0500 Fel kell kelni hamarosan itt az idő, még ki kell tisztitanom a fejem, este kicsit sok lett a vodka, de szükségem volt rá. Ma mindenki rám számit. Elmegyek a konyhába, senki sincs még fenn rajtam kivül. Lopok Iván eldugott kávéjából, az isten tudja honna szerzi, de mindig van neki, ez egy kincs itt a zónában. Kimegyek a balkonra, kövér cseppekben esik az eső, a távolban villámok cikáznak felénk tart, lehet hogy éppen elkerüljük. Lassan iszom a kávéból az ize valami rettenet, de legalább van bene koffein. Vissza megyek, Iván még mindig alszik, éppen úgy ahogy szokott hasonfekve, a kezeit lelógatva, mintha át akarná ölelni az egész világot, vagy legalábbis az ágyát. Leülök az ágyamra és elkedek öltözni, a bakancsom kötöm már mikor Iván is felébred.
-Dimitrij? - kérdi álmosan
-Igen.
-Mit csinálsz, és hány óra van?
-Negyed hat és indulok ki. Mellesleg nem láttad a kesztyűmet?
-Biztos a kocsiban hagytad.
-Kösz - és indulok ki. Az ajtóban vagyok, mikor feleszmél
-Dehát esik?!
-Csak a garázsba megyek - megnyugodtva alszik vissza.
Útközbe látom a főnök is készülődik, jópáran vannak körülötte. Az nivában megtalálom a kesztyűim, még kintről hoztam be, gondoltam jó hasznát veszem a söfőrkesztyűmnek, azóta főleg hajtóvadászatokon használtam. Most komolyabb dolgom lesz, de előtte még ántnézem a kocsit, nehogy most hagyjon cserben.
0415 Szemerkél, ez a rohadt eső már megint itt van a nyakamon. Egyszerűen utálom, nem csak azért mert eláztat, hideg, vagy mert rontja a látási viszonyokat, hanem, mert elrontja a ballisztikus görbét is, most lőhetem be újra a fegyverem, de igy sem lesz elég pontos. Épp kitolnám az SVU-m mikor az egyik mellettem fekvő baka rám szól:
-Ne!
-Miért nincs itt senki és muszály belőnöm a fegyvert esőre is?
-De ez savas eső, ha kidugod a fegyvered az akciónak vége.
-Akkor adj valamit amivel védhetem.
A baka elkezd fészkelődni mellettem a táskájában próbál turkálni, elég nehéz igy, hogy hárman fekszünk alig 5 négyzetméteren egy gillihan takaró alatt, én középett jobbra a turkáló baka, balra a másik forditva és lesi a tájat mögöttünk. Mindkettőnél VLC puskák, nálam a kis kedvencem egy hangtompitós infratávcsöves SVU, két tár uránbevonatú finomlőporos 7.62-es ultraszonikus tölténnyel. Ha meghallanád a lövést, akkor szerencséd volt, persze a hagtompitó nélkül.
-Megvan - mondta a baka és átnyújt egy hosszú zöldes zacskót.
-5 perc és nem több, ha lehet az optika maradjon a takaró alatt.
-Értettem.
Hanyattfordulok a fegyverem magamra fektetem és felhúzom rá a zacskót, ami kissé rugalmas és zsiros boritású, felnevetek.
-Mi olyan vicces?
-Hát az, hogy óvszert kell húznom a fegyveremre - a baka rámnéz ahogy a hasamon fekvő fegyverem csövére próbálom felhuzni a zacskót és elmosolyodik. A másik tudomást sem vesz rólunk. Mikor végezek visszafordulok majd kisé lejebb csúszom, a fegyvert a vállamhoz emelem és célt keresek, 650 méterre az út szélén a kereszt, de tegnap már lőttem rá egy hatalmas lyukat, nem akarom teljesen tönkretenni, új célt keresek. Nézem a fák koronáját végre találok egy teljesen függőleges ágat, olyan karomnyi vastagot. Cél, tűz és az ág recsegve esik le. 1,75 tegnap csak másfél beosztást esett, kövér cseppekbe esik az eső, remélem jobban már nem fog.
