Balage
Member
Persona
svéd feliratos filmdráma
Ingmar Bergman 1966-os Persona című alkotása a filmtörténet egyik legrejtélyesebb és legnagyobb hatású pszichológiai drámája. Nem csupán egy történet, hanem egy kísérleti tanulmány az emberi identitásról, a maszkokról és a lélek sötét rétegeiről.
1. A történet alaphelyzete
A cselekmény két nő különös kapcsolatára épül:
Elisabet Vogler (Liv Ullmann): Egy híres színésznő, aki egy Elektra-előadás közben hirtelen elnémul. Nem fizikai betegség miatt hallgat, hanem belső döntésből: elutasítja a társadalmi szerepeket és a hazugságot.
Alma nővér (Bibi Andersson): Egy fiatal, lelkiismeretes ápolónő, akit megbíznak Elisabet gondozásával.
Hogy a gyógyulást elősegítsék, egy elszigetelt tengerparti nyaralóba költöznek. Itt a felállás aszimmetrikussá válik: mivel Elisabet nem beszél, Alma kezdi el kitölteni a csendet. Saját titkait, félelmeit és bűneit vallja meg a színésznőnek, aki passzív, de figyelmes hallgatóságnak tűnik.
2. A személyiségek egybeolvadása
A film kulcspontja az a folyamat, ahogy a két nő identitása elkezd összemosódni. Alma rájön, hogy Elisabet nem puszta empátiából hallgatja őt, hanem szinte "tanulmányozza" vagy "kiszívja" belőle az élettörténetét (ezt gyakran mentális vámpírizmusként említik).
A határvonalak elmosódnak: ki az ápoló és ki a beteg?
A film egyik leghíresebb képsora, amikor a két nő arcát egyetlen arccá komponálja össze az operatőr, Sven Nykvist.
3. Főbb témák és szimbolika
Persona (Maszk): A cím C.G. Jung fogalmára utal – a maszkra, amit a külvilág felé mutatunk. A film azt vizsgálja, mi marad az emberből, ha ezt a maszkot leveti.
A mozi önreflexivitása: Bergman emlékezteti a nézőt, hogy filmet néz. A film egy vetítőgép beindulásával kezdődik, és a történet egy pontján a "filmkocka" látszólag megolvad és elszakad.
Anya-gyermek viszony: Mindkét nő küzd az anyaság traumájával és a nem kívánt gyermek gondolatával, ami központi feszültségforrás köztük.
4. Miért korszakalkotó?
A Persona radikálisan szakított a hagyományos történetmeséléssel. Tele van szürreális álomjelenetekkel, vizuális metaforákkal és olyan mélységű pszichológiai elemzéssel, ami korábban ritka volt a mozivásznon. Olyan rendezőkre volt óriási hatással, mint David Lynch vagy Woody Allen.
Érdekesség: Bergman a forgatókönyvet egy kórházi tartózkodása alatt írta, amikor súlyos beteg volt, és saját bevallása szerint a film mentette meg az életét és az alkotói kedvét.
Díjak :
1967 Guldbagge Díj - legjobb film
1967 Guldbagge Díj - legjobb női főszereplő: Bibi Andersson (Alma nővér megformálásáért)
1968 National Society of Film Critics - legjobb film
1968 National Society of Film Critics - legjobb rendező: Ingmar Bergman
1968 National Society of Film Critics - legjobb női főszereplő: Bibi Andersson
A film :
Ingmar Bergman - Persona 1966 hardhunsub MImi
Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként...
ok.ru