Szlávik története

[Putiteng]

Sergei éppen hazafelé tartott a melóból, amikor egy új kocsmát pillantott meg. Közelebb ment, hogy jobban láthassa. "A Vak Kutya " olvasta.
- Egye fene, megnézem mi lehet ez - gondolta. Majd benyitott.
A fal fából volt, rajta polcok, azokon pedig fegyverek. AK-tól kezdve az SVD-ig minden. Pár különleges ruhát is látott, amikkel még soha nem találkozott.
A bárpult az épület jobb sarkában helyezkedett el. Mögötte a polcon különböző sörök, vodkák, borok és egyéb italok sorakoztak.
Kocsmában öt ember tartózkodott, a csapos, két pincér és két vendég akik a pultnál italoztak.
Sergei belépett és a pult felé vette az irányt. Köszönt a két embernek, azok viszonozták, majd leült az egyik székre. Nemsokára ott termett a csapos:
- Mit parancsol? - kérdezte.
- Vodkát! - válaszolta Sergei.
- Milyen vodkát?
- Mit ajánl?
- Kozák vodkát.
- Akkor azt kérek!
A csapos levett egy üveget a polcról, kinyitotta és odarakta elé.
- Tessék! 50 rubel lesz.
Sergei elővette a pénztárcáját, kikotorta belőle a pénz, majd odaadta.
- Köszönöm!
A csapos átment a másik kettőhöz, mivel az egyik rendelt. Kibontott egy üveget, elébe rakta.
- Miért pont Vak Kutya? - kérdezte Sergei.
Csapos szemeit rászegezte, majd értelmetlenül nézett.
- Miért pont Vak Kutya? - ismételte.
- Ez egy hosszú történet. - válaszolta.
- Nekem van időm.
- Ez nem egy szép történet.
- Nem zavar! Kérem mondja el!
Leült egy székre, majd nekikezdett.



2008 Június 9.-én 7:24 órakor két ember mászik át egy vaskerítésen. Az egyik harmincas, sötétbőrű,tapasztalt katona, három gyerekes apa, egy 74-es AK-val.
A másik még alig töltötte be a huszat, bőrkabátban, egy kis táskával a vállán, kezében egy pistoly, a zsebében pedig 5 tár helyezkedett.
Hirtelen lövés hangja hallható. Az AK-s lábától harminc centire csapódik be a golyó. Gyorsan egy fa mögé bújik, a bőrkabátos is így tesz.
- Látom a mesterlövészt. Amikor lövök, te szaladj felfelé a dombon. - mondta az AK-s.
A bőrkabátos bólint. Hirtelen elkezd lőni az gépfegyveres, a kabátos pedig szalad.Feljut a dombra és beugrik egy árokba, majd a gépfegyveres is elkezd szaladni, közben lő egy épület felé. Amikor már ugrana ő is be az árokba, hirtelen felordít és holtan esik be a bőrkabátos mellé.
Néz, néz, gondolkozik, hogy mit kellene tennie. Amikor már megnyugodott elkezdi átnézni a testet. Elveszi az AK-t, a töltényeket, talál két kötszert, egy elsősegélycsomagot, egy pisztolyt, és a PDA-ját amiben pár rész be van jelölve. Tanulmányozza a PDA térképét, és meghatározza a helyét. A legközelebbi bázis 500 méterre van, mellé egy kis irás: " Kopaszfalu"
Előveszi a távcsövét, nézi azt az épületet, ahová a gépfegyveres lőtt. Nézi az ablakokat, nem lát senkit. Elkezd lefelé kúszni a dombról.
Amikor már biztonságosan érzi magát, feláll elkezd futni a Kopaszfalu felé.
Öt perc mulva már látja a stalker bázist. A fegyverét a vállára rakja, mert mondta a vezetője, hogy a stalkerek nem nagyon szeretik a fegyverrel közeledő személyeket.
Csak egy őr áll ott, egy lefűrészelt csövűvel. Odamegy hozzá, és megszólítja:
- Üdv! Ki itt a fonök? - kérdezte.
- Farkas.
- És hol találom meg, ezt a Farkast?
- A tábortűznél keresd.
- Kösz!
Bemegy a tábor közepébe, ott pár stalker beszélget, és egy pedig gitározik. Szétnéz és kicsit félénken megszólal:
- Farkas?
Ekkor egy stalker ruhás, harmincas éveiben járó ember feláll.
- Igen? - közben odamegy.
- Üdv! A nevem Szlávik, itt maradhatnák néhány napig?
- Most éppen újoncokat keresünk, mivel tegnapelőtt az egyik őrjáratunkat elkapta egy mutáns csorda. Sikerült elpusztítani oket, de most itt kevesebben lettünk. Tőlem itt maradhatsz nálunk pár napig, ha megtetszik neked a bázis tovább is maradhatsz, de tartsd be a szabályokat!
- Mik a szabályok?
- Itt mindenki barátja mindenkinek, ha nem vagy csapatjátékos, már el is mehetsz!
- Még valami?
- Ez a legfontossabb, a többire később rájössz. Az újoncok vezetőkkel szoktak jönni a Zónába, hol van a te vezetőd?
- Lelőtte egy orvlövész, innen fél kilóméterre.
- A francba! Már megint kezdi a Hadsereg.
- Mit?
- Összekaptunk velük pár hete, azóta orvul lövik le az embereinket.
- Értem. Ki itt a kereskedo? Van pár cuccom, amire nincs szükségem.
- Szidorovics! Lent van a pincében. Addig keresünk neked valami helyet, ahol bírsz aludni.
Szlávik elindult a pince felé, majd lement és elcserélte minden cuccát. Kapott egy puskát 20 söréttel, két kenyeret, egy szalámit,jobb stalker öltözetet, egy gránátot, egy relikvia keresőt, egy üveg vodkát és egy pisztolyt két tárral. Ám minden pénze elfogyott.
Visszament Farkashoz, mellete egy fiatal stalker ált.
- Szlávik, ő Kóbor, mostantól ő a társad. - mondta Farkas.
- Remélem jó társak leszünk. Gyere megmutatom a helyedet. - mondta Kóbor, majd elindult egy ház ajtaja felé.
Beléptek a házba, a falról le volt szaggatva a tapéta, néhol még látszódott a virágminta.
Átmentek egy nagyobb szobába, ahol egy matrac volt, mellette egy takaró, felborítva egy szekrény, és egy kék doboz.
- Figyelj! - kezdte komolyan Kóbor. - Ez a te szobád, én is nemsokára átcuccolok. Az a doboz a tiéd, tessék egy lakat. - nyújtott egy régi, már rozsdásodó lakatot. - Vigyázz a kulcsára, mert ha elveszted a kulcsát, akkor szét kell lőni a zárat.
- Oké! - mondta Szlávik.
- Most aludj! Délben ebéd, majd felkeltelek.
Kóbor kiment a házból. Szlávik belerakta a cuccait a dobozába. Bakancsát levetette, majd nyugovóra tért.



