Scarecrow
New Member
- Csatlakozás
- 2009.09.12.
- Üzenetek
- 4,939
- Reakció pontszám
- 0
Egyedül ülök a szobában a földön, jobboldalt a falnak támasztva áll az AK amit Bodrostól kaptam, a tár üres...
a földön 3 üres tár, és egy rakás lőszerhüvely van a szobában szétszóródva.
a pisztoly a jobb kezembe 3 golyó maradt benne.
itt vagyok ebben az istenháta mögötti kis porfészekben és várom a halálom...
és közben azon hogy gondolkozom hogy éltem...
Hát így éltem:
3 évvel korábban:
Artyom, várj meg!
De mindjárt lekéssük a buszt, gyere már!
Kifáradtam... Mondta a lemaradt miközben előrehajolva lihegett.
a másik előre nézett látja hogy a busz éppen megfordult a megállónál, hogy felvegye az utasokat.
Ha lemaradsz itt maradsz! mondta, majd a buszféle kezdett futni.
Átfutott a kereszteződésen, de elötte szétnézett és éppen beértem a busz ajtajához.
Kérem várjon még! Szólt oda a sofőrnek. majd vissza nézett
Gyere te lassúság! Kiállott oda a testvérének.
Várj... Várj meg! kiállt vissza és odafigyelés nélkül rohan át a kereszteződésen.
Ne.. NEEEEE!!!!
a lány nem nézett szét miközben átszaladt egy katonai kamion haladt az úton, és szegény lány nem figyelt...
a busz mellett álló Fiatal teljesen elváltozott arccal nézett oda ahol pár másodperccel még testvére állt.
szemeiből könnyek törtek utat...
lassan elindult a kereszteződéshez.
a fiú testvére holtan feküdt a kereszteződés közepén, a kamion nem gyűrte maga alá a törékeny fiatalt, helyette, arrébb taszította méterekkel odébb landolt a lány teste az aszfalton...
szemei nyitva és rémület látszik benne, teste megtört és véres...
a testvére oda ment hozzá és letérdelt mellé...
Na... Natasa... ne...
Ezalatt a teherautóról leszálló katonák egymást szidták, csak egy katona ment oda a fiúhoz.
2 szót mondott neki, a fiú felállt és megfordulva belenézett a katona szemébe. a katona szintén könnyes szemmel nézett, majd átölelte a fiút...
1 évvel ezelött:
Hatalmas ricsaj volt az aulában, ahogy sok száz diák beszélgetett egymással.
sokáig beszélgettek, úgy tűnt hogy jócskán továbbtart a szünet, de hát ebben nem lehetett bízni, hiszen meg is szólaltak a csengők.
amint elkezdték harangozni a csengők a szokott hanghatást, minden diák gyorsan összeállt csoportokba, és bementek 1-1 osztályba, ki ki a magáéba.
nemsokára idősebb emberek is lejöttek az emeletről, és bementek az osztályokba.
egyszer csak kinyílt a főajtó, egy ember lép be rajta, a fején fekete kapucni, a hópelyhek csak úgy villództak rajta.
az egyik tanár megpillantja a késői diákot, és közel érve hozzá 2 mondaot vált majd tovább áll.
a fiú csak áll, nem veszi le a kapucnit mely fedi az arcát.
egyszer csak tovább indul, felmegy a lépcsőn, és odaáll egy ajtó elé, az ajtón egy kis rézlapocska, amibe belevésve ez áll: Igazgatói iroda
a fiú kopogtat, majd leveszi a csuklyát.
fiatalos az arca, de mégis látszik rajta a keserűség, nem hasonlít a többi diákra, nem sugárzik belőle semmiféle életkedv.
haja kócos és rövid, az arca beesett.
Szabad! hallatszik egy kimért erős hang.
a fiú benyit, és be is csuklya maga mögött az ajtót.
sokáig veszekedtek, mire a fiú kilép az ajtón, tán már egy óra is eltelt.
a fiú már éppen becsapná az ajtót maga mögött, amikor mintha valami az eszébe villámlana.
a fiú oldalra dönti a fejét, majd hátra fordul, benyúl a zsebébe, és kivesz valamit.
valamit valamiért! mondta a fiú, majd ránt egyet, és behajítja a szobába azt a valamit amit a zsebéből kivett, majd becsapja az ajtót.
alig tett meg pár lépést, a szoba ajtaja kirepült a helyéről, át a korláton, az aulában landolt ég darabokkal...
az ajtó ahogy kicsapódott láng, és üvegszilánk fadarabok repültek kifele...
