt belebotlottam egy vadkan hordába, pechemre az egyik állat észrevett és nekem rontott. Nem kellett több megcéloztam az első betonbarikádot és sprint felé. Szerencsére némi előnnyel indultam és éppen felmásztam rá, mire a vadkan a betonnak rohant. Pár pillanattal később a többi is megérkezett, úgy éreztem mintha arrébb lökték volna a betont alattam. Igy hát elővettem az AK-m és beléjük lőttem egy tárat nehogy feldöntsenek. Sajnos csak felingerelni sikerült őket, pedig fejre céloztam, de a kemény koponyájukat nem ütöte át az 5.45-ös. A második tárral már okosabban bántam 2-3-as sorozatokat lőttem tarkóra több-kevesebb sikerrel, ha egy golyó csigolyát ért az állat holtan esett össze. De igyis csak négyet intéztem el és még maradt öt. A harmadik tár felénél megérkeztek a vakkutyák is, akik nekiláttak lakmározni a halott vadkanokból, az élők nem törődtek velük, csak néha löktek egy-egyet félre, hogy ne legyenek láb alatt. Ekkor beláttam, hogy nincs túl sok esélyem, ha a kutyák megkivánnak könnyedén felugranak ide.Igyhát vállra akasztottam az AK-t, elővettem három gránátot, megfogtam őket az egyik kezembe és a másikal egyszerre kirántottam a szegeket majd a vadak közészórtam.Aztán egy nagy ugrással le a betonról, szerencsére az ostoba állatok nem vettek teljesen körbe, csak az egyik felét ostromolták. Éppen mikor felálltam és visszanéztem, robbantak a gránátok. Láttam pár félbetépett kutyát repülni és párt sonkát is. A robbanás után egy vadkan visitott, de nem sokáig ugyanis a betontömbök mind rádőltek. Viszont egy életbe maradt kótyagosan feltápászkodott, lépett párat oldalra majd rám meredt. Ekkor jött aztán a meleg helyzet, irány a következő úttorlasz, futás közbe még a maradék fél tárat rálőtem, de nem tudom, hogy el találtam-e. felugrottam a barikád oldalára, feldobbtam a fegyverem és neki látam mászni az elsőnél jóval magassabb betontorlasz tetejére. a vadkan alattam csapódott be hatalmas erővel, valószinúleg nem tudta felmérni mivel áll szemben és szétnyilt koponyával csúsztak szét a lábai. Én azért még felmásztam a tömb tetejére és szétnéztem a távcsövemmel, nehogy egy újabb csordába botoljak. Minden csendes volt, a nap sütött szél nem volt és az út végén a falun túl ott volt a mező, jól kivehető volt a határa, amit egy véres húscafatokkal teli sáv jelzett, beljebb jól láthatóak voltak a villámok és szép időben, mint akkor is a többi anomália is, és a régi határa is. Kb két hetente ugrásszerűen megnő a mező területe, most elérte a falu végén található magtárat, aminek az alja úgy ki lett lyuggatva,mint egy sajt, kész csoda, hogy még állt. A tetejét ropogósrasült madártetemek boritják, mivel az elektro anomáliától úgy feltöltődött a vasszerkezet, hogy a villámháritóból villámszóró lett és dobálja át a szikrákat az arraszálló madarakra. A közepe viszont csendesnek tűnt, lehet hogy tényleg igaza van a kereskedőnek, nem láttam villámokat és remegő levegőt sem, állitólag a a mező közepe mostanában "halt ki", a kereskedő valami tudományos dokumentumokból szedte ezt, amiket a katonáság lopott el, ő pedig tűlük lopatta el. Még ettem egy kis kenyeret és egy konzervet, hogy legyen erőm a sok műtárggyal visszafele majd lemásztam. Lefele az egyik u alakú betonelem alatt találtam egy táskát tele kötszerrel, katonai elsősegélycsomaggal pár tudományossal, és sugárzás elleni szerekkel. Mivel ezekre nem volt szükségem visszatettem, hogy majd visszafelé megállok értük. És elindultam a fulba, beérve már láttam is a titkos utat, ami nem volt más mint az esőelvezető csatorna az út szélén, alig 50 centi széles épp hogy egy férfi elfér benne.Ezt egy a faluból származó pripyat-i