A Szolgálatos

Tetszik a bevezető? Akartok folytatást?

  • Igen Tetszik jöhet!

    Szavazat: 0 0.0%
  • Tetszik de azért lehetne majd kicsit vidámabb is.

    Szavazat: 0 0.0%
  • Nem hatott meg nekem 8

    Szavazat: 0 0.0%
  • Jézus ez katasztrófa hagyj fel az írással!

    Szavazat: 0 0.0%

  • Összes szavazó
    0
Kicsit elbóbiskoltam, halk gitárpendülésre keltem fel.
egy hűvös szellő fújt be az ablakon és kicsit megdideregtem tőle, közben a gitárhang erősödött, de az ütem nem volt gyors egy kellemes lassú gitározás, de olyan ismerős dallama...
vállamra vettem az Aksu-t kis kimentem.
Kint pár stalker ült a tábortűznél néhány felém nézett amikor kiléptem az ajtón, d a többiek inkább a gitárjátékot figyelték.
Kosztyán is felém nézett, de ő intett is hogy menjek közelebb.
Mély levegőt vettem, majd elindultam felé.
Miközben elhaladtam a gitáros mellet akkor láttam hogy Tolik gitározik. a játszott muzsika neve azonban továbbra se jut eszembe holott olyan ismerős szinte ott van a nyelvem hegyén mégse tudom...
Odaértem Kosztyán elé, ő csak intett a fejével hogy kövessem.
Elindultunk kifele a táborból szépe lassan baktatós tempóban.
- Nos úgy tudom Szuszlov megkért, hogy kísért el Tolikot Yantarba a tudósokhoz. igaz?
- Valóban. feleltem együgyűen.
- Tudod a mai eset után bizonyítottad hogy te már jóval a kezdők felett állsz, mind elméletileg mind gyakorlatilag, itt lenne az ideje hogy tovább állj felfedezni a zónát!
- heh.. Szuszlov kért meg, hogy meggyőzz hogy jobb ha Tolikkal tartok? Kérdeztem élesen.
Ekkor Kosztyán elkapta a vállam, és maga felé fordított.
- Nézd, az itteni emberek azért lelnek itt menedéket, mert van pár ember aki megvédje őket, és van egy kereskedő aki ellátja őket árúval, ezért amit tudnak megtesznek Szuszlovnak hogy továbbra is itt maradhasson mint kereskedő. Ennyit te is igazán megtehetnél érte, ez csomag fontos hogy célba érjen!
Ha másért nem legalább azért tedd meg, hogy Tolik túl élje már!
Nagyot sóhajtottam.
- Rendben, de kell még egy ember! feleltem.
- Rendben van!
Majd elindult Kosztyán, de alig tett meg két lépést, és hátra fordult.
- Volna itt még valami... Én és egy társam... isten nyugosztalja hónapok óta gyűjtjük a szajrét egy helyre, ám a hely közelébe pár mutáns befészkelte magát, a társam oda ment hogy elhozza, de megölték a mutánsok. Ha volnál olyan kedves és elhoznád a cuccot onnan, akkor elosztozhatunk rajta!
- Miért nem te mész? kérdeztem oda.
- Ember... a faluból is alig bírok elszabadulni, mellesleg akkor elintézem neked azt a plusz embert!
- Add a koordinátákat! Mondtam majd elővettem a PDA-mat.
Kosztyán elővette a PDA-ját és nyomott párat sajátján. pár másodpercre rá az enyém megrezget... megérkezett az üzenet kicsit töltött, majd átkapcsoltam a térképre, és egy pontot jelzett a térképen.
- Az ott! mondta Kosztyán. Pár kilométerre innen a kordon szélén van, a vasúti sínek mentén egy kisiklott vonatban van elrejtve!
- Rendben, elhozom! Mondtam, majd elindultam visszafele a tatyómért.
Visszamentem a házba, majd felvettem a táskámat amiben a cuccom van, majd elindultam a rejtekhely felé.
Egy darabig az úton haladtam, a vasúti töltésnél lévő katonák elött elkanyarodtam balra és a dombokon közlekedtem a bokrok takarásában nehogy észre vegyenek a katonák... talán még felém lőnének azt látva hogy elakarok sompolyogni mellettük...
Nemsokára elértem a célomat, egy vasút sínről lecsúszott vonatot vettem észre körös körül anomáliákkal, de látszólag van járható út a mozdonyhoz.
az egyik mozdonyhoz közeli bokorból egy Vak kutya jön kifele, majd lefekszik a földre pihenni.
Nemsokára 3-4 újabb bukkan elő.
2 leül és a tájat kémleli, keresik a fenyegető élőlényeket... nem láthatott hiszen lehasaltam, és olyan 500 méterről figyeltem őket távcsővel, ki sem szagolhatott hiszen velem szembe fújta szél.
Vártam pár percet, de nem láttam újabb állatokat.
Ekkor eltettem a távcsövet, majd kibiztosítottam az AK-t és előrébb mentem szépen lassan óvatosan kihasználva a dombon lévő susnyásokat és egyéb tereptárgyakat.
olyan 50 méter közelségbe jutottam...
Francba lenne most egy gránátom akkor az egészet elintézhetném egy gránátból.
A mozdonytól olyan 20 méterre volt egy nagyobb szikla azt körülvette egy átláthatatlan susnyás.
az még jól jöhet, ha nem sikerül egyből elintéznem a dögöket.
Rácéloztam a kutyákra, majd lőttem egy sorozatot.
