A csend - Tystnaden „Isten hallgatása” trilógia III. (1963) szinkronizált 96'

Balage

Member
Csatlakozás
2025.12.21.
Üzenetek
221
Reakció pontszám
94
Hely
Komárom
Android
Opera Mobile 94.0.0.0
MjI1ODYxMg.jpg


A csend - Tystnaden
svéd feliratos dráma

Ingmar Bergman 1963-as A csend (Tystnaden) című alkotása a filmművészet egyik legmeghatározóbb, egyben legprovokatívabb darabja. A film az úgynevezett „Isten hallgatása” (vagy Magány-) trilógia záróköve, a Tükör által homályosan és az Úrvacsora után.

Két nővér, az intellektuális, műfordítóként dolgozó és súlyos beteg Ester (Ingrid Thulin), valamint az érzéki, ösztönösebb Anna (Gunnel Lindblom) hazafelé tartanak egy vonatúton. Velük van Anna tízéves kisfia, Johan is. Ester rosszulléte miatt kénytelenek megszakítani az utat egy fiktív közép-európai városban, Timokában.

A film nem a hagyományos történetmesélésre, hanem a hangulatokra, az elfojtott feszültségekre és a testi-lelki elszigeteltségre épít:
Az idegen környezet:
Timoka egy háborús fenyegetettségben élő város, ahol a helyiek nyelve teljesen érthetetlen a szereplők számára (és a néző számára is). Ez a nyelvi gát tovább mélyíti az elidegenedést.
A testvérviszony:
A két nő kapcsolata végletekig feszült. Ester az értelem és a szellem embere, aki betegsége és magánya miatt kapaszkodna húgába, míg Anna lázad Ester „zsarnoki” szeretete ellen, és provokatív szexualitással próbál kitörni a fojtogató légkörből.
A gyermek szemszöge:
A kisfiú, Johan, afféle néma szemlélője a felnőttek drámájának. A szálloda folyosóin barangolva találkozik furcsa alakokkal (például egy törpe akrobata-csoporttal), és rajta keresztül érezzük át a világ érthetetlenségét.
A testiség:
A film bemutatásakor hatalmas botrányt kavart a szexualitás (önkielégítés, alkalmi együttlét) nyers ábrázolása miatt, de Bergman számára ezek a jelenetek a kommunikáció kétségbeesett, mégis sikertelen kísérleteit jelentették.
Mit jelent a cím?
A "csend" többrétegű szimbólum a filmben:
Isten csendje:
A trilógia korábbi részeiben a szereplők még keresték Istent, itt viszont már a teljes hiányával szembesülnek.
A kommunikáció hiánya:
A szereplők képtelenek valódi kapcsolatot teremteni egymással és a külvilággal.
A halál csendje:
Ester betegsége és a város felett lebegő katonai fenyegetés (tankok az utcán) az elmúlás némaságát vetíti előre.
Érdekesség:
A film végén Ester egy papírlapot ad Johannak, amelyre felírt néhány szót a helyi nyelven. Ez az apró gesztus az egyetlen reménysugár: a felismerés, hogy a megértéshez vezető út a szavakon és a tanuláson keresztül vezethet.

Díjak :
1964 Az első Guldbagge-gála - legjobb film
1964 Guldbagge Díj - legjobb rendező
1964 Guldbagge Díj - legjobb színésznő
1964 Sjöberg Díj a svéd filmkritikusok elismerése a kiemelkedő művészi teljesítményért
1965 Erasmus Díj - Bergman ezt az életművéért kapta (megosztva Charlie Chaplinnel), amelyben A csend – mint a trilógia záróköve – központi szerepet játszott

A film :
Stremio :
 
Vissza
Top Alul