- Hát ilyen volt az én beavatásom a stalkerek közé. - szólt a csapos.
- Csapos!!! - ordítja az egyik vendég. - Heinekent!
- Itt folytatjuk! - mondta Szlávik, majd kiszolgálta a részeg vendéget.

 

[Putiteng]

Szlávik története 2. rész

(Lehet,hogy hiányozni fog pár ékezet. Sajnálom, sima Notepadot használok és valami ok folytán, mindig lehagyja a Őröl az ékezetet, és az írástudásom sem a legjobb .)







A csapos megtöltötte a sört kérő személy poharát, majd visszament Sergeihez.

- Tisztázzunk le valamit! - mondta Sergei, majd gyorsan lehörpintette a vodkát. - Hol játszódik ez a történet?
- A csernobili Zónában. - jött a válasz.
- És, hogy kerülnek ilyen félkatonai szervezetek Csernobilba?
- A második robbanás után kerültünk oda. Sokan pénzért jöttek, másokat a kalandvágy fűtötte, sökevények, gyilkosok, kereskedok, terroristák,
militaristák,tudósok és még sokan mások. Egyszer találkoztam egy stalkerrel, aki úgy került a Zonába, hogy eltévedt. Volt egy másik, aki pedig unatkozott.
Mint már megszokhattuk, rögtön elkezdődött a versengés a Zóna uralmáért. Az első években sok frakció esélyes volt a harcokban. Ezek közül
külön kiemelném a Szolgálatot, a Szabadságot és a Stalkereket. Ám késobb, ezek a frakciók elhagyatlottak, visszavonultak vagy eltüntek.
De erről késobb. Páran jól alkalmazkottak a Zóna különleges körülményekhez, ezek a frakciók nagyon sokáig fennmaradtak.
- A Zóna különleges körülményeihez!? - vágott közbe Sergei.
- A második robbanás után az egész Zóna újra radioaktív lett. Ha ez még nem volt elég, még anomáliák is keletkeztek.
- Anomália? Az meg micsoda?
- Az anomália a fizika törvényeit megsértő dolog. Ez nem nagyon tudnám reszletezni, inkább egy tudóst kérdezz. Az anomáliák meg is tudtak ölni,
így rendkívül veszélyesek. Sok barátot veszítettem el ezek miatt. De, mert minden rosszban van valami jó is, ezek az anomáliák képződményeket is hoztak létre.
Például voltak olyanok, amik csökkentették a sugárzást vagy bemehettél a tűzbe is, állhattál ott akár egy napot is, csak egy kicsit meleged lett.
- Értem.
- Akkor folytatom, jó?
- OK!






