kiscsillag
New Member
- Csatlakozás
- 2009.08.07.
- Üzenetek
- 1,560
- Reakció pontszám
- 0
Először is bemutatkozom.Szergej Petrovics vagyok.Lehet, hogy ismerős a név, de ez ne tévesszen meg senkit.Gyakori név.47 éves munkanélküli vagyok.Volt egy házam Kijev külvárosában, de el kellett adnom hogy fussa a hitelek törlesztésére.Egy ideig eléldegéltem az utcán, de nem volt valami jó.Egy nap épp volt egy kis pénzem kocsmázni.Már rendeltem volna a szokott vodkát, amikor egy pali bőrkabátban beviharzott az ajtón és mindenkit meghívott egy körre.
Amikor már a harmadik körnél jártunk megkérdeztem, hogy tényleg nem tud értelmesebb dolgot művelni a pénzével, minthogy bemegy egy csöves kocsmába és itat boldog boldogtalant?
Rámnézett egy kicsit párás tekintettel és halkan majdhogynem suttogva e szavakat mondta:-Ez puszta törvény kis barátom.Ez puszta törvény.Öten voltunk amikor bementünk.Már az első nap találtunk érdekes dolgokat, örömünkben be is tértünk ebbe a kis kocsmába, hiszen nincsen messze a zónától pár kilométer a lezárt övezettől.Mindenkit meghívtunk egy piára, és láss csodát ismét szerencsével jártunk.Mégegyszer megismétlődött az eset, ugyanilyen végkifejlettel.De azután is bejöttünk, de nem hívtunk meg senkit, mert tömve volt a hely.És mit gondolsz kis barátom mi történt?Legközelebb már csak négyen tértünk ide vissza, mert Oleg egyszercsak megállt és ne kérdezd, hogy hogyan, de az épület faláról leválta a maradék vakolat, és rácsavarodott , aztán belefulladt, igen belefulladt a vakolatba kis barátom!
Ekkor már vérben forgott a szeme és kissé habzott a szája széle.
-Ha akarod elvihetlek oda kis barátom, nincsen messze.De nem fogod megköszönni.Holnap is gyere ide, ehhez az asztalhoz, itt leszünk mind:Lvova , Iván, Szása, Te Oleg és én Kirill.
Na kérek szépen akár konstruktív, akár destruktív jellegű kritikákat!
Ez még eléggé az eleje, de figyelni a nevekre!
Másnap is odamentem, kicsit fájt a fejem és igazából nem is nagyon hittem Kirillnek.Be volt rúgva , egy kicsit biztos.Mindig is csodáltam az alkoholt, mennyi érdekes dolgot ki tud hozni az emberből.Elfeledteti a bánatot, elhomályosítja a gondolatokat, ha meg jó kedved van akkor még jobb lesz tőle.De visszatérve a gondolatok erdejéből ott találtam Kirillt és még három másik embert.Most így tiszta fejjel jobban szemügyre veszem őket. Kirill egy szemüveges 40-es, magas, de kissé nyeszlett alak volt.És egyik cigarettát szívta a másik után.Lvova egy vidám , testesebb alak volt földig érő bőrkabátban.Kissé buta vigyor ült az arcán.Iván egy fél üveg vodka segítségével játszott a centrifulágis erővel.És eközben nagyon mélyen gondolkodott valamin.Szása pedig egy szétszedett makarovot piszkálgatott.-Fegyver is kelleni fog?-kérdeztem.
-Igazából nem nagyon növeli meg az életbenmaradási esélyedet, sőt valamikor még nagyobb bajba kerülsz miatta, de most azthiszem vinnünk kell párat.
Erre Lvova röhögve elővett egy kalasnyikovot a kabátja alól.-Ide figyelj Oleg ennél jobbat nem találsz sehol.-Engem Szergejnek hívnak és nem igazán értek az ilyenekhez.
-Ne hülyéskedj már Oleg neked is volt egy , de aztán elhagytad az egyik alkalommal, amikor menekültünk a kutyák elől, miután kifogyott a tár aztán az egyiket pofánb a s z t a d a tusával aztán eldobtad és futottál, még a nálad lévő reikviát is eldobtad.Megért vagy 5000 rubelt, de ha nem dobod el akkor ott döglesz meg.A zóna nem szereti a kapzsi embereket...
