Domesz ez igen baráti árnak hangzik!
Furcsa, hogy én tettem fel ezt a biciklibalesetes kérdést, mert hála Istennek még életemben nem ért komolyabb biciklis baleset. Mániám volt a farolgatás és egyszer jártam meg csak így, hogy az utcánk elején farolgattunk a kavicsos törmeléken, bicikli kicsúszott alólam és a forgómat sikerült vérző állapotba juttatni, de ennyivel megúsztam. Állt még a kormány a hasamba, meg saját magam fejreálltam az első kerék lábbal történő fékezése miatt, de ezeket karcolások nélkül megúsztam.
Biciklis emlékek viszont vannak dögivel. Először egy a kempingnél kisebb tipusút kaptam ami ugyanúgy összecsukható volt a váz közepénél, mint az előbb említett. Nem tudom ki emlékszik erre a beállítási lehetőségre rajtam kívül. Na ez egyszer sikeresen szétnyílt a használata közben ami okán taknyoltam egy nagyot. Édesapám megoldotta heggesztéssel a dolgot. :lol:
Aztán megkaptam bátyám kempingjét. Ő szépen megkímélte, én elbarmoltam. Ugyanis az előző biciklivel együtt ezt is lefestettem szép UFO-libaf_s zöldre olajfestékkel (!). De nem ám, hogy szépen precízen, eszetlen módon (meg hát ugye olajfestékkel, tudjunk milyen annak az állaga... nem egy professzionális biciklifesték...). Leírhatatlan lett. Ezután jött egy BMX (használtan) és egy Mountain Bike.
Illetve volt egy olyan időszak amikor régi általunk csoppernek nevezett bringákat szedtünk elő és azzal tekertünk (a falusi gyerekek ugye... :lol: ). Nem hiszem, hogy ez sokatoknak fog rémleni. Ősrégi, nagy kerekű, csomagtartós nagymami biciklik amiknek nem olyan elsőfékük volt, mint a ma megszokottak hanem az a fajta, ami még magán a gumin fékezett, felőlről működő mechanizmusa volt. Kb. az orosz frontra kivezényelt "mobil" magyar hadosztály használt ilyeneket. Na azzal is toltuk a dolgokat egy fél évig. Elég cink így visszagondolva, de azért kellett, hogy felnőljünk.