majd ezután füst szállt ki a szobából.
a fiú megszaporázta kissé a lépteit, de nem kezdett futni, elérve az ajtót azonban oda kiállt neki az egyik tanár.
a fiú, elővesz egy pisztolyt, és a tanár felé lő.
a golyó pontosan találta el a tanár mellkasát, aki hátra esett.
a fiú, eltette a pisztolyt, majd kiment az épületből, az erősen havazó időben nem sokkal később eltűnt még az alakja is.
a Tanár a sebét fogta, de hiába, a lövés a tüdejét érte...
fél évvel ezelött:
éppen hogy csak átértem a szögesdróton máris két katona vett üldözőbe, lőnek rám a vadbarmok, most szó szerint az életemért futok...
szerencsémre elértem egy dombot, és most a másik oldalán lefele futok.
Jaj ne! Ááá!!!! Ordítottam el magam, miközben véletlen felbotlottam egy kőben, és mint egy hordó gurultam lefele
Mire leértem eszméletemet vesztettem, fél órával később ébredtem...
eléggé fáj a lábam, de azért felálltam és elbicegtem az egyik barátom által megadott pont felé.
beérve már majdnem egy tucat ember volt egy csapat egy tűzkörül ült gitározott, némelyik fent a kisebb gyárépület egyéb kis pontjain járőrözgettek, és nézték a messzeséget a kezükben kis ak74u karabélyok.
leültem a tűz mellé, és körbe kérdezgettem a jó népet, mi a helyzet itt a zónában...
még aznap beálltam abba a stalker csapatba ellátták a lábam, és adtak fegyvert és pénzt is azt mondták hogy ha tisztelettel bánok velük akkor ők is tisztelni fognak engem.
Hát nem bánom, amíg megfizetik a tiszteletet, addig én kimenthetem őket a szarból.
2 héttel hogy találkoztam a csapattal, kenyértörésre került sor, az egyik tag a részt követelte, mert szeretne már tovább állni, a csapatfőnök meg erősen védekezett, de csak elárulta ho la szajré, ám ekkor már nem volt hasznára a másiknak, aki lelőtte.
csak arra nem számított a fickó hogy nem csak ő a kapzsi.
szerencsémre, összehaverkodtam a 2 hét alatt Bodros, Vaszilij, és Iván alkotta testvér trióval, és mi négyen elintéztük a fellázadt csapatot, a csapatparancsnok még élt mikor odamentünk hozzá, az elárulta Ivánnak a rejtekhelyet, cserébe elvette a Borítékot, amit a csapatfőnök nyújtott neki.
Könyörögve kérte hogy a borítékba tegyen 15000rubellt juttassa el a fia orvosához, márcsak ennyivel tartozik neki hogy a fiát megműtsék.
Iván tisztességes ember hírében állt, tehát amit megígért azt meg is tartotta.
elmentünk a rejtekhelyre, és mit ad isten jócskán fel volt halmozva a sok jó.
de Iván tartotta a szavát, amit tudtunk pénzé tettünk, és ő ebből 15000rubellt a borítékba tett, és elküldte az egyik beszerzős kereskedővel a kinti világba, pont oda ahova a csapatparancsnok Karkov kérte.
ezek után együtt jártuk mi négyen a zónát minden jón és minden rosszon osztoztunk, egy mindenkiért mindenki egyért állásmódunk sokszor mentettük ki egymást, olykor pénzzel olykor szó szerint a banditák karmai közül.
bejárogattunk a régi területeket...
mindenünk megvolt egészen 2 héttel ezelőttig...
akkor érkezett a hír hogy új területek nyíltak meg, és most nagy a sóvárgás hogy mindenki elsőnek legyen ott az új relikviákért, és mi egymásért.
Minekünk is fájt a fogunk az "aranytojásokra" de megterveztük a odamenetelt, és a vissza utat is gondosan elkészültünk, és felszerelkeztünk majd elindultunk.
eleinte jól haladtunk.
talán az úr is miránk vigyázott eleinte de 1 héttel ezelött el hagyott minket az isteni szerencse....
és mostanra már mindenki meghalt csak én élek még...
a testvérek között is sajnos felütötte fejét a kapzsiság és ennek áldozata lett Vaszilij, de nem a testvérei ölték meg, maga okozta a halálát, amikor testvérei ellenkezésére besétált egy anomália mezőre.
szegény rossz helyre lépett, és a levegőbe repítette az anomália...
Földet érve épp olyan látványt nyújtott mint a húgom: vérző és megtört testtel feküdt szemei nyíltan, és sugárzott belőle a rémület...
