Kedves Sztrugackij és többiek!
Jó nagy késéssel küldöm a beigért elemzést, sajnos a titkárságom szabadságon volt és nem tudtam gépeltetni.
A Sztrugackij testvérek (továbbiakban Szt) irodalmi munkássága az 1953-as év után a Sztálini olvadás korában indult. Ebben az idõben a Szovjet irodalom irányítás lehetõvé tette, hogy sci-fi-k is megjelenhessenek nagy példányszámban, melyeknek tere a több száz ezer példányban kiadott folyóiratok voltak, gyakorlatilag az Szt munkái is így jelentek meg, csak késõbb könyv alakban.
Belátható, hogy egy folyóiratos megjelenésnél még könyebb beavatkozni a cenzúrának, akár a második és harmadik rész között is módosítható a politikailag kifogásolható tartalom, melynek írásával ha nem szakít a szerzõ, könyv megjelenésrõl már nem is álmodhat.
Jól ismert az egész kommunista irányítás alatt álló országok irodalmi életében az ún. vörös farok gyakorlata. A vörös farok lehet elõ vagy utószó, lényege, hogy a szerzõ hitet tesz a kommunizmus, a szocializmus, a társadalmi haladás eszméi mellett, így magában a regényben megjeleníthet kritikai elemeket, hiszen a politikai irodalom irányítás számára már kifejezte egyetértését.
A 20. század ragadozó tárgyainak elõszava több, mint egyszerû vörös farok.
Az Szt. elõrelátását dicséri a jóléti társadalomban uralkodó állapotok leírása, melyre 69-ben nekik saját tapasztalatuk nem volt. De ha megnézzzük saját országunk jelenlegi állapotát, kereskedelmi tv, reklámok, kábítószer, stb. elidegenedés, szülõ-gyermek viszony, azt kell mondanunk, hogy a leírás pontossága megdöbbentõ.
Az, hogy ezeket az állapotokat Marx és Lenin munkái alapján vezetik le a cenzornak szóló engedmény, mely nem minõsíthetõ kommunista propagandának.
Természetesen a Szt-k is fejlõdésen mentek keresztül több évtizedes pályafutásuk során. Elsõ munkáik nem többek, mint technikai sci-fi-k, melyek gyakorlatilag semmiben nem különböznek egy történelmi vagy western regénytõl. A western példánál magadva a fiatal magányos jóképû cowboy megmenti a városkát és a szép szõke telepes lányt a gonosz indiánok karmaiból.
A technikai sci-fi-ben a cowboy ûrhajós, hû paripája helyett sugárhajtású rakétájára pattan, hatlövetû helyett lézerpisztollyal lövöldözik, az indiánokat gülüszemû földönkívüliek helyettesítik, a szõke bombázó természetesen marad. Errõl bõvebben a 7. metagalaktikában olvashattok.
Az Szt testvérek elsõ két fordulatot hozó regénye a Hétfõ szombaton kezdõdik és a Nehéz istennek lenni. Ezekben a munkákban már megjelenik a szovjet rendszer nagyon burkolt bár jogos bírálata, ekkor még nem a rendszer egészére vonatkozóan, hanem a rendszer hibáira kihegyezve, pl: bürokratizmus kritika melyet a szovjet birodalom irányítás jó néven is vett (az Újonc a világûrben a Jupitert irányító magyar párttitkár tehetetlensége is ilyen elem).
Ezek után a regények után az írók érdeklõdése már nem érint politikai területet mûveikben, a kiadott mûvekkel párhuzamosan keletkeznek azok a regények, illetve regénytöredékek, melyek csak az orosz rendszerváltás után jelennek meg, lásd Halottváros, melyben az emberekre vadászó Sztálin szobrok borzalmas képe természetesen nem láthatott napvilágot 92 elõtt, mint ahogy az egész regény fõ mondanivalója a rendszer reformálhatatlansága sem. Fontos feltennünk a kérdést, hogy van-e szándékos politikai mondanivaló az Szt mûveiben. A válasz nem, jól megfigyelhetõ, hogy a politikát mindig saját mondanivalójuk alrendszereként kezelik és csak annyiban érintik, melyben regényük szellemisége összeér vele. Hiszen az Szt testvérek pont attól váltak a sci-fi legjobb íróivá és egyetemes értékû világirodalmi alkotókká, hogy az örök általános emberi gondolatokat, problémákat jelenítették meg mûveikben, melyre mindig humanista megoldást képzeltek el, használva a groteszk általuk olyannyira kedvelt eszközét.
Folyt. köv.