Na mindegy még egy óra is besötétedik aztán indulunk.
Kiléptünk az éjszakába.Hát mit mondjak, hideg volt és csak a hold világított valamennyire.Fél óra gyaloglás után el is érünk a nagy drótkerítéshez.Pont akkor megy el egy őrjárat.Szása a kezembe nyomja azt a pisztolyt, amivel a kocsmában szórakozott.-Mindig legyen a kezed ügyében.
-Köszönöm, de mivel egy fillérem sincs nem igazán tudok fizetni érte.
-Majd későb meghálálod Oleg, és különben sem hiszed, hogy a múltkori után nem csak kölcsönbe kapod ugye?
-Ja biztos, de nem nagyon emlékszem már rá.
-A te helyedben és is ezt mondanám...
Eközben Lvova elvágta a drótot, aztán memásztunk a lyukon.Egy torz ligetecslébe értünk, amikor meghallottuk a szirénákat.Futottunk a sötétben, már azt se tudom, hogy hol vannak a többiek.Egyszercsak beszakadok valahova.Nem tört el semmim, de nem látok semmit, minden sötét és nyirkos.Gyufát gyújtok, valami folyosón vagyok.A durva betonfalak nagyon párásak.Előkeresek a hátizsákból egy zseblámpát.Látom, hogy a folyosón áll a víz, azon a lyukon ahol beestem nem tudok kimászni.Elindulok , már bokáig mászkálok a vízben, amikor valamiféle hörgést hallok.Előveszem a pisztolyt, jobb kézzel előretartom, bel kézben a lámpa.Lassan megyek előre, borzalmasan félek.Mondták, hogy a zónában minden megtörténhet.Egy ember andalog felém szinte békésen.Bárgyún nézi a lámpát, amit a kezemben tartok.Lassann, vontatottann és félőn felá nyújtja a kezét, mint a kisgyermek az ismeretlen játék felé.Én lassann elhúzom e kezem, de ekkor hirtelen megfogragadja az alkaromat.A keze igaából csak csont és bőr, de mégis olyan irgalmatlan erővelszorítja, hogy nem bírom kitépni ebből a szorításból.a másik kezemmel célzás nélkül elkezdem lőni, de mintha meg se kottyanna neki, csak erősebbenn szorít.Elengedem a zseblámpát, beleesik a vízbe, de még ott is világít.Nagyon lassann lehajol érte, kihasználom az alkalmat és közelről fejbelövöm.A feje egyben marad, csak egy lyuk tátong rajta.Felém fordul, a szájából csöpög a vér, valami hörgő nagyon mély és rekedtes hangon hozzám szól:-Miért bántottál?Ezután összeesett, és csak a vízen terjedt a vérfolt.Nagyon nehezen csavartam ki a kezéből a lámpát, még holtában is annyira szrította, hogy egy kicsit eldeformálódott az alumíniumburkolat...
Szinte pánikszerűen kezdek egyre gyorsabbann lépkedni, ez később átmegy futásba.Nem tudom, hogy mi elől futok, de a vértócsa követ engem.Mostmár szárazra értem, valami irodaszerűségbe.Mindenesetre van benne berendezés.Annyira remeg a kezem, hogy még a cigarettát is alig bírom megsodorni.Át is áztam, elég rendesen.Hideg is van.Szétszedek két széket, meg egy íróasztalt, van még egy kis papír is, tüzet gyújtok.Megszárítom a bakancsot, felmelegítek egy konzervet.De ha belegondolok akkor minek kellett nekem idejönnöm?Találkoztam egy rakás bolondal, akiknek hiába mutatkoztam be többször is még mindig Olegnek hívnak.Adtak egy fegyvert is, de úgy tűnik elég kevéssé foglya a zóna terentményeit.És most azt sem tudom, hogy hol vagyok, három napra van elég kajám és vizem, ha beosztom.A dohány sem lesz elég négy napnál többre.És már csak két tár van a pisztolyba is nameg az ami benne van.Elbarikádozom magam, és alszok egyet.Ha ha legalább álmos nem vagyok akkor nagyobb esélyem van innen kijutni.