2008 Június 14. 9:13

Szlávik még aludt, amikor Kóbor bejött. Felkeltette a barátját, aki még nem akarta elkezdeni a napot.

- Figyelj ide! Valami fontosat akarok mondani. Menj el enni a fiúkkal, aztán tízre légy itt! Addig még van egy kis dolgom. - mondta Kóbor, majd kiment a házból.
Szlávik valahogy feltápászkodott, odament kedves kis kék dobozához, és kinyitotta. Kivett belőle 50 rubelt,és átnézte, hogy minden megvan-e.
A doboz jobb sarkában ott lapult 450 rubel, amit a tegnapi vadkanvadászatért kapott. Lement a kereskedohöz vett egy kenyeret és egy konzervet.
Kiment, majd megnézte a konzerv szavatossági idopontját:

2007.3.26.

- Ez még jó! - gondolta, majd beletette a kenyeret és a konzervet a táskájába.
Már ment volna vissza a házába, amikor Johannson, a dán ezermester hozzászólt:
- Hé Szlávik! Kihoznád a kisasztalt, amit tegnap barkácsoltam össze?
Szlávik bólintott. Bement egy házba, majd kihozott egy kis barna asztalt és lerakta.
- Kösz! Maradj itt, épp most reggelizünk! - mondta Johannson.
Mivel székek nem voltak, dobozokra ültek. Négyen ültek az asztalnál:
Josif, aki a tegnap meghalt Igor tesvére, a magyarországi Pál, ő két napja érkezett, Johannson és Szlávik. Miután reggeliztek, megszólalt Szlávik:
- Hány óra? - kérdezte.
Az egész faluban csak Josifnak volt órája, ránézett, majd válaszolt:
- 5 perc múlva tíz.
Szlávik felállt, majd visszament a házába. Kóbor már várta.
- Gyere be! - mondta, majd kinyitotta az ajtót és bement.
Hosünk átlépett a köszöbön, és lefeküdt a matracra.
- Mit akartál? - kérdezte Szlávik
- Figyelj! A falu már nem biztonságos. El kell mennünk innen!
- Hogy érted, hogy a falu már nem biztonságos?
- A hadsereg katonái mostanában többet gyakorlatoznak. Egy órával ezelőtt felmentem egy dombra, hogy jobban megfigyeljem őket.
Sejtettem, hogy készülnek valamire, de nem voltam benne biztos. Éppen figyeltem az egyik őrszemet, amikor két katona ment el tőlem 20 méterre.
Szerencsére nem vettek észre, mivel egy bokorban voltam. Hallgattam, hogy mit beszélnek, egyszer az egyik csak azt mondja:
" Végre elintézzük a stalkereket a Kordonban. Ha meg megmenekülne pár, azokat pedig a szemétdombi katonák intézik el."
- A francba! - idegeskedett Szlávik. - Szóljunk azonnal a többieknek!
- Nem! Túl veszélyes. Előbb vagy utóbb valakinek feltűnne, hogy egy jókora stalker csapat akar átmenni a Hadsereg helyőrségein. Nem! Magunk megyünk.
- Jól van! Nekem nem tetszik a dolog, de most a mi életünk a legfontossabb. Terv van-e?
- Van! Túl veszélyes a szabadon járkálni, ezért a barlangon át megyünk. A tegnapi vadkanvadászat után megnéztem, biztonságos volt.
Ott vár Zlatic, a barátom, ő is velünk jön. Van egy régi ház a Szemétdombon, amiről csak Zlatic és én tudunk. Ott alszunk, majd megbeszéljük, hogy hogyan tovább.
- Mikor indulunk? Mit vigyek magammal?
- Mindenre szükségünk van. Vegyél sok kaját a kereskedőnél, mert lehet, hogy napokig a házban maradunk. Összepakolunk és indulunk. - mondta Kóbor, majd átment az ő szobájába.
Szlávik kivette az összes pénzét a dobozból, majd lement a kereskedohöz. Vett két szalámit, négy kenyeret, négy liter vizet,és egy konzervet. A maradék pénzén pedig vett a pisztolyába 20 golyót, és a puskába 10 sörétet, és maradt 20 rubelje.
Visszament a házba, bepakolt mindent a hátizsákba. Amikor készen lett, a kék dobozt behúzta a sarokba, a matrac mellé.
- Készen vagy? - kérdezte Kobór, aki most lépett be az ajtón.
- Igen. - mondta Szlávik. - Indulhatunk!
A két férfi kilépett az ajtón, kimentek a faluból, majd a barlang felé vették az irányt.