0555 Kész, minden csavar a helyén a gyújtás is remek, pöccre indul. Már mindenki talpon van a teherkocsik is felsorakoztak csak a tank nincs a sor elején, megyek megnézem mi van vele. A T-55-s a garázsában áll mellette a szerelők alszanak Oleg rajta, Jakus egy széken az újfiút nem látom. Kissé megköszörülöm a hangom, hogy olyan legyne mint Lukash főhadnagyé majd elkiáltom magam:
-Katonák sorakozó!
Jakus elvágódik a székkel, Oleg felpattan és a tankon kezd szalutálni, a tankból egy koppanás hallatszik, majd némi káromkodás után feltűnik az újoncunk is, aki jelenteni szeretne, de mikor meglát elakad a szava.
-Marha vicceid vannak Dimitrij- mondja Jakus miközben feláll, közben Oleg is észheztért és halkan szidni kezdi a felmenőimet, de magbocsátok neki, hisz jó bajtárs és nincs még egy ember, aki igy tudna vezetni egy 40 tonnás harckocsit mint ő, bár erre ritkán van alkalma a zónában.
-Már rég kész kellene lennetek.
-Mennyi az idő? - kérdi Jakus
-5 perc múlva indulunk.
-A francba egész este az alapjárattak szórakoztunk, aztán elaludhattunk, gyors rendbe kell hozni.
-Már nem. - szól közbe az újfiú - Az este sikerült megszerelni, és még az éjjelátóval is kezdtem valamit.
-Akkor gyorsan guruljatok előre, és ha lehet most hozzatak lőszert is.
Beszállok a Nivába és beállok a kantin elé, a Főnök már az ajtóban várt. Ketten tartotják fölé a köpenyt és a karjukat is, de ő túl büszke, hogy rájuk támaszkodjon. Beszáll és én a bekötözött arcát nézem a visszapillantóból.
-Kérem. - mondta rekedte hangon
-Elnézést uram. - és levettem a szemem a visszapillantóról. Ritka csúnya látvány volt mikor az a valami leköpte, az arca mintha összefojt volna a szemei ólomszinűek lettek. Nem láttam őt mióta hazahoztam arról a hajtóvadászatról, nem is akartam, bár sokan megfordultak itt, legtöbben orvosok, hogy kitisztitsák a sebeit, most nekünk kellett az orvoshoz menni. Állitólag van valami folyadék ami a vérbe kerülve felgyorsitja a gyógyulást, de emberen még nem próbálták. Ezért megyünk most, hogy megfigyelt körülmények közt próbálják ki. Két exoskeletonos szállt még be egy előre egy hátra. Elindultunk.
0605
-Elindultak.
-Vettem.
-3 perc múlva elérik a rajtaütési pontot.
Felhúzom a másik gumit a fegyveremre. A konvoj lassan közeledik, felőlünk egy tank fedezi rajta egy esőköpenyes a golyószórónál, a másik oldalon egy golyószórós niva. Középen egy másik niva halad. A konvoj eleje elérte a meglőtt keresztet, senki sem figyelt fel rá. Lassan kitolom az SVU-m és célzok, nem sietem el a niva anyós ülésén egy fura ovaerallos katona ül, épp olyan mint a kisérőimé, midenütt fura lemezek vannak rajta van rajta egy légzőkészülék is, biztos vegyi támadás ellen, biztos nehéz. Én csak egy egyszerűbb katonai ruhát kaptam nyitott arcrésszel, de kaptam hozzá palackot is, nem tudom minek, nem lehet ezeknél a fegyvercsempészeknél harci gáz, ha igen, akkor sem vetik be ilyen közel. A ruhám, viszont bűzlik valami kenőcstől, azt mondták ez lesz a legjobb nekem, nagyon furcsák voltak, még azt sem tudom hol vagyunk. Két hete hoztak egy HIND helikopteren a Minszki katonai akadémiáról. Mesterlövészetet tanultam, ott vagyis tanultam volna, csak már minden csinját ismertem, nagyapa jól meg tanitott a nagantjával. Tegnapelőtt hajnaban értem ide, a semmi közepére kiástuk a fedezéket, bebujtunk a gillihan takaró alá és azóta nem mozdultam már épp ideje elvégezni a melót még egy nap és nem tudom hogyan vonulnánk vissza.