Bodros minket védve hallt meg, egy csapat vérszívó elöl menekültünk, amikor elkapta az egyik, és elhúzta a társai felé.
Iván és én Próbáltuk megmenteni, de ez a város elvesz akit akar, és azon senki, sem ember sem isten nem segíthet...
Iván ráadásul súlyos sebet is kapott, lassú és fájdalmas halál helyett inkább fejbe lőtte magát.
amugy is megvolt már törve lelkileg, először a csapatvezér Karkov, aki a legjobb barátja volt, és most a testvérei is halottak, nem bírta tovább.
én sokáig védelmeztem ezt a szobát itt a szállodában a harmadik emeleten, de ezek a vérszívók igencsak erős és kitartó férgek.
az egyik majdnem kibelezett, mikor közelharcra keltem vele, mikor kifogytam.
Végül sikerült elvágnom a torkát a késemmel, de a sebem mély, és sok vért vesztettem azóta.
Érzem hogy nem jutok ki innen, így ezt az amulettet, amit Ivántól kaptam, rejtem az íróasztal fiókja alatti kis hasadékba, ha valaki ráakad erre a naplózásra kérem adja át az amulettet Borisz Karkovnak! Warzia Karkov fiának ez Iván utolsó kívánsága.
én kudarcot vallottam...
Éppen leírtam amikor az ajtón beordít a Vérszopó.
Még gyorsan megnyomtam a mentés gombot a Pdan, és arréb dobtam elővettem a pisztolyom.
És fejbe lőttem a vérszívót mielőtt még nekem eshetett volna.
a vérszívó orra bukik, a golyó belefúródott a z arccsontjába, de még él, és mászik felém.
Éppen a lábamhoz érne emeli a fejét, amikor újra fejbe lövöm. ez teli találat, a szemébe.
a vérszívó feje koppan a padlón, és hamarosan vértócsa keletkezik.
Így éltem... Így haltam! mondtam, majd a fejemhez nyomtam a pisztolyt és meghúztam a ravaszt...
Oh igen.. majd kérnék indoklást hogy ah nem tetszett akkor mi, esetleg ha tetszett mi, ez egy Improvizált másfél óra alatt írt írás, ugyebár az ember a hibáiból tanul, ha van benne akkor mondjátok mi, talán a majd jövőre elkészülő nagy Storymban hasznát veszem!
a földön 3 üres tár, és egy rakás lőszerhüvely van a szobában szétszóródva.
a pisztoly a jobb kezembe 3 golyó maradt benne.
itt vagyok ebben az istenháta mögötti kis porfészekben és várom a halálom...
és közben azon hogy gondolkozom hogy éltem...
Hát így éltem:
3 évvel korábban:
Artyom, várj meg!
De mindjárt lekéssük a buszt, gyere már!
Kifáradtam... Mondta a lemaradt miközben előrehajolva lihegett.
a másik előre nézett látja hogy a busz éppen megfordult a megállónál, hogy felvegye az utasokat.
Ha lemaradsz itt maradsz! mondta, majd a buszféle kezdett futni.
Átfutott a kereszteződésen, de elötte szétnézett és éppen beértem a busz ajtajához.
Kérem várjon még! Szólt oda a sofőrnek. majd vissza nézett
Gyere te lassúság! Kiállott oda a testvérének.
Várj... Várj meg! kiállt vissza és odafigyelés nélkül rohan át a kereszteződésen.
Ne.. NEEEEE!!!!
a lány nem nézett szét miközben átszaladt egy katonai kamion haladt az úton, és szegény lány nem figyelt...
a busz mellett álló Fiatal teljesen elváltozott arccal nézett oda ahol pár másodperccel még testvére állt.
szemeiből könnyek törtek utat...
lassan elindult a kereszteződéshez.
a fiú testvére holtan feküdt a kereszteződés közepén, a kamion nem gyűrte maga alá a törékeny fiatalt, helyette, arrébb taszította méterekkel odébb landolt a lány teste az aszfalton...
szemei nyitva és rémület látszik benne, teste megtört és véres...
a testvére oda ment hozzá és letérdelt mellé...
Na... Natasa... ne...
Ezalatt a teherautóról leszálló katonák egymást szidták, csak egy katona ment oda a fiúhoz.
2 szót mondott neki, a fiú felállt és megfordulva belenézett a katona szemébe. a katona szintén könnyes szemmel nézett, majd átölelte a fiút...