Az egyik a tájat kémlelő kutya feje szétrobbant, a másik éppen felállna mikor eldől.
egy hosszabb kaszáló sorozatot engedek az alvásukból éppen feleszmélt kutyák felé, 2 a földön maradt, az egyik kutya pedig orra bukott miután a lábát elvitte a lövés.
egy feltudott kelni, de újabb hossz sorozatot lőttem oda mert 3 újabb kutya ugrott ki a Bokorokból és szaladtak felém, azt a kutyát amelyik felém indult és az első két bokorból kiugrót lekaszáltam, de a harmadikat nem sikerült, hiába lőttem már 25 méteren belül járt, amikor üresen kattant a fegyver.
a harmadik uccu neki rohant felém, nekem pedig kifogyott a tár.
Eldobtam az AK-t a földre és elkezdtem hátrálni közben kivettem a pisztolyt és gyorsan céloztam és lőttem is hármat:
kettő bele a bundájába 1 pont koponyán találta az éppen elrugaszkodott kutyát ami éppen elöttem ért földet
Mikor megnyugodtam, hogy már elmúlt a veszély eltettem a pisztolyt, és felvettem a földről az AK-t és új tárat nyomtam bele.
Kifújtam a stressztől bennmaradt levegőt, majd elindultam a mozdony felé.
A bokrok közt megtaláltam Kosztyán egykori társát... már ami maradt belőle.
Szerencsére a táskája tartalma a táskán található marcangolások és tépések ellenére is többé kevésbé ép volt.
Két pluszt tárat találtam a forthoz, és egy kék műanyag dobozú orvosi csomagot, kinyitottam hogy megnézzem jó-e még.
Jelentősebb több volt benne a felszerelés mint az alap csomagban.
Egy szike egy csipesz pár véralvadásgátló, morfium sugárzáscsökkentők és két kötszer. ezt eltettem a táskámba.
találtam még egy tucat nagy kaliberű lövedéket söréteshez, de a puskát nem találtam meg... valószínű hogy a kutyák elvitték.
Kerestem a PDA-ját de nem találtam... nem volt neki. PDA helyett a Naplóját találtam meg.
Finom bőrkötésű kézzel írott napló volt. az első lapon állt a neve: Iván Stromovics.
az első oldalból kiderül hogy nem egy kezdő stalker volt, hiszen katona volt mielőtt a zónába jött.
Hirtelen megrezgett a PDA-m , eltettem a naplót a zsebembe, és elővettem a pda-t egy üzenetet kaptam Kosztyántól:
Na mi lesz már azzal a zsákmánnyal? az embered már megvan, és holnap reggel indultok!

Eltettem a pda-t majd elindultam a mozdony felé, de sehogy se tudtma bejutni az anomáliákon.
Végül is arra jutottam, hogy a vasúti sínek magasabban vannak hát felmegyek és megpróbálok ráugrani a mozdonyra.
Az ám, de amikor felmásztam a töltésre, erősen kezdtem szarul érezni magma, így le is másztam és elővettem az eü csomagot, és kivettem egy Anti-Radot és beadtam magamnak.
Pár perce már jobban kezdtem érezni magam, felmásztam a dombra megint, most már kevésbé volt annyira szar érzés, így képes voltam nekifutásból ráugrani a mozdonyra.
az érkezés kicsit fájdalmas volt, miután nekicsapódtam a mozdony oldalának, de nem volt mese valahogy át kellet jutni...
kezdtem átkutatni a mozdonyt de semmi... végül is átmásztam a másik oldalára, és a kerekei közt találtam meg a kisebb málhazsákot...
Kihúztam, és a hátamra vettem, majd felmásztam a mozdony tetejére.
a végér sétáltam, majd nekifutásból elrugaszkodtam a tétjéről, és az anomáliáktól egy 5 méterre értem földet.
jó nehéz volt a zsák, szerintem több mint 30 kiló...
Szépen lassan figyelmesen bandukoltam a kezemben a csőre töltött AK-val. De nem történt semmi kellemes nap volt, semmi gubanc nem történt míg vissza értem a faluba.
A faluban Kosztyán fogadott, majd intett hogy kövessem.
Bementem a házába, majd letettem a táskát egy Nagy doboz mellé, ahova Kosztyán mondta tegyem le.
Kosztyán ezalatt át ment egy másik szobába, és előhozott két széket.
elvettem az egyiket, és leültem.
Kosztyán letette a széket, majd kinyitotta a málhazsák száját. és kivett egy szimatszatyort, azt a köztünk lévő asztal ként funkcionáló doboz szélére tette.
Utána kivette a következő darabot.
egy szimpla harci sisakot.
- Na ez egy fajin darab... emlékszem a katonára akié volt: Iván-t leakarta lőni mikor egy relikviát hozott ki az anomália mezőről, és nem akarta odaadni a szajrét... nem volt más választásunk, le kellet lőni.
Beépített éjjellátó, és jó viselet! Mondta végül Kosztyán, majd felém nézett.
- Nem kell. feleltem.
- Te tudod! mondta, majd letett a másik oldalára.
Megint beletúrt a zsákba, és kivett egy kisebb zsákot.
- Áááá... itt is vannak! Hónapok óta gyűjtöttük a relikviákat, mielőtt össze fogtunk, így ketten jóval többet gyűjtöttünk össze, és a banditák se tudtak igazán lelopni. Mondta, majd kivet a kis zsákból 7 relikviát. majd a zsákot felém nyújtotta.
Elvettem, majd rámutattam 3 relikviára: egy Tűzgolyó egy éjcsillag és egy kővirágra.
Kosztyán bólogatott, majd áttolt felém egy Vérkőt is.
Nem volt kedvem vissza utasítani , így azt is a zsákba tettem, majd letettem a jobb oldalamra.
Újra beletúrt a zsákba, és kivett egy pisztolyt. Walther P99es volt.
