Strelok történetei.

Hogy tetszett és szerinted megéri a folytatást?

  • Tetszett és várom a következő részt.

    Szavazat: 0 0.0%
  • Tetszett de ne írj újat mert még nem az igazi.

    Szavazat: 0 0.0%
  • Nem tetszett de írj újat mert lehet hogy javulsz.

    Szavazat: 0 0.0%
  • Nem tetszett és ne írj újat.

    Szavazat: 0 0.0%

  • Összes szavazó
    0

domotor

New Member
Csatlakozás
2010.06.20.
Üzenetek
963
Reakció pontszám
0
Hely
Moszkva
A Stalker aki elsőnek bejutott a reaktorba.


Reggel volt még, a tegnap megölt vak kutyák még mindig ott feküdtek előttem. Én meg még lélegeztem szóval nem volt semmi bajom. Érdekes ez az egész, alig 25 évvel ezelőtt itt mentem át az utcán 6 éves kisfiúként most meg itt rostokolok. De mi is történt? Elmesélem.
Kezdetnek ott volt az a tény hogy a szüleimnek köze volt az atomreaktorhoz. Igen, arról van szó. Csernobil. Aztán, mikor kitört a pánik, mi voltunk az elsők akik elmenekültek. Mivel nem volt semmi munkám, és hallottam róla hogy Csernobilban olyan leleteket lehet találni amik akár 5000 rúbelt is érnek akkor elindultam szerencsét próbálni Jól jött az a tudás amit kiskoromban elsajátítottam. Konkrétan olyan jó lövész vagyok hogy lövésznek kezdtek el hívni. Oroszul a lövész Strelok. Első utam egy peremvidéki eladóhoz vezetett, akinél megvettem életem első pisztolyát. Igen, mert mondta hogy tennem kell neki néhány dolgot ahhoz hogy egy rendes puskát adjon. Sebaj mondom, majd veszek mástól. A 300 rúbellel a zsebemben elindultam a Zóna felé. Egyszer csak egy 6 fős katonai őrségbe botlok. Az egyikük felhív magához és beszédbe elegyedünk.
-Mi a neved Stalker?
Mivel nem akartam hogy a katonaság a nyomomban lihegjen ezért inkább a becenevemet mondtam.
-Strelok.
-Mi szél hozott ide?
-Szerencsét akarok próbálni hátha sikerül ezt-azt összeszednem, válságban vagyok.
-Értem, nos az a baj hogy itt kevés pénzzel nem lehet élni.
-Úgy érti megélni nem?
-Nem. Élni. Tudja minket azért vezényeltek ide hogy kivégezzük azokat akik be akarnak jutni. És maga be akar jutni.
-Mennyit kér?
-Mivel válságban van teszek egy kivételt és félárat kérek. 500 rúbel.
-De csak 300-am van!
-Akkor vissza a túloldalra mielőtt lelövöm!
El voltam keseredve. Visszamentem az eladóhoz és kérdeztem hogy tud-e munkát adni nekem. Mondta hogy van egy-két le nem zárt ügye. Első hogy meg kellene ölni egy katonát, aki nap mint nap kémkedik utána.
-Mögöttünk van egy domb, oda kúszik fel mindig de álcaháló van rajta és egyik emberemet mindig leszedi. Az elmúlt hónapban 30 embert vesztettem el!
-Megteszem, de cserébe én is kérek valamit.
-Mit?
-Egy jó mesterlövész puskát.
-Ha ez kell hogy kinyírd! Ezt figyeld!
Nyugodt embernek vallom magamat, de amit ott láttam nem felejtem el. Egy Vintar BC, ez még nem érdekes de a ládában amiben volt abban volt még 4 álcaháló a puskára, 3 távcső, 5 fajta tus, és a kedvencem extra hangtompító.
-Oké, itt a puska, a tartozékokat majd később kapod meg, az 500 rúbellel együtt. Este jön mindig. Készülj fel.
Kinéztem egy padlást, amin az ablak pontosan oda nézett ahol a kém jut be mindig. Este volt, mozgást láttam. Direkt az éjjellátó távcsövet kértem el hogy ki tudjam szúrni de eléggé hangos volt ilyen sípoló hangot adott amit a dombon nem, de 1-2 méterről lehet hallani. Az volt a baj az álcahálóban hogy nem tudtam megmondani hogy mikor lát meg, ezért óvatosan lehasaltam, bebújtam egy láda mögé és vártam. A láda mögül kinéztem, és hosszas leskelődés után ki tudtam venni a távcsövet. Egy egyszerű mesterlövész távcső volt, semmi érdekes nem volt benne. Óvatosan odaemeltem a szememhez az én speckó távcsövemet, közelítettem, addig mentem míg jól kivehető nem volt a feje, rácéloztam a homlokára és............. akkor vettem észre hogy valami nem stimmel. Az embernél egy eléggé ramaty mesterlövész puska volt ami nemhogy célozni, még lőni is képtelen volt. Gondoltam itt nincs valami rendben. Lenéztem, ott volt a két őr alattam. Mind a kettő halott volt. Nem értettem mi történt. Mire visszanéztem már az Ál mesterlövész is eltűnt. Semmi nyom nem maradt utána, olyan volt a figura mint egy szellem. Másnap a kereskedőnek elmondtam a dolgot és ő is meglepődött. A lényeg adott még egy esélyt. De ezt nem tolhatom el. Most más megközelítésbe helyeztem a dolgot. Tudta, hogy figyelem, most meg azt is tudja hogy megpróbálom becsapni.Szóval a terv a következő volt, odarakok egy sisakot és egy puskát a másik házhoz, majd mikor leszedi elárulja hol van és én kinyírom. Így is lett. Megláttam hol van, és meglőttem. De csak a lábát. Utánamentem. Út közben egy csapat vaddisznó támadta meg, de mivel kellett a hullája ezért azokat is lekaptam. Odamentem ő meg mondta hogy köszöni szépen a megmentést meg hogy milyen hálás érte stb.. Amikor meg én elmondtam mi a helyzet akkor mondta hogy nem ő kezdte.
-Hogy történt és mi?
-A csapatommal éppen itt, a híd alatt mentünk át mikor megtámadtak minket. Amikor meglőttek úgy tettem mintha meghalnék. Mikor felébredtem egy barnaruhás illető kutatta át a hullákat. Elvágtam a torkát. Majd észrevettem hogy pont ugyanolyan fegyvere van mint amivel meglőttek! Kiborultam, ezek a szemetek ölték meg a csapatomat! És tudod hova vitték őket? A mérgezőhulladékkal telepakolt vízbe. Mindannyian lebomlottak! Még egy kép sem maradt róluk.
-Azok akiket megöltél nem lehettek, tulajdonképpen ez az első alkalom hogy fegyver van a kezükben.
-Akkor kik?
-Nem a leomlott vasúti híd alatt jöttetek át?
-De! Amikor átértünk hátulról lelőttek minket!
-Bakker azok a katonák voltak!
-A francba. Most mi legyen?
-Van egy ötletem. Üssünk két legyet egy csapásra!
Azt eszeltük ki hogy megöljük az egyik őrt a híd alatt és elvisszük mint orvlövészt. Este, kimentünk és amint az egyik katona elment a sötétbe a dolgát végezni szellem (mert így kezdtem el hívni) elkapta. Másnap bevittem a kereskedőhöz aki le volt nyűgözve. Odaadta a puskát mindenestül és emelt is a jutalmon, több mint 5000 rúbelt kaptam. Szellemmel együtt maradtunk. Úgy döntöttünk elmegyünk a kötelességiekhez mert van egy-két jó cuccuk. El is indultunk, be is jutottunk, beszéltünk is a bár tulajával. Beszélt egy bizonyos Fang nevű emberről, aki 3 napja kiment a Vadak territóriumába de nem jött vissza. Azt a feladatot kaptuk hogy találjuk meg mert elég érdekes dolgot kell neki elhoznia. Egy újfajta leletet, ami mint mondta hihetetlen képességgel ruházza fel viselőjét. El is indultunk. Elsőnek mikor átértünk hallottuk ahogy egy rádióadás keretein belül célpontnak neveztek ki minket. Hála istennek nálam volt a Vintar BC így adtam a fejükön egy helyet a szívószálnak. De fura volt ahogy kinéztek, gázálarc is volt néhányon és mind tapasztalt katona volt. Ez látszott a fegyverek tisztántartásán, a táskák rendjén és a harcmodorukon is. Nem elénkfutottak mint a marhák hanem fedezékbe vonultak meg erősítést hívtak. Amin azért meglepődtem, mindegyiknek a PDA-ja hozzá volt kötve egy mini EKG-hoz, ami abban az esetben ha megáll a szivük törli az összes adatot. Ez fura mondom, biztos azért hogy ne tudjuk hol a bázisuk. Elindultunk Fang után de nem adtunk neki sok esélyt ezekkel a katonákkal a térségben. Eljutottunk egy szűk utcára, amin átkel 20 zsoldos vagy katona vagy mik ezek, nem tudom. A lényeg, hogy odaérnek a közepére, mikor egy nagy villanás és mire újra látunk mindegyik zsoldos meghalt. Mind fejbe lett lőve. Odafutunk, mikor egy Pszttt hangot hallunk. Megfordulunk, ott fekszik egy stalker a bokorban.
-Ide!
Odamegyünk, lefekszünk a bokor alá és várunk.
-Ki vagy?-kérdem.
-Fang, te?
-Strelok, ő meg Szellem.
-Téged keresünk, a bártulaj mondta van valamid amit neki viszel.
-Igen, itt van a zsákomban. Emiatt csináltam ezt is.
-Hogy?
-Felgyorsít, egy pillanat alatt le tudsz futni 100 métert.
-Mit akarsz vele?
-Eladni nem akarom mert felbecsülhetetlen, de átépíteni!
-Mibe?
-Fegyverbe. Ehhez értek. Leleteket építgetek tárgyakba.
-Király!
-És mit adsz a bártulajnak?
-Ezt a éjjeli csillagot. Be lehet vele csapni észre sem veszi.
- Oké, most mi legyen?
-A mesterlövészeket kéne elintézni és kint vagyunk.
-Őket már elintéztük!
-Akkor gyorsan!
Elindultunk vissza, minden tiszta volt. Amíg fang a leletet passzolta le, Szellem éppen a környéket nézte át leshely után kutatva én meg egy üveg vodkával, és egy jó adag konzervbabbal kivettem egy szobát és aludtam vagy 10-12 órát folyamatosan. Mire felkeltem, láttam Fang és Szellem mellettem maradtak és éppen egy útra készültek.
-Hova mentek?
-Megyünk barátom, megyünk.
-Hova?
-Pripjaty-ba
-Megőrültetek? Meghalunk mielőtt odaérünk!
-Nem, tudom hogy kell kikapcsolni az agyperzselőt.
-Mit?
-Az agyperzselőt.
-Milyen agyperzselő? A sugárzásba halunk bele!
-Igen, de a sugárzás az agyperzselő miatt van. Sugarakat bocsát ki ami ha eléri az agyadat akkor zombi leszel.
-Mi? Zombi?
-Majd elmondom. De most nézzetek ide. Összeraktam pár dolgot nektek.
Elővett egy hatalmas dobozt és kinyitotta.
-Neked Szellem, egy különleges védőmellényt készítettem. Olyan leleteket tettem bele amik megállítják a vérzést, és gyógyítják a sebeket. Neked Strelok, neked egy AK-t szereltem át, beleraktam a leletet amit mutattam így gyorsabban lő. Magamnak meg csináltam egy övet amire több lelet fér.
-Király! Most mi legyen?-kérdi szellem.
-Van egy tervem. Mindenki menjen a rejtekhelyére és csak a PDA-n keresztül üzengetünk, nekem beszélnem kell valakivel.
Elindultunk, megbeszéltük mindennap írunk a helyzetünkről és nem keveredünk bajba. Ideértem.Küldtem egy e-mailt egy régi ismerősömnek aki úgyszintén idejött. Csak egy kis idő különbség volt mert én alig 2 hete jöttem ide, ő meg a Zóna első stalkere. Úgy ismerkedtünk meg hogy a szüleimnél volt, mielőtt elindult ide és megadta az e-mail címét hogy el tudjuk érni ha kell a segítsége. Így tudtam meg a kötelességi bázis és a kereskedő helyét. Most ezeket a koordinátákat is ő adta meg és nekem is adta ezt a helyet. Itt vártam. Amikor megérkezett kibontottunk egy vodkát és elkezdtünk beszélgetni.
-Jó látni téged.
-Kösz, sokkal tartozom.
-Ne érdekeljen, csak mondd meg hova akartok menni?
-Prijpaty-ba.
Itt azonnal letette a Vodkát és rámnézett.
-Ugye tudod hogy onnan eddig senki nem jutott ki élve?
-Igen.
-Akkor mutatok valamit. Itt ez a térkép, ezen jelölve van hogy hol van a perzselő irányítóterme. De figyelmeztetlek, őrzik! Nem is kevesen.
-Kik? Katonák? Szörnyek?
-Vannak amik még azoknál is veszélyesebbek! De most mennem kell, sok sikert, megtettem amit tudok.
Eltelt egy hét, most írtam nekik hova jöjjenek hogy megbeszéljük a tennivalókat. Másnap reggelre ide is értek mind a ketten. Hoztak magukkal pár dolgot ami segíthet.
-Sziasztok!
-Hoztunk pár cuccot ami jól jöhet!
-Oké, Fang kezdd te!
-Én a Vintar BC-nek csináltam egy speciális újítást ami kellhet. Mondtad van az a nagyon halk hangtompítód, én csináltam egy ennél is jobbat! Nincs egyáltalán hangja! Egy méterről nem lehet megneszelni. Sőt! Még torkolattűzfogója is van! Ezzel simán le lehet szedni egy századot észrevétel nélkül.
-Szép, Szellem, te jössz.
-Én hoztam egy különleges leletet amit találtam, olyan tűzijátékot csinál hogy azt el sem hiszed. Robban egy nagyot.
-Én csak egy dolgot tudok felajánlani. A lövész képességemet.
-Rendben, tervet kell készítenünk.
-Megkaptam a perzselő irányítójának a helyét, itt a terv:
Szellem! Te képes voltál beosonni egy faluba észrevétel nélkül, képes lennél beosonni egy alagútba feltünés nélkül?
-Igen. Persze hogy!
-Akkor be tudsz osonni anélkül hogy észrevegyék hogy lekapcsolták a biztit. Fang! Te képes lennél valami zűrzavart csinálni hogy ne vegyenek észre?
-Hát, fel tudnék valamit robbantani meg pár mutánst is oda tudok csalni az egyik kapuhoz.
-Oké, a mutánsok jók lesznek. Már csak el kell oda jutnunk. Erre kell menni, Vörös erdőn átmegyünk és ott is vagyunk. De ha már itt tartunk, minek megyünk oda?
-Egy lelet miatt.
-Egy lelet?
-Azt mondják minden kívánságot teljesít. De nem hiszek ebben. Meg kell vizsgálni.
-Oké, mennünk kell ha oda akarunk érni a héten.
Elindultunk. 4 nap kellett hogy odaérjünk. Odaértünk vörös erdőhöz és máris egy őrjáratba botlottunk. Egy szabadsági őrjárat az erdő elején. Kérdem őket hogy mi vár ránk. Meséltek egy Monolith nevű frakció ami olyan fanatikusokból áll akik azt hiszik hogy a Zóna közepén egy szent kő van. Továbbmentünk. El is érkeztünk a bázisig. Megvártuk az estét majd szétváltunk. Fang egy kis snork feromont kent rá az egyik falra majd a másikra egy kis vérszopó jelölést. Én elbújtam egy fa tetején és bekentem magam a szagtalanítóval amit Fang adott. Így nem találnak meg a mutánsok. Szellem odament a réshez amit találtunk és beosont. Egy perc múlva láttam ahogy egy őr nyúl a pánik gombért. Csináltam egy lyukat a fejére. Nem vették észre a Snorkokat meg a vérszopókat amíg késő nem lett.Üzentem Szellemnek hogy vigyázzon mert pár vérszopó bement utána. De mire küldtem volna megfogta a vállam és szólt hogy mehetünk. Felszedtük Fanget és elindultunk a cél felé. A perzselő mivel ki van kapcsolva nem hat ránk, de mivel tele van és lesz egy jó hétig a bázis Snorkokkal meg vérszopókkal nem tudják visszakapcsolni. Beérünk Pripjaty-ba. A város tele van leletekkel. Olyanokkal is amiket még életemben nem láttam. Felpakoltunk majd irány vissza a szabadságiak bázisára. Nem mentünk be, hanem csináltunk egy rejtett helyet ahova eldugtuk a cuccokat. Még visszamentünk, de ezúttal a reaktorba megyünk. Másnapra ott is voltunk, a nagy leletet megtaláltuk. Nem értettünk valamit, ha lelet akkor miért vannak benne kábelek?Elindultunk, találtunk egy zárt ajtót amit még Fang különleges zártörője sem tudott kinyitni. Vett egy mintát róla és a Kötelességi bázison vett felszereléssel csinált egy erősebbet. Megint visszamentünk, de ekkor már vártak. Menekültünk, de Fangot vállon lőtték. Sebe vérzett, nem tudtuk magunkkal vinni. Amikor sikerült leráznunk őket akkor Pripjatyban találtunk egy hotelt ahol elrejtettük a zártörőt és Fanget 3 elsősegélycsomaggal és 15 doboz konzervvel.
-Visszajöttök értem?
-Vissza. Ne félj.
Tudtuk hogy nem tudunk majd visszajönni mert a perzselőt visszaalakítják és belőle is zombi lesz. Elindultunk Szellemmel. És most ide jutottunk. Néhány vadkutyát megöltünk egy gyárban hogy el tudjunk bújni. A nap elbújt, az őrjáratok még keresnek, Még egy utolsó esélyünk van, kimegyünk és kinyírunk mindenkit. Lőszerből is csak 5 tár maradt, a mesterlövész puskámat a Szabadsági bázison elrejtettem, szóval nincs sok esélyünk. Strelok vagyok. Az első ember aki eljutott a reaktorig. És nem félek. Mert eddig amivel találkoztam, amellett semmi nem lesz ez a 2 perc. Szóval indulok. Indulunk. És megbosszuljuk Fanget. Még egy utolsó kézfogás Szellemmel, és kirohanunk. Engem elkapnak, Szellem elmenekül. Mit akarnak velem tenni? Nem tudom de ebben a cellában vagyok egy napja. És a perzselő nem hat rám pedig szellőző is van a cellán. Hallom az őröket. El kell tennem a PDA-t. Strelok vagyok mint mondtam. A lövész. Itt születtem, itt is halok meg ha kell. A zóna. Aki ezt elolvassa, bosszuljon meg engem, Fanget és ha Szellem is meghalt akkor őt is. És ha Szellem te vagy az akkor ég veled. Hallom a kulcs csörrenését. Értem jöttek. Ezt a PDA-t elrejtem a holmimban. Ha valaha megtalálnak mellékeltem a kordinátákat a perzselőhöz és a speciális zártörőhöz. Remélem nem hiába. Mennem kell. Talán futni hagynak. De nem reménykedem. Viszlát, és sok szerencsét. Strelok, a lövész voltam.