Nem aludtam túl jól.A hevenyészett tűz kialudt.Újat rakok, megmelegítem rajta az utolsó előtti konzervet.Eszem, de nincs jó íze.Régi már, dehát istenem akciós volt.Összecuccolok és elindulok a zseblámpa fényénél.Igazából mostmár nem félek.A tegnapi eset azért elég durva volt.De ha a töppi is ilyen lagymatag lesz, akkor nem lesz nehéz dolgom.Sötét van, és minden nyirkos.Teljesen átnedvesedett az összes ruhám, és még a plafonról is csöpög a víz. A folyosón vannak üres halaskonzervek, mindenféle bútordarabok és hasonlók, de a hely korábbi rendeltetése még mindig ismeretlen számomra.A következő percek eseménytelenül telnek leszámítva néhány patkányt, akik már a lépteim zajára szertefutottak.Nagy kövér patkányok voltak ezek.Olyanok, amik még a moszkvai pincékben sem tenyésznek.Folytott hangon felhangzik egy tangóharmónika.Olyan, mitha a falakból áradna.A katyusát, játsza, egyre ismétli.És egyre hangosodik.Pár denevér elröppen mellettem, olyan a pofájuk, mitha kiröhögnének.Még a cincigásuk is követi a ritmust.Ellenálhatatlan késztetsét érzek rá, hogy énekeljem a szöveget, de nem tudom kinyitni a szám.Már nem is én irányítom a mozgásomat, csak monoton megyek előre.A folyosó végére érkezem, ott ül egy öregember egy tolószékben. A kezében a tangóharmonika, azon játsza a dalt.A feje kicsit nagy, olyan mintha vízfejű lenne, és kopasz. Ott ülnek körülötte a dagadt patkányok, a denevérek köröznek fölötte.A raklapon mellette kis petróleumlámpa pislákol.Az ölében egy aránytalanul nagy vörös macska ül a lángba meredt tekintettel.Az öreg szórakozottan elvigyorodik, kilátszanak a hegyes és sárga fogai.Lassú, szomorú dallammal játsza a dalt.A patkányok dagadt fejüket a zene ütemére ringatják.
Még mindig nem én írányítom a mozdulataimat, de az öreg "leültet" maga mellé egy raklapra.És én is önkéntelenül elkezdem ringatni a fejem a zene dallamára.Jól eső eufóriába ringatott a dallam.Mindig szerettem a tangóharmónika hangját, a katyusát pedig végképp.Nosztalgikus hangulat vesz rajtam erőt.Cigarettát sodrok önkéntelenül, és mégis úgy ézem, hogy most magamtól is ezt tenném, sőt ezt kell tennem és nem is tehetnék mást.Az öreg rám néz és kicsit rosszallóan , de lassann és vontatottan megrázza a fejét.Hozzám szól, nagy nehezen gurgulázva, enyhe grúz akcentussal beszél:Mit keresel itt Kis barátom?Akikkel jöttél már messze járnak.Talán már el is felejtettek téged.Már meg is halt közülük egy.Azt ajánlom neked kis barátom, hogy a lehető leghamarabb hagyd el ezt a helyet.A lehető leghamarabb, ugyanis eme sugárzó cafatján a múltnak nem vár rád semmi, csak szenvedés, vagy talán halál.Persze lehet, hogy találsz valami értékeset, de akkor már a hely rabja leszel.Olyan ez mint a kártya.Ha egyszer nyersz akkor már nem tudod abbahagyni.Most nyilván azon gondolkodsz kis barátom, hogy ki vagyok én.
Én vagyok a zóna.Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de ezt az alakot öltöttem magamra, hogy még úgy-ahogy kommunikálni tudjak veled.Meg igazából , talán passióból gyakran üldögélek itt az alagút végén harmónikázva.És tudod, mi a csodálatos abbann, hogyha én harmónikázom?Az, hogy mindenki azt a dalt hallja benne, amit szeret.És igazából nem is szól a harmónika.Nézd, még az állatok is szeretik.Bár megölted az egyik terentményemet most mégis döntéshelyzet elé állítalak.