A francba már megint elgondolkodtam, most célozni, majd lőni kell, aztán a helikopteren lehet majd gondolkodni. A cél épp elém előttem látom a vállapját, de a fejét nem, igy a kocsi tetejére célzok, 1,75 beosztással feljebb és tűz. A kocsi teteje sárga szikrát vet és az ablakot beteriti a vér. Találtam, megint, 26-0 a javamra, nem mozditom a fegyvert hátha nem látták a villanást.
A franba, ránk lőttek, gyorsan a gázba taposok és bebujok az uaz mögé, a fedezékébe.
-Főnök!
-Nyugalom - szól am melletem ülő, ismerős a hangja, bár kicsit rekedt - , megvagyok, Boriszt lőtték le - hátranéz és hozzáteszi - és Szergejt.
-De hát Boriszt megölte az a savatköpő mutáns?
-Nem, bár többet kapott, mikor elém ugrott, de nem halt meg, akiről mindenki azt hitte, hogy én vagyok az Borisz volt.
-Akkor most tovább a dokikhoz?
-Miért mennénk? Elvégre meghaltam. Irány vissza, a többiek majd elintézik, az orrlövészt.
A fracnba, a tank tetején kiszurtak gyors le kell szednem, mielőtt kilyuggat. A fickó feje hátranyaklik miközbe az agya az esővel vegyül el. Ezt már mindenki látta, a golyószórós niva megindult felém, tüzel. Őt is leszedem, de ez most mellbe ment. Még húzza a ravaszt miközben lefordul, igy egy sorozatot enged az egyik uaz platójára, ami véresre festi a ponyvát rajta. Eközbe a másikról már leugráltak az emberek és vadul tüzelnek a dombra össze-vissza, ők nem tudják, pontosan merre is vagyunk.
-A tank! - kiáltja a baka. Ekkor látom, hogy a tank felénk fordul. Lesnyilásra célzok, de nem látom a sofőr fejét, bekepcsolom az infrát, a kis telepről lassan izzik fel a megvilágitás. Belenézek, minden világit, nézem a sofőrt, a kis cseles az egyik oldalra van elhajolva, hogyha középre céloznék, max a fülét kapjam el. A jobb szélre célzok, a szűk rés tetején pattan meg a golyó és két felé válik az egyik az ülésbe fúródik, de a nagyobbik szikra valahol a nyaka táján találja el, még némi vér is spriccel ki a kis résen. A tank hirtelen balra fordul egyenest az árokba majd kilógó farral még 90 fokot fordul és a csöve felszántja a földet. Gyorsan kimászok hátra mig a másik baka átveszi a helyem és fedeznek, mig biztos távba nem érek, hogy aztán én fedezhessem őket, szerencsére az eső már elállóban van. Alig teszek meg pár lépést lefele mikor a lesünk felrobban. A robbanás engem a völgybe lök egy kidőlt fa ágai közt landolok. nem merek mozdulni. Hallom ahogy a katonák szitkozódva felérnek a domb tetejére, majd nevetnek a maradványok fölött. Majd elmennek. Hivnom kell a helikoptert, a feladat teljesitve, veszteség két fő.Az eső elállt, lassan mozdulok, mindenem, fáj, de mégse a karcolások begyógyultak az ütések már nem fájnak és a tarkomon is csak a haj van megpörkölődve, ekkora szerencsém nem lehet, a ruha teszi ezt. Dél van hivom a parancsnokságot, jelentem a küldetést, a válasz lassan érkezik. A helikopter 5 kilométerre fog várni 20 perc múlva, maximum 1 percet vár rám, jobb ha azonnal elindulok. 5 kilométer 20 perc alatt, és csak 1 percet vár, ez elég kevés idő csak nagyon rizikós helyzetekben adnak ilyen keveset, de itt már nincs semmi veszély, csaknem tévedek el fényes nappal. Úgy futok ahogy csak tudtok, közbe azaz érzésem támad mintha követnének, hátranézek semmi, futok tovább már látom a helikoptert, mikor valami megkarmol és leterit, hanyattfodulok és rászegezem a pisztolyt, de semmi, mintha a levegő remegne felettem, és valami irtózatos bűzt érzek, lövések a helikopterből majd vér fröccsen a levegőből és két vörös szemet pillantok meg. Ez meg mi, és egy csápos emberszerű lény zuhan rám.