A szerző:
Várkonyi Dömötör vagyok, új tag. Azért regisztráltam mert a Stelkerről szeretnék beszélgetni, és néha egy írásomat is megosztom veletek. Ez az első írásom. Egy kérésem van hozzátok: Mindenki kritika formájában írja a hozzászólást. Tehát ne ennyit hogy: "Sz@r" meg "jó" hanem "Tetszik mert ez meg ez..." Vagy "Nem tetszik mert......". Úgy terveztem ebből egy több részes történetet írok, ami leírja Strelok történetét. Mivel a középső szakaszt mindenki kismilliószor hallotta már ezért azt nem szándékozom leírni. Sőt, folytatni sem fogom ezt a történetet csak ha tetszett ez a része. Remélem tetszik mert mindent beleadtam. Ez az ahogy szerintem történtek a dolgok mielőtt a Soc eseményei elkezdődtek volna. Köszönöm a figyelmet és várom a kommenteket.
 
Fontos: Mindenki aki elolvassa szavazzon hogy tudjam hány embernek tetszik és hánynak nem! [/code]
 
Megerősítem, amit zini kartárs írt. Nekem ugyancsak nagyon tetszett az egész, ezért nem tudok külön részt kivenni. Csak így tovább! (Várom a folytatást!)
 
Átírtam a Topic címét mert ha jöhet a folytatás akkor fel is rakom, ha meg azután is jön komment hogy írjak még akkor jön a harmadik is.