- Hehe.. ennek is története van... ezzel lőttek vállon először... egy bandita csapat rászállt a kezdőkre, hát rájuk szálltunk mi is... leöltük őket, de a vezérük ezzel a pisztollyal lőtt vállon amikor nem figyeltem... igazából ez Iván zsákmánya lenne, de neked adom!
- Miért adod nekem? ez egy kiváló pisztoly! Mondtam.
- Tudod, ennek van egyfajta negatív hatása rám... mivel ezzel a pisztollyal lőttek meg elsőnek...
- Értem, hát akkor elfogadom. mondtam, majd átvettem a pisztolyt.
Újra beletúr a zsákba kicsit matat majd kivesz egy szimpla éjjellátót.
- Na itt akármit is mondasz, ezt neked adom! Kell majd az útra! Mondta és már át is nyújtotta.
Megint beletúrt, most már két kézzel, és kivett egy katonai ruhát.
- No ez az amit nem adok mert, ez még Iváné volt mikor ide jött! Mondta, majd fogta a ruhát és Hátra sétált vele és letett a hátsó szobában.
Mikor vissza jött újra beletúr a táskába, és kivesz 3 karton cigit.
Kicsit elmosolyodok a mennyiségen.
- Tössék itt egy karton! mondja jó tájszólással.
Kicsit elnevettem magam majd elvettem a karton cigit és letettem a jobb oldalamhoz a többi cucc mellé.
Kosztyán Kibontotta az egyik karton és kivett egy dobozzal, utána a többit letette.
az egy doboz ciginek pedig neki látott.
felém nyújtja a dobozt.
- Kössz most nem! Mondtam.
- Te tudod! Mondta majd rágyújtott.
Ismét beletúrt a zsákba kivett egy MP5ös géppisztolyt.
- Em meg az egyik banditáé volt! Valami tunning van benne.
- Tarts meg! Mondtam.
- jóh
Mondta majd eltette a géppisztolyt.
Megint beletúrt, most egy harci sörétest vett ki.
- Áhhh itt is van! Iván vette 5000ért egy argropromi stalker kereskedőtől. Ő jobban kedvelte a söréteseket, de ő már nem él... tessék!
- Nem fogadhatom el, ez a barátodé!
- Én viszont itt nem tudom hasznát venni, és a jelenlegi fegyverednél sokkal jobb ez!
Elvettem, de most már rohadtul kínosan éreztem magam a sok cucc miatt...
- No ennyi volt a kirakodó vásár márcsak pár üveg vodka van benne, de azt meghagyom magamnak, de útolsónak pedig a pénz maradt, Mondta majd a legelsőnek félre tett szimatszatyort vette elő, és kivette belőle a pénzt és megszámolta.
- 27 ezer... kapsz 5öt megfelel? kérdezte.
Bólintottam.
átnyújtott 5000ret amit elvettem és zsebre raktam, majd elkezdtem elpakolni a cuccokat amit kaptam.
az én zsákom is jócskán megtelt.
Elköszönök éppen Kosztyántól, és tartok kifele amikor utánam kérdez.
- Nem találtad meg véletlen Iván naplóját?
Kicsit elgondolkoztam, végül így feleletem: Sajnálom, nem.
Kosztyán lehajtotta kicsit a fejét, majd végül is újra elköszönt. Én pedig elindultam kifele.
Első utam Szuszlov hoz vezetett, leadtam a felesleget.
a relikviákért majdnem 10000-t kaptam. eladtam a fortomat, és a tárakat, és a Waltehrhez vettem 4 tárat.
meg 5 doboz ömlesztett lőszert.
az AKhoz vettem még 2 tárat meg 200 lőszert ömlesztve. és 50 sörétet is vettem a puskába.
Közben említettem Szuszlovnak hogy elfogadom az ajánlatát így megtoldotta a pénzem az ajánlatával 7000 helyett ami maradt a vásárlás után 17000rel mentem ki.
így már rendes összeg volt a kezemben: 28000 rubel.
Szuszlov tanácsára fel is szerelkeztem egészségügy cuccokból és egyebekből. Vettem egy jobb detektort is legalábbis a semmihez képest jobb. Vettem 3 ember számára 1 hétre elegendő élelmet. És még egy nagy bőrkabátot is vettem magamnak amivel már nem fújna át a szél... se nem ázna át esőben.
mikor megvettem elpakoltam mindent, és kimentem.. 18000maradt. nem sok, de nekem elég.
Elindultam a házamhoz, és lecuccoltam átnéztem fegyvereket amiket kaptam mind kiváló volt, a sörétessel kb 1 tucatszor ha lőttek... ezután betáraztam őket.
a sörétes lesz a kezemben, az AK a vállamon... a táskát majd a harmadik taggal fogom vitetni.
ezután ledőltem pihenni, Holnap korán kelünk... és mindenképpen szeretnék napkeltekor elindulni...
 
Reggel korán fent voltam még jó idővel a napkelte elött... Kinyújtóztam és megropogtattam a nyakam egy picit... ez mindig jól esett ha reggeli műszakra mentem Kijevben.
Miután megvoltam a reggeli "tornával" megittam a reggeli energiaitalomat... a kávét jobban szeretem, de az itt luxus, max a katona tisztek kapnak...
Felkaptam a cuccomat amit előzőnap össze készítettem, majd kimentem.
Kint alig volt pár ember, akik kint voltak azt hiszem az éjjeli őrök voltak.
Kopogtattam Kosztyán házának ajtaján, meglehetősen gyorsan nyitott ajtót.
- Reggelt! Tegnap ígértél még 1 embert! kezdtem rögtön a tárgyra térve.
- Még reggel sincs! mondja csipázva - Tolik mellett alszik jobbra innen a lejárónál!
- Kösz! Viszlát!
- Mész is?
- Aham! minél korábban indulunk el annál gyorsabban tudunk haladni!
