hispan
New Member
Ezt a naplót orosz fegyveresek találták május 23.-án egy megcsonkított holttest mellett.
„Május 22.
Tegnap volt az első napom a zónában. Azért jöttem ide, mert, a zónán kívüli világban nem maradt szinte semmi nekem. Kb. fél évvel ezelőtt meghaltak a szüleim autóbalesetben. Másfél hete kirúgtak a munkahelyemről. Majd amikor hazaértem egy üzenet fogadott, melyben a barátnőm közölte, hogy elhagy, és soha többet nem akar látni. Azért ment el, mert már több hónapja van valakije. Legalábbis az üzenetében ezt írta. Még elém se mert állni. Ez bosszant a legjobban. Na mindegy. Ez már a múlté. A jelen, pedig a zóna, ahol minden napért meg kell küzdeni. Ezt már most tudom. Sokkal keményebb itt az élet, mint gondoltam. Eladtam az autóm, hogy tudjak felszerelést és egy pisztolyt venni. Úgyis csak addig akarok maradni, amíg szerzek pár jó pénzen eladható cuccot, aztán visszamegyek, és új életet kezdek. Itt az autómnál sokkal értékesebb dolgokat is lehet találni, meg mivel adósságom is van rendesen és munkát idő lett volna találni, ezért döntöttem így, hogy ide jövök. A többi csak rátett egy lapáttal. Legalább a tegnapi napot már túléltem, és remélem, hogy élve kijutok innen. Nem hittem volna, hogy egyszer az életemért kell küzdenem. Igaz, én döntöttem így. Reggel 8-kor érkeztem. Amikor beléptem a zónába elfogott a félelem. A romos házak, az élettelen vidékek. A magas fű úgy húzta a ruhámat, mintha vissza akart volna tartani a zónától. Soha nem láttam ilyet. A fűben fura, disznókra hasonlító állatokat láttam. Most se tudom mik lehettek. De inkább messziről elkerültem őket. Tudtam mielőtt idejöttem, hogy különös dolgok történnek, sőt még azt is hallottam, hogy élőhalottak is vannak. Ebben eléggé kételkedtem, de akitől hallottam nagyon meggyőzően mesélt. Ő vele a zónába való belépésem után pár perccel találkoztam. Állítólag ő ölt már zombikat. Hát nem tudom. Felvilágosított, hogy vigyázzak, mert sok az olyan stalker aki a pénzért és felszerelésért bármire képes. Ez a stalker kifejezést akkor hallottam először. Majd elváltak útjaink. Végül beigazolódott. Délután egy dombon sétáltam és egyszer fura hangokra lettem figyelmes. Egy pillanat múlva fegyverropogást is hallottam. Felfutottam a domb tetejére. Ami a szemem elé tárult az iszonyatos volt. Pár száz méterrel előttem két zombi egy stalkerrel harcolt. A stalker gépfegyverén volt egy gránátvető, amiből egy gránátot lőtt az egyikükre, akinek darabokra szakadt a teste. Ekkor elővettem a távcsövemet és azzal figyeltem tovább az eseményeket. Közben a másik ráugrott. A stalker elejtette a fegyverét. Ekkor már látszott, hogy esélye sincs. Az élőhalott hihetetlen erővel rendelkezhetett, mivel a kezével széttépte az ember mellkasát, így a tüdejét. Szegény. A száján kifolyt az élénkpiros vér, majd pillanatok alatt megfulladt. De miközben harcoltak a távolban megpillantottam egy emberre hasonlító lényt. Ott guggolt a fűben és figyelte őket. Ezután ismét a zombi felé fordultam, aki hamar eltűnt a fűben, majd a guggoló alakra néztem. Vagyis néztem volna, mert az is eltűnt. Én is inkább továbbálltam, mielőtt engem is kiszúr magának valaki. Ezután éjszakáig nem történt semmi különös. Mármint a zónához képest, mert itt minden fura. Estig csak barangoltam. Ahogy a sötétségben mentem, eszembe jutottak régi emlékek. Nem tudom, hogy miért. Talán mert egyedül voltam. De hamar előjöttek a rossz emlékek is: a szüleim halála. Ekkor megpróbáltam másra koncentrálni. Ez nem volt nehéz, mivel folyamatosan hangokat hallottam a fák közül. A félelem teljesen hatalmába kerített. Ekkor arra gondoltam, mi van ha olyan lények támadnak meg mint amiket délután láttam. Valami csápok lógtak a szájukból. Nem láttam jól őket, mert gyorsan eltűntek. Butaságnak