Az ismeretlen

Fura érzés kerített hatalmába. Nem tudom miért, de érzem ahogy valaki fogdos. Felkelek de amint meglátom elájulok. Legközelebb akkor ébredek fel mikor egy dagadt sülthússzagú ürge kutatgat rajtam. Felkelek, bemutatkozik.
-Sidrovich vagyok. Te ki vagy?
-Én? Én.......Én.......
-Igen te!
-Nem tudom.
-Nos, mivel én mentettelek meg ezért csak az adósságod rendezése számít.
-Mennyit kér?
-Pár feladatot elvégzel és készen is vagyunk.
-Milyen feladatok?
-Ahogy látom neked is van.
-Hogy?
Elővett egy kis Iphone-ra vagy okostelefonra emlékeztető valamit.
-Mi ez?
-Ez a te PDA-d.
Elmagyarázta hogy hogy működik, mi meg hogyan. A lényeg, adott egy feladatot és azt tanácsolta húzzam meg magamat egy darabik. A feladat egyszerű volt, egy parkoló kitakarítása. El is indultunk. Nem vagyok csapatjátékos de egy csapat újoncot kaptam magam mellé. Elindultunk. Bementem elsőnek, de megbántam mert egy-két percen belül körbevettek. Ekkor valami fura dolog történt. Nem voltam ura magamnak, hanem így reflexből 3-at fejbelőttem, egyikbe meg belevágtam a kést. Nem értettem. Átkutattam őket és észrevettem a fejükön pontosan ugyanoda ment a golyó. A szem közé, pont az orrnyeregre. Azonnal meghaltak, mielőtt földet értek. Nem értettem honnan van ez a képesség de nem is érdekelt. Visszamentünk és amint lerendeztem a dolgot kaptam egy hatalmas feladatot. A katonáktól kellett ellopnom valamit. De mielőtt elindultam elbeszélgettem Sidrovichcsal.
-Mi ez a hely?
-Ez a peremvidék, másnéven Kordon. Azért hívják így mert itt van egy köpésre a katonai kordon.
-Az mire jó?
-Arra hogy távoltartsa az embereket.
-Értem, velem meg mi történt?
-Nézd meg az alkarod és megtudod.
Megnéztem az alkaromat és egy felirat volt rajta: S.T.A.L.K.E.R.
-Ez mi?
-Ilyet visel mindenki akit a halálfuvarral szállítottak.
-Mi ez a halálfuvar?
-A halálfuvar egy havonta egy alkalommal érkező autót takar amiben halottakat vagy kómás állapotú embereket szállítanak. És te vagy az első aki élve került ki belőle.
-Értem, de hogy kerültem oda?
-Nem tudom. Neked kellene. Talán amnézia. Később kitisztulsz.
-Értem, köszönöm a segítséget.
-A kordináták megvannak, menj!
Elindultam. Egyedül vagyok. Még mindig nem tudom honnan van az a képességem hogy reflexből ilyen pontosan lövök. Mintha lelassulna az idő. Éppen egy katonai záron mentem át mikor kaptam az értesítést hogy valaki tud segíteni ezzel a PDA-s üzenettel amit akkor fedeztek fel mikor a PDA-mat kutatták át. Az üzenet ez volt: Öld meg a lövészt!
Nem tudtam ki ez a lövész de nem is érdekelt. Elindultam. Út közben találtam pár ugrándozó izéket amiket elraktam hogy hátha jól jönnek. Elmentem egy csávóhoz aki tud még pár dolgot erről a Lövészről. Mondta hogy egy kutatóbázis közelében van a rejtekhelye. Elindultam, odaértem de éppen időben mert vagy 20 katona akart megölni 10 másik embert. Segítettem legyőzni a katonákat. Ott is érdekes dolog történt. Mikor lőttem ilyen bevillanások voltak. Ilyen robotszerű embereket lőttem. Egy hang meg kiabált: STRELOK! Ekkor ért véget. Megkerestem lövész rejtekhelyének a bejáratát. Érdekes hely volt az is. Ilyen katakomba szerűség. Tele katonákkal és banditákkal. Volt ott valami csápos izé is. Az a fura hogymegint volt egy reflex mozdulat konkrétan fejbevágtam majd visszakézből tarkón lőttem. Ez a mozdulat a másodperc tört része alatt történt és nem értem hogy csináltam. Ezek a reflexmozdulatok amik előjönnek bizonyos helyzetekben megmentettek egy pár alkalommal. Egy csövön keresztül felmentem a relytekhelyre és ott találtam egy Flash Drive-ot és egy különleges AK-t. Valami fura volt benne, egy AK egy tárat 30 másodperc alatt képes kiüríteni. Ez meg 10 másodperc alatt kiürítette. Fura volt, de magammal vittem. Elindultam a másik kijárat felé de valami emberszerű lény nekemtámadt. Fura vízióim támadtak mikor rám nézett de sikerült meglógnom. A katonai bázis területére értem és mivel este volt senki nem látott meg. Sikerült feltünés nélkül elvinnem a dokumentumokat.A kötelességi bázisra vezetett a következő utam. A bártulaj örömmel fogadta a dokumentumokat. És beszélt lövészről is. Kiderült hogy lövész és Strelok ugyanaz a személy. Ezután el kellett mennem az X18-as laborba ami ugyanolyan mint a katakombák csak durvább kivitelben. El kellett hoznom egy újabb dokumentumcsomagot. Amiket ott láttam nem felejtem el. Ilyen emberszerű, gázálarcos illetők akik ugrálnak meg másznak mint a férgek. És támadnak rendesen szóval jól jött az AK. Miután kinyitottam e lenti szintre vezető ajtót egy láda repült felém. Körbenéztem de senki nem volt ott. Nem tudom ki dobhatta, de nem is érdekelt. Lehet egy megrémült ember volt. Majd mikor egy számzáras ajtóhoz érkeztem észrevettem hogy egy láda magától fellebeg. Ekkor már láttam egy fénygömböt és felé lőttem. Az izét el is találtam, mert vérzett de ugyanakkor hülyeség is volt mert a golyók amiket kilőttem most elkezdtek visszajönni. Majd mikor sikeresen leterítettem az izét akkor vettem észre hogy egy humanoiddal állunk szemben ami láthatatlan képes lenni. Nem hittem a szememnek. De mikor mentem a zár kódját megszerezni összefutottam egy másik állattal, ami vagy a duplája volt egy disznónak és dupla olyan magas mint én. Itt is előjött a reflex mert ezt szemen lőttem rátartásból. Majd a kóddal együtt bementem a dokumentumokért. Mennék ki de bezárul előttem az ajtó. És még egy fénygömb járkál a szobában. Nagyon nehéz volt leszednem. Ez erősebb volt. Amikor sikerült leszednem akkor elájultam a lökéshullámtól amit halálakor kiengedett magából. Azt álmodtam hogy egy figura írtja a mutánsokat majd egy hang ordítja hogy: STRELOK! Majd mikor pont odanézett volna vége lett az álomnak. Felébredtem és éppen kimentem mikor a katonák körbevették a helyet. Kirohantam és a szeméttelep felé akartam menni de le volt zárva. Sidrovich mondta hogy van egy titkos út és úgy jöjjek. 3 nap rejtőzködés és tűzharcba került a dolog de odaértem a Duty bázisra, és kézbesítettem a dokumentumokat. A tulaj is kisegített, mondta hogy a tudósok felfogadtak egy Szellem nevű illetőt aki Strelok barátja volt. Elindultam és mire átverekedtem magamat a sok zsoldoson, oda is értem Yantarba. Megláttam egy embert amint egy sérült stalker mellkasára hajtja a fejét. Odamentem hogy segítek de mikor rámnézett a csávó azt hittem infarktust kapok. A szemei fehérek, az arcán a bőr odatapad a csontjához, a szájában a fogak töredezettek a mellkasán meg egy golyónyom tátong. Elindul felém én meg mondom hogy nem vagyok ellenség. Lövök egyet a lábába de nem áll le. Majd egyet a mellkasába de elkezd hörögni és tovább jön felém. Majd egyet a fejébe lövök. Ekkor meginog egy picit majd elesik. Odamegyek, mire elkapja a lábamat. Ebben a pillanatban a mellkasa szétrobban a cafatok beterítik a környéket. Egy másik ember bújuk ki a bokorból és mondja hogy kövessem. Elindultunk egy szállítható bázis felé. A légzár kinyílt, bejutottunk. A tudósok mondták hogy ez a Szellem bement az X16-os laborba és megpróbálta lekapcsolni a dolgokat. Mondták hogy páran egy új dolgot építettek ide pár hete. Annyit mondtak, hogy egy sugárzásvédővel felszerelve be kellene jutnom oda. Elindultam, de félúton több ilyen sétáló emberszerű dologgal találkoztam. Egy üzenet jött a kutatóktól:
-Ezeket ne sajnáld! Ezek Zombik! A sugárzás miatt ilyenek. Nem lehet visszafordítani! A legjobb ha gyorsan végzel velük.
Hát, én próbáltam a fejüket lőni de nem jött be. Ellenőriztem mindenkit hogy meghaltak-e vagy még élnek. De ténylegesen meghaltak. Bejutottam, és egy egész haddal álltam szemben. Zombik, azok a kis izék, és vérszopók. Bejutottam egy kontroll panelt találtam és lekapcsoltam mindent. Elájulok. Mikor felébredek az összes zombi halott körülöttem. Bemegyek egy lakócellába és ott találom Szellemet. Holtan. Egy olyan emberszerű lény ölte meg mint amivel találkoztam a katakombákban. Átkutattam, és a ruháját furcsának találtam mert mikor hozzáértem a sebeim beforrtak. Gondoltam elviszem magammal. El is vittem, vissza a kutatókhoz. Ott jópénzért eladtam majd továbbálltam. Egy feljegyzést találtam a PDA-ban Meg kellett keresnem az első Stalkert aki bejutott ide. Ő tudja hol van Strelok. A rejtekhelyen találkozniuk kellett volna. Én értem oda előbb de ki is ütött egy bénítobomba. Mikor felébredtem észrevettem hogy az ipse felettem áll és mondja hogy:
-Strelok! Te hülye! Te mondtad hogy helyezzem el oda a bombát a biztonság kedvéért! Mindegy, a régi PDA adataidat amiket elküldtél nekem feltöltöttem a mostanira! De most sietek, majd még beszélünk.
Felkeltem, és elolvastam a bejegyzéseket. Nem hiszem el! Én vagyok Strelok! Ekkor elindult egy visszaemlékezés sorozat ami eszembejuttatott mindent! A barátaim! Fang és Szellem! Meghaltak! Ekkor indult el a bosszúhadjáratom. Értük. Elindultam hogy a perzselőt kikapcsoljam. Már fejlődtek egy picit mert nehezebben jutottam be. Mikor elintéztem a perzselőt elindultam Pripjaty-ba. Emlékszem hova raktuk a feltörő kütyüt és mikor megszereztem körülnéztem egy picit. A konzervek és a kötszerek eltüntek. Egy üzenet várt rám:
Begyógyultak a sebeim, egy lelet segített benne, remélem nem aggódtok, majd kereslek titeket.

Aláírás: Fang.

Megnyugtatott a tény hogy legalább Fang él. Felkaptam a feltörőt és elindultam a cél felé. Odaértem, feltörtem a zárat és bementem. Egy hologram fogadott aki elmagyarázott mindent:
-Ki maga?
-Én egy tudós vagyok aki a Zóna keletkezésében segédkezett annó.
-Mit akartok?
-Uralni a zónát hogy ne terjeszkedjen de ne is csökkenjen. Mi tartjuk fenn a rendet.
-Én ki vagyok?
-Te? A lövész, Strelok, Gyilkos. Sok neved van.
-Mi ez az egész?
-Nos, hiba csúszott a számításainkba. Véletlenül pont téged bíztunk meg azzal hogy megöld Strelokot. Nagy baklövés volt a részünkről. Annyit azért be kell vallanom, minden elismerésem.
-Mihez?
-Első vagy aki bejutott a reaktorba. Ezért egy visszautasíthatatlan ajánlatot teszek: Csatlakozz hozzánk. A közös tudat befogad téged is.
-Közös tudat?
-Az összes tudós egy elmére lett kapcsolva így irányítjuk a Zónát. Téged is beveszünk.
-Lesheted! Miattatok halt meg Szellem! Megkereslek majd megöllek titeket! Mindegyszálig!
El is indultam. Egy teleport segítségével eljutottam hozzájuk. A maradék Monolithos frakciót levadásztam majd jöttek a tudósok. Bementem, fura érzés volt tudni hogy itt mindennek vége. De nem érdekelt. Vállamhoz emeltem az AK-t és mindenkit fejbelőttem. Elindultam kifelé. Kiértem az erőmű területéről, majd visszamentem a Zóna nyugdtabb részére. Lefeküdtem, és élveztem hogy szabad vagyok. Nem vagyok mostantól senkinek sem a játékszere.Én vagyok Strelok, A lövész, a Gyilkos vagy akárki ahogy hív. És szabad vagyok! Most hogy megkaptam a régi PDA-m adatait, felszedtem az összes cuccomat és elindultam Fanget megkeresni. Nem válaszolt az E-mailekre így aggódtam. Majd kaptam egy választ! Azt mondta találkozzunk a rejtekhelyemen. Ott is volt. Mikor megláttam megnyugodtam mert semmi baja nem volt.
-Hogy vagy?
-Jobban köszönöm.
-Minden rendben?
-Igen.
-Mi történt?
-Egy lelet még volt nálam ami ha hozzáér egy sebhez azonnal begyógyítja. Meggyógyítottam magamat, 3 napig még meghúztam magam majd kiszöktem. Télleg, Szellem hol van? Tolja elő a képét mert meg akarom hívni egy Vodkára!
-Szellem, izé.......Nos........Tudod.....
-Mi? Na ne!
-De. Egy lény elkapta.
-Mi?
-Valami lény aminek a fején lobotómiát végeztek.
-Controller! De az nem öli meg! Az csak elkábítja egy darabig!
-Mi?
-Igen! Elkábul, lelassul a szív, mintha halott lenne. Hol van?
-Yantarban!
-Oda kell mennünk érte!
Elindultunk, sajnáltam nem néztem meg jobban mert megspóroltunk volna egy utat. Elértünk Yantarba, majd bementünk a föld alatti részbe. Megkerestük és a gyanú beigazolódott. Szellem él, de gyenge. Elvittük a rejtekembe és megpróbáltuk meggyógyítani. Nagynehezen felépült. Kérdeztem mit akarnak most. Mondták hogy a Zóna már eleget ártott nekik. Visszamennek a külvilágba. Kérdik:
-Te nem jössz?
-Nem.
-Miért?
-Ez a zóna elvett tőlem majdnem mindent. Nem megyek el amíg vissza nem kapom.
-De van összesen annyi pénzünk hogy jól éljünk!
-Nem, a zóna a becsületemet vette el. Játékszer voltam, mint valami rongybaba amit rántgathatnak! Nem tűröm el ezt senkitől! Bosszút állok a Zónán!
-Oké. Ha te maradsz én is.
-Szellem! Te makacs öszvér! Nekem a családommal van a helyem!
-Akkor viszlát.
-A család meg nekem a Zónában van.
-Rendben.
Aznap este a 20 000 rúbelből vodkát, kaját és cigit vettünk. Átmulattuk az estét annak örömére hogy megint együtt a nagy csapat. Másnap reggel eldöntöttük hogy mindenki a saját dolgát csinálja és ha kell valami szólunk a másiknak. És hogy vége van-e a történetnek? Nincs még vége.
Folytatjuk.....
 
