arachanocs
New Member
1. rész S.T.A.L.K.E.R.
Én, a stalker
Bent vagyok. Ez az első pillanat. Egyik lábam az unalmas, számomra kihívást nem jelentő világban, a másik pedig a Zónában. Más mint amiennek elkébzeltem. Minden
olyan hétköznapi. Zöld fű, életteli fák, madarak csipogása. 800 rubel a zsebemben. Erre vártam, hogy itt lehessek. 200 rubelt a katonáknak adtam. Elindulok Szidorovicshoz,
akinek talán van valami kis feladata, hogy tudjak pénzt szerezni. Beérek a faluba, ahol pár stalker tanyázik. 8 ház és 3 pince van ott. Megcsap egy érzés, szabad vagyok.
Már nem kötnek azok a szabályok, amik régen. Itt mindenki szabadon tesz mindent. Egy hátulütője van a dolognak, életben kell maradni. A nevem Vlagyimir.
Stalker vagyok.
-Hé stalker! Gyere ide.
Odanézek ahonnan a hang jött. Egy stalker szól.
-Mi a neved?
-Vlagyimir.
-Új vagy igaz?
-Igen.
-Akkor menj Szidorovicshoz, ő majd elmond mindent.
-Nem mondtad a neved.
-A nevem Farkas.
Lemegyek a leghátsó pincébe, ahol egy idős ember ül. A szoba tele van felszereléssel, ruhákkal. Még egy trófea is lóg a falon.
-Üdvözöllek stalker. A nevem Szidorovics. Minek köszönhetem a látogatásod?
-Munka kéne, nincs pénzem, se fegyverem.
-Szerencséd van mert munka és fegyver az van itt bőven. A munka ingyen, de a fegyverért fizetni is kell.
-800 rubellel tudok remekelni.
-Lássuk csak. Á igen ez megfelel neked.
Elővesz egy kis pisztolyt. Nem egy nagy szám, de örülök, hogy nem egyszál késsel kell harcolnom.
-Ezt tudom adni 500-ért és még 100 töltényt bele.
-És mi lenne a feladat?
-Add a PDA-dat. Bejelölöm a fickó helyét.
-Fickó?
-Sok barátom van, és történetesen az egyik budapesti haver itt van. Ám pár napja nem mozdul a jele a térképen. Nyugi itt van a kordonban nem messze a hídtól.
-Ahoz nem lessz elég egy pisztoly.
-Igaz, beszélj Farkassal, ő majd ad jobb fegyvereket is de ezt a pisztolyt tartsd meg. Szerencsét hoz.
Most nézem csak meg igazán a fegyvert. Gyönyörű csöve ezüst berakássall van díszítve. A markolata barna. Erősített rúgók vannak benne. Egy szóval remek kis stuki
ez. Kimegyek és odamegyek Farkashoz.
-Nos, kaptál munkát?
-Igen de kéne egy jobb fegyver.
-Ez nem lessz gond. Tessék, itt vannak az alap dolgok: pár elsősegély csomag, sugárzás elleni drogok, kötszer és egy lefűrészelt csövű shootgun.
-Kösz szépen, indulok is.
Elindulok észak felé. Tőlem keletre látok egy épületcsoportot. Az a banditák kordonbeli helye. Tovább megyek és ott a híd, alatta katonák.
Odaadom nekik a maradék 300 rubelemet és már közeledek a célhoz. Egy levél hever ott.
Olvashatatlan betúk vannak rajta, hát nem törődtem vele.
Elindulok a farm felé. Kellemes szél fúj. Mikor közel érek megnézem a helyet távcsővel. Üres. Bemegyek az udvarra, elég lepusztult. Bemegyek az épületbe és ott ül
kikötözve egy fickó.
-Héj te, gyere ide, segíts.
-Te vagy Szidorovics barátja Budapestről?
-Az. Te is ismered?
-Majd elmondom. Menjünk.
Elindulunk haza és közben beszélünk.
-Eljöttem, mert egy érdekes kébződményt kerestem. Ekkor egy csapat bandita elhurcolt a farmra. Mikor felébredtem már pakoltak, de mikor kértem, engedjenk
el, leütöttek. Megint felébredtem már egy romhalmaz volt az egész.