- Sok sikert! Mondta Kosztyán.
- Kösz! Mondtam, majd elindultam Tolik felé... Lementem a lépcsőn, és balra volt egy kis szoba, jobb és bal oldalon egy egy ágy.
Odamentem az egyikhez, és kicsit megráztam a vállát.
Nem Tolik volt az, de vette a lapot... nem az tipikus fiatalember volt, nem kapta fel magát gyorsan, csak bólintott, hogy érti mi van.
Átmentem Tolikhoz és őt is felráztam, ő már tiltakozott egy keveset, nem tetszett neki, hogy napkelte elött kell kelni, de felkelt.
- Jól van Készülődjetek össze, Fél óra és indulunk!
- Még át kell vennem a cuccot Szuszlovtól! Szólalt meg Tolik.
- Hát tedd meg! mondtam.
Felmentem a lépcsőn, nemsokára Tolik is jött kifele, de kicsit megtorpant mikor felért...
- Még csak nem is világosodik!
Mögötte megszólalt az eddig néma harmadik társunk:
- Pont jó! Még a banditák sem ébredtek fel, és a katonai őrség is kialvatlan és lomha!
- Siess Szuszlovhoz! Mondtam Tolikra nézve.
- Rendben megyek! Mondta a fejét rázva, majd elindult a kereskedő felé.
Közben a másik társunk is felért a lépcsőn és nagyot szippantott a reggeli hideg levegőből.
- Mi a neved?
- Nagovics! Jozef Nagovics! De hívj csak Potykának! Mondtam, majd elkuncogott...
- Potyka? kérdeztem vissza.
- Hosszú! Mondta röviden, de érezhető kínos hangnemmel.
- Kényes téma mi? Kérdeztem.
- Csak rettentően nevetséges
- Ááá! értem. Mondtam, majd kicsi mosolyra húztam a számat...
- Fegyvered van? Kérdeztem vissza fordulva hozzá.
- Van! mondta, majd a vállához csapott, ahol ott lógott egy fegyverszíj, azon pedig egy MP5-ös géppisztoly, amit eddig észre se vettem...
- A célnak megfelel! Mondtam.
Közben Tolik is újra feltűnt a látókörben.
- Meg van! Mondta.
- Jó akkor megyünk is!
- Nem azt mondtad hogy még van fél óránk? Kérdezte Tolik.
- Miért kell neked az a fél óra? Kérdeztem nyűgösen.
- Fel kéne ébrednem, meg kéne reggeliznem! Mondta.
- Jah egy reggeli nem ártana Szólalt meg mellettem Nagovics.
Eszembe jutott hogy én se reggeliztem, csak megittam az energiaitalt...
- Nem bánom, egy reggeli belefér! De aztán indulás! Mondtam.
- Oké oké! Mondta tolik, majd leült a tűz mellé.
Nagovics is követte a példát: Leült a földre és elkezdett katonákat gyártani: Egy kis kolbász egy kis kenyér... de olyan méretes katonákat csinált, hogy igen csak meglepődtem hogy gyömöszölte be azokat a szájába.
Nézve ahogy eszegettek, nekem is megjött a kedvem, hát Letettem kicsit a sörétest, és elővettem egy kenyeret, és letörtem a sarkát amit szépen megszegettem állva...
Közben eltűnődtem, és ahogy végeztem a kenyér sarok majszolásával azon kaptam magam, hogy a többiek is végeztek.
Össze dörzsöltem a két tenyerem, majd Intettem nekik és elindultunk a faluból.
Negyed óra múlva el is értük az ellenőrző pontot...
Balra mentünk a téglagyár felől, meg aztán a nap is kezdett feljönni, és éppen a szemükbe süt ilyenkor egy őr is alig van a déli oldalon...
Felosontunk a vasúti hídhoz.
Nagovics kivett egy drótvágót, majd elvágta a szögesdrótot. Át értünk simán a másik oldalra.
Még egy 100 méter a bozótosban haladtunk, utána lejöttünk az útra.
egy idő múlva észre vettünk pár házat és egy kis farmszerűséget jobbra, amit Nagovics szóra is méltatott:
- Ááá már nem vagyunk messze a kordon határától úgy egy max 2 kilométer!
- Itt lakik valaki? Kérdeztem miközben elhaladtunk a házak mellett.
- Természetesen nem! Ezek a házak túl közel esnek mind a hadsereghez mind a mutánsok fészkeihez, de átmeneti pihenőhelyként gyakran van használva... Példa mint egy stalker csoport vissza tér egy hosszú portyáról, akkor átlagban itt állnak meg elsőnek, vagy ha éppen savas eső hullik...
- Hát én ha vissza jönnék se ide jönnék elsőnek! Mondta Tolik az egyik beomlott falú házra nézve.
- Ha vissza jössz! Mondtam...
- Jah, de nem hiszem. én inkább a bárban telepedek le ha megkaptam a pénzt ezért a melóért!
- És mit kezdenél ott? Kérdezte Nagovics.
- Nem tudom! Lehet beállnék a szolgálathoz mint felderítő, vagy hírszerző! Mondta Tolik.
- Szolgálat? Kérdeztem.
- Ahham! egy Frakció! a leg tisztességesebb szerintem a zónában! Kihúznak ha szarban vagy legyen az Mutáns vagy bandita. Emlékszem.... múltkor láttam őket akcióban... hárman lenyomtak egy csapat banditát... esélyük se volt a mocskoknak! Mondja Tolik teljesen felvillanyozva.
- Szent igaz.. a harcban igazi veteránok, és még el is lehet beszélgetni velük, amennyiben tisztességes jóra való ember vagy! Mondja Nagovics.
- Érdekesen hangzik! Mondtam.
