A burmai hárfa -ビルマの竪琴 (1956) feliratos

[Balage]

japán feliratos háborús filmdráma

Konicsi Icsikava 1956-os remekműve, A burmai hárfa (Biruma no tategoi) a háborús filmek egyik legmegrendítőbb, humanista alkotása. Nem a csaták borzalmaira, hanem a bűnbánatra, a spiritualitásra és az emberi méltóságra helyezi a hangsúlyt.

A cselekmény 1945 nyarán, a második világháború legvégén játszódik Burmában.
A zenélő egység:
Egy japán alakulat a visszavonulás során a zenében talál vigaszt. Vezetőjük, Mizusima tizedes, kiválóan játszik a kézzel készített burmai hárfán, amivel nemcsak bajtársai morálját tartja fenn, hanem gyakran jelzésként is használja a dzsungelben.
A fegyverletétel:
Amikor Japán megadja magát, az egység brit fogságba kerül. Egyedül Mizusimát küldik el egy közeli barlanghoz, hogy győzzön meg egy fanatikus japán különítményt a megadásról, elkerülve a felesleges vérontást.
A tragédia:
Mizusima küldetése kudarcba fullad; a katonák a halált választják a megadás helyett, és a brit ágyútűzben szinte mindenki meghal. Mizusima súlyosan megsérül, de túléli a mészárlást.
A lelki átalakulás:
Miközben meggyógyul és megpróbál visszatérni egységéhez, végig kell néznie a burmai tájat borító temetetlen japán holttestek ezreit. A látvány sokkolja, és mély belső válságba sodorja. Szerzetesi ruhát öltve (álcaként, majd hivatásként) úgy dönt: nem tér haza Japánba a bajtársaival, hanem Burmában marad, hogy eltemesse a halottakat és imádkozzon a lelkükért.
A film jóval több egy egyszerű háborús drámánál:
A hárfa hangja:
A zene a filmben az egyetemes nyelv, amely képes áthidalni a szakadékot ellenséges katonák között (például amikor a japán és brit egységek együtt éneklik ugyanazt a dallamot).
Bűnbánat és kegyelet:
Mizusima alakja az élő lelkiismeretet szimbolizálja. Úgy érzi, az élőknek kötelességük gondoskodni azokról, akiknek a háború elvette a méltóságát.
Pacifizmus:
A film éles kritikája a vak fegyelemnek és a háború értelmetlenségének, miközben mély tisztelettel adózik a burmai kultúra és a buddhista spiritualitás előtt.
Miért alapmű?
Vizuális stílus:
A fekete-fehér képi világ egyszerre dokumentarista és költői.
Érzelmi hatás:
Kevés film képes ilyen giccsmentesen és őszintén beszélni a gyászról és a megbocsátásról.

Díjak:
1956 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál - San Giorgio-díj: A díjat Kon Icsikava kapta a film humanista és spirituális üzenetéért.
1956 Mainichi Film Awards - legjobb filmzene
1956 Kinema Junpo Awards - Japán legnevesebb filmes szaklapjának éves listáján a 5. helyet szerezte meg az év legjobb filmjei között, ami hatalmas kritikai elismerést jelentett hazájában.
1957 Blue Ribbon Awards - legjobb férfi főszereplő: Rendzsiró Mikuni (Inouje kapitány alakítója) kapta meg a kék szalag díjat alakításáért

Érdekesség: A rendező, Konicsi Icsikava 1985-ben színesben is újraforgatta a filmet, de a kritikusok és a közönség többsége a mai napig az 1956-os eredeti változatot tartja az igazi klasszikusnak.

A film :

A burmai hárfa

A burmai fronton is vereséget szenvedő japánok egy csoportja 1945 nyarán megpróbál a hegyeken át eljutni Thaiföldre. Felderítőjük egy közlegény, Mizushima, aki burmainak öltözve, burmai hárfán játszva jelzi a többieknek, ha tiszta a levegő... Nemzet: japán Stílus: háborús Hossz: 116 perc

videa.hu