Vagy visszajuttatlak a társadalomba, amely már egyszer kitaszított önmagából és folytatod eddigi agóniádat a társadalom peremén, vagy pedig te magad válsz a zónává és játszol éjszakánként a harmónikán, ami nem szól, mégis szebb a hangja, mint bármely másiknak.Végezetül csak annyit mondanék, (bár ez egy kicsit elcsépelt, de igaz, hogy)
Tedd azt amit akarsz!
Amikor már a harmadik körnél jártunk megkérdeztem, hogy tényleg nem tud értelmesebb dolgot művelni a pénzével, minthogy bemegy egy csöves kocsmába és itat boldog boldogtalant?
Rámnézett egy kicsit párás tekintettel és halkan majdhogynem suttogva e szavakat mondta:-Ez puszta törvény kis barátom.Ez puszta törvény.Öten voltunk amikor bementünk.Már az első nap találtunk érdekes dolgokat, örömünkben be is tértünk ebbe a kis kocsmába, hiszen nincsen messze a zónától pár kilométer a lezárt övezettől.Mindenkit meghívtunk egy piára, és láss csodát ismét szerencsével jártunk.Mégegyszer megismétlődött az eset, ugyanilyen végkifejlettel.De azután is bejöttünk, de nem hívtunk meg senkit, mert tömve volt a hely.És mit gondolsz kis barátom mi történt?Legközelebb már csak négyen tértünk ide vissza, mert Oleg egyszercsak megállt és ne kérdezd, hogy hogyan, de az épület faláról leválta a maradék vakolat, és rácsavarodott , aztán belefulladt, igen belefulladt a vakolatba kis barátom!
Ekkor már vérben forgott a szeme és kissé habzott a szája széle.
-Ha akarod elvihetlek oda kis barátom, nincsen messze.De nem fogod megköszönni.Holnap is gyere ide, ehhez az asztalhoz, itt leszünk mind:Lvova , Iván, Szása, Te Oleg és én Kirill.
Na kérek szépen akár konstruktív, akár destruktív jellegű kritikákat!
Ez még eléggé az eleje, de figyelni a nevekre!
Másnap is odamentem, kicsit fájt a fejem és igazából nem is nagyon hittem Kirillnek.Be volt rúgva , egy kicsit biztos.Mindig is csodáltam az alkoholt, mennyi érdekes dolgot ki tud hozni az emberből.Elfeledteti a bánatot, elhomályosítja a gondolatokat, ha meg jó kedved van akkor még jobb lesz tőle.De visszatérve a gondolatok erdejéből ott találtam Kirillt és még három másik embert.Most így tiszta fejjel jobban szemügyre veszem őket. Kirill egy szemüveges 40-es, magas, de kissé nyeszlett alak volt.És egyik cigarettát szívta a másik után.Lvova egy vidám , testesebb alak volt földig érő bőrkabátban.Kissé buta vigyor ült az arcán.Iván egy fél üveg vodka segítségével játszott a centrifulágis erővel.És eközben nagyon mélyen gondolkodott valamin.Szása pedig egy szétszedett makarovot piszkálgatott.-Fegyver is kelleni fog?-kérdeztem.
-Igazából nem nagyon növeli meg az életbenmaradási esélyedet, sőt valamikor még nagyobb bajba kerülsz miatta, de most azthiszem vinnünk kell párat.
Erre Lvova röhögve elővett egy kalasnyikovot a kabátja alól.-Ide figyelj Oleg ennél jobbat nem találsz sehol.-Engem Szergejnek hívnak és nem igazán értek az ilyenekhez.
-Ne hülyéskedj már Oleg neked is volt egy , de aztán elhagytad az egyik alkalommal, amikor menekültünk a kutyák elől, miután kifogyott a tár aztán az egyiket pofánb a s z t a d a tusával aztán eldobtad és futottál, még a nálad lévő reikviát is eldobtad.Megért vagy 5000 rubelt, de ha nem dobod el akkor ott döglesz meg.A zóna nem szereti a kapzsi embereket...
Na mindegy még egy óra is besötétedik aztán indulunk.
Kiléptünk az éjszakába.Hát mit mondjak, hideg volt és csak a hold világított valamennyire.Fél óra gyaloglás után el is érünk a nagy drótkerítéshez.Pont akkor megy el egy őrjárat.Szása a kezembe nyomja azt a pisztolyt, amivel a kocsmában szórakozott.-Mindig legyen a kezed ügyében.