fejes épitette elsőként a környéken, a földútról vezette el a vizet a falu határába lévő vizgyújtőbe, ami szerencsére már csak egy gödör, az oldalai mind bomlottak.Adott volt az út csak le kellett jutni. Nem hoztam szerszámokat, mivel reméltem hogy a lakosok hátrahagyták őket, és kinek kell itt egy csákány vagy ásó, tudtommal senki sem nyitott temetkezési vállakozást. Tehát elkezdtem keresgélni, persze a falu túlsó végén találtam egy lelakatolt bódét amiről miután lelőttem a lakatot, kiderült, hogy a hátulját egy anomália már leszakitotta. De ott volt benn a csákány, nem mertem bemenni ezért a keresdedőtől vett kötelem végére az ajtóról leakasztott kampót kötöttem és azzal pecáztam ki a csákányt. A mezőtől bő tiz méterre kezdtem ásni majd törni a betonkarikákat, késő délután volt mire végeztem , kipucultam a lyukat majd benéztem a lámpával, hogy járható-e. Láttam a végén a fényt úgyhogy levettem a táskám, ami felesleges volt azt kiszedtem belőle, fegyvernek csak a fortomat hagytam három tárral. a táskát a lábam után kötöztem és elindultam kúszva a büdös, nyirkos, sötét és főleg szűk csatornában. Egy negyedórába is beletelt mire végigértem, mivel a viztározó már rég beomlott igy nem volt vészes kimászni belőle. Mikor körülnéztem három halott katonát láttam, úgytűnt nem én vagyok az első aki ideért, az egyik megégve hevert egy elszenesedett fa tövében a másik tőle pár lépesre, szétlőve, alighanem az első lőhette le mikor belelépett aelektro anomáliába, a harmadik, talán a vezetőjük, egy SEVA ruhás benne az árokban. Nem vagyok fosztogató max lőszert veszek el a halottaktól, de ezt a ruhát szivesen levettem volna róla, ha meg lettek volna a karjai, alighanem két örvény közé kerül olyan szerencsétlenül, hogy csak a karjait tépte le ő pedig elvérzett. Még nem sötétedett, igy lőszer után néztem mivel már csak egy tár maradt az AK-hoz, a SEVA ruhásnál spéci 5.45-ös lőszertt találtam és 8 VOG gránátot, reméltem a hozzátartozó fegyver még ép, meg is találtam a gránátvetős obokant, nagyon megörültem neki. A rövid AK-m nem rossz csak kissé öreg már és elég pontatlan, ezzel viszont az első két golyó szinte egy pontba megy, igaz kell majd rá egy kis olaj de a gránátvető is abszolút működő képes, úgyhogy jó hasznát fogom még venni. A lelőtt halottnál találtam egy PSO-1-es távcsövet, amit fel is szereltem az obokanra. Mellette volt egy fém bőrönd, sikerült feltörnöm a zárat, tele volt mérőműszerekkel, elsősegélydobozokkal meg papirokkal, de az alján ott volt egy exoskeleton. Az exoskeleton az a ruha, amelyet még ha jó áron is kinálják nem vennék meg, nincs jó anomália elleni védelme, szinte csak harcra jó, és azokra, akik ilyenekbe járnak eleve rossz szemmel néz a többi stalker. De eltettem, elvégre ingyen van csak cipelni kell egy kicsit és hátha jó lesz, ha megint megtámadják a tábort. Elettem a papirokkal együtt, mire elpakoltam és összeszedtem a listán szereplő dolgokat már egész besötétedett megláttam az első éjcsillagot egy bokor tövében, felvettem majd pár lépésre mögötte a másodikat is ami egy műtárgykupac tetején volt, lehet a katonák szedték össze, volt benne minden medúzától kezdve húscafaton keresztül holdfényig minden, a leghasznosabbakból el tettem fajtánként pár darabot. Ezekután rögvest indultam nem kivántam a faluban éjszakázni, majdnem fennakadtam a csatornába és a kötél is lecsúszott a lábamról a csatorna végén, úgy kellett visszanyúlnom érte. A felszinen felcsatotam az övemre két holdfényt a kolobokot és egy golyót és futva elindultam a torlasz felé. Meg sem éreztem azt az kilométert, amit lefutottam a sok cuccal a hátamon. Felmásztam ismét körülnézni a