Késő délután volt. A nap bágyadt sugarai fehérre festették a kopott sziklák felszínét, egy vak kutya felvágva gőzölgött
a közeli Lada Niva árnyékában.
Elvira közel s távol egy lelket sem látott, csak a puszta, kopár dombok és kiégett fák tarkították látóterét.
Fél órája hagyta el a mocsár déli részét, de még mindig
kénytelen volt gázálarc alá rejteni csinos vonásait. A forróság elnyomta elméjét, az órák óta tartó csend pedig elviselhetetlen,
folyamatos sípszóként ostromolta dobhártyáját.
A nő megállt, majd a földre hanyatlott. Válla fölött átnyúlva előrevette gyanúsan könnyű hátizsákját, és könyékig belenyúlva kulacsáért kutatott.
A fémes tárgy hamar a kezébe akadt. Lecsavarta a kupakot, szájához emelte a bádogflakont, és türelmetlenül kiitta az utolsó pár kortyot.
Egy száraz kiflivéget is talált a táskában, amit egy harapással el is tüntetett.
Elővette a mobilját, és a GPS-re nézett. Még alig volt túl útja felén, a Zóna határa tíz-tizenegy kilométerre volt.
Napnyugta előtt oda kell érnem - járt a fejében - Nem számít ha elkapnak a katonák, ha börtönbe zárnak, de ezt nem bírom tovább.
A zenelejátszóra váltott, s böngészni kezdte az előadókat. AC/DC, Amy MacDonald, Black Sabbath, Coldplay, Guns N'Roses, Hammerfall, Linkin Park, Little Boots,
Queens of the Stone Age, Rammstein, Radiohead... Album: Kid A, Zeneszám: Everything is in its right place.
Fülébe helyezte Sennheiser fülhallgatóját, vállára rántotta táskáját, majd útnak indult.
Everything... Everything...
Minden békés és csendes volt, mint ha nem is a Zónában, hanem egy fülledt levegőjű kisvárosi presszóban ülne.
A leány nem is sejtette, hogy jelenlétéről mások is tudnak. Pár száz lépéssel mögötte egy család állt, mereven figyelve őt.
Ám ez nem egy szokványos család volt.
Csápjaik a levegőben úszva keresték a szagokat, általában nyálkás bőrük kiszáradt és felrepedezett a szárazságtól és a melegtől.
Ekkor az egyik rém felmordult. Csápjai meredten néztek egy irányba, és immár világossá vált számára a távolban mozgó apró alak kiléte.
Ember.
Ekkorra már összes társa az arcát fürkészte, parancsra várva.
Dönthet az ember sorsáról. Távoli, elfeledett emlékként egy hang csendült a fejében: Nikolai, nem szabad. Nem vagy gyilkos.
Nem tudta, milyen nyelven szólnak hozzá, már rég elfelejtett így beszélni. Ám mégis tisztán értett minden szót.
Végül az ösztöne győzedelmeskedett. Egy másik hang, mely sokkal erősebben sulykolta őt: Öld meg a betolakodót. Etesd meg a családod, ne hagyd őket éhen pusztulni.
Izmai megfeszültek, arcára a vadászat kéjes fintora ült. Bőre megfeszült a mellkasán, mikor kitárta kezeit, s lassan egész teste áttetszővé,
majd láthatatlanná vált. Társai követték a példáját, s irtózatos sebességben száguldottak a préda felé.
A leány önfeledt volt.
Yesterday I woke up sucking a lemon...
Megállt. Lába alatt enyhén remegett a föld, ám a közeledő léptek zaját elnyomta a zene.
Ekkor valami a hátába kapott, s ő a levegőben találta magát. Az adrenalin egy ezredmásodperc alatt bejárta teste minden kis porcikáját,
így nem érezte a fájdalmat, mikor földet ért. Előrántotta remington sörétesét, és feltérdelve célba vette az egyik felé rontó rém
alig látható körvonalait.
Lőtt. Vér fröccsent, s egy öt hónapos fióka élettelenül terült el a földön.
There are two colours in my head...
Vaktában lőtt minden egyes rebbenésre, amit észrevett, ám egy lövése sem talált. Egy árny kiragadta kezéből a fegyvert, majd elhajította.
What was that you tried to say?
Késével kaszabolni kezdett mindenfelé, s kétszer bele is kapott egy vérszívóba, de ez kevés volt.
A földre teperték, és nyálkás,
rideg csápok fonódtak végtagjai köré...
Tried to say, tried to say...
Elvira ordított, sikolya visszhangzott a dombok között.
Lövések zaja törte meg a mutánsok lakomáját, s azok ijedten szétrebbentek a túlerő láttán. Egy csapat járőröző kötelességi
rohant elő a közeli bokrosból, sorozatokat lőve a rémek felé, akiket hamar elnyelt a fülledt légtömeg.
A parancsnok a meggyötört nő
mellé lépett. Elvira próbált mondani valamit, de nem jött ki hang a torkán. Szájából vér bugyogott elő szavak helyett, s mondatai szánalomra
méltó nyöszörgésként hagyták el őt. Testét karmolások borították, a gázálarca méterekre hevert tőle, haja véres csomókban lógott,
s egyik szemgödre üres volt.
A parancsnok elővette pisztolyát, s a lány fejéhez tartotta. Meghúzta a ravaszt. Lövésének nyomán csend lett. Egy légy szállt az üres szemgödörbe, hogy petéit a friss, holt húsba temesse. Az őrjárat sarkon fordult, s folytatta útját.