- Érdekes? Érdekes? Ők a legjobbak! Ebben nincs semmi érdekes! Horkant fel Tolik.
- A legjobbak, mert volt katonák! de a legsegítőkészebbek, mert stalkert is elfogadnak a soraikban! Mondja Nagovics.
- Katonák?
- Ex-katonák! Emelte ki Nagovics.
- Ex? van olyan szerinted a zónában? Kérdeztem.
- A francba ember, ne kezdj már parádézni ezen! Mondta Tolik.
- Jól van menjünk! Mondtam.
Majd szótlanul ballagtunk tovább.
 
tovább ballagtunk, letértünk nyugatra egy mellék útra Nagovics szerint argroprom felől egyenesen átlehet kelni Yantarba, ezzel jelentősen rövidítve a menet időt.
elég széles ösvény volt, de nem fért volna el egy autó...
Nemsokára elértük a szemétdombot, ismertető jele volt a 20-30 méteres és legalább 50négyzetméter átmérőjű hulladékhalmok, melyeknek a tövében fekete kabátos-kapucnis fickók ácsorogtak gázmaszkban...
Végig a bal oldalon haladtunk, kerültök az összetűzést.
Végül elértük az első átkelő pontot, de azt elállta pár bandita, így inkább tovább mentünk.
A következőnél is banditák voltak, de túl széles volt az átkelő, hogy azt 5 bandita lefedje...
balról Vasbeton csövek voltak szétszórva, szinte kínálta a fedezéket az álló harcokhoz.
- Az ott, az a vasúti alagút, az egyenesen Argropromba visz! mondta Nagovics.
- Más út nincs? kérdeztem.
- Tudtommal nincs! Felelte.
- Jól van, akkor egyszer van 3 a betonlapoknál, egy a vasúti alagút felett a bokrok közt rejtőzködik egy pedig éppen elment amarra a susnyás felé!
- Én elkapom a susnyásat! Mondta Nagovics. és el is indult.
- Várj! Te Tolik, menj vele!
- Mi? Szólal meg Tolik.
- Én addig elvonom a többi figyelmét. Mondtam és elindultam.
Hátra nézek, a két fickó csak áll és néz.
- Takarodjatok már! Mondtam, és elindultam szépen lassan...
Olyan közel osontam amennyire csak tudtam, majd Hirtelen eldördül egy sorozat és a vasúti alagútról lefordul az egyik bandita.
A banditák balra kapják a fejüket, Nagovicsék felé, újabb két sorozat jött a susnyásból 2 újabb fickót hidegre téve.
Az útolsó kettő fedezékbe veti magát és vaktában lőni kezdenek, ekkor jöttem én...
Átvetettem magam a betoncsövön, és becéloztam az egyik fickót, aki tőlem 5 méterre volt.
Az felém nézett, és oldalára esett ijedségében.
Meghúztam a ravaszt, és a fickó nekicsapódott az aszfaltnak, és nem mozdult többet. a másik felém néz, de felhúztam a sörétest, és oda lőttem. nem találtam el, ezért újra felhúztam, megláttam ahogy éppen kilóg az Mp5jének a csöve, kihajolt és telibe lőttem.
kilöktem a sörétet a fegyverből, majd alap helyzetbe vettem, és oda sétáltam a cafatokban lévő banditához...
elő jöttek a többiek is. nem szóltak semmit én se szóltam... ilyenkor ugyanis tipikus "nem ezt kértem!" szöveg jön, aminek semmi értelme, így nem is kezdtem bele.
- Menjünk tovább! Mondtam. majd elindultam az alagút felé.
A többiek egy ideig tököltek, majd elindultak utánam.
 
Pár órás séta után felbandukoltunk egy magas dombra, itt Nagovics megszólalt:
- Na ez a hely ami el terül elöttünk, az Agroprom...
- Mi az a hely? Kérdeztem közben a távolba mutattam egy kisebb épület komplexum felé, ami pár kilométerre elöttünk volt, és még innen is lehetett látni hogy vasúti sínek vezettek oda.
- Egy mezőgazdasági gyár volt valamikor, de nekünk nem kell most arra menni! Mondta Nagovics.
- Haladjunk! Mondtam, majd elindultam.
Szépen haladtunk tovább éppen elértük a síneket, amikor Tolik fakad ki:
- Ahjjj ne már...
- Mi van? Kérdeztem.
Tolik nyugat felé mutat a kezével ahol az égen gyülekeznek a fekete felhők...
- Nem biztos, hogy esni fog! Mondta közben tovább ment.
- Gyerünk tovább Tolik! Mondtam, majd Nagovics után mentem.
Egy félóra után már majdnem, hogy felettünk járt a fekete felhő, a napot már eltakarta, éppen egy erős fennsík közepén jártunk, amikor elkezdett szemerkélni az eső, amitől Tolik megint kifakadt:
- A fenébe, megint szarrá fogok ázni!
- Csak ugyan eső lett belőle! Mondtam Nagovics felé biccentve.
- Jól van na! Én se tudhatok mindent megjósolni! Szabadkozott.
- Mikor érjük el Yantar Határát? Kérdezte Tolik megszaporázva az addig nyugalmas lépteit.
- Még legalább 10 kilométer a határig! Mondta Nagovics.
- Siessünk! Mondtam, közben megszaporáztam én is lépteimet, miután a szemerkélésből átváltott nagyobb cseppekké váló záporozásra...
Pár perc múltán már nagy cseppekben zuhogott az eső, és Áztunk is rendesen...
Egy 10 perc után megláttunk egy kis Tanyát az erdőben.
Odasiettünk és átugrottunk a fa kerítésen.
Tolik és nagovics és át volt már ázva rendesen Én még tartottam magam, hála a vízálló nagykabátnak amit Szuszlovnál vettem.