-Durva de a lényeg, hogy élsz.
Vissza érünk és mindenki kíváncsi , hogy kit hozok. Levittem Szidorovicshoz. Újjongott az örömtől és kifizetett 2000 rubelt sőt, még adott egy AK/47-est is egy
rakat tölténnyel. Ekkor elindulok a Szemétdombra. Könnyen átjutok a kordonon de a Szemétdombon már bizalmatlan vagyok. Három kabátos fickó körbevesz
egy embert.
-Hol a pénzünk?
-Segíts stalker, ezek a banditák.
Azonnal lelövöm mindet. Illetve kettőt mert a harmadik elmenekül. Odamegyek a fickóhoz.
-Jól vagy?
-Persze. Köszönöm. A Szemétdomb tele van banditákkal. Nem lehet bírni velük.
-Azt látom. Te is majdnem itthagytad a fogad.
-Egyébként a nevem Szergej. Az adósod vagyok. Nekem társ kell és ahogy elnézlek neked is.
-Úgy látom jó emberismerő vagy. Na jó, tartsunk össze. De felszerelést nem tudok biztosítani.
-Nem gond, nekem van bőven a rejtekhelyemen. Kövess!
Elindulunk egy bozótosabb rész felé, és Szergej lehajol, kikotor egy kis ládát a föld alól. Kinyitja és lám, tele van fegyverrel. Jól felszereljük magunkat.
-Nem mondtad a neved.
-Vlagyimir, a nevem Vlagyimir.
-Nos, Vlagyimir, mi a terved?
-Pénzem az van, de nem tudom merre lehet a seggére verni.
-Menjünk Agropromba. Ott mindig akad valami izgalom és talán egy kereskedő is.
Elindulunk Agroprom felé. Ahhoz képest, hogy minden sugárzik itt, mégis az élet jeleit látom a növényzeten.
Átérünk Agropromba. Egy rádióadást veszünk.
-Minden stalker jöjjön a vasúthoz. A katonák támadnak minket.
Elmegyünk az állomáshoz.
-Á emberek, gyertek ide. A katonák a nyugati bejáratnál vannak.
Elvezet minket a nyugati kapuhoz, ahol elég komoly a tűzharc.
Rögtön fedezékbe bújok, aztán én is tüzet nyitok. Szergej is lő, igaz kissé vaktában, de azért jól írtja őket.
-Héj! Vlagyimir! Megvagy még?
-Persze csak küld őket.
A harc sokáig tart. Végükl a 20 stalkerből csak 4 marad életben.
-Kösz a segítséget fiúk. A nevem Pancsenkov, volt katona. De már stalker vagyok. Ez itt a segédem Vászja.
-Üdv nektek, a nevem Vlagyimir és ez itt Szergej.
-Hát, nem maradtunk sokan. Nincs érteleme itt maradnunk.
-Gyertek velünk. Jól jönnek a társak.
-Rendben. Gyere Vászja. Szedjük össze a jó holmikat aztán menjünk.
A vasútallomás úgy néz ki mint egy hullatelep. Töltényhüvejek minden felé és persze hullák. Találok egy jókis fegyvert, egy shottgunt. Úgy döntök magammal
viszem. Szergej már indulásra kész . De indulás előtt megbeszéljük a továbbiakat.
-Szerintem menjünk el a Bárba.
-Szerintem is.
-És Sötétvölgy?
-A Bárban összeszedjük magunkat aztán oda megyünk.
Elindulunk vissza a Szemétdombra és onnan a Bárba. De mikor a Szemétdombra érünk banditák várnak ránk.
-Na jó, ide a pénzt!
-Mijen pénzt.
-Ne szórakozz, ide vele.
-Ezt nem tenném, húgyagyú.
Vászja elővesz két pisztolyt ami két jó fejlövést jelent, aztán elkezdődik megint a harc. Gyorsan lemegy.
Tovább megyünk a Bár felé. A dutysok megéllítanak.
-Állj! Mit akartok itt?
-Csak átutazunk a Bárba.
-Jó menjetek, nincs kedvem most vizsgálódni.