-Jöjjön már mielőtt több is jön!
Kimászok alóla mad fel a helikopterra. Miközben a sebeim látják el, remegek, nehezen elszánom magam a kérdésre.
-Mi volt ami rámtámadt?
-Egy vad kutya.
-De hát csápjai voltak és emberszerű volt.
-Katona maga egy nagyszerű munkát hajtott végre, ami sajnos két társa életébe került, és maga is majdnem ott maradt, mikor a tank a leshelyükre lőtt, azok a csápok, amiket látott csak a képzelete szüleménye, amiket maga a sokktól és megrázkódtatottságtól képzelt oda. És ez parancs.
Az utolsó mondattól elhallgatok, a pilóták még beszélgetnek a rádión kersztül, de csak foszlányokat hallok, az egyik félretett fejhallgatón felerősitem a hangot és alá fekszem.
-Hihetetlen a hadnagy!
-Az bizony mindig tudja hova kell lőni, láttad most is két golyó pont a fejbe, más örül, ha eltalál egy ilyet, nem még hogy fejbelövi.
-Én inkátt a fiút lőttem volna, ne szenvedjen mikor a vérszopó... - és elhallgat a beszélgetés a hadnagy kihúzta a fejhallgatót és rászól a pilótákra, nem mozdulok, mintha már aludnék."Vérszopó", akár mi is az nem akarok többel talákozni. Ha hazaérek kiveszek egy hónap kimenőt az biztos.
-Dimitrij? - kérdi álmosan
-Igen.
-Mit csinálsz, és hány óra van?
-Negyed hat és indulok ki. Mellesleg nem láttad a kesztyűmet?
-Biztos a kocsiban hagytad.
-Kösz - és indulok ki. Az ajtóban vagyok, mikor feleszmél
-Dehát esik?!
-Csak a garázsba megyek - megnyugodtva alszik vissza.
Útközbe látom a főnök is készülődik, jópáran vannak körülötte. Az nivában megtalálom a kesztyűim, még kintről hoztam be, gondoltam jó hasznát veszem a söfőrkesztyűmnek, azóta főleg hajtóvadászatokon használtam. Most komolyabb dolgom lesz, de előtte még ántnézem a kocsit, nehogy most hagyjon cserben.
0415 Szemerkél, ez a rohadt eső már megint itt van a nyakamon. Egyszerűen utálom, nem csak azért mert eláztat, hideg, vagy mert rontja a látási viszonyokat, hanem, mert elrontja a ballisztikus görbét is, most lőhetem be újra a fegyverem, de igy sem lesz elég pontos. Épp kitolnám az SVU-m mikor az egyik mellettem fekvő baka rám szól:
-Ne!
-Miért nincs itt senki és muszály belőnöm a fegyvert esőre is?
-De ez savas eső, ha kidugod a fegyvered az akciónak vége.
-Akkor adj valamit amivel védhetem.