A folytatás

Miután Szelleméktől elváltam úgy döntöttem ilyen csipp-csupp ügyeket vállalok el Sidrovich-tól és a végén kikérdezem a dolgokról. Például hol vannak még Monolithosok meg minden.
Első feladat, egy Stalkert likvidálni. Mivel mesterlövész voltam könnyű menet volt. Az a marha észre sem vett a bokorban hála az álcahálónak. Meghalt. Majd mikor Sidrovich fizetni akart mondtam:
-Nem kell pénz. Azt mondd meg, hallotál-e valamit a Monolithosokról?
-A monolith megsemmisült. Te ölted meg a vezetőit. A Zóna ezért nyílt meg. A perzselőt is elpusztították. Semmi nem maradt a Monolithból!
-Csak maradt pár ember.
-Most hogy mondod, van egy ember aki a monolithból kilépett. A neve Ivanov Tyetkov. Leginkább a bár körül legyeskedik. A kötelességiek ferde szemmel néznek rá, a szabadságiak rálőnek ha meglátják, én meg szívesen kereskedek vele mert mindig sok dolgot ad el és többet vesz. A fegyverei eléggé jól néznek ki de eladni nem adja el őket. Ha megtudsz tőle ezt-azt ami engem érdekelne akkor szólj és én megjutalmazlak.
-Rendben. Akkor Ivanov Tyetkov, Bár. Indulok.
Az úton már kezdtem örülni mert ha kiszedem belőle hol a bázisuk akkor nyert ügyem van. Egy csapásra kinyírom az egész Monolithot. Amikor odaérek mondom neki hogy jöjjön arrébb beszédem van vele. A bár háta mögé megyünk és ott kérdezem ki.
-Nem tudok semmit esküszöm!
-Esküdözz másnak! Kiszedem belőled!-ezzel nekilöktem egy ládának ami széttört alatta.
-Ne! Kérlek! Kegyelmezz! Én már nem vagyok monolithos!
-Elég a kegyelemből! Ők kegyelmeztek nekem? Vagy bárki másnak? Mint egy rongybábú úgy rántgattak!
-Figyeld! El tudom mondani hol a bázisuk! A bázisuk.....-itt egy golyót kap a fejébe. Én a falnak vágódom és nézem honnan lőttek. Már nem lőnek. Kimegyek. Látok egy magaslatot. Visszamegyek a hullához és átkutatom. Semmi használható azért a PDA-ját elteszem. A fegyverei tényleg jók. Ilyen tiszta fegyvereket még nem láttam. Elteszem őket is a testet meg egy nagy szemetes szerű valamibe belerakom. Elmegyek a magaslatra és megvizsgálom. Látom honnan lőtt. A hüvely ami ott maradt egy Vintar BC-ből származott. A bakancsának a nyoma olyan volt mint a Monolithosok egyenbakancsának a nyoma. Mivel nem volt lőpor a földön ezért biztosan hangtompítót használt. Itt már nincs mit tenni. De be kell vallanom ilyet még nem láttam. Itt sincsen semmi nyom. Mintha Szellem tette volna. Lemegyek a bárba és kérdem hogy nem adott-e el valaki egy Vintar BC-t errefelé.
-Nem, Vintarom soha nem volt. Ha valaki adna el nekem akkor megköszönném tekintve hogy 15000 rúbel egy Vintar a piacon.
Megint zsákutca. A francba. Visszamegyek az eladóhoz és miután átmásoltam az összes fájlt a monolithos PDA-járól az enyémre odaadtam neki.
-Hmmmm....Érdekes. Valami Yantari helyről beszél ahol elrejtett pár dolgot.
-Mondj valami konkrétumot mert Yantart mire átmazsolázom eltelik egy év!
-Az agyperzselő kamrájában. Alul. Az ördög vigye el, a többi dolog kitörlődött. Nem tudom miért de a többi eltűnt. Csak ennyit tudok hogy alul.
-Rendben. Ennyi elég volt. Majd jövök.
-Várj! Ha már Yantarban vagy, vidd el ezt a küldeményt a tudósoknak. Egy újfajta lelet. Nem tudni mit csinál de egy biztos hogy aki ezt magánál tartja védelem nélkül nem húzza 1-2 napnál tovább.
-Rendben.
Elindultam. Yantar messze van de viszonylag hamar odaértem. Mivel nem akartam vesződni a dologgal leadtam a leletet és bementem az X16-os laborba. Megváltozott mióta legutóbb itt voltam. Már belakták a kötelességiek. A lift megjavult. Lehetett közlekedni rendesen de nem ajánlották hogy a perzselő kamrájába bemenjek.
-Miért ne menjek oda?
-Tele van zombikkal. Még mindig vannak. De a perzselő nem működik. Nem tudjuk mi vagy ki idézi ezt elő de jobb lenne véget vetni ennek.
-Biztos egy irányító. Amikor legutóbb voltam itt akkor is találtam egyet.
-Legutóbb?
-Hosszú.
-Oké, ha te be tudsz menni tedd el láb alól azt a mocskot.
-Értettem.
Bementem. Nem telik sok időbe 10 zombit látok amint felém jönnek. Mindet megpróbáltam fejbelőni de nem hatott. Aztán kaptak egy gránátot. Ekkor már nem keltek fel. Felmentem az emeletre és meg is találtam az irányítót. Jópár lövésbe került de kiütöttem. Közelebb megyek hozzá és megvizsgálom. Ez egykor Zombi volt de valami miatt ilyen lett. Ennek nem volt lobotómiai nyom a fején. Ez kifejlődött valamiből. Amikor láttam hogy semmi használható nincs itt elkezdtem kutakodni. Találtam egy kis ládát a szervízrészben a perzselő alatt. Kinyitni nem tudtam mert számzáras volt. Gondoltam Fang majd megoldja mert ő ért ezekhez a dolgokhoz. Felkaptam a hátamra majd elindultam vissza a peremvidékre. Mivel nem voltam benne biztos hogy nem tudják hol a titkos rejtekhelyem ezért máshova rejtettem a dobozt. A peremvidéken van egy parkoló amit banditák használtak de most már szabad. Oda elrejtettem majd üzentem Fangnek hogy jöjjön el a peremvidékre és hozza a zárfeltörőjét. Mikor odaért mondtam neki mi a nagy harcihelyzet.
-Pár pillanat az egész.
Odaillesztette a feltörőt a számzárhoz majd elindította. A doboz kinyílt. Tele volt iratokkal. Átfutottuk őket és ahogy sejtettem a Monolith még él és erősödik. Átfogó támadást akarnak intézni a kötelességiek ellen.
-Figyelmeztetni kell őket!
-Nem! Ha most odamegyünk tudni fogják mit akarunk! Biztos meg akarják majd akadályozni! Valami mást kell kieszelnünk!
-Nem jut eszembe semmi. De ha a kötelességieket megtámadják akkor megszerezhetik a perzselőt megint! Akkor nekünk annyi.
-Tudom. De nem ölethetjük meg magunkat!
-Mivan Szellemmel?
-Tényleg! Ő képes belopakodni és onnantól nyert ügyünk van!
-Ha már szellem. Nem tudod mi van vele?
-Miért?
-Volt összetűzésem egy mesterlövésszel aki pont olyan volt mint ő. Láthatatlan semmi nyom nem maradt utána csak egy a töltényhüvely.
-Akkor baklövést követett el.-Szellem kijön egy árnyékból de megváltozott. Sokkal komorabb lett a hangulata és nem az a vidám szinte gyerekes csávó akit megismertem. Az arcán egy sebhely van és nem nevet. Eddig mindig egy kis mosoly volt az arcán de most nincs.
-Szellem! Öreg barátom! Hol voltál?
-Munkát végeztem.
-Mitől vagy ilyen komor?
-Elmentem a régi kutatóbázisra. És ott láttam meg mi Csernobil igazából. Maga a pokol.
-Mit láttál?
-Ezek embereken kísérleteztek.
-Tudtuk.
-De azt nem láttátok amit én! Ezek a szemetek gyerekeket nyomorítottak meg!
-Kik?
-A monolith! Rajtuk tesztelték a perzselőt!
Ekkor láttam szellemet először ilyen komornak. Látszott rajta a gyűlölet.
-Mi történt az arcoddal?
-Egy monolithos még maradt a bázison. Egy késsel nekemjött. Már nem lélegzik.
-Rendben. Segítened kell!
-Hallottam mindent. És indulok.
Ahogy jött úgy ment. Halkan, mint egy szellem. Remélem nem lesz baja.
-Mi mit csiáljunk?
-Mi? Eltereljük a monolith figyelmét.
-Hogyan?
Elindulunk a titkos helyem felé. Amint sejtettük ott rajtaütést szerveztek. A hely tele volt monolithosokkal. Fang hozott egy tűz leletet ami kipucolta a helyet. Hála istennek minden rendben volt utána csak 10-15 lehetett. Miután mindent átnéztünk elindultunk vissza a találkahelyre. Szellem ott várt. Mondta hogy a kötelességiek várnak minket. Küldtek egy osztagot a védelmünkre. Az osztaggal biztonságban bejutottunk a kötelességi bázisra . Bementünk a parancsnokukhoz és beszéltünk vele.
-Maguk azok akik felfedezték a támadást?
-Igen. Ha minden jól megy meg is állítjuk.
-Nem biztos.
-Miért?
-A kémeink jelentették hogy a monolithosok 500-an vannak. Mi meg jó ha vagyunk 50-en. Segítség kell.
-Én jó lövész vagyok. Mielőtt ideérnek leszedek 50-et az biztos.
-Én meg értek a leletekhez. Tudok átamosított barikádot csinálni, fegyvereket turbózni, és ami a legjobb anomáliákat lerakni.
-Én lopakodni és csapdákat felállítani tudok. Aknák, vermek, bombák.
-Jó a hozzáállásuk, de több ember kell.
- A Szabadságiak?
-Anarhisták! Nem állnak mellénk!
-De! Gondoljon bele, előbb mi, majd ők. Csak belemennek. Ők meg vannak 300-an. Szóval van esélyünk. A tudósok meg hoznak majd valami új találmányt.
-Jólvan. Belemegyek. De ha ezek az anarhisták valami bajt okoznak titeket teszlek felelőssé.
-Értettük.
Kimentünk és elterveztük a dolgot:
-Oké, itt a terv. Fang: Te menj a raktárba és nézz át minden fegyvert és a raktáron lévő összes leletet ami használható azt építsd bele a fegyverekbe.
-Értettem.
-Szellem! Te menj, keress egy jó leshelyet és onnan lesd ki az ellenséget! PDA-n üzenj a kötelességi vezetőnek a helyzetről!
-Számíthatsz rám Strelok.
-Te hova mész?
-Én a szabadsági bázisra megyek. Talán meg tudom győzni őket erről. Talán békét is köthetne a két fél.
-Erre ne számíts. Ezek fanatikusok. Mint a monolith.
-Ez nem ide tartozik! Én megyek a bázisra ti tegyétek amit mondtam. Ha 3 napon belül nem jövök akkor Szellem veszi át a helyemet. Rendben?
-Rendben.
-Értettük.
-Akkor 3 nap múlva találkozunk. Lelépni!
Elindultam a szabadságosok bázisa felé. Mikor odaértem majd elállt a lélegzetem. A szabadsági bázis már szinte le van rombolva. A falakon robbantások nyomai, az épületek kiégtek, mindenhol halottak. Megvizsgáltam a halottakat és 10-ből 1 ember monolithos volt. Ekkor hallom a fegyver kattanását és mondja egy hang:
-Állj! Ne mozdulj!
-Szabadúszó vagyok ne lőjj!
-Mit csinálsz itt?
-Üzenetet hoztam a kötelességi bázisról.
-Nem adjuk meg magunkat ha erre vagytok kíváncsiak!
-Nem,nem. Segítségre van szükségünk!
-Még csak az kéne!
-Miért? Ha őket megölik ti jöttök.
-Mi előnyünk származna abból ha segítünk?
-Biztos megjutalmaznak titeket. Lehet hogy nem fognak megtámadni titeket.
-Hmmmm..... Nem is tudom. Ezek már sokszor becsaptak minket.
-A sebesülteket ellátják az orvosok és muníciót is adnak.
-A bárjukat használhatjuk, és kapunk mindannyian 1000 rúbelt jutalmil.