-Köszönöm, de mivel egy fillérem sincs nem igazán tudok fizetni érte.
-Majd későb meghálálod Oleg, és különben sem hiszed, hogy a múltkori után nem csak kölcsönbe kapod ugye?
-Ja biztos, de nem nagyon emlékszem már rá.
-A te helyedben és is ezt mondanám...
Eközben Lvova elvágta a drótot, aztán memásztunk a lyukon.Egy torz ligetecslébe értünk, amikor meghallottuk a szirénákat.Futottunk a sötétben, már azt se tudom, hogy hol vannak a többiek.Egyszercsak beszakadok valahova.Nem tört el semmim, de nem látok semmit, minden sötét és nyirkos.Gyufát gyújtok, valami folyosón vagyok.A durva betonfalak nagyon párásak.Előkeresek a hátizsákból egy zseblámpát.Látom, hogy a folyosón áll a víz, azon a lyukon ahol beestem nem tudok kimászni.Elindulok , már bokáig mászkálok a vízben, amikor valamiféle hörgést hallok.Előveszem a pisztolyt, jobb kézzel előretartom, bel kézben a lámpa.Lassan megyek előre, borzalmasan félek.Mondták, hogy a zónában minden megtörténhet.Egy ember andalog felém szinte békésen.Bárgyún nézi a lámpát, amit a kezemben tartok.Lassann, vontatottann és félőn felá nyújtja a kezét, mint a kisgyermek az ismeretlen játék felé.Én lassann elhúzom e kezem, de ekkor hirtelen megfogragadja az alkaromat.A keze igaából csak csont és bőr, de mégis olyan irgalmatlan erővelszorítja, hogy nem bírom kitépni ebből a szorításból.a másik kezemmel célzás nélkül elkezdem lőni, de mintha meg se kottyanna neki, csak erősebbenn szorít.Elengedem a zseblámpát, beleesik a vízbe, de még ott is világít.Nagyon lassann lehajol érte, kihasználom az alkalmat és közelről fejbelövöm.A feje egyben marad, csak egy lyuk tátong rajta.Felém fordul, a szájából csöpög a vér, valami hörgő nagyon mély és rekedtes hangon hozzám szól:-Miért bántottál?Ezután összeesett, és csak a vízen terjedt a vérfolt.Nagyon nehezen csavartam ki a kezéből a lámpát, még holtában is annyira szrította, hogy egy kicsit eldeformálódott az alumíniumburkolat...
Szinte pánikszerűen kezdek egyre gyorsabbann lépkedni, ez később átmegy futásba.Nem tudom, hogy mi elől futok, de a vértócsa követ engem.Mostmár szárazra értem, valami irodaszerűségbe.Mindenesetre van benne berendezés.Annyira remeg a kezem, hogy még a cigarettát is alig bírom megsodorni.Át is áztam, elég rendesen.Hideg is van.Szétszedek két széket, meg egy íróasztalt, van még egy kis papír is, tüzet gyújtok.Megszárítom a bakancsot, felmelegítek egy konzervet.De ha belegondolok akkor minek kellett nekem idejönnöm?Találkoztam egy rakás bolondal, akiknek hiába mutatkoztam be többször is még mindig Olegnek hívnak.Adtak egy fegyvert is, de úgy tűnik elég kevéssé foglya a zóna terentményeit.És most azt sem tudom, hogy hol vagyok, három napra van elég kajám és vizem, ha beosztom.A dohány sem lesz elég négy napnál többre.És már csak két tár van a pisztolyba is nameg az ami benne van.Elbarikádozom magam, és alszok egyet.Ha ha legalább álmos nem vagyok akkor nagyobb esélyem van innen kijutni.