beton tetejére, a felrobbantott beton mellől vakkutyák néztek felém, biztos meghallották, amikor felmásztam, elég magasan voltam, hogy biztonságba érezzem magam tőluk, úgyhogy lefeküdtem, szép idő volt, nem kellett esőtől tartanom. Reggelre reméltem nem lesznek már ott a kutyák, csakhogy tévedtem, még többen is lettek, vagy 2-3 falka futott össze, marakodtak a megmaradt húson. Ezek ellen már semmi esélyem sem lett volna, ezért kitaláltam, hogy egyet lelövök és amikor a többi elkezdi széttépni közéjük lövök egy gránátot. Igy hát betöltöttem egyet, de mivel még sosem lőttem vele elolvastam mi szerepel rajta a leirásba, azt irta , hogy maximum 100 méterre lőhető ki. A kutyák úgy pár méterrel távolab lehettek, mint 100 tőlem és én pedig magaslaton, mivel mindig is jó voltam matekból tudtam hogy 45 fok alatt kell kilőnöm a gránátot a legnagyobb távolság eléréséhez, és még igyis valamelyik közelebbit kell a többinek felszolgálnom. A lövés nehezebb volt, mivel még nem állitottam be a távcsövet, ezért kettős lövésre kapcsoltam és a legközelebbi kutya bordáira céloztam. Majd két gyors lövés és a kutya elterült a többi fel sem nézett gyorsan neki láttak, én pedig betámasztottam a fegyvert és közéjük lőttem, egy tompa puffanás nálam majd két másodperccel később egy robbanás köztük. Egy kicsit rövid lett jópáran talpon maradtak, de kettő kivételével mind nyüszitve futott el. Az a kettő megindult felém én átkapcsoltam automatára és egy sorozattal leteritettem mindkettőt. Alig hogy megnyugodhattam volna egy csapat bandita jelent meg balról, ellenük már végképp nem tudtam volna harcolni, sokan is voltak, nem is volt belőve a távcsövem és már észre is vettek és elkezdtek szétszóródni, hogy bekeritsenek. Nem volt hova mennem mögöttem a falu, nyilt terep addig, biztos kapok egyet a hátamba még a mama gyöngyével és a holdfénnyel együtt is, balra banditák és előttem is elzárták az utat már, jobbra pedig a radioaktiv erdő amit meg kellet kerülnöm. Még szerencse, hogy az eszembe jutott a két kristály és a csomó sugárzás elleni szer amiket tegnap szedtem össze. Nem kellett több gyosan lemásztam a tömbről és a fedezékébe megcéloztam az erdőt, útközbe felcsatoltam a két holdfény mellé két kristályt és a mama gyöngyét. Az erdő közepéig birtam a futást akkor kezdtem kifáradni, megáltam egy kicsit szusszanni közeben beadtam magamnak az első injekciót és az első tablettát és újra nekiiramodtam. Az erdőből kiérve a tiszta területen kezdtem újra rosszul lenni ,felcsatoltam egy tövist és eldőltem, elvesztettem az eszméletem, annyira kifáradtam és legyengültem hogy nem tudtam talpon maradni. Vagy fél órát feküdhettem ott mire fel tudtam ülni, alaposan megebédeltem és leguritottam egy energiaitalt és elindultam vissza a kereskedőhöz. Délutánra ott is voltam busásan megfizetett és az összes pluszba hozott és felesleges műtárgyat valamint a régi artifaktom is megvette. A papirokat is eladtam neki, amiket persze elolvastam, nem szóltak másról, mint ilyen meg olyan mérésekről, számokról, semmi hasznosat nem mondtak, legalábbis nekem nem. Kaptam érte két vodkát, olajat és mellé egy távcsőjavitó, tisztitó szettet is, amit valami részeg katonától vett, akinek tönkrement a távcsöve, és túl részeg volt hogy vegyen egy újat. Délután elrejtettem a matracom alatti a padló alá rejtett doboz mögé az exoskeletont, nehogy bárki is megtalálja, majd szépen átolajoztam az obokant és kimentem pár barátommal belőni a távcsövet. Estére kipucoltuk a szerlőműhelyből a vadakat, és pontos lett az obokanom.
