arachanocs
New Member
S.T.A.L.K.E.R.
Egy szabádságos naplójából
A nagy támadás
Pár hónapja csatlakoztam a Szabadsághoz. Azért éppen ahhoz,mert egy jó barátom ajánlotta.
Egyik reggel (korán reggel)Csehov parancsnok bejött, felkeltett mindenkit és ezt mondta :
-Jól van emberek, indulás!
Már tudtam miről van szó, ugyanis aznap mentünk a nagy bevetésre. Támadás a szolgálat ellen!
-Gyerünk, ne lazsáljunk emeberek! VAGY NINCS REGGELI VODKA!
Erre bezzeg mindenki felfigyelt. Mint a szorgos hangyák a bojban, mindenki felvette a páncélját, a csizmáját, a maszkját és a kabaláját.
De Ropka csak lazsált tovább.
-Ropka! Vagy most azonnal felkel, vagy pucéran viszzük a harcba!
-De őrmester úr én túl szép vagyok a harchoz.
-No hát akkor, szépfiú, ebben az esetben már mehetsz is a déli farmra a kajával a fiúkhoz! MOZGÁS!
Ropka elindult és mi is. Voltunk úgy ötvenen és öt csoportra osztottak minket. Miután átértünk a Szemétdombra, szétváltak a csoportok.
-Jólvan, most szépen alaposan kitisztítjuk a helyet a fostogató bázisig, aztán eggyüttesen kitakarítjuk azt is.
A bandita bázisig ment minden, de a banditák helyett szolgálatososkat találtunk. Erősen tüzeltek ránk és elég sok emberünk megsérült, sőt 5 ember meghalt.
-Zsazsa addj egy gránátot! - mondta a haverom.
-Megőrültél, azt se tudod ,hogy kell használni!
-Ne makacskodj csak add már!
-Jó de ha nem öl meg legalább egy embeert, kinyírlak.
Odadtam neki az utolsó gránátomat, ő meg bedobta és akkorát szólt, hogy három hulla kizuhant mellénk.
-Mázli.
Bementünk és leöltünk mindenkit, aki bent volt. Tovább mentünk Agroprom felé. Persze a határnál is sokan vártak ránk.
A sok harc után már csak harmincan voltunk. Vártunk 5 órát mire jött még harminc ember. De a helyzet nem volt túl rózsás, ugyanis egy hordányi snork jött nekün és
épphogy megúsztuk. Tovább mentünk és elértünk a kereszteződésig.
-Emberek, terv változás! Most elmegyünk és szokásunkhoz nem híven meglátogatjuk a stalker bázist! -mondta az őrmester.
Elmentünk a stalkerekhez ahol a főnökük örömmel látott minket.
-Üdv őrmester. Minek köszönhetjük ezt a meglepetést?
-A segítségeteket kérjük! - mondta az őrmester komolyan.
-Segítségünket?! Miért kérne a Szabadság tőlünk segítséget?
Csehov kiküldetett mindenkit, hogy csak ketten legyenek. A beszélgetés után annyit derítettem ki, hogy Csehov elérte, hogy az összes ottani stalker csatlakozzon hozzánk.
A számunk 70-ről 90-re ugrott. (nem voltak sokan). Másnap letaroltuk a Szolgálat bázisát. Mindenki ünnepelt, a mienk lett Agroprom, a Szemétdomb fele.
Ám túl szép volt, hogy igaz legyen. A Szolgálat helikoptereken érkezett és voltak legalább 200-an. Hatalmas tűzharc vette kezdetét. Hullottak a hüvelyek és az emberek.
Kiszorítottak minket Agropromból, a Szemétdombról, vissza Sötétvölgybe. Övek lett a terülrtünk nagy része de egyvalami biztos volt. Mégpedig az, hogy ennek a háborúnak
még nincs vége.
Egy szabádságos naplójából
A nagy támadás
Pár hónapja csatlakoztam a Szabadsághoz. Azért éppen ahhoz,mert egy jó barátom ajánlotta.
Egyik reggel (korán reggel)Csehov parancsnok bejött, felkeltett mindenkit és ezt mondta :
-Jól van emberek, indulás!
Már tudtam miről van szó, ugyanis aznap mentünk a nagy bevetésre. Támadás a szolgálat ellen!
-Gyerünk, ne lazsáljunk emeberek! VAGY NINCS REGGELI VODKA!
Erre bezzeg mindenki felfigyelt. Mint a szorgos hangyák a bojban, mindenki felvette a páncélját, a csizmáját, a maszkját és a kabaláját.
De Ropka csak lazsált tovább.
-Ropka! Vagy most azonnal felkel, vagy pucéran viszzük a harcba!
-De őrmester úr én túl szép vagyok a harchoz.
-No hát akkor, szépfiú, ebben az esetben már mehetsz is a déli farmra a kajával a fiúkhoz! MOZGÁS!
Ropka elindult és mi is. Voltunk úgy ötvenen és öt csoportra osztottak minket. Miután átértünk a Szemétdombra, szétváltak a csoportok.
-Jólvan, most szépen alaposan kitisztítjuk a helyet a fostogató bázisig, aztán eggyüttesen kitakarítjuk azt is.
A bandita bázisig ment minden, de a banditák helyett szolgálatososkat találtunk. Erősen tüzeltek ránk és elég sok emberünk megsérült, sőt 5 ember meghalt.
-Zsazsa addj egy gránátot! - mondta a haverom.
-Megőrültél, azt se tudod ,hogy kell használni!
-Ne makacskodj csak add már!
-Jó de ha nem öl meg legalább egy embeert, kinyírlak.
Odadtam neki az utolsó gránátomat, ő meg bedobta és akkorát szólt, hogy három hulla kizuhant mellénk.
-Mázli.
Bementünk és leöltünk mindenkit, aki bent volt. Tovább mentünk Agroprom felé. Persze a határnál is sokan vártak ránk.
A sok harc után már csak harmincan voltunk. Vártunk 5 órát mire jött még harminc ember. De a helyzet nem volt túl rózsás, ugyanis egy hordányi snork jött nekün és
épphogy megúsztuk. Tovább mentünk és elértünk a kereszteződésig.
-Emberek, terv változás! Most elmegyünk és szokásunkhoz nem híven meglátogatjuk a stalker bázist! -mondta az őrmester.
Elmentünk a stalkerekhez ahol a főnökük örömmel látott minket.
-Üdv őrmester. Minek köszönhetjük ezt a meglepetést?
-A segítségeteket kérjük! - mondta az őrmester komolyan.
-Segítségünket?! Miért kérne a Szabadság tőlünk segítséget?
Csehov kiküldetett mindenkit, hogy csak ketten legyenek. A beszélgetés után annyit derítettem ki, hogy Csehov elérte, hogy az összes ottani stalker csatlakozzon hozzánk.
A számunk 70-ről 90-re ugrott. (nem voltak sokan). Másnap letaroltuk a Szolgálat bázisát. Mindenki ünnepelt, a mienk lett Agroprom, a Szemétdomb fele.
Ám túl szép volt, hogy igaz legyen. A Szolgálat helikoptereken érkezett és voltak legalább 200-an. Hatalmas tűzharc vette kezdetét. Hullottak a hüvelyek és az emberek.
Kiszorítottak minket Agropromból, a Szemétdombról, vissza Sötétvölgybe. Övek lett a terülrtünk nagy része de egyvalami biztos volt. Mégpedig az, hogy ennek a háborúnak
még nincs vége.