1 évvel ezelött:
Hatalmas ricsaj volt az aulában, ahogy sok száz diák beszélgetett egymással.
sokáig beszélgettek, úgy tűnt hogy jócskán továbbtart a szünet, de hát ebben nem lehetett bízni, hiszen meg is szólaltak a csengők.
amint elkezdték harangozni a csengők a szokott hanghatást, minden diák gyorsan összeállt csoportokba, és bementek 1-1 osztályba, ki ki a magáéba.
nemsokára idősebb emberek is lejöttek az emeletről, és bementek az osztályokba.
egyszer csak kinyílt a főajtó, egy ember lép be rajta, a fején fekete kapucni, a hópelyhek csak úgy villództak rajta.
az egyik tanár megpillantja a késői diákot, és közel érve hozzá 2 mondaot vált majd tovább áll.
a fiú csak áll, nem veszi le a kapucnit mely fedi az arcát.
egyszer csak tovább indul, felmegy a lépcsőn, és odaáll egy ajtó elé, az ajtón egy kis rézlapocska, amibe belevésve ez áll: Igazgatói iroda
a fiú kopogtat, majd leveszi a csuklyát.
fiatalos az arca, de mégis látszik rajta a keserűség, nem hasonlít a többi diákra, nem sugárzik belőle semmiféle életkedv.
haja kócos és rövid, az arca beesett.
Szabad! hallatszik egy kimért erős hang.
a fiú benyit, és be is csuklya maga mögött az ajtót.
sokáig veszekedtek, mire a fiú kilép az ajtón, tán már egy óra is eltelt.
a fiú már éppen becsapná az ajtót maga mögött, amikor mintha valami az eszébe villámlana.
a fiú oldalra dönti a fejét, majd hátra fordul, benyúl a zsebébe, és kivesz valamit.
valamit valamiért! mondta a fiú, majd ránt egyet, és behajítja a szobába azt a valamit amit a zsebéből kivett, majd becsapja az ajtót.
alig tett meg pár lépést, a szoba ajtaja kirepült a helyéről, át a korláton, az aulában landolt ég darabokkal...
az ajtó ahogy kicsapódott láng, és üvegszilánk fadarabok repültek kifele...
majd ezután füst szállt ki a szobából.
a fiú megszaporázta kissé a lépteit, de nem kezdett futni, elérve az ajtót azonban oda kiállt neki az egyik tanár.
a fiú, elővesz egy pisztolyt, és a tanár felé lő.
a golyó pontosan találta el a tanár mellkasát, aki hátra esett.
a fiú, eltette a pisztolyt, majd kiment az épületből, az erősen havazó időben nem sokkal később eltűnt még az alakja is.
a Tanár a sebét fogta, de hiába, a lövés a tüdejét érte...
fél évvel ezelött:
éppen hogy csak átértem a szögesdróton máris két katona vett üldözőbe, lőnek rám a vadbarmok, most szó szerint az életemért futok...
szerencsémre elértem egy dombot, és most a másik oldalán lefele futok.
Jaj ne! Ááá!!!! Ordítottam el magam, miközben véletlen felbotlottam egy kőben, és mint egy hordó gurultam lefele
Mire leértem eszméletemet vesztettem, fél órával később ébredtem...
eléggé fáj a lábam, de azért felálltam és elbicegtem az egyik barátom által megadott pont felé.
beérve már majdnem egy tucat ember volt egy csapat egy tűzkörül ült gitározott, némelyik fent a kisebb gyárépület egyéb kis pontjain járőrözgettek, és nézték a messzeséget a kezükben kis ak74u karabélyok.
leültem a tűz mellé, és körbe kérdezgettem a jó népet, mi a helyzet itt a zónában...
még aznap beálltam abba a stalker csapatba ellátták a lábam, és adtak fegyvert és pénzt is azt mondták hogy ha tisztelettel bánok velük akkor ők is tisztelni fognak engem.
Hát nem bánom, amíg megfizetik a tiszteletet, addig én kimenthetem őket a szarból.
2 héttel hogy találkoztam a csapattal, kenyértörésre került sor, az egyik tag a részt követelte, mert szeretne már tovább állni, a csapatfőnök meg erősen védekezett, de csak elárulta ho la szajré, ám ekkor már nem volt hasznára a másiknak, aki lelőtte.
csak arra nem számított a fickó hogy nem csak ő a kapzsi.
szerencsémre, összehaverkodtam a 2 hét alatt Bodros, Vaszilij, és Iván alkotta testvér trióval, és mi négyen elintéztük a fellázadt csapatot, a csapatparancsnok még élt mikor odamentünk hozzá, az elárulta Ivánnak a rejtekhelyet, cserébe elvette a Borítékot, amit a csapatfőnök nyújtott neki.