-Kezet rá!
-Hogyan jutunk oda?
-Gyalog megyünk. Szedd össze az embereidet és 2 napon belül legyetek ott.
-Rendben.
Visszaindultam. Amikor odaértem a kötelességi bázisra azonnal szellemmel találkoztam össze.
-Szellem mit csinálsz itt?
-Szólnom kell.......A szabadságiak.......Rajtukütnek.......
-Atya úr isten! Szellem! Azonnal gyere!
Visszaindultunk de éppen jókor mert a monolithosok éppen támadtak. Nem voltak sokan alig 40-en de azért tetemes mennyiségű embert leszedtek. Mikor sikerült elintézni őket felmértük a károkat. A szabadságosok 300 emberrel idnultak és 270-en maradtak. Ebből 30 sebesült. Mikor biztosítottuk a terepet elindultunk a kötelességiek bázisára. Amikor odaértünk a szabadságiak vezetője szóbaelegyedett a kötelességiek vezetőjével és sikerült egy meg nem támadási eggyezményt kialkudniuk. Elkezdtünk felkészülni a csatára. A lőszerkészleteket feltöltöttük, telepített gépágyúkat raktunk a bejáratokhoz, aknákat raktunk le és felkészültünk. A maradék időben felkészültem a csatára. Szétszereltem a Vintaromat, megtisztítottam minden részét, összeraktam, rászereltem az extra hangtompítót, a távcsövet kitakarítottam, a tárakat feltöltöttem. Ástam egy gödröt a fal melletti dombon, kialakítottam a puskának a részét, leterítettem az álcahálót, a puskámra is ráraktam a ráillő darabot. Visszamentem és kérdeztem hogy mikor lesz a csata.
-Az ütközet holnap lesz, az ellenség 500 főt számlál de nem jó fegyvereket birtokolnak csak AK-k. Nem lesz nehéz.
-Felszerelés?
-Az 500 emberből csak 10 visel Exokeletont a többiek csak sima golyóálló kevlár mellényt.
-Értettem.
Vettem 15speciális anti-exo lövedéket és 500 rendes golyót is. Megvacsoráztam, megittam egy üveg vodkát és lefeküdtem. Nem bírtam elaludni. Megittam még egy üveg vodkát utána simán ment a dolog. Reggel felkeltem. Csípős idő volt. Felvettem az álarcot és kiültem a leshelyre. Láttam amint a monolith felkészül. Szellem elhelyezett 10 C4-gyet az aknamezőn amit felrobbant ha szorul a hurok. Fang pár olyan leletet készített elő amik tűzcsóvákat bocsájtanak ki magukból 1-2 percig. Felkészültünk. Mindenki tudta ezt. A kötelességiek és a Szabadságiak felálltak a védekezéshez. Betöltötték a gépfegyvereket és vártak. Én is kész voltam. Már csak várni kellett. Ekkor a monolithosok elkezdtek felénkrohanni. Célzott mindenki majd a parancsnok elordítja magát:
-Stalkerek! Testvérek! FOLYAMATOS TŰZ!
Elkezdődött. Láttam az ijedt tekinteteket a golyókat ahogy a húst letépik az emberekről. Ekkor ledermedtem. Nem tudtam lőni. Egyszercsak látok egy monolithost akin egy furcsa exoskeleton van. Lőnek rá de nem hat. Én felmérem a helyzetet és látom hogy a szeme az sebezhető. Rácélzok a szemére és lövök. Látom ahogy a feje hátracsuklik, térdre rogy, majd arccal a földre zuhan. Nézem a többieket őket is rendesen ölik már vagy 20-25 ember meghalt. Fang és Szellem nem voltak köztük. A parancsnok szólt hogy ez így nem mehet tovább. Vissza kell vonulnunk mert túl sokan vannak. Jelt adtam Szellemnek aki felrobbantotta az elrejtett C4-gyeket. Mind a 10 jól elszórt C4 felrobbant. A seregük negyede megsemmisült. De még így is sokan voltak. Szóltam hogy mostmár mehetünk. Fang elhelyezett pár csapda leletet és úgy mentünk vissza. Visszaérve a bázisra elkezdtük megvitatni a dolgokat.
-Nem szabad visszatámadnunk! Meneküljünk!
-Badarság! Védenünk kell ezt a pontot!
-Nem. Nekem jobb ötletem van.
-Ugyanmár! Ki maga hogy ilyeneket tud!
-Bocsáss meg Lukash barátom, de ő nem más mint Strelok.
-Te? Strelok?
-Igen. A két testőre meg Szellem meg Fang. Ők voltak az elsők akik bejutottak a Reaktorig.
-Ez hihetetlen!
-Ahogy mondod most meg halgass ide, van egy tervem.
Elmondtam a tervemet ami abból állt hogy elrejtőzünk a bázis épületeiben és ott várjuk be őket majd mikor beértek likvidáljuk őket.
-Remek ötlet.
-Én is támogatom.
-Akkor mire várnak? Kezdjenek neki!
Mindenki elbújt egy épületben. Én azt a helyet néztem ki magamnak ahol elrejtettem a volt Monolithos hulláját. Mondták hogy vigyázzak mert egy hulla volt abban a tárolóban, én meg mikor mondtam hogy tudom csak néztek mint a moziban. Egyik Stalker egy telepíthető gépágyúval sétálgatott arra.
-Honnan van?
-Elcsórtam a védelmi helyről mikor jöttünk vissza, ki tudja jól jöhet még.
-Rendben, keress egy helyet ahonnan rálátsz a helyre és telepítsd le oda!
Ez még jól jöhet. De most nagyobb bajunk van. Szellem szólt rádión hogy jönnek. Mindenki elfoglalta a helyét.
-Tűz!-jött a vezényszó erre mindenki kiugrott a helyéről és lőtt. A monolithosok nem tudták mivan. A maradékot ledaráltuk. Mikor ott álltunk a hullák fölött Fang és Szellem odajön hozzám hogy megbeszéljük a további teendőket.
-Remek munka volt fiúk! Vendégeim vagytok 3 üveg Vodkára fejenként!
-Részemről is!
-Részemről is!
-Haha! Berúgunk az este igaz fiúk?
-Igaz!
Ekkor Fangnek jobbracsapódik a feje és kifröccsen belőle a vér.
-Lövész!-ordítok fel.
Mindenki fedezékbe vágja magát. Mi is beugrottunk a legközelebbi épületbe.
-A francba Strelok! Fang!
-Tudom barátom. Tudom.
Kinézünk. Látjuk hogy elment már a lövész. Kimegyünk megint megkeressük a helyet ahonnan lőtt. Ugyanaz. Egy töltény és semmi más nyom.
-Szellem te láttál már ilyet?
-Nem. Semmi nyom. Sem álcaháló nyoma sem puskapor nyoma semmi csak egy töltényhüvely. Profi az ürge.
-Profi vagy sem. Elkapjuk. Most már egy bajtársunk miatt is.
-Szegény Fanggel mi legyen? Nem hagyhatjuk csak így itt!
-Tudom. Temessük el és vegyünk búcsút tőle.
Elvisszük Fanget a temetőbe. Ásunk neki egy sírt és mielőtt beletesszük a fején lévő lyukba beledugok egy töltényt majd elteszem.
-Az minek?
-Ezzel ölöm meg a mocskot!
Megyünk tovább most már csak ketten. Fang PDA-ját is magunkkal hoztuk hátha kellhet valamire. Este mikor tábort vertünk egy kis félig leomlott ház padlásán nyomasztó hangulatban ettük meg a konzervünket.
-Strelok.
-Igen?
-Szerinted megtaláljuk az orvlövészt?
-Igen. Persze.
-Mit csinálunk vele?
-Megöljük.
-De Fang nem támad fel tőle.
-Nem. De megérdemli amit tett.
-De ő az egyetlen monolithos. És profi. Hogyan találjuk meg?
-Lekövetjük. A töltény egy Vintar BC-ből származik. Simán elkapjuk.
-Hogyan?
-Tudod három Vintar BC-t gyártottak. Legalábbis ami ilyen pontos.
-És?
-Ebből egy van nálam, egyet láttam egy anomáliába beleesni, és a harmadik a figuráé!
-De hogyan találjuk meg?
-Egyszerű. Precíziós bérgyilkost keresünk és nála lesz.
Elindultunk reggel és az első helyen ahol munkát lehetett vállalni ott kérdeztük a precíziós bérgyilkosi munkát.
-Ó! Igen! Van egy ember aki ilyen feladatokat elvégez! Csak Mondják hol és ott találkoznak vele.
Elvezéreltük Yantarba a savas anomália közelébe. A figura ott várt ránk. Odajön:
-Miben segíthetek?
-Nos, egy munkával kapcsolatban lenne kérdésünk.
-Mondják csak.
-A kötelességi bázison akit lelőtt, az ki volt?
-Mittudom én! A megbízóm mondta hogy szedjem le a hapit!
-Értem. Tudja a megbízója nevét?
-Nem. De tudom hogy Sötét völgynél van a táborhelye. Egy régi csűrben.
-Köszönjük.
-Kik?
-Mi!
Szellem kiugrik egy fa mögül és a figura fejéhez tartja a fegyvert.
-Ide a fegyvert!
-De én parancsra tettem! Nem az én hibám!
-Igen. Szellem is parancsra teszi a dolgát.Az enyémre.
-Ne! Kérem! Ne lőjön!
-Igaza van Szellem, ne lőjj. Vedd el tőle a cuccait.
Elvett tőle mindent majd én ragadtam meg a figurát. Én a kezét, Szellem a lábát kötözte meg. Odavittük a savas anomália közelébe.
-Ne! Kérem! Ne tegyék!
-Utolsó kívánság?
-Kérem!
Ekkor beledobtuk a savas anomáliába. A fickó elkezdett ordítani ahogy a sav marta a bőrét. Teljesen szétmarta a sav. Amikor már csak a csontváza maradt elindultunk Sötét Völgybe.
Amikor odaértünk megkerestük a csűrt és már készültünk bemenni mikor szellem szólt hogy ne nyissam ki mert csapda is lehet. Benéztünk az ablakon. Egy ember volt odabenn egy ilyen normál felépítésű figura aki éppen az asztalnál ügyködött. Az ajtó elé volt szerelve egy sörétespuska így aki bemegy azt azonnal lelövi. Szellem mielőtt kinyitottuk volna az ajtót benyúlt egy hosszú késsel és elvágta a madzagot.Bementünk. A fickó éppen nyúlt a pisztolyáért mikor Szellem a kezét odaszögezte az asztalhoz.
-Kik vagytok?
-Akiknek a barátját lelövetted.
-Most meg itt vagyunk hogy mi lőjjünk le.
-Tegyetek amit akartok nem hozza vissza a barátotokat!
-Tudjuk. De legalább szórakozunk.
Megkotoztük, Kivittük a savas tóhoz, rávittük a kis hídra és a peremére kiállítottuk.
-Utolsó kívánság?
-Dögölj meg!
Betöltöttem a golyót amit Fang vérébe mártottam majd a tarkójához tettem a csövet.
„Ezt érted testvér” gondoltam és lőttem. A fickó előrezuhant egyenesen bele a tóba. A sav azonnal szétégette. Szellemmel néztük egy darabig majd Szellemből kitör a sírás.
-Vége. Már megbosszultuk.
-Nem az a baj Strelok. Hanem hogy miattam maradt. Az én hibám.
-Nem. Önszántából maradt. Nem a te hibád. Most menjünk vissza a bázisra.
Visszaértünk a bázisra. Előveszek egy hüvelyt és belenyomom Fang sírjába.
-Az mi?
-Ezzel a golyóval öltem meg a gyilkosát. Megbosszultuk.
-Értem. Ég veled Fang.
-Ég veled Fang. Ég veled.
Bementünk a bázisra ahol nagy buli tombolt. Itták a vodkát, ettek, mulattak, táncoltak. A parancsnok beszédet kezdett mondani:
-Á! Itt vannak a megmentőink! Köszönjük hogy eljöttetek. Hol van a harmadik tag?
-Meghalt.
-Rossz hallani. A kötelességiek és a Szabadságiak a saját halottjuknak tekintik őt. De most az ő dicsőségére ünneplünk! Derekasan helytállt. Gratulálunk!
Aznap este berúgtunk és mulattunk. Reggel Újult erővel vágtunk neki a kalandnak. Fang hiányzik, de nélküle is ugyanúgy működik a csapat. Nekivágunk a Zónának. Reméljük több szerencsével járunk mint Fang.
Folytatjuk.