A ház elé mentünk ekkor azonban észre vettük hogy bentről valami világít.
Az ajtóhoz osontunk szépen csendben a zuhogó esőben.
Lassan nyúltam az ajtóhoz és megpróbáltam hang nélkül benyitni, de az ajtó régi volt és rozsdás, a csöndes nyílás helyett hangos nyikorgás hallatszott, Erre a a házban lévők felkapták magukat.
Én is kapcsoltam és rögtön támadva Berontottam volna az épületbe előre szegezve a sörétest, de a küszöbön megtorpantam, mert egy 45ös coltot toltak az orrom alá.
- Nyomorult bandita! Vágta oda nekem a fickó, és már húzta volna meg a ravaszt, amikor rákiáltott mögöttem Nagovics.
- Cross! meg ne öld! És már ugrott is be mellettem Nagovics.
- Potyka!? Kérdez Nagovics felé a 45ös tulaja. még mindig az orromba nyomva a fegyverét.
- Az vagyok, de ne öld meg!
- Miért? Mit érdekel téged ez a bandita?
- Ő nem bandita, ő stalker!
- Akkor miért visel bandita köpenyt és miért akart beosonni?
- Ez esőkabát! Mondtam higgadtan, ekkor egy pillanatra felém nézett Cross és felmért tetőtől talpig, majd összehúzta a szemöldökét.
- De ez még nem magyarázza miért osontál!
- Nem tudtuk, hogy ti vagyok! Szabadkozott Nagovics - azt feltételeztük Banditák és akkor még sem kéne túl nagy hangot csapni!
Cross mögött közben megjelent 3-4 fickó egy ideje, és "érthető" jellegűen bólogattak.
Cross is eltűnődött, végül vissaz tolta a kakast és eltette a pisztolyát. Én pedig leengedtem az addig kezemben tartott sörétest, amit nem is érzékeltem Tudatomban mint lehetőséget, mert annyira meglepett a nekem szegezett pisztoly...
Miután eltette a pisztolyát felém nyújtotta a kezét.
- Nos ha ismered Nagovicst, akkor rossz ember nem lehetsz!
Átvettem bal kezembe a sörétest, jobbommal pedig elfogadtam a kézfogást.
Komor fejjel bólintott egyet, közben megszorongatta a kezemet, amire én is reagáltam, közben erőltettetetten visszamosolyogtam rá...
- Az istenért, Beengednétek engem is??? Horkant fel mögöttünk Tolik, aki eddig Kint állt az esőben a falhoz simulva.
- Gyertek beljebb! Mondta Cross mögött az egyik stalker.
Ezzel Tolik úgy rontott be kintről mint a megveszett farkas...
kicsit meg is lepte a bennlévőket, de mivel csurom víz volt inkább senki nem állította meg... Ő pedig egyenesen a Tűz felé ment...
- Gyertek beljebb! Erősítette meg Cross is majd megfordult és beinvitált a házba.
Elindultam követve őt Mögöttem csukódott az ajtó nyikorogva, Nagovics csukta be majd ő is követett.
Bent Leültünk a Tűz mellé...
Nagovics és Cross Átmentek a másik szobába beszélgetni, Én leültem Tolikkal szemben, aki éppen szárítkozik a tűznél közben jobbra balra beszél a stalkerekkel, láthatólag elvan...
Levettem a vizes kabátot és a táskámat, majd a fegyvereket rátettem a kabátra... Ekkor láttam hogy megfeledkeztem az Aksuról és víz ment a csövébe... akkor ennek most ideje száradni gondoltam.
Nemsokára Nagovics és Cross is előjöttek, előbbi leült mellém:
- Na, maradunk amíg el nem áll az eső!
- Rendben! mondtam, majd kibontottam a táskám és elő kapartam valami harapni valót, miután Nagovics felállt és átment Tolikhoz neki is elmondani az infót.
Kajázás elvonultam a szoba sarkába aludni, a táskámat párnaként, a kabátomba pedig becsavartam a fegyvereket és magam elé tettem én pedig befordultam a fallal szembe és megpróbáltam elaludni, de nehezen ment... nem bíztam Nagovics "ismerőseiben" Crossban.
Aztán pár percre rá mégiscsak sikerült elaludnom...
Nem tudom mikor, de Zúgolódásra és lépésekre ébredtem: Kinyitottam a szemem, de nem keltem fel és igazából meg se mozdultam... még kába voltam... érthetetlen beszélgetést hallottam... elővettem szépen lassan a PDA-mat és látszott valami kis részlet mögöttem mármint ami visszaverődött...
2 stalker van bent a szobában, Cross emberei valamit beszélnek, de halkan, Mire az egyik elmegy, a másik pedig elindul felém, Közben kihúzza kését...
Megvártam míg fölém ért, hogy szúrni tudjon, ekkor Hirtelen megfordultam és félre gurultam, a stalker félre szúrt és a padlóba állította a kést.
Lefogtam az egyik kezét és pofán térdeltem, ekkor mellém esett a földre és rögtön alattomos támadással, elkezdett fojtogatni a szabadon lévő jobb kezével. Elengedtem a Másik kezét és pofán vágtam a jobbommal, de nem sokat hatott rajta, sőtt a másik kezével is elkezdte kiszorítani a szuszt belőlem, ekkor jobb kezemmel megpróbáltam eltaszítani magamtól és kezemmel majdnem kinyomtam a szemeit, Közben a bal kezemmel a késért nyúltam, mikor elértem a kést Kihúztam a padlóból és megfordítottam majd a támadó felé suhintottam...
A penge a stalker Koponyájának oldalán ment be azonnal megölve az orgyilkost... Kezei nyomasztó ereje azonnal megszűnt teste mint egy zsák... lefordítottam magamról, közben nagyokat vettem a friss levegőből...