Délben indultam, hogy kora este már indulhassak is vissza, mivel az elsőszámú műtárgy az éjcsillag volt és mellete még pár értékesebb is, amit azokon felül hozok, megtarthatom. Délután a falu határában felállitott barikád előtt belebotlottam egy vadkan hordába, pechemre az egyik állat észrevett és nekem rontott. Nem kellett több megcéloztam az első betonbarikádot és sprint felé. Szerencsére némi előnnyel indultam és éppen felmásztam rá, mire a vadkan a betonnak rohant. Pár pillanattal később a többi is megérkezett, úgy éreztem mintha arrébb lökték volna a betont alattam. Igy hát elővettem az AK-m és beléjük lőttem egy tárat nehogy feldöntsenek. Sajnos csak felingerelni sikerült őket, pedig fejre céloztam, de a kemény koponyájukat nem ütöte át az 5.45-ös. A második tárral már okosabban bántam 2-3-as sorozatokat lőttem tarkóra több-kevesebb sikerrel, ha egy golyó csigolyát ért az állat holtan esett össze. De igyis csak négyet intéztem el és még maradt öt. A harmadik tár felénél megérkeztek a vakkutyák is, akik nekiláttak lakmározni a halott vadkanokból, az élők nem törődtek velük, csak néha löktek egy-egyet félre, hogy ne legyenek láb alatt. Ekkor beláttam, hogy nincs túl sok esélyem, ha a kutyák megkivánnak könnyedén felugranak ide.Igyhát vállra akasztottam az AK-t, elővettem három gránátot, megfogtam őket az egyik kezembe és a másikal egyszerre kirántottam a szegeket majd a vadak közészórtam.Aztán egy nagy ugrással le a betonról, szerencsére az ostoba állatok nem vettek teljesen körbe, csak az egyik felét ostromolták. Éppen mikor felálltam és visszanéztem, robbantak a gránátok. Láttam pár félbetépett kutyát repülni és párt sonkát is. A robbanás után egy vadkan visitott, de nem sokáig ugyanis a betontömbök mind rádőltek. Viszont egy életbe maradt kótyagosan feltápászkodott, lépett párat oldalra majd rám meredt. Ekkor jött aztán a meleg helyzet, irány a következő úttorlasz, futás közbe még a maradék fél tárat rálőtem, de nem tudom, hogy el találtam-e. felugrottam a barikád oldalára, feldobbtam a fegyverem és neki látam mászni az elsőnél jóval magassabb betontorlasz tetejére. a vadkan alattam csapódott be hatalmas erővel, valószinúleg nem tudta felmérni mivel áll szemben és szétnyilt koponyával csúsztak szét a lábai. Én azért még felmásztam a tömb tetejére és szétnéztem a távcsövemmel, nehogy egy újabb csordába botoljak. Minden csendes volt, a nap sütött szél nem volt és az út végén a falun túl ott volt a mező, jól kivehető volt a határa, amit egy véres húscafatokkal teli sáv jelzett, beljebb jól láthatóak voltak a villámok és szép időben, mint akkor is a többi anomália is, és a régi határa is. Kb két hetente ugrásszerűen megnő a mező területe, most elérte a falu végén található magtárat, aminek az alja úgy ki lett lyuggatva,mint egy sajt, kész csoda, hogy még állt. A tetejét ropogósrasült madártetemek boritják, mivel az elektro anomáliától úgy feltöltődött a vasszerkezet, hogy a villámháritóból villámszóró lett és dobálja át a szikrákat az arraszálló madarakra. A közepe viszont csendesnek tűnt, lehet hogy tényleg igaza van a kereskedőnek, nem láttam villámokat és remegő levegőt sem, állitólag a a mező közepe mostanában "halt ki", a kereskedő valami tudományos dokumentumokból szedte ezt, amiket a katonáság lopott el, ő pedig tűlük lopatta el. Még ettem egy kis kenyeret és egy konzervet, hogy legyen erőm a sok műtárggyal visszafele majd lemásztam. Lefele az egyik u alakú betonelem alatt találtam egy táskát tele kötszerrel, katonai elsősegélycsomaggal pár tudományossal, és sugárzás elleni szerekkel. Mivel ezekre nem volt szükségem visszatettem, hogy majd visszafelé megállok értük. És elindultam a fulba, beérve már láttam is a titkos utat, ami nem volt más mint az esőelvezető