Itt a következő rész. Itt egy picit drámaibb hatást akartam kelteni. Remélem tetszik. Várom a kommenteket és a szavazatokat. És bocsánat a hossz miatt. 3 nap volt mire leírtam:-).
 
Elovlastam, és tetszett az, hogy megismerhetjük(naggyából) Streloknak a jellemét, azt hogy milyen helyzetekben milyen döntést hoz, és azt is, hogy milyen módon gondolkodik.
Bár azért elhintenék pár építő jellegű kritikát.A zónában nem csak energiaital, vodka, kenyér,konzerv és téliszalámi van, ezzel arra célzok, hogy ihatnának egyszer, mondjuk valami alsókategóriás narancsos lónyálat, vagy valami hasonlót.Vagy a vodka helyett valami más testesítené meg az alkoholt.
De így összességében nem rossz, nekem tetszett.
 
A válaszút.

Miután Fang meghalt, mi folytattuk a szerencsevadászatot Szellemmel. A monolithot legyőztük, már nincs egy szemétláda sem. Most, Szellemmel szabadúszók vagyunk, éppen munka után nézünk. A bártulaj felé vettük az irányt. Ott egy üveg Vodka után megkérdeztük mi a nagy helyzet.
-Üdv.
-Üdv, Strelok Szellem rég találkoztunk! Mi szél hozott?
-Munkát keresünk. Kellene egy könnyebb munka, nincs valami egyszerű?
-Azt már mind elvitték! A leleteket már vagy 20 balfék keresi, és napi 1 ha visszajön az jó. Alig maradt valamennyi, 3 nap keresgéléssel találni egy medúzát. De az árak is felmentek, mennyi volt egy medúza a te idődben?
-Én időm ilyen öreg vagyok? Én időm? Nos, akkoriban adtál 5-600 rúbelt egy medúzáért.
-Na, most 1500 rúbelt adok ha hozol egy ilyen kis szépséget. No de, milyen munka?
-Igen, akkor valami orvgyilkosos meló? Abban jók vagyunk, senki nem tudja meg ki volt.
-Áh! Az sem jó! Mióta így összekuszálódtak a dolgok, a banditák, a kötelesség, a szabadok, szabadságiak mind megtűrik egymást. A szabadságiak és a kötelességiek azok még mindig rühhellik egymást de...........Semmi.
-Jó, akkor a katonaság?
-Az bevonult Pripjaty-ba. Ki sem mozdulnak onnan. A Stalkerek meg nem érdeklik őket.
-Zsoldosok?
-Azok meg eltűntek.
-Hova?
-Az jó kérdés. Nem tudni. Legutóbb akkor hallottam róluk mikor mondtad hogy párral meggyűlt a bajotok velük Fanget keresve.
-Akkor milyen munkák vannak?
-Hát, igazság szerint. Van itt egy orvgyilkosság. De magas a kockázat.
-Mesélj.
-Milyen fegyvereitek vannak?
-Nekem egy Vintorezem van.-mondom.
-Nekem meg egy hangtompítós pisztolyom. Meg egy hangtompítós AK74u-m.-mondja Szellem.
-Rendben, mind a kettő jól jöhet. Egy embert kell megölnötök. Egy katona. Az nem barátkozó típus inkább az ölés híve. Akit meglát azt lövi. Szép kis summát meg arzenált hozhatott össze. Nem tudni hol tartja a cuccait, de jól jöhetnek. A feladat nem egyszerű mert szabad területen lófrál és egy P90 van nála szóval csak vigyázzatok.
-Értettük, jutalom?
-Te kurafi! Folyton a jutalom! Amit nála találsz azt kapod plusz egy szívességet kérhetsz.
-Értem. Indulunk is.
-Várj, itt vannak a kordináták.
-Rendben. Majd jövünk.
Szellemmel a legutóbbi vadászterületére mentünk. A fickó a Katonai raktáraknál, Sötét Völgyben és a kordonnál ténykedett. Legutóbb Sötét Völgynél volt. Átmentünk majd felmértük a terepet. A terv a következő, Szellem előcsalja én meg kilyuggatom. Látunk egy Stalkert, őt megkörnyékezzük hátha ő az. Én egy bokor alá lecuccolok majd várok. Látom, a Stalker közelengedte magához, nem ő az. De azért nézelődök. Szellem elindul vissza. Lefekszik mellém a bokorba és mondja:
-Te! Itt van a hapi.
-Hol?
-Nem tudni de a fickó aki itt volt egy Szabadságos volt, egy csapattal ment és így jött vissza. Mázlista.
-Most mi legyen?
-Azt mondja hogy lehet erre jön mert erre tartott mikor meglepték.
-Szóval?
-Szóval szerencsénk van.
-Rendben, akkor várunk.
-Igen.
-Szellem! Te mész, és megpróbálod idecsalni. Ha látod üzenj.
-Értem.
Lement, egy kőrakás mögé bújt. Ott vártunk, majd Szellem jelzett hogy lát valamit. Odanézek, egy egyszerű katonai ruhás ürge. Ráközelítek. Egy egyszerű katona, de fura, nem láttam még ilyen rangjelzést. Nem tudom, de nem is őrmester, nem is közlegény, speciális rang. Nem izgat, lelövöm. A fejébe ment a golyó. Azonnal összecsuklott. Szóltam Szellemnek hogy kész. Letudva. Szellem jelentősebb katonai múlttal rendelkezett szóval biztos tudja ki volt ez. Odamentünk.
-Szellem, ez megvan.
-Ja. Már csak ki kellene derítenünk ki volt ez a pali.
-Biztos egy katona akire rájött a gyilkolhatnék. Nem nagy dolog.
-Előszöris, húzzuk be ide a disznófarmra. Itt átnézzük.
Behúztuk a közeli farmra. Ott elkezdtük vizsgálgatni.
-Szellem! Figyeld már! Milyen hülye rangjelzése van!
-Ez fura, ilyet már láttam de nem tudom mit rejt, rég voltam katona.
-Nézzük át a zsákját.
Elkezdtük átnézni a tatyit, fura. A PDA-ja sokkal fejlettebb volt.
-Láttál már ilyet? Ez milyen?
- Nem. Nézzük át.

„Höhö! Ez nagy volt! A parasztok bedőltek a katonai szerkómnak! Nem is sejtik hogy bandita vagyok. Hehe. Na jó, akkor a rejtekhelyemre vittem minden fegyvert, elintéztem mindent.”

