Balage
Member
Páros vagy páratlan - Кош ба кош
tádzsik feliratos háborús filmdráma
A film magyar nyelvű felirata az én munkám.
A Kos ba kos (nemzetközi címén: Odd and Even) egy 1993-as tadzsik filmdráma, amelyet Bakhtyar Khudojnazarov rendezett. Ez az alkotás a tadzsik filmművészet egyik legfontosabb darabja, amely elnyerte az Ezüst Oroszlán-díjat a Velencei Filmfesztiválon.
A film a polgárháború sújtotta Tadzsikisztánban játszódik, Dusanbe városában. A történet középpontjában egy fiatal lány, Mira áll, akit a szerencsejáték-függő apja feltesz egy kártyapartira – és el is veszít.
A nyertes egy idősebb férfi, aki igényt tart a "nyereményére". Mira azonban nem törődik bele a sorsába: elmenekül, és a város háztetőin, sikátoraiban és a híres dusanbei libegőn keresztül próbál egérutat nyerni, miközben próbálja megtalálni a saját szabadságát a káosz közepette.
Hangulat:
A film egyszerre szürreális, melankolikus és élettel teli. Bár a háttérben zajlik a polgárháború (távoli lövések, katonák feltűnése), a fókusz nem a harcokon, hanem az emberek mindennapi túlélésén és érzelmein van.
A libegő szimbolikája:
A film nagy része a város felett lógó libegő kabinjaiban játszódik. Ez a helyszín a szabadság és a bezártság kettősségét jelképezi: a szereplők a föld felett lebegnek, elszakadva a háborús valóságtól, de mégis egy drótkötélhez vannak láncolva.
Vizuális stílus:
Khudojnazarov képi világa lenyűgöző; a kopottas szovjet lakótelepek és a hegyek látványa különleges, lírai keretet ad a drámának.
Kultúrtörténeti érték:
Betekintést nyújt a 90-es évek eleji közép-ázsiai állapotokba.
Művészi megvalósítás:
Nem egy hagyományos háborús film, hanem egy vizuális költemény a sorsról és a véletlenről (erre utal a cím is: Odd and Even – Páros vagy páratlan).
A Kos ba kos forgatása valóban filmtörténeti ritkaság, mert nemcsak egy háborúról szól, hanem konkrétan a háború sűrűjében készült. Bakhtyar Khudojnazarov rendező és stábja olyan körülmények között dolgozott, amelyek bármelyik hollywoodi produkciót azonnal leállították volna.
Íme a legdöbbenetesebb részletek a forgatásról:
1. Valódi golyózápor a háttérben
A filmben hallható távoli fegyverropogás és robbanások nagy része nem utólagos hangeffekt. Dusanbe utcáin a forgatás alatt is folytak a harcok. A stáb sokszor kénytelen volt leállni, mert a lövöldözés túl közel ért a helyszínhez. Volt, hogy a színészeknek és a technikusoknak fedezékbe kellett vonulniuk a jelenetek között.
2. Harckocsik az utcán
A filmben látható tankok és katonai járőrök nem mind statiszták voltak. A polgárháború sújtotta fővárosban a páncélozott járművek a mindennapi látvány részét képezték. A rendező zsenialitása abban rejlett, hogy ahelyett, hogy megpróbálta volna "eltüntetni" a háborút, hagyta, hogy az a maga nyers valóságában átszivárogjon a képkockákra, ezzel adva a filmnek egyfajta dokumentarista hitelességet.
3. A cenzúra abszurditása
Miközben a stáb a saját életét kockáztatta a romos városban, a hivatalos szervekkel is meg kellett küzdeniük. A helyi engedélyeztetési bizottság vezetője állítólag kézzel írta rá a forgatókönyvre:
"Nálunk nincs polgárháború, tehát nem készíthetnek filmet a polgárháborúról." Ezért a rendezőnek trükköznie kellett a szkripttel, hogy papíron egy "egyszerű szerelmi történetnek" tűnjön, miközben a valóságban a nemzet tragédiáját rögzítette.
4. Technikai nehézségek és romos díszletek
A stáb nem épített díszleteket – nem volt rá szükség. Dusanbe akkori állapota (betört ablakok, omladozó vakolat, kifosztott gyárak) tökéletesen tükrözte a szovjet világ összeomlását. Az infrastruktúra alig működött: az áramkimaradások és az üzemanyaghiány miatt a forgatás logisztikai rémálom volt.
5. Szabadság a káoszban
Furcsamód a rendező később úgy emlékezett vissza, hogy ez az időszak volt a tadzsik filmművészet legszabadabb korszaka. A szovjet ideológiai kontroll már megszűnt, az új állami cenzúra pedig még nem épült ki teljesen a káosz miatt. Ez tette lehetővé azt a fajta vizuális és gondolati szabadságot, ami a filmet olyan egyedivé tette.
Díjak :
1993 Velencei Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst Oroszlán díj a legjobb rendezőnek (Bakhtyar Khudojnazarov). Ez volt a film legjelentősebb áttörése, amely felhelyezte a tadzsik filmművészetet a világtérképre.
1994 Fribourgi Nemzetközi Filmfesztivál - Grand Prix (Nagydíj): A fesztivál fődíja a legjobb filmnek.
1994 Distribution Help Award - forgalmazási támogatási díj
A film :
