Azóta nem vagyok hajlandó 28 foknál melegebb időben liftet használni, mióta tavaly nyáron (vagy két éve?) bent ragadtam a liftben. Pokoli meleg nap volt aznap, és szokás szerint lusta voltam lépcsőzni. Beszálltam a liftbe, ami elindult velem fölfelé, de nem sokkal később hirtelen megállt, és teljes sötétség lett. Csak semmi pánik, gondoltam, majd előkotortam a táskámból a mobilomat, hogy a kijelző fényével megvilágítva a kapcsolótáblát először megpróbáljam ismét belőni a kiválasztott emeletet. Semmi. Jól van, akkor marad a vészcsengő. Jó erősen többször megnyomtam, aztán elkezdtem várakozni. A liftakna túlságosan le van árnyékolva ahhoz, hogy elég térerő legyen a telefonáláshoz, de azért rápillantottam a kijelzőre, hátha az erő mégis velem van. Nos, sejtésem bevált, nuku térerő. Nem volt mit tennem, várakoztam. Nem tudtam, hogy a vészcsengő megnyomása után kellett-e volna bármit is hallanom, mindenesetre a gomb megnyomásakor nem tapasztaltam semmit. Így várakoztam egy darabig. Tíz perc eltelte után kezdett gyanús lenni a dolog, hogy valami nincs rendben. Ekkorra már nagyon melegem volt. Elkezdtem segítségért kiabálni. Semmi reakció. Már szakadt rólam a víz, és erősen fogyott a levegőm. Persze nem kellett attól tartanom, hogy megfulladok, de egyedül egy olyan kicsi, szűk helyen, ahol alig van légmozgás, nagyon durván föl tud melegedni a levegő. Kezdtem rosszul lenni. Pár perccel később már az ájulás környékezett. Odaléptem szorosan a liftajtóhoz, és ahol egy kicsi rés volt, oda szorítottam az orrom, hogy legalább egy kis levegőt kapjak. A hátamat a lift falának támasztottam, és azt hittem teljesen szétfolyok a melegtől. Kezdett rámtörni a klausztrofóbia, pedig nem jellemző rám. Próbáltam kiabálni, de elég nehezemre esett. Bepánikoltam. Újra előkotortam a mobilomat, és próbáltam a liftajtó melletti nagyon keskeny réshez préselődve egy kis térerőt elcsípni. Nagy nehezen sikerült. A páromat hívtam, és mondtam, hogy mi a helyzet. Semmit nem értett abból, amit mondok. Többször elismételtem, hogy beragadtam a liftbe. Továbbra sem értette. Aggódni kezdtem, és hirtelen dühömben, hogy ilyen szorult helyzetben vagyok, ordítani kezdtem a telefonba, hogy bent ragadtam abban a k*rva liftben és segítsen már valaki! Szerencsére ezt már meghallotta. Hívott segítséget. Percekig kellett várnom, amíg abban a k*rva tízemeletes panelban találtak végre egyetlen embert, aki tudta a házmester telefonszámát. Nagy nehezen fölhívták. Megint várni kellett, amíg megérkezett, és csak neki volt kulcsa vagy nem tudom milye, amivel a lifthez hozzá lehetett férni. Időközben a lakók biztattak, hogy ne féljek, nem lesz semmi baj, mindjárt jön a segítség. Persze, hogy nem lesz baj, azt mindjárt gondoltam, csakhogy engem sokkal inkább az aggasztott, hogy fogy a levegőm, és nemsokára elájulok. Aztán nagy mákomra kiderült, hogy pont az emeleten állt meg a lift, és nem a két emelet között, így az ajtók kifeszegetése után nagy nehezen kiszabadultam! Még soha életemben nem örültem ennyire a friss levegnek! Többen megjegyezték, hogy a lift a nagy melegben néha nem működik, biztos kiolvadt a biztosíték. A párom kérdezte, hogy miért nem nyomtam meg a vészcsengőt, mire én kikértem magamnak, hogy tök bikán többször is rátehénkedtem a kapcsolótábla eme gombjára, de úgy látszik senki nem hallotta. Erre a házmester közölte: az előző napon néhány tizenéves hülyegyerek a vészcsengővel szórakozott, úgyhogy kikötötték a kapcsolótáblából! ááá fal1 Hát a ku*** **** ... Na szóval azt! lövés1
Szóval ha nagyon meleg van, messziről kerülöm a liftet...
, de utána egy kis lehülés , viszont jövő héten megint meleg , viszont az omsz csak 34-et mond , érdekes , majd jövő hónap elejére remélem kicsit lehül (ugyanis akkor megyek nyaralni , és nem ilyen pancsikolós tengerpartos xarságra ) , nembaj nemsokára szeptember aztán vége a hőségnek <
.