A baka elkezd fészkelődni mellettem a táskájában próbál turkálni, elég nehéz igy, hogy hárman fekszünk alig 5 négyzetméteren egy gillihan takaró alatt, én középett jobbra a turkáló baka, balra a másik forditva és lesi a tájat mögöttünk. Mindkettőnél VLC puskák, nálam a kis kedvencem egy hangtompitós infratávcsöves SVU, két tár uránbevonatú finomlőporos 7.62-es ultraszonikus tölténnyel. Ha meghallanád a lövést, akkor szerencséd volt, persze a hagtompitó nélkül.
-Megvan - mondta a baka és átnyújt egy hosszú zöldes zacskót.
-5 perc és nem több, ha lehet az optika maradjon a takaró alatt.
-Értettem.
Hanyattfordulok a fegyverem magamra fektetem és felhúzom rá a zacskót, ami kissé rugalmas és zsiros boritású, felnevetek.
-Mi olyan vicces?
-Hát az, hogy óvszert kell húznom a fegyveremre - a baka rámnéz ahogy a hasamon fekvő fegyverem csövére próbálom felhuzni a zacskót és elmosolyodik. A másik tudomást sem vesz rólunk. Mikor végezek visszafordulok majd kisé lejebb csúszom, a fegyvert a vállamhoz emelem és célt keresek, 650 méterre az út szélén a kereszt, de tegnap már lőttem rá egy hatalmas lyukat, nem akarom teljesen tönkretenni, új célt keresek. Nézem a fák koronáját végre találok egy teljesen függőleges ágat, olyan karomnyi vastagot. Cél, tűz és az ág recsegve esik le. 1,75 tegnap csak másfél beosztást esett, kövér cseppekbe esik az eső, remélem jobban már nem fog.
0555 Kész, minden csavar a helyén a gyújtás is remek, pöccre indul. Már mindenki talpon van a teherkocsik is felsorakoztak csak a tank nincs a sor elején, megyek megnézem mi van vele. A T-55-s a garázsában áll mellette a szerelők alszanak Oleg rajta, Jakus egy széken az újfiút nem látom. Kissé megköszörülöm a hangom, hogy olyan legyne mint Lukash főhadnagyé majd elkiáltom magam:
-Katonák sorakozó!
Jakus elvágódik a székkel, Oleg felpattan és a tankon kezd szalutálni, a tankból egy koppanás hallatszik, majd némi káromkodás után feltűnik az újoncunk is, aki jelenteni szeretne, de mikor meglát elakad a szava.
-Marha vicceid vannak Dimitrij- mondja Jakus miközben feláll, közben Oleg is észheztért és halkan szidni kezdi a felmenőimet, de magbocsátok neki, hisz jó bajtárs és nincs még egy ember, aki igy tudna vezetni egy 40 tonnás harckocsit mint ő, bár erre ritkán van alkalma a zónában.
-Már rég kész kellene lennetek.
-Mennyi az idő? - kérdi Jakus
-5 perc múlva indulunk.
-A francba egész este az alapjárattak szórakoztunk, aztán elaludhattunk, gyors rendbe kell hozni.
-Már nem. - szól közbe az újfiú - Az este sikerült megszerelni, és még az éjjelátóval is kezdtem valamit.
-Akkor gyorsan guruljatok előre, és ha lehet most hozzatak lőszert is.
Beszállok a Nivába és beállok a kantin elé, a Főnök már az ajtóban várt. Ketten tartotják fölé a köpenyt és a karjukat is, de ő túl büszke, hogy rájuk támaszkodjon. Beszáll és én a bekötözött arcát nézem a visszapillantóból.