Átérünk a bárba, ami olyan mint egy nagy ipartelep.
-Állj! Van egy ötletem.- mondta Pacsenkov hirtelen.
-Figyeljetek, ne itt telepedjünk le mert ennek a helynek hamarosan vége.
-Miről beszélsz?
-Most kaptam egy üzenetet egy freedomos havertól. Nemsokára támadnak. Nem vagyok egy bátor ember és szerintem lobb lenne elmenni a Freedomhoz.
-Én benne vagyok abban is.
-Mi is.
Tovább megyünk hát a Katonai Raktártelep felé. Nem szólunk a Dutynak erről. Úgy vagyunk vele, hogy segítünk véget vetni ennek a háborúnak.
Mikor odaérünk, a Freedom emberei fogadnak.
-Üdv nektek stalkerek, ebben a mi kis teritóriumunkban. Gyertek velünk. Elvezetünk Lukhashoz, a vezetőnkhöz.
Nagyon szép a terep. Nem túl erdős de kellemes a levegő és a freedomosok is jófejek, legalábis reméljük. Elérünk a bázishoz. Hatalmas nagy hely.
Lukhas fogad minket.
-Üdv emberek. Minek köszönhetem a látogatást.
-Segíteni akarunk a Bár elfoglalásában.
-Ezt örömmel hallom. Minden segítség jól jön. Tudjátok az embereimnek elegük van az állandó háborúskodásból, de a Duty nem fogad el békeajánlatot.
Hát úgy döntöttem, hogy egy végső nagy támadással eldől az, hogy ki az erősebb. A támadás holnap lessz. Addig pihenjetek, de ha szükségetek van valamire,
csak menjetek a kereskedőhöz, Skinflinthez.
Eladunk pár dolgot aztán mindenki lefekszik. Én nem bírtam aludni. Egész végig a támadás járt a fejemben. Másnap reggel viszont elszáll minden kétejem.
Egy titkos garázsból csapatszállítókat hoznak elő, amellett kamionokat és dzsippeket gépágyúval.
-Nos, ez a mi fegyverarzenálunk uraim.
Ami engem illet, nem bírok se köpni, se nyelni. Arra gondolok, mi van ha a Dutynál maradunk.
Beszállunk mi négyen egy dzsippbe. Pacsenkov vezet, mellette Vászja. Szergej a gépágyús én meg fedezem. Elindulunk hát a nagy harcba.
Furcsa mód nem látok félelmet az emberek arcán. Mindenki pókerarcal, lélekben készül a harcra. Odaérünk a Duty területének határához.
3 ember kijön és utasítani próbál minket, hogy menjünk el. Lelőjük mindet. Megszólal a sziréna. Egy rakás Dutys kijön és tüzet nyit ránk.
Szergej eszetlen módjára elkezd lőni, és erre mindenki tüzel. A golyók szinte egymást találják el. A páncélkocsikrók lepattognak a töltények.
Ekkor jön a csúcsőpont. Egy freedomos egy RPG7-el egyenesen a bejáratra lő. Az ottani kis épületek már úgy szét vannak lőve, hogy mikor a járművekkel megindulunk,
simán keresztül megyünk rajtuk. Aztán bele a közepébe. Stalkerek és dutysok lőnek ránk, de az erős kocsiknak meg se kottyan.
Ám Pacsenkovot eltalálják. Gyorsan megnétem, meghalt. Ekkor a Duty vezetője is előjön, csak épp egy Buldog 6-al. Szétlő egy dzsippet és egy csomó embert.
Végül nagy nehezen megöljük őt is. Ekkor a Dutysok elmenekülnek. Akik ott maradtak, azokat megöljjük. Miénk le a Bár.
-Gyere elő pultos.- mondja Lukhas.
Előjön a kis pincéjéből és megadja magát.
-Mindenki emlékezzen erre a napra! Ezen a napon a Freedom legyőzte a Dutyt.
A telep szét van lőve, több a juk a házakon mnt az ép rész.
-Sajnálom a barátodat. De köszönjük a segítségedet. Természetesen mindig szívesen fogunk látni a bázison.
Ekkor a már csak hármas csapatunk elindul Sötétvölgy felé, remélve, hogy ott is talál némi kalandot.