Könyörögve kérte hogy a borítékba tegyen 15000rubellt juttassa el a fia orvosához, márcsak ennyivel tartozik neki hogy a fiát megműtsék.
Iván tisztességes ember hírében állt, tehát amit megígért azt meg is tartotta.
elmentünk a rejtekhelyre, és mit ad isten jócskán fel volt halmozva a sok jó.
de Iván tartotta a szavát, amit tudtunk pénzé tettünk, és ő ebből 15000rubellt a borítékba tett, és elküldte az egyik beszerzős kereskedővel a kinti világba, pont oda ahova a csapatparancsnok Karkov kérte.
ezek után együtt jártuk mi négyen a zónát minden jón és minden rosszon osztoztunk, egy mindenkiért mindenki egyért állásmódunk sokszor mentettük ki egymást, olykor pénzzel olykor szó szerint a banditák karmai közül.
bejárogattunk a régi területeket...
mindenünk megvolt egészen 2 héttel ezelőttig...
akkor érkezett a hír hogy új területek nyíltak meg, és most nagy a sóvárgás hogy mindenki elsőnek legyen ott az új relikviákért, és mi egymásért.
Minekünk is fájt a fogunk az "aranytojásokra" de megterveztük a odamenetelt, és a vissza utat is gondosan elkészültünk, és felszerelkeztünk majd elindultunk.
eleinte jól haladtunk.
talán az úr is miránk vigyázott eleinte de 1 héttel ezelött el hagyott minket az isteni szerencse....
és mostanra már mindenki meghalt csak én élek még...
a testvérek között is sajnos felütötte fejét a kapzsiság és ennek áldozata lett Vaszilij, de nem a testvérei ölték meg, maga okozta a halálát, amikor testvérei ellenkezésére besétált egy anomália mezőre.
szegény rossz helyre lépett, és a levegőbe repítette az anomália...
Földet érve épp olyan látványt nyújtott mint a húgom: vérző és megtört testtel feküdt szemei nyíltan, és sugárzott belőle a rémület...
Bodros minket védve hallt meg, egy csapat vérszívó elöl menekültünk, amikor elkapta az egyik, és elhúzta a társai felé.
Iván és én Próbáltuk megmenteni, de ez a város elvesz akit akar, és azon senki, sem ember sem isten nem segíthet...
Iván ráadásul súlyos sebet is kapott, lassú és fájdalmas halál helyett inkább fejbe lőtte magát.
amugy is megvolt már törve lelkileg, először a csapatvezér Karkov, aki a legjobb barátja volt, és most a testvérei is halottak, nem bírta tovább.
én sokáig védelmeztem ezt a szobát itt a szállodában a harmadik emeleten, de ezek a vérszívók igencsak erős és kitartó férgek.
az egyik majdnem kibelezett, mikor közelharcra keltem vele, mikor kifogytam.
Végül sikerült elvágnom a torkát a késemmel, de a sebem mély, és sok vért vesztettem azóta.
Érzem hogy nem jutok ki innen, így ezt az amulettet, amit Ivántól kaptam, rejtem az íróasztal fiókja alatti kis hasadékba, ha valaki ráakad erre a naplózásra kérem adja át az amulettet Borisz Karkovnak! Warzia Karkov fiának ez Iván utolsó kívánsága.
én kudarcot vallottam...
Éppen leírtam amikor az ajtón beordít a Vérszopó.
Még gyorsan megnyomtam a mentés gombot a Pdan, és arréb dobtam elővettem a pisztolyom.
És fejbe lőttem a vérszívót mielőtt még nekem eshetett volna.
a vérszívó orra bukik, a golyó belefúródott a z arccsontjába, de még él, és mászik felém.
Éppen a lábamhoz érne emeli a fejét, amikor újra fejbe lövöm. ez teli találat, a szemébe.
a vérszívó feje koppan a padlón, és hamarosan vértócsa keletkezik.
Így éltem... Így haltam! mondtam, majd a fejemhez nyomtam a pisztolyt és meghúztam a ravaszt...
Oh igen.. majd kérnék indoklást hogy ah nem tetszett akkor mi, esetleg ha tetszett mi, ez egy Improvizált másfél óra alatt írt írás, ugyebár az ember a hibáiból tanul, ha van benne akkor mondjátok mi, talán a majd jövőre elkészülő nagy Storymban hasznát veszem!