 

[gabber 9511]

nagyszerű történet taps1 ugye lesz még folytatás :?:

 

[Putiteng]

Persze, hogy lesz. :wink: Akik szeretik az akciókat, megigérem a 3. részben lesz.

 

[gabber 9511]

már alig várom

 

[Putiteng]

Készül a 3.rész.

 

[Putiteng]

Szlávik története
3.rész
(Sergei-t mostantól Sergeynek írom)


(A F O S Z T O G A T Ó T valamiért kicsillagozza.)



Sergey az órára pillantott. Már este tíz óra, haza kellene menni.
- Már tíz óra. – mondta a csaposnak. – Mennem kell, holnap meló.
- Semmi baj. Gyere holnap is.
Sergey felált, majd elhagyta a kocsmát. Esett a hó. Kijev utcái hófehehérek lettek.
- Hmm. Amikor jöttem még nem havazott. – gondolta, majd elfordult jobbra.
Egy külvárosi lakásban él, kutyájával, Morisszal. Moris egy németjuhász eb.
Sergey hazafelé még vett kutyakaját. Amint benyitott kutyája már vakkantott is. Megkereste a tálát és beleöntötte a kutyakaját. Az állat jóizűen rákcsált, közben Sergey is megvacsorázott. Tizenegy órakor már aludt.

6:30

Sergey gyorsan felöltözik és már indul is dolgozni. Egy építésen dolgozik, most éppen egy panelházat építenek. Délben, az ebéd után mindenki indul haza. Ilyenkor érkezik meg a váltás, akik 18:30-ig dolgoznak.
Sergey már ment is a kocsmába. Bement, most csak a csapos törölgette a poharakat.
- Szevasz, Sergey! – köszön a csapos, szinte már ordítva.
- Szevasz, Szlávik!
Sergey leül a pulthoz, és a csapos már teszi elé a vodkát.
- De én... – kezdené Sergey.
- A ház ajándéka. – közben mosolyog.
- Hát, akkor köszönöm.
A csapos kinyitja a vodkát, Sergey pedig jól meghúzza.
- Folytatod a történetet?
- Nocsak! Ennyire tetszett? – kerdi meglepődötten a csapos.
- Igen.
- Hát jó!