Én, a stalker
Bent vagyok. Ez az első pillanat. Egyik lábam az unalmas, számomra kihívást nem jelentő világban, a másik pedig a Zónában. Más mint amiennek elkébzeltem. Minden
olyan hétköznapi. Zöld fű, életteli fák, madarak csipogása. 800 rubel a zsebemben. Erre vártam, hogy itt lehessek. 200 rubelt a katonáknak adtam. Elindulok Szidorovicshoz,
akinek talán van valami kis feladata, hogy tudjak pénzt szerezni. Beérek a faluba, ahol pár stalker tanyázik. 8 ház és 3 pince van ott. Megcsap egy érzés, szabad vagyok.
Már nem kötnek azok a szabályok, amik régen. Itt mindenki szabadon tesz mindent. Egy hátulütője van a dolognak, életben kell maradni. A nevem Vlagyimir.
Stalker vagyok.
-Hé stalker! Gyere ide.
Odanézek ahonnan a hang jött. Egy stalker szól.
-Mi a neved?
-Vlagyimir.
-Új vagy igaz?
-Igen.
-Akkor menj Szidorovicshoz, ő majd elmond mindent.
-Nem mondtad a neved.
-A nevem Farkas.
Lemegyek a leghátsó pincébe, ahol egy idős ember ül. A szoba tele van felszereléssel, ruhákkal. Még egy trófea is lóg a falon.
-Üdvözöllek stalker. A nevem Szidorovics. Minek köszönhetem a látogatásod?
-Munka kéne, nincs pénzem, se fegyverem.
-Szerencséd van mert munka és fegyver az van itt bőven. A munka ingyen, de a fegyverért fizetni is kell.
-800 rubellel tudok remekelni.
-Lássuk csak. Á igen ez megfelel neked.
Elővesz egy kis pisztolyt. Nem egy nagy szám, de örülök, hogy nem egyszál késsel kell harcolnom.
-Ezt tudom adni 500-ért és még 100 töltényt bele.
-És mi lenne a feladat?
-Add a PDA-dat. Bejelölöm a fickó helyét.
-Fickó?
-Sok barátom van, és történetesen az egyik budapesti haver itt van. Ám pár napja nem mozdul a jele a térképen. Nyugi itt van a kordonban nem messze a hídtól.
-Ahoz nem lessz elég egy pisztoly.
-Igaz, beszélj Farkassal, ő majd ad jobb fegyvereket is de ezt a pisztolyt tartsd meg. Szerencsét hoz.
Most nézem csak meg igazán a fegyvert. Gyönyörű csöve ezüst berakássall van díszítve. A markolata barna. Erősített rúgók vannak benne. Egy szóval remek kis stuki
ez. Kimegyek és odamegyek Farkashoz.
-Nos, kaptál munkát?
-Igen de kéne egy jobb fegyver.
-Ez nem lessz gond. Tessék, itt vannak az alap dolgok: pár elsősegély csomag, sugárzás elleni drogok, kötszer és egy lefűrészelt csövű shootgun.
-Kösz szépen, indulok is.
Elindulok észak felé. Tőlem keletre látok egy épületcsoportot. Az a banditák kordonbeli helye. Tovább megyek és ott a híd, alatta katonák.
Odaadom nekik a maradék 300 rubelemet és már közeledek a célhoz. Egy levél hever ott.
Olvashatatlan betúk vannak rajta, hát nem törődtem vele.
Elindulok a farm felé. Kellemes szél fúj. Mikor közel érek megnézem a helyet távcsővel. Üres. Bemegyek az udvarra, elég lepusztult. Bemegyek az épületbe és ott ül
kikötözve egy fickó.
-Héj te, gyere ide, segíts.
-Te vagy Szidorovics barátja Budapestről?
-Az. Te is ismered?
-Majd elmondom. Menjünk.
Elindulunk haza és közben beszélünk.
-Eljöttem, mert egy érdekes kébződményt kerestem. Ekkor egy csapat bandita elhurcolt a farmra. Mikor felébredtem már pakoltak, de mikor kértem, engedjenk
el, leütöttek. Megint felébredtem már egy romhalmaz volt az egész.