csatorna az út szélén, alig 50 centi széles épp hogy egy férfi elfér benne.Ezt egy a faluból származó pripyat-i fejes épitette elsőként a környéken, a földútról vezette el a vizet a falu határába lévő vizgyújtőbe, ami szerencsére már csak egy gödör, az oldalai mind bomlottak.Adott volt az út csak le kellett jutni. Nem hoztam szerszámokat, mivel reméltem hogy a lakosok hátrahagyták őket, és kinek kell itt egy csákány vagy ásó, tudtommal senki sem nyitott temetkezési vállakozást. Tehát elkezdtem keresgélni, persze a falu túlsó végén találtam egy lelakatolt bódét amiről miután lelőttem a lakatot, kiderült, hogy a hátulját egy anomália már leszakitotta. De ott volt benn a csákány, nem mertem bemenni ezért a keresdedőtől vett kötelem végére az ajtóról leakasztott kampót kötöttem és azzal pecáztam ki a csákányt. A mezőtől bő tiz méterre kezdtem ásni majd törni a betonkarikákat, késő délután volt mire végeztem , kipucultam a lyukat majd benéztem a lámpával, hogy járható-e. Láttam a végén a fényt úgyhogy levettem a táskám, ami felesleges volt azt kiszedtem belőle, fegyvernek csak a fortomat hagytam három tárral. a táskát a lábam után kötöztem és elindultam kúszva a büdös, nyirkos, sötét és főleg szűk csatornában. Egy negyedórába is beletelt mire végigértem, mivel a viztározó már rég beomlott igy nem volt vészes kimászni belőle. Mikor körülnéztem három halott katonát láttam, úgytűnt nem én vagyok az első aki ideért, az egyik megégve hevert egy elszenesedett fa tövében a másik tőle pár lépesre, szétlőve, alighanem az első lőhette le mikor belelépett aelektro anomáliába, a harmadik, talán a vezetőjük, egy SEVA ruhás benne az árokban. Nem vagyok fosztogató max lőszert veszek el a halottaktól, de ezt a ruhát szivesen levettem volna róla, ha meg lettek volna a karjai, alighanem két örvény közé kerül olyan szerencsétlenül, hogy csak a karjait tépte le ő pedig elvérzett. Még nem sötétedett, igy lőszer után néztem mivel már csak egy tár maradt az AK-hoz, a SEVA ruhásnál spéci 5.45-ös lőszertt találtam és 8 VOG gránátot, reméltem a hozzátartozó fegyver még ép, meg is találtam a gránátvetős obokant, nagyon megörültem neki. A rövid AK-m nem rossz csak kissé öreg már és elég pontatlan, ezzel viszont az első két golyó szinte egy pontba megy, igaz kell majd rá egy kis olaj de a gránátvető is abszolút működő képes, úgyhogy jó hasznát fogom még venni. A lelőtt halottnál találtam egy PSO-1-es távcsövet, amit fel is szereltem az obokanra. Mellette volt egy fém bőrönd, sikerült feltörnöm a zárat, tele volt mérőműszerekkel, elsősegélydobozokkal meg papirokkal, de az alján ott volt egy exoskeleton. Az exoskeleton az a ruha, amelyet még ha jó áron is kinálják nem vennék meg, nincs jó anomália elleni védelme, szinte csak harcra jó, és azokra, akik ilyenekbe járnak eleve rossz szemmel néz a többi stalker. De eltettem, elvégre ingyen van csak cipelni kell egy kicsit és hátha jó lesz, ha megint megtámadják a tábort. Elettem a papirokkal együtt, mire elpakoltam és összeszedtem a listán szereplő dolgokat már egész besötétedett megláttam az első éjcsillagot egy bokor tövében, felvettem majd pár lépésre mögötte a másodikat is ami egy műtárgykupac tetején volt, lehet a katonák szedték össze, volt benne minden medúzától kezdve húscafaton keresztül holdfényig minden, a leghasznosabbakból el tettem fajtánként pár darabot. Ezekután rögvest indultam nem kivántam a faluban éjszakázni, majdnem fennakadtam a csatornába és a kötél is lecsúszott a lábamról a csatorna végén, úgy kellett visszanyúlnom érte. A felszinen felcsatotam az övemre két holdfényt a kolobokot és egy golyót és futva elindultam a torlasz