2008 Június 14. 15:29


Már órák óta jártak, mire Szlávik megpillantotta a barlangot.
- Végre! – modja Szlávik.
Indul is már a barlang felé, de Kóbor megállítja.
- Előbb megnézem a távcsövemmel. – mondja Kóbor.
- Jó. – Közben a földre fekszik.
Kóbor leveszi a táskát a válláról, kinyitja, kotorászik benne tíz másodpercet, majd egy távcsövet vesz elő. Ő is lefekszik a földre, szeméhez emeli a távcsövet. Csakugyan lát három fosztogatót.
- Francba! – mondja dühösen. – Fosztogató barátjaink, már megint keverik a szart.
- Mutasd! – kéri el a távcsövet Szlávik.
Kóbor odaadja Szláviknak a távcsövet és ő is megnézi a banditákat.
- Na, fasza! Mehetünk vissza.
- Nem! – parancsolja Kóbor. – Három kezdővel csak elbirunk. – mondja, közben élesítí az AK-ját.
- Terv? – kérdezi Szlávik.
- Neked sörétes puskád van, nekem pedig AK-m. Látod azt a bokort, tőlük körülbelül 20 méterre?
- Látom.
- Nagyon jó. Te elkúszol oda, és bebújsz a bokorba. Vigyázz, nehogy észrevegyenek! Inkább érj oda soká és élve, mint gyorsan, de halva. Én előre megyek, ahhoz a nagy kőhöz, és onnan osztom az áldást. Valószínüleg előre fognak jönni, hogy bekerítsenek. Ekkor te kibújsz a bokorból, és szétlövöd a seggüket vagy odadobsz egy gránátot. Világos?
- Igen. Kapjuk el őket!
- Ez a beszéd! – mondja Kobór. - Indulás!
Szlávik még átnézte a fegyvereit, majd elkezdett kúszni a bokorhoz. A bokor nagyjából 100 méterre lehetett tőlük. Közben Kóbor is előre kúszott a kőhöz. A fosztogatók éppen most fejezték be az evés. Az egyik gitározott, a többi pedig énekelt. Volt náluk egy vodka is, amit mindegyik jó párszor meghúzott. Látta ezt Szlávik, mosolyogni kezdett.
- Na, ezek a végén még egymást lövik le. – gondolta.
Amikor már csak 30 méterre volt tőle a bokor, lelassított.
Szépen lassan megközelítette a bokrot, majd befeküdt mögé. Látta ez Kóbor is, és már célzott is a fegyverével. Meghúzta a ravaszt. Egy kissebb sorozatott lött, körülberül hat golyót. A fegyver kattogása törte meg a csendet. A golyók csak úgy süvítettek. A lövésekből csak kettő talált. Az egyik a gitáros lábába fúródott, és nagyot ordított. A másik már komolyabb találat lett volna, ha nem fogja fel a bandita ruhája, és így csak elesett. Ekkor Kóbor kilőtte a második sorozatott, de a banditák résen voltak, elbújtak egy kidőlt fa mögé. Kóbor kilőtte a harmadik sorozatott, és lebukott. Találat újra nem esett, csak a vodkát lőtte szét, ami egy kicsit lobbant. Az egyik meglátta, hogy honnan lő Kóbor, és rálőtt egy tárat a Pmm-jéből. Ekközben bekötözték a gitáros lábát. Elindultak, hogy bekerítsék Kóbort.
Mindezt látta Szlávik. Amikor elindultak, csak mosolygott egyet.
- Idióták. – gondolta.
Halkan a banditák háta mögé került és elbújt egy fa mögé. Fogta a gránátot, bevágta két bandita közé. A gránát felrobbant, megrezzent a föld. A gránát az egyiket azonnal megölte. A másiknak leszakította mind a két lábát, ordított a fájdalomtól. Arra még volt ereje, hogy elővegye a Fort 12-ét és lőt vele Szlávik felé. A hősünk résen volt, lekapta a sörétes puskát a váláról, és kilőtte rá mind a két sörétet. A sörétek össze-vissza szagatták a fosztogató mellkasát. Ekkor vette észre a harmadik, aki előrébb volt, hogy a barátai halottak. Elkezdett lőni Szlávik felé, az AK 74-jével, de ő újra elbújt a fa mögé.
Miközben a bandita Szlávikot lőtte, nem figyelt Kóborra, aki nemsokára mögé került és puskatussal leütötte.
- Na, ezeket elintéztük. – mondta Kóbor.
- Ezzel mit csináljuk? – kérdezte Szávik.
Kóbor gondolkodott, majd válaszolt:
- Köztözd meg, majd este kihallgatjuk.
- Megkötözném szivesen, ha lenne mivel. – mondta Szlávik, és mosolygott.
- Nézd át a tábort. Hátha találsz valamit.
Szlávik csakugyan talált egy kötelet, azzal jól összekötözték a badita kezét-lábát, majd ledobták egy doboz mellé.
- Ma itt verünk tábort, holnap reggel indulunk. – mondta Kóbor.
- A barátunkat visszük?
- Zlatic egy faluban van, szerintem a falubéliek szép sumát fognak adni a fogolyért.
- Szerinted mikor támadnak a katonák?
- Szerintem ma este.
- Nem fognak reggelre ideérni?
- A Zónában nincs sok olyan ember, aki éjszaka járná a területet.
- Ez igaz.
- Reggel miután elmegyünk a barlangot beomlasszuk.
- Minek?
- Ezzel is időt nyerünk. Ez a legrövidebb út a Kordon másik felére. Jókora időbe telik, míg megkerülik. – ezzel befejezte.
Szlávik fogott pár ágat, és tüzet gyújtott. Elővette a szalámit, ráhúzta az egyik ágra és elkezdte sütögetni. Kóbor meglátta, és követte a példát. Mikor végeztek, már fél hét körül járt. Ekkor felkelt a fosztogató. Kóbor odament hozzá.
- Nocsak, nocsak! Felkelt az álomszuszék! – idegesítette Kóbor.
- Fogd be! – ordít a bandita.
- No,no! De hevesek vagyunk! – és egy óriási pofont adott, a bandita pedig rögtön elhalgatott.
- Beszélj! Ki vagy? Mit kerestetek itt? – kérdezte Kóbor.
- A nevem Goran. Azt a parancsot kaptuk a főhadiszállásról, hogy erre fognak mennekülni a Stalkerek, és kapjuk el őket. – mondta.
(Kóbor nagyon meglepődött.)
- Honnan tudtok a támadásról? – kérdezte Kóbor.
- A vezetők megegyeztek a Hadsereg embereivel, hogy segítenek elfoglalni a Kordont, ha kapnak két helyőrséget és az összes hadizsákmányt.
- (nevetve) A Hadsereg fél tőlünk. Hát ez nagyon jó. – mondta Kóbor, majd Szlávikhoz szólt. – Hozz ide egy szelet kenyeret!
Szlávik fogta a kisbicskáját, vágott a kenyerből egy jókora szeletet, majd odanyútotta a fogolynak. Látszott, hogy nagyon éhes, gyorsan befalta a kaját.
- Ha megmondod, hogy hol támadtok ti, és a Hadsereg emberei, elmehetsz!
- Én...Én...nem tudok semmit. Nekünk csak azt mondták, hogy lőjjünk le mindenkit aki erre jön. – sóhajtott, majd újra elkezdte. – Kérlek engedj el! Igérem nem mondok nekik semmit, már holnap elhagyom a Zónát! Otthon várnak a gyermekeim! – könyörgött, már szinte sírva.
Kóbor félrevonult Szlávikkal.
- Engedjük el! – kézdte Szlávik.
- Téged meghatott ez a szöveg? Egyértelmű, hogy hazudik. Nem engedjük el!
- De miért nem?
- Menne rögtön a nagyfőnökökhöz, hogy a Stalkerek kicsit erősebbek, mint gondolták.
- Jó, jó! Akkor holnap átadjuk a falubélieknek.
- Nem!
- Mi?
- Nem tud semmit! A semmiért nem fizetnek. – mondta Kóbor. – Csak etetni kellene, meg lassítana.
- De akkor mit csinálunk vele?
- Nem csinálunk, hanem csinálsz.
- Mivan?
- Öld meg! – parancsolta Kóbor.
Szlávik mondani akart valamit, de nem jött hang ki a torkán. Ránézett a banditára, aki a száját nyalogatta, hogy a morzsákat is megegye.
- Nem! – mondta Szlávik.
- Figyelj ide! – kezdte Kóbor tanáriassan. Tudta, hogy Szlávik mit fog válaszolni. - A Zónában könyörtelennek kell lenni, vagy nem éled túl.
Szlávik ránézett a banditára. Belegondolt, hogy ez az ember hány bajtársát ölte meg. Talán egyet sem. Lehet, hogy tizet, vagy százat. Most, hogy így nézte, nagyon dühös lett.
- Add itt a pisztolyt! – parancsolta Szlávik.
- Ez a beszéd! – és már nyújtja is a Pmm-jét.
Lassan odasétál a banditához, majd hosszasan nézi.
- Mivan? – kérdezi, kicsit bugyután a fogoly.
Szlávik felemeli a pisztolyt.
- Viszlát a pokolban! – meghúzza a ravaszt.