hangzik, de mintha láthatatlanná váltak volna. Lehet, hogy nem is képzeltem. A zombik után már ki tudja. Ekkor hirtelen előugrott a fák mögül egy kutya. Vagyis csak annak látszott. Nem voltak szemei. Előkaptam a pisztolyt és hátrafelé kezdtem futni. A kutya meg utánam. Ekkor lőttem rá. 2-3 golyó oldalba kapta, egy pedig a lábat találta el. Most már lassabban közeledett. A legtöbb lövés elment mellette. Ahogy próbáltam menekülni megbotlottam egy kőben és hátraestem. Szerencsére a pisztoly a kezemben maradt. A kutya már majdnem rám ugrott, amikor az utolsó golyót kilőttem. A csodával határos módon fejbe lőttem. Hatalmasat vonyított, amikor az agyába fúródott a töltény. Ekkor holttan összerogyott. Mivel nagyon megrémültem, gyorsan elfutottam. Szinte sokkot kaptam. A szívem is úgy vert, mintha ki akarna törni belőlem. Pár percnyi futás után leültem a földre pihenni. Ittam is egy kicsit. Miután fel fogtam, hogy mi történt, örültem, hogy még élek, majd lassan elsétáltam. Ekkor még nem volt nagyon sötét. De egy fél óra múlva már igen. Éppen be akartam kapcsolni a lámpámat, amikor megláttam másik két lámpa fényét. Egyedül voltam, féltem és csak egy pisztoly volt nálam, gondoltam szerencsét próbálok és odamegyek. Mivel meghallották a lépteimet, elmenni sem tudtam volna, meg amúgy is már közeledtek felém. Hiszen még egy gépfegyveres stalkert is megöltek fegyvertelen zombik. Akkor egy pisztolyos megölése se fog nagy gondot okozni két felfegyverzett stalkernek. Ha meg akarnak ölni, most már úgyis megteszik. De szerencsém volt, mert nem voltak ellenségesek. Amikor megláttak felszólítottak, hogy jöjjek elő a bokorból. Lassan, nyugodtan előbújtam. Látták rajtam, hogy új vagyok, mivel alig volt cuccom, ezért hagyták, hogy velük tartsak. De azért éreztem, hogy minden mozdulatomat nagyon figyelik. Érthető volt, ők se itt akarnak elpatkolni. Azt mondták, hogy a közelben van egy kis faház, ahol lepihenhetünk éjszakára. Nemsokára megérkeztünk. Hát ez nem faház, hanem egy pár deszkából összetákolt, üres viskó volt. A tetején szinte minden második deszka hiányzott. Az oldala is kb. ugyanilyen. Belül meg egy asztalon és pár kis tárgyon kívül semmi nem volt. Éjszakára azért jó lesz. Végül is jobb itt, mint a szabad ég alatt aludni. Tüzet gyújtottunk, hogy melegedjünk. Kicsit beszélgettünk és ettünk. De már nem sokra emlékszem. Egyikük a mondata közepén tartott, amikor hirtelen 5-6 golyó átlyuggatta a testét. A vér ömlött belőle. A lövésnek nem hallottuk a hangját, mert hangtompítót használt a mocsok. Mi ketten elkezdtünk a hátsó kis kijárat felé futni. A stalker jött utánam és közben az AK-47-esével tüzelt a ház másik felébe, hátha eltalálja a szemetet. A fa mindenütt recsegett a sok lövéstől. Végül őt is megölték. Legalább egy tucat golyót eresztettek a mellkasába. Miközben összeesett, a fegyvere gránátvetőjével a ház oldalát szétrobbantotta. A ház elkezdett összeomlani. Éppen hogy csak ki tudtam jutni a házból, különben én is meghaltam volna. Az utolsó pillanatban ugrottam ki az ajtón. De egy deszka rám esett és elájultam.
Nemrég keltem fel és most itt ülök a romok mellett reggel, írom a naplóm és attól a rohadt gerendától még mindig fáj a fejem. Az előbb körbejártam a házat és megtaláltam a támadónk tetemét. Volt nála egy kis élelem, pár gránát és valamennyi muníció is. Meg persze a fegyvere. Amit el is vettem, a többi cuccával együtt. Tegnap többször is majdnem meghaltam, de ennek ellenére itt maradok. Hallottam egy helyről, ahol valószínűleg sok értékes tárgy van. Nincs messze, úgyhogy biztos odatalálok. Jó lenne, ha találnék pár cuccot, mert kellene kaját és muníciót vennem. Remélem minél előbb eltűnhetek innen. Élve. Ki tudja, talán engem is megtámadnak a zombik. Vajon mi vár ma rám?”