Hirtelen felcsendül egy mondat közben egy másik stalker lép be az ajtón:
- Grisa, végeztél már?
Mikor belépett a szobába, meglepődve látta, hogy a társa halott és hogy én élek, ekkor ő a fegyverszíján csüggő Trséért nyúlt, ám lőni nem hagytam, kivettem a Walthert a pisztolytokomból és többször és a stalker felé lőttem.
A stalker fegyvere kiesett a kezéből és hangos csattanás közepette hullott a földre, a stalker a lövések közben hátrált egy lépést, majd hátra zuhant holtan a falnak csapódva leroskadt a földre...
Következő pillanatokban Ordibálás hallatszik kintről... Most már tudják hogy élek.
Erőt vettem magamon és a Kabátomba csomagolt Sörétest kivettem, majd az ablakhoz siettem, ami a nemrég elhunyt stalkertől 2 lépésre volt balra.
Kinéztem és amint megláttam az első stalkert lőttem. a stalker elesett, a sárba, ugyanis kint még mindig esett az eső...
kilöktem az üres patront, majd lőttem volna megint, de golyók cikáztak felém, így kénytelen voltam visszabújni a fal mögé elsőnek, majd lehasalni a földre miután pár golyó mellettem szaggatta át a fából épült tanya öreg falát.
Másodpercek teltek el az útolsó lövés után, feltérdeltem és lőttem volna, de újabb lövések jöttek, majd valami hangos koppanás a falon, egyből ösztönösen elugrottam az ablaktól ám a robbanás lökéshulláma adott hozzá elég erőt hogy a falnak csapódjak vissza a sarokba, majd le a cuccomra... Éppen feleszmélnék amikor újabb 2 robbanás után a meglazult gerendák hangos recsegés és ropogás közben eltörnek és a ház összeomlik, maga alá temetve engem...
Eszméletemet is veszítettem...
Fogalmam sincs mikor ébredtem fel, az időjárást sem tudom miután tök sötétben ébredtem, beszorulva a régi tanya gerendái közé. Még szerencse hogy nem érzek se törést és mozogni is tudok... csak kihúzni nem tudom és helyem sincs mozogni...
Esőt nem hallok... lehet elállt...
Megpróbáltam kiszabadítani beszorult bal lábam és kezem, de eredmény nélkül maradt.
Egy óra múlva beszélgetést hallok:
- Szinte biztos, hogy erre mentek el!
- Honnan tudod?
- Kosztyán 1 órája hívta a szolgálatos határőrt, az pedig még stalkerekkel nem találkozott ma nem hogy velük...
- Te jó ég! Itt mi a fene történt? Kérdezett egy harmadik hang...
- Biztos a dél elötti Vihar tette!
- Nem hiszem! felelte az első hang egy kis szünet után...
- Banditák lehettek?
- Nem... Ők nem használnak 5.56ost... ez pedig annak a hüvelye.
- Nézd!! Kiállt a harmadik megint..
- Nem hiszem hogy akárki is túl élte volna! Mondja az első.
- Hé segítsetek! Kiáltottam ki a romok alól.
- Hát mégis él valaki! Kiállt fel az egyik.
- Merre vagy? tudsz mozogni?
- A leghátsó szobában vagyok! Beszorultam a gerendák alá!
- Megyünk már!
Idefutottak a házhoz, legalábbis gondolom abból amit hallottam. Éppen mellettem álltak meg legalábbis a tanya omlásán kívül...
- Róka gyere! Mondta az első hang mire ropogni kezdtek a gerendák, és hirtelen egy vékony résen fény szűrődött be.
A következő gerenda kiemelése után meg láttam a megmentőimet is...
- Tudsz mozogni? Kérdezett le az első.
- Nem! Beszorult a bal kezem és a lábam is! De ha kiszabadítjátok a kezem akkor el tudom lőni a gerendát ami a lábamat fogja!
- Melyik gerenda az amelyik a kezedet szorítja?
- Nem egy, Kettő! Nem messze tőlem balra! Meg van?
- Meg, várj egy picit!
Éppen húzzák ki a gerendát amikor a másik hirtelen megcsúszik és a kezemet kis híján a másiknak passzírozza...
- Állj! Állj! Állj! Álljatok meg! Ordítom.
- Mi a baj?
- Ha kihúzzátok a gerendát, akkor a másik gerenda eltöri a csuklómat! Próbáljátok a másikat!
- Rendben várj egy picit! Ezután szöszmötölés és erőlködés hallatszik, majd egy kis szitkozódás.
- Mi a helyzet? Kérdeztem fel...
- A másik gerenda beszorult! Nem tudjuk kiemelni!
- Francba! Mondtam.
- Meg kell Próbálnunk ezt a gerendát! Nincs más út!
- Várjatok, akkor lassan húzzátok, hátha kitudom húzni a kezem! Mondtam, majd megpróbáltam átcsúsztatni a jobbomat és megfogni a másik gerendát, a csúszót...
- Megemelték egy kicsit a gerendát ekkor a jobbommal minden erőmmel próbáltam visszatartani a csúszó gerendát, az egy pillanatra sikerült is, ekkor Megpróbáltam Kihúzni a kezem , ám nem voltam elég gyors és a csúszó gerendát se bírtam tovább tartani, ami hirtelen oda csapódott a másikhoz... Fájdalmamban felordítottam...
- Te jó ég! Mi történt? Kiállt fel az egyik stalker.
A bal kezem kiszabadult és nem tört el ám Két ujjammal fizettem érte...
A kis ujjam és a gyűrűs ujjam felét szétpasszírozta a gerenda amikor odacsapódott a másiknak...
- Húzzatok ki! Mondtam fájdalmasan eltorzult hanggal.