 

[gabber 9511]

lesz még folytatás :?:

 

[Putiteng]

Olyan 20-30 rész körül lesz.

 

[Hannibal King]

respect 5*

 

[gabber 9511]

öregem mért nem írsz könyvet pénzt is kereshetnél :wink:

 

[Putiteng]

Csunyán írok. Nem tudná a kiadó kiolvasni. :wink: Ha géppel írnám, akkor lehet.

 

[Putiteng]

Szlávik története
4. rész




2008 Június 15. 05:31



- Ébredj! Öt perc múlva indulunk. – mondta Kóbor.
Szlávik körülnézett. Kóbor már kivette a gránátokat, és most kezdett el bepakolni. Lassan feltápászkodik, majd kivesz egy kenyeret a táskájából, és elkezdi enni.
Az éjszaka nem állt őrt senki, mivel tudták, hogy a kutyák és más mutánsok, nem velük lesznek elfoglalva. A három banditát több száz méterre vitték a tábortól, az éjszaka a kutyák azokból lakmároztak, és velük pedig nem foglalkoztak. A barlang bejáratánál egy zsák volt, benne voltak a fegyverek és egyéb lim-lomok, amiket a banditáktól vettek el.
- Gyerünk!
Két percig mehettek, míg elérték a barlang kijáratát.A barlang már többször beomlott, ezért gerendákkal erősítették meg a két bejáratot. A gerendák már régiek voltak, már alig tartották a barlang teteét. Kóbor az egyik gerendára ráerősített két gránátot, majd hátrébb állt.
- Add ide a puskád! – mondta Szláviknak.
Leveszi a válláról az öreg sörétest, amit még Kopaszfaluban kapott, majd odaadja a társának.
Kóbor sokáig céloz. Egyszer csak meghúzza a ravaszt, a gránátok pedig felrobbannak. A gerenda eltörik, és rádőll egy másikra, a többi már nem bírja tartani a súlyt, és a barlang beomlik.
- Induljunk! A találkozót délre beszéltem meg. Ott ebédelünk a faluban, aztán megyünk.
- Ebédelünk? – kérdezte Szlávik meglepetten.
- Igen, van egy szakácsuk is. Ne várj nagy combokat, meg karajt, de ehető lesz.
- Szerinted mi lesz a kaja?
- Leves, tészta esetleg valami hús.
- Honnan szereznek húst?
- Szerintem hozatják valahonnan. Nem tudom, majd megkérdezzük.
Szlávik észrevette, hogy csak zavarja Kóbort a hülye kérdéseivel, így lezártnak tekintette a beszélgetést, inkább az útra figyelt.