Frosty
„Május 22.
Tegnap volt az első napom a zónában. Azért jöttem ide, mert, a zónán kívüli világban nem maradt szinte semmi nekem. Kb. fél évvel ezelőtt meghaltak a szüleim autóbalesetben. Másfél hete kirúgtak a munkahelyemről. Majd amikor hazaértem egy üzenet fogadott, melyben a barátnőm közölte, hogy elhagy, és soha többet nem akar látni. Azért ment el, mert már több hónapja van valakije. Legalábbis az üzenetében ezt írta. Még elém se mert állni. Ez bosszant a legjobban. Na mindegy. Ez már a múlté. A jelen, pedig a zóna, ahol minden napért meg kell küzdeni. Ezt már most tudom. Sokkal keményebb itt az élet, mint gondoltam. Eladtam az autóm, hogy tudjak felszerelést és egy pisztolyt venni. Úgyis csak addig akarok maradni, amíg szerzek pár jó pénzen eladható cuccot, aztán visszamegyek, és új életet kezdek. Itt az autómnál sokkal értékesebb dolgokat is lehet találni, meg mivel adósságom is van rendesen és munkát idő lett volna találni, ezért döntöttem így, hogy ide jövök. A többi csak rátett egy lapáttal. Legalább a tegnapi napot már túléltem, és remélem, hogy élve kijutok innen. Nem hittem volna, hogy egyszer az életemért kell küzdenem. Igaz, én döntöttem így. Reggel 8-kor érkeztem. Amikor beléptem a zónába elfogott a félelem. A romos házak, az élettelen vidékek. A magas fű úgy húzta a ruhámat, mintha vissza akart volna tartani a zónától. Soha nem láttam ilyet. A fűben fura, disznókra hasonlító állatokat láttam. Most se tudom mik lehettek. De inkább messziről elkerültem őket. Tudtam mielőtt idejöttem, hogy különös dolgok történnek, sőt még azt is hallottam, hogy élőhalottak is vannak. Ebben eléggé kételkedtem, de akitől hallottam nagyon meggyőzően mesélt. Ő vele a zónába való belépésem után pár perccel találkoztam. Állítólag ő ölt már zombikat. Hát nem tudom. Felvilágosított, hogy vigyázzak, mert sok az olyan stalker aki a pénzért és felszerelésért bármire képes. Ez a stalker kifejezést akkor hallottam először. Majd elváltak útjaink. Végül beigazolódott. Délután egy dombon sétáltam és egyszer fura hangokra lettem figyelmes. Egy pillanat múlva fegyverropogást is hallottam. Felfutottam a domb tetejére. Ami a szemem elé tárult az iszonyatos volt. Pár száz méterrel előttem két zombi egy stalkerrel harcolt. A stalker gépfegyverén volt egy gránátvető, amiből egy gránátot lőtt az egyikükre, akinek darabokra szakadt a teste. Ekkor elővettem a távcsövemet és azzal figyeltem tovább az eseményeket. Közben a másik ráugrott. A stalker elejtette a fegyverét. Ekkor már látszott, hogy esélye sincs. Az élőhalott hihetetlen erővel rendelkezhetett, mivel a kezével széttépte az ember mellkasát, így a tüdejét. Szegény. A száján kifolyt az élénkpiros vér, majd pillanatok alatt megfulladt. De miközben harcoltak a távolban megpillantottam egy emberre hasonlító lényt. Ott guggolt a fűben és figyelte őket. Ezután ismét a zombi felé fordultam, aki hamar eltűnt a fűben, majd a guggoló alakra néztem. Vagyis néztem volna, mert az is eltűnt. Én is inkább továbbálltam, mielőtt engem is kiszúr magának valaki. Ezután éjszakáig nem történt semmi különös. Mármint a zónához képest, mert itt minden fura. Estig csak barangoltam. Ahogy a sötétségben mentem, eszembe jutottak régi emlékek. Nem tudom, hogy miért. Talán mert egyedül voltam. De hamar előjöttek a rossz emlékek is: a szüleim halála. Ekkor megpróbáltam másra koncentrálni. Ez nem volt nehéz, mivel folyamatosan hangokat hallottam a fák közül. A félelem teljesen hatalmába kerített. Ekkor arra gondoltam, mi van ha olyan lények támadnak meg mint amiket délután láttam. Valami csápok lógtak a szájukból. Nem láttam jól őket, mert gyorsan eltűntek. Butaságnak hangzik, de mintha láthatatlanná váltak volna. Lehet, hogy