Nem aludtam túl jól.A hevenyészett tűz kialudt.Újat rakok, megmelegítem rajta az utolsó előtti konzervet.Eszem, de nincs jó íze.Régi már, dehát istenem akciós volt.Összecuccolok és elindulok a zseblámpa fényénél.Igazából mostmár nem félek.A tegnapi eset azért elég durva volt.De ha a töppi is ilyen lagymatag lesz, akkor nem lesz nehéz dolgom.Sötét van, és minden nyirkos.Teljesen átnedvesedett az összes ruhám, és még a plafonról is csöpög a víz. A folyosón vannak üres halaskonzervek, mindenféle bútordarabok és hasonlók, de a hely korábbi rendeltetése még mindig ismeretlen számomra.A következő percek eseménytelenül telnek leszámítva néhány patkányt, akik már a lépteim zajára szertefutottak.Nagy kövér patkányok voltak ezek.Olyanok, amik még a moszkvai pincékben sem tenyésznek.Folytott hangon felhangzik egy tangóharmónika.Olyan, mitha a falakból áradna.A katyusát, játsza, egyre ismétli.És egyre hangosodik.Pár denevér elröppen mellettem, olyan a pofájuk, mitha kiröhögnének.Még a cincigásuk is követi a ritmust.Ellenálhatatlan késztetsét érzek rá, hogy énekeljem a szöveget, de nem tudom kinyitni a szám.Már nem is én irányítom a mozgásomat, csak monoton megyek előre.A folyosó végére érkezem, ott ül egy öregember egy tolószékben. A kezében a tangóharmonika, azon játsza a dalt.A feje kicsit nagy, olyan mintha vízfejű lenne, és kopasz. Ott ülnek körülötte a dagadt patkányok, a denevérek köröznek fölötte.A raklapon mellette kis petróleumlámpa pislákol.Az ölében egy aránytalanul nagy vörös macska ül a lángba meredt tekintettel.Az öreg szórakozottan elvigyorodik, kilátszanak a hegyes és sárga fogai.Lassú, szomorú dallammal játsza a dalt.A patkányok dagadt fejüket a zene ütemére ringatják.
Még mindig nem én írányítom a mozdulataimat, de az öreg "leültet" maga mellé egy raklapra.És én is önkéntelenül elkezdem ringatni a fejem a zene dallamára.Jól eső eufóriába ringatott a dallam.Mindig szerettem a tangóharmónika hangját, a katyusát pedig végképp.Nosztalgikus hangulat vesz rajtam erőt.Cigarettát sodrok önkéntelenül, és mégis úgy ézem, hogy most magamtól is ezt tenném, sőt ezt kell tennem és nem is tehetnék mást.Az öreg rám néz és kicsit rosszallóan , de lassann és vontatottan megrázza a fejét.Hozzám szól, nagy nehezen gurgulázva, enyhe grúz akcentussal beszél:Mit keresel itt Kis barátom?Akikkel jöttél már messze járnak.Talán már el is felejtettek téged.Már meg is halt közülük egy.Azt ajánlom neked kis barátom, hogy a lehető leghamarabb hagyd el ezt a helyet.A lehető leghamarabb, ugyanis eme sugárzó cafatján a múltnak nem vár rád semmi, csak szenvedés, vagy talán halál.Persze lehet, hogy találsz valami értékeset, de akkor már a hely rabja leszel.Olyan ez mint a kártya.Ha egyszer nyersz akkor már nem tudod abbahagyni.Most nyilván azon gondolkodsz kis barátom, hogy ki vagyok én.
Én vagyok a zóna.Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de ezt az alakot öltöttem magamra, hogy még úgy-ahogy kommunikálni tudjak veled.Meg igazából , talán passióból gyakran üldögélek itt az alagút végén harmónikázva.És tudod, mi a csodálatos abbann, hogyha én harmónikázom?Az, hogy mindenki azt a dalt hallja benne, amit szeret.És igazából nem is szól a harmónika.Nézd, még az állatok is szeretik.Bár megölted az egyik terentményemet most mégis döntéshelyzet elé állítalak.
Vagy visszajuttatlak a társadalomba, amely már egyszer kitaszított önmagából és folytatod eddigi agóniádat a társadalom peremén, vagy pedig te magad válsz a zónává és játszol éjszakánként a harmónikán, ami nem szól, mégis szebb a hangja, mint bármely másiknak.Végezetül csak annyit mondanék, (bár ez egy kicsit elcsépelt, de igaz, hogy)
Tedd azt amit akarsz!
