Balage
Member
Szelek szárnyán - باد ما را خواهد برد
iráni feliratos dráma
A Szelek szárnyán nem csak egy film, hanem egy vizuális meditáció az életről, a halálról és az időről.
Miért emelkedik ki Kiarostami életművéből?
- A láthatatlan szereplők: Kiarostami mesteri húzása, hogy a főszereplő munkatársait sosem mutatja meg a kamerával. Csak a hangjukat halljuk a kocsiból vagy a házak mélyéről. Ezzel eléri, hogy mi, nézők is úgy érezzük, egyedül vagyunk Behzaddal ebben az idegen, mégis ismerős világban.
- A természet és a technológia kontrasztja: A jelenet, amikor Behzadnak a dombtetőre kell rohannia, hogy térerőt találjon a mobiljához, 1999-ben még újszerű volt, ma viszont már látnoki: a modern ember képtelen kiszakadni a saját világából, még egy ilyen ősi környezetben is.
- A "történet hiánya": Sokan kritizálták a filmet, mert "nem történik benne semmi". Valójában minden megtörténik: egy gyermek születik, egy idős asszony haldoklik, az aratás folyik. Kiarostami azt mondja: az élet nem a nagy fordulatokban, hanem ezekben az apró, ismétlődő pillanatokban van.
Néhány kulcsfontosságú szimbólum a filmben:
- Az autó: A modernitás és a kívülállóság jelképe, amely porfelhőt kavarva töri meg a falu nyugalmát.
- A domb (a temető): A hely, ahol a térerő van, de egyben a halottak nyughelye is – az élet és a halál határvidéke.
- A csont: Amikor Behzad egy emberi combcsontot talál és magával viszi, az az elmúlás fizikai közelségére emlékeztet.
Díjak :
1999 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál - a zsűri különdíja
1999 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál - FIPRESCI díj
A film :