-Remek, elkaptuk Szellem! Megütöttük a főnyereményt!
-Remek. A tárca még tartogatott 5000 rúbelt. Ezt elvisszük.
-Igen. Most spuri innen mielőtt a többiek eljönnek értünk.
-Rendben.
Visszasiettünk, és beszámoltunk.
-Szóval, bandita?
-Igen.
-Értem, akkor, kérjétek a szívességet.
-Azt eltesszük későbbre.
-Most, mi legyen? Milyen munka kellene?
-Most semmi majd jelentkezünk.
Szellemmel kimentünk portyára. A szabadságiak volt bázisánál vagyunk.
-Mit keresünk itt? Már mindenki lelépett.
-Lehet, de nem izgat. Nézzünk körül.
Körülkémleltük a helyet, sehol egy lélek.
-Sehol semmi. Mit keresünk?
-Nem tudom. De talán maradt itt valami.
-Najó, nekem erre nincs időm bocsánat. Induljunk tovább.
Amikor kimentünk észrevettünk egy banditacsapatot. Tűzharc alakult ki közöttünk. Engem vállon lőttek.
-Szellem!
Szellem még lőtt. Láttam rajta hogy retteg. Fél. Elvesztem az eszméletemet. Majd szellem felráz és elkezd kihúzni a fedezékből.
-Strelok! El kell tűnnünk innen! Vannak vagy 25-en! Nem bírunk velük!
Mikor kihúzott a konyhához kapott egy lövést. Ekkor egy helikopter ért fölénk. Lesorozta a banditákat. Leszállt és felvett minket. Itt elvesztettem az eszméletemet. Mikor felkelek egy ágyon fekszem egy katonai bázisban. Felkeltem, és kimentem körülnézni. Mindenhol katonák. Visszamegyek a gyengélkedőre. Nézem a cuccaimat, a fegyvereim megvannak de a lőszert elvették. A késemet is eltették. A kajám még megvan. Szellemről nem tudok semmit, nincs itt. Bejön egy katona.
-Üdv. Ki vagy?
-Strelok.
-Strelok? Hm........ Érdekes. Nem maga az aki bement a Zóna központjába?
-De. Miért?
-Hát. Érdekes. Nagyon érdekes.... Hogyan jutott be? Kíváncsi vagyok.
-A perzselőt lekapcsoltuk. De nem örökké tartott a dolog. Igazából, kétszer voltam bent elsőnek elkaptak másodszorra a C-öntudatot pusztítottam el.
-Hm.....Értem. Mi ez a C-öntudat?
-A C-öntudat egy nehezen meghatározható dolog. Arról van szó hogy egy gépbe befeküdt pár tudós, és onnan irányították a Zónát. Ők felelősek azért hogy a Zóna nem terjed de nem is csökken.
-Értem. Tudja, ez nagy segítség lehet. Ha a Zónát uralmunk alá vonhatnánk, akár el is raktározhatnánk, a peremvidékre anomáliamezőket is telepíthetnénk mindenféle leletpocsékolás nélkül.
-Már nem aktuális. Megsemmisítettem a gépet.
-Értem. Akkor ez kár. Mit tud még?
-A monolith. A monolith csak egy kábítás. A kő is és a frakció is. A kő egy szerkezet volt, ami nem tudom mit csinált az emberekkel mert nem próbáltam ki, de valahogyan eltűntette őket. Elpusztítottam.
-És a frakció?
-A frakció biztonsági őrökből áll. Ők védték meg a C-öntudatot. Voltak közöttük fanatikusok, akik tényleg azt hitték ez egy istenség ez a monolith de voltak akik a C-öntudat rejtekéről jöttek ki. Szóval ők biztos tudták ki meg mi ez az egész.
-Értem. Hallottam hogy megölt egy katonai ruhás Stalkert. Egy banditát. A PDA-ja hol van?
-A PDA-ját eladtam, de átmentettem a Flash drive-ra az adatokat.
-Értem. Csak mert fontos lenne tudnunk arról hol és honnan mennyiért szerezte ezt a katonai ruhát. Ha egy suhanc elkezd öldökölni a kötelességiek vagy a mi bázisunkon esetleg ellop innen valamit, fegyvert, lőszert, páncélt, élelmiszert, gyógyszert vagy akármit és ez kitudódik Moszkvában, lehúzhatjuk a rolót. Kivonnak minket és mindenkit hadbíróság elé állítanak. Az meg egyenlő a 10-20 év börtönnel, aminek nem örülnénk mivel családunk van. A különböző politikai bajokat nem is említem. Milyen reklám lenne? „épjen be hozzánk, olyan balfaszok vagyunk hogy elcsórják tőlünk a felszerelést. "
-Igaz, nem lenne előnyös. A PDA-ját átnéztem de nem volt benne semmi adat.
-Hm. Érdekes. Pedig ezt feljegyzik általában. Nem baj. Kéne egy kis segítség. Megbízás.
-Megbízás? Miféle megbízás?
-Hát, a szituációnak megfelelően kell kezelni a dolgot, diszkréten és persze minden nyomot eltűntetve. Ha lehetséges ki kell deríteni hogyan és kitől szerzik ezt a felszerelést. Az ellopott felszerelést meg kell semmisíteni, és minden szem és fültanút el kell takarítani.
-Értem, de mi garantálja hogy nem öl meg?
-Kell valaki aki ezt elintézi. Külsős és megbízható.
-Mit kapok ha megteszem?
-Hm... Azt majd még eldöntöm.
-Szellem hol van?
-Szellemet hátbalőtték. Eltalálták a gerincét. Nem tud mozogni nyaktól lefelé. És erősen romlik az állapota. Csak órái lehetnek.
Hogy mi? Ez lehetetlen! Elsőnek Fang másodjára Szellem! Elveszítem az egész csapatomat!
-Láthatom?
-Igen. De nem szép látvány.
Elvezetett egy kis szobába. Szellem ott feküdt bent, infúziók lógtak ki belőle, lélegeztetőre volt kapcsolva és alig élt.
-Szellem!
-S....Strelok! Mit csinálsz itt?
-Szellem! Te jó isten! Jól vagy?
-Jól...Mi.....Mi történt?
-Elkapták őket. Ne félj! Minden rendben lesz.
-Rendben. Strelok! Kapd el őket!
-El fogom....El fogom....
Kimentünk a szobából. A parancsnokkal szóbaelegyedek.
-Parancsnok úr mi baja?
-A reggelt nem éri meg, speciális golyóval lőtték meg. Nem tehetünk semmit. Csak a Lélek lelet segíthetne de tilos bármiféle leletet magunknál tartani. Az összes leletet le kell adnunk Yantarba a laborba. Ott meg nem adják ki senkinek. Ha találsz egyet akkor azzal gyógyíthatod. Ha valami fura okból mégis találsz egy Lélek leletet akkor sem biztos hogy tud majd járni.
-Értem.
-Adunk lőszert a fegyveredbe, felszerelést és detektort. Elsődleges feladatod megtalálni az ellátmányt és ha közben találsz egy Lélek leletet azt is elhozhatod. De siess! Reggelig van időd!
Elindultam. Reggelig kell szereznem egy lélek leletet vagy Szellem meghal. Sietnem kell. De hol kezdjem? A szabadság bázisánál. Ott szoktak lenni ezek a bandita összejövetelek. Ott talán valaki tud segíteni. De, elsőnek kell egy bandita dzseki. Sidorovich az ad el ilyen dolgokat. Elsőnek hozzá megyek.
-Á! Megjelölt! Mit csinálsz itt?
-Nem megjelölt. Strelok.
-Mi? Strelok? Felvetted a nevét?
-Nem. Majd elmondom.
-Mi kellene?
-Bandita álruha.
-Hm. Nos. A bandita ruha 9000 rúbel. Fizess és viheted.
-Értem, egy Lelet is kellene.
-Lelet? Az drága. Mi?
-Lélek.
-Értem. 30 000. És kész. Nincs alku.
-Értem. Akkor, kérek egy Lélek leletet és egy Bandita ruhát. Itt van 39 000 rúbel.
-Széééép. Strelok vagy Megjelölt, akárhogyan is hívnak szép summát szedtél össze.
-Csak add ide amit kértem. Most!
Odaadta majd kimentem. Elsőnek a bázisra mentem vissza. Ott a parancsnok fogadott.
-Strelok! Mit csinálsz itt? Megvan amit kértem?
-Nem. Hoztam a leletet Szellemnek.
-Értem. Vidd be hozzá de utána menj dolgodra.
Bevittem Szellemnek és az orvosnak odaadtam a leletet. Ő felhelyezte a gerincére és vártunk. Én mentem tovább a Szabadság bázisára. A bázis előtti faluban felöltöztem és bementem. Nem sima bandita dzsekit vettem hanem egy hosszú bőrköpenyt. A titkos tartalékainkból kivettem 50 000 rúbelt majd bementem a szabadság bárjába. Ott lent eléggé durva hangulat uralkodott. Mivel láttam pár arcot akiket korábban megszivattam kimentem és felvettem egy símaszkot. Beléptem. A Vintorezemet kint hagytam a faluban. Egy sima AK-74u volt nálam. Bent szóbaelegyedtem a tapasztaltabb banditákkal. Csak rajtam volt Símaszk. Eléggé furcsán néztek rám. Leülök 4 bandita közé és elkezdek beszélgetni. Mind a négyet ismerem. Az első Stanyiszlav Borov. Igen, ez annak a Borovnak a testvére akit akkor öltem le mikor az X18 laborba akartam lemenni és kellett a kulcs. Mellette egy fekete zubbonyos figura ült, ő Alexej Zakarov. Ő egy bandita volt aki a parkolóban volt. Abban a parkolóban amit az amnéziám első napján kifosztottunk Petruháékkal. Ő volt az egyedüli túlélő de csak azért mert elmenekült. Később elkapták Wolfék és jól megkínozták. Állítólag 5 nagyszerű hetet töltött el egy macséta és egy akkumulátor társaságában. Azt mondják Wolfot kinyírta és most engem akar megölni. Aki ott ül egy vodkával a kezében az Igorjok Rasputyin. Ővele akkor toltam ki mikor Fang még élt és külön dolgoztunk. Az ő testvérét lőttem ki mikor infó kellett a Monolithról. Eléggé dühös rám és azt mondják egy figurát aki Streloknak vallotta magát előtte kilógatott a Savas tó fölé és lassan beleengedte. És nézte. Az utolsó, nos, ő a legdühösebb rám. Ővele akkor találkoztam mikor Sidorovichnak csináltam egy melót, miszerint a szemétdombon volt két csöves aki kirabolt mindenkit aki belépett a Szemétdombra. Azt hittem agyonlőttem de nem. Bekötözte a sebeit és 3 napig fetrengett a rejtekhelyükön mert nem bírt lábraállni. Mikor fel tudott kelni elvánszorgott a szabadság bázisáig és itt épült fel. Még mindig sánta. Ezek egyesével is megölnének, így összesen széttépnének. Leülök közéjük. Rendelek mindenkinek egy Vodkát.
-Hmmm....Stalker. Mit akarsz?-mondja Borov.
-Valami extrát.
-Mi lenne az?-mondja Alexej.
-Nem tudom. Mi van?
-Fegyver? Lelet? Vagy.....Netán.....Valam nagyon extra?-Mondja Rasputyin.
-Értem. És te mit tudsz adni?
-Zakarov? Ő nem beszél. Kussol amióta Strelok kitolt vele!-mondja Borov.
-Értem. Akkor, mit tudnak ajánlani?
-Tudod, vannak korrupt emberek. És akik korruptak, azok a mi barátaink. És a barátaink adnak nekünk ajándékokat.-mondja Borov.
-Milyen ajándékok?
-Semmiség. Pár fegyver, felszerelés, étel, ruha.....-mondja Borov.
-Értem. Mit kértek a ruháért?
-Ezt Rasputyin kollega dönti el. De ne itt. Menjünk ki. A vérszopófalu tiszta ott beszélünk.
Felállunk és kimegyünk. A vérszopó falu ideális hely, el lehet rejteni itt a hullákat. A terv megvan, itt biztos egy pincében van a cucc, ha lemegyünk a pincébe én megyek utolsónak, kirúgom a létrát és beöntök egy kis benzint. Vagy bedobok egy TNT-t. Ideértünk. Bementünk a falu szélén lévő házba. Ott leültünk beszélgetni.
-Nos, akkor. Páncél kellene? –kérdi Borov.
-Igen. Katonai páncél.
-És mire kellene?-kérdi Rasputyin?
-Igorjok! Nem illik! Csak vegye meg.-mondja Borov.
-Mindenképpen kellene a páncél. Eladjátok?
-Mennyit fizetsz?-kérdi Alexej
-50 000 rúbel.
-Nézd már! A kis újgazdag!-mondja Alexej.
-Ne az érdekeljen mennyi csak az hogy fizetek! Hozzátok ide!
-Nem úgy van az. Te gyere és te válassz.-mondta Borov.
Egy titkos csapóajtóhoz vittek, és mondták menjek le.
-Csak utánatok, nem akarok meglepetéseket.
Mikor lement Borov mondták menjek. Na bakker, ez sem jön be. De az incognito az incognito. Lementem. Lent választottam egy ruhát és odaadtam a pénzt. Elindultam visszafele. Amikor megyek felfelé felcsúszik a kabátom ujja és kilátszik a tetoválásom.