2008 Június 15. 10:19


Egy földes úton sétált a két barát, mindketten már nagyon éhesek voltak, de nem vettek elő ételt.
- Még nem kérdeztem meg tőled, hogy miért jöttél ide? – törte meg a csendet Szlávik.
Kóbor gondolkodott egy ideig, azután válaszolt:
- Mielőtt idejöttem, Kijevben éltem. Elég jól pókereztem. Nem, nem is jól, az egyik legjobb voltam. Most ez úgy hangzott, mintha beképzelt lennék, de tenyleg így volt. Sok versenyre jártam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Las Vegasban vagyok. Ez egy kisebb verseny volt, nem olyan több millió dolláros. A versenyt megnyertem, kértem, hogy a pénz rubelben adják ide, mivel elég jó volt az árfolyamon. Visszatértem Kijevbe, de sajnos jött egy hullámvölgy, és elveszítettem minden pénzem. A házamban már nem voltak bútorok. Ekkor döntöttem úgy, hogy idejövök.
Tovább ballagtak nagyjából tíz percig, amikor Szlávik meghallott valamit.
- Segítség!
Szlávik tovább fülelt.
- Segítség!
- Hallotad? – kérdezte Szlávik Kóbort.
- Igen!
Felmentek egy dombra, és egy stalkert pillantottak meg, akit egy vakkutya falka üldözött. A stalker menekülés közben a pisztolyával a kutyákra lőtt.
- Segítenünk kell. – mondta Szlávik, Kóbor bólintott.
- Ide! – ordította Kóbor.
A stalker meglátta őket, és arra kezdett el szaladni. Szlávik elkezdett lőni a puskával a kutyákra. A lövések után három kutya eldőlt. Közben Kóbor is tüzet nyitott az AK-val, lelőtt vagy hatot, amikor a stalker hirtelen felbukott. Már csak hat kutya maradt, egyet fekve lelőtt, megpróbált felálni, de az egyik a lábába harapott. Az ember nagyot ordított. A késéhez nyúlt, de a többi kutya ráugrott. Kóbor gyorsan újratöltötte a fegyverét, elkezdett lefelé rohanni a dombról, eszeveszettül lőtt.
Sietnie kellett, mert a kutyák bármikor kiolthatják a magánzó életét. Három kutyát lelőtt, amikor kifogyott a golyóból. Az AK-t eldobta és a pisztolyához nyúlt. Azzal is elkezdte sorozni a kutyákat, lelőtte mind a kettőt. Az utolsó kutya nagyot nyüszített, amikor eltaláta a golyó. A stalker elkezdett rángatózni, mivel az egyik dög, nyakon harapta. Kóbor mire odaért, a stalker meghalt.
- Gyere le! – mondta nyugottan Kóbor.
Szlávik lejött a dombról, útközben felvette a földről a Kalashnikovot. Odament Kóborhoz, aki a halott mellet gugolt, és odaadta neki az AK-t.
- Kösz! – mondta Kóbor, a fegyvert pedig újratöltötte.
Sokáig bámulta Kóbor a hullát.
- Ismerted? – kérdezte Szlávik.
- Igen! – válaszolt Kóbor, majd egy ideig halgatott. – Ő volt Zlatic.

 

[Barin]

ezaz Putiteng csak így tovább

 

[gabber 9511]

jó én is csak azt tudom mondani mint Barin eljen

 

[Putiteng]

Üdv mindenkinek!

A következő rész holnap vagy holnapután meglesz, ami évadzáró rész is. Sajnos, már megvolt egyszer, már csak a kiegészítéseket csináltam, amikor elromlott a gépem, és kezdhettem előröl.
A második évadról annyit, hogy 1. szám 3. személyében fogom írni. Az okot nem árulom el, legyen meglepetés.

Putiteng

 

[gabber 9511]

már alig várom csak így tovább (pozitív értelemben)
legalább lesz egy kis olvasnivaló hétvégére

 

[Putiteng]

Meglesz ma vagy Hétfőn, mert holnap hazaért a tesóm, és átveszi a gépet! :?

 

[Putiteng]

Bocs mindenkinek a késésért, de nem igazán volt netem. :x Ma délután vagy holnap reggelre biztos meglesz, ha lesz internetem.

 

[Putiteng]

Kissebb késéssel ugyan, de itt van az 5. rész.