-Kérem. - mondta rekedte hangon
-Elnézést uram. - és levettem a szemem a visszapillantóról. Ritka csúnya látvány volt mikor az a valami leköpte, az arca mintha összefojt volna a szemei ólomszinűek lettek. Nem láttam őt mióta hazahoztam arról a hajtóvadászatról, nem is akartam, bár sokan megfordultak itt, legtöbben orvosok, hogy kitisztitsák a sebeit, most nekünk kellett az orvoshoz menni. Állitólag van valami folyadék ami a vérbe kerülve felgyorsitja a gyógyulást, de emberen még nem próbálták. Ezért megyünk most, hogy megfigyelt körülmények közt próbálják ki. Két exoskeletonos szállt még be egy előre egy hátra. Elindultunk.
0605
-Elindultak.
-Vettem.
-3 perc múlva elérik a rajtaütési pontot.
Felhúzom a másik gumit a fegyveremre. A konvoj lassan közeledik, felőlünk egy tank fedezi rajta egy esőköpenyes a golyószórónál, a másik oldalon egy golyószórós niva. Középen egy másik niva halad. A konvoj eleje elérte a meglőtt keresztet, senki sem figyelt fel rá. Lassan kitolom az SVU-m és célzok, nem sietem el a niva anyós ülésén egy fura ovaerallos katona ül, épp olyan mint a kisérőimé, midenütt fura lemezek vannak rajta van rajta egy légzőkészülék is, biztos vegyi támadás ellen, biztos nehéz. Én csak egy egyszerűbb katonai ruhát kaptam nyitott arcrésszel, de kaptam hozzá palackot is, nem tudom minek, nem lehet ezeknél a fegyvercsempészeknél harci gáz, ha igen, akkor sem vetik be ilyen közel. A ruhám, viszont bűzlik valami kenőcstől, azt mondták ez lesz a legjobb nekem, nagyon furcsák voltak, még azt sem tudom hol vagyunk. Két hete hoztak egy HIND helikopteren a Minszki katonai akadémiáról. Mesterlövészetet tanultam, ott vagyis tanultam volna, csak már minden csinját ismertem, nagyapa jól meg tanitott a nagantjával. Tegnapelőtt hajnaban értem ide, a semmi közepére kiástuk a fedezéket, bebujtunk a gillihan takaró alá és azóta nem mozdultam már épp ideje elvégezni a melót még egy nap és nem tudom hogyan vonulnánk vissza.
A francba már megint elgondolkodtam, most célozni, majd lőni kell, aztán a helikopteren lehet majd gondolkodni. A cél épp elém előttem látom a vállapját, de a fejét nem, igy a kocsi tetejére célzok, 1,75 beosztással feljebb és tűz. A kocsi teteje sárga szikrát vet és az ablakot beteriti a vér. Találtam, megint, 26-0 a javamra, nem mozditom a fegyvert hátha nem látták a villanást.
A franba, ránk lőttek, gyorsan a gázba taposok és bebujok az uaz mögé, a fedezékébe.
-Főnök!
-Nyugalom - szól am melletem ülő, ismerős a hangja, bár kicsit rekedt - , megvagyok, Boriszt lőtték le - hátranéz és hozzáteszi - és Szergejt.
-De hát Boriszt megölte az a savatköpő mutáns?
-Nem, bár többet kapott, mikor elém ugrott, de nem halt meg, akiről mindenki azt hitte, hogy én vagyok az Borisz volt.
-Akkor most tovább a dokikhoz?
-Miért mennénk? Elvégre meghaltam. Irány vissza, a többiek majd elintézik, az orrlövészt.
A fracnba, a tank tetején kiszurtak gyors le kell szednem, mielőtt kilyuggat. A fickó feje hátranyaklik miközbe az agya az esővel vegyül el. Ezt már mindenki látta, a golyószórós niva megindult felém, tüzel. Őt is leszedem, de ez most mellbe ment. Még húzza a ravaszt miközben lefordul, igy egy sorozatot enged az egyik uaz platójára, ami véresre festi a ponyvát rajta. Eközbe a másikról már leugráltak az emberek és vadul tüzelnek a dombra össze-vissza, ők nem tudják, pontosan merre is vagyunk.