nem is képzeltem. A zombik után már ki tudja. Ekkor hirtelen előugrott a fák mögül egy kutya. Vagyis csak annak látszott. Nem voltak szemei. Előkaptam a pisztolyt és hátrafelé kezdtem futni. A kutya meg utánam. Ekkor lőttem rá. 2-3 golyó oldalba kapta, egy pedig a lábat találta el. Most már lassabban közeledett. A legtöbb lövés elment mellette. Ahogy próbáltam menekülni megbotlottam egy kőben és hátraestem. Szerencsére a pisztoly a kezemben maradt. A kutya már majdnem rám ugrott, amikor az utolsó golyót kilőttem. A csodával határos módon fejbe lőttem. Hatalmasat vonyított, amikor az agyába fúródott a töltény. Ekkor holttan összerogyott. Mivel nagyon megrémültem, gyorsan elfutottam. Szinte sokkot kaptam. A szívem is úgy vert, mintha ki akarna törni belőlem. Pár percnyi futás után leültem a földre pihenni. Ittam is egy kicsit. Miután fel fogtam, hogy mi történt, örültem, hogy még élek, majd lassan elsétáltam. Ekkor még nem volt nagyon sötét. De egy fél óra múlva már igen. Éppen be akartam kapcsolni a lámpámat, amikor megláttam másik két lámpa fényét. Egyedül voltam, féltem és csak egy pisztoly volt nálam, gondoltam szerencsét próbálok és odamegyek. Mivel meghallották a lépteimet, elmenni sem tudtam volna, meg amúgy is már közeledtek felém. Hiszen még egy gépfegyveres stalkert is megöltek fegyvertelen zombik. Akkor egy pisztolyos megölése se fog nagy gondot okozni két felfegyverzett stalkernek. Ha meg akarnak ölni, most már úgyis megteszik. De szerencsém volt, mert nem voltak ellenségesek. Amikor megláttak felszólítottak, hogy jöjjek elő a bokorból. Lassan, nyugodtan előbújtam. Látták rajtam, hogy új vagyok, mivel alig volt cuccom, ezért hagyták, hogy velük tartsak. De azért éreztem, hogy minden mozdulatomat nagyon figyelik. Érthető volt, ők se itt akarnak elpatkolni. Azt mondták, hogy a közelben van egy kis faház, ahol lepihenhetünk éjszakára. Nemsokára megérkeztünk. Hát ez nem faház, hanem egy pár deszkából összetákolt, üres viskó volt. A tetején szinte minden második deszka hiányzott. Az oldala is kb. ugyanilyen. Belül meg egy asztalon és pár kis tárgyon kívül semmi nem volt. Éjszakára azért jó lesz. Végül is jobb itt, mint a szabad ég alatt aludni. Tüzet gyújtottunk, hogy melegedjünk. Kicsit beszélgettünk és ettünk. De már nem sokra emlékszem. Egyikük a mondata közepén tartott, amikor hirtelen 5-6 golyó átlyuggatta a testét. A vér ömlött belőle. A lövésnek nem hallottuk a hangját, mert hangtompítót használt a mocsok. Mi ketten elkezdtünk a hátsó kis kijárat felé futni. A stalker jött utánam és közben az AK-47-esével tüzelt a ház másik felébe, hátha eltalálja a szemetet. A fa mindenütt recsegett a sok lövéstől. Végül őt is megölték. Legalább egy tucat golyót eresztettek a mellkasába. Miközben összeesett, a fegyvere gránátvetőjével a ház oldalát szétrobbantotta. A ház elkezdett összeomlani. Éppen hogy csak ki tudtam jutni a házból, különben én is meghaltam volna. Az utolsó pillanatban ugrottam ki az ajtón. De egy deszka rám esett és elájultam.
Nemrég keltem fel és most itt ülök a romok mellett reggel, írom a naplóm és attól a rohadt gerendától még mindig fáj a fejem. Az előbb körbejártam a házat és megtaláltam a támadónk tetemét. Volt nála egy kis élelem, pár gránát és valamennyi muníció is. Meg persze a fegyvere. Amit el is vettem, a többi cuccával együtt. Tegnap többször is majdnem meghaltam, de ennek ellenére itt maradok. Hallottam egy helyről, ahol valószínűleg sok értékes tárgy van. Nincs messze, úgyhogy biztos odatalálok. Jó lenne, ha találnék pár cuccot, mert kellene kaját és muníciót vennem. Remélem minél előbb eltűnhetek innen. Élve. Ki tudja, talán engem is megtámadnak a zombik. Vajon mi vár ma rám?”
Frosty