-Nézd Borov! STRELOK!-mondja Alexej.
-Strelok te patkány!-mondta Borov.
Gyorsan felmentem és ledobtam egy gránátot. Gyorsan lecsuktam a csapdaajtót és hallottam a robbanást. Lenéztem, mindenki meghalt. Ekkor ütést kapok hátulról. A francba! Zakarov nem volt lent velünk! A francba most megöl! De....nem...Felébredek. Kinyitom a szememet és mozgok! Élek. Nem ölt meg. Egy PDA van előttem. Nézem, mi van benne. Egy üzenet. A szövege a következő: Üdvözlet a faluban, amiben most én vagyok az úr. Ha megpróbálsz megszökni, megöllek. Le kell győznöd. Meg kell találnod. Itt vagyok valahol a faluban. De vajon hol? Előtted? Mögötted? Fölötted? Alattad? Vajon hol? Ha megtalálsz akkor nyersz. De ha nem, én talállak meg és neked véged. Kezdjük! Ipi-apacs!
Hogy a fene álljon a fejébe! Hol lehet ez a hülye? Mit játszik? Hol a puskám? Csak a késem van nálam meg a pisztolyom egy tölténnyel. Ajjj! Oké, oké meg kell keresnem. Elindulok. Óvatosan lopakodok át az utcán. Amikor átértem találok egy cetlit:
Ó! Ha nem szóltam volna! Itt élnek még vérszopók. Csak este jönnek elő!
Káprázatos. Ez hiányzott. Rendben, óvatosan kilesek az ablakon. Nem látom. Egyszercsak elkap hátulról.
-Strelok! Csak nem hitted hogy nem tudok lopakodni? Szellemnél is jobb vagyok! Nehogy azt hidd kifogsz rajtam!
-Zakarov! Engedj el! Most már nincs veled dolgom. Ha megígéred hogy nem mondod el mit láttál itt akkor elengedlek! Nem öllek meg csak engedj el!
-Miről beszélsz? Ez szerinted érdekel? Csak te kellessz! Végre ketten vagyunk. Most véged!
Ekkor elkaptam a kezét és hátracsavartam. Fejberúgtam és letepertem. Kikapom a kezéből a kést és eldobom. A késemmel átvágom a nyakát.
-Lehet jól lopakodsz, de közelharcban pocsék vagy.
Felvettem a kését és eltettem. Levittem a pincébe a többiek közé. Becsuktam az ajtót és lent elaludtam. Másnap reggel elmentem a Szabadság bázisára és vettem 10 liter benzint. Levittem a hullákhoz. Volt nálam TNT is de azt későbbre tartogatom. Mivel a lőszert nem tudják beazonosítani ezért azokat elrakom, de a fegyvereket nem. Visszamegyek a másik faluba, ott felveszem a rendes ruhámat a bandita ruhából és a holttestekből valmint a fegyverekből, felszerelésből és a katonai cuccokból csináltam egy szép kis tábortüzet. Mikor már mindenki égett lezártam a csapóajtót és a főgerendákra raktam egy töltetet. Mikor ezzel megvoltam kimentem és felrobbantottam a házat. A ház összedőlt, rá a hullákra. Még égett egy darabig majd elaludt a tűz. Én addigra már kereket oldottam és visszamentem a katonai bázisra.
-Strelok! Végre itt van. Hogy halad?
-Kész vagyok. Mindet elégettem és megöltem. Mindenki aki tudott róla az halott.
-És megtudta honnan szerezték a felszerelést?
-Igen. Egy korrupt figura van a katonaságnál. Azt maguknak kell kideríteni ki az.
-Értem. De most hagyjuk ezt. Menjen, Szellem beszélni akar magával.
Bementem az orvosira. Szellem várt rám.
-Szellem. Mit szeretnél?
-Strelok! Belefáradtam!
-Mibe?
-Tudod, elegem van. Fang meghalt, nekem rémálmaim vannak a Zónáról, most meg majdnem nyomorék lettem. Szerintem menjünk haza. Otthon majd dolgozunk rendesen, de az sem biztos, legalábbis ha Fang vagyonát is hozzávesszük akkor van KB fejenként 500 000 rúbelünk, abból eléldegélünk.
-Én is így gondolom. De nekem hiányozni fog a Zóna.
-Ne érdekeljen a Zóna! Ember! Jól élünk!
-Rendben. Beszélek a parancsnokkal.
Kimegyek, és a parancsnokkal elkezdek beszélgetni a dologról.
-Szóval, haza akarnak menni?
-Igen. Csak még összekapjuk a dolgainkat.
-Értem. Jutalmat is tudok adni a szolgálataiért. 500 000 rúbel! Köszönjük a segítséget!
-Nincs mit uram, nincs mit.
Jóhogy, 500 000 rúbelért még egy kisóriást is leölnék késsel! Najó, Szellem ahogy látom elkészült.
-Na Strelok. Megyünk?
-Megyünk.
Összepakoltam, de a ruhámat és a Vintorezemet nem adtam le. Magammal viszem. Éppen idnulnék mikor a parancsnok megállít.
-Strelok! Jöjjön! Kérem csak maga segíthet!
-Mi?
-Veszélyhelyzet! Pripjatyban!
Leállt a helikopter. Szellem értetlenkedett.
-Strelok. Mi lesz?
-Te neked semmi. Csak én megyek. Pripjatyot ismerem mint a tenyeremet te nem tudsz segíteni.
-De menni akarok!
-Meghallgathatod az eligazítást. De nem jöhetsz velem.
-Értem.
Bementünk a parancsnok ott volt. Beszédbe elegyedtünk.
-Strelok! Kell a segítséged!
-Mi?
-Segítséget kértek Pripjatyból. Az ottani csapatunk küldte a jelet.
-Mit akarnak?
-Nem tudjuk. Tönkrement az adónk, csak SOS jeleket tudnak küldeni.
-És honnan tudják hogy én kellek?
-Rendszerünk van. Ha különleges segítség kell akkor 3 segélykérést küldenek és most ez kell. Csak te segíthetsz!
-Rendben. Megyek.
-A barátod nem mehet. Csak te!
-Szellem nem is jön.
-Értem. Akkor készülj fel. Reggel indulsz.
Kimentünk, Szellemmel tartottunk egy Vodkás éjszakát, reggel elbúcsúztunk. Szellem felszállt és elment. Moszkvába. Ott ahogy mondta nyit egy boltot, és eladóként fog dolgozni. A felesége és a gyereke is ott él, rég nem látta őket. Remélem boldog lesz. Én részemről felöltöztem és elindultam. Eljutottam Pripjatyba. Egy lakótelep szerűségnél vannak a katonák. Az alagútrendszerben mentem. Nem vett észre senki. Lent az alagutakban sok bajom volt a Zombik miatt. Mikor elértem a bázisukra elrakott fegyverrel bementem. Bent a parancsnokkal beszélgettem.
-Strelok. Az első aki bejutott a reaktorig. A lövész. A gyilkos, A rettegett, A hatalmas. Hány neved van?
-Sok. De ne ez érdekelje magát. Mit akar?
-Nos, két dolgot. Első, egy kérdés. Tudja, sok helikoptert küldtünk a Zóna közepe felé. Mind lezuhant. Pedig bejelöltük az anomáliákat a térképen.
-Értem. Mikori a térkép?
-2011-ben csináltuk meg, miért?
-Csak az a bibi hogy 2012 van. És azóta voltak kitörések. A kitörések meg olyan szemétláda dolgok amik az anomáliamezőket létrehozzák és elpusztítják. És hát, azóta volt egy rakat szóval ezek fabatkát sem érnek.
-Honnan tudja ezt?
-Megfigyeltem.
-Értem. Akkor, nincs mit tenni.
-Miről beszél?
-Kevesen vagyunk. Pripjaty kifogott rajtunk. Túl sok itt a zombi, a Snork a vak kutya falkákról és a sok monolithosról nem is beszélve. Ki kell vonnunk a csapatokat. Holnap ki kell mennünk a Zónából. El kell mondanunk az Orosz hadügynek azt amit a Kitörésekről tudtunk meg.
-Én is mehetek?
-Maga?
-Igen. El akartam menni de maguk miatt maradtam. Azt akarom hogy magukkal vigyenek.
-Értem. Hívjuk holnapra a helikoptert addig feküdjenek le, aludják ki magukat. Holnap nehéz napunk lesz.
Kimentem és leültem vacsorázni. Reggel magamhoz vettem pár tár lőszert, elsősegély cuccot meg anti rad gyógyszereket és felkészültünk. Kirohantunk, 10 zombi volt nyomban előttünk. Én hármat lelőttem a többit a parancsnokék lőtték le. Rohantunk tovább. Hallunk egy nagy durranást, ekkor egy vérszopó ront ki egy házból. Nekemugrik. A vintorezemmel sikerült belelőnöm kettőt de még mozgott. Megcsapott a kezével, de lelőtték. A parancsnok felránt, pofon vág és ordítja:
-Mégegy ilyen és én lövöm le!
Ez nem szórakozik. Rohanunk a leszállópályára. Ott kezdődik az igazi buli. Jönnek a Monolithosok. Elsőnek egy sima bakát lőnek le. Elkezdődik a tűzharc. A parancsnokkal fedezék mögé bújunk és mondom neki:
-Nem bírjuk ki! Jöjjenek már!
-Mindjárt itt vannak!
Ekkor egy monolithos katona tűnik fel de amint feltűnik a felsőteste kettészakad. Felnézünk és a Monolithos csapatok a szemünk előtt szakadnak darabokra. Hallani a keserves ordításukat, a rémes hangot mikor a hús szakad le a csontjukról. És feltűnik 3 katonai helikopter. Egy csapatszállító és két támadó helikopter. Felszálltunk és elindultunk Moszkva felé. Az úton elbeszélgettek velem hogy most egy nagykutyával lesz dolgom, rendesen viselkedjek. Odaértünk. Moszkvában leszállás után bevittek a hadügyminiszterhez. Még a fegyvereimet sem tettem le. Ott álltam csőre töltött Vintorezzel és egy rongyos véres Stalker ruhában.
-Strelok. Kor: 32 éves. Születési neve ismeretlen. Lakhely Moszkva. Születési hely: Moszkva. Besorolás: Szabadúszó, Bűncselekmény: Többszörös gyilkosság, rongálás, hatóság elleni erőszak. Szép kis lista, minimum halálbüntetés. Mondjon egy jó okot hogy ne hajtsuk végre az ítéletet.
-Uram, nélkülem nem lenne szabad az út a Zóna közepéig. És nélkülem még vagy 40 helikopter lezuhant volna, mert nem voltak képesek a Yantari tojásfejek rájönni arra amit én józan paraszti ésszel kifigyeltem.
-Kezd pofátlan lenni.
-Sajnálom uram. De ez az igazság.
-Értem. Akkor, 500 000 rúbel itt van, vigye. Maga tiszta lappal indul neki ennek. Nincs priusza, sem előélete. A nevét megtarthatja. De ha megint visszamegy a Zónába, akkor ne találjuk meg mert kivégezzük! Érti?
-Értem.
-Na most menjen innen. És soha nem volt a Zónában, nincsenek sem leletek, sem mutánsok és pláne nincsenek titkos szervezetek meg kívánságteljesítő kövek valamint életet meg mozgást visszaadó kövek „leletek”.
-Értem.
Kimentem, és indultam vissza a házamba. Moszkva, Ivanov út 3. Ahogy hagytam. Minden rendben van itthon. A családomat felkeresem, de majd később. Elkezdtem nézelődni és találtam pár deszkát meg szöget és egy kalapácsot. A padlásomon egy sarkot bedeszkáztam, mögé rejtettem a Stalker ruhámat és a fegyveremet a lőszeremmel valamint minden tárgyat amit a haveroktól kaptam. Szellemtől kapott késemet, Fangtől kapott pisztolyomat, mindent. Aznap este munkákat nézegettem és végre puha ágyban aludtam. És hogy milyen a papucs élet? Remek! A feleségemmel két-három héten belül összejöttem megint, most meg békésen élünk. Strelok voltam. A lövész. Ez meg az én történetem volt. Ami mostmár történelem........Vagy mégsem? Majd kiderül........

Itt az új, remélem jó lett.
 
Elolvastam az első részt és azt kell mondanom,hogy ilyen jó írást meg soha nem láttam.
Nekem alapból tetszik Sztrelok személye.Mindenesetre nagyon tetszett
 
Ember, ez marha jó! Elég Drámai a hatás az elsőbe, a harmadikba, meg az utolsóba is. Imádom! Feltétlenül legyen folytatás, mert ha nem akkor megkereslek és... csak poén :D
 
Az baj mert már lezártam a sztorit. Most rakom fel azt a részt amivel Strelokot megölöm. A másik sztorimat nézd.
 
AM
00:00:00
Пн, 1 января
День
Mon Tue Wed Thu Fri Sat Sun
Vissza
Top Alul