-A tank! - kiáltja a baka. Ekkor látom, hogy a tank felénk fordul. Lesnyilásra célzok, de nem látom a sofőr fejét, bekepcsolom az infrát, a kis telepről lassan izzik fel a megvilágitás. Belenézek, minden világit, nézem a sofőrt, a kis cseles az egyik oldalra van elhajolva, hogyha középre céloznék, max a fülét kapjam el. A jobb szélre célzok, a szűk rés tetején pattan meg a golyó és két felé válik az egyik az ülésbe fúródik, de a nagyobbik szikra valahol a nyaka táján találja el, még némi vér is spriccel ki a kis résen. A tank hirtelen balra fordul egyenest az árokba majd kilógó farral még 90 fokot fordul és a csöve felszántja a földet. Gyorsan kimászok hátra mig a másik baka átveszi a helyem és fedeznek, mig biztos távba nem érek, hogy aztán én fedezhessem őket, szerencsére az eső már elállóban van. Alig teszek meg pár lépést lefele mikor a lesünk felrobban. A robbanás engem a völgybe lök egy kidőlt fa ágai közt landolok. nem merek mozdulni. Hallom ahogy a katonák szitkozódva felérnek a domb tetejére, majd nevetnek a maradványok fölött. Majd elmennek. Hivnom kell a helikoptert, a feladat teljesitve, veszteség két fő.Az eső elállt, lassan mozdulok, mindenem, fáj, de mégse a karcolások begyógyultak az ütések már nem fájnak és a tarkomon is csak a haj van megpörkölődve, ekkora szerencsém nem lehet, a ruha teszi ezt. Dél van hivom a parancsnokságot, jelentem a küldetést, a válasz lassan érkezik. A helikopter 5 kilométerre fog várni 20 perc múlva, maximum 1 percet vár rám, jobb ha azonnal elindulok. 5 kilométer 20 perc alatt, és csak 1 percet vár, ez elég kevés idő csak nagyon rizikós helyzetekben adnak ilyen keveset, de itt már nincs semmi veszély, csaknem tévedek el fényes nappal. Úgy futok ahogy csak tudtok, közbe azaz érzésem támad mintha követnének, hátranézek semmi, futok tovább már látom a helikoptert, mikor valami megkarmol és leterit, hanyattfodulok és rászegezem a pisztolyt, de semmi, mintha a levegő remegne felettem, és valami irtózatos bűzt érzek, lövések a helikopterből majd vér fröccsen a levegőből és két vörös szemet pillantok meg. Ez meg mi, és egy csápos emberszerű lény zuhan rám.
-Jöjjön már mielőtt több is jön!
Kimászok alóla mad fel a helikopterra. Miközben a sebeim látják el, remegek, nehezen elszánom magam a kérdésre.
-Mi volt ami rámtámadt?
-Egy vad kutya.
-De hát csápjai voltak és emberszerű volt.
-Katona maga egy nagyszerű munkát hajtott végre, ami sajnos két társa életébe került, és maga is majdnem ott maradt, mikor a tank a leshelyükre lőtt, azok a csápok, amiket látott csak a képzelete szüleménye, amiket maga a sokktól és megrázkódtatottságtól képzelt oda. És ez parancs.
Az utolsó mondattól elhallgatok, a pilóták még beszélgetnek a rádión kersztül, de csak foszlányokat hallok, az egyik félretett fejhallgatón felerősitem a hangot és alá fekszem.
-Hihetetlen a hadnagy!
-Az bizony mindig tudja hova kell lőni, láttad most is két golyó pont a fejbe, más örül, ha eltalál egy ilyet, nem még hogy fejbelövi.
-Én inkátt a fiút lőttem volna, ne szenvedjen mikor a vérszopó... - és elhallgat a beszélgetés a hadnagy kihúzta a fejhallgatót és rászól a pilótákra, nem mozdulok, mintha már aludnék."Vérszopó", akár mi is az nem akarok többel talákozni. Ha hazaérek kiveszek egy hónap kimenőt az biztos.