felé. Meg sem éreztem azt az kilométert, amit lefutottam a sok cuccal a hátamon. Felmásztam ismét körülnézni a beton tetejére, a felrobbantott beton mellől vakkutyák néztek felém, biztos meghallották, amikor felmásztam, elég magasan voltam, hogy biztonságba érezzem magam tőluk, úgyhogy lefeküdtem, szép idő volt, nem kellett esőtől tartanom. Reggelre reméltem nem lesznek már ott a kutyák, csakhogy tévedtem, még többen is lettek, vagy 2-3 falka futott össze, marakodtak a megmaradt húson. Ezek ellen már semmi esélyem sem lett volna, ezért kitaláltam, hogy egyet lelövök és amikor a többi elkezdi széttépni közéjük lövök egy gránátot. Igy hát betöltöttem egyet, de mivel még sosem lőttem vele elolvastam mi szerepel rajta a leirásba, azt irta , hogy maximum 100 méterre lőhető ki. A kutyák úgy pár méterrel távolab lehettek, mint 100 tőlem és én pedig magaslaton, mivel mindig is jó voltam matekból tudtam hogy 45 fok alatt kell kilőnöm a gránátot a legnagyobb távolság eléréséhez, és még igyis valamelyik közelebbit kell a többinek felszolgálnom. A lövés nehezebb volt, mivel még nem állitottam be a távcsövet, ezért kettős lövésre kapcsoltam és a legközelebbi kutya bordáira céloztam. Majd két gyors lövés és a kutya elterült a többi fel sem nézett gyorsan neki láttak, én pedig betámasztottam a fegyvert és közéjük lőttem, egy tompa puffanás nálam majd két másodperccel később egy robbanás köztük. Egy kicsit rövid lett jópáran talpon maradtak, de kettő kivételével mind nyüszitve futott el. Az a kettő megindult felém én átkapcsoltam automatára és egy sorozattal leteritettem mindkettőt. Alig hogy megnyugodhattam volna egy csapat bandita jelent meg balról, ellenük már végképp nem tudtam volna harcolni, sokan is voltak, nem is volt belőve a távcsövem és már észre is vettek és elkezdtek szétszóródni, hogy bekeritsenek. Nem volt hova mennem mögöttem a falu, nyilt terep addig, biztos kapok egyet a hátamba még a mama gyöngyével és a holdfénnyel együtt is, balra banditák és előttem is elzárták az utat már, jobbra pedig a radioaktiv erdő amit meg kellet kerülnöm. Még szerencse, hogy az eszembe jutott a két kristály és a csomó sugárzás elleni szer amiket tegnap szedtem össze. Nem kellett több gyosan lemásztam a tömbről és a fedezékébe megcéloztam az erdőt, útközbe felcsatoltam a két holdfény mellé két kristályt és a mama gyöngyét. Az erdő közepéig birtam a futást akkor kezdtem kifáradni, megáltam egy kicsit szusszanni közeben beadtam magamnak az első injekciót és az első tablettát és újra nekiiramodtam. Az erdőből kiérve a tiszta területen kezdtem újra rosszul lenni ,felcsatoltam egy tövist és eldőltem, elvesztettem az eszméletem, annyira kifáradtam és legyengültem hogy nem tudtam talpon maradni. Vagy fél órát feküdhettem ott mire fel tudtam ülni, alaposan megebédeltem és leguritottam egy energiaitalt és elindultam vissza a kereskedőhöz. Délutánra ott is voltam busásan megfizetett és az összes pluszba hozott és felesleges műtárgyat valamint a régi artifaktom is megvette. A papirokat is eladtam neki, amiket persze elolvastam, nem szóltak másról, mint ilyen meg olyan mérésekről, számokról, semmi hasznosat nem mondtak, legalábbis nekem nem. Kaptam érte két vodkát, olajat és mellé egy távcsőjavitó, tisztitó szettet is, amit valami részeg katonától vett, akinek tönkrement a távcsöve, és túl részeg volt hogy vegyen egy újat. Délután elrejtettem a matracom alatti a padló alá rejtett doboz mögé az exoskeletont, nehogy bárki is megtalálja, majd szépen átolajoztam az obokant és kimentem pár barátommal belőni a távcsövet. Estére kipucoltuk a szerlőműhelyből a vadakat, és pontos lett az obokanom.