2008 Június 15. 10:48


Nem értem, hogy mit keresett erre. - mondta Kóbor. - Megbeszéltem vele, hogy a faluban várjon.
Lehet, hogy nem kapta meg az üzeneted.
Valószínüleg.
Tovább ballagtak a földes úton. Nem beszélgettek. Vagy tíz percig sétáltak, amikor azt út jobb oldalán, megrezzent egy bokor. Kóbor észrevette.
- Ki van ott? - ordította.
A bokorból nem jött válasz.
- Ha nem jön ki azonnal, odalövök!
- Az nem jó ötlet! Ha megteszed halott vagy! - hallatszott mögülük egy hang. - Fegyvert eldobni!
- Rábasztunk. - gondolta Szlávik. - Most végünk.
Mindketten engedelmeskedtek, a fegyvereket eldobták.
-Motozzátok meg őket! - parancsolt újra az ismeretlen hang.
Ekkor három ember az út melőll odaszaladt. Szlávik nagyon meglepődöd. Eddig észre sem vette őket. Megmotozták őket, fegyvereiket elvették. Ezútán az ismeretlen hangú is előjött.
- Neve? - kérdezte Kóbort.
- Alexander Volinovszki! - válaszolta, már biztos volt benne, hogy ő a főnök.
A főnök nagyot nézet.
- Másnéven Kóbor. - mondta, hátha úgy ismerősebb.
A főnök mosolygott.
- Zlatic haverja?
Kóbor bólintott.
- Adjátok vissza nekik a fegyvereiket! - parancsolta. - Velünk vannak.
Miután visszakapták a fegyvereiket, Szlávik kiváncsiskodott.
- Mi volt ez?
- A banditák megtámadták a falut, sikerült visszaverni őket. A főnök kiküldött minket, hogy figyeljük az utat. Jött egy órával ezelőtt egy felderítő, és azt mondta, hogy négy kilóméterre egy bandita tábor van. Már szedelőzködtek, valószínüleg megpróbálják mégegyszer elfoglalni a falut.
- Hányan vannak?
- Nem tudjuk, nagyjából harminc ember, meg egy teherautó.
- És mi?
- Veletek együtt, most tizenhatan.
- A teherautót, hogy akarjátok kiiktatni?
- A táborból pár perc múlva küldenek egy csomagot.
- Milyen csomagot?
- Majd megtudod! - mondta a főnök, közben vigyorgott, majd elment megbeszélni valamit az embereivel.
Szlávik beszélgetett pár emberrel, Kóbor pedig a fegyvereit tisztította. Pár ember árkokat ásott az út mellett, egy pedig lőszert osztogatott. Az osztogatós már párszor felbukott, mert a dobozoktól, amikben a lőszer volt, nem látta az utat. Szlávik az új barátaival, már megvitatták az időjárást, a vodkáról is sokat beszéltek.
- Uram! A láda megérkezett! - hallota a háta mögül. Egy pillanatra azt hitte, hogy hozzá beszélnek.
Egy hosszú ládát tett le két ember a földre. A főnök kinyitotta. Egy látszólag új RPG lapult benne.
- Mostmár értem, hogy fogjuk a teherautót szétlőni. - mondta Szlávik.
- Egy héttel ezelőtt, erre járt egy kissebb csapat szolgálatos. Hogy mit akartak, azt nem mondták, de viszont ez a drágaság eladó volt. A falu vezetőjének, Zirkov, 10 000 rubelt fizetett magáért az RPG-ért, 2000 rubellen vett még hozzá 11 rakétát. Tudta nagyon jól, hogy még szükség lesz rá. Kétszer lőhetünk.
- Értem.
Páran még percekig nézték a tankelhárítót. Szlávik besegített az árokásóknak, pár perc múlva készen is lettek. Mindenki kapott öt perc pihenőt, legtöbben ettek. Pár ember az utat figyelte, mert bármelyik percben jöhetnek
- Kapd el! - ordított az egyik őrszem és az útra lőtt.
Szlávik a lövésektől nagyon megijedt, az útra nézett, ahol egy bandita menekült.
- Kapja el valaki! Nem szabad, hogy szóljon a társainak! - ordított valaki.
Aki leggyorsabban felállt, Kóbor volt. Felkapta a pisztolyát és utánna szaladt. Még három stalker utánna ment, de ők nemsokára visszajöttek. A távolból még látszott, hogy Kóbor hátbalövi a banditát. Visszafelé indult, amikor mögötte egy teherautó kezdett kirajzolódni. Szlávik még látta ahogy Kóbor a jármű felé lől. Azt is látta, ahogyan eltalálják. És azt is látta, amikor a teherautó áthajtott rajta.