- Tarts ki sietünk! Mondták majd elkezdték elemelni a kisebb gerendákat és léceket ami megmaradt fölöttem...
Nemsokára eltakarítottak elegendőt, hogy meg tudjak fordulni és ki tudjam kaparni magam alól a sörétest és cél irányba fordítottam:
A lábamtól nem messze céloztam be a vastag négyszögletű gerendát ami már szorította a lábamat, amióta átfordultam nagy nehezen.
Lőttem. szilánkok és fapor repült minden felé, miután elült láttam hogy átvitte a fát. ezután a másik oldalra céloztam és oda is lőttem, ide azonban nem volt elég egy lövés, Miután megvoltam, a bal lábammal egy rántással kiszabadítottam, ezt követően képes voltam fel állni és Nagy segítséggel kimászni a romokból.
Miután kimásztam egy szót se szóltam csak elővettem az össze vérzett táskámból az Eü csomagot és neki láttam ellátni a kezem, de hiába kötöttem be, alig pár másodperce átnedvesedett a kötés...
Ekkor a stalker aki már elsőre is segíteni akart most Kipakolta a táskájából a maga orvosi csomagját.
- Nem kell segítség! Erősködtem.
- Nem a fenét dehogy nem! És inkább ne mocorogj, mert úgy fájdalmasabb lesz! Torkolt le, majd lefogta a kezem és leszedte a véres amugy láthatóan amatőr kötést és neki állt ellátni a kezem.
Közben az egyik stalker hozzám szólt:
- Ki vagy te és Mi történt?
- Szuszlov megbízására Kísértem Tolikot Yantarba! feleltem.
- Volt egy harmadik is úgy tudom! Ő Hol van?
- Nem tudom feleltem.
- Mi történt Kérdezett újra egy másik stalker a háttérben.
- Dél elött jártunk erre! Zolik én és Nagovics... ő a harmadik és megálltunk ennél a tanyánál, mert elkezdett szakadni az eső gondoltuk meghúzzuk magunkat, de voltak már bent! Nagovics azonban ismerte a fickót és az embereit! Ekkor kicsit eltűnődtem... és szüneteltem az elbeszélésben.
Ekkor esett le...
- Az a Rohadék!
- Ki?
- Nagovics! Ismerte azokat a stalkereket akik majdnem megöltek!
- Kik? Tudod valamelyiknek a nevét?
- Az egyik... azt hiszem a csapatfőnökük neve Cross!
- Cross? Ez egész biztos? Kérdez rögtön a szemben álló.
- Igen! Miért?
- Francba! Mondta hangosan a szemben álló...
- Ismered?
- Egy alávaló gyilkos! a zsoldosokhoz tartozik! Wolf egyik embere!
- Ki az a Wolf?
- Egy szadista állat! Mondta a mellettem álló fickó aki éppen a kezemet kötözte már befele, meglepő módon a kötés nem véresedett át...
- Mi történt egészen pontosan? És hol van Tolik? Kérdezett a háttérben álló stalker újra.
- Ahh... igen. Szólval Nagovics ismerte azt a Crosst és megálltunk pihenni, megszáradni mert eláztunk... Én elmentem aludni, és arra keltem hogy az egyikük leakart szúrni!
- Vagyis besétáltatok a csapdába! Mondta a mellettem álló, aki már be is fejezte a kezem ellátását... Egy kicsit mozoghattam, majd inkább nyugalmi állapotba helyeztem mert még mindig rettenetesen fájt...
Ezután Rögtön rávágtam:
- Nem! Ez már meg volt tervezve!
- Egyet értek! Felelte a szemben álló!
- De hol van Tolik?
- Nem tudom! Szerintem megölték! Felelem, majd lehajtottam a fejem.
- Nem hiszem! Felelt élesen a szemben álló.
Ismerem Tolikot! Mindig tudja, hogy váljon egyen értékűvé az általa szállított csomaggal és ez okon nem ölhetik meg... Szerintem magukkal vitték!
- Nem tudod merre mehettek?
- Nem sajnos! Mondtam.
- A fenébe akkor ezt buktuk! Mondta a szemben álló.
- Nem feltétlen! Milyen ruhában voltak Cross és az emberei?
- Olyanban mint ti! Feleltem.
Ekkor csettintett egyet a stalker... Bingó! Mondja.
- Mire gondolsz?
- Szerintem alapból élve akarják Tolikot! Át akarják venni a tudósok jutalmát!
- Arra gondolsz amire én? Kérdezett a balomon álló.
- Tolik nem egy sietős fickó és ha elfogják akkor még direktbe lassít is a tempón! Még utol érhetjük őket, de sietnünk kell! Mondta.
- Talán! De a semmitől több! Mondta a szemben álló kicsit hezitálva , majd elindult.
- Várjatok, én is megyek! Mondtam majd felálltam.
- Neked az lenne a legjobb ha vissza mennél a kordonba gyógyulni!
- Meg a faszt! Tolik az én felelősségem!
- Többé már nem! Felelt élesen.
- Mert kik vagytok ti? Fakadtam ki.
- A nevem Ben! Mondta a szemben álló.
- Csekélységem pedig Csibész! Felelte a háttérben álló.
- Jómagam Cézár vagyok! Felelte a mellettem álló.
- Ben, ennyivel Tartozom magamnak és Toliknak!
Ben egy ideig Mereven nézett rám én pedig rá... Rezzenéstelenül Félelem nélkül.
Végül így felelt: Rendben, de akkor siessünk Crosséknak már így is nagy előnyük van!
Én csak bólintottam, majd felkaptam a kabátom és a táskámat majd az Aksut a hátamra kezembe a sörétest és Elindultam utánuk... Északkelet felé... Yantar felé!
 
Vissza
Top Alul