Everything is in its right place...
a közeli Lada Niva árnyékában.
Elvira közel s távol egy lelket sem látott, csak a puszta, kopár dombok és kiégett fák tarkították látóterét.
Fél órája hagyta el a mocsár déli részét, de még mindig
kénytelen volt gázálarc alá rejteni csinos vonásait. A forróság elnyomta elméjét, az órák óta tartó csend pedig elviselhetetlen,
folyamatos sípszóként ostromolta dobhártyáját.
A nő megállt, majd a földre hanyatlott. Válla fölött átnyúlva előrevette gyanúsan könnyű hátizsákját, és könyékig belenyúlva kulacsáért kutatott.
A fémes tárgy hamar a kezébe akadt. Lecsavarta a kupakot, szájához emelte a bádogflakont, és türelmetlenül kiitta az utolsó pár kortyot.
Egy száraz kiflivéget is talált a táskában, amit egy harapással el is tüntetett.
Elővette a mobilját, és a GPS-re nézett. Még alig volt túl útja felén, a Zóna határa tíz-tizenegy kilométerre volt.
Napnyugta előtt oda kell érnem - járt a fejében - Nem számít ha elkapnak a katonák, ha börtönbe zárnak, de ezt nem bírom tovább.
A zenelejátszóra váltott, s böngészni kezdte az előadókat. AC/DC, Amy MacDonald, Black Sabbath, Coldplay, Guns N'Roses, Hammerfall, Linkin Park, Little Boots,
Queens of the Stone Age, Rammstein, Radiohead... Album: Kid A, Zeneszám: Everything is in its right place.
Fülébe helyezte Sennheiser fülhallgatóját, vállára rántotta táskáját, majd útnak indult.
Everything... Everything...
Minden békés és csendes volt, mint ha nem is a Zónában, hanem egy fülledt levegőjű kisvárosi presszóban ülne.
A leány nem is sejtette, hogy jelenlétéről mások is tudnak. Pár száz lépéssel mögötte egy család állt, mereven figyelve őt.
Ám ez nem egy szokványos család volt.
Csápjaik a levegőben úszva keresték a szagokat, általában nyálkás bőrük kiszáradt és felrepedezett a szárazságtól és a melegtől.
Ekkor az egyik rém felmordult. Csápjai meredten néztek egy irányba, és immár világossá vált számára a távolban mozgó apró alak kiléte.
Ember.
Ekkorra már összes társa az arcát fürkészte, parancsra várva.
Dönthet az ember sorsáról. Távoli, elfeledett emlékként egy hang csendült a fejében: Nikolai, nem szabad. Nem vagy gyilkos.
Nem tudta, milyen nyelven szólnak hozzá, már rég elfelejtett így beszélni. Ám mégis tisztán értett minden szót.
Végül az ösztöne győzedelmeskedett. Egy másik hang, mely sokkal erősebben sulykolta őt: Öld meg a betolakodót. Etesd meg a családod, ne hagyd őket éhen pusztulni.
Izmai megfeszültek, arcára a vadászat kéjes fintora ült. Bőre megfeszült a mellkasán, mikor kitárta kezeit, s lassan egész teste áttetszővé,
majd láthatatlanná vált. Társai követték a példáját, s irtózatos sebességben száguldottak a préda felé.
A leány önfeledt volt.
Yesterday I woke up sucking a lemon...
Megállt. Lába alatt enyhén remegett a föld, ám a közeledő léptek zaját elnyomta a zene.
Ekkor valami a hátába kapott, s ő a levegőben találta magát. Az adrenalin egy ezredmásodperc alatt bejárta teste minden kis porcikáját,
így nem érezte a fájdalmat, mikor földet ért. Előrántotta remington sörétesét, és feltérdelve célba vette az egyik felé rontó rém
alig látható körvonalait.
Lőtt. Vér fröccsent, s egy öt hónapos fióka élettelenül terült el a földön.
There are two colours in my head...
Vaktában lőtt minden egyes rebbenésre, amit észrevett, ám egy lövése sem talált. Egy árny kiragadta kezéből a fegyvert, majd elhajította.
What was that you tried to say?
Késével kaszabolni kezdett mindenfelé, s kétszer bele is kapott egy vérszívóba, de ez kevés volt.
A földre teperték, és nyálkás,
rideg csápok fonódtak végtagjai köré...
Tried to say, tried to say...
Elvira ordított, sikolya visszhangzott a dombok között.
Lövések zaja törte meg a mutánsok lakomáját, s azok ijedten szétrebbentek a túlerő láttán. Egy csapat járőröző kötelességi
rohant elő a közeli bokrosból, sorozatokat lőve a rémek felé, akiket hamar elnyelt a fülledt légtömeg.
A parancsnok a meggyötört nő
mellé lépett. Elvira próbált mondani valamit, de nem jött ki hang a torkán. Szájából vér bugyogott elő szavak helyett, s mondatai szánalomra
méltó nyöszörgésként hagyták el őt. Testét karmolások borították, a gázálarca méterekre hevert tőle, haja véres csomókban lógott,
s egyik szemgödre üres volt.
A parancsnok elővette pisztolyát, s a lány fejéhez tartotta. Meghúzta a ravaszt. Lövésének nyomán csend lett. Egy légy szállt az üres szemgödörbe, hogy petéit a friss, holt húsba temesse. Az őrjárat sarkon fordult, s folytatta útját.
Everything is in its right place...
Jobb ötletem pedig nem volt, de legközelebb magyar címet adok, ígérem 