-Durva de a lényeg, hogy élsz.
Vissza érünk és mindenki kíváncsi , hogy kit hozok. Levittem Szidorovicshoz. Újjongott az örömtől és kifizetett 2000 rubelt sőt, még adott egy AK/47-est is egy
rakat tölténnyel. Ekkor elindulok a Szemétdombra. Könnyen átjutok a kordonon de a Szemétdombon már bizalmatlan vagyok. Három kabátos fickó körbevesz
egy embert.
-Hol a pénzünk?
-Segíts stalker, ezek a banditák.
Azonnal lelövöm mindet. Illetve kettőt mert a harmadik elmenekül. Odamegyek a fickóhoz.
-Jól vagy?
-Persze. Köszönöm. A Szemétdomb tele van banditákkal. Nem lehet bírni velük.
-Azt látom. Te is majdnem itthagytad a fogad.
-Egyébként a nevem Szergej. Az adósod vagyok. Nekem társ kell és ahogy elnézlek neked is.
-Úgy látom jó emberismerő vagy. Na jó, tartsunk össze. De felszerelést nem tudok biztosítani.
-Nem gond, nekem van bőven a rejtekhelyemen. Kövess!
Elindulunk egy bozótosabb rész felé, és Szergej lehajol, kikotor egy kis ládát a föld alól. Kinyitja és lám, tele van fegyverrel. Jól felszereljük magunkat.
-Nem mondtad a neved.
-Vlagyimir, a nevem Vlagyimir.
-Nos, Vlagyimir, mi a terved?
-Pénzem az van, de nem tudom merre lehet a seggére verni.
-Menjünk Agropromba. Ott mindig akad valami izgalom és talán egy kereskedő is.
Elindulunk Agroprom felé. Ahhoz képest, hogy minden sugárzik itt, mégis az élet jeleit látom a növényzeten.
Átérünk Agropromba. Egy rádióadást veszünk.
-Minden stalker jöjjön a vasúthoz. A katonák támadnak minket.
Elmegyünk az állomáshoz.
-Á emberek, gyertek ide. A katonák a nyugati bejáratnál vannak.
Elvezet minket a nyugati kapuhoz, ahol elég komoly a tűzharc.
Rögtön fedezékbe bújok, aztán én is tüzet nyitok. Szergej is lő, igaz kissé vaktában, de azért jól írtja őket.
-Héj! Vlagyimir! Megvagy még?
-Persze csak küld őket.
A harc sokáig tart. Végükl a 20 stalkerből csak 4 marad életben.
-Kösz a segítséget fiúk. A nevem Pancsenkov, volt katona. De már stalker vagyok. Ez itt a segédem Vászja.
-Üdv nektek, a nevem Vlagyimir és ez itt Szergej.
-Hát, nem maradtunk sokan. Nincs érteleme itt maradnunk.
-Gyertek velünk. Jól jönnek a társak.
-Rendben. Gyere Vászja. Szedjük össze a jó holmikat aztán menjünk.
A vasútallomás úgy néz ki mint egy hullatelep. Töltényhüvejek minden felé és persze hullák. Találok egy jókis fegyvert, egy shottgunt. Úgy döntök magammal
viszem. Szergej már indulásra kész . De indulás előtt megbeszéljük a továbbiakat.
-Szerintem menjünk el a Bárba.
-Szerintem is.
-És Sötétvölgy?
-A Bárban összeszedjük magunkat aztán oda megyünk.
Elindulunk vissza a Szemétdombra és onnan a Bárba. De mikor a Szemétdombra érünk banditák várnak ránk.
-Na jó, ide a pénzt!
-Mijen pénzt.
-Ne szórakozz, ide vele.
-Ezt nem tenném, húgyagyú.
Vászja elővesz két pisztolyt ami két jó fejlövést jelent, aztán elkezdődik megint a harc. Gyorsan lemegy.
Tovább megyünk a Bár felé. A dutysok megéllítanak.
-Állj! Mit akartok itt?
-Csak átutazunk a Bárba.
-Jó menjetek, nincs kedvem most vizsgálódni.
Átérünk a bárba, ami olyan mint egy nagy ipartelep.
-Állj! Van egy ötletem.- mondta Pacsenkov hirtelen.
-Figyeljetek, ne itt telepedjünk le mert ennek a helynek hamarosan vége.
-Miről beszélsz?
-Most kaptam egy üzenetet egy freedomos havertól. Nemsokára támadnak. Nem vagyok egy bátor ember és szerintem lobb lenne elmenni a Freedomhoz.
-Én benne vagyok abban is.
-Mi is.
Tovább megyünk hát a Katonai Raktártelep felé. Nem szólunk a Dutynak erről. Úgy vagyunk vele, hogy segítünk véget vetni ennek a háborúnak.
Mikor odaérünk, a Freedom emberei fogadnak.
-Üdv nektek stalkerek, ebben a mi kis teritóriumunkban. Gyertek velünk. Elvezetünk Lukhashoz, a vezetőnkhöz.
Nagyon szép a terep. Nem túl erdős de kellemes a levegő és a freedomosok is jófejek, legalábis reméljük. Elérünk a bázishoz. Hatalmas nagy hely.
Lukhas fogad minket.
-Üdv emberek. Minek köszönhetem a látogatást.
-Segíteni akarunk a Bár elfoglalásában.
-Ezt örömmel hallom. Minden segítség jól jön. Tudjátok az embereimnek elegük van az állandó háborúskodásból, de a Duty nem fogad el békeajánlatot.
Hát úgy döntöttem, hogy egy végső nagy támadással eldől az, hogy ki az erősebb. A támadás holnap lessz. Addig pihenjetek, de ha szükségetek van valamire,
csak menjetek a kereskedőhöz, Skinflinthez.
Eladunk pár dolgot aztán mindenki lefekszik. Én nem bírtam aludni. Egész végig a támadás járt a fejemben. Másnap reggel viszont elszáll minden kétejem.
Egy titkos garázsból csapatszállítókat hoznak elő, amellett kamionokat és dzsippeket gépágyúval.
-Nos, ez a mi fegyverarzenálunk uraim.
Ami engem illet, nem bírok se köpni, se nyelni. Arra gondolok, mi van ha a Dutynál maradunk.
Beszállunk mi négyen egy dzsippbe. Pacsenkov vezet, mellette Vászja. Szergej a gépágyús én meg fedezem. Elindulunk hát a nagy harcba.
Furcsa mód nem látok félelmet az emberek arcán. Mindenki pókerarcal, lélekben készül a harcra. Odaérünk a Duty területének határához.
3 ember kijön és utasítani próbál minket, hogy menjünk el. Lelőjük mindet. Megszólal a sziréna. Egy rakás Dutys kijön és tüzet nyit ránk.
Szergej eszetlen módjára elkezd lőni, és erre mindenki tüzel. A golyók szinte egymást találják el. A páncélkocsikrók lepattognak a töltények.
Ekkor jön a csúcsőpont. Egy freedomos egy RPG7-el egyenesen a bejáratra lő. Az ottani kis épületek már úgy szét vannak lőve, hogy mikor a járművekkel megindulunk,
simán keresztül megyünk rajtuk. Aztán bele a közepébe. Stalkerek és dutysok lőnek ránk, de az erős kocsiknak meg se kottyan.
Ám Pacsenkovot eltalálják. Gyorsan megnétem, meghalt. Ekkor a Duty vezetője is előjön, csak épp egy Buldog 6-al. Szétlő egy dzsippet és egy csomó embert.
Végül nagy nehezen megöljük őt is. Ekkor a Dutysok elmenekülnek. Akik ott maradtak, azokat megöljjük. Miénk le a Bár.
-Gyere elő pultos.- mondja Lukhas.
Előjön a kis pincéjéből és megadja magát.
-Mindenki emlékezzen erre a napra! Ezen a napon a Freedom legyőzte a Dutyt.
A telep szét van lőve, több a juk a házakon mnt az ép rész.
-Sajnálom a barátodat. De köszönjük a segítségedet. Természetesen mindig szívesen fogunk látni a bázison.
Ekkor a már csak hármas csapatunk elindul Sötétvölgy felé, remélve